Magyar Szó, 1950. szeptember (7. évfolyam, 207-232. szám)
1950-09-01 / 207. szám
2 Mohol, 1950. augusztus 30 — Furcsa emberek a mi tanyaijaink. Még nemigen hallatják szavukat. A moholi második frontalapszervezetben vélekednek igy, este az értekezlet megkezdése előtt. Ugyanis arról van szó, hogy a második alapszervezet jelenleg lovon érzi magáit,mivel hagy — minit az elnök mondja — a kölcsönelőjegyzésben vezetünk«. Valóban, ebben az alapszervezetben az előjegyzések megütötték a háromezer dinár átlagot, s így jelenleg legjobbak a községiben. A verseny azonban még nem élett el, hanem voltaképpen csak most kezdődik. Most kezdődik valójában, hogy ki tesz túl a másikon, a kilenc alapszervezet közül melyikben jegyeznek legtöbben és legtöbbet. Ami eddig volt, az csak előfutározás, erőpróbálgatás. Ezt jól tudják a második alapszervezetbeliek is, amikor az előjegyzési listákat nézegetve, a tanyaiakról, a jelenlegi sereghajtókról beszélnek. Mert a tanyaiak most még valóban kullognak a többiek után. Kevés tanyai paraszt jelentette be előre, hogy mennyit jegyez. Csakhogy a versenytábla jelenlegi állása korántsem elintézett ügy. Mert már nem egyszer megesett, éppen ilyen esetekben mint meet is, amikor a szocialista építés segítéséről van szó, hogy a tanyaiak hirtelen az élre kerültek! Ezért, az értekezleten ép azt vitatják meg, hogy ki nem jelentette be még eddig jegyzési kötelezettségét, s ki hogyan számít hozzájárulni az alapszervezet becsületének megvédéséhez. Mert arról is szó van. PÉNZBEN, AKARATBAN, ODAADÁSBAN NINCS HIÁNY Az a hír járja, hogy Mohol a zentei járás leggazdagabb, községe. Erre büszkék is voltak mindig a moholiak. Ez pedig nemcsak onnan ered, mint ahogy ők mondani szokták, hogy »a mi népünk igen szorgalmasa,, hanem az is közrejátszik, hogy kertgazdálkodásuk messze híres az országban. A tiszamenti rét a parasztok szakértő munkáját minden esztendőben busásan visszafizeti. A szövetkezeti raktár előtt most is egymást érik a kocsik. Mivel paradicsomszezon van, az ember szinte mást sem lát, mint paradicsommal megrakott kosarakat. Van ugyan más is a raktár előtt. Nagy halomiban áll a sárgarépa. Már annak a szedése is megindult, tehát a java annak még odébb van. S a mohozó parasztok amikor kimondták, hogy szeretik, övéjüknek érzik és minden erejükkel építeni akarják hazájukat, az értekezleteken kifejezésre juttatták azt is, hogy gazdasági erejükhöz mérten jegyeznek kölcsönt. Ez pedig azt jelenti, hogy elsők akarnak lenni a járásban, és nemcsak a járásban, hanem a vajdasági falvak közül is elsők között akarnak lenni a jegyzésben. S erről nemcsak a parasztok vélekednek így, hanem a község kisiparosai is. A cipész, férfi- és női szabó, kosárfonó és szücsszövetkezetben, már csaknem valamennyi tag bejelentette kölcsön jegyzési kötelezettségét. Vannak kisiparosok, akik az előjegyzések során számos paraszton is túltettek. Várai Imre kéményseprőmester például 10.000 dinárt jegyzett, pedig hát ő nem dicsekedhet azzal, hogy enynyi meg ennyi paradicsomot vagy sárgarépát szállított be. A jegyzési verseny súlypontja azonban most éppen arra helyeződik át, hogy gazdasági erejéhez mérten melyik földműves jegyez többet. A versenynek azonban van egy másik pontja is, amit a moholiak sem tévesztenek szem elől. Ez pedig az, hogy az asszony se maradjon ki a jegyzésből. Itt van mindjárt például Máriás Béla, a volt halászember, a népbizottság jelenlegi elnöke, aki ezen a téren is jó példát mutat. Jobban mondva nemcsak ő, hanem egész családja, Máriás 4.000 dinárt jegyzett. A felesége ezer dinárt, az öt apró gyerek meg 500—500 dinárt. Vagy vegyük Bor Károly kisparasztot, aki kétezret, felesége ezret, családjai szintén 1000—1000 dinárt jegyeztek. Radulássci Milánóknál a férfi 6.000-et, a felesége pedig 4.000-et jegyzett. De itt van egy másik példa, amikor az asszony nem elégedett meg azzal, hogy csak jegyezzen, de nem akar lemaradni férje mögött. A PÉK MEG A FELESÉGE Maradics Blagojenak hívják ezt a péket. Blagoje bejelentette, hogy a maga nevében 5000 dinárt jegyez. A dolog végére azonban nem került pont, mert az asszonynak is volt mondanivalója. Felesége a péküzletben dolgozik, kiszolgál, az ember a kenyeret süti. Az asszony úgy vélekedett, hogy mivel ő is éppen úgy dolgozik mint férje, épugy megvan a jövedelme, ő is jegyez. Bement a népfront-helyiségbe. — Én is ötezer dinárt jegyzek, mert ha egyenlők vagyunk a jogokban, a munkában, a kötelezettségek terén, akkor nekünk asszonyoknak a hozzájárulásunk sem lehet kevesebb. A moholi asszonyok ugyan nem szólították fel egymást versenyre, de a kifüggesztett táblákon ott áll a pék feleségének neve, s ez elég versenyfelhívás Mohol valamennyi asszonya számára. A »Testvériség-Egység« termelő parasztszövetkezetben eddig 85 tag 251 ezer dinárt jegyzett. A szövetkezethetiek azonban korántsem elégednek meg ezzel az eredménynyel, habár eddigi átlagjegyzésük megközelíti a háromezer dinárt. Igen ám, csakhogy egyik tag, Vuletics Andrija maga százezer dinárt jegyzett, s ez emeli jelentősen a szövetkezetiek átlagjegyzését. Most azonban arra törekednek, hogy valamennyien, és az előzetesen felajánlott összegnél többet jegyezzenek. A »Vojvodina« szövetkezetiben is ezt teszik, mert nem akarnak lemaradni a testvérszövetkezet mögött. Ma reggel megkezdődik a jegyzés, de egyben megkezdődik jobbanmondva folytatódik, döntő szakaszába jut a nemes küzdelem az alapszervezetek, a község parasztjai között, ki mennyivel járul hozzá szocialista országunk további építéséhez. A jegyzés megindul, előkerülnek a ropogós ezresek, hogy parasztjainknak is minél több textil, cipő és a gazdasághoz szükséges felszerelés jusson. M. J. MM multi Értékmérő... Senki sem nézné ki belőle, hogy már túl van a hetvenen. A fekete ruha jól áll neki. Kiemeli napsütötte arcát. Haja fehér és szemében meleg fény csillog. Sokat látták ezek a szemek. Egy század háromnegyedének eseményeit. Erről és a népkölcsönről beszélgetünk most a zombori Matija Gubec utca 6. számú házának udvarán. — Szolgáltam mindig ... így morzsoltam le az éveket. Mintha egy emberélet filmjét pergetnék előttem. Az alacsony, idős nénike élénken mesél. Néha hosszabban elidőzik egy-egy eseménynél. Megfogják az emlékei, és úgy érzem, meg is fiatalítják. — Tizenhároméves koromban kerültem be Somborba cselédnek ... Azóta mindig más keze-lába volt. Öt évre rá férjhez ment Géléi János fiákoroshoz. A férjét elnyelte az első vérzivatar. 1916-ban elesett, Tarnopol mellett. Múltak az évek és Géléi Jánosné hadiözvegy a pénzeseknek robotolt a megélhetésért. — Bejártam én ezt az országot, ismerem és — szeretem ... Ezt az első népkölcsönjegyzéskor és most is bebizonyította. Két évvel ezelőtt is, most is ezer dinárt jegyzett. — Látom én a különbséget. Most jobb a szegényembernek, nincs elnyomva, mint nem is olyan régen. Nem kell közbeszólnom, egymaga is megvonja a párhuzamot a két világ között. Abban a világban, a régi Jugoszláviában, nem kapott segélyt az államtól hősi halált halt férje után. A magyar megszállók is csak havi 12 pengő alamizsnát adtak neki. Ebben a világban, a mi világunkban, az új Jugoszláviában ismerték csak fel igazán az ő áldozatát. 1945 óta 1.200 dinár nyugdíjat kap férje után. — Hej, ha fiatalabb volnék most... Sok mindent kiérzek ebből a sóhajtásból. Azt is, hogy most érdemes dolgozni az újért, mert megbecsülik a dolgozó embert. Látja, tudja ezt ez az idős asszony. Ismeri a mát, az embereket. A 27. népszozat alapszervezetben, a jó fronttagok népszerűsítő munkája által megismerkedett ennek az új népkölcsönnek jelentőségével is. — Semmiből nem lesz semmi. Tudom én, hogy volt, amikor még élt a® uram ... Ha volt egy kevés pénzmagjuk a takarékba rakták. Gyűjtötték, és ha kellett, mindig volt nekik pénzük. Olyan ez a kölcsön is. Kell az országnak, hogy legyen, amire szükségük van. Miért ne adnánk? Úgy is megtérül, mégpedig busásan. Mintha csak takarékba raknánk ... Az kapja, akinek legjobban kell: a munkásember. Ez a véleménye Gelei Jánosnénak a népkölcsönről, Tito első ötéves tervének második népkölcsönéről. Ezért adja csaknem egyhavi nyugdíját szívesen hazájának. — Az élet egy végtelen nagy mérce. Egy 74 éves asszony ételbölcsesége ez. Akkor mondta nekem, amikor elbúcsúztam tőle. És útközben, hogy átgondoltam mindazt, amit hallottam tőle, rájöttem arra, hogy a dolgozó ember szocialista hazaszeretete — pillanatnyilag ez a kölcsön például — szintén egy végtelen nagy mérték. Mindannyiunk egyéni értékmérője. Galamb János Kovács József és A magyar határtól egy kilométernyire emberek csoportosulnak. A madarasi tanyák lakói, magántermelők és szövetkezeti tagok, megbeszélést tartanak a népkölcsönről. Bovis József szövetkezeti elnök és Kovács József a bajmoki népfront-bizottság elnöke beszélnek jelentőségéről és a jegyzés módjáról — A tanyaiak figyelnek. Hallottak már eddig is a népkölcsönről, de nem egészen azt amit most. Jól beszél az elnök. — Errefelé az a szóbeszéd járja, hogy a népkölcsön jegyzése mindenki részére kötelező. Most itt az alkalom tisztázni ezt a téves felfogást. Brand József szövetkezeti tag teszi fel ezt a kérdést . A jelenlévők világosan rámutatnak, hogy a jegyzés teljesen önkéntes alapon történik. Kovács József felszólalásában rámutat, hogy a madarasi magyarok a sövényen túli rágalmazóknak méltó választ adtak már a választásokon is, amikor minden határmenti magyar Tito Jugoszláviájára adta szavazatát. Madaras népe ma ismét visszavág a rágalmakra, amikor népkölcsönt jegyez. Az értekezletre ellátogattak határőreink közül is néhányan. — A magyar beszédből bizonyára nem értenek mást, csak amikor Titót és Jugoszláviát emlegetik. A lényeget azonban megértik. Együtt tapsolnak a tanyaiakkal. És felszólalnak. Fajnik Sztepán szakaszvezető bejelenti, hogy egységében 15.000 dinárt ajánlott fel. — Mitrovics Mitár 3.000 dinárt irat. — Junusz Sabin mint írástudatlan került a hadseregbe. Ma már levélben írja haza, hogy milyen büszkének érzi magát, amióta az új haza éber őre. »Tudom, hogy életszínvonalunk emeléséért adom a kölcsönt, ezért 3 ezret jegyzek« — mondja öntudattal. — A határőrök mind hatnak. Egy sincs köztük, aki ezernél kevesebbet jegyezne, habár mint katonák 500 dinárt is írathatnának. A madarasi parasztok sem szeretnének elmaradni mögöttük. Az értekezleten egyelőre 33.000 dinárt jegyeztek elő. De elhatározták, hogy sorra látogatják a köz szférát nyerő tanyákat, hogy azokkal is megismertessék a népkölcsön fontosságát, akik nem jelenhettek meg az értekezleten. Betű, szövetkezet, villany — és népkücsön Dolgos nép lakja Suplyákot, több nyíre kisparaszt, középparaszt kevés akad köztük. — A sajtóban eddig keveset olvastunk róluk, pedig az utóbbi időben megérdemelték volna. Falujuk ugyanis az utóbbi pár évben hatalmas fejlődésen ment át. — Hogy miben áll és kinek az érdeme ez a fejlődés? Kezdjük azzal, hogy Suplyákon 1946-ban még 50 írástudatlan volt, ma pedig már egy sincs Ez az emberek szorgalmának és a Népfront kitartó tanítómunkájának köszönhető. — A Népfront érdeme az is, hogy a szövetkezeti otthon építése végre befejezéshez közeledik. Tető már van rajta, csak az ablakokat kell beállítani. November 29-ére akarják megnyitni az új otthont. — A Palicsra vezető út eddig hirhedt volt járhatatlanságáról. Most a népfronttagok tették használhatóvá. De a falu életében egyre újabb események történnek. Bevezették , a villanyt. Eddig még igaz csak 12 házba, de rövidesen az egész faluból kiszorítják az egészségtelen petróleumlámpát. Végül pedig a legfontosabb esemény: a suplyáki kisparasztok megalakították első szövetkezetüket, a »Crvena Zvezdát«. És egy esztendőről-esztendőre egyre gyorsabb iramban fejlődik a falu. A falu lakói látják azt, és most ez az állam kölcsönt kér dolgozóitól. A falu összesen 700.000 dinár jegyzését vállalta. Új üdülőhelyek épülnek gyermekeink és ifjaink számára, az ország legszebb és legegészségesebb helyein: a tengerparton, a Makarszka melletti Baske Vodeban, aztán Bankernesevó közelében, Zsicsán stb. Mindezek az üdülőhelyek egész évben nyitva lesznek, aholpihenhetnek és szórakozhatnak legkisebbjeink és ifjúink. Hazánkban még számos ilyen és más nyaralóhely építését is tervbe vették. Ezeknek a pihenőhelyeknek az építését meggyorsítja a második népkölcsön is. Ugyanis a nép kölcsönből a gyárak, vasutak, utak stb. építése mellett erre a célra is jut. Az üdülőhelyek létesítésével örömet szerzünk gyermekeinknek, s ugyanakkor elősegítjük látókörük bővítését is. Üdülés közben megismerkednek hazánk szépségéivé®, és népeivel, közelebb kerülnek egymáshoz a különböző nemzetiségű gyermekek, s elmélyül köztük a barátság és testvériség, s ezen az úton a népek egymás iránti szeretete és megbecsülése is. Még egyszer annyit mint az első népkölcsönjegyzéskor. A zrenjanini »Petőfi« népkör széleskörű tagértekezletet tartott, amelyen a munkástanácsok megalakításáról szóló törvény, és a második népkölcsön jegyzés jelentőségét vitatták meg. Az értekezleten azt a határozatot hozták, hogy a népkör 10.000 dinárt ad népkölcsönbe, ami kétszerese az első népkölcsön alkalmával jegyzett összegnek. (B. J.) O iso dinar munkanaponként, A csantavéri „Szabadság“, termelő szövetkezetben mintegy 48 höldeen termelnek konyhakerti növényeket. A kertészet eddig 900.000 dinár jövedelmet hozott, s még 600.000 dinár bevételre számítanak. A munkanapok utáni jövedelmet előzetes terv szerint minimálisan 120 dinárban állapították meg, amelynek felét a hét végén osztják fiú a szövetkezeti tagok között. Két kg érett paradicsom minden bokron. A zombori »Majevica« állami birtokon 20 holdat ültettek be paradicsommal. 20 vágón paradicsomterímést irányoztak elő, de a kilátások szerint 25 százalékkal nagyobb terméshozam várható. Általában minden bokor 2 kg érett paradicsomtermést hozott. A paradicsom elsőosztályú, 8 vagonnal már el is szállítottak. IS AZ ELSŐ TELEVÍZIÓS KÖZVETÍTÉS EURÓPÁBÓL Az angol rádiószolgálat a La Manche csatornán épített távirókábel 100 éves évfordulójának megünneplése alkalmából Pas des Calaisből televízió közvetítést tartott. A képek tiszták voltak. Földrengés a Himaláján. A Himaláján, a világ legnagyobb hegyláncában 13 napos földrengés pusztított, s egyes helyeken megváltoztatta a vidék képét.. A földrengés következtében a hegység fölött légörvények keletkeztek, s ezek igen veszélyessé tették a repülést. • KÉT ÚJ ARTÉZI KÚT. Adán a helyi népbizottság kezdeményezésére a helyi kommunális ügyosztály két új artézi kutat futtatott, három régit pedig megjavíttatott. Ezekhez a munkálatokhoz a fronttagok több mint 700 önkéntes munkaórával járultak hozzá. 9 Élelmiszer kiállítás Londonban. Londonban az Olympia csarnokban most nyílt meg a nemzetközi élelmiszerkiállítás. Hazánk különböző élelmicikkekkel és sörrel vesz részt a kiállításon. Egy központi és két mellékkirakatban mutatják be a jugoszláv főzeléket, gyümölcsöt, sört és különböző más árut. A VIHAR nyugat-ceylonban. A Ceylon nyugati partjai mentén tomboló vihar elsüllyesztett 500 halászcsónakot. 250 halász eltűnt. Úgy tudják, hogy az áldozatok száma ennél még nagyobb. A vizrar sújtotta vidék segítségére küldött öt repülőgéppel és néhány hajóval több halászt megmentettek. © Pionírjainkért! Zomborban megalakult a városi pionírszervezet tanácsadó testülete. A 25 tagú tanácsban, a szláv közéleti munkásokon kívül ott találjuk Herceg János írót, Német Edit tanárnőt, Lakatos Mihály fémmunkást és Szabadka Sándor újságírót is. A tanácsadó testület gondoskodik a legkisebbek iskolán kívüli tanulásáról és szórakozásáról (Sz. S.) . ÚJ TÍPUSÚ ERDEI DRÓTKÖTÉLPÁLYA. A „Renant—Ljubljana“ vállalat, amely az idén már több új terméket állított elő, megkezdte egy új típusú eddig külföldről hozott drótkötélpálya mintapéldányának készítését. Az új drótkötélpályát emelővel látják el, s ennek segítségével bármely helyről fölemelhet fát és elszállíthat másik helyre. Szülii, fügyesen, haza léri a tipirs ifit ! 1956. IX. 1.