Magyar Szó, 1950. március (7. évfolyam, 51-76. szám)
1950-03-02 / 51. szám
4 Vajdaség Autonóm Tartomány Neoszkupszinájénak TV. rendes ülésszaka A kampányszerűség elleni harcról a népbizottságokban (Folytatás a harmadik oldalról) hozott helyzetet ebben és ebben a szolgálatban, ebben és ebben az ágazatban, ebben és ebben a faluban, városban, vagy körzetben és ezen az alapon e tanácsok különféle összejövetelein valóban érdekes munka alakulhatnia ki. A tanács ebben az esetben olyan testület volna, amelynek tagjai átérzik, hogy hozzájárulnak a velük egy helységben élő társaik jobb életéhez s az ilyen munka útján valóban részt vesznek közösségünk igazgatásában. Vidics elvtárs ezután kiemelte, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az apparátus szakismereteinek tökéletesítésére. A végrehajtó főbizottság mellett működő hatóságok és állami közigazgatást kiépítő szerv többé-kevésbéé bürokratikus szerv volt és nem volt képes észrevenni feladatát .A járási és városi, külön pedig a helyi népbizottságok munkamódszere, — folytatta Vidics elvtárs, — habár gyakran vita tárgyát képezte, mégis olyan, hogy bizonyos fogyatékosságokat leplez le előttünk, amelyek világosan látszanik és amelyeket le kell küzdenünk. E fogyatékosságok közül mint különösen kiemelkedőt megemlítem mondjuk a járási és városi népbizottság elnöke és titkára, valamint a többi megbízott közötti viszonyt. Ez rendkívül nagy jelentőségű kérdés. A gyakorlati közös tapasztalatok alapján meg kell mondanom, hogy megszervezve a harcot közgazdasági építőmunkánk nagyobb feladatainak megvalósításáért, gyakran szervezetlenné tesz megannyi más munkát és megbontunk több reszortot, mert a megbízottakat kiküldjük a terepre, s így ezeknek az elvtársaknak voltaképpen nem engedjük meg, hogy foglalkozzanak apparátusuk kiépítésével és hogy saját reszortjuk politikáját folytassák«. Miután Vadíts elvtárs kiemelte ennek a gyakorlatnak károsságát hangsúlyozta, hogy a járási és városi bizottságok titkárainak kulturáltan kel irányítaniuk bizottságukat, különösen szem előtt tartva minden egyes reszort fejlődését és kiépítését. Világos, hogy a feladatokat jobban meg lehet oldani, ha minden egyes reszort szilárd Egység lesz, ha minden megbízott felelős lesz a maga reszortjának vezetéséért További fejtegetése során Vidics elvtárs rámutatott arra milyen károk származnak az irányításban az úgynevezett delegátus-rendszerből. Az irányításnak ezzel a módjával, vagyis egyes megbízottaknak a kiküldésével, hogy hónapokon át üljenek valamely faluban, egyrészt mindenekelőtt megbomlik a végrehajtó bizottság egysége, másrészt pedig ez a módszer megöli a helyi hatósági szervek kezdeményezését Ezért harcolni kelle münk a rendszer felszámolásáért a reszortok megszilárdításáért. Ez a harc azonban nem lesz sikeres, ha egyidejűleg nem harcolunk azért is, hogy minden helyi bizottságban kialakuljanak azok a nem fizetett reszortok, hogy minden helyi bizottságban minél jobban és minél nagyobb mértékben bevonják a munkába a néptömegeket. Vidics elvtárs ezután a helyi népbizottságok apparátusairól beszélt. Arról van szó, hogy a helyi népbizottságokban minél képzettebb közalkalmazottakat kell bevonni, hogy a helyi népbizottságban, — ahol végeredményben minden feladat sorsa rejlik, — olyan emberek legyenek, éspedig nemcsak a bizottságban, hanem az alkalmazotti apparátusban is, akik képesek lesznek minél kevesebb hibával dolgozni. Ezt nem kell úgy érteni, hogy most kötelező-e valamely iskolázott, magas képzettségű tisztviselőt beültetni a helyi népbizottság alkalmazotti apparátusába, ellenben helyesen fel kell használni azokat az alkalmazottakat, akiknek egészséges érzékük van a tömegek iránt, akik helyes magatartást fognak tanúsítani mind a tömegek, mind a tömegek szükséglete irányában és biztosítani tudják különféle terveink megvalósítását, amelyek közvetlen kapcsolatban vannak a néppel s e mellett elkerülik a hibákat e néppel szemben. Ezért iskoláztatni kell a helyi népbizottságok alkalmazotti apparátusát. Ebben az évben megnyílik az iskola a közigazgatási káderek számára. Ezt az iskolát a helyi bizottságok minél több alkalmazottjának kellátogatnia, hogy munkájuk minősége minél magasabb szánvovára emelkedjen. »A reszortok és a megbízottak személyes felelőssége megszilárdításának ez a rendszere, — folytatta Vidics elvtárs, — az a törekvés, hogy kiépítsük a helyi népbizottságok apparátusát és hogy minél többet tegyünk annak érdekében, hogy a tömegeket bevonjuk az ország kormányzásába, végeredményben megköveteli, hogy mindenekelőtt idejében hozzálássunk a különféle közgazdasági feladatok megoldásához. Az expozéban szó volt a kampányszerű munkamódszerről, amelyről már hónapok óta vitázunk. Neskovics elvtárs egy hónappal ezelőtt a szövetségi törvényhozó bizottság egy ülésén külön beszélt azokról az intézkedésekről, amelyeket a népbizottságoknak meg kell tenniük a kampányszerűség elleni harcban. Amit ő mondott, azt röviden így lehetne összegezni: először, mi nem menekülhetünk meg a kampányoktól. Egyes dolgokat mindig kampányszerűen kel végeznünk, mint például a vetést, felvásárlást, amit meghatározott idő alatt be kell fejeznünk. Itt nem a kampány felszámolásáról van szó, hanem annak a lehetetlen munkamódszernek a felszámolásáról, amelyet egyes népbizottságok alkalmaznak ezekben a kampányokban, megbontva a szolgálatot, hátat fordítva az úgynevezett nem közgazdasági reszortoknak. Többé nem tekinthetjük megengedhetőnek, hogy egyes népbizottságok a valóságban az állami beszerzésügyi megbízott hivatal apparátusává váljanak. Úgy kel megoldani a dolgot, hogy az állami beszerzésügyi megbízott hivatal minél jobb apparátust építsen ki a falvakban, másrészt pedig arról van szó, hogy a különféle felvásárlások és kampányok előkészítésében megbízhatóan és idejében elvégezzük a munkát Ha a búza felvásárlását augusztusban, szeptemberben s októberben kell elvégezni, akkor már márciusban meg kell állapítanunk a bevetett területeket, úgyhogy augusztusban ne kelljen egyszerre száz munkát végeznünk, (az aratást, cséplést, és a felvásárlási végzések kiadását is, stb.) Ehhez hasonlóan a különféle más nagyobb közgazdasági feladatoknak is megvannak a maga fejlődési szakaszai. Minden ilyen feladatban meg kell találni hogyan kell előkészíteni, és mikor kell az előkészületeket végrehajtani. Ily módon, amikor elérkezik az a pillanat, hogy a feladatot közvetlenül megoldjuk, akkor sokkal könnyebben és jobban megtehetjük ezt, ha az előkészületeket idejében és pontosan megtettük. Ezért úgy véljük, hogy most is e Szkupstinánk után minden járási és városi népbizottságnak pontosan meg kell állapítania, hogy minden egyes roagánparaszt és szövetkezet milyen területeket vetett be ősszel, úgyhogy a gabonaneműek »felvásárlását« már februárban megkezdjük ne pedig csak augusztusban. Ehhez hasonlóan merül fel alapvető beruházásaink kérdése is. A költségvetésből látszik, hogy a valóságban 2 milliárd dinárt kell fordítanunk a szövetkezeti szektor beruházásaira. Ez hatalmas feladat, és végrehajtása nem lehetséges csupán az állami apparátus és azoknak a vállalatoknak az útján, amelyekkel az építésügyi megbízott hivatal rendelkezik. Itt igénybe kell venni mindazt a kezdeményezést, ami kifejlődhet a termelő parasztszövetkezetekben és parasztság körében, ez pedig azt jelenti, hogy már most meg kell látni, milyen konkrét előkészületeket tehetünk meg és kell megtennünk, hogy a feladatot fokozatosan oldjuk meg«. Fejtegetéseiben Zom Erdzsabes, a vajdasági főbizottság közoktatásügyi megbízottja főként néhány eredménnyel és iskoláink munkáját jellemző problémával foglalkozott. Többek között kijelentette: " Szocialista valóságunkban az az alapvető, amielemzi a JKP KV iskolaügyi határozata meghozásának körülményeit. Ez a határozatok lényege is, mert a szocializmus felépítésének gyors ütemében maga a szocialista építés foka megköveteli, hogy az oktatás és kádernevelés bizonyos problémáit a mai körülményeknek megfelelően rendezzék. A meghozott határozat összhangban áll az idővel és a szocialista országépítésben felbukkanó problémákkal s ezért gazdasági valóságunkkal is, egyben pedig lehetővé teszi a továbbfejlődést és mutatja az utat, hogy merre kell mennünk, számot vet az eddigi eredményekkel és tapasztalatokkal Krdzsalics elvtársnő ezután részletesen foglalkozott a JKP KV harmadik teljes ülésén az iskolaügyeket illetőleg hozott határozatokkal és a soron következő feladatokkal, majd leszögezte: — Iskolaügyünk fejlődésben van és új módszereket igényel munkájában, de már az eddig elért eredmények is igen jelentősek és az iskolai hálózat, valamint az iskolán kívüli intézmények hálózata számban és teljesítsképességben egyaránt jelentős, de abban is hogy mennyire átalakult az iskoláztatás világnézeti tekintetben, vagyis minőségben is. Néhány adat ezt világosan szemlélteti. 1945 óta az elemi iskolai tagozatok száma 79 százalékkal növekedett. 1945- ben 44 középiskola volt, most 186 amiből 20 százalék a nemzetiségi kisebbségek iskolája. Ha szorításba vennők a párhuzamos osztályokat, amelyekben a nemzetiségek nyelvén tanulnak a százalék 33 százalékra emelkedne, ami feltétlenül arról tanúskodik, hogy a SzK(b) P KV és a tájékoztatóirodás országok állításaival szemben, Központi Pártvezetőségünk nemzetiségi politikája helyes. A régi Jugoszláviában 1938—1939-ben az egész országban 34 tanítóképző volt 3898 növendékkel, ma Vajdaságban 8 tanítóképző működik 3270 tanulóval, vagyis 84 százaléka a tanulóknak a régi Jugoszlávia össz-tanítóképző növendékeihez képest 1938— 39-ben az egész országban 55 szakközépiskola volt 11.000 növedékkel ma magában tartományunkban 30 középfokú szakiskola van körülbelül 9.000 növendékkel. A háború előtt Vajdaságban 3 zeneiskola volt 351 taniléval, ma 12 állami művésziskolánk van különféle szakokon (zeneiskola, színésziskola, balettiskola és iparművészeti iskola) ■2135 növedékkel, közülük 42 kisebbségi. Vajdaság területén összesen 721 különféle iskola van, körülbelül 218 ezer tanulóval, közülük 27 százalék a nemzetiségi kisebbségekhez tartozik. Az előadónő ezután a gyermekek iskolán kívül neveléséről beszélt. Az új Jugoszlávia tanügyi politikájában ez külön helyet foglal el amit a Központi Pártvezetőség harmadik teljes ülésén hozott határozat is kifejezésre juttatott Krdzsalics elvtársnő számadatokkal te szemléltette a kérdés jelentőségét. Az 549 iskolán kívüli oktatái intézményeinkben 1949-ben több mint 50 ezer különféle nemzetiségű gyermeket neveltek. Itt is megmutatkozik a nemzetiségi kisebbségek teljes egyenjogúsága, hiszen az internátusokban az összes gyermekek közül 22 százalék kisebbségi, a gyermekotthonokban 21 százalék, a gyermekkertekben 32 százalék és az óvodákban 51 százalék kisebbségi. A gyermekotthonok, középiskolai internétusok és gyermekkertek szükségleteire 1949-ben körülbelül 103 millió dinárt fordítottak. Ezek a számok világosan mutatják, hogy milyen óriási lendülettel fejlődik kultúránk, fejlődése mennyire forradalmi, de tanúsítja Pártunk és államunk gondoskodását is a gyermekekről. Ezzel azonban egyben nagy feladatokat és kötelezettségeket hárít az oktatói karra, mert az a kötelességük, hogy szocializmusunk legifjabb építőinek alapos iskolai képzettséget nyújtson, hogy világos tudományos felkészültséggel induljanak az életbe és a világba és olyan szilárd jellemű embereket, szocialista hazájuk olyan hazafias szellemű igazi dolgozóit neveljék, akik meg tudnak felelni kötelességedének. Ez nagyon komoly és nehéz feladat, komoly erőfeszítéseket és nagy önfeláldozást igényel a munkában s ezért egyben egyike az alapvető feladatoknak. Az oktatás eszmeiségéről és minőségéről Krdzsalics elvtársnő a következőket mondta: — Ez a munka az év folyamán rendszeresebbé vált és ezért az eredmény is kielégítő. Az év folyamán 53 szemináriumot tartottunk, főként a nem szakképzett oktatói kar számára, 1300 hallgató vett részt rajtuk és 15 napi világnézeti és politikai nevelésben részesült 1200 tanító, a különféle tanácskozásokon pedig majdnem 300 közművelődési munkás vett részt. Egészben véve az oktatás állandó komoly felfelé ívelést mutat. De mind e fejlődés mellett még mindig számtalan mulasztás és fogyatékosság észlelhető s ezek legfőbb oka az oktatói karban fellelhető tárgyi okokon kívül (túlterheltség, kevés tankönyv stb.) abban is rejlik, hogy nem teremtettek elég rendszeres és állandó együttműködést az iskolák és a tömegszervezetek között úgy, hogy még az idén sem biztosították eléggé a tömegszervezetek kellő segítségét az állam számára, hogy végrehajthassák azokat a kulturális és közművelődési intézkedéseket, amelyek tömegtámogatást igényelnek. Amellett még mindig vannak olyan oktatók, akik nem képesek a marxi-lenini tanokat alkalmazni az oktatásban, a dolgokat marxistamagyarázat nélkül adják elő, nem mutatnak rá a jelenségek okaira körülményeire, összefüggéseire és történelmi feltételeire. Itt-ott fellelhetők az ellenséges behatások is, a tudományos igazságok szándékos kiforgatása, rosszhiszeműség is. Sokkal gyakoribb azonban, hogy tudatlanságból, tájékozatlanságból, a tények nem ismeréséből, vagy hanyagságból erednek az elhajlások. Mindenesetre ilyen jelenségek ma már napról-napra ritkábbak és már nem is jelenségek, csak szórványos esetek, amelyek érthetők, hiszen az emberek elnevelése és további felfogásuknak megváltoztatása olyan folyamat, hogy azt nem lehet ilyen aránylag rövid idő alatt teljesen elérni. Komoly segítséget nyújtanak az eszmeiség fokozott érvényesítésében a jó tankönyvek. Ilyet a nemzetiségi kisebbségek nyelvén 50-et adtunk ki több mint 250 ezer példányban. Pusztán ebben az évben az állam a tankönyvekre 640 ezer dinár támogatást nyújtott. A tankönyvek összeállítása továbbra is a jövendő munkánk egyik fő kérdése lesz. A JKP KV határozata arra kötelez bennünket, hogy féz iskolában. .. új, szabad és határozott szocialista embert neveljünk, aki sz éleskörű és sokoldalú felfogással rendelkezik és idegen számára az irodaszellem és a gondolatok kaptafaszerűsége“. Ez a feladat annál komolyabb és felelősségteljesebb ma, a szovjet kormány és a tájékoztatóirodás orszégok hazánk elleni élenforradalmi harca idején, mert világosan láthatjuk, hogy az agyak beskatulyázása, az ostoba sablon és az irodaszellem mennyire gátol minden fejlődést és mire vezet. A tudomány azzal a világos marxi tétellel halad tovább előre, hogy csak harc útján jön létre az új, és jobb társadalmi körülményeket hoz létre, a Párt vezető szerepe pedig éppen ennek az újért vívott harcnak a vezetését jelenti. Központi Pártvezetőségünk harmadik teljes ülésén külön figyelmet szentelt és még határozottabban felvetette a demokrácia kimélyítésének, a szabad gondolatok harcának, a személyi kezdeményezésnek a kérdését és szembeállította a szektássággal, az irodaszellem és a merev dogmatizmussal, mind az iskola, mind pedig egyéb kérdésekben. Innen van az, hogy az iskolák jövendő munkájában és az iskolák vezetésében a vezérlő gondolat mindenkor a JKP KV harmadik teljesülésének határozata és minden oktatási probléma megoldásához ebből kell kiindulni. Ez legyen az alap a különféle elvi vitákhoz, a saját felfogás ellenőrzéséhez, a rendsz érént tett átneveléshez, hogy a határozat szelleme — az alkotás és bátorság szelleme, amely az alkotó marxizmust jellemzi — teljes mértékben kifejezésre jusson. Ugyanakkor ez olyan munkamódszerekre kötelez, hogy az eszmei harc teljes lendülettel kifejlődhessék és olyan eszmei fejlődés következzen be, amely tulajdonképpen az egyedüli lehető alap a nép neveléséhez. Különös figyelmet fordított Zora Krdzsalics elvtársnő köztársaságunk kulturális és közművelődési életének fellendülésére. Ebben az oktatói kar minősége különösen kifejezésre jut és ez a kar megmutatja, hogy minden nehézség, mulasztás és fogyatékosság ellenére kész a Pártunk kultúrpolitikájából eredő minden feladat elvégzésére s kész önfeláldozóan dolgozni azért, hogy a műveltség és kultúra eljusson a nagy néptömegekhez. A közművelődési munkások anyagi helyzetéről világosan gondoskodik Központi Pártvezetőségünk határozata: elismeréssel adózik a közművelődési munkásoknak eddigi munkájukért, magasabb színvonalra emeli tanítóink életét és mindez szemlélteti, hogy Pártunk és néphatóságaink mennyire gondoskodnak a dolgozó emberről a szocializmus felépítésének körülményei között. A néphatóságok helyes politikáját bizonyítja a közművelődési és népi kultúrára előirányzott költségvetési összeg is. 1948-ban 414 millió, 1949-ben 565 • millió, 1950- ben 701 millió dinár jut erre a célra, ami azt mutatja, hogy hazánk egyre fokozódó ereje egyre biztosabb alapot és mind komolyabb eszközöket teremt a tömegek kulturális színvonalának felemelésére, az új szocialista kultúra teljes felvirágozására. Pártanh sielves nemzetiségi politikája fanfléns és kultur terchenuscéülnkben teljes mértékben hitelezésre int Madar Szó »» mM. A tartományi ipar december 24 ig megvalósította tervét Akvizije Milaljcsevics iparügyi megbízott felszólalásában többek között a következőket mondta: — A vajdasági ipar felépítése 1949-ben nem változott lényegesen, noha bizonyos vállalatok köztársasági vezetés alá kerültek. Ugyanígy változatlan a helyzet a termelés szempontjából. A tömegfogyasztási cikkek termelése össztermelésünk 86,3 százaléka, az alapvető javak és félkészítmények gyártása pedig 13,7 százaléka. A tartományi ipar 1949-ben egészben véve 2,9 százalékkal nagyobb tervet tűzött ki maga elé, mint 1948- ban, de december 24-ig már megvalósította és az év végén 104 százalékig túlszárnyalta, úgyhogy 25,5 százalékkal többet termelt, mint 1948-ban. Az egyes iparágak így valósították meg tervüket: fémipar 105,2 százalékban és 43 százalékkal többet mint 1948-ban; a faipar 101,5 százalékban és 9,8 százalékkal többet mint 1948-ban; a szövőipar 10, 6 százalékban és 20 százalékkal többet mnt 1948-ban; bőripar 92,5 százalékban, de még így , 5,3 százalékkal többet, mint 1948-ban; élelmezési ipar 106,4 százalékban és 21,3 százalékkal többet mint 1948-ban , és a nyomdaipar 100 százalékban, ami 25 százalékkal több mint 1948- ban volt. Eszerint a tartományi ipar hat ága közül 5 megvalósította a tervet, egy lemaradt mögötte. A termelés megnövekedése még világosabban meglátszik bizonyos kulcstermelés tükrében, a tartományi ipar 1949-ben a következőket termelte: 54,7 százalékkal több szerszámgépet, 121,1 százalékkal több építőipari és egyéb vasat 5,3 százalékkal több bútort, 30,1 százalékkal több szövöttárut, 1.214 százalkkal több kötöttárut 17 százalékkal több sört, és 4 százalékkal több szeszt és szeszeset termelt, mint 1948-ban. Az pari termelési terv megvalósítása különösen az év utolsó hónapjaiban kiélezett harccal járt. Az első nyolc hónap alatt az évi terv 56 százalékát az utolsó négy hónap alatt 48 százalékát megvalósítottuk. Valamennyi vállalatról elmondható, hogy az utolsó hónapokban 50, decemberben pedig 100 százalékkal többet termeltek, mint bármelyik előző hónapban. A téjékoztatóirodás országok né(Folytatás az ötödik oldalon)