Magyar Szó, 1947. június (4. évfolyam, 136-162. szám)
1947-06-01 / 136. szám
Szikes puszták kincse nyomában Ha az ember Volosilovónál (Törökbecsénél) kompon átkel a Tiszán és elindul a folyótól vezető úton, rövidesen csaknem végeláthatatlan pusztaság tárul, a szeme elé. Csak itt-ott látható kisebb gabonafélékkel bevetett zöldelő földdarab. A többi puszta, megrepedezett szikes föld. Itt semmi sem terem meg — kivéve a gyógynövényeket. Ezek viszont nagy mennyiségben találhatók Száján, Bocsár, Kumáne, Melenci, Basaid és Bánátszko-Arangyelovó környékén. Egyedül a Volosilovó-Basaid-Melenci háromszögben 150 hold kamilla terem egy komplekszumban. A kamillaszedés a közép- és észak-bánáti falvak lakosságának fontos jövedelme. Az idény alatt 5—6.000 munkás foglalkozik szedéssel és kb. 700-an dolgoznak a szárítókban. Sok orvos és gyógyszerész nézete szerint nincs olyan univerzális gyógyszer mint a kamilla. Gyakran találkozunk azzal a véleménnyel, hogy ez a növény helyettesít majd sok olyan anyagot, melynek használata nélkül ma úgyszólván el sem tudnánk képzelni a gyógykezelést. Külföldön nagy a kereslet a kamilla iránt. Jugoszlávia a háború alatt a kamilla-kivitelben első helyen állt felelmző azonban a háború előtti viszonyokra, hogy például Németország a hazánkban vásárolt kamillát saját árujaként exportálta más országokba és sokkal többet keresett rajta mint Jugoszlávia. Amerikában csak a »camamilla germanica«-t ismerték — s ez tulajonképen a mi kamillánk volt. A felszabadulás után néphatóságaink felismerték a kamillának mint kiviteli cikknek a jelentőségét. Ilymódon ezúttal a mi kamillánk mint jugoszláv termék jelent meg a külföldi piacon. Az idén a kamilla szedése és kivitele nagy méretet öltött. Már tűzött a májusi reggeli nap, amikor Velencére érkeztünk, hogy megtekintsük a kamillaszedést. A napnak ebben a szakában, reggel 8 óra után, a kamilla már nem alkalmas a szedésre, mert száraz. Hajnalban szokták szedni, amíg harmatos. Ezért sietnünk kellett, hogy még a mezőn találjuk a kamillaszedőket. Miután az autó gyorsan megtett még néhány kilométert és kiszálltunk belőle, köröskörül majdnem a látóhatárig csak sárgászöld szőnyegként elterülő kamillamezőt láttunk. Melencei lányok és asszonyok szedték a növényt. Különleges gereblyékkel jobbra-balra hadonásztak, mintha kaszálnának. Teltek a gereblyék, ezekből a szedők a kamillát az eléjük kötött tarisznyákba s amikor azok is megteltek, az elkészített zsákokba öntötték. Néhány perc alatt, ameddig ott tartózkodtunk, több mint 100 kilót szedtek. Érdeklődtünk, hogy naponta mennyit szed egy szedő. — Ha reggel háromkor kezdem, este 8 óráig 200 kilót is megszedek. — mondotta az egyik szedőlány. A többiek is úgy vélték, hogy ez a napi átlag. Megtudtuk tőlük, hogy kilónként másfél dinárt kapnak a kamilláért, de kitűnő minőségű áru után külön díjazás jár, így tehát a kamillaszedők egy nap alatt átlag 300 dinárt keresnek. A szedőasszonyokkal és lányokkal együtt visszatértünk aelencére, majd rövid ott-tartózkodás után folytattuk az utat Volosinovóra. Nemsokára megérkeztünk és az autó, nagy porfelhőt hagyva maga után, befordult a szántó udvarára. Volodinovón van a legnagyobb és legmodernebb kamilla szárítók egyike. Négy kemence adja a szükséges hőmennyiséget, s ezt hőmérőkkel ellenőrzik Kb. 6.000 kg nyers illetve 1.200 kg készáru a szárító napi teljesítőképessége. A száritóban tartózkodott éppen Hefler József, aki 18 esztendeje dolgozik a kamillaszakmában, s most a kikindai »Jugokamilla« gyógynövény-igazgatóság alá tartozó száriítók egyik technikai vezetője. — Jelenleg 16 száritó van üzemben— mondja Hefler. A legnagyobb mesterséges szárítók Volosinovón, Melencén, Szajánon és Mokrinban vannak, mindegyik 4 kemencével. Egy-egy ilyen szárító évi teljesítőképessége 6—8 vagon. Három kemencével ellátott szántó működik Bánátszki Dvóron és Beodrán. A többi szárító kisebb. Néhány szárító természetes módon, vagyis kemence nélkül végzi a szárítást. A volosinovói szárító egyik termében néhány szélrostát látunk. Ezek, segítségével különválasztják a nagyobb és az apróbb kamillát. Szárítás után az árut raktárba teszik, hogy felszedjen egy kis nedvességet, mert egyébként, nem lehetne manipulálni. Néhány száz munkásnő végzi a száraz manipulációt. Egy nagy teremben folyik ez a munka. A kamilla kellemes illata és harsány magyar nóta árad szét a helységben. A lányok és asszonyok énekelve tisztítják a kamillát. — Napi 15—16 kilót tisztítanak meg személyenként. — mondja Hefler József. — Éppen most igyekszünk megállapítani a normát, s a jövőben annak alapján fizetjük a munkát. Megkérdeztük még Hefler Józsefet, hogy mennyi a vajdasági szárítók évi teljesítőképessége és hová irányul a kivitel? — A háború előtt esős idényben ■25 vagon kamilla is keresztülment a szárítókon. Ha az idény öt-hat hétig eltart, számításunk szerint az idén 16 vagon kamillánk lesz. Ebből 4 vagont a hazai szükségletek (olajgyártás stb.) fedezésére használunk fel, a többit az Amerikai Egyesült Államokba, Svájcba, Csehszlovákiába, a Szovjetunióba, Franciaországba, Hollandiába, Olaszországba és Egyiptomba exportáljuk. Gvozden András -.......................................AAA---------------------------------- Kamillaszedés Melence határában Padéj dolgozói már minden előkészületet megtettek a termésbetakarítási munkákra A padéji szakszervezet vezetősége, úgy lászik, komolyan fogta fel feladatát, mert a közeledő aratási és cséplési munkákra már minden előkészületet megtett. Az aratógépek kijavítva várják az indulást és a községben lévő 9 cséplőgép is üzemképes állapotban van. öszeállították már a cséplőgépekhez szükséges munkáscsoportokat is és alá is íratták velük az ideiglenes kollektív szerződéseket. Padéj község dolgozói legfontosabb kötelességüket teljesítették azzal, hogy idejében felkészültek a termés-betakarítási munkálatokra. Hickó János : Noviknezsevác Egyéni kötelezettség : Goga Julia 3.000 körléssel túllépi gépének napi normáját Zomibor, május ha Kula legnagyobb ipari üzeme a »Szloboda« nevű szövetgyár. Az üzem termékei eljutnak az ország minden részébe. Az áru jó minőségű és olcsón kerül eladásra. Az üzemben szervezett verseny folyik. Az egész munkaközösség nem tudta teljesíteni a májusi versenyre kitűzött átlagokat, mégis 23 rohammunkást avattak a gyárban. A verseny folyamán nagyobb anyagmegtakarítást értek el azáltal, hogy beszüntették a feleslegessé vált anyagkeményítést. A munkaközösség február, március és április hónapban 300.000 dinár körüli vezetőségi alapra tett szert. A rohammunkások közül meg kell dicsérni Goga Júliát, Szabó Évát, Ilin Szávót, Baracskai Irént és Kelemen Júliát, akik három versenyszakaszban tartották meg címüket. Az üzem vezetősége kellőképpen értékeli a rohammunkások termelését. Ezt az is bizonyítja, hogy a legjobbaknak két hét helyett háromhetes szabadságot adtak. A szakszervezeti alosztály javaslatára Goga Mihály rohammunkást a gyár költségén Szlovéniába küldték nyaralásra. A gyár munkásai a napokban új kötelezettséget is vállaltak a novemberi versenyre. Acsanszki Náda kétszeres rohammunkás felhívására a gyár legjobbjai nagyszerű egyéni kötelezettségekkel léptek elő, így Goga Julia kötelezte magát, hogy a verseny folyamán 3000 körlendítéssel túlhaladja gépének napi normáját. Az egyéni kötelezetségeken kívül a gyár egyes osztályai is feladatokat vállaltak a versenyben. 1. melyik osztály termel többet; 2. melyik osztály mutat fel nagyobb normatúllépést; 3. melyik osztály ad minőségileg jobb munkát; 4. hol nagyobb a munkafegyelem; 5. melyik osztályon lesz kevesebb hulladék; 6. hol nagyobb a tisztaság; 7. melyik osztály ad több tagot és ezer Erzsébet Batakovics Jelena Belgrádi és nisi panonüzemekkel versenyez a noviszádi „Szonya Marinkovics" textilgyár A noviszádi Szonya Marinkovics textilgyár munkaközössége a napokban kötelezettségeket vállalt a novemberi versenyszakaszra. Az alosztály ünnepi értekezletéről a munkások levelet intéztek a becsei »Drapsin Petár«, a beográdi »Sztálingrád« és a nisi »Ratko Pavlovics« rokonüzemekhez. A levél a következőképpen hangzik: »Kedves Elvtársak, Jugoszlávia dolgozó népe és külön a munkásosztály minden erejével és lelkesedésével azon dolgozik, hogy ne csak teljesítse, hanem túl is lépje Tito első ötéves tervét népi államunkban, ahol a munkások megkapták jogaikat, amelyekért évtizedekig vérüket ontották és életüket áldozták a legjobb elvtársak. Megértve, hogy a terv teljesítéséért folyó küzdelem egyben harcot jelent azok ellen is, akik a régi Jugoszláviában még az emberhez méltó életet is megtagadták a munkásosztálytól és tudva azt, hogy a terv teljesítése jólétet hoz dolgozó népünknek és ezen a jóléten át a szocializmust, mi a »Szonya Marinkovics« textilgyár munkásai csatlakozunk munkásosztályunk általános erőfeszítéséhez és a következő kötelezettségeket vállaljuk: 1. 1947 november 29-re, a köztársaság kikiáltásának napjára befejezzük ez évi termelési tervünket; 2. Három százalékos terven felüli nyereséget valósítunk meg; 3. Elérjük a gépek kapacitásának 72 százalékos kihasználását; 4. a produktív munkaórák normatívját 90 százalékkal csökkentjük; 5. augusztus 1-ig minden munkaműveletre bevezetjük a helyes technikai normát, a legújabb előírások szerint; 6. a munkásoknak legalább 15 százalékát szakképesítjük; 7. fejlesztjük a szakszervezeti munkát. Büszkék vagyunk arra, hogy ezeknek a kötelezettségeknek elváltatásával és teljesítésével mi is hozzájárulhatunk minden népünk jobb és boldogabb jövendőjének megteremtéséhez. A munkában elért sikereink ösztönzést adnak az újabb erőfeszítésekre és nem állunk meg addig, míg a boldogság és a jólét nem koronázza minden erőfeszítésünket és igazolja az ezért hullott vért és áldozatokat. A versenyszellem fejlesztése céljából és hogy nagyobb hozzájárulást adhassunk népi gazdaságunknak, versenyre hívunk Benneteket, a rokonüzemek dolgozóit. Halál a fasizmusra , szabadság a népnek! A »Szonya Marinkovics« üzem munkaközössége A versenyfelhívás felolvasása után a munkások megbeszélték az osztályok és egyének versenyét. Az ünnepi értekezletről táviratot küldtek Tito marsalnak és a Szakszervezetek Központi Bizottságénak. Versennyel a Tervért II lerombolt és újjáépült „Albusz“ szappangyár november 29-ig teljesíti ezévi tervét versenyt hirdettek egymás között, hogy minél eredményesebb legyen a munka. A munkások elhatározták, hogy versenyre hívják a kruseváci »Merima« rokonüzemet. E célból levelet intéztek kruseváci társaikhoz. A levélben a többi között ez áll: »Kötelezzük magunkat, hogy november 29-re, a köztársaság kikiáltásának napjára elvégezzük ez évi termelési tervünket; 10 százalékkal növeljük a munka termelékenységét; 2 százalékos anyagmegtakarítást érünk el; az átlagosra csökkentjük termelési költségünket, újabb kádereket képezünk ki; mi felerősítjük a munkafegyelmet; _ . . . 2800 önkéntes munkaórát adunk; egy „Exhausztor“ felszerelésével feljavítjuk a kovácsműhely munkafeltételeit; minden téren felerősítjük a szakszervezeti munkát. A noviszádi »Albusz« szappan,gyár dolgozói szintén kötelezettséget vállaltak a novemberi versenyre. Az ez alkalommal megtartott értekezleten a szakszervezeti titkár ismertette az üzem újjáépítése terén elért sikereket, majd a munkások emelkedtek szólásra, közös és egyéni kötelezettséget vállalva az új versenyszakaszra. Az osztályok Versenyre hívunk Benneteket azzal, hogy minden hónap végén versenyjelentést küldjünk egymásnak és hogy a verseny végén a vegyipar szerbiai titkársága a szerbiai főigazgatósággal együtt felülvizsgálja az eredményeket és kihirdesse a győztest. Ilymódon legjobban teljesíthetjük azokat a feladatokat, amelyeket népi államunk és első ötéves tervünk szervezőire, szeretett Tito elvtársunk állít elénk. Válaszotokat várva, üdvözlünk Benneteket.« A munkások ezenkívül táviratot küldtek Tito marsainak és a Szakszervezetek Központi Bizottságának. A kötelezettségvállalás munkásünnepséggel ért véget. ...................... ....... .VSA....................................... ............ .... Harmincöt nappal előbb A noviszádi helyi szaktanács vándorzászlaját a májusi versenyszakaszban felmutatott eredményeiért a »Napredak« bútorgyár nyerte el. A vándorzászlót a Szvetozár Markovics munkásotthonban tartott ünnepségen adták át a »Napredak« munkaközösségnek. A »Napredak« üzem dolgozói az elmúlt versenyszakaszban 65.4 százalékkal növelték a termelést, 59.3 százalékkal túlszárnyalták a termelési tervet és 30.35 százalékkal csökkentették az üzem termelési költségeit. A csoportok és egyének versenyeredményeit is ismertették. Ezután Kiss Béla a helyi szaktanács nevében átadta a vándorzászlót az üzem rohammunkásainak, a szakszervezet kultur- és testnevelési osztályába. Az Üzem munkaközössége Tito marsalhoz intézett levelében ugyanezeket a kötelezettségeket tűzte ki a novemberi verseny feladataiként. Ezekből a versenypontokból kivehetjük, hogy a munkások nagy gondot fordítanak a termelés és a szakszervezeti munka minden ágára. Most meg kell teremteniök az igazgatóság és az alosztály közötti szoros együttműködést és a helyi szaktanács segítségével kell dolgozniok a kötelezettségek teljesítésén. Végül Iváncsevics Milán rohammunkás felolvasta az üzem versenyfelhívását minden noviszádi rokonüzemhez és a beográdi »November 20« bútorgyárhoz. A »Napredak« az alábbiakban szabta meg versenyfeltételeit: Melyik gyár teljesíti előbb termelési tervét; melyik gyár csökkenti legalacsonyabbra a termelési költségeket; ki ad legjobb minőségű árut és hol szervezik meg legjobban a szakszervezeti munkát. Végül az üzem dolgozói kötelezettséget vállaltak. Elhatározták, hogy ezentúl 4 óra helyett 3 óra alatt elvégzik egy íróasztal gépmunkáját. Az asztalosok 27 óra helyett 23 óra alatt készítik el, míg a fényezők 8 óra helyett 7 óra alatt végzik el munkájukat. Ha ezt megvalósítják, akkor 35 nappal előbb befejezik a novemberi munkaverseny előírt tervét. Az értekezletről üdvözlő táviratot küldtek Tito marsainak, az Egységes Szakszervezetek Központi bizottságának és a Vajdasági Népfront Tartományi Bizottságának. K. I. munkáslevelező Magyar Szó 5