Magyar Szó, 1951. augusztus (8. évfolyam, 181-206. szám)

1951-08-02 / 181. szám

Ezer jó tanács — az asszonyoknak Új rovatot nyitunk. Az élet, a háztartás apró gond­jai, kellemetlenségei ellen fegyverezzük fel vele női olva­sóinkat. Ebben a rovatban apró tanácsokat közlünk és szí­vesen látjuk olvasóink közreműködését, hogy tapasztala­taikat közöljék velünk, illetve lapunk útján asszonytársa­ikkal. Nagyon szívesen látjuk az ízes ételek, sütemények elkészítési módjának — a mai lehetőségek szerinti — re­ceptjeit is. HOGY A KEMÉNY VÍZ meglágyuljon a mosáshoz, minden liter vízhez egy kis­­kanálnyi bóraxot tegyünk. Mésztartalmú víznél úgy jár­junk el, hogy összetört tojás­héjat teszünk kis fehér vé­kony vászonzacskóban az edény aljára, amelyben a ru­hát kifőzzük. ISMERETLEN EREDETŰ FOLTOT úgy veszünk ki a selyemből, hogy forró vízben — zárt üvegben — melegített spiri­tuszba mártott rongyocskával dörzsöljük. A szesznek va­salás előtt teljesen el kell párolognia. Ha valami nyo­ma maradna a folt széleinek, langyos szappanos vízzel könnyedén átmossuk s tiszta 1. Mivel lehet hatásosan gyó­gyítani a reumát? 2. Ki és mikor hozta össze a világ első állatkertjét? 3. Hol építenek fel három és fél óra alatt egy ötszobás házat? VÁLASZ a­ legutóbbi KÉRDÉSEKRE: 1. Shakespearenaek a világiro­dalom e halhatatlan alakjának a nevét korábban több mint öt­venfélekép írták. Egyes Iro­dalomtörténetek szerint ez az angol helyesírás sokmindent megengedő szabályainak ere­­ménye, míg mások szerint Shakespeare mint színházigaz­gató maga írta darabjait s mindig más nevet használt, azaz más helyesírással írta ne­vét. I. Hunyadi Mátyás (XV. sz­­zadban uralkodott) magyar hu­manista uralkodót korában a nép igazságosnak nevezte, mert védte jogaikat a főnemesek nagyobb fokú kizsákmányolása ellen. Ezenkívül a mondák sze­rint Mátyás álruhában maga járt a nép körében és ott a helyszínen orvosolta a rajtuk elkövetett kisebb igazságtalan­ságokat. Máskülönben minden humanista jellemvonása mellett Mátyás tudott kegyetlen ön­kényes uralkodó is lenni s há­borúinak árát a nép fizette meg ... 3. A XIV. század elején Ma­­gyarországon­ enyhébb járvány tört ki, amelyet tetű­kórságnak neveztek. Ezt a betegséget elő­ször Arisztotelész említi s sze­rinte az ember megromlott hú­sából keletkezet tetvek idézik elő a tetükórságnak nevezett nyavalyát. A­ XIX. században tudományosan bebizonyították, hogy a tetük­órságot nem is a tetők okozzák azzal, hogy a bőr alá hatolnak­, hanem a betegség közönséges baktériu­mok okozta bőrbaj, vízzel kiöblítjük. Ez most, nyáron ugyon alkalmas el­járás, mert nem kell egy-egy folt miatt az egész ruhát tisztítóba vinni. FÉNYKÉPET friss fehérkenyér-béllel, vagy spirituszba mártott vatta­csomóval lehet tisztítani, az­után tiszta, száraz ruhával fényesre dörgöljük. A légy­nyomok így teljesen eltün­tethetők a fényképekről. NYÁRI RUHÁT TÉLIRE mindig keményítetlen és ké­­kítetlen állapotban teszünk el, máskülönben könnyen megszürkül és romlik. GOMBV­ARRÁS NYÁRI ANYAGOKRA Ha vékony anyagra gombot varrunk, mellette gyakran hamarosan szakadás mutat­kozik. Tanácsos tehát a gomb alá egy darab erősebb vász­nat tenni s azt is hozzávarr­­ni, így nem fog kiszakadni az anyag, így járhatunk el a gomblyukakkal is. HA A CIPŐ SZORÍT csöpögtessünk sámfára — arra a helyre, ahol a cipő leginkább szőrít — faggyú - gyertyát, vagy pecsét viaszt széltében-hosszában, s ha ez megszáradt, húzzuk rá óva­tosan a cipőt a sámfára. Hagyjuk rajta néhány napig. A cipő ki fog tágulni. HA NEM AKARJUK, HOGY CIPŐNK NYIKOROGJON néhány csepp meleg olajat csöpögtessünk a­ talpára. Ha a cipőtalp beitta az olajat, soha nem fog a cipőnk nyi­korogni, azonkívül talpa is tartósabb lesz. HA A LAKÁS NEDVES tegyünk minden szobába le­hetőleg lapos edényben meg­lehetősen sok oltatlan me­­szet s hagyjuk ott. A mész magába szívja a nedvessé­get. Azonfelül sokat­ kell szellőztetni, még pedig úgy, hogy léghuzam legyen. Fon­tos, hogy az ablak felső táb­lái nyitva legyenek, mert az elhasznált, felmelegedett le­vegő sem­ gyűlik össze. (55) )— Nem, — nyugtatta meg Leopole, — az amit Gwen csinált. Joan elrablása megánakció volt. — Majd én megmagyarázom, — vetette közbe kész­ségesen Gwen, de Leopole elhárította: — Még csak néhány perc. Krivickyt nem sikerült megmentenünk. Armstrongot akartuk hát megmenteni és ezért, ajánlottuk, hogy esküdjenek meg minél előbb és utazzanak nászútra. Ne legyenek itt a leszámolás ide­jén. Tudtuk, hogy az, aki a mi szervezetünkben kémke­dik az oroszoknak, nagyobb leszámolásra is készül. Nem­csak azért mert az oroszok bosszút állnak általa. Nem hiszem, hogy erre vetemedtek. Valószínűbb, hogy a másik szervezet, az NKVD kémhélózatának ügynökei féltették az életüket. Amikor látták, hogy Guzenko adatai nyomán csak az atomkémkedés szervezetét tartóztatják le, siettek eltüntetni­­minden nyomot, hiszen ha Guzenko szabadon jár-kel, felismerhet néhányat közülük, leleplezheti őket, s elég ha kettőt-hármatt leleplez. Ők nem tudták, hogy Guzenko senkit sem ismert személyesen. — Parker tehát azt a megbízatást kapta, hogy­­tün­tesse el a nyomokat -és ha lehet, Guzenkot is. A megbí­zatás nem az NKVD-től eredhet, hanem megtiktál az ügynököktől. Guzenko vallomásából tudtuk, hogy kiter­jedt hálózatuk van, több központtal. Krivtcky halála óta kinyomozták Parker múltját is. Parker egyike volt a legkitűnőbb rendőrti­szteknek. Tavaly nyáron, szabadsága idején azonban az Államokban, Miamiban járt. Valami kalandornővel ismerkedett meg, játszott a kedvéért a kaszinóba­n, súlyos veszteségek érték és a felesége előtt nem merte elárulni, hova tűnt el a sok pénz. Adósságo­kat csinált hogy bankbetétjének eltűnését leplezze Köz­ben a nő is ,eretekben zsarolta Wood valamilyen el­szólásából Parker megtudta, hogy kémhálózat leleplezésére nyomozunk Kapóra jött neki, kapcsolatot teremtett az oroszokkal és első értesüléséért már meglehetősen szép összeget kapott így tudta meg Moszkva a nyomozást és hívta vissza Z­a■­in ezredest, majd Zarubin nagykö­vetet is. — Gwen mai amije is kapóra jött neki Alkalma nyílott arra, hogy Krivicky meggyilkolásának gyanúját teljesen Armstrongra terelje, a mesét kikerekítse és ürü­gye volt arra is, hogy kijöjjön Rockcliff Barracksba, ahova nem volt bejárása. Valamikor szolgált ott, a tere­pet jól ismerte. Tudta, hogy Guzenko fent van a vizsgá­lóbizottság előtt. Elvágta a vezetéket a Guzenkot szál­lító autóban, felkínálta, hogy visszaviszi és kint azután úgy intézte, hogy Guzenko a sötét folyosóhoz kerüljön. Autóját odarendelte a kijárathoz, de soffőrjét elküldte, intézkedjék, hogy estére készültség jöjjön ide, Northcliff­­fce. Stone jelentette az imént, hogy pontosan úgy van, ahogy sejtettem. Gurenko bizonyára eltévedt a sötét ki­járatnál. Parker ajánlkozott, hogy kivezeti. Ehelyett az autóhoz vitte, vagy talán már a folyosóban elintézte. Ezt majd később megtudjuk. — Harmadiknak Colbert-t akarta elintézni, mert ezzel az egész gyanút a szőrmeügyre terelte volna. Er­re azonban már nem került sor, — fejezte be elbeszélé­sét Leopole. Utasítást, adott, hogy Parkert szállítsák el. Maga még ott maradt, most már baráti körben, hogy meg­hallgassa Gwen történetét és kibékítse a haragosokat. A rajtaütéstől többé nem kellett félnie. Parker tervét idejében meghiúsította. Leopole azonban hiába remélte, hogy Guzenko sorsét kideríthetik. Parker már beszállítása közben dühöngeni kezdett. Megfigyelésre ideggyógyintézetbe szállították, de kiderült, hogy nem tettetés. A rendőrig­azga­tó-hel­yettesen kitört az őrültség, ön- és közveszélyes őrült volt és Gu­zenko sorsa örök titok maradt se ő maga, se holtteste nem került elő sóha. Bent a szobában friss teát főztek. Gwen teljesen át­vette a háziasszony szerepét, olyan természetesen, hogy még Joan is megenyhült iránta Amint kitöltötte a forró italt és tejet kínált körül, leült és elmondta élete történe­tét, hányatott sorsát kalandjait, keserves életét. — Fájt Joan boldogsága, — tért rá azután a maga csinjére. — Nem akartam, hogy boldog legyen Magam­nak szemeltem ki Armstrongot. — Igaz — tette hozzá azután mosolyogva. — ezt az órás vádat akkor még nem ismertem. Felállt Joanhoz lépett • Sajnálom, hogy ennyi fájdalmat okoztam Úgy vá­gyom már egy kis nyugalomra, vágyom arra hogy ott­honom. bík elégem legyen !­." az ember éppen i­genkor követi el a legn­gyobb­­őrültsége­t, — merengett a nagy fül­ű felügyelő. — Minek egyszerűen, mikor bonyolultan is lehet — nevetett Armstrong. Nem haragudtak már... Joan is felü­lt, átölelte Gwent és megcsókolta. Most, hogy véget­ének a viszontagságai, nem tudott haragot tartani. Túl­­ságosan eltöltötte a boldogság. A két nő egymást átölel­­ve dilt, szemükből kibuggyant a könny. Csak sokára szólalt meg Gwen: — Hogy meddig tart, azt nem tudom. Egyelőre itt maradok, trapper­ asszonynak. A szabadságom itt töltöm­ Ha lehet ha sikerül, itt meg is ragadok. Hacsak nem hajt tovább a kalandhoz szokott természetem. Majd egy gyerek ideköt örökre, — suttogta Joan­— Egy gyerek, — mosolyodon el Gwen — micsoda boldogság volna. Mind kicsit elérzékenyülten néztek rá. Colbert horcá­­­esett óriás kezével szinte hihetetlen gyengédséggel si­mogatta meg a szénfekete hajat, és kissé elszomorodva mondta . . . . Talán most sikerül. Tavaszra, amint a földet fel­­áshatjuk, oszlopok kerülnek az országútra, villanyt és telefont vezetünk be. S ha lehet, egy fiatal orvost is ró* Az idei szőrmevásár sok mindent megvál­­toztatott. És kinyitotta az emberek szemét, megmutatta­­hogy nem kell elmaradottságban élnünk. Már jönnek a* Államokból az ü­gyesnél­ ügyesebb ügynökök, eladnak­ ne­künk mindenféle gépeket — Halad a falu, — mondta Armstrong amint a váll*' ” h“1­*10. w?Lát£r*h­?/“ ** ezt ennek a kém történet­­nek köszönhetjük. Máskép sohase jutottam volna ki id«* Leopole elgondolkozva jegyezte meg: — Sok bejt és sok boldogságot is hozhat ez az új ta­lálmány, az atomerő. Jól mondta Buster: új háború akartak felidézni kémkedéssel és atomfegyverekkel... Nagyot sóhajtott. , , Ezt a tervet most meghiúsítottuk, de nem tud­­hatjuk, mit hoz e holnap . Lehet, hogy az atombomba borzalmas átok * emberiségre, mondta Colbert. - De nekünk egyelőre fel­­nyitotta a szemünket és haladást hozott. kuncogott- 37 ÓriOS karjára * Oltotta a fejét és csendes«« — Azért még egy áldozata van az atombombának wsont’os finom kezével megsimogatta az őt*!** -decu borostás, pirosk­ótól, sártól foltos de barátságosa« vigyorgó ábrázatát VÉGI GLIGORICS NAGY ESTER Ha valaki arra tette fel az­ éle­tét, hogy sakkbábok­at húzogas­son egy hatvannégy kockás me­zőm és huszomnyolcéves korá­ban nagymesteri címet ér el a sakkozásban, természetesnek vé­led, hogy az ilyennek Ock,vétlenül van valami bogara, rögeszméje, hogy megszállott ember. Mi a különös Gligoric Sham? Középmagas termetű, izmos testalkatú, könnyedén mozog, de szilárdan áll a talpán. Barna ha­jáit hátra fésüli, szürke szeme a hegyi tó hideg fényével villan és kissé torokhangon beszél, mint valami indián törzsfőnök. Csinos arca szívesen derül mo­solyra, sakkozás közben azonban egészen elvörösödik a roppant erőfeszítésben. Paraszt származású, fővárosba vergődött kistisztviselő apának a fia, a kenyérkereső apa azon­ban még a gyermek nyolcéves korában meghal és Gligorics igen korán megtanulja, mi a szükség. Nyolcadikos gimnazis­ta korában anyját is elveszíti és azóta egészen egyedül verek­szik az élettel. Tizenegyéves korában tanul meg sakkozni, de akkor még alig is érdekli ez a játék. Szí­vesebben rúgja a bőrlabdát, vagy valami mást játszik, mint a szabad ég alatt, gyermekpaj­tásaival. Még ma is szinte na­ponta teniszezik, futballozik, vagy úszóik, nemcsak azért, mert a rendszeres testedzés nélkülöz­hetetlen a jó egészséghez és a jó egészség a sakkozói sikerekhez , hanem azért, mert ma is szív­ből élvezi a testi játékokat. Tizennégyéves korában azon­ban megnyeri Beográd ifjúsági sakkbajnokságát és ez az első siker fordítja figyelmét igazán a sakkozás felé. De mintha még ekkor sem a játék szépsége és mélysége vonzaná, hanem inkább felismeri benne azt a kezében könnyen forduló kulcsot, amely felnyitja előtte az élet szebb tájaira vezető titkos ajtót. Igy lesz már tizenhatéves korában sakkmester. Mire elvégzi a középiskolát, kitör a második világháború. El­hagyja Belgárdot s utóbb maga is a népi felkelők sorába áll. A háború után újságírással kez­di, de sakkozói sikerei folytán mindinkább a királyi játék válik mesterségévé. Ma, a­mikor száz versenyjátszmát is végig kell küzdenie egy esztendőben és éle­tének legalább felét külföldi tor­nőkön tölti, már csak havonta egyszer ha ír egy sakkcikket. Mitt mond a sakkozásról? — Azt hiszem, a sakkozásban az elemző készség a legfonto­sabb képesség, átlátni és ha nem is hibátlanul — de másoknál job­ban kiszámítani a bonyodalmak következményeit. — Szabad játszmákat sohasem játszom. Inkább a sakkelméle­­tet kutatom, főleg a megnyitást. Ez a munkám azonban szakadat­lanul folyik; nézze, most is ott áll az asztalomon a sakktábla, rajta egy szövevényes hadállás. Saltsjöbadenben, az első világ­bajnok­ középdöntő tornán, há­rom jugoszláv mester vett részt és egyikünk sem ért el kielégí­tő eredményt. Pedig kis szeren­csével mindhárman bejuthattunk volna a döntőbe. Méltánytalan­nak éreztem ezt a kudarcot — és mégis tanultam belőle vala­mit. Azt, hogy nem elég, ha az embernek a kisujjában a sakk­elmélet. Nem elég beszajkózni azt, amit mások teremtettek. Csak az léphet a legmagasabb csúcsokra, aki maga is teremt néhány fokot a végtelenbe ve­zető kötélhágcsőn. Azóta kuta­tom szüntelenül a sakkelméle­tet Bekukucskálok oda is, amit zsákutcának tartanak, hátha mégis van kivezető ösvény? S ezért van, hogy nem a világhí­rű ellenfelektől, hanem a meg­fejtetően megnyitás-változatoktól szorongok. Amikor olyannal lep­nek meg, amelyben még nem si­került semmi eredetit találnom. De, szerencséire, nem sok az ilyen változat, így jöttek a nagy nemzetközi sikerek, így lettem nagymester. És ezért van, hogy nem egy-egy győzelem szerzi a legnagyobb örömet, hanem egy­­egy teremtő siker. Amikor a ki­kutatott változat, a felfedezett lépéssorozat i­tállja a tűzpró­­bát. — Boldog vagyok-e? Elégedett vagyok, mint ahogyan a sike­reim sem tesznek mámorossá, hanem Inkább az a jóleső érzés tölt el, hogy teljesítettem­ fel­adatomat . .. Persze, hogy nem a sakktábla az egész világi En­nél is jobban érdekel a társada­lomtudomány, amivel állandóan foglalkozom. De nagyon szere­tem a szépirodalmat, a zenét és korunknak legjellegzetesebb mű­vészetét, a filmet is ... Érted már, tini a legkülönösebb Grigoriesban? Éppen az, hogy semmi rend­ellenesnek sem tudsz a nyomá­ra bukkan­ nála. Nagyon tehet­séges és nagyon erős ember — de sokkal józanabb, mint valami vidéki sakkmatador. «k. J. «. Gligorics Megkezdődött az országos ökölvívó bajnokság Tegnap délután kezdődött meg Beográdban a VI. orszá­gos egyéni ökövivó bajnok­ság 91 öklöző részvételével. .Szerbiából 50, Horvátország­ból 20, Bosznia-Hercegoviná­ból 8, Macedóniából 7, Szlo­véniából pedig 6 öklöző sze­repel a bajnokságon. Az eredmények a következők: Légsúly: Árpás­ (Sz)—Kaj­­zer (SzJ) 2:0. Harmatsúlyban Szrdanovics (Sz), Velkev (M) és Pályics Gy. (Sz) aratott győzelmet. Pehelysúlyban: Grujics­ (Sz)—Szakáll (Sz)­ 2:0, könnyűsúly: Rákics (Sz) Ilebac (B—H) 2:0 (t. k. II.), Sztefanovics (Sz)—Nedeljkov­szki (M) 2:0, kisközépsúly: Jagodics (H)—Szavkovics (B —H) 2:0 (t. k.), középsúly: Milosevics II (Sz)—Mutilo­­vics (B—H) 2:0 (k. II.), Sztoj­nov II (Sz)—Gyorgyevics (M) 2:0 (k. II.) JUGOSZLÁV KUPA Alibunár: Budutynoszt—Proleter (Mra­morak) 2:0 (0:0) V­ajdaság Faderer Horvátország bajnoka Nemrégen fejeződött be Horvátország egyéni baj­noksága, amelyet a jelenleg Zágrábban élő szuboticai Fa­derer András nyert meg, egy pont előnn­yel. A végső helyezési sorrend a követke­ző: Faderer 15, Kabar­a, Udovcsics 13%, Nikolae E, Berták és Kindi­­ 11, Damja­­novics és Kalabar 10%, Li­eu­ 10, Berics és Petek 9%, Labura, Jerman és Uhlir 8%, Horvát 8, Krizmanics 7%, Klofutar 6%, Jonke 6, Bo­nért 5%, Filipcsics 4% pont Federer, Kabar és Udov- CSIC9 jogot szerzett az orszá­gos bajnokságon való részvé­telre, Nikolae, Bertók és Kin­díj pedig részt vesznek a­z elő­döntő küzdelmekben. viet saStklabijnoksága Szuturovics: Gondolj merészet és tedd rá éltedet! Sztaniszavljevics: Ha velem játszol, gondold meg léptedet! Nagy: A győzelemhez küzdés kell, kemény! Szkenderovics: A teremtésben nincs vesztes, csak én ! . . .

Next