Magyar Szó, 1954. január (11. évfolyam, 1-29. szám)
1954-01-01 / 1. szám
A LIPTEN HYGMAN: — MEGLEPETÉS ! ÉV kezdődik s a polgár, aki átküzdött egy munkában telt évet, meg áll egy percre, hogy jobban szétnézzen és megcsodálja annak a pillanatnak a nagyszerűségét amikor az egyik év, mint vesztes játékos, elvonul, az új év pedig büszkén megjelenik a címen. Meleg ilyenkor az ember szivetája. Örül a baráti környezetnek, a szeretetnek, örül, hogy a társadalom, amelyben él, az ő semminek tűnő kis erőfeszítését megbecsüli, miként azét a soksok ezerét is, akik mindennapi munkájukkal együttvéve mégis olyan nagyszerű dolgokat művelnek. Ki ne lelkesedne látván, hogy hazánk, bármennyire különbözők vidékei és népei, milyen biztatón halad a kitűzött cél felé. Szűkebb hazánkról, Szerbiáról Írok elsősorban. A mi köztársaságunkról, amely mint jó anya szeretett gyermekeit öleli magához a szegény és gazdag, a hegyes és sík, a változatos és sivár, a kulturált és elmaradott vidéket egyaránt. Milyen különféle és mégis mennyire egységes ez a köztársaság. Nézzük csak Vajdaságot, ahol a dusternésű 1953-as év bőségesen osztogatott javaiból vagy a távoli és kevésbbé ismert Koszovó-Metóhia körletet s látjuk, hogy csak a múlt, a környezet, a fejlődés foka más, de a küzdeni akarás, a jövőbe vetett hit és a jelen nagy erőfeszítése ugyanaz. Ugyanaz az erő mint nálunk, hat a messzi Koszovón is, ahol a Sára Proklenja és a Kopaonik hegyek szellői játszadoznak. A Koszovó vidéke már nem a múlté és a történelemé. Népei sok erőt és anyagi javat áldoztak, hogy az országrész, (amelynek valamikor 300.000 írástudatlan volt) minden falujába eljusson a kultúra. Sokat kellett fáradozni, amíg elérték, hogy minden nyolcadik polgár iskolába járjon s hogy a kutatók felfedezzék: Koszovón annyi lignitet rejt a föld mélye, hogy az új kosztoláci hővillanytelepnél háromszor nagyobb hőtelepet lehet, felépíteni. Gazdag a vidék majdnem minden fontos ércben. Trepcsára gondolunk elsősorban, ahol a régin kívül új nagymennyiségű ólmot cinket, rezet készülnek kitermelni, és a pristinai 22.000 orsós óriási gyapjúfonodára. KI EMLÉKSZIK az ötven év előtt történtekre? Ki ismerte Paul Mezsdinovics parasztot, akinek csákánya kapálta ki az első rézércet Bőr falucska közelében, ötven évvel ezelőtt. Járt-e valaki a keletszerbiai vlah falvak vidékén, ahol ma kénporos sárgás füst szálldogál a hatalmas gyárépületek felett. Köztársaságunk egyik nagy eseménye volt a bori rézbánya ötvenéves jubileuma. Hosszú idő ez egy bánya életében. Azóta már ismeretes hogy Kelet-Szerbia szelíd lankái és dombjai milyen nagy kincset rejtegetnek és milyen hatalmas a dolgozó ember ereje. A bóri bánya munkaközössége évi hat milliárd dinárt ad társadalmunknak. Lépten-nyomon műkincsek, középkori kolostorok értékes freskókkal, várak maradványai és rengeteg emlék a török időből. Sem túl magas, sem alacsony hegyek, kopárak, vagy piroslevelű erdők fedik. Embercsoport halad a keskeny hegyi uton, tehercipelő apró lovakat vezetnek, hallgatagon utaznak valahova messze. Ez Szandzsák, Szerbiának az arésze, amelyben a leghevesebben dúl a harc az elmaradottság ellen. A régi Jugoszláviában senki sem törődött ezzel a vidékkel. Újabban néhány út építésével közelebb került Szerbia más részeihez, Priboj városa autógyárat kapott. Kokinbródnál épül a jövő építkezések legnagyobbika, Szerbia legnagyobb vízierőműve. Sok gondot fordítanak a turizmus fejlesztésére.A Szandzsák bővelkedik természeti szépségekben, hiszen ide tartozik lankás fenyőerdőivel a szép Zlatibor, magaslati üdülőhely is. A fejlődés léptei azonban lassúak, különösen ezen a vidéken, ahol annyi kötelék húz visszafelé. A novipazari rési fürdőnek például már csak romjai vannak meg, de a bejárat feliratát máig sem fejtette meg senki. Sok kibogozhatatlan régi maradvány tartja itt még béklyóban a lelkeket. Vannak még Szerbiának részei, ahol nem füstölögnek gyárkémények és ahol az élet nem lüktetőkramu. A szerb irodalomban oly szépen és gyakran feldolgozott Vranje városra és környékére gondolunk. »A valamikor híres város utcái az est sötétjének első rohamára kihalnak. Úgy él ez a város, mint egy falu«, így jellemzi a vidéket az új idők krónikása. HOGY az Új évet kezdő, maga köré tekintő polgár minél hivebb képet kapjon Szerbiáról, szűkebb hazánkról és fejlődéséről, elég ha megemítjük az épülő Beográd— Bár útvonalat, amely északdél irányban metszi át a köztársaságot és fővárosunkat közvetlenül összeköti az Adriai tengerrel, áthaladva Szandzsákon, majd Crnagorán a tengerpartig. Ezenkívül még csak két fontos dolgot említek meg: a majdan peki bányát, a szevojnói réz hengerművekkel és a szvetozárevói kábelgyárat. A többinek felsorolására nem is vállalkozom, a nevük sem férne el ezen a kis helyen. Pedig egy-két szót mondani kellene arról, hogy óriási összeget ruháznak be az idén a mezőgazdaság és feldolgozó ipar fejlesztésére s ennek jórészét éppen minálunk Vajdaságban. Szerbia minden kincse ma is megvan. Valjevó környékén most is éppen olyan jó szilva terem mint régen, sőt az odavalósiak azt mondják, hogy az 1953-as évet éppen szilvaterméséről fogják sokáig emlegetni. De nem vesztette el hírnevét a szerbiai sajt, alma, szilvapálinka, a piroti szőnyeg, a horgospaprika és sok más termék sem. Éppen olyan keresett cikkek a világpiacon mint valaha. S nem terem kevesebb a hazai lakosság szükségletét szolgáló vajdasági búzából, kukoricából s megannyi más termékből. Minden megvan, ami volt, de még temérdek sokkal gazdagodtunk. Nézzék meg a mai városokat. Zrenyanint például új élelmiszerkombinátusával vagy Rankovicsevót, a régi Králjevót, magnezitgyárával, az arangyelováci porcelángyárat, a zemuni és a petrovaradini mezőgazdasági gépgyárat, vagy ha jobban tetszik Zselezniket az egykori kis vasúti megállót, ahol hét évvel ezelőtt egy óriási nehézszerszámgép-gyár és egy pici városka épült fel. Beográdtól, hazánk politikai és kulturális életének központjától kezdve legtöbb városunk olyan nagyméretű átalakuláson és fejlődésen ment át az utóbbi évek alatt, hogy hasonlóra régen évtizedek alatt sem került volna sor. POLGÁRUNK, aki az 1954-es év küszöbén áll, nagyon jól tudja, hogy ez az átalakulás és fejlődés kinek az érdekében történik. Éppen ezért bátran és bizalommal köszönti az újévet, mint szívesen várt vendéget. LUKŐ András ▲ ▲ A vidék gazdag majdnem minden fontos ércben. Trepcsára gondolunk elsősorban A Beográd—Bár útvonal átmetszi a köztársaságot Szlobodán Berberszki Dannijek Harmadik napja már, hajnalban, korán, várom, hogy mégis, hogy hátha jönnek elvtársaim, akik már nem jönnek, s nem ők jönnek, csak a könnyek; s hányszor nézek magam mögé, amikor is elpihenve megölelem köpárnámat, s hányszor súgom kínban, fájva — ilyen az élet... ífíil Í1A7.10 farrlitával Újévi interjúnk Petár Sztambolicscsal Sztambolics elvtárssal interjút kapni nem volt egyszerű dolog. Nem pedig azért, mert néhány nappal később fordult hozzá kérelmével szerkesztőségünk mint a legtöbb hasonló interjú-kérelemmel. Sztambolics elvtárs szívélyesen beleegyezett, át is vette a szerkesztőségünk által feltett kérdést, hogy írásban válaszol, de egy hét múlva jött a telefonüzenet: közbejött gyengélkedése és elfoglaltsága miatt Sztambolics elvtárs lemondja az interjút. Keserű vigasz volt számunkra, hogy nemcsak nekünk mondta le. Nem maradt más hátra, mint nem-belátónak lenni és mégegyszer, — most már kettesben — újrakerekedni. Sztambolics elvtárs feltárta nekünk, hogy kénytelen volt az összes cikk és Interjú-kérelmektől eltekinteni és csak a »Zadrugár«-nak és a Noviszádi Rádió magyar szerkesztőségének ír cikket. A vége az lett, hogy mégis eleget tett szerkesztőségünk kérelmének, és búcsúzáskor még hozzátette, hogy nagyon sajnálná, ha kizárólag az interjú miatt utaztunk volna Beográdba. Nem volt semmi sajnálnivaló. Nagyon boldogok voltunk, hogy megvalósíthattuk interjúnkat Petar Sztambolics elvtárssal, amit íme most átnyújtunk olvasóinknak: ELSŐ KÉRDÉS: Milyen kérdésekkel foglalkozik majd elsősorban a Szerb Népköztársaság újonnan megválasztott szkupstinája? VÁLASZ: Az első feladat, amely a szerbiai Népszkupstinára vár, a társadalmi terv előkészítése és megvitatása. A társadalmi terv és költségvetés szabja meg azután a szkupstina állásfoglalását egy egész sor fontos kérdésben. A politikát ugyanis mindig azok az anyagi eszközök szabják meg, amelyeket a közösség ad egyes tételekre. Bizonyos újítást jelent ebben, hogy a szkupstina részleteiben és kimerítően tárgyalja a társadalmi tervet és a költségvetést (elsősorban a bizottságok de a plénum is) mert az eddigi szkupstina nem tehette ezt. A társadalmi terven kívül a szkupstinára más fontos kérdések megoldása is vár. Meg kell vitatnunk a közoktatási politika néhány kérdését, azután a tudományos kutató munka, némileg az elmaradt vidékek megsegítése, és utak építése kérdését is. (Már most szükségünk van az úthálózat építésének legalább előirányzati tervére több évre előremenőleg). Ezért igyekeztünk mielőbb megválasztani a szkupstinai szerveket, hogy megkezdhessék az említett munkákat, akár egy ideiglenes ügyrend alapján is. A közoktatás terén egy egész sereg megoldatlan kérdés várja a népképviseleti szervek munkáját. Néhányat közülük a szövetségi szkupstina old meg, (az egyetemi törvényt, az általános iskolák rendszerét stb.) több mást kérdést pedig a köztársasági szkupstina. A szkupstina oldja meg a mezőgazdaság sok rendezetlen kérdését is: a növény- és állatvédelem stb. kérdéseit. E téren további törvényhozó munkára van szükség. Külön kérdés az erdészet helyzetének rendezése. A szkupstinának kell gondoskodnia a néphatósági szervek továbbképzéséről és működéséről — a népbizottságokról, bíróságokról, közigazgatásról Már vannak is bizonyos javaslatok a közigazgatás megosztásának megváltoztatására, amit az alakítandó kommunák tesznek szükségessé. Különös gondot kell a szkupstinának fordítania az önigazgatás rendszerének problémáira minden téren, de elsősorban a kommunákban. Közelebbről nem beszélhetek még erről, de ezek kétségtelenül fontos kérdések. MÁSODIK KÉRDÉS: Kíván-e Elnök néptárs még valamit mondani olvasóinknak az újév alkalmával? VÁLASZ: Csak örömömet szeretném kifejezni a Magyar Szó olvasóinak a felett, hogy a jugoszláviai magyar nemzetiségi kisebbség tagjai őszinte harcot vívnak hazánk többi dolgozóival együtt a szocializmus építéséért. Elsősorban a gyári munkásokra gondolok, akik a felszabadulás óta példát adtak a munkáról. Azután a parasztokra és értelmiségiekre, akik mindinkább megszilárdítják testvériségüket és egységüket a szerb néppel. Itt is gazdagon gyümölcsözött Tito elvtárs politikája, népeink egyenjogúságának, a nemzeti kisebbségek egyenjogúságának politikája, az hogy joguk van saját nemzeti kultúrájukra a szocialista országban. Végül kívánok a Magyar Szó olvasóinak boldog újévet és minden jót. r. I. lap. Petar Sztambolics Katonáink újévi üdvözlete A SZKOPLYÉBAN szolgáló katonafiúk boldog újévet kívánnak és üdvözletüket küldik szüleiknek és ismerőseiknek Becsére: Rajsli Béla, Kádár Sándor, Beretka Sándor, Kis Sándor, Rideg Sándor és Pataki János. PÉTERRÉVÉRE: Rajaid Béla és Molnár Mátyás. ZENTÁRA: Simon József és Kádár Sándor. VERBASZRA: Sápi Sándor. ZRENYANINBA: Bobojcsov Péter, Drahas Sándor és Hevesi János. KIKINDARA: Simon József és Brezán János. NOVISZADRA: Rader Nándor és Király Emil. B. TOPOLYARA: Tamási Mihály. TORDARA: Gida János.