Magyar Szó, 1948. december (5. évfolyam, 287-311. szám)
1948-12-02 / 287. szám
Mint Magyar § (folytatás a második oldalról) a partizán alakulatokat reguláris katonai egységekké változtattuk. Vagyis pontosabban a reguláris katonaságnak ez a megalakítása legfelsőbb parancsnokságunk előrelátásának eredménye, az 1941-es tapasztalatok után, hogy a partizán alakulatoknak reguláris katonasággá való átnövése nélkül a győzelem nem biztosítható. Az Első Proletárbrigád megalakításától kezdve, 1941 decemberétől, az AVNOJ megalakításáig a legfelsőbb parancsnokság 9 hadosztályt alakított, melyeknek, a többi egységekkel együtt, 150.000 harcosa volt. Párhuzamosan a partizánalakulatoknak reguláris katonasággá való átnövésével folyt a népfelszabadító bizottságok átnövési folyamata ideiglenes államhatalmi szervekből valódi szervekké, olyan hatósági szervekké, melyek mély gyökeret eresztettek a népben, állandókká váltak és többé nem lehetett őket semmiféle más uralmi formával helyettesíteni. E folyamat fejlődéséhez hozzájárult egyrészt a burzsoázia és hatósági szerveinek nemzeti árulása, másrészt pedig a dllgozó tömegeikben kiépült tudat, hogy kizárólag a régi uralom eltávolításával és kizárólag a felkelésben maguk által létesített szerveken keresztül biztosíthatják saját maguk számára harcuk gyümölcsét és kizárólag így szervezhetik meg az igazi demokratikus rendszert. Ez a kettős folyamat tulajdonképpen az új állami hatalom és fegyveres ereje kiépítésének egységes folyamata, egyrészt azt jelezte, hogy a népi felkelés népfeszabadító háborúvá nőtte ki magát, olyan háborúvá, melyet az állammá szervezett nép folytatott az idegen hódítók ellen, keletkezésben lévő állama nevében, másrészt pedig mindinkább hangoztatva lett a népi harc lényege, mint népi forradalomé a régi állami és társadalmi rendszer ellen, az új, igazságosabb, igazi demokratikus rendszer megteremtéséért. Ez tehát a népi forradalom folyamata volt, mely a felszabadító háború terén és keretében lévő feltételek között folyt az idegen imperialista hódítók és az áruló burzsoázia elleni harcban, amely átállt a megszállók oldalára saját nemzete ellen. Éppen ebben van forradalmunk különleges jellege is. A forradalmi népi hadsereg, amely jelentős fegyveres erővé nőtte ki magát , és amelynek szerepe nem merült ki a megszállók és és a hazai árulókból álló csapatai ellen folytatott katonai akciókban, mert ő a legszélesebb néptömegek forradalmi nevelőjeként is tevékenykedett, mint a jugoszláv népek testvérisége és egysége kiépítéseinek legtevékenyebb tényezője, mint a népi forradalom fegyveres ereje, valamint a népuralomi szervek egységes rendszere, — amely rendszer a Hadsereg mellett a nép előtt alapvető biztosítéka volt annak, hogy nem lesz visszatérés a régire—ezek voltak 1942 vége felé, majd tovább fejlődve és erősödve ezután is ezek maradtak a forradalom hatékony szerva, melyeket a Kommunista Párt szilárdan irányított. Itt volt az új állam, itt volt annak fegyveres ereje, itt volt az uralom egész apparátusa, amely képes volt elfojtani az új állam ellenségeinek minden ellenállását. A forradalmi népi hadsereg és a forradalmi népuralom szerveinek megteremtésében, és abban, hogy a megszállók létező ereje és hazai zsoldos fegyveres alakulatai mellett megsemmisítették a megszállók oldalára átállt burzsoázia régi apparátusait, mindebben kifejezésre jut a Kommunista Párt nagy forradalmi tettének teljes mélysége, az a képesség és erő, amellyel alkotó módon alkalmazni tudta Marx Engels, Lenin és Sztálin tanítását, meghatározott történelmi feltételek között. Habár az AVNOJ megalapítása idején, az országban lévő helyzet szempontjából már akkoriban is el lehetett képzelni egy ideiglenes kormány megalakítását, noha abban a helyzetben ennek inkább manifesztációs mint operatív jellege lett volna, a nemzetközi feltételek akkoriban ezt még nem tették lehetővé. A háború e szakaszában, abban a hónapban, amikor Bihácsban a Szkupstinát tartották, a németek kiterjesztették a megszállást az addig még meg nem szállt vichy-i Franciaországra, november 27-ikén bevonulnak Toulonba, másrészt viszont a Vörös Hadsereg november 19-én Sztálingrádnál offenzívát indít, sikerül november 23- i uán bekerítenie a német erőket, melyeket 1943 február 2-ikán majd végleg felszámol. Az angol-amerikai erők hadműveleteket kezdenek kifejteni Észak-Afrikában, melyeket 1943. májusában majd sikeresen befejeznek. Habár tehát a németek erőteljes csapásokat kezdenek kapni, amelyek világosan megnyitják a demokratikus erők győzelmének távlatát, még óriási erőfeszítésekre van szükség, hogy hadigépezetük megtörjön. Az antifasiszta koalíció vevető erőinek abban az időpontban még nincs valódi képük arról ami Jugoszláviában történik és valamilyen ideiglenes kormány megalakítása nálunk abban a pillanatban nem talált volna támogatásra náluk. Ezért Bihácsban nem lehetett elvégezni azt, ami egy ével később Jajceben lehetővé vált. Ez azonban nem csökkenti első ülésszakának jelentőségét, az AVNOJ nak, Irint Jugoszlávia testvériesen összefogott népeinek általános népi,poltikai manifesztációja jelentőségét, melynek folyamán az egész világ előtt világosan kifejtették harcuk céljait és a régi uralom elítélését. Az AVNOJ által Bihácsban november 27-ikén kibocsátott kiáltvány ezt mondja: »Győzelmünk csak akkor lesz teljes, ha a népek felszabadított hazájukban úgy érzik majd magukat, mint saját otthonukban, ha majd saját akaratukkal szabadon választott saját népfelszabadító bizottságaikat, keresztül, mindannyiunk szolidáris munkájával, valamint szervezetükkel népgazdaságunk valamennyi ágában maguk biztosíthatják egy olyan rendszer minden feltételét, amely lehetővé teszi számukra, hogy megvalósítsák az igazi és valódi demokráciát, s hogy kiépítsenek egy szabad, független és testvéri közösséget Ahhoz, hogy mindezt elérjük, mindenekelőtt szükséges az egységes és egyetértő harc a fasiszta rendszer ellen, melyet az olasz,német koalíció kíván ránk kényszeríteni, valamint a régi reakciós rendszer ellen is, ameelyet a menekült jugoszláv kormány próbál erőszakkal fenntartani .. Mi nem akarjuk a volt kormányok régi államapparátusát, amely ma a megszállók szolgálatában áll. nem akarjuk ennek megvesztegetett ötödik hadoszlopos áruló tisztviselőit és tisztjeit, rendőr és csendőrkopóit Úgyszintén nem akarjuk többé a ránk kényszerített községi bizottságokat és a romlott községi hivatalnokokat, akik azelőtt is a rendőrhatóságok szolgálatában állottak, viszont a falusi uzsorásoktól és a különféle politikai pártok fejeseitől függtek, ma pedig a megszállókat szolgálják.« 1942 decemberében a szlovén nép Felszabadító Frontjának végrehajtó bizottsága, a bihácsi határozatok mellé állva, nyilatkozatában a következőket jelentette ki: »Jugoszlávia népei sorsának kormányát igazi demokratikus erők vették kezükbe... Bihácsban felvázolták az új demokratikus Jugoszlávia, a népi Jugoszlávia a szabad és egyenjogú népek hazája első körvonalait. Az, hogy ilyen történelmi fordulatról van szó az országban, mindenki előtt világos volt: a nép előtt is amely e fordulat céljaiért harcolt, valamint ellenségei előtt is. Valamivel hosszabban foglalkoztam ezzel a kezdeti időszakkal, mert ez volt a legnehezebb, mert a feladatok helyes lefektetésétől és a helyes vezetéstől ebben az időszakban függött a népi harc egész további fejlődése. Ebben az időszakban épültek ki és növekedtek fel forradalmunk legyőzhetetlen erőd és győzelmének eszközei. Az AVNOJ első és második ülésszaka közötti év fontos eseményekkel bővelkedett az országban és nemzetközi téren is. A Vörös Hadsereg Sztálingrádtól és St Kaukázustól üldözi a németeket egészen Odessza esttig, Fehéroroszországban Goménig, Kievet pedig 1943 november elején felszabadították. Nyilvánvaló, hogy már semmi sem állohatja meg a német hadigépezet összeomlását, habár ehhez még óriási erőfeszítéseik és nagy áldozatok szükséges, elsősorban a Vörös Hadsereg erőfeszítései és áldozatai, mert a második front még nem is alakult ki. Nyugaton a fasiszta Olaszország szeptemberbe® leteszi a fegyvert. Magunk az egész világon népszerűvé és elismertté válik. Magában az ország ba® a Negyedik és Ötödik Offenzíva hathónapos dicső csatái után erőink és felszabadított területeink hatalmas mértékben növekednek és az olasz fegyverletétel pillanatában képesek vagyunk teljes mértékben kihasználni az e fegyverletétel által teremtett helyzetet. Sikerül kizárólag saját számunkra megtartanunk az olasz fegyvereket, valamint sikerül az is, hogy hadseregünket szövetséges katonaságként ismerjék el, mint olyant, amely maga harcol államunk területén. Nehéz harcokban és áldozatok mellett hadseregünk állandóan növekedik, növekedik a felszabadított terület, továbbra is fejlődik az új álllamszervezet. Az AVNOJ megalakítása volt indító oka az országos tanácsok megalakításának egyes országrészekben, Horvátországban, Szlovéniában, Boszniában és Hercegovinában, Crnagorában. E tanácsok Szkupstinél lerakják az új rendszer alapjait ezekben az országrészekben, mint a közös állam egyenjogú egységeiben. Mindezek az 1943 folyamán történt jugoszláviai események folytatásai a harc első évei folyamán már világosan látható fejlődésnek és egészen határozott arculatot kölcsönöztek Jugoszlávia népies harcának és új jelenséggel egészítették ki a világ demokratikus erőinek háborúját: a háborús színtéren, a fasiszta támadók elleni szövetségben önálló hadviselő félként jelentek meg egy olyan állam egyesült népei, amely tíznapi háború alatt hadsereg, fegyverek és állami vezetőség nélkül maradt, amelyet feldaraboltak és szétosztottak és amelynek állami gépezete teljes egészében a megszállók gépezetévé vált. Kitűnt, hogy — a világháború feltételei mellett, amely világháborúra a Szovjet Szövetség ütött rá demokratikus bélyeget és amelyben a szocializmus első országa döntő szerepet játszott — lehetséges egy teljesen megszállót* ország népének sikeres harca a fasiszta megszálló ellen* ha ezt a harcot a dolgozó népiek tömegei vívják, ha ezt a harcot a munkásosztály és élcsapata, a Kommunista Párt vezeti, ha az áruló burzsoázia uralmát megdöntik és megakadályozzák, hogy áruló szerepével kijátssza a nép népfelszabadító harcát. Az események fejlődése megmutatta, hogy Jugoszlávia alapjaiban új állami szervezetet kapott, új igazán demokratikus, népi demokratikus állammá vált, föderációs elvek alapján és biztosította az öt jugoszláv nép és a hat ország, amelyben e népek élnek, teljes egyenjogúsági. Az AVNOJ második ülésszaka arra szolgált, hogy akotmányozó jellegű döntésekkel megerősítse ezt az új történelmi helyzetet és kikiáltsa az új demokratikus és föderatív Jugoszláviát, az új állam számára legfőbb hatalmi és közigazgatási szerveket adjon s megállapítsa és törvényesítse a népi forradalom győzelmét. A második ülésszak nyilatkozata és az ennek alapján ugyanazon az ülésen hozott határozatok voltak az új állami berendezés, az új alkotmányos jogrend alapjai, és ennek az alapján két évvel később az alkotmányozó nemzetgyűlés végrehajtotta a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kikiáltását. Ezen az alapo® nyugszik a JSzNK 1946 januárjában meghozott alkotmánya, nyugszanak hat népköztársaságunk 1946 és 1947 folyamán meghozott alkotmányai, végül pedig Szerbia Népköztársaság autonóm egységeinek — Vajdaságnak és Koszovó M fotóinak — statútumai, amelyek Jugoszláviának a nemzetek önrendelkezési és egyenjogúsági elvein és a nemzetiségi kisebbségek szabad fejlődésének biztosításán nyugvó alkotmányos kiépítésének befejező kövei voltak. Eszerint az új Jugoszlávia alapjait szilárdan lefektették az AVNOJ második ülésszakán. Az AVNOJ illetve elnöksége megkezdte munkáját, hogy felépítse törvényhozásunkat, Jugoszlávia nemzeti felszabadító bizottsága pedig, ideiglenes kormányként, ettől kezdve átvette az államügyek vezetését A Jajceban meghozott határozatok erőteljes visszhangra találtak az országban és a világban. Az új Jugoszlávia Jajcéba® alapított Távirati Ügynöksége (Tanjug) vállalta magára, hogy tájékoztatja e határozatokról a világ közvéleményét. Néhány napba telt, amíg a világot tájékoztatták valamennyi határozatról. December 8-án a Reuter-üfeynökség hírt adott az AVNOJ jajcei ülésszakáról és határozatairól és hozzáfezte, hogy a jugoszláviai események erős visszhangra találtak az angol sajtóban. Ugyanaznap Law, Nagybritannnia külügyminiszter-helyettese a következő nyilatkozatot tette arról, hogy az angol kormány milyen álláspontot foglal el a jugoszláviai eseményekkel kapcsolatban. „Politikánk abból áll, hogy Jugoszláviában támogassunk minden a németekkel szemben ellenállást kifejtő erőt. Az adott helyzetben mi támogatjuk a partizánokat, nagyobb segítséget nyújtunk, mint Mihajlovicsnak, annál az egyszerű oknál fogva, mivel a partizánok sokkal nagyobb ellenállást fejtenek ki a németekkel szemben“. Másnap, december 9-én Cordel Hull, az Amerikai Egyesült Államok államtitkára kijelentette, hogy az Amerikai Egyesült Államok támogatást nyújtanak Jugoszláviában mind a partizánoknak, mind a csetnikekreek és hozzáfűzte, hogy Anglia hasonló álláspontot foglalt el és az Egyesült Álamok egyetértenek ezzel. December 14-én Moszkvában kiadták a külügyi népbiztosság tájékoztató irodájának közleményét, amelyben, az AVNOJ legfontosabb döntéseinek ismertetése után, ez áld: „Ezeket az eseményeket Jugoszláviába®, amelyek már Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban baráti visszhangra találtak, a Szovjet Szövetség kormánya pozitív tényeknek tekinti, mert segíti Jugoszlávia népeinek a hitleri Németország ellen vívott sikeres harcát. Tanúskodnak egyben Jugoszlávia új vezetőinek, Jugoszlávia valamennyi nemzeti ereje egyesítésében elért komoly sikereiről. Ugyanebből a szempontból vizsgálják a Szovjet Szövetségben Mihajovics tábornok csetyikéinek tevékenységét, miivel a rendelkezésre álló jelentések szerint eddig nemcsak nem használtak, hanem még inkább ártottak a jugoszláv népeknek a német megszállók ellen vívott harca ügyének és ezért elkerülhetetlenül negatív állásfoglalásra találtak a Szovjet Szövetségben. A szovjet kormány szükségesnek látja, hogy részletesebb tájékozódást szerezzen valamennyi jugoszláv eseményről és a partizán szervezetekről, elhatározta, hogy szovjet katonai bizottságot küld Jugoszláviába, ugyanúgy ahogyan ezt már korábban megtette az angol kormány. Ezek voltak az első megnyilatkozásai a szövetséges nagyhatalmak kormányainak a Jajceban hozott történelmi határozatokhoz való viszonyában. A további fejlődés megmutatta, hogy többé semmi sem akadályozhatta meg, hogy ,be ne következzék a királyság formális megdöntése és a népköztársaság kikiáltása 1945 november 29-én az alkotmányozó nemzetgyűlés egynangú határozatával. Tehát mégis az új állam nemzetközi helyzetének biztosításához, az AVNOJ jajced ülésszakéitól teljes kétévi harcra és számtalan nehézség leküzdésére volt szükség. A dolgozó tömegek által hatóságainknak nyújtott támogatás azonban olya® erős volt és napról napra annyira erősödött, hogy ebben a harcban az új álfára erősödéséhez felhasználhattuk még azokat az intézkedéseket is, amelyeket a nemzetközi kötelezettségekből kifolyólag kénytelenek voltunk váltalni. Elvtársak és eMársnők, arai®« is hölgyeim ! Már száz év előtt a kommunisták elő programjában a dicső »Kiáltvány«-ban Marx és Engels azt írta, hogy a proletariátusnak uralkodó osztállyá való felemelése, a demokrácia kivívása az első lépés a munkásforradalomban és a proletariátus politikai hatalmát arra fogja felhasználni, hogy fokozatosan elvegye a burzsoáziától az egész tőkét, az állam kezében központosítsa a termelés minden eszközét és a lehető leggyorsabban növelje a termelő erők tömegét. Lenin és Sztálin arra tanítottak bennünket, hogy a proletár forradalom számára a hatalom megszerzése még csak a kezdet és alapfeladata a proletárforradalomnak abból áll, hogy, miután a hatalmat megszerezte, megkezdte a szocialista gazdasági rendszer felépítését Vezetőségünk ennek teljes mértékben tudatában volt Ezért vezetőségünk már a háború folyamán egész sor intézkedést tett, hogy megfossza a tőkés osztályt gazdasági alapjától. Ezek nélkül az intézkedések nélkül, anélkül, hogy a burzsoáziát megfosztanák gazdasági alapjától és megteremtenék a népuralom szilárd gazdasági alapjait, a népuralom nem szilárdulhatott volna meg és nem is tarthatta volna fenn magát sokáig. Népi forradalmunk anélkül, hogy megszakította volna fejlődését, megállás nélkül haladt előre, miután megszerezte a hatalmat kénytelen volt az egyetlen lehető irányba fordulni, a szocializmus felépítésének irányába. Ezt a feladatot a dolgozó tömegek a háború után ugyanazzal az erőteljes lendülettel vállalták, amellyel a háború alatt a fegyveres harcba mentek. Csodákat tettek gazdasági gépezetünk iparunk, bányáink és közlekedésünk újjáépítésében és ezzel lehetővé tették, hogy országunk már a gazdasági újjáépítés aránylag rövid időszaka alatt kiszabhatta első ötéves tervének nagy feladatait. A szocializmus felépítése ennek a tervnek az elkészítésével nagy erőfeszítéssé, hazánk dolgozó népe legszélesebb tömegeinek nagy törekvésévé és céljává vált. Az árulók és az ellenséggel együttműködők vagyonának elkobzásával és a német vagyonok kisajátításával 1945-ig és 1946-ban a régi Jugoszlávia egész iparának 55 százaléka általános állalmi vagyonként az álam kezében volt, államszekveszter alatt állott, tehát ismét az állam kezében volt 27 százaléka és mindössze 18 százalék maradt magánkézben Az államosításról szóló törvény alapján 1946.ban az állam kezébe ment át az egész szövetségi és köztársasági jelentőségű ipar. Csupán a helyi jelentőségű ipar körülbelül 70 százaléka maradt magánkézben. Ebben az évben a helyzet olyan, hogy magánkézben nincs többé semmilyen ipar, még ez a helyi jelentőségű sem. Ugyanezen az úton haladt a közlekedés és a bankok ügye. Ami a kereskedelmet lített 1945- ben a vállalatok 89,2 százaléka ma- gánkézben volt és ezek 85 százalékban vettek részt a kereskedelmi forgalomban. Az idei 1948 év harmadik évnegyedében a kereskedelmi vállalatok mindössze 2,7 százaléka maradt magánkézben és 0,6 százalékban vesz részt a forgalomban. A magánszektort a kereskedelemben gyakorlatilag felszámolták, 1945- ben a kereskedő írai üzemeltnek csak 1,7 százaléka volt állami kézben, ez év harmadik évnegyedében ezek a kereskedelmi üzemek 38,8 százalékot tesznek ki 1945- ben még az állami kereskedelmi vállalatok résztvétele a forgalomban csak 3 százalék volt, ez év harmadik évnegyedében pedig már 53 százalék. Jelentős léptekkel haladt a szövetkezeti kereseedeietudsj 1945- ben a szövetkezeti szektor az összes kereskedelmi vállalatok 9,1 százalékával rendelkezett és 12 százalékban vett részt a forgalomban, 1948-ban ez a sssektor a fészrrmadik évnegyedben valamennyi vállalat 47,7 százalékával rendelkezik és 37,2 százalékkal vesz részt a forgalomban. A társadalmi siker- vesetek kereskedelmi vállalatai-, amilyenek sem 1945-ban sem 1946- ban nem voltak, 1948 harmad évnegyedében valamentnyi kereskedelmi üzem 10,7 százalékával rendelkeznek és 9 százalékkal puszitult részt az egész " kemfrieSieia" forgalomban. A szocialista sjjeMUji tejuít IW-ölali az égésé ipart, bolayaipart és közlekedést, a szövetkezeti *zífeútorral együtt pedig felöleli suttogó* kereskedelmet. A mrregnihii áfamű a viszony más. Az állami szelekor 1946- ban 0,8 százalékával rendelkezett az egész termőtexütervek, 1948 elején 3 százalékkal. A szövetkezeti azerftar — fölmegri*»káló szövetkezetek szektorai —^ 1946-ban az egész megművelhett terület 0,4 százalékával, az ixfol ,év elején 1,5 százalékával, »«idea«5- zett. Ily móékja a magánszektor 1946-ban az egész megművelheti a terület 98,8 százalékával, 1948 elején 95,5 százalékával rendelkezett és így az ipari és a mezőgazdasági tulajdon ellentétes pólusokon él. Ez egész sor problémát okoz. Az állammal szemben kötelezettségeiket becsülettel teljesítő parasztok mellett jelentkezik az üzérkedő parreszt, aki a szabad feleslegekkel üzérkedik, vagy esetleg még Mw teredettségeinek sem tesz eleget. (Folytatja a 4. oldalon) A népi állam öt éve Mosa Pijade elvtárs beszámolója a november 29 tiszteletére rendezett ünnepi akadémián