Magyar Szó, 1950. október (7. évfolyam, 233-259. szám)

1950-10-01 / 233. szám

mm. x 1 . Ha ilyen népfrfflu­unk !« volna - ma már szabad Spany­­országban CwHrCWA ■ ■ ■ B spanyol vendégen benyomdsailfri ny lat­ottak A spanyol antifasiszták küldött­ségének tagjai több mint kétheti ittartózkodás után egy beográdi sajtóértekezleten nyilatkoztak be­­nyomásaikról. Elsőnek Jose Kikelm­e, a volt köztársasági spanyol hadsereg tá­bornoka, a küldöttség vezetője be­szélt. Kiemelte, hogy a küldött­ség szjnyos antifasiszta párt és cso­port képviselőiből: kommunisták­ból, suveralistákból, katalóniai köz­társaságiakból és szindikalisták­­ból áll. De nemcsak politikai né­zetekben, hanem foglalkozásukra nézve is különbözőek: munkások, tanárok, a demokratikus hadsereg tisztjei, orvosok, újságírók, stb. Látogatásukat azzal indokolja meg, hogy nem tudták elhinni, miként válhatott a szocialista Ju­goszlávia egyik napról a másikra fasisztává, hogyan lehetnek a szo­cializmus ellenségeivé azok, akik-k­kel együtt harcoltak a spanyol nép szabadságáért. Most látták, hogy mindez hazugság. Hangsúlyozta, hogy a szomszédos országok elleni állítólagos támadási előkészü­letnek még csak nyomát sem látták sehol. Ezzel szemben tanúi voltak a tö­megszervezeteink — a Népfront és a szakszervezetek stb. — töme­ges munkaakcióinak, és látták, hogy a hatalom a népé: az egész rendszert alulról építették felfelé. »A szocialista építés ütemének egy képe különösen megragadott: a zenicai vasművekben énekszóval dolgoztak a rohambrigád tagjai — fél óra alatt feltöltötték a kohót,« — mondta Rikelme. Bot Bella újságíró szerint Ju­goszlávia nagyon közel áll a har­cos, forradalmi volt Spanyolor­szághoz. Örömmel állapít­ja meg, társaival együtt, hogy Jugoszláv« nem a tájékoztatóirodás országok irodaszelleme útján halad, s kü­lönös érdeklődést tanúsít Jugo­szlávia szocialista fejlődése iránt. — Láttak-e valahol Jugoszláviá­ban idegen katonai támaszponto­kat, vagy katonai szakértőket, akikről annyit beszél a tájékoz­tatóirodás rádió s a sajtó? A kiküldöttek elmosolyodnak. — Adriai utunk alkalmával a jugoszlávok felhívták figyelmünket éppen azokra a szigetekre, ame­lyeken álítólag katonai támasz­pontok vannak, s felszólítottak benüieiket, úgy győződjünk meg az igazságra személyesen — fe­leli Jose de Barié, a spanyol KP központi ve­­tőségének volt tagja. — Egy fr­áziót azért láttunk. Két bárka k­özeledett a part felé, s emberek ugráltak ki belőlük. Igaz, hogy s meztelenek voltak, «le lehet *s csak fürdőzőknek álcázták »a­­kat, — szólt közbe Rikelme ne­­­Ve. — Mit go­n«inak milyen vissz­hangra talál a önök útja a spa­nyol kommunis­a és antifasiszták körében? _— Már a k­iiöttség megalakí­tásakor mind a spanyol tájékoz­tatóirodás lap a­zt kürtölte, hogy a nép egy iga­z képviselője sincs köztünk. Hogy mitől féltek? At­tól, hogy ha íjövünk Jugoszlá­viába, tanúi rcáink hazugságaik­nak, s ha saját szemünkkel látjuk az igazságot, mí­y inkább azon le­szünk, hogy á vigyük Spanyolor­szágba a JKP forradalmi tapasz­talatait, — vála­sol a kérdésre Jo­se del Bario. Teszük, hogy utá­nunk még szá­zoS spanyol kom­munista megló­ngatja Jugoszlávi­át. — Mit gondok­ a nemzeti kér­dés megoldásán... Nyújt-e ez va­lamilyen tapastalatot a spanyol antifasisztáknak! — Teljes mér­ékben, — adja meg a választ B­rtoki, a katalóniai hadirokkantak sz­ervezetének titká­ra. Elmondja, a spanyol nép leg­hűbb vágya az, hogy egy szabad szövetségi alapot berendezett köz­társaságban élt, ilyen testvéri­ségben, amit azo­ban a mai spa­nyol tájékoztatóf í­rások nem tud­tak megvalósítai sem a polgár­háborúban, sem jm­a, a nemzeti­ségi kérdés még amáig égető kér­dés Spanyolországban. Ha valaki például Katalónia szabad nemzeti fejlődéséért száll Sijcras a spanyol tájékoztatóirodást , egyszerűen na­cionalistának bél­­gzik. Ortegi, katalán köztársasági, ha­dirokkant, elkese­detten beszél a spanyol tájékozta­tój­odások oppor­tunista tevékenyé­géről. Ha ilyen szilárd, erős népi­­rltt alakult vol­na, ma már a szad Spanyolor­szágban élnénk. Hangsúlyozza, hogy a Jugoszláviai szerzett ta­pasztalatok jelentékenyen elősegí­­tik a spanyol ant­asiszták­ harcát a Spanyolország ínségéért foly­tatott küzdelembe. A szövetkezetekben látottakkal kapcsolatban , ,sé del Bario a Mija­ko Todorovics szövetségi miniszternél tartott tegnapi fogadáson rámutatott arra, hogy alkalma volt meggyőződni: Jugoszláviában a kollektivizálás önkéntes alapon történik és a ten­dig parasztszövet­kezetek munkájukkal kedvező befolyást gyakoro­ak a még szövet­kezeten kívül áló parasztokra. IUR csírás vádaskonással telt el az ausztriai előm­ő ares ülést Bécsből jelentik. Az ausztriai szövetséges elenőrző tanács teg­nap esti ülése azzal telt el, hogy a szovjet és a nyugati delegátusok kölcsönösen egymást vádolták és tették felelőssé az egyezmények megszegéséért és Ausztria belügyei­be való beavatkozásért. Az ameri­kai főmegbízott azzal vádolta a szovjet megszálló hatóságokat, hogy támogatták az ausztriai tün­tetőket és megakadályoznák az osztrák kormányt abban, hogy fenn­tartsa a rendet az országban. Ki­jelentette, hogy a szovjet hatósá­gok az osztrák rendőrség tilalmi rendelete ellenére katonai teher­gépkocsikon szállították a tüntető­ket, a szovjet városparancsnokság pedig megtiltotta az osztrák rend­őrségnek, hogy átlője Bécs szov­jet övezetének iatárt az ameri­kai főmegbízott hogy a szovjet eljárásról tájékoztatja kor­­mányát. Fejtegetem mindenben megerősítették az a*^0- gs frantcia képviselők és a m­fa%.-k részéről is bejelentették, hogy a szovjet szer­ződésszegésekről tájékoztatják kor Hiányukat Zelytov szovjet agregátus rága­lomnak nyilvánította, ezeket a vá­dakat és hangoztatta hogy az oszt­rák munkások azért sztrájkoltak, mert a Marshall-terv végrehajtása folytán rosszabb élkörülmények közé kerültek. Követi, hogy az osztrák kormány tegy­en erélyes in­tézkedéseket az éreklés ellen. M MAGYAR Sfr A Biztonsági Tanács vitája leleplezte, hogy a Szovjet Silveisea mesterkedése akadályozta meg a Kínai Népköztársaság képviseletnek azonnali meghívását Flashing Meadowsból jelentik. A Biztonsági Tanács szombat dél­után folytatta tanácskozásait. Az előző ülés a »Formózai fegyveres beözönlés« címén tárgyalta a For­­muzával kapcsolatban felvetődött kérdést és ismét a kínai képvise­let problémája körül támadt hosz­­szantartó, fárasztó vita. Három határozati javaslat sze­repelt a Tanács előtt: a Kuomin­tang azt ajánlotta, hogy ezt a kér­dést egyáltalán ne tárgyalják. A szovjet delegátus javasolta, hogy hívják meg a Kínai Népköztársa­ság képviselőjét. Ecuador javasol­ta, hogy a vitát november 15-ig ha­lasszák el, mivel a formációs kér­dést a Szovjet Szövetség a közgyű­lés elé terjesztette és valószínű, hogy addig a közgyűlés már letár­gyalta. Az equadori javaslat elő­irányozta azt is,­ hogy akkor, ami­kor a Biztonsági Tanács újból fog­lalkozik a kérdéssel, hívják meg a Kínai Népköztársaság képviselőjét is. Hosszasan vitatkoztak előbb ar­ról, hogy sorrendben melyik javas­latot tárgyalják először. Csang, a Kuomintang delegátusa viszont fel­vetette, hogy mindenekelőtt tisztáz­ni kell azt, hogy lényegbeli vagy eljárási kérdésről van-e szó. Ezt azért akarta tisztázni, mert be akar­ta bizonyítani, hogy lényegbeli­­ kér­désről van szó és a Kínai Népköz­­társaság delegátusának meghívásá­val szemben élhet vétójogával. A szavazás alkalmával elhalasztották a formai kérdés rendezését és a Kuomintang javaslatát elvetették, csupán Kuba támogatta és ketten tartózkodtak a szavazástól. A szovjet javaslat sem kapott elegendő szavazatot, hárman ellene szavaztak, ketten tartózkodtak a szavazástól. Az equadori halasztó javaslatra szakaszonként szavaztak és végül a javaslat több szakasza megkapta a szükséges hét szavaza­tot, maga a javaslat pedig hat sza­vazatot kapott, mert Becler jugo­szláv delegátus éppen azért, mivel állandóan sürgette, hogy a Kínai Népköztársaság képviselőjét hala­déktalanul hívják meg, a halasztó javaslattal szemben tartózkodott a szavazástól. Nem akarta ugyanis vállalni a felelősséget azért, hogy elhalasszák a kínai képviselő meg­hívását, noha a Szovjet Szövetség beleegyezett a halasztásba. Amikor azonban kiderült, hogy egy szavazattal az equadori javas­lat megkapta volna a szükséges hét szavazatot és végre szerepelt volna egy döntés, amellyel meghív­ják a Kínai Népköztársaság képvi­selőjét, hogy a kínai népet közvet­lenül érintő kérdés tárgyalásában részt vegyen, akkor dr. Becler beje­lentette, hogy megváltoztatja sza­vazatát. Nem tartózkodott a sza­vazástól, hanem a j­avaslatra sza­vaz. Többen felszólaltak ellene. Malik szovjet delegátus pedig a­helyett, hogy elősegítette volna a jugoszláv delegátus szavazását és ezzel megkönnyítette volna a kínai delegátus meghívását, Bebler sza­vazását mesterkedésnek nyilvánítot­ta.­­ Bebler erre megismételte az equa­dori javaslatot, mint új, önálló ja­vaslatot, de november 15-­ke he­lyett, 12-éig ajánlotta az elhalasz­tást A későbbi folytatólagos tanács­kozásokon Equador is megismételte javaslatát, mire dr Becler vissza­vonta a maga javaslatát. A Kuomintang hivatkozott arra, hogy miután a Szovjet Szövetség az ügyet a közgyűlés elé terjesztet­te, ezzel az eljárási szabályzat ér­telmében máris megakadályozta, hogy a Biztonsági Tanács tárgyal­,­ja a formázai kérdést. Ez tehát a magyarázata annak, hogy miért mesterkedett a szovjet delegáció a szavazás körül , és ■miért vetette fel egyáltalában a kérdést a közgyűlés előtt. Végül az equadori javaslatot 7 szavazat­tal 3 ellenében megszavazták. Dr. Becler ekkor a szovjet vádakra a következő kijelentéssel válaszolt: — Tegnap megtámadott itt en­gem Malik szovjet delegátus az­zal, hogy mesterkedem. Azt hi­szem, hogy a mai szavazás a leg­jobb válasz erre a gyanúsításra, amely azok részéről hangzott el, akikkel a legkevésbé sem kívá­nok versengeni a mesterkedések terén. A gyanúsítás szerintem már csak azért is képtelenség, mert engem a legjobb esetben azzal le­hetett volna vádolni, hogy az el­lenkező mesterkedésbe bocsátkoz­tam. Túlságosan kevés figyelmet szenteltem a mesterkedésre irá­nyuló szakaszoknak és túlságosan őszinte voltam. Én azt akartam, hogy a Kínai Népköztáraságot ha­ladéktalanul hívják meg, a Szov­jet Szövetség és a többiek pedig megalkudtak, hogy későbbre ha­lasztják a meghívást. A Kuomintang delegátusának kí­vánságára ezután megvitatták, hogy az equadori javaslat érdem­leges kérdést tartalmaz-e vagy el­járási intézkedést. A Kuomintang álláspontját, hogy itt lényegbeli kérdésről van szó, senki sem tá­mogatta. Valamennyi delegátus ar­ra mutatott rá, hogy eljárásbeli kérdésről van szó, tehát a Kuo­mintang delegátusa nem emel­het vétót a Kínai Népköztársaság képviselőjének meghívása­i ellen. A Tanács 9 szavazattal 1 ellenében ezt le is szögezte. Galdwin Jabb angol delegátus, a Tanács elnöke pedig amikor a Kuomintang de­legátus mégis vétót akart emelni megállapította, hogy a Tanács döntése jogérvényes és kifogásnak nincs helye. Sieretfe’vi- sávorsírsok­ No­t- Hei­erország és Magyarország között Frankfurtból jelentik: Nyugatné­metország és Magyarország képvi­selői megállapodtak abban, hogy az új német-magyar kereskedelmi szerződés tárgyalásait rövidesen megkezdik Budapesten. J : 1­1'ja A koreai fe®yveres cacsen*ko*és fejteményei Nyo­c éllem javasolja az UNO közbelé­pését egységes, független és demokra­tikus koreai k­­ormány fe­állítása érdekében Flashing Meadowsból jelentik. Nyolc állam köztük Ausztrália, Hol­landia, Norvégia, Pakisztán és Ku­ba tegnap határozati javaslatot ter­jesztett az Egyesült Nemzetek köz­gyűlése elé Korea ügyében. A nyolc állam ajánlja: 1. Tegyenek meg minden szükséges lépést, hogy biz­tosítsák a politikai stabilitást egész Koreában; 2. Tegyenek meg min­den hasznos intézkedést, beleértve az Egyesült Nemzetek fennhatósá­ga alatt megtartott választásokat is, annak érdekében, hogy a szuve­rén államban egységes, független és demokratikus kormány alakul­jon. 3. Az Egyesült Nemzetek fegy­veres erői csak addig maradjanak Koreában, amíg az első két pont feltételeit nem biztosítják, azután ne maradjanak Korea egyetlen ré­szében sem és 4. Tegyenek meg mindent Korea gazdasági újjáépíté­­se érdekében. Mindennek a végrehajtására meg kell alakítani az „Egyesült Nemze­tek koreai Újjáépítési bizottságát“. Ennek feladata lesz­ ellátni mind­azt a teendőt, amit eddig a koreai bizottság végzett­ képviselni az Egyesült Nemzeteket az egész Ko­reára megalakuló egységes, függet­len és demokratikus kormány ala­kításakor és végrehajtani azokat a feladatokat, amelyeket az Egyesült Nemzetek közgyűl­ése a jövőben szab. Ajánlja a határozati javaslat, hogy az újjáépítési bizottságot mi­nél előbb küldték ki Koreába és bízzák meg azzal, hogy kezdje meg szervező munkáját. A bizottság tag­jait a közgyűlés választja, addig is ideiglenes bizottságot kell alakíta­ni. Ez az idei­glenes bizottság ta­nácskozik az Egyesült Nemzetek koreai főparancsnokságával mind­arról, amit ez a határozat tartal­maz. A határozati javaslat végén ajánlja, bízzák meg a Gazdasági Tanácsot, hogy az ellenségeskedés beszüntetése után készítse el Ko­rea újjáépítési terveit és még ok­tóber folyamán terjessze a közgyű­lés elé. " SING MAN HI FOLYTATNI AKARJA AZ ELŐNYOMU­LÁST észak-kore­áb­an A koreai hadműveletekről beér­kező jelentések közül a United Press hírt ad a 8. amerikai hadse­reg parancsnokságának jelentésé­ről, amely szerint a délkoreai csa­patok utasítást kaptak, hogy nyo­muljanak előre a 38-ik szélességi fokig, ott álljanak meg és hajtsák végre az átcsoportosítást. A közle­mény hozzáfűzi, hogy az amerikai misszió ajánlotta a délkoreai csa­patoknak, hogy ne lépjék át a 38-ik szélességi fokot. Sing Man Ri dél­koreai miniszterelnök azonban ki­jelentette, hogy a délkoreai egysé­gek átlépik a 38. szélességi fokot és végighaladnak egész Észak-Koreán. Ezzel szemben a délkoreai hadsereg szóvivője — mint a francia távira­ti ügynökség jelenti — azt a kije­lentést tette, hogy amint az egész délkoreai hadsereg megérkezik a demarkációs vonalra, új utasítást kér Mac Arthur tábornoktól. Hoz­záfűzte azonban, hogy a hadműve­leti tervek már készen állnak a to­vábbhaladásra és ha a délkoreai csapatok megkapják a jóváhagyást a főparancsnokságtól vagy az Egye­sült Nemzetektől, akkor folytatják előretörésüket. AZ AMERIKAI CSAPATOK IS ELÉRTÉK A 38-IK SZÉ­LESSÉGI FOKOT Mac Arthur tábornok főhadiszál­lása azt közli a hadműveletekről, hogy az amerikai csapatok Szöul és Szuvon körül folytatják a terep tisztogatását. A 7. amerikai hadosz­tály egységei Szöultól keletre né­hány erős támadást visszavertek. A hegyvidéken több északkoreai támaszpontot megsemmisítettek és ezzel ezen a vidéken lehetetlenné tettek minden szervezett ellenál­lást. A keleti partvidéken a délko­reai csapatok továbbhaladtak előre észak felé. Mugjongtól északra üt­köztek csak erősebb ellenállásba. A nyugati frontszakaszon az ame­rikai csapatok igyekeznek elszige­telni az északkoreai erőket és meg­akadályozni, hogy észak felé­ vissza­vonulhassanak. A Reuter híradása szerint az amerikai előőrsök elér­ték a 38-ik szélességi fokot. Tegnap az amerikai és délkoreai csapatok amelyek ma már Délkorea négy­ötödét kezükben tartják, újabb 25 kilométert nyomultak előre. A korccsá Luttiemiig t fierarupui».

Next