Magyar Szó, 1946. július (3. évfolyam, 155-179. szám)

1946-07-01 / 155. szám

4 Hírek az ifjúsági vasútvonalról JosimMés csitydal jövünk• Magyarország demokratikus ifjúsága is résztvesz a brcskó-hanovicsi vasútvonal építésében A magyar demokratikus ifjúsági szövetség (MADISZ) akciót indított vogy a magyar ifjak is résztvegyenek" az ifjúsági vasútvonal építésében. Eddig 50 magyar ifjú jelentkezett. Ezek az ifjak segíteni akarnak jugoszláv testvéreinek az újjáépítési munkálatokban. Ezzel az akcióval kapcsolatban a MADISZ lapja, az „Ifjúság“ ,a többi között a következőket írja: „Az amit tettünk a jugoszláv népekkel, sötét foltot jelent szégyenteljes húszéves történelmünkben. Azok az ifjak, akik munkára jelentkeztek úgy érzik, bár nem ők követték el ezeket a bűnöket, mégis kötelességük azokat lemosni a magyar névről. Már a múltban is voltak ak antifasiszta ifjak, akik önként beálltak Tito partizánjai sorába“. Ezután a lap megemlékezik a dicsőséges Petőfi-brigádról, amely kizárólag magyar önkéntesekből állott. Ezek a magyar katonák jelentősen kivették részüket a jugoszláv népek népfelszabadító harcában. A cikk így fejeződik be: „Most nem fegyverrel hanem lapáttal és csákányokkal jövünk segíteni jugoszláv testvéreinek, hogy ezáltal még jobban kimélyítsük a jugoszláv-magyar barátságot és hozzájáruljunk Jugoszlávia újjáépítéséhez. A Vajdasági brigádok megérkeztek az Ifjúsági Vasútvonalra A vajdasági ifjúsági munkásbrigádok pénteken este megérkeztek Bukinye községbe. Egyes brigádokat, így a petrovgrádi kerületi brigádot mindjárt be is osztották munkára. Az ifjak megkapták a szerszámokat és szombaton már dolgoztak. A petrovgrádi brigád a »Tunja« alagút építésénél dolgozik. A többi brigádnak szintén kijelölték a munkahelyét. A noviszádi kerületi ifjak Zsivinica községnél, a pancsevői kerület brigádja Kiszelyákon, Noviszád város brigádja Bisztricán, a szombori ifjak pedig Dobrinyen építik a vasútvonalat. A vajdasági brigádok mindegyike fegyelmezett, jól szervzett csapat Minden brigádnak megvan a szükséges felszerelése: konyhákkal, vartógépekkel, hangszerekkel, szerb és más nyelvű könyvtárakkal és minden más szükségesholmival. A kulikamunkat brigádonként szervezik meg. A munkásifjak számára előadásokat, analfabéta tanfolyamokat, a középiskolás ifjak számára pedig külön számtan, és fizika-tanfolyamokat szerveznek, amelyeken az iskolai év kezdetéig kiegészíthetik tudásukat. A vajdasági brigádok tagjai sorában két tanár is van. Ezek középiskolai tanfolyamot tartanak a munkások számára. A vasútépítő ifjak nemzetiségi és foglalkozási megoszlása Jugoszlávia ifjúsága, mint ismeretes, több váltásban vesz részt az Ifjúsági Vasútvonal építésében. Az első váltásban több mint 14.000 ifjú dolgozik. Ezek az ifjak az ország különböző vidékeiről gyűltek össze, hogy munkájukkal hozzájáruljanak ennek a nagy műnek a valuraváltásához. Ezek között 2568 leány is volt. Az egyes népköztársaságokból a következő számarányban vettek részt az ifjak a vasútépítésben: Szerbia, Vajdasággal és Koszovó-Metohijával 4880 (34,5 százalék), Bosznia és Hercegovina 3434 (24.3 százalék) Horvátország 3316 (23.4 százalék), Makedónia 1144 (8.4 százalék),Szlovéniia 1046 (7.4 százalék) és* Cmagara 321 (2.3 százalék) ifjúval és ieénynyal képviseltette magát. A nemzetiségi megoszlás a következő: 6618 szerb 3091 horvát, 1438 uruszlimán, 1076 szlovén, 939 makedón, 361 crnogorac, 350 siptár és 268 egyéb nemzetiségű. A más nemzetiségű ifjak között a julia tartományi brigád keretében van egy, század olasz, a vajdasági brigád keretében egy század magyar és kisebb számú ruszin és szlovák ifjú. Ezek ugyanolyan lelkesedéssel és lendületel dolgoznak, mint többi társuk, hogy mielőbb befejezhessék a gazdasági szempontból rendkívül fontos vasútvonal építését. Foglalkozás szempontjából a legtöbb (8421) a paraszt-ifjú. Ezenkívül 4941 munkásifjú, 443 tanuló és 336 értelmiségi munkás építi az ifjúság vasútvonalát. Ily módon az építő munka közben megszilárdul a munkásság, parasztság s a népi értelmiség egysége és testvérisége. Ez is egyik nagy sikere a bresko-bánovicsi vasútépítésnek. HJA KF ÉS'JEVCENIZ PETROV (15) Amikor ezzel ,a bonyolult termelési folyamattal elkészült, átment az irodába, hogy megmelegedjék és a klistércsőből ismét felhangzott a bugyborékolás. A folyadék megszokott útját végezte — a felső tartályból az alsóba. Még maga Alexander Ivanovics sem tudta pontosan, hogy miféle vegyszereket gyártott a »Revanche« munkaközösség. Mit törődött ő a vegyszerekkel! Munkanapja amúgyis teljesen lekötötte. Banktól bankhoz hajtatott és szubvenciókat szorgalmazott a termelés kibővítése céljából. A trösztökkel szerződéseket kötött vegyitermékek szállítására és nap mint nap rögzített áru nyersanyagokat vett át. Nagyon sok időt kellett áldoznia, hogy a kiutalt nyersanyagot tízszeres áron eladhassa az állami gyáraknak. Csak ő tudta, mennyi allergiájába kerültek a valutaüzletek, amelyeket a plevnai hős emlékművének lábánál lévő zugtőzsdén kötött. Egy esztendő elteltével a bankokban és trösztökben felmerült az a kívánság, hogy megtudják, mily eredménnyel járt a pénzzel és nyersanyagokkal nyújtott támogatás a »Revanche« fejlődésére, s hogy várjon nincs-e szüksége még valami segítségre ennek a szolid magánvállalkozásnak. A »Revanche« munkaközösség előtt három fiákerre való szakáll állt meg. A bizottság elnöke az üres irodában soká merengett Engels egykedvű arcán, majd botjával erélyesen kopogtatott a fenyőfapolcon, hogy odaszólítsa a munkaközösség vezetőjét és tagjait. Végre kinyílt a gyártási helyiség ajtaja és a bizottság szemei előtt megszeppent kisfiú jelent meg vödörrel a kezében. A »Revanche« ifjú képviselőjével folytatott beszélgetésből hamarosan kitűnt, hogy a gyártás zavartalanul folyik és hogy a »gazda« már egy hete nem jött be. A bizottság nem sok időt töltött a gyártási helyiségben. A folyadék, amely oly buzgón csobogott a soiszérbélen keresztül, izével, szagával és vegyi összetételével a közönséges vízre emlékeztetett , kiderült, hogy az is volt. Amikor a bizottság elnöke ezt a valószínűtlen tényt megállapította, azt mondta, hogy »hm« és a bizottság tagjaira nézett, akik azt mondták, hogy »hm«. Majd az elnök riasztó mosollyal a fiúra tekintett és azt kérdezte: — Hány éves vagy tulajdonképpen? — Tizenkettő elmúltam, — válaszolta a fiú. És olyan jajveszékelésbe tört ki, hogy a bizottság tagjai egymást taszigálva kirohantak az utcára, beugrottak a fiákerekbe és teljesen megzavarodva elhajtattak. Ami most már a »Revanche« munkaközösséget illeti, a bankok és trösztök könyveiben valamennyi műveletet a »Nyereség- és veszteségszámlára« könyvelték, illetve egyenesen arra az oldalra, amelyet kizárólag veszteségnek szenteltek. Azon a napon, amikor a bizottság a »Revanche« irodájában ama jelentőségteljes társalgást folytatta a fiúval, Alexander Ivánovics Korejkó egy kis szőlőművelő köztársaságban, amely Moszkvától háromezer kilométernyire fekszik- éppen kiszállott a Pullmannhálókocsiból. A szállodai szobában kinyitotta az ablakot, s egy oázis közepén fekvő városkát látott maga előtt, bambuszcsővízvezetékkel és nyomorult anyagcitadellával, egy városkát, amelyet nyárfák választottak el a homoksivatagtól és ázsiai zenebena töltött meg. Másnap már megtudta, hogy a köztársaság villamos áramfejlesztő építésébe kezdett és hogy állandó pénzhiányban szenved. Hamarosan arról is értesült, hogy az építkezést, amelytől a köztársaság jövője függött, a félbenmaradás veszélye fenyegeti. Tetterős magánvállalkozónk erre elhatározta, hogy segít a köztársaságon. Újból felhúzta a narancsszínű csizmáját, kaukázusi löveget nyomott a fejébe és hasas aktatáskájával elindult az építkezés felé. Nem mondható, hogy túlzott lelkesedéssel fogadták, ennek ellenére nagyon méltóságteljesen viselkedett, nem kért semmit és a fő súlyt annak hangoztatására helyezte, hogy az elmaradott határterületek villamosításának gondolata rendkívül közel áll a szívéhez — Az önök építkezéséhez — mondta — pénz hiányzik. Majd én megszerzem. Indítványozta, hogy a tervezett villanytelep mellett valamilyen jövedelmező mellékvállalatot létesítsenek — Nincs ennél könnyebb. Az építkezést ábrázoló képeslevelezőlapot fogunk árusítani és ez majd meghozza a pénzt, ami az építkezéshez kell. Hangsúlyozom: önök nem adnak semmit, önök csak kapnak! Alexander Ivanovics határozott mozdulattal belevágott tenyerével a levegőbe, szavai meggyőzően hatottak, tervszerű és hasznot ígérő volt. Korejkó szerződéssel biztosította magának, hogy a képetleve- lezőlap-vállalkozás manden bevételének egy negyedrésze őt illeti, majd munkához látott. Mindenekelőtt üzemi tőkére volt szükség. Ezt abból a pénzből kellett előteremteni, amit az áramfejlesztő építésére engedélyeztek. Más pénz nem volt a köztársaságban. — Sebaj, — vigasztalta az építkezés vezetőit. Jól jegyezték meg, hogy e perctől kezdve már csak jövedelmeik lesznek. Alexander Ivanovics lóháton megszemlélte a szakadékot, amelyben már kirajzolódott a jövendő erőműtelep betonalapja, s Négy pillantással felmérte a porfirsziklák festői hatását. Mögötte kocsin jöttek a fényképészek. Hajlékony, hosszúlábú állványaikkal körülállták az építkezést, fekete kendők mögé bújtak és jó ideig buzgón kelepeltek a zárak.l Amikor már mindent lefényképeztek, az egyik fotográfus a vállára ejtette a kendőt s bíráló hangon.megjegyezte: — Jobb lett volna persze, ha valamivel balrább építik az erőműtelepet, a kolostor romja elé, ott sokkal festőibb lenne. Elhatározták, hogy a képeslevelezőlapok nyomtatása céljából, amilyen gyorsan csak lehet, saját nyomdát létesítenek. Az ehhez szükséges pénzt szintán az építési pénztárból vették. A villanytelep építésénél ezért néhány munkálatot korlátozni kellett. De mind azzal vigasztalták magukat, hogy az új vállalkozás busás jövedelme majd lehetővé teszi az * mulasztott idő pótlását. A nyomdát ugyanabban a szakadékban építették, az erömüteleppel szemközt. És nem messze az erömütelep betonlapjától, hamarosan kibontakozott a nyomda betonalapja is. A cementeshordókat, vasrudakat, a téglát és a kavicsot fokozatosan áthordták a szakadék egyik végéből a másikba. Azután a munkások is átkeltek a szakadékon — az új építkezésnél többet fizettek és igy nem esett nehezükbe a fáradság«» átköltözés. Fél évvel később valamennyi vasútállomáson csíkos nadrágot viselő eladási ügynökök jelentek meg. Képeslevelezőlapot árultak: a szőlőtermő köztársaság sziklái voltak láthatók rajtuk,amelyek között a nagyarányú munkálatok folytak. Zöldvendéglőkben, színházakban, mozikban, gőzösökön és üdülőhelyeken bárány szelíd ifjú hölgyek jótékonysági sorsjáték üvegezett dobját forgatták. A sorsjáték hibátlanul működött , minden nyeremény képeslevelezőlapom volt, mely a villamos szakadékot ábrázolta. (Folytatása következik). Magyar Szó Elindultak a bolgár ifjak is Az Ifjúsági Vasútvonalon folyó munka már nem csak a jugoszláv ifjúság, hanem az egész világ demokratikus ifjúságának az ügye. A napokban érkezett meg Brcskóra a csehszlovák és az albán ifjúsági munkás brigád, hogy Tito ifjúságával együtt részt vegyen ennek a nagy műnek a kiépítésében, szombaton pedig elindult a Szófiából a bolgár ifjak munkásbrigádja is. A bolgár brigád 250 ifjúból áll. Ezek a munkás- és parasztifjak Bulgária különböző részeiből gyűltek össze, hogy munkájukkal támogassák a testvéri jugoszláv ifjúságot. Ha figyelembe vesszük még azt is, hogy a közeljövőben előreláthatólag Breskóra utazik a magyarországi ifjúság munkásbrigádja és hogy a Franciaországban élő jugoszláv ifjak brigádjával együtt francia ifjak is eljönnek Jugoszláviába, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy a breskó—bánovicsi vasútvonal kiépítése nem csak az ország gazdasági életében jelent nagy értéket, hanem nemzetközi téren is hozzájárul a demokratikus ifjúság, s ezen keresztül a világ demokratikus népei testvériségének a megszilárdításához. Vh 30. „Reméljük, hogy rövidesen hallunk rólatok mint a legjobb munkásokról“ A Zenta-járási Népfront végrehajtó bizottságának üdvözlete a vasútépítő ifjúsághoz A zentai járás Népfrontjának végrehajtó bizottsága pénteken ülést tartott, amelyen többek között megvitatták a július hó 7-iki ünnepségek előkészítését. A végrehajtó bizottság elhatározta ezen az ülésén még, hogy külön bizottságot szervez, amely a közeljövőben meglátogatja azokat az ifjakat, akik a bresko-bánovicsi vasútvonal kiépítésénekmunkálataira jelentkeztek a járás területéről. A bizottság, mielőtt útnak indulna, felkeresi az ifjak szüleit és magával viszi Brcskóra üzeneteiket és adományaikat. A Népfront végrehajtó bizottsága végül a következő levelet küldte Brcskóba a járás’ fiatalaihoz: „Kedves fiatalok! A zentai járás népfrontjának végrehajtó bizottsága ma megtartott üléséről szívélyesen üdvözöl benneteket. Büszkék vagyunk rátok mint legjobb újainkra. Sok sikert kívánunk munkátokhoz, amely egyedül áll népeink életében.Reméljük, hogy méltón képviselitek majd a zentai járás dolgozó népét és ifjúságát, reméljük, hogy rövidesen hallani fogunk majd rólatok, mint a legjobb munkásokról. Éljen a mi hős ifjúságunk, amelybecsülettel kiveszi részét lerombolt hazánk újjáépítéséből! Zenta, 1946. június 28. A járási népfront végrehajtó bizottsága". * Még július 7-a elüti l épül a Becsné és Bijela közötti 71 kilométeres vonalszakasz Bresko ás Bijela között befejezéshez közelednek a földmunkák. Ezzel egyidőben gyors ütemben folyik a sínek lefektetése is, úgyhogy előreláthatólag a kitűzött idő előtt sikerül befejezni ezt a vonalszakaszt. A sínek lefektetése június 2-án kezdődött meg Brcskónál és eddig összesen hat kilométer hosszúságban épült ki a vonal. Ez a teljesítmény sikernek számít, ha tekintetbe vesszük, hogy közben várni kellett a Brka folyón át vezető híd felépítésére is. Az utóbbi időben egyébként az anyag szállítása jelentősen megjavult, s most már minden munka késés nélkül folyik, sőt gyakran az előrelátott időpont sikerül befejezni. A Brka folyó hídján, amely »a tokai ifjúság hídja« nevet viseli, már át is ment az első szerelvény és ezután a kiépített hat kilométeres szakaszon vonattal szállítják az anyagot. Ez sok időnyereséget jelent, mert régebben nagy gondot okozott az anyagszállítás. A munkálatok technikai vezetőségének a tervei szerint a Bresko és Bijela közötti 24 kilométeres szakaszon július 20.ig kell befejezni a sínek lefektetését. A munka azonban a kilátások szerint négy-öt nappal előbb elkészül.