Magyar Szó, 1950. szeptember (7. évfolyam, 207-232. szám)

1950-09-01 / 207. szám

2 Mohol, 1950. augusztus 30 — Furcsa emberek a mi tanyai­jaink. Még nemigen hallatják sza­vukat. A moholi második frontalapszer­vezetben vélekednek igy, este az értekezlet megkezdése előtt. Ugyan­is arról van szó, hogy a második alapszervezet jelenleg lovon érzi magáit,­­mivel hagy — minit az el­nök mondja — a kölcsönelő­jegy­zésben vezetünk«. Valóban, ebben az alapszervezetben az előjegyzé­sek megütötték a háromezer dinár átlagot, s így jelenleg legjobbak a községiben. A verseny azonban még nem élett el, hanem voltaképpen csak most kezdődik. Most kezdődik va­lójában, hogy ki tesz túl a mási­kon, a kilenc alapszervezet közül melyikben jegyeznek legtöbben és legtöbbet. Ami eddig volt, az csak előfutározás, erőpróbálgatás. Ezt jól tudják a második alap­szerve­zetbeliek is, amikor az előjegyzési listákat nézegetve, a tanyaiakról, a jelenlegi sereghajtókról beszél­nek. Mert a tanyaiak most még való­ban kullognak a többiek után. Ke­vés tanyai paraszt jelentette be előre, hogy mennyit jegyez. Csakhogy a versenytábla jelen­legi állása korántsem elintézett ügy. Mert már nem egyszer meg­esett, éppen ilyen esetekben mint meet is, amikor a szocialista épí­tés segítéséről van szó, hogy a ta­nyaiak hirtelen az élre kerültek! Ezért, az értekezleten ép azt vitatják meg, hogy ki nem jelen­tette be még eddig jegyzési kö­telezettségét, s ki hogyan számít hozzájárulni az alapszervezet be­csületének megvédéséhez. Mert ar­ról is szó van. PÉNZBEN, AKARATBAN, ODAADÁSBAN NINCS HIÁNY Az a hír járja, hogy Mohol a zentei járás leggazdagabb, községe. Erre büszkék is voltak mindig a moholiak. Ez pedig nemcsak on­nan ered, mint ahogy ők mondani szokták, hogy »a mi népünk igen szorgalmasa,, hanem az is közre­játszik, hogy kertgazdálkodásuk messze híres az országban. A ti­­szamenti rét a parasztok szakértő munkáját minden esztendőben bu­sásan visszafizeti. A szövetkezeti raktár előtt most is egymást érik a kocsik. Mivel paradicsomszezon van, az ember szinte mást sem lát, mint paradi­csommal megrakott kosarakat. Van ugyan más is a raktár előtt. Nagy halomiban áll a sárgarépa. Már an­nak a szedése is megindult, tehát a java annak még odébb van. S a mohozó parasztok amikor kimond­ták, hogy szeretik, övéjüknek ér­zik és minden erejükkel építeni akarják hazájukat, az értekezlete­ken kifejezésre juttatták azt is, hogy gazdasági erejükhöz mérten jegyeznek kölcsönt. Ez pedig azt jelenti, hogy elsők akarnak lenni a járásban, és nemcsak a járás­ban, hanem a vajdasági falvak közül is elsők között akarnak len­ni a jegyzésben. S erről nemcsak a parasztok vé­lekednek így, hanem a község kis­iparosai is. A cipész, férfi- és női szabó, kosárfonó és szücsszövetke­­zetben, már csaknem valamennyi tag bejelentette kölcsön jegyzési kötelezettségét. Vannak kisiparo­sok, akik az előjegyzések során számos paraszton is túltettek. Várai Imre kéményseprőmester például 10.000 dinárt jegyzett, pedig hát ő nem dicsekedhet azzal, hogy eny­­nyi meg ennyi paradicsomot vagy sárgarépát szállított be. A jegyzé­si verseny súlypontja azonban most éppen arra helyeződik át, hogy gazdasági erejéhez mérten melyik földműves jegyez többet. A versenynek azonban van egy másik pontja is, amit a moholiak sem tévesztenek szem elől. Ez pe­dig az, hogy az asszony se marad­jon ki a jegyzésből. Itt van mindjárt például Máriás Béla, a volt halászember, a nép­bizottság jelenlegi elnöke, aki ezen­­ a téren is jó példát mutat. Jobban mondva nemcsak ő, hanem egész családja, Máriás 4.000 dinárt jegy­zett. A felesége ezer dinárt, az öt apró gyerek meg 500—500 dinárt. Vagy vegyük Bor Károly kispa­­ras­z­tot, aki kétezret, felesége ez­ret, családjai szintén 1000—1000 dinárt jegyeztek. Radulássci Milá­nóknál a férfi 6.000-et, a felesége pedig 4.000-et jegyzett. De itt van egy másik példa, ami­kor az asszony nem elégedett meg azza­l, hogy csak jegyezzen, de nem­ akar lemaradni férje mögött. A PÉK MEG A FELESÉGE Maradics Blagojenak hívják ezt a péket. Blagoje bejelentette, hogy a maga nevében 5000 dinárt je­gyez. A dolog végére azonban nem került pont, mert az asszonynak is volt mondanivalója. Felesége a péküzletben dolgozik, kiszolgál, az ember a kenyeret süti. Az asszony úgy vélekedett, hogy mivel ő is éppen úgy dolgozik mint férje, épugy megvan a jövedelme, ő is jegyez. Bement a népfront-helyi­ségbe. — Én is ötezer dinárt jegyzek, mert ha egyenlők vagyunk a jo­gokban, a munkában, a kötelezett­ségek terén, akkor nekünk asszo­nyoknak­ a hozzájárulásunk sem lehet kevesebb. A moholi asszonyok ugyan nem­­ szólították fel egymást versenyre, de a kifüggesztett táblákon ott áll a pék feleségének neve, s ez elég versenyfelhívás Mohol valamennyi asszonya számára. A »Testvériség-Egység« termelő parasztszövetkezetben eddig 85 tag 251 ezer dinárt jegyzett. A szö­vetkezethetiek azonban korántsem elégednek meg ezzel az eredmény­nyel, habár eddigi átlag­jegyzésük megközelíti a háromezer dinárt. Igen ám, csakhogy egyik tag, Vu­­letics Andrija maga százezer dinárt jegyzett, s ez emeli jelentősen a szövetkezetiek átlagjegyzését. Most azonban arra törekednek, hogy va­lamennyien, és az előzetesen fel­ajánlott összegnél többet jegyezze­nek. A »Vojvodina« szövetkezetiben is ezt teszik, mert nem akarnak le­maradni a testvérszövetkezet mö­gött. Ma reggel megkezdődik a jegy­zés, de egyben megkezdődik job­­banmondva folytatódik, döntő sza­kaszába jut a nemes küzdelem az alapszervezetek, a község paraszt­jai között, ki mennyivel járul hoz­zá szocialista országunk további építéséhez. A jegyzés megindul, előkerülnek a ropogós ezresek, hogy parasztjainknak is minél több textil, cipő és a gazdasághoz szükséges felszerelés jusson. M. J. MM multi Értékmérő... Senki sem nézné ki belőle, hogy már túl van a hetvenen. A fekete ruha jól áll neki. Kiemeli napsü­tötte arcát. Haja fehér és szemé­ben meleg fény csillog. Sokat lát­ták ezek a szemek. Egy század há­romnegyedének eseményeit. Erről és a népkölcsönről beszélgetünk most a zombori Matija Gubec ut­ca 6. számú házának udvarán. — Szolgáltam mindig ... így morzsoltam le az éveket. Mintha egy emberélet filmjét pergetnék előttem. Az alacsony, idős nénike élénken mesél. Néha hosszabban elidőzik egy-egy ese­ménynél. Megfogják az emlékei, és úgy érzem, meg is fiatalítják. — Tizenhároméves koromban ke­rültem be Somborba cselédnek ... Azóta mindig más keze-lába volt. Öt évre rá férjhez ment Gé­léi János fiákoroshoz. A férjét el­nyelte az első vérzivatar. 1916-ban elesett, Tarnopol mellett. Múltak az évek és Géléi Jánosné hadiöz­vegy a pénzeseknek robotolt a meg­élhetésért. — Bejártam én ezt az országot, ismerem és — szeretem ... Ezt az első népkölcsönjegyzéskor és most is bebizonyította. Két év­vel ezelőtt is, most is ezer dinárt jegyzett. — Látom én a különbséget. Most jobb a szegényembernek, nincs elnyomva, mint nem is olyan régen. Nem kell közbeszólnom, egyma­ga is megvonja a párhuzamot a két világ között. Abban a világ­ban, a régi Jugoszláviában, nem kapott segélyt az államtól hősi ha­lált halt férje után. A magyar meg­szállók is csak havi 12 pengő ala­mizsnát adtak neki. Ebben a vi­lágban, a mi világunkban, az új Jugoszláviában ismerték csak fel igazán az ő áldozatát. 1945 óta 1.200 dinár nyugdíjat kap férje után. — Hej, ha fiatalabb volnék most... Sok mindent ki­érzek ebből a só­hajtásból. Azt is, hogy most érde­mes dolgozni az újért, mert meg­becsülik a dolgozó embert. Látja, tudja ezt ez az idős asszony. Isme­ri a mát, az embereket. A 27. nép­­szozat­ alapszervezetben, a jó front­tagok népszerűsítő munkája által megismerkedett ennek az új nép­­kölcsönnek jelentőségével is. — Semmiből nem lesz semmi. Tudom én, hogy volt, amikor még élt a® uram ... Ha volt egy kevés pénzmagjuk a takarékba rakták. Gyűjtötték, és ha kellett, mindig volt nekik pén­zük. Olyan ez a kölcsön is. Kell az országnak, hogy legyen, amire szükségük van. Miért ne adnánk? Úgy is megtérül, mégpedig busá­san. Mintha csak takarékba rak­nánk ... Az kapja, akinek legjob­ban kell: a munkásember. Ez a véleménye Gelei Jánosné­­nak a népkölcsönről, Tito első öt­éves tervének második népkölcsö­­néről. Ezért adja csaknem egyha­vi nyugdíját szívesen hazájának. — Az élet egy végtelen nagy mérce. Egy 74 éves asszony ételbölcse­­sége ez. Akkor mondta nekem, a­­mikor elbúcsúztam tőle. És útköz­ben, hogy átgondoltam mindazt, amit hallottam tőle, rájöttem ar­ra, hogy a dolgozó ember szocia­lista hazaszeretete — pillanatnyi­lag ez a kölcsön például — szin­tén egy végtelen nagy mérték. Mindannyiunk egyéni értékmé­rője. Galamb János Kovács József és A magyar határtól egy kilomé­ternyire emberek csoportosulnak.­­ A madarasi tanyák lakói, ma­gántermelők és szövetkezeti tagok, megbeszélést tartanak a népköl­csönről. Bovis József szövetkezeti elnök és Kovács József a bajmoki nép­front-bizottság elnöke beszélnek jelentőségéről és a jegyzés módjá­ról — A tanyaiak figyelnek. Hal­lottak már eddig is a népkölcsön­ről, de nem egészen azt amit most. Jól beszél az elnök. — Errefelé az a szóbeszéd járja, hogy a népkölcsön jegyzése min­denki részére kötelező. Most itt az alkalom tisztázni ezt a téves fel­fogást. Brand József szövetkezeti tag te­szi fel ezt a kérdést . A jelenlé­vők világosan rámutatnak, hogy a jegyzés teljesen önkéntes alapon történik. Kovács József felszólalásában rá­mutat, hogy a madarasi magyarok a sövényen túli rágalmazóknak méltó választ adtak már a válasz­tásokon is, amikor minden határ­menti magyar Tito Jugoszláviájára adta szavazatát. Madaras népe ma ismét visszavág a rágalmakra, a­­mikor népkölcsönt jegyez. Az értekezletre ellátogattak ha­tárőreink közül is néhányan. — A magyar beszédből bizonyára nem értenek mást, csak amikor Titót és Jugoszláviát emlegetik. A lénye­get azonban megértik. Együtt tap­solnak a tanyaiakkal. És felszólalnak. Fajnik Sztepán szakaszvezető be­jelenti, hogy egységében 15.000 di­nárt ajánlott fel. — Mitrovics Mi­tár 3.000 dinárt irat. — Junusz Sa­bin mint írástudatlan került a had­seregbe. Ma már levélben írja ha­za, hogy milyen büszkének érzi magát, amióta az új haza éber őre. »Tudom, hogy életszínvona­lunk emeléséért adom a kölcsönt, ezért 3 ezret jegyzek« — mondja öntudattal. — A határőrök mind h­atnak. Egy sincs köztük, aki ezer­nél kevesebbet jegyezne, habár mint katonák 500 dinárt is írathat­nának. A madarasi parasztok sem sze­retnének elmaradni mögöttük.­­ Az értekezleten egyelőre 33.000 di­nárt jegyeztek elő. De elhatároz­ták, hogy sorra látogatják a köz­­ szférát nyerő tanyákat, hogy azokkal is megismertessék a népkölcsön fon­tosságát, akik nem jelenhettek meg az értekezleten. Betű, szövetkezet, villany — és népkü­csön Dolgos nép lakja Suplyákot, több nyíre kisparaszt, középparaszt ke­vés akad köztük. — A sajtóban ed­dig keveset olvastunk róluk, pe­dig az utóbbi időben megérdemel­ték volna. Falujuk ugyanis az utób­bi pár évben hatalmas fejlődésen ment át. — Hogy miben áll és ki­nek az érdeme ez a fejlődés? Kezdjük azzal, hogy Suplyákon 1946-ban még 50 írástudatlan volt, ma pedig már egy sincs Ez az em­berek szorgalmának és a Népfront kitartó tanítómunkájának köszön­hető. — A Népfront érdeme az is, hogy a szövetkezeti otthon építé­se végre befejezéshez közeledik. Tető már van rajta, csak az abla­kokat kell beállítani. November 29-ére akarják megnyitni az új otthont. — A Palicsra vezető út eddig hirhedt volt járhatatlanságá­­ról. Most a népfronttagok tették használhatóvá. De a falu életében egyre újabb események történnek. Be­vezették , a villanyt. Eddig még igaz csak 12 házba, de rövidesen az egész faluból kiszorítják az egészségtelen petróleumlámpát. Végül pedig a legfontosabb ese­mény: a suplyáki kisparasztok megalakították első szövetkezetü­ket, a »Crvena Zvezdát«. És egy esztendőről-esztendőre egyre gyorsabb iramban fejlődik a falu. A falu lakói látják azt, és most ez az állam kölcsönt kér dolgozóitól. A falu összesen 700.000 dinár jegyzését vállalta. Új üdülőhelyek épülnek gyermekeink és ifjaink számá­ra, az ország legszebb és legegészsége­sebb helyein: a tengerparton, a Ma­­karszka melletti Baske Vodeban, aztán Bankern­esevó közelében, Zsicsán stb. Mindezek az üdülőhelyek egész évben nyitva lesznek, ahol­­pihenhetnek és szórakozhatnak legkisebbjeink és ifjú­ink. Hazánkban még számos ilyen és más nyaralóhely építését is tervbe vet­ték. Ezeknek a pihenőhelyeknek az építését meggyorsítja a második népköl­csön is. Ugyanis a nép kölcsönből a gyá­rak, vasutak, utak stb. építése mellett erre a célra is jut. Az üdülőhelyek lé­­tesítésével örömet szerzünk gyermeke­inknek, s ugyanakkor elősegítjük lá­tókörük bővítését is. Üdülés közben megismerkednek hazánk szépségéivé®, és népeivel, közelebb kerülnek egy­máshoz a különböző nemzetiségű gyer­mekek, s elmélyül köztük a barátság és testvériség, s ezen az úton a népek egymás iránti szeretete és megbecsülés­­e is.­­ Még egyszer annyit mint az első népkölcsönjegyzéskor. A zre­­njanini »Petőfi« népkör széleskörű tagértekezletet tartott, amelyen a munkástanácsok megalakításáról szóló törvény, és a második nép­kölcsön jegy­zés jelentőségét vitat­ták meg. Az értekezleten azt a ha­tározatot hozták, hogy a népkör 10.000 dinárt ad népkölcsönbe, ami kétszerese az első népkölcsön al­kalmával jegyzett összegnek. (B. J.) O iso dinar munkanaponként, A csantavéri „Szabadság“, termelő szö­vetkezetben mintegy 48 höldeen termel­nek konyhakerti növényeket. A kerté­szet eddig 900.000 dinár jövedelmet ho­zott, s még 600.000 dinár bevételre szá­mítanak. A munkanapok utáni jöve­delmet előzetes terv szerint minimá­lisan 120 dinárban állapították meg, amelynek felét a hét végén osztják fiú a szövetkezeti tagok között.­­ Két kg érett paradicsom min­den bokron. A zombori »Majevica« állami birtokon 20 holdat ültettek be paradicsommal. 20 vágón pa­­radicsomterímést irányoztak elő, de a kilátások szerint 25 százalék­kal nagyobb terméshozam várha­tó. Általában minden bokor 2 kg érett paradicso­mtermést hozott. A paradicsom elsőosztályú, 8 vagon­nal már el is szállítottak. IS AZ ELSŐ TELEVÍZIÓS KÖZ­VETÍTÉS EURÓPÁBÓL­ Az angol rádió­szolgálat a La Manche csa­tornán épített távirókábel 100 éves évfordulójának megünneplése al­kalmából Pas des Calaisből televí­zió közvetítést tartott. A képek tisz­ták voltak.­­ Földrengés a Himaláján. A Himaláján, a világ legnagyobb hegyláncában 13­ napos földrengés pusztított, s egyes helyeken meg­változtatta a vidék képét.. A föld­rengés következtében a hegység fölött légörvények keletkeztek, s ezek igen veszélyessé tették a re­pülést. • KÉT ÚJ ARTÉZI KÚT. Adán a he­lyi népbizottság kezdeményezésére a he­lyi kommunális ügyosztály két új ar­tézi kut­at futtatott,­ három régit pedig megjavíttatott. Ezekhez a munkálatok­hoz a fronttagok több mint 700 önkéntes munkaórával járultak hozzá. 9 Élelmiszer kiállítás Londonban. Londonban az Olympia csarnok­ban most nyílt meg a nemzetközi élelmiszerkiállítás. Hazánk külön­böző élelmicikkekkel és sörrel vesz részt a kiállításon. Egy köz­ponti és két mellékkirakatban mu­tatják be a jugoszláv főzeléket, gyümölcsöt, sört és különböző más árut. A VIHAR nyuga­t-ceyl­onban. A Ceylon nyugati partjai mentén tom­boló vihar elsüllyesztett 500 halászcsó­­nakot. 250 halász eltűnt. Úgy tudják, hogy az áldozatok száma ennél még nagyobb. A vizrar sújtotta vidék segít­ségére küldött öt repülőgéppel és né­hány hajóval töb­b halászt megmen­tettek. © Pionírjainkért! Zomborban megalakult a városi pionírszerve­­zet tanácsadó testülete. A 25 tagú tanácsban, a szláv közéleti mun­kásokon kívül ott találjuk Herceg János írót, Német Edit tanárnőt, Lakatos Mihály fémmunkást és Szabadka Sándor újságírót is. A tanácsadó testület gondoskodik a legkisebbek iskolán kívüli tanulásá­ról és szórakozásáról (Sz. S.) . ÚJ TÍPUSÚ ERDEI DRÓT­KÖTÉLPÁLYA. A „Renant—L­jub­­ljana“ vállalat, amely az idén már több új terméket állított elő, meg­kezdte egy új típusú eddig külföld­ről hozott drótkötélpálya mintapél­dányának készítését. Az új drót­­kötélpályát emelővel látják el, s ennek segítségével bármely hely­ről fölemelhet fát és elszállíthat másik helyre. Szülii, fügyesen, haza léri a tipirs ifit ! 1956. IX. 1.

Next