Magyar Szó, 1954. május (11. évfolyam, 117-145. szám)

1954-05-01 / 117. szám

Most már jól is írhatna rólunk a sajtó A »Március 8« harisnyagyár raktárai fél évvel ezelőtt még tele voltak: -el adatlap áruval, több munkást elbocsátottak és még sok más megoldatlan probléma előtt állott a munkaközösség. E helyzetet még súlyosbította, hogy néhányan, élükön az igazgatóval, fosztogatták az üzemet Lauser Kati és Sebők László, az üzem dolgozói ezt a nehéz időszakot emlegetik. A fosztogatók megkapták büntetésüket, a munkaközösség pedig most a munkásönigazgatás szerveinek vezetésével minden erejét latba veti, hogy minél előbb helyrehozza a fogyatékosságokat. Küzdelmüknek meg lett a gyümölcse. Érezzük, — mondotta a munkásnő — hogy napról-napra javul a helyzet. Ma már nem az a gondunk, hogy hogyan értékesítsük az árut, hanem miként tudunk beszerezni annyi nyersanyagot, hogy a rendeléseknek megfeleljünk. Ez évben 24 új munkaerőt alkalmaztunk, de annyi a rendelés, hogy még hetvenet tudnánk azonnal alkalmazni, ha lenne elegendő nyersanyag. Bárcsak hazánkban lenne a nyersanyag forrás, nem fájna a fejünk! Mindig azzal az anyaggal van baj, amit külföldről kell kapnunk, vagy elkésik a szállítás, vagy a minőség nem felel meg. A munkaszervezésben nyittet vezettünk be. A harmadik éjjeli váltásban a nők nem dolgoznak. Ezzel elértük a minőség javulását és a megbetegedések és az igazolatlan kimaradások is csökkentek. Ennek véghezvitelében sokat segítettek mestereink, szabad idejükben megjavították a rossz gépeket — mondja Sebők László ifjúmunkás. Az idén nagy gondot fordítunk a minőségre. Ezért fizetési alaptöbbletünkből már vettünk három új gépet. Terveink szerint rövid idő alatt még három gépet beszerzünk, úgyhogy árunk minőségét még inkább javíthatjuk. Befejezésül még csak anyii it mondok, hogy szeretnénk elérni, hogy üzemünkről a sajtó az idén szépet is írjon, mert a múltban, ha bár igazoltan, igen sok bírálat ért bennünket. Munkaközösségünk május elsejét szokás szerint a »Stadionban« együttesen ünnepli meg. GROSZ György Az első ember, akire a zeofcai járás mag termelő birtokán ráakadtunk Molnár Mihály csoportvezető volt. A fákat nyeste abban a hideg szélben és az időre panaszkodott. Ekézni kellene a szőlőt, nőni kellene a búzának, jöhetne már a meleg. Az első probléma, meg, amit fel kellett jegyeznünk, az volt, hogy a birtok munkásai csak gyermekpótlékot kaptak már két hónapja, fizetést nem. Pedig munkástanácsuk is van. Most választották a napokban újra. A bank vagy az iroda ludas a dologban: a tisztviselők. Tudja — magyarázta Molnár Mihály óvatos, de félreérthetetlen iróniával, értse, hogyan akarja — úgy gondoljuk, hogy mi itt dolgozunk, ők meg ott az irodában. (Mi úgy értettük, hogy ki kellene hozni őket ide egy kicsit az irodából, erre a jeges áprilisi szélre, biztosan jobban iparkodnának az elszámolással.) Az első kellemes meglepetést viszont az okozta hogy az egyik dűlőúton ki mást láttunk nyaka közé húzott fejjel a kocsin, mint Kiske Szávát, akiről azt hittük, hogy már rég nyugdíjba met és meleg kályha tövében élvezi megérdemelt pihenését, nem pedig ez fagyoskodik a lassan zöldelő táblák között. Hisz egy híján hetvenéves ez a fáradhatatlan mezőgazdasági szakember, és két év múlva kerek ötven esztendeje lesz, hogy gazdászkodik. Tőle tudtuk meg, hogy nyugdíjba is ment ő, dellát— magyarázza, — kevés a szakember, aztán itt ez a magtermelő birtok, új dolgokat próbálnak, borsómagot, új búza fajtákat, ellátják jó vetőmaggal, a környéket... Egyszóval egy olyan emberrel találkoztunk ezen a birtokon is, akinek az élet munkát jelent és ezért, ha nyugdíjas is, nem tud otthon maradni a kályha mellett. Mondtam is a kollegámnak: biztosan nem hordják majd jubileumára ruháskosár számra az ajándékot az egyesületek, mint ahogy azt nemrég annak a noviszádi színésznőnek tették. Feljegyeztük azért a május elseji ajándékóhajokat is , első benyomások mellé. Azt, hogy minek örülnének legjobban a munkások szolidaritásának ünnepén a zentai járásnak ezen a Tresnyevác melletti birtokán. A legszebb májusi ajándék az lenne számukra, ha beköszöntene a méla idő a tavasz. Nemcsak azért, mert akkor kinn a szabadban táncolnák el az ünnepet és nem a teremben. Hanem főleg, azért mivel ez a hideg most már semmire sem .Jó Molnár Mihály szavait valamennyien megerősítik az ebéd utáni vidám beszélgetés közben: ekézni kellene a szőlőt, nőni kellene a busának. .Tóidő — ez lenne a legszebb májusi öröm számunkra. És persze az elmaradt fizetés. A fizetésről szóltunk a városban. A most átszervezett, fejlődőképes, jókedvű munkásokkal teli, ünnepre készülő birtokon szerzett észrevételeinket leírtuk. Időjárás dolgában azonban sajnos nem vagyunk illetékesek. Legfeljebb jósolhatjuk májusra a jó időt. V. L. Munkások, parasztok — Nem vagyunk illetékesek Sebők László munkatársával Lauser Katica VfdAm ebfcfdNW bwzätgeM» « Wwiyvéd birtokon mtSfm theftM Itt a tavasz. Nagy „munkában“ találtam a telepi Rózsa utcabeli óvoda növendékeit: jóízűen fogyasztották a tízórait. Ezért van aránylag csönd az óvodahelyiségben. Mindenki nagyban majszolja az Édesanyja készítette ízletes falatokat Azonban még nincsenek mindnyájan az étteremben. Egyeseket a mosdóban találok. Puskás Vladimir kis ruszin növendék, mielőtt elővenné az uzsonnatáskáját, kezet mos. Bálint Imrike szappanéval dicsekszik. Minden gyermek,mielőtt uzsonnázna, kezet mos. A csemetéknek külön pohara, törülközője van és mindez külön kis szekrényrészekben Gyakorlatban tanulják az egészségügyi szabályokat. A kicsik egészségére nagy gonddal ügyelnek és szeretettel nevelik őket Pavlovics Zorka és Szilágyi Eta óvónők. A tavaszi napsugár kicsapja a gyermekeket. Uzsonna után mindnyájan kint teremnek az udvaron és játszva folytatják a tanulást. A nagy homokos láda, a hinták, a labda és más játékszerek pompás szórakozást nyújtanak a pöttöm embereknek. A kislányok egy csoportja kört alkot és máris csilingelve szól a nóta a gyermekajkakról: Elmúlt a tél Itt a tavasz örül a virág... A magyar éneket szerb dal váltja fel: Domovino nava Volimo te mi Sinovi smo tvoji Pioniri évi. .. Majd ismét magyar ének következik. Gela Olivera mellett Szabó Aranka játszik, Jurisin Vladimir mellett Olajos Attila, majd Koroknál Laci, Bálint Imre, Szilvi és a többi, magyarok, szerbek, ruszinojc és más nemzetiségbeliek. A testvériség és egység szelleme hatja át a kicsiket, már itt tanulják egymást megbecsülni a közös haza jövendőbeli munkásai, a most még gondtalanul játszadozó „Mama kedvence“ és „Papa büszkesége“. Léglökéses fémmadarak hasítják a levegőt a játéktér felett. Egy pillanatra megszűnik a gyermekek dala, hogy örömkiáltásokba és üdvrivalgásba törjenek ki. Több mint ötven kar lendül a levegőbe, üdvözlik pilótáinkat, a májusi ünnepség első hírnökeit... A majálisra mi is elmegyünk — mondják a kicsik ... Majd ismét felcsendül a dal... SAUER László Molnár János: Kellene már a meleg idő MAGYAR 880 ____________________SwmM MS4 1. 8. A leggondosabb háziasszony Amikor elhatároztam, hogy a noviszádi tejüzemről írok májusi riportot, arra gondoltam, hogy az olvasóknak valószínűleg egy kellemes hírrel szolgálhatok majd, t. i. azzal, hogy olcsóbb lesz a tej. Nem így történt. De ezért magam sem tudom, hogy kikérnék, vagy sikertelenségnek nevezzem-e ezt. De vegyük csak sorjában a dolgokat. Kétségtelen, hogy nagy és komoly feladatot teljesít a noviszádi tejüzem, amikor e több mint 80 ezer lakosú várost ellátja tejjel és tejtermékkel. A termelők úgy-két ezer liter tejet hoznak a városba, a noviszádi tejüzem viszont naponta 10—11 ezer liter tejet ad el. A tejüzem érdeme volt, hogy a hosszú tél és a szállítási nehézségek ellenére is egész télen lehetett tejet kapni. Csak az utóbbi hetekben csökkent az ellátás 8—9 ezer üteme. Most végre elérkezettnek láttam a pillanatot, hogy Pintér Károlynak, az üzem technicai vezetőjének és mindenesének feltegyem a kérdést: — Miért drágább ez a tej, mint a magántermelőké és mikor lesz olcsóbb? Elmosolyodott, tudta, várta már ezt a kérdést — Túl magas a felvásárlási ár, nagy a szállítási költség, amortizáció... — Elég — vágtam közbe. Tudom, hogy te akár reggelig sorolnád az okokat, akkor sem fogynál ki belőle. Lássuk inkább konkrétan. — Először is — mondja — az a baj, hogy Noviszád környékén nincs nagyobb jószágállomány, teherautóinknak tehát el kell menniük Titelig. Becséig, Szavmaszelóig, Bácsig. Ezért egy liter tejre körülbelül négy és fél dinár arasítási költség. Ez azértvól a tejüzem csak 25 százalék termelőképességgel dolgozik, pedig ha 100 százalékig kihasználná, akkor sem kellene sokkal több miinél páat alkalmazni mert majdnem minden munkát gépek végeznek. Most már a szép MA folyosókon , hatalmas világos termekben és céőcsarporcokban járunk. Épp most érkezett meg egy gépkocsi. 8—10 ember dolgozik itt, görgőkön tolják a tejeskannákat, lemérik és egy nagy medencébe öntik a tejet. Innen különféle csöveken és gépeken keresztül egy másik terembe jut ahol az üvegeket töltik. Vasszalag viszi az üvegeket először a mosógépbe, ahol kívül-belül erősnyomású hideg melegvíz és gőz mossa. Ez a tej és az edények természetesen sokkal tisztábbak, mint amit a termelők jól-rosszul letakart karmokban a poros országutakon kerékpárra kötve hoznak a városba. Saját szememmel láttam, hogy nem tejporból készítik, ahogy ezt sokan gondolták. Felesleges tehát a bizalmatlanság, mert csak a leggondosabb háziasszony moshatja olyan tisztára az üvegeket, mint itt ezek a gépek. Búcsúztam. Minden probléma megoldódik, ha 100 százalékban kihasználhattuk a gépeket. Ez pedig az állatállomány növeléséből függ. Ha határozott ígéretet nem is tehetek elárulhatom hogy a közeljövőben mégis leszálljuk a tej árát - fejezte be a beszélgetést Pintér Károly. És mi lesz május elsején? Majd meglátjuk. - mondották a tejesek ha nem lesz rossz idő Kamenicára megyünk - de ott nem tejet iszunk. GORDOS Tibor