Magyar Szó, 1947. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1947-01-01 / 1. szám

Kisiparunk a tervgazdálkodásban A tervgazdálkodás megvalósítása gazdasági életünkben illetve a tervgazdálkodás szerveinek megteremtése alkotmányunk rendelkesésein alapszik. Az alkotmány előírja, hogy hazánk gazdasági tevékenységének és fejlődésének az állam ad irányt, általános termelési terv létesítésével. Az alkotmány elvszerű előírásait részletesen feldolgozza és alkalmazza az általános állami tervgazdálkodásról szóló 1946 május 25- ikén megjelent törvény. A törvény rendelkezései szerint a gazdasági termelési terv lehet hosszúlejáratú amikor például 5, 10 vagy 20 évre fektetik le a tervgazdálkodás alapjait és lehet rövidlejáratú, amikor például egy évre vagy még rövidebb időre írják elő a tervszerű gazdálkodást. A gazdasági helyzettől függ majd, melyik módszert alkalmazzák a tervgazdálkodásban A KISIPARI TERMELÉS ÉS A TERVGAZDÁLKODÁS Ahhoz, hogy helyesen értékeljük a kisipari termelési és feldolgozói tevékenységet — mint külön gazdasági ágazatot jelenlegi nemzetgazdálkodási rendszerünkben — mindenekelőtt tisztában kell lennünk azzal a szereppel, amelyet a kisipari termelés jelenleg játszik és tisztában kell lennünk ennek a speciális gazdasági tevékenységnek egész problematikájával is. A kisipar nagyon fontos tényező még ma is a javak előállításának folyamatában, mert termékeivel kiegészíti a gyáripar tevékenységének eredményeit illetve teljesen helyettesíti a gyáripart ott ahol nem folyik gyári termelés. A korszerű kisipari termelésnek ez a jelenlegi feladata. Ezen tevékenysége mellett a kisipar ma egy, még talán fontosabb szerepet is betölt és ez a javítási munka, a termelt és előrongált javak újabb hlyreállítása használhatóvá tétele. Az újjáépítés korszakában ez a szerep akkor is fontos marad, ha a gyáripar már fedezni tudja a széles néprétegek megnövekedett igényleteinek szükségleteit Végül megmarad majd az ipari termelés minden körülmények között azon a területen — tekintet nélkül gazdasági életünk iparodására — amelyet ipari szolgáltatásnak nevezünk. Ha tekintetbe vesszük mindazt amit a kisipari munkáról a fentiekben elmondottunk, leszögezhetjük, hogy a kisipari termelést tekintetbe véve a nemzetgazdasági termeléshez adott hozzájárulását sem lekicsinyelni, sem figyelmen kívül hagyni nem szabad. A termelési terv készítésénél tehát a kisipari termelést is figyelembe kell venni. Meg kell említenünk hogy az illetékes gazdasági vezetők már régóta figyelmet szentelnek a kisipari termelésnek, amelynek helyes funkciója kétségtelenül összefüggésben áll a gyáripar munkásságával és fejlődésével. A kisiparban, éppen úgy mint minden gazdasági ágazatban fellelhetjük mind a három gazdasági szektort az államit, a szövetkezetit és a magánszektort. Különleges termelési feladataira és főleg helyi jelentőségű termelésére és struktúrájára való tekintettel a kisiparban a magánszektor uralkodik és azt önálló üzemek szakadatlan láncolata alkotja. Az alkotmányból kifolyólag a tervgazdálkodás alapját az állami és szövetkezeti szektor alkotják , amiből kifolyólag minden állami és szövetkezeti üzemet feltétlenül be kell foglalni a tervszerű termelésbe, tekintet nélkül arra, hogy gyáripari vagy kisipari tevékenységet fejtenek ki. Mindaz nem azt jelenti, hogy a magánszektor kívül marad a terven és azt önmagára hagyják, ellenkezőleg az állam a maga általános gazdasági tervében az egész nemzeti vagyon fejlődésének megadja irányát. A gazdasági terv, ha másban nem is a fejlődés irányvonalainak megjelölésében rendezi a magánszektor ténykedését és fejlődését. Az állami gazdasági termelési terv közvetlenül magába foglalja az összes állami és szövetkezeti üzemeket és műhelyeket — ami a magánszektort illeti, ott a tervtermelés előírásai nem vállalatonként külön-külön vonatkoznak, hanem az egyes szakmákra egységesen. HOGYAN ÁLLÍTJÁK ÖSSZE A TERVGAZDÁLKODÁS KISIPARI MUNKATERVÉT Az előbbi fejtegetésekből már kitűnt, hogy a kisipar viszonya az általános tervgazdálkodáshoz olyan mértékben döntő, hogy állami, szövetkezeti vagy magánszektorról van-e szó. Az állami és szövetkezeti kisipari vállalatok számára külön-külön terv készül, úgy, hogy ezeket az üzemeket kivétel nélkül mind bekapcsolják a tervgazdálkodásba. Ami viszont a magánszektor kisipari vállalatait illeti mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy ezek viszonya a tervgazdálkodáshoz elvi alapokon nyugszik és így csoportonként kerül kivizsgálásra. Az egyes csoportok ezen a vonalon a következők: 1. Iparágak, amelyek közvetlenül a mezőgazdaságot szolgálják. Ebbe a csoportba tartoznak mindazok a kisipari üzemek, amelyek létezése közvetlenül a mezőgazdaságtól függ (például falusi kovácsok, bognárok stb.). 2. Iparágak, amelyek az újjáépítést szolgálják. Ezek szerepe és jelentősége ma különösen nagy fontosságú, mert segítői az általános építőmunkának. 3 Iparágak, amelyek mint a gyáripar kiegészítői szerepelnek Ezeknek a kisipari ágazatoknak jelenleg átmeneti gazdasági jelentőségük van, mert fontosságuk csak addig terjed, amíg a fejlődő gyáripar egymaga képes lesz az összes szükségleteket kielégíteni. 4. Népköztársasági vagy szövetségi jelentőségű iparágak. Ebbe a csoportba azok az kisipari üzemek tartoznak, amelyek termékei kivitel tárgyát képezhetik más népköztársaságokba vagy termelésük az egész népköztársaságra általános jellegű, 5. kiviteli jelentőségű iparágak. Ide azok a kisipari ágazatok tartoznak, amelyek termékei a külföldre való kivitel szempontjából jöhetnek figyelembe. 6. A többi iparág Ide a fel nem sorolt jelentőségű kisipari üzemek tartoznak, elsősorban a helyi jelentőségűek. Ezeknek fenmaradása különösen a javítómunkák elvégzése miatt fontos. A fenti felsoroláson túl is vannak még iparágak elsősorban a szolgáltatási jellegűek. A kisipar számára termelési terv összeállításánál a következőket kell szem előtt tartani: 1. A kisipari üzemek száma. Minden terv kidolgozásánál szem előtt kell tartani a pontos statisztikai adatokat és a meglévő üzemek tényleges számát. 2. A termelési terv. Itt mindenekelőtt meg kell állapítani milyen cikkeket állítanak elő abban az időszakban, amelyre a terv szól és milyen mennyiségben. Ki kell vizsgálni elsősorban a kisipari üzemek teljesítőképességét. Tekintettel arra a körülményre hogy a kisipari ténykedés elsősorban helyi jelentőségű és jórészben javítómunkára szorítkozik, ezeknek a javítómunkáknak átlagos mennyiségét is tekintetbe kell venni a terv összeállításánál és úgynevezett javítási tervet kell készíteni 3. A szükségletek terve. A kisipari termelő és javítótevékenység nyersanyag, félgyártmány és bizonyos mennyiségű készgyártmány is szükséges, azonkívül hajtóerő, fogyasztott anyag, szerszám gép, hogy biztosítsuk a tervszerű és eredményes munkát. 4. Pénzügyi terv Itt számba kell venni a rendelkezésre álló összes pénzügyi eszközöket, feltüntetve eredetüket, illetve a forrást, amelyből származnak. 5. A munkaerők terve. Ebben a tervben csoportosítva fel kell tüntetni a rendelkezésre álló és számbavehető összes munkaerőket. Ezek lennének az alapadatok amelyeket a magánszektor egy-egy termelési csoportjánál a termelési terv előkészítése szempontjából figyelembe kell majd venni. Miután hazánkban először történik ilyen terv előkészítése, egész biztosan lesznek különböző nehézségek és hibák. Ezeknek a nehézségeknek leküzdése azonban már most elérhető, ha pontos számítással, pontos adatszolgáltatással és a helyzet teljes ismeretével fogunk a tervek előkészítéséhez és megvalósításához. h Magyar S& Sztahanoviata-levél „Egy váltás alatt 1215 tonna szenet fejtettem ki... A háborúban egy hiradóosztag parancsnoka voltam. Ha néha-néha egy csendes óránk volt a fronton, visszagondoltam a Sztálin nevét viselő 18. számú tárnákra, a Donyec-medence legnagyobb és legjobban gépesített bányájára. 15 éves falusi gyermek voltam, amikor a Donyec-medencébe érkeztem. Mielőtt fejtőgépkezelő lettem, kézifútóval dolgoztam, megraktam a csilléket stb. Ugyanott, Sznyezsnyájában elvégeztem fejtőgépet kezelők tanfolyamát és azután Nikolaj Krotovnak segédkeztem. Ez a fejtőgépkezelő műszerész pompás munkájával dicsőséget szerzett ennek a kis bányavároskának az egész Szovjetunióban. A leszerelés után hazatértem a régi 18. számú bányába, ott azonban egyelőre semmit sem lehetett csinálni. A fasiszta pusztítók tönkretették, szétrombolták a Donyec-medence legjobb bányáját, így ideiglenesen a 41. számú bányában kezdtem dolgozni. Mikor tisztába jöttem a munkámmal, kijelentettem a bánya vezetőjének, hogy én egyedül két réteget fogok megmunkálni. Későbben azután már három rétegben dolgoztam. Ezáltal az eddigi három fejtőgépkezelő brigád helyett csak egy brigád maradt a tárnában és mégis pontosan elvégezték a kiszabott munkát. Jelenleg a 27-es számú tárnában dolgozom. A gépek termelőképessége állandóan növekszik, a gép májusban már 9.300 tonna szenet termelt ki, ugyanekkor ebben a tárnában a gépek termelőképessége nem haladta meg a 3—3,5 ezer tonnát. Júniusban én a „GTK-3“ jelzésű hazai gyártmányú gépemmel 12.180 tonnát, júniusban 13.256 és augusztusban 14.000 tonna szenet fejtettem ki. A termelés emelkedésével emelkedett a kereset is. Az utolsó négy hónap alatt 52.000 rubelt kerestem, augusztusban 15.126 rubelt fizettek ki nekem. A bányákban megindult szocialista verseny hozzájárult a termelőképesség lényeges fokozásához. Tárnánk termelőképessége augusztusban 7.300 tonna volt s így 900 tonnával túlhaladta a háború előtti teljesítményt. Én műszerész és gépkezelő vagyok. Nekem tehát géphiba esetén nem kell lehívnom fentről a bányaműszerészt, hogy állapítsa meg a hibát és küszöbölje ki, mert én magam elintézem. Minden gépésznek ismernie kell a fejtőgép kezelésének elemi szabályait. Nagyon kell figyelni a gép fogazatára, ha elveszítik élüket, azonnal ki kell cserélni azokat. Nekem sikerült a gép sebességét 0.5-ről 1.5 méterig fokozni. Hogy ezt el tudjam érni: a fejtőgépvágó és vezető rész cillinderalakban elhelyezett fogaskereket (hajtórudat) a munkamenet irányában, vízszintes tengelyben kicseréltem s ezzel sikerült az eddigi 16 fog helyett 20 fogat beiktatni. Ugyanígy cserét hajtottam végre függélyes tengelyeken is. Kravcsenkó műszerész társammal kiszélesítettük az áteresztő réseket, igy a vágó hossza 1,8- ról 2 méterre hosszabbodott és sokkal könnyebben fért a réteghez. Ezzel az átalakítással elértük azt, hogy ugyanazon idő alatt és ugyanazzal az energiával nagyobb felületen tudjuk a réteget kivájni. A lehetőséghez képest igyekszem az egyes műveletek időtartamát csökkenteni. A szilárd állvány áthelyezése és egy kis kerek üreg kiválgása azelőtt 10- 15 percet vett igénybe, most csak 2-3 percig tart. A műszaki tökéletesítés és a helyes munkabeosztás révén rekordteljesítményt sikerült elérnem. Egy váltás alatt 930 tonna antracitot tudtam kifejteni, majd néhány nappal később már 1.215 fontát. Most Nikoláj Vasziljeviccsel szocialista versenybe kezdtem és kötelezettséget vállaltam havi 20.000 tonna szén kifejtésére. Ez komoly kötelezettség. A Donyec-medencében megkezdődött a fejtőgép kezelők versenye, igyekszem az élen járni és betartani adott szavamat. Most szocialista versenyre hívom ki Iván Izotovot, a legjobb vorosilovgrádi fejtőgépkezelőt. Gerasim Zaporozsec fejtőgépkezelő. Az 59.094-es mozdony vezetője. Kétezer kilométerre meghaladták a normát Számadatok, neveik, magyarázatok. »Túlléptük a normákat, anyagmegtakarítást értünk, ennyi és ennyi az önkéntes munkaórák száma. Növeltük a termelést, meggyorsítottuk a szállítást. Rohammunkások a következők:...« — Filmszerűen peregnek az adatok, serceg a toll, kattog az írógép, jelentés készül a központ számára. Kalapácsütésekből, öntudatos munkások normatúllépéseiből születtek a mondatok és a számok. Ezek az adatok Vajdaság legjobb szállítási üzemének, a zombori sütőháznak munkaversenyét elevenítik elénk. Az eredményes munka bizonyítására ennyi is elég: a fütőház dolgozói hat hónap alatt 28 százalékkal túllépték a termelési tervet, 38 százalékkal csökkentették a kiadásokat. A fütőház szakcsoportjának irodájában Szigulinszki Milorád mozdonyfelügyelőt találjuk munkáiban. Az egyik asztalon gépelt jelentése ívek hevernek. Felvesszük az egyiket. Rohammunkások nevei sorakoznak rajta számszerint 18-an, szerbek, magyarok, horvátok. Szigulinszki mozdonyfelügylő is a rohammunkások között szerepel. Vele indulunk a műhelybe, hogy megismerjük az üzem legjobb dolgozóit. ★ A műhelyben Tugyáni Alajossal találkozunk. Komoly és lelkiismeretes munkás. Élete felől érdeklődünk. — 19 éve dolgozom a zombori sűtőházban, megszakítás nélkül. Nincs földem, se házam. Havi fizetésemből szerényen élünk feleségemmel és leányommal, — mondja az esztergályos mester. Munkanapján a mozdonyok alkatrészeit készíti. Most is acélkés fölé hajol, amely a szürkésszínű fémet munkálja. Időről-időre megméri a fémdarab vastagságát, majd tovább dolgozik. Munkájáról és munkaverseny eredményéről öntudattal nyilatkozik: — Úgy szerveztük meg a versenyt, hogy egy lelkiismeretes munkás sem maradhatott ki. A felszabadulás után kissé bizonytalanul figyeltem az ifjúmunkások versenyét. Láttam, hogy Sztevó inas nekigyülekezett, még az ingén is átütött a veríték és mindig több volt a kész alkatrész. Arrébb meg Ferenc és Zsivojin számlálták a munka eredményeit és örültek a sikernek. Ekkor beláttam, hogy új viszonyaink között, verseny nélkül nem is lehet eredményes termelés. Mi önként vállaljuk a többtermelést és a fáradtságokat. Én is arra törekedtem, hogy minél jobban kihasználjam gépemet és lépést tartsak a többiekkel. így lettem már május elsején rohammunkás, amikor 25 százalékkal túlléptem a normát. Tugyán Alajos olvasással tölti szabadidejét, moziba is eljár, különösen az orosz filmeket szereti. ★ A sütőház hatalmas csarnokában mozdonyok pöfékelnek. Egy kormos arcú kovács izzó vasat forgat a parázson. — Tanaszfijevics Milos a nevem, — mutatkozik be a mester. Mellette álló inasa büszkén hozzáteszi: Kétszeres rohammunkás a csika Miilos. Csika Milos 52 éves. Szaktudásával és lendületével sokat segít az egész fütőháznak. Elmondja, hogy a régi Jugoszláviában mesterséget szerzett, de tönkretette az aránytalan adókivetés. Műhelye felszámolása után éhezett, bolyongott, majd a fütőházban talált munkát. Azonban iát is lebecsülték, nem nagy kedvvel dolgozott. — És most mindenki tisztel, értékelik munkámat. Ezt láttam már a felszabadulás után s úgy dolgoztam, hogy már a májusi versenyben rohammunkássá avattak. A novemberi munkaversenyben ismét rohammunkás lettem. Most még jobban dolgozom, mert államosították a gyárakat és biztosan haladhatunk a szocializmus felé Tanaszijevics Milos rohammunkás szintén szegénysorsa. Elégedett életével és büszke munkaeredményeire. ★ Kimegyünk a szenet rakodó mozdonyokhoz Az »50-094« számú mozdony áll előttünk A Zombor— Becse vonalon közlekedik. Vezetője Hegedűs László Őszülőhajú rohammunkás. — Kronics Pántó sütő sokat segített munkámban. Mindketten rohammunkások lettünk. Megértettük egymást, együttműködtünk. Mozdonyunkkal rövid idő alatt nagy teljesítményt értünk el. A versenyben 2.000 kilométerrel túlhaladtuk a megállapított 6.000 kilométeres normát. Ezenkívül 37 százalékot takarítottunk meg az üzemanyagban. — meséli a mozdonyvezető. Kronics Pánto fütő a régi Jugoszláviában mezőgazdasági munkás volt, már ekkor is részt vett a munkásmozgalomban. A megszállás alatt német fogságban volt. Ma magyar társával együtt az »50-094« számú mozdonyon dolgozik a szállítás meggyorsításáért, az újjáépítésért, a testvériségért Visszafelé tartunk a műhelybe. A vagonkerekek megmunkálására szolgáló esztergapadon vékony acélforgácsokat vág a kés. A nagy fogaskerekek között ügyesen mozog egy ifjúmunkás. Munkája nehéz, nagy ügyességet és hozzáértést követel. Az esztergapad kezelője Radinszki Szteva tanonc. Már hosszabb idő óta helyettesíti mestereit. Erről büszkén nyilatkozik: — Amikor mesterem megbetegedett, senki sem hitte, hogy kezelhetem a gépet. De én sokszor túlórás munkával tanultam és végül elsajátítottam a gép kezelését. Ma teljesen ismerem a gépet. Radinszki Sztevo ifjúmunkás a novemberi munkaversenyben 22 százalékkal túllépte a normát, ezért rohammunikássá avatták. S míg az irodában készül a versenyjelentés, a sűtőház munkásai lendületesen dolgoznak, hogy a következő három havi jelentés még értékesebb adatokat tartalmazzon, meggyorsuljon a szállítás és emelkedjen a dolgozó nép jóléte. Szovjet mérnök „vasnépe“ Köztudomású, hogy a vakond nagy távolságokat gyorsan tesz meg a föld alatt. Utat törve magának, nem dobálja ki a földet, hanem az üreg falai felé szorítja. A. I. Trebeljev tervezőmérnök huzamosabb időn keresztül tanulmányozta a vakond földalatti mozgását és ennek alapján a bányajáratok fúrásához szükséges új gépet szerkesztett. Ez a gép ugyanazon rendszer szerint halad a föld alatt előre, mint a vakond. Most elkészült az első „vakondgép“, melyet először a szverdlovszki kerületben levő „Goroblagodatszki“ bányában próbáltak ki. A kísérleti gép teste szivar alakú, elején hatalmas fúróval. A gép, aszerint, hogy milyen a talaj, forg vagy lökő erőt fejt ki. Hossza körülbelül 5 méter, átmérője 1 méter 20, hátul 4 uszonyszerű szárny van rászerelve, amelyek kettesével, váltakozva vésődnek be az alagút falaiba és így viszik előre a gépet. Közepesen szilárd talajban a gép óránként 10 méterrel jut előre. A gép körül különleges készülék forog, amely benyomja a földet a norhanyos talajba. A gépet egy ember kezeli. A „vakondot" tetszés szerinti irányba lehet fordítani. A feltaláló 1937 óta dolgozik a készülék megalkotásán. A gépet most tökéletesítik, azután tovább folytatják a kísérleteket. (A .Pravda"-ból)