Magyar Szó, 1946. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1946-04-01 / 78. szám

I ­épfrontanló munkása: Tórádnak sem szabad elmaradnia a versenymunkában a többi bánáti falu mögött Torda a kis bánáti község saj­­tótudósítója Takarics János hely­zetképet küld faluja életéről, a szervezetek munkájáról és ezek fogyatékosságáról■ Takarics Já­nos 50 éves hadirokkant, még 1944 decemberében két fiát küld­te a frontra, hogy fegyverrel a kezükben, számtalan társaikkal együtt demokratikus jogokat vívjanak ki Jugoszlávia népei számára. „Rokkant és beteg va­gyok — írja Takarics János, de küzdök és harcolok minden régi­­ből, visszamaradt rossz ellen“. Levele világos képet nyújt a tordai Népfront, szakszervezet, ,­AFZI és az ifjúság munkájáról , valamint hanyagságáról. „Tordán még a Népfront vezetői, nem vesznek valamennyien aktív részt a munkák elvégzésében. Egyes vezetőségi tagok abban a­ téves hit­ben ringatják magukat, hogy ne­kik semmi kötelességük sincs a Népfronttal szemben. Sőt örüljenek a tagok, hogy elvállalták a vezető­ségi­­ tisztséget. A Népfrontban semmi részt nem vállalnak a gaz­dák és az értelmiségiek Annál na­gyobb eredménnyel dolgozik 450 megszervezett szakszervezeti mun­kás. A szakszervezet tagjai minden erejüket megfeszítve dolgoznak a közért és harcolnak a rendbontó népelenségek ellen. A községben, sajnos, vannak olyanok is, akik még mindig a külföldi reakció rém­hírterjesztéseiben hisznek. Az antifasiszta női szervezetnek nagyon kevés tagja van. Ezek az asszonyok éjjel-nappal dolgoznak gyűjtéseket rendeznek, s emellett napszámba járnak. Ezeket az asz­­szonyokat a tordai módosabb asz­­szonyok kigúnyolják és­­megvetik. Az ifjúsági szervezet munkájának kimutatása talán a leggyengébb. Tordán közel 400 magyar ifjú van, de az ifjúsági­ szervezetben csak 40­-50 tag­ dolgozik. Nagy szám­mal vannak olyan fiatal emberek, akik amikor harcolni kellett volna, elbújtak és most az ifjúsági össze­jövetelek helyett a táncmulatságo­kat látogatják. A népbizottság a textiláru kiosz­tásánál hibát követett el azzal, hogy sok ruhát olyan embereknek osztott ki, akik ezt­ rém érdemel­ték meg. Ugyanekkor a rászorult munkáscsaláádok még ma is nagy ruhahiá­nyban szenvednek. A tordai Népfront vezetőségének komoly, tervszerű munkával, az AFZs-nek több tag megszervezésé­vel, az ifjúságnak az önkéntes mun­kavállalással azonnal be kell kap­csolódnia­ a májusi munkaversenybe. Nem szabad megengedni, hogy Torda magyar község lakosai a ver­senymunkában elmaradjanak a töb­bi bánáti falvak mögött.” T. J. Asssonm­ink munkája ! Pletyka hely­ett . Felsőmuzslya, xnárc. 29. A felsőmuzslyai antifasiszta asszonyok eddig semmilyen eredményt sem tudnak felmu­tatni. Az AFZs, összejövetelei ritkaság számba mennek, köz­munkáról vagy segítőakció meg­szervezéséről szó sem esett a községben. Az elnöknő a­he­lyett, hogy jó példával járna az asszo­yok előtt, igyekszik ki­húzni magát a feladatok alól. Nem­ törődik az asszonyok meg­­szervezésével, a feladatokat nem hajtja végre, sőt menekül min­den rá váró feladattól. Az asz­­szonyok azt mondják, hogy: »Van­­ nekünk otthon elég dol­gunk«. — Nem érdekli őket a szervezet, a közös érdek, a hadi­árvák, a telepesek. Ezzel szem­ben az egész falut elönti az asz­­szonyok pletykalárvája, traccs­­partikat ren­deznek, ahol min­denki a más bajával törődik, másnak a hibáin vesznek össze, a sajátjaikat pedig takarják és tudni sem akarnak róla. Vájjon nem gondolják a felső­­muzslyai asszonyok, hogy hasz­nos munkára is felhasználhat­nák a pletykázással­­ eltöltött időt? Nem gondoltak még arra, hogy más községek ■ asszonyaihoz hasonlóan nekik is ki kellene venni részüket az országépítő munkából? Ideje volna már el­gondolkozni ezeken a dolgokon, mert még Felsőmuzslya sem vonhatja ki magát az ország­szerte folyó építő munkából. T. P. Ifjúságunk munkája­­ Romot takarít erdősít a szuboticai ifjúság Szubotica ifjúsága, vasárnap is nagy számban vonult ki a város­­rendezési ás faültetési munkákra, hogy önkéntes munkavállalással ez­úton is elősegítse a város megszé­pítését. Különösen a II. és III. kör­zet ifjúsága vett részt nagy­­szám­ban a munkában. Az eddigi tapasz­talatok bebizonyították, hogy a munkát leginkább a szerszámok hiánya akadályozta Vasárnap, ami­kor a III. körzet ifjúsága teljes szerszámfelszereléssel megérkezett az Ifjúsági Otthon elé, olyan mun­­kásegység képét tárta a többiév­elé, amely egészen megértette az újjáépítés jelentőségét és teljes fel­szereléssel indul a városrendezési és faültetési munkákra. A munkában leginkább azok az ifjak és leányok tűntek ki, akik az erdőben a facsemeték elültetésén dolgoztak.. Különösen jól dolgozott az első munkáscsoport, amely 2.514 fát ültetett el. Kitüntette magát a II csoport is, amelyben a IX. kör mutatkozott a legjobbnak. Jól dol­goztak a miliicionista lányok is, akik szerszám hiányában kézzel temették ki­ a facsemetéknek kiásott gödrö­ket és félbeszakítás nélkül dolgoz­tak, amíg szolgálatba nem kellett v­enniök. Akkor futva igyekeztek idejére beérni szolgálati helyükre. A faültetésen kívül a szuboticai ifjúság ezen a napon a romok elta­karításán­­ és , a park megszépítésén is dolgozott. A munkanap folyamán több saj­nálatos jelenség is előfordult. Meg­történt ugyanis, hogy egyes ifjak és leányok munka helyett beszél A negyedik ötéves terv a Szovjetunió népgazdaságának helyreállítására és fejlesztésére . (1916-1950) Az 1946—1950. évekre szóló öt­­éves terv gazdaságpolitikai főfel­adata abban áll hogy helyreállítsa az ország háború sújtotta körzeteit, helyreállítsa az ipari és mezőgaz­dasági termelés háború előtti szín­vonalát és jelentős mértékben túl is haladja ezt a színvonalat. Ennek megfelelően a nemzetgazdaság helyreállításának és továbbfejlesz­tésének ötéves terve a következő feladatokat támasztja. Először, csaknem két és félszere­sére kell növelni az ipari termelés háború előtti színvonalát, miközben elsősorban a nehézipar, valamint a vasúti szállítás helyreállítását és fejlesztését kell biztosítania. E nél­kül lehetetlen a Szovjetunió egész népgazdaságának gyors és sikeres helyreállítása és fejlesztése. A ne­­hézipar gyors helyreállítása nélkül nem lehet megszilárdítani az or­szág technikai-gazdasági függet­­lenségét Ezen a téren a késleke­dés azon előfeltételek elvesztését jelenti, amelyeket a Honvédő Há­ború időszakának katonai, gazda­sági és politikai győzelme biztosí­tott számunkra. 1946 ban föltétle­­nül be kell fejeznünk a népgazda­ság háború utáni átépítését és ki kell használnunk a hadiipar gazda­­sági erőit a Szovjetunió gazdasá­gi erejének további növekedése szá­mára. Másodszor, el kell érni a köz­szükségleti cikkeket előállító me­zőgazdasági és ipari termelés fel­lendülését a Szovjetunió gazdasági ■jólétének biztosítása céljából és az elsőrendű szükségleti cikkek minél nagyobb tömegét kell, az ország szm­ára biztosítanunk. Feltétlenül mi kell haladnunk a nemzeti jöve­delem háború előtti színvonalát és a nép ellátásának színvonalát, meg kell szüntetni a legközelebbi dé­bén a jegyrendszert. Fejlett és minden tekintetben megfelelő szov­­jet kereskedelemmel kell azt he­lyettesíteni, miközben különös fi­gyelmet kell szentelni az elsőren­dű közszükségleti cikkek bővebb termelésének. Az árak következe­tes leszállításával emelni kell a dol­gozók életszínvonalát. Ezek a fel­adatok viszont a pénzforgalom és a szovjet rubel megszilárdítását követelik Harmadszor, biztosítani kell a to­vábbi technikai haladást a Szovjet­unió népgazdaságának valamennyi ágában, mint a termelés felemelé­sének és a munkahozam fokozásá­nak feltételét. Evégből elkerülhe­­tetlenül szükséges nemcsak elérni, de túl is haladni a legközelebbi időben a tudománynak a Szovjet­unió határain kívül elért vívmá­nyait. A szocialista termelés hely­­reállításának és továbbfejlesztésé­nek gyorsított üteme a népgazda­ság minden ágában egyre inkább a technikai haladástól és annak a nép érdekeinek megfelelő kihasználásá­tól függ. A technikai haladás ellen­tétben áll a tőkésországok társa­dalmának politikai és gazdasági szervezetével A mi­ feladatunk az, hogy kihasználjuk a szovjet társa­­dalmi rend előnyeit s ezáltal biz­tosítsuk saját országunk gyors és szakadatlan technikai, fejlődését. A mi Hazánk sok olyan nyitóval és forradalmárral dicsekedhetik a tu­­domány és a technika területén, akiknek világraszóló felfedezéseik vannak. Elég, ha Popovot, a kiváló fizikust, a rádió feltalálóját említ­­jük, aki mind a mai napig valósá­gos forradalmakat idéz elő a tudo­­mányban és a legújabb rádióloká­ciós technika élenjáró képviselője, Mendelejevet, a világ egyik legna­gyobb kémikusát, aki felfedte az időszakosság elméletét , a vegy­­­tan alaptörvényét s a legutóbbi időben támogatja.­a tudósokat az atomenergia teljes felhasználásá­nak felfedésében. Zsukovszkit, a vi­lágszerte ismert tudóst, a jelenkor aerodinamikájának és repülésügyé­nek elméleti megalapozóját; vagy Ciolkovszkit, a nagynevű tudóst és felfedezőt, aki a reaktív mozgás elméletét dolgozta ki a jelenkor reaktív technikájára támaszkodva és ezzel megelőzte a határon túl folyó hasonló kísérleteket. A szov­jet tudomány kellő segítséggel fel­­ülmúlhatja a tudományok legújabb vívmányait a Szovjetunió határain kívül. Negyedszer, biztosítani kell a szocialista halmozás magas ütemét, miközben 250 milliárd rubel össz­befektetést irányozunk elő a Szov­jetunió népgazdaságának helyreál­­lítására és fejlesztésére az ötéves terv folyamán, emellett pedig 234 milliárd rubel összértékben helye­zünk üzembe újjászervezett és újonnan alapított vállalatokat. A háború sújtotta körzetek népgaz­daságának helyreállításával egy­idejűleg az ötéves terv a Szovjet­unió valamennyi szövetséges köz­társaságának és gazdasági körzeté­nek további fejlesztését irányozza elő. A Szovjetunió népgazdaságá­nak fő befektetései az ötéves terv megvalósítása során nemcsak meg­­újulnak, hanem 1950-ben (állami árakat véve alapul), 1130 milliárd rubelre emelkednek, vagyis nyolc százalékkal meghaladják a Szov­jetunió egész területére szóló alap­­befektetések háború előtti színvona­lát. Az új termelőerők létrehozá­sára irányuló program megvalósí­tása céljából feltétlenül hatalmas építőipart kell teremteni és bizto­sítani kell az új gyárak létesítésé­nek évi átlagos 12 százalékos nö­vekedését, ötödször, feladatunk a Szovjet­unió védekezőképességének továb­­bi növelése és a Szovjetunió fegy­veres erőinek felszerelése a leg­újabb haditechnika alapján. A szov­­jet nép még erősebbnek és hatal­masabbnak akarja látni fegyveres erőit, hogy ezáltal biztosítva tudja országát minden eshetőséggel szem­­ben és őrt állhasson a béke fölött. Keleten és nyugaton helyre vannak állítva a Szovjetunió történelmi ha­tárai. Ezentúl keleten Szahalin déli része és a Kuril-szigetek nem fog­ják többé elválasztani a Szovjet­uniót az óceántól és nem szolgál­nak támpontul a japánok számára a mi távolkeletünk megtámadásá­­hoz, hanem egyenes összeköttetést biztosítanak a Szovjetuniónak az óceánnal és támpontot nyújtanak a japán támadásokkal szemben Ezen­túl a szabad és demokratikus len­­gyel állam nem a német támadás felvonulási területe a mi nyugati határaink ellen, hanem a mi szö­vetségesünk a német támadások elleni védelemben. Sztálin azonban figyelmeztetett minket hogy »a bé­­keszerető országokat a jövőben új­ból váratlan témadés érheti, ha ter­mészetesem már most olyan külön­leges rendszabályokat nem dolgoz­nak ki, amelyek ezt a tám­adóst el­hárítják”. Nem szabad elfelejteni, hogy a monopol-kapitauza is új tá­madókat szülhet. Az új támadás el­hárítása céljából elengedhetetlen a támadó nemzetek teljes lefegyver­zése és katonai, valamint gazdasági ellenőrzés alá helyezése Ezenfelül az Egyesült Nemzetek szövetségében olyan szervre van szükség, amely őrt áll a világ békéje és biztonsága fölött, ugyanakkor pedig képes megvédelmezni a békét és szembe tud szállani az új támadóval. Feltét­lenül meg kell erősíteni a Szovjet­unió fegyveres erőit, szakadatlanul­­gondoskodni kell legkorszerűbb technikai felszereléséről és a szov­jet állam katonai-gazdaság­i ha­tal­mának további megerősítéséről. Az ötéves terv, miközben bizto­sítja a Szovjetunió népgazdasága helyreállításának fejlesztését, ugyan­akkor újra megnyitja a szovjet tár­sadalom fejlődésének azt az útját, amelyet a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjéinak XVIII. kon­gresszusa jelölt ki, de amelyet át­menetileg megszakított a hitlerista Németország hitszegő támadása a Szovjetunió ellen. Ez az út az osz­tálynélküli szocialista társadalom építésének befejezését és a szocia­lizmusról a kommunizmusra való fokozatos átmenetet írja elő. Elő­­viányozza továbbá a Szovjetunió alapvető gazdasági feladatának meg­oldását , a fő tőkésországok el­érését és túlhaladását gazdasági vi­szonylatban, vagyis az egyes lakos­ra eső ipari termelés méretét te­kintve. A Szovjetunió népgazdasá­gának helyreállítására és fejleszté­sére irányuló ötéves terv az 1946- tól 1950 években ezen irányban to­vábbi lépést jelent előre. A mi zász­­lónk Marx - Engels—Lenz—Sztéliaa tudományos kommunizmusa. Ezen zászló alatt mi új győzelmeket fo­gunk elérni a kommunizmus felé vezető úton. Magyar Szó Adófizetés, a földek megmunkálása és utcarendezés — a mílitgosi fö­dműves szakszervezet tagjainak munkaverseny-feladatai Máliigyos, március 30. A máliigyosi földműves szakszer­vezet közmunkája napról-napra na­gyobb méreteket ölt. A földműves szakszervezet a má­jusi munkaversenyben három na­gyon fontos akció végrehajtását ."Halta: 1. Május elsejéig minden málligyosi lakos rendezni fogja az adóját. 2. Elvégzik a földek meg­munkálását. 3. Rendbehozzák a má­­lligyosi utcákat. Ezeket a pontokat minden öntudatos munkás magáévá tette és megindult a versengés. Az utcákat rendbehozták, fákat ültet­tek és kitisztították a levezető csa­tornákat. Számtalan munkás néhány szabad óráját reggel vagy este arra használta fel, hogy minél jobban hozzájáruljon az utcák szépítésé­hez és a virágágyak rendezéséhez. Előfordult, hogy amikor a munkás­csoportok megjelentek az utcán, hogy munkához lássanak, az utca lakói elbújtak vagy titokban elszök­tek hazulról, hogy ne kelljen részt­­venniök a munkában. Sőt mi több, amikor az egyik ló- és kocsitulaj­donost felkérték, hogy segédkezzen a kocsiút feltöltéséhez, gazdájam megígérte ugyan, de ígéretét még a mai napig sem teljesítette. Az adófizetési versenyben szép számban vannak versenyzők, akik magukévá tették új államunk kiépí­tésének feladatát és" nemcsak az első negyed­évre szóló adót, hanem félévi adójukat is kifizették. Van­nak azonban olyan öntudatlan mun­kások is, akik azt gondolják, hogy mindegy ha az év elején vagy utol­ján fizetik is ki az adót. Ezeknek a munkásoknak pedig tudniok­ kel­­­lene, hogy államunk semmit sem nyújthat addig, amíg mi csak köve­telőzünk és az adófizetést az év végére halasztjuk. A föld megmunkálásának verse­nyét mindenki magáévá tette és versenymunkával igyekszik minden darabka földet bevetni, minél előbb eleget tenni a versenyben vállalt kötelezettségének. Ebben a munká­­ban jó példával jár dől a község. Sok panaszt hallani a szakszerve­zeti munkások között, hogy nem tudnak sehogyan sem krumpliföld­höz jutni, mivel a helyi agrársúj­­tottak népi hajlandók földjeiket fe­lébe vagy haszonbérbe kiadni, így nagyon sokan krumpliföld nélkül maradnak, amely körülmény rossz hatással lesz a falu ellátására. Ezen a helyzeten csak úgy lehetne segí­teni, ha a helyi szakszervezeti ve­zetőség földet igényel a helyi nép­hatóságtól, vagy az állami javak igazgatóságától. A másik panaszt a nagy lakás­hiány okozza. Nagyon sok szak­szervezeti munkás lakás nélkül van. A helyi néphatóság itt bizonyos mértékben mulasztást követett el. Vannak a faluban olyan többszobás házak, amelyekben csak 2 személy lakik és nem hajlandók felesleges szobáikat bérbeadni. Ideje volna már, ha a néphatóság felfigyelne az ilyen lakástulajdonosokra és a tör­vény szerint járna el velük szem­ben. Nem engedhető meg, hogy amíg munkáscsaládok konyhában laknak, addig egyesek luxuslakáso­kat tartsanak fenn maguknak. gettek, vagy elhagyták munkahelyü­ket, de mindent egybevetve, ez a nap az egyik légi­óbban sikerült munkanapnak bizonyult. Most va­sárnap Szubotica ifjúsága ismét részt vesz a faültetési és városszépí­tési munkákban. írn­i. MOL LAKOSSÁGA LELKESEN TÜNTETETT TRIESZTÉRT Mól március 31. Mol lakossága szombaton este népes tüntetést rendezett, hogy ki­fejezze együttérzését Trieszt és környékének lakosságával és ki­nyilvánítsa azt a meggyőződését, hogy Triesztet és környékét, mely­nek szláv lakossága többségben van, elvitathatatlanul Jugoszláviáh­hoz kell csatolni. A nagygyűlésen Szávics Száva szerb, Grád­ Ede ma­gyar nyelven ismertette Trieszt és Gorica szabadságtörekvéseit, a la­kosság hősies harcát a szabadság­ért és azt a borzalmas terrort, me­­lyet a nemzetközi reakció kifejt ezen a területen. Hangsúlyozták, hogy a népek önrendelkezési jogai és az igazság alapján Triesztet és környékét Jugoszláviához kell, hogy csatolják. A gyűlésről táv­iratot intéztek a jugoszláv és az olasz területek bizottságaihoz, amelyben követelik a trieszti la­kosság kívánságainak tereem­tését és ezen területek Jugoszláviához csatolását.

Next