Magyar Szó, 1948. június (5. évfolyam, 130-154. szám)

1948-06-03 / 131. szám

V. ÉVFOLYAM, IIL (168.) SZÁM NOVISZÁD, CSÜTÖRTÖK, 1948 JUNIUS 3 ARA 2 DINÁR Meghalt Prodánovics Jása minisztereinökheiyettes Kedden reggel öt órakor 82-ik életévében rövid betegség után meg­halt Prodánovics Jása, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság minisz­terelnökhelyettese. Prodánovics Já­sával elköltözött közülünk a régi Szerbia politikusainak utolsó élő kép­viselője is, aki szerencsésen túlélte a régi Jugoszlávia reakciós rendsze­reinek minden véres szörnyűségét és megélte népeink forradalmi új­jászületését, új államunk megterem­tését. Szerénységével, hazafias ön­tudatával, következetesen demokra­tikus politikai felfogásával, min­denekelőtt pedig személyes becsü­letességével Prodanovics különleges jelenség volt Szerbia politikai éle­tében. Nemcsak fizikailag, hanem erkölcsileg is túlélte a különféle rendszerek rothadtságát. Politikai tevékenységének legjel­lemzőbb eseménye, amikor 191­0-ben lemondva miniszteri állásáról ugyan­aznap saját kérelmére kinevezték egy beográdi gimnázium tanárává. Mint olyan értelmiségi aki a mun­kában nevelkedett és a politikát is a néptömegek érdekeit szolgáló ne­mes munkának tekintette, magától értetődőnek tartotta, hogy a magas állásból visszatérjen egyszerű taná­ri munkájához. E szerénység jelle­mezte Prodánovicsot további poli­tikai és tudományos munkájában is Az 1921-ben általa megalakított Köztársasági Párt a királyság rend­szere alatt nem fejlődhetett ki nagy és befolyásos párttá. Más, úgyne­vezett népi politikusok ilyen hely­zetben feltétlenül módot kerestek volna a megalkuvásra és együtt­működésre Prodánovics Jása nem így cselekedett. Évekig szorgalma­san dolgozott tudományos és iro­dalmi munkákon, amelyekkel megér­demelten kivívta a szerb és orosz né­pi irodalom, valamint Szerbia politikai történelme egyik legjobb ismerőjé­nek nevét. Így várta a reakció és a királyság felszámolását, amelynek be kellett következni és amely kö­zeledett. A nemzeti elnyomást, önkényu­ralmat, gazdasági kizsákmányolást és jogfosztottságot jelképező ki­rályság fölötti győzelmet új erők vívták ki, amelyekből kifejlődött a forradalmi népfelszabadító mozga­lom. E mozgalom a Kommunista Párt vezetésével a népfelszabadító háborúban kivívta egy'd­ejű'eg azon eszméknek győzelmét, amelyekért Prodánovics Jása is küzdött Prodánovics Jása minden tekin­­tetben hozzátartozott az új demo­kratikus­­­Jugoszláviához­,és egészen természetesen már Beográd felsza­badításának első napjaiban az or­szág építőinek soraiba állott. Ta­pasztalata és józan ítélőképessége az állam és a nép életének egyes kérdéseiben hasznosan hozzájárult­ az ország gyors újjáépítésére irá­nyuló törekvések megvalósításához. Jelentősen hozzájárult Jugoszlávia Népfrontjának munkájához és to­vábbi szervezéséhez. Ezért Prodá­­novics Jása halálát őszintén gyá­szolják. Prodánovics Jása 1867 április 23- án született. A gimnáziumot és egyetemet Beográdban végezte. Po­litikai meggyőződése miatt mint ta­nárt állandóan áthelyezték és így Valjevón, Piroton, Csácsákon és Zajec várban szolgált. 1902-ben le­mondásra kényszerítették. Az utol­­só Obrenovics halála után ismét szolgálatba lépett mint a beográdi gimnázium tanára, ahol 1909 feb­ruárig szolgált, amikor nemzetgaz­dasági miniszter tett. 1911 júniusá­ban kivált a kormányból és vissza­tért a beográdi gimnáziumba tanár­nak. 1923-ban nyugdíjazták. Mint nemzetgazdasági miniszter megsza­vaztatta a szkupstinával az üzemi törvényt, amelynek alapján létesül­tek a munkás, iparos, kereskedelmi és gyáripari kamarák, val­am­int a munkásvédelmi törvények. Számos folyóirat főszerkesztője volt és több politikai történelmi és irodalmi munkát irt. 1903-tól 1920-ig képvi­selő volt. 1921-ben Ljuba Sztojano­­viccsal együtt megalakította a köz­­társasági pártot. 1945 március 7-én, hazánk teljes felszabadításakor, Tito marsal ideig­lenes kormányában Szerbia minisz­tere lett. Mint a Népek Tanácsába beválasztott népképviselő, tagja volt az alkotmányozó bizottságnak és a JSzNK Prezidiumának. Tevé­kenyen részt vett a Népfront prog­ramjának elkészítésében. 1946 feb­ruár 1-én a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormányának meg­alakításakor Prodánovics Jását a kormány második alelnökévé ne­vezték ki amely állást haláláig be­­töltötte. ★ Vajdaságban az arató- és cséplő­gépek üzem­behelyezése gazdasá­­ságunk mindhárom szektorán je­lentősen meggyorsult. Mivel a ma­­gángépekhez szükséges alkatrészek beszerzése kedvező módon elinté­ződött, a gépek kijavítását is biz­tosítottuk. Május 31-iki jelentés szerint Vajdaság területén az ara­tógépeknek 45, a cséplőgépeknek 26, a lokomobiloknak pedig 23 szá­zalékát helyezték üzembe. Az oxi­génhiány még m­indig akadályt gör­dít a munka elé. Különösen érez­hető ez az alibunári, becsei, verse­­ci, hódsági, zsablyai és sztárapazo­­vai járásban, valamint Zrenyand.­Az aratógépek üzembehelyezésé­ben a hódsági járás ért el legjobb eredményt, ahol már minden ara­­tógép üzemképes. A noviszádi já­rásban 90, a zentaiban 70, a zsab­­lyaiban pedig mintegy 65 százalé­kát javították ki az üzemképtelen aratógépeknek. Számos járás üzemképtelennek tekinti azokat az aratógépeket, a­­melyeknek csak ponyvájuk hiány­zik. Az aratógépekhez szükséges ponyvát a noviszádi „Poljostroj" szövetségi vállalatnak kell­ szállí­tania. Eddig azonban csak a szük­séges mennyiség felét szállította, mert nem kapta meg a gyáraktól ** előállításához szükséges anyagot. Másrészt előbb a távolabb eső vi­dékeknek szállítanak, ahol az ara­tás hamarabb megkezdődik. Az egyik szlovéniai textilgyárnak­aa­­****** 6-ig kell szállítani az anya­ A­ratás-cséplési előkészületek 4 hódsági járásban már minden aratógép üzemképes gáz. Ezideig azonban még semmit sem szállított. Egy zemini textil­gyár csak az ellenőrző szervek köz­belépésére kezdett ponyvához szük­séges anyagot előállítani A hibák kiküszöbölésével lehetőség van ar­ra, hogy a vállalat egy héten be­lül szállíthassa a Vajdaságnak szük­séges ponyvát Számos traktorállomás, állami birtok és magán­gép tulajdonos egyéni kezdeményezéssel oldotta meg az aratógéphez szükséges pony­va kérdését. A helyi forrásokból biztosítottak vásznat vagy pedig több megrongálódottból készítettek egyet. Több aratógépet sikerült így teljesen üzemképessé tenni. Mivel az alkatrészhiány kérdése megoldódott, a népbizottságok irá­nyítsák gyorsan és következetesen a gépjavító munkát, hogy az ara­tó és cséplőgépek idejében felké­szülve álljanak munkába. Az arató-cséplőgépek üzembehe­lyezése még nem fejeződött be, a szükséges alkatrészek csak most érkeztek meg. A gépállomások ma­cedóniai főigazgatósága számos szakmunkást küldött a negotini gép államásra — amely legjobban el­maradt a gépek javításában — h­ogy a munkák gyorsan befejeződ­jenek, s az aratás zavarmentesen haladhasson. MACEDÓNIÁBAN MEG­KEZDŐDÖTT AZ ARATÁS A Macedón Népköztársaság né­hány járásában megkezdődött az aratás. Falvaink népe a szövetkezeti sttrlnok magasra emelt falaival üdvözli majd a féri V. kongresszusát Ahogyan halad a szövetkezeti ott­­honok építése, úgy nő az építők lelkesedése, alkotókedve. Népfront­jukba vetett bizalma. Míg az épü­letanyag beszerzésén dolgoztak, sok rosszmájú megjegyzést kellett zseb­­revágniok: »Sose lesz abból semmi«, stb. A falakkal együtt a Népfront­tagok a győzelem tégláit rakják ma. Hiába volt a suttogás, épül az otthon, fel kell épülnie, mert mi akarjuk, a Népfront akarja. Feltartóztathatatlanul halad a mun­ka, mind többen és többen csatla­koznak az építőkhöz. Kivész lassan a rosszindulatú hang a faluban, ne­vetségessé válik, elsöpri a frontta­gok határozott és biztos magatartá­sa, szorgalmas munkája. De nemcsak maga a munkálatok haladása serkenti előre az építőket. Szerbia Népfrontjának tartományi végrehajtó bizottsága a minap érte­kezletet tartott Noviszádon és fel­hívta szervezeteit: aratásig-cséplésig teljes mértékben ellátni az építő­­helyeket anyaggal, sietni a tégla­­égetéssel, mészégetéssel, ahol még nincs, tervet készíteni és annak alapján foglalkoztatni a Front és az ifjúság munkásegységeit, kultur­­munkatervet készíteni a munkahe­lyek számára, megvitatni a tagság­gal a felmerülő problémákat. A másik sarkalás Jugoszlávia Kommunista Pártjának ötödik kon­gresszusa. A kongresszus tisztele­tére néhány nappal ezelőtt Új-Beo­­grád építői versenyre hívtak min­den ifjúsági brigádot. Az egész or­szágban visszhangzik felhívásuk. Nemcsak a szövetségi és köztársa­sági építőhelyek brigádjai jelent­keznek versenyre, de különféle szakmák, munkaközösségek, válla­­­atok és tömegszervezetek is min­denhonnan. Egy korduni falu nép­frontja versenyre hívta a szövetke­zeti otthonokat építő brigádokat. Vajdaságszerte nagyszabású gyű­léseket tartanak a szervezetek, meg­beszélik az ötödik pártkongresszus tiszteletére rendezett verseny kö­rülményeit, kötelezettségeket vál­lalnak munkájuk minden terén. Az otthonok építői járnak elől jó pél­dával. Vállalják, hogy­ többet, job­ban és gyorsabban dolgoznak, előbb fejezik be a faluotthont. Okos ember ! Fokozatosan­­elvész a rosszindu­lat a faluban, kiirtják a Népfront­tagok Legjobb eszköz erre a le­leplezés. Megnézni, ki az, aki elle­ne van az otthonépítésnek, a falu fejlődésének, miért van ellene, tud­tára hozni minden becsületes pa­rasztnak, ennek meg ennek ezért nem tetszik építőmunkánk, ő ter­jeszti a rémhíreket, vetné a csüg­­gedés magvát, kedvünket szeretné venni. Banatszka Topolyán a népbizott­ság egyik tisztviselője volt a főbuj­­togató. A régi Jugoszlávia volt jegyzője, Müller Imre. — Ne menjetek építeni az ott­hont! Még mindig nem látjátok, mi készül itt? Közös konyha!!! Egy kazánon főznek majd az egész­ fa­lunak . . . Sorbaálltok csajkával, mint a katonák . . . így rémizgette a falut Müller. Akármilyen nevetséges és nyomo­rúságos volt is munkássága és mód­szere, akadt B. Topolya becsületes parasztjai között olyan is, akiben­ ­ volt m egrtó , megingott a bizalom. Hisz »okos ember Müller, jegyző volt, most is hivatalnok.« Az egyik Népfront-értekezleten aztán leleplezték a jegyző urat, nevetségessé tették állításaival együtt. Azóta Topolyán halad leg­jobban az építés a járás falvai kö­zött Szemlátomást emelkednek a falak. Nem hallgatnak az építők többé senkire, de nem is igen van már kitől hallani ilyen rémhíreket. A szervezet legjobbjai viszik az építés iramát. Kanalas András ki­tüntetett Népfront-tag most jött meg az autóút­ról. Kocsival, lóval építi az otthont. Roszics Milán szin­tén kitüntetett fronttag a telepe­seknek mutat példát. Csak arról folyik a vita, mi kell jobban a falunak. Elárusítóhelyek, raktárak vagy kulturhelyiségek. Az öreg Varga a raktár mellett van. A körülötte dolgozó fiatalok vélemé­nye ellenkező. Végül megegyeznek: A j­a­vítások befejezése előtt a knezseváci traktorállomáson Zenta, június hó — Nem vagyunk sokan, mindösz­­sze 12-en végezzük a javítást — mondják a knezseváci traktorállo­máson. A munkások két csoportban dol­goznak. Az egyik csoport a gőzka­zánokat, a másik pedig a cséplőket javítja. — A kilenc dob közül hetet már üzembehelyeztünk — mondja a munkavezető. — Van néhány olyan dob is, amelynek teljesen új ros­tát kell készíteni. A munka azonban hamarosan be­fejeződik. Két ügyeskezű paraszt­­fitt, — aki nemrég jött a traktor­­állomásra mint tanonc — igen jó umó­kát végez, és komoly segítsé­get nyújt a szakmunkásoknak. A gőzkazánok javítása is jól ha­lad.­­ Régi gépek ezek, de azért úgy rendbe hozzuk őket, hogy nem lesz baj velük a cséplés alatt. A lokomobilok nagyobb alkatré­szeinek javítását a kikindai trak­torállomás végzi, mert itt nincs megfelelő szerszám. , . A gépeket néhány nap alatt rendbehozzuk, úgyhogy amint a ja­vítás alatt álló alkatrészek megér­keznek, csak be kell szerelnünk és készen várjuk az aratást is meg a cséplést is. A knezseváci traktorállomás jó tervet készített, s pontosan meg is valósítja. üzlethelyiség is kell, meg nagyte­rem is, színháznak és mozinak. „Ipu­sef akinek kell!“ Tóbai tudósítónk is foglalkozik az ellenség jelszavaival. Itt még nem pellengérezték ki őket. A járási frontnak kellene segítenie. Ahány ház, annyi szokás — mond­ja a közmondás. Tabán nem a kö­zös konyhával kísérlik ijesztgetni a parasztokat. »Gyenge lesz a ter­més, nincs eső«, suttogják az »oko­sok«,­­— ezzel próbálják megbon­tani a front sorait. — Építse, akinek kell — mondo­gatja a rosszmájúak szócsöve, szin­tén a helyi bizottság tisztviselője, léj­e. A frontnak éppen ezt a jelszót kell felhasználnia ellene és társai ellen. Az­ otthont az építi, akinek kell,­­ a parasztság. Mielőbb le kell leplezni ezeket a rosszindulatú kétkedőket, akik célzatosan szeret­nék akadályozni a munkát s külön kell választani őket a tájékozatlan nőktől, félrevezetettektől. Erősíte­ni kell a felvilágosító munkát, szét­szedni ezeket a jelszavakat és saját fegyverükkel zúzni szét a falu ellenségeit. Kik ezek az emberek? Ki »biztat­ja« a parasztokat, hogy »csak tönk­reteszitek lovaitokat, kinek épititek­­kezett otthon.« Bácsszőllősön Kocsmárnak hívják az egyiket. Zsebredugott kézzel sé­tál az építők között, szítaná a ké­telkedést, de inkább a megvetést szítja saját maga ellen. Megértjük mi Kocsimért, megér­tik a bácsszőllősiek is. »Vagyonos ember, húsz hold földje van, nagyobb része szöllő — írja tudósítónk. De nem ez a fő baj. Hisz több gazda is részt vesz az építésben. Csakhogy ő más szán­dékú ember. Nemrégen villát vásá­rolt Palicson. Egymillió dinárért. Neki valóban nem fontos a szövet­kezeti otthona. Kocsmárnak nem kell olvasóte­rem, szövetkezeti üzlethelyiség, színház. Máshol vásárol és szóra­kozik. Nem mintha nem volna szük­sége kultúrára . . . Hiába rág a férés. Halad a munka, nő az erő. Hiába rág a féreg, nagy lombokba tere­bélyesedik a fa — erdő lesz be­lőle. Mind kevesebb és kevesebb szó esik a tudósításokban a rossz akaratú megjegyzésekről. Napról napra több bennük az öröm, az akarat, a jövőbe vetett hit. A falvak legtöbbjében teljes az összefogás. Mindenki látja már, kinek épül az otthon, kié lesz. Felsőhegyen az otthon alapkövé­nek elhelyezésekor felszólalt Csajkás Antal, a fahi plébánosa is: — Valóra vált a falu régi vá­gya. Szép otthonunk lesz, amely minden kulturális és gazdasági­­igényünket kielégíti. Vállvetve, mindnyájan vegyetek részt építé­sében ... Kivonult a falu az építőhelyre. Az első téglát Zenta város Népfront­kiküldöttje, a másodikat a helyi if­júság elnöke, a harmadikat a plé­bános, negyediket a falu népbizott­ságának elnöke, ötödiket a tanító, hatodikat a földmunkások kikül­dötte adta át Menda Nándor kő­művesnek, hogy belerakja a funda­mentumba. ★ Falvaink népe Frontja útján szö­vetkezeti otthonát építve, köszönti Új-Beográd építőinek és a korduni falu Népfrontjának versenyfelhívá­sát. Július 21-én Jugoszlávia Kom­munista Pártja ötödik kongresszu­sát magasra rakott falak és tető alá hozott szövetkezeti otthonok üdvözlik majd Vajdaságszerte.

Next