Magyar Szó, 1954. július (11. évfolyam, 176-205. szám)

1954-07-01 / 176. szám

1 Csütörtök, 1954 VII. 1 MAGYAR SZÓ ­ Ismét a köveszt ki a földeket Muzslyán sokat foglalkoz­nak a zrenyanin-muzslyai út és híd kérdésével. Érthe­tő is, mert nemcsak a föld­művesek számára fontos, a­­kik a városban értékesítik termékeiket, hanem a falu munkásainak is, akik napon­ta járnak be munkahelyükre. Tavaly kezdték el építeni az utat és ezzel párhuzamo­san a hidat is. Az elsőt még az év folyamán be kellett volna fejezni, de kőhiány miatt félbemaradt, így a ta­vasz beálltával folytatták épí­tését. Befejezése azonban ismét nehézségekbe ütközik. A város társadalmi tervé­ben előirányzott összeg ke­vésnek bizonyult, nem telik a hídf elj­áró töltésére. A köz­ségi népbizottság azonban úgy döntött, hogy nem hagy­ják félbe, hanem saját ere­jüket mozgósítják és befeje­zik az utat. A hiányzó 4 és félmillió dinárból 2 milliót saját költségvetésükből biz­tosítottak, a különbözetet pe­dig önkéntes munkával , a töltéshez szükséges föld fel­hordásával akarják pótolni. Kiszámították, hogy minden igával rendelkező családnak 8 munkanapot kell adnia. Ezzel az indítvánnyal men­tek a választók értekezleté­re.Voltak, akik ettől az érte­kezlettől nem sokat vártak, sőt attól tartottak, hogy ke­vés lesz a részvevő. Kitűnt azonban, hogy ha a választók értekezletére közérdekű, a falu érdekeit érintő kérdést visznek, akkor a választók érdeklődése sem marad el. Csaknem 400 ember vett részt. A vita is élénk volt, vita­­szerű, és nem hosszan tag­laló felszólalásokkal múlt az idő, a vélemény és nézetkü­lönbségekből kialakult a vég­leges álláspont. Fiser István úgy látta, hogy bár az útépítés a muzslyaiak érdekeit szolgálja, mégis a vá­ros eszközeivel kell felépíte­ni. Hiszen ezért fizetik az adót. Rózsa Sándor, habár egyezett azzal, hogy ez a muzslyaiakra nézve igen hasznos kezdeményezés, még­is sokallta a megterhelést. Annál is inkább, mert sok a pótolni való munka a me­zőn. Báló Mihály nem egye­zett velük, ő abból indult ki vitájában, hogy a közösségtől csak annyit várhatunk, a­­mennyit adhat, hisz jövedel­meit igen sok részre kell osz­tania, a köz szempontjából sokkal fontosabb és sürgő­sebb jogokra is mint a muzs­lyai út. Indítványozza, járul­janak hozzá a muzslyaiak is, mindenki lehetőségeihez mér­ten. Kuruncs János is ezen a véleményen volt, ne csak a falu földművesei vegyék ki részüket ebben, hanem minden muzslyai lakos. Hosszantartó vita után mégis kialakult a közös ál­láspont. Elvetették a népbizottság­nak azt a javaslatát, hogy önkéntes munkával építsék a töltést,­hanem úgy döntöt­tek, hogy pótadót vezetnek be, és ezzel minden családot anyagi erejéhez mérten ter­helnek. A népbizottság leg­utóbbi ülésén ezt el is hatá­rozta és most már semmi kétség sem fér ahhoz, hogy helyesen járt el, hisz válasz­tói akaratát teljesítette . A községi népbizottságban a napokban a megszokottnál sokkal élénkebb az élet. So­rokban várnak az emberek, jég- és vízkárt jönnek jelen­teni. A Tisza hajlatában lé­vő földeket a minap jég súj­totta és a sok eső miatt víz alatt van mintegy 3 ezer hold szántóföld és rét. Más­különben is sok baj van ez­zel a földdel. Alacsonyan fekszik, minősége gyenge, e mellett pedig igen távol is van a falutól, csaknem 20 kilométerre. Az idősebb muzslyaiak még emlékeznek arra, hogy ez a terület, a muzslyai ha­tár e része, valamikor nádas volt. Szüleik, akik Kikindá­­ból, Szajánból és más távol­eső helyekről kenyér után járva itt letelepültek, éve­kig tartó nehéz munkával igyekeztek kiirtani a sást, ná­dat, bozótot és füzest. Azt mesélik, hogy helyenkint az emberi erő nem bírt meg­birkózni a sűrű vad növény­zettel más módon csak tűz­zel. Most is nagyon kell ü­­gyelni a megműveléssel, mert ha csak egy kicsit el­hanyagolják, nagyon sok baj van vele. Minden igyekezet mellett azonban és még ha jól szolgál is az idő e földek­­hozama a zrenjanini határ­beliekhez képest gyenge. Tót Ferenc, a népbizottság elnöke elmondotta, hogy a városi népbizottság egy kü­lön bizottsága most egy cse­reakció lehetőségéről tár­gyal. A muzslyaiaknak jó minőségű szántóföldet adná­nak a város határában a réti földek helyett, ezeket viszont meghagynák legelőnek és ez­zel növelnék az állatállo­mányt. A cserét a földalap­ban lévő földekkel végeznék. • Ezzel a kérdéssel foglal­koznak a földműves szövet­kezetben is. A tagok legna­gyobb része magáévá tette ezt az elképzelést, de szük­ség volna még egy kis felvi­lágosító munkára. Csodála­tos azonban, hogy eddig nem jöttek rá, hogy e fölvilágo­sító munkát éppen nekik kel­lene elvégezniük. No, de nem csak ezt nem fogták fel a földműves szö­vetkezetben. Erdei János, a szövetkezet igazgatója és Gombos Antal, a szövetkezet elnöke a­miatt panaszkod­nak, hogy a muzslyai magán­parasztok közül egyik sem kaphat hitelt, — pedig 65 hiteligénylő van — mert a szövetkezet kereskedelmi és vendéglátó iparnak 6 milliós hitele van a népbankban. Mivel a szövetkezetet még nem szervezték át, ez az e­­gész szövetkezetet terheli. Azt is elmondták, hogy az 1­200 tag közül csak 180-an fizették be az 1.000 dináros betétet, így kevés a fedezet is. Töprengésükben azonban elvesztették szemük elől azt, hogy a szövetkezet leltárá­ban a sok hordón, csapon, üvegen és polcon kívül csak egy pár ló és egy kocsi van. Úgy vélik nem érdemes és egyelőre nem rentábilis cséplőgépet venni, habár a járási földműves szövetkeze­tek szövetsége nyakra-főre kínálja a cséplőgépeket, trak­torokat, stb. Elmondták azt is, hogy ed­dig nem is nagyon foglalkoz­tak az átszervezés kérdésé­vel, attól tartván, hogy ha kiválnak az üzletek meg a kocsmák, nem lesz mivel fog­lalkozniuk. Több mint valószínű ebben a kérdésben is lehet megol­dást találni. Arról is lehet­ne vitatkozni, hogy eddigi működésüknek valóban volt-e tartalma. No de, úgy véljük ebben az esetben is illetékesebb, ma­ga a falu. Kérdezzék meg tőle, úgy ahogy a népbizottság tette, amikor megakadt az útépí­tés. MINDA Tibor Kérdezzék meg a falut a föld­műves szövetkezet ügyében isMegtámadják Zentát a július 7-i ünnepség keretében - Önkéntes munka helyett pótadó — Cserélük Több a hordó meg a csap a szövetkezetben, mint a kocsi meg a Jó Mir­ől tárgyalnak és miről kel­ene még tárgya­liok a muzslyaiaknak Sáfrány Imre: FALU 8. oldal Szemelvény a műsorból Zentán az eddigi ünnepsé­geket felülmúlva igen sok­oldalú és gazdag műsorral ünneplik meg július 7-ét, Szerbia népfelkelésének év­fordulóját. A műsort a nép­­felszabadító harcosok szer­vezete, a tartalékos tisztek egyesülete és a Népi Ifjúság állította össze. Egyik legérdekesebb és legjelentősebb része a hely­őrség, a volt harcosok, a ka­tonai előképzős ifjak és a tartalékos tisztek hadgyakor­lata lesz. A terv szerint észa­ki, nyugati és déli irányból »támadják« meg Zentát. A támadást a népfelszabadító harcosok járási szövetsége hajtja végre, a védők pedig a zentai harcosok és a ka­tonai előképzősök lesznek. A hadműveletek között szere­pel többek között a folyón való átkelés is. A támadások előreláthatólag a vasútállo­más környékén érik el a csúcspontjukat. A gyakorla­ton mintegy 500 volt harcos, tartalékos tiszt és katonai előképzés ifjú vesz részt. Ez­után a részvevők teljes fel­szereléssel és a helyőrség tüzérségi osztagával együtt díszfelvonulást rendeznek a város központjában. Az ün­nepi hadgyakorlaton a zen­­tál PAZ szervezet is részt­­vesz, mint egészségügyi osz­tag. Délután a járási céllövő egyesületek legjobb verseny­zői küzdenek meg egymás­sal a Tisza túlsó oldalán le­vő versenypályán. A győz­tes céllövők jutalmat kap­nak. Délután öt órakor a hely­őrség kulturotthonában a já­rási és városi tömegszerve­zetek és a népbizottság kép­viselői rendeznek fogadást az elesett harcosok hozzátar­­tozói tiszteletére. Előző délután megkoszo­rúzzák az elesett harcosok síremlékét. A temetőből visz­szatérve este a helyőrség kul­turotthonában díszelőadáson emlékeznek meg a nap tör­ténelmi jelentőségéről. Ez­után tűzijátékot rendeznek. Végül még annyit, hogy a Szocialista Szövetség gyűlé­sein és a többi tömegszerve­zet értekezletein is megem­lékeznek a szerbiai felkelés­ről. Th. M. Vezetőséget választottak a pa­kcsi kommunisták A Kommunisták Szövetsé­ge pallosi alapszervezeteinek kiküldöttei vasárnap válasz­tották meg helyi vezetőségü­ket. Közgyűlésükön 120 ki­küldött előtt Gábor Sztipán számolt be az alapszerveze­tek munkájáról. Beszámoló­jában többek között hangsú­lyozta, hogy a palicsi alap­szervezetek taglétszáma erő­sen megnövekedett, eszmei és elméleti tudásuk pedig oly mértékben bővült, hogy megérett a helyzet a helyi vezetőség létesítésére. A vita után megejtett sza­vazással a következő veze­tőségi tagokat választották meg: Takács Lajos, Bogár Lász­ló, Gábor Sztipán, Pejáno­­vics Janka, Petrovics Zsivo­­ta, Krinyájác Giza, Baráti­ Károly, Sztevánov Szveto­­zár, Temanovics Ferenc, Via­kovics Géza és Sakics Jovo. U. J. Elmúlt a sáskaveszély Milyen intézkedéseket javasolnak a szakértők Beszélgetés a kutatóintézetben és a gazdasági titkárságban Lapunk tegnapi számá­ban közöltük, hogy a no­viknezseváci járásban az elmúlt napokban marokkói sáska tűnt fel. Korábbi ér­tesülésünk szerint a sás­kák, noha az óvintézkedés idejében megtörtént, mint­egy 40 katasztrális hold termést elpusztítottak. A hírrel kapcsolatban tegnap délelőtt felkerestük Cveta Petrik mérnököt, a tartományi mezőgazdasági kutatóintézet növényvédel­mi osztályának vezetőjét, és megkértük mondja el, mit tud az intézet a novi­­knezseváci sáskajárásról, és milyen intézkedéseket tettek a sáskajárás tovább­terjedésének megakadályo­zására­. A sáskajárás a novi­­knezseváci járásban 1932­ óta csaknem minden év­ben megismétlődik. 1932- ben a sáskák ebben a já­rásban óriási pusztítást vé­geztek és azóta sem sike­rült teljesen kipusztítani őket. Pár évvel ezelőtt is csak ebben a járásban je­lentkeztek nagyobb mér­tékben. Amikor a napok­ban jelentést kaptunk ar­ról, hogy ismét megjelen­tek, nyomban utasítottuk a kikindai körzeti növény­­védelmi intézetet, hogy szánjanak ki a helyszínre, és tegyenek meg mindent a veszély megakadályozá­sára.­­ Értesülésünk szerint az idén Jazovó, Száján, Cr­­nabara, Padej és Osztoji­­csevó határában mintegy 40 katasztrális hold ter­mést támadtak meg a sás­kák, de a lapok tegnapi számában közölt hírrel el­lentétben a termést nem pusztították el, s a kár je­lentéktelen. Csak a búza­táblák szélén okoztak ki­sebb kárt. Egyébként ez annak köszönhető, hogy idejében megtörtént min­den intézkedés — mondot­ta Cveta Petrik mérnök. Alekszandar Petrik mér­nök, a tartományi mező­­gazdasági igazgatóság mér­nöke személyesen kint járt a megtámadott területe­ken, és véleménye teljesen egyezik a kutatóintézet ve­zetőinek véleményével. Sze­rinte a noviknezseváci já­rásban megjelent sáskákat ártalmatlanná tették, s az idén Vajdaságban már nem fenyeget a sáskajárás to­vábbterjedésének veszélye. A kikindai körzeti nö­vényvédelmi intézet moto­ros-permetezőkkel mintegy 50.000 dinár értékű Ben­­tox-al hintette be a veszé­lyeztetett területet s remél­hetőleg ez elegendő is a sáskák továbbterjedésének megakadályozására- Nem árt azonban — mondta Alekszandar Petrik mér­nök — ha a magánpar­asz­tok, szövetkezetek és álla­mi birtokok maguk is hoz­zálátnak az irtáshoz, a­­mennyiben észreveszik, hogy megjelentek a sás­kák. A sáska elleni küzdelem legegyszerűbb módja, be­hinteni a földet mérgezett csalétekkel. A csalétket a következőképpen készíthet­jük: 100 kiló korpához hoz­zá­adunk 2 kilogram Ben­­tox-ot, (külföldi prepará­tum) vagy 2 kilogram Ga­­madint, illetve 2 kilogram Lindant. (Az utóbbi kettő hazai készítményű méreg. Mindegyiket meg lehet kapni bármelyik járási me­zőgazdasági gyógyszertár­ban). A korpát megnedve­­sítjük és összekeverjük az említett mérgek egyikével. A méreggel vegyített kor­pát azután estefelé, ami­kor a sáskák elcsendesed­tek és felmásztak a nö­vényzetre kézzel széthint­jük a veszélyeztetett terü­leten. Egy hektárra körül­belül 30 kilogram korpa kell. Akinek van valamilyen porozó készüléke, az leg­jobban teszi, ha az emlí­tett három méreg egyikét a készülékkel hinti a meg­támadott területre, mert így megtakarítja a kor­pát. Szükségesnek tartjuk még megemlíteni, hogy a JSzNK hivatalos lapja ez év június 23-án megjelent 26-i számában törvényt kö­zöl a növényvédelemről. A törvény 1. szakasza sze­rint minden földtulajdonos köteles saját földjén vég­rehajtani az összes növény­védelmi intézkedéseket. Ez azt jelenti, hogyha valaki­nek a vetését megtámad­ja bármilyen kártevő ro­var, akár sáska, akár más, az illető köteles mindent elkövetni, hogy a kártevőt saját földjén megsemmisít­se és a jelenségről nyom­ban értesíteni kell az ille­tékeseket, hogy szükség e­­setén nagyobb szabású vé­delmi eszközöket is alkal­mazhassanak, mert ellen­kező esetben a törvény ér­telmében megbüntetik ő­­ket. Lapunk vasárnapi szá­mában részletesebb cikk­ben foglalkozunk majd a sáska elleni védelem kérdé­sével, később pedig Né­hány cikkben ismertetjük a többi kártevők elsősor­ban a medveszövő lepke elleni harc módját. A med­veszövő lepke ugyanis az idén is veszélyezteti a fá­kat F. J.

Next