Magyar Szó, 1951. április (8. évfolyam, 77-102. szám)
1951-04-01 / 77. szám
A Biztonsági Tanács határozott Kasmír ügyében Jugoszlávia tartózkodott a szavazástól A Biztonsági Tanács már hónapok óta tárgyalja Kasmír problémáját. Kasmír tartomány India és Pakisztán között fekszik, és állandó viszály okozója a két állam között. A független Indiai Köztársaság megalakítása után fegyveres zavargások törtek ki ebben a tartományban és az indiai csapatok megszállták, majd Pakisztán is beavatkozott. A két állam ezideig nem tudott megegyezni ebben a bonyolult kérdésben, amelyben különféle gazdasági, politikai, sőt vallási tényezők is szerepet játszanak. Az UNO annak idején megfigyelőt küldött ki Kasmírba, majd egy afrol-amerikai határozati javaslatot terjesztettek be a Biztonsági Tanács elé. A tanács tegnapi ülésén erről a javaslatról döntött. Lake Successből jelentik. A Biztonsági Tanács tegnapi ülésén 8 szavazattal elfogadta a kasmíri kérdés megoldására vonatkozó angol-amerikai határozati javaslatot. A határozatot egyik tagállam sem ellenezte, de Jugoszlávia és a Szovjetunió képviselői tartózkodtak a szavazástól. India, mint érdekelt fél, nem vett részt a szavazásban. Az elfogadott határozat értelmében, ha India és Pakisztánnem tudnának megegyezni, nemzetközi döntőbizottságra ínnák a megoldást. Babler beszéde Dr. Ales Bebler, Jugoszlávia fődelegátusa a Biztonsági Tanácsban a következőképpen indokolta meg Jugoszlávia tartózkodását a szavazástól. — Hazánk földrajzilag igen távol esik ennek a viszálynak a színterétől. De mi mégis tisztában vagyunk azzal, hogy ennek a bonyolult viszálynak a további fennállása az UNO két tagállama között nemcsak a két állam egymáshoz való viszonyát és normális gazdasági és kulturális fejlődését gátolja, hanem a békét és biztonságot is veszélyezteti a világnak egyik igen fontos részén. Ennélfogva mi teljes mértékben egyetértünk azzal, ami itt már több izben kifejezésre jutott, hogy további lépéseket kell tenni e probléma megoldása érdekében. A legnagyobb figyelemmel meghallgattuk a két szembenálló fél, valamint a Biztonsági Tanács többi tagjának véleményét erről a kérdésről. Igyekeztünk áttanulmányozni e kérdés történelmi fejleményeit, különösen az eddig megtett erőfeszítéseket a megoldás érdekében, s mindez bizonyos általános vonatkozású következtetésekre vezetett bennünket. A problémának véleményünk szerint három alapvető jellegzetessége van: az első az, hogy a két szembenálló fél általános vonalakban megegyezett. A második jellegzetesség az, hogy még mindig fennállnak ellentétek megannyi kérdésben az általános megegyezés végrehajtása tekintetében. A harmadik jellegzetesség, amiről gyakran megfeledkeznék, az a tény, hogy a megegyezés már eddig is sikerült néhány fontos kérdésben, mint például a tűz beszüntetését és a demarkációs vonal megállapítását illetően, ami mindenesetre előfeltétele minden békés megoldásnak, és végül, hogy ez a megegyezés a szembenálló felek közvetlen tárgyalásai útján történt, az Egyesült Nemzetek némi segítségével. Véleményünk szerint ez a körülmény megmutatja az utat, amelyen a Biztonsági Tanácsnak haladnia kellene abban a törekvésében, hogy eloszlassa a nézeteltéréseket az érdekelt feleknél. Küldöttségünk , úgy véli, segíteni kellene mindkét félnek, hogy fokozatosan, közvetlen tárgyalások útján és saját erőfeszítéseikkel csökkentsék a köztük fennálló nézeteltéréseket és ily módon megteremtsék az együttműködést, ami nyilvánvalóan érdekében áll egyiknek és másiknak egyaránt. Szerintünk ez az út a legegészségesebb, és a jelenlegi helyzetben az egyetlen módja annak, hogy elősegítsük e bonyolult probléma megoldását. Van természetesen másik út is. Ez abban állna, hogy megkíséreljük megtalálni a megoldást mindkét fél részére, — ahelyett hogy elősegítenénk, hogy ők maguk találják meg ezt az utat, — azaz hogy reájuk kényszerítsünk bizonyos módszereket az általuk már elvben elfogadott terv végrehajtására. Szerintem ez az út minden valószínűség szerint hiábavaló volna, sőt meg is hiúsíthatná a megegyezést a még nyílt kérdésekben. A jugoszláv delegáció a fenti mozzanatok szem előtt tartásával figyelmesen áttanulmányozta a tanács elé beterjesztett határozati javaslatot. Sajnos nem tudtunk megszabadulni attól a benyomástól, hogy a határozati javaslat a második utat választja, nem használva ki teljesen az első út lehetőségeit. Ennélfogva tartózkodom a szavazástól. A Szovjetunió képviselője nem szólalt fel Az angol-amerikai javaslat elfogadása előtti vitában elsőnek Quevedo equadori dej , legátus szólalt fel és támo- j igatta a határozatot, amelye szerint az UNO új közvetí- ttőt nevez ki Kasmírba, dön- , főbizottságot létesít és a nép- , szavazás előtt demilitarizálja ■ Kasmírt. Az equadori dele- gátus felszólította a két ér- érdekelt ország képviselőit, tegyenek meg minden erőfeszítést az ügy békés megol- adása érdekében. Liepstre francia delegátus szintén támo- gatta az angol-amerikai határozatot és kijelentette, hogy , ez a határozat nem követel semmiféle áldozatot egyik érelekért féltől sem, hanem csupán alkalmazza az UNO alapokmányát. Az indiai küldöttség saját részéről azt a véleményét fejezte ki, hogy, semmiféle úgynevezett döntőbizottságra nincs szükség, mivel Kasmír kérdését már megoldották az 1948 és az 1949 évi határozatokkal. Az ülésen felszólaltak még az USA és Nagy-britannnia képviselői is. A Szovjetunió képviselője nem szólalt fel, se nem indokolta mess tartózkodását a szavazástól. Becler A Horvét Khöztársaság Népfrontjának Ill. kwigresszusa (Folytatás az első oldalról) kozottabb mértékben résztvettek a jelölésekben is. Hangsúlyozta, hogy a választáskor több jelöltet elvetettek és újakat állítottak helyettük, s több ilyen eset volt, mint bármely választáson azelőtt. A néptömzegek megértették, hogy a demokratizálás nem frázis, de hogy valóban több keresnivalójuk van a politikai életben, éspedig nemcsak a választások idején, hanem nap mint nap minden olyan kérdésben, amely közvetlenül érdekli őket. Horvátország Népfrontjának elnöke a továbbiakban arról beszélt, hogy széttörtük a hazánk elszigetelésére irányuló kísérleteket és hogy nemzetközi kapcsolataink egyre szorosabbak, majd Jugoszlávia szerepéről beszélt a béke megszilárdítása és a népek közötti jobb viszony megteremtése tekintetében. Végül a gyáripar feladatait említette meg. Ezekkel a szavakkal fejezte be beszámolóját: »Elmondottam jórészt legfőbb problémáinkat, és reátok bízom, mérlegeljétek ti munkánkat, mondjátok meg ti, jól dolgoztunk-e vagy sem. És ha jól dolgoztunk, állítsátok feladatul az új bizottság elé, hogy ebben az irányban folytassa és hogy javítsa ki az esetleges hibákat és hogy bennünket továbbra is Tito előtárs vezetése alatt vezessen, új győzelmek felé. Hugita siker! szereim a pari« értekezlete» A hivatalos angol körökben az a vélemény uralkodik, hogy Gromiko szovjet delegátus javaslata után minden remény megvan a négyhatalmi értekezlet megtartására. Az angol szakértők úgy vélik, hogy a Szovjet Szövetség nagyon kívánja a négy külügyminiszter értekezletének megtartását. A londonidiplomáciai megfigyelők maguk részéről megjegyzik, hogy az arigol külügyminisztérium láthatóan akarja a külügyminiszterhelyettesek párisi értekezletének sikerét. Kisebb kinai ellentámadások gróffcorean Az amerikaiaok is Átlépték a határvonalat Mac Arthur csapatai minden frontszakaszon néhány kilométert nyomultak előre. A felderítők a kínai és észak koreai csapatoktovábbi csapatösszevonása írói számolnak be közvetlenül a 38. szélességi fok mögött. A megerősödött kínai ellentámadésok lassították Mac Arthur csapatainak előrenyomulását és azt bizonyítják, hogy a kínai csapatok visszavonulása a vége felé közeledik. Maga a front 6 kilométerrel a 38. szélességi foktól délre húzódik. A keleti partokon pedig a Capital di- koreai hadosztály egysége) 10 kilométerre benyomultak Északkoreába. Az amerikai egységek a 38. szélességi fok közelébenelfoglalták Cangol-it." A kínai csapatok" Csongoki környékén két erős ellentámadást hajtottak végre, a középső frontszakaszon pedig Csuncsonnál, valamint Uidzsongbutól északra mentek át ellentámadásba. Az ellentámadásokat visszaverték. Északkorea területén harcoló délkoreai csapatok elfoglaltak egy kisebbhelységet, és Jon?jangtól 6 kilométerre nyugatra m megerősítették hadállásukat. Egy megerősített amerikai menetoszlop tegnap délelőtt átlépte a 38. szélességi fokot. A legújabb jelentések szerint mintegy 200.000 kínai katona összpontosult a 38. szélességi foktól északra. Észak Korea felett légiharcra került sor 38 északkoreai és 33 a amerikai repülőgép között. Alégiharcok folyamán lelőttek egy északkoreai repülőgépet, egy amerikai repülőgép pedig kényszerleszállást hajtott végre Észak Korea területén. Az amerikai légierődök 280 tonna bombát dobtak le északkoreai hidakra. Adenauer résztvesz a Schuman terv megbeszélésein Adenauer, Nyugat Németország miniszterelnöke és külügyminisztere közölte, Nyugat Németország francia főbiztosával, hogy személyesen résztvesz a Schuman-tervben résztvevő államok külügyminisztereinek értekezletén, melyet április 20-ántartanak Pártiban. Adenauer, mint Nyugat Németország külügyminisztere vesz részt ezen az értekezleten. amerikai la A Newyork Times a külügyminiszterhelyettesek értekezletének szentelt vezércikkében azt írja, hogy Gromiko szovjet delegátus legutóbbi javaslata engedményeket jelent. »Az értekezlet további folyamata — írja a lap — bebizonyítja majd, várjon a Szovjetunió akarja-e a négy hatalom külügyminisztereinek megbeszélését, vagy pedig időnyerésre törekszik.« fiz U IQ veteséglistája Az UNO főtitkárságahivatalos közleményt adott ki az UNO koreai veszteségeiről, a koreai háború kezdetétől március 9-ig. Az UNO zászlaja alatt harcoló csapatok összvesztesége 227.941 fő. Ebből 25.374 elesett, 127 394 megsebesült, 75.173 pedig eltűnt. Ez a veszteség a Koreában harcoló államok között így oszlik meg: Délkorea 168.652, USA 57.959, Nagybritannia 392, Törökország 1.168, Kuba 892, Franciaország 396, Ausztrália 265, Fülöp-szigetek 55, Hollandia 90, Kanada 68, Görögország 89, Új-Zéland 9, Délafrikai Unió 6, Sziám 108. C-Eirpésisire és propagandára találták ki a miarat az ausztriai szovjet hatóságok A bécsi lapok elégedetlenségüket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy a szovjet | megszálló hatóságok a centaurát az osztrák kommunista | | párt propaganda céljaira il használják fel. A szovjet | megszálló hatóságok cenzú- rahivatala, amelyben az osztrák KP tagjai is dolgoznak , nemrégiben az átcenzurázott leveleidre a következő felira-tokat is nyomatta: „Fel az ■ ifjúsági felvonulásra“. A szovjet megszálló hatóságok nem csak a leveleket, hanem minden más írást is ellenőriznek, így például esgyes járásokban a szovjet megszálló hatóságok járási parancsnokságai megtiltották azoknak a plakátoknak kiragasztását, melyeken az osztrák pénz- és belügyminisztérium harcra hívja fel , a lakosságot a fekete piacon vásárolt cigaretták ellen. A plakátok betiltásával kapcsolatban a bécsi lapok kihangsúlyozzák, hogy épp az USIJA (osztrák-szovjet refigOS énrefagág) nagy mennyiségiben bolgár cigarettákkal, amelyeket csempészúton a szovjet megszálló hatóságok segítségével hozták be Ausztriába. Halálos ítélet Görögországban Görögországban a larissaai katonai bíróság három egyént halálra ítélt, mert megszegték a „romboló tevékenység“ ellen irányuló törvényt. A görög igazságügi miinszter kijelentette, hogy Görögországban 23 halálraítélt van, azonban a kegyelmi tanácsok és a felsőbb bíróságok még tárgyalják ezeket az eseteket, hogy „a halálraítéltek száma ne haladja meg az ezret”. Meranve Párosában Teheránban tegnapelőtt harmadszor füsérettek meg merényletet a perzsa császár családjának tagjai ellen. Gafart nevil káplár megkísérelte megölni a sou Naha Baktiartt. A merénylőt letartóztatták. Remélik, hala Mb UMSzvtet Taütiiiᣫ$ ?áPl3&áB. A külügyminiszter-helyettesek párisi értekezletén a napokban bizonyos előrehaladás történt. Gromiko szovjet delegátus, aki 18 ülésen makacsul kitartott amellett, hogy az esetleges négyhatalmi értekezlet első napirendi pontjaként Németország kérdését kell megtárgyalni, most némileg megváltoztatta álláspontját. Újjavaslatában beleegyezett abba, hogy a német kérdést az általános feszültséget okozó kérdésekkel egyidejűleg tárgyalják. Első priíulitásra ez úgy tűnik, mintha a Szovjetunió engedményeket tenne az együstműködés érdekében-,. Nyilván azonban diplomáciai, jobban mondva taktikai sakkhúzásról van szó. A Szovjetunió a párisi értekezlet kezdete óta azt a taktikát folytatja, hogy elfogadhatatlan indítványokat terjeszt be, hogy azután a vitában nagy propaganda beszédekben bírálhassa a nyugati nagyhatalmak »elzárkózottigát«. Ezt mutatja elsősorban a német kérdéshez való ragaszkodás. Gromiko ezideig állandóan ahhoz ragaszkodott, hogy előbb a német kérdésről tárgyaljanál, s csak azután a nemzetközi feszültséget okozó világproblémákról., A szovjet kormány jól tudta, hogy a nyugati hatalmiak ebbe nem egyezhetnek bele mert a dolgoknak ilyen fejtetőre állítása azt jelenti, hogy előbb a következményekről tárgyaljanak, és ő...-k azután az okokról. De a szovjet delegációnak éppen azért van szüksége az ilyen elfőgadhatatlan mitvá- okra, hogy később »engedményeket«tehessen. Ezzel kettős célt akar elérni: egyrészt, hogy könnyebben elfogadják álláspontját, másrészt, hogy úgy tűrhesse fel magát a világ előtt, mintha a Szovjetunió Hajlandó volna engedni a »megegyezés« érdekében! Moszkva kívánja a megbeszéléseket Mindenesetre az a szovjet javaslat azt mita kt is, hogy Moszkva kívánja a nagyhatalmi megbeszéléseket. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ugyanakkor kívánja a nemzetközi megegyezést is. Valószínűnek látszik, hogy a Szovjetunió hajlamos bizonyos nagyhatalmi megállapodásra, főleg azért, hogy elodázza Nyugat-Némmetország felfegyverzését. Nyilvánvaló ugyanis, hogy amíg a megbeszélések tartanak, a fegyverkezés függőben marad. Egyelőre a békeszerető embereknek nincs nagy okük a derűlátásra, mivel az eddigi események azt mutatják, hogy aSzovjetunió inkább új nagyhatalmi érdeknezeti felosztásra törekszik, mint a békére. De mégis hangoztatni kell, hogy a négyhatalmi értekezlet kívánatos a jelenlegi veszélyes nemzetközi helyzetben. Meg kell végül jegyezni, hogy az új szovjet javaslat után is még mindig nagy az eltérés Kelet és Nyugat között. A nyugati hatalmak továbbra is azon az állásponton vannak, hogy a Nyugat-Németország felfegyverzése csupán következménye a nemzetközi feszültségnek. Ennélfogva, ha a négy nagyhatalom elhárítja az eurósiai feszültséget okozó problémákat, ennek keretében önmagától megoldódna Németország kérdése is. Ha viszont nem kerül sor a megegyezésre a világproblémákat illetően, akkor kár Németországról tárgyalni. Ezenkívül köztudomású, hogy nemcsak a nagyhatalmak fegyverkezése és nemcsak Németország újrafelfegyverzése veszélyezteti a világbékét. Jugoszlávia szomszédai, a Szovjetunió, csatlósállamai, a békeszerződés katonai rendelkezéseit megszegve fokozottan fegyverkeznek és agresszív magatartást tanúsítanak Jugoszláviával szemben. Noha ez a fegyverkezés nem érinti közvetlenül a nagyhatalmakat, mégis igen komoly veszélyt jelent az európai békére. A moszkvai imperializmusnak engednie kell Mindezek a kérdések tehát meegtárgyalandók a négyhatalmi értekezleten. A négyhatalmi értekezletnek csak akkor lehet sikere, ha valóban fordulatot hoz a nemzetközi helyzetbe. Ez azt jelenti, hogy a moszkvai imperializmusnak engednie kell. Várjon hajlandó-e az engedményekre Moszkva? Erre a kérdésre nehéz pontos választ adni. Vannak tényezők, amelyek ellene szólnak. Ilyen például a Szovjetunió bürokratikus kasztjának világuralmi törekvése, a szovjet hadsereg hatalmas létszáma, és egyéb körülmények. Másrészt azonban vannak olyan tényezők is, amelyek meggondolásra késztethetik a moszkvai agresszorokat. A néptömegek világszerte kinyilvánítják akaratukat, hogy megvédik nemzeti függetlenségüket minden támadástól. Ez az akarat különösképpen hazánkban nyilvánult meg, de fennáll más országokban is. Egyes tényezők arra figyelmeztetik Moszkvát, hogy nem számíthat többé megbízható segítségre a nyugati kommunista pártoktól, de még a csatlós államok tömegeitől sem. Ezenkívül igen nyomós gazdasági tényezők szólnak a Szovjetunió esélyei ellen. A Szovjetunió és szövetségeseinek acéltermelése 32 millió tonna, míg a nyugati államok 140 millió tonna acélt termelnek évente. A Szovjettömb Kínával együtt 375 millió tonna szenet termel, a nyugati államok viszont 315 millió tonnát. A villanyerő-fejlesztésben hasonló a helyzet, a Szovjetunió 75 milliárd kilowatt-órájával szemben áll az Amerikai Egyesült Államok 317 milliárd kilowatt-órája. Olajat a keleti tömb 43,5 millió tonnát, maga Amerika és Kanada pedig 255 millió tonnát termel évente. A Szovjetunió győzelmi kilátásai tehát nem valami rózsának. Ha a Kremlben székelő bürokraták komolyan megfontolják agresszív terveiket, akkor józan ésszel megállapíthatnák, hogy egy esetleges világháborús kaland számukra csak keservesen végződhetne. Igaz azonban, hogy az emberiség már régen nem számíthat arra, hogy a Kreml józanul megfontolja cselekedeteit. - - - ................................. B. S. Sztrájknak 37 anderrános mukások Az angol-iráni olajtár- saság kőolajmezőin mint-egy 12.000 munkás sztráj ,kol. A sztrájkolók a fizetések emelése mellett követelik, hogy ők ellenőrizzék a társaság egész közlekedését. Amennyiben a sztrájkolók követeléseit teljesítik, teljesen, befolyásuk alá kerülnének a kőolajmeiifik Ugyanis a kialekodás ellenőrzésével a társaság elvesztené a nem sztrájkoló munkásait is, akik kénytelettel: lakóhelyükről a munkahelyig közlekedési eszközöket használni. Az angol-iráni társaság igazgatósága a maga részéről közölte, hogy a munkásköveteléseket csak akkor tárgyalja meg ha a munkások visszatérnek munkahelyükre.