Magyar Szó, 1955. február (12. évfolyam, 30-57. szám)

1955-02-01 / 30. szám

BMM, M85. D. L MAGTAR 820 Valami hiányzik az élőujságtól a mezőgazda­ságig és a többiig Miért a Népfront nevében Valami hiányzik a falu­ban. Nem az érdeklődés, nem a jóakarat, nem a józan ész, nem a kedv, a tett­vágy vagy a merészség. Ebből van elég Szkoreno­­vacon. Láttuk az élőujság előadásán. A felolvasott cikkek, karcolatok és el­j­át­szott villámtréfák túlnyo­mó többsége Jugoszlávia kül- és belpolitikáját ma­gyarázta és helyeselte, s minden számot megtapsol­tak. Hallottuk a beszélge­tés közben, hogy a polgá­rok helyénvaló javaslato­kat tettek, és helyesen bí­rálták a falubeli testülete­ket. És tudjuk, hogy a rossz földek és a szegény­ség messzi földre küldi ku­nikolni az embereket, ez pedig nem gyerekjáték. Nem ez, valami más hi­ányzik a faluban.­­Valami ami kimondja a végszót. Kimondja a köz­véleményt. Hogy ezt és ezt így akarja Szkorenovác. Ez nincs, íme, mire gondolunk. • Adva van a népbizott­ság. Olyan amilyen. Ami­lyennek megválasztották. És dolgozik, tagjai legjobb belátása szerint. Vannak továbbá (nem a sorrend a fontos!) kommu­nisták a faluban És nyil­ván az ő szervezetüknek is megvan a maga véle­ménye a dolgok folyásá­ról és az emberek felfo­gásáról. A tűzoltótestület töme­ges és fegyelmezett (A leg­jobbnak tartják a járás­ban, sőt egész Délbán­át­­ban). Van vezetősége és megvan a maga álláspont­ja is nem egy kérdésben. Egészen bizonyos továb­bá, hogy a földműves szö­vetkezet nézeteivel sem e­­gyezik mindenki, noha ezt is dicsérik, méghozzá já­­rási viszonylatban is. Vannak továbbá önigaz­­gatású üzemek és egyesü­letek (és lesz még több a jövőben a kultúra a sport ápolására és végül de nem utolsósorban itt vannak a fenti szervezeteken kívül­álló szkorenovációk ki-ki a, maga és környezete el­gondolásaival, terveivel, ál­maival. A népbizottság (persze nem egységesen, hanem szintén személy- vagy cso­portok szerint) azt tartja, hogy az a tökéletes, ahogy ő képzeli el a világ és Szkorenovác sorát és mond­hatni bizonyos bevésődött előítélettel helyteleníti a kommunisták dolgát (Me­gint nem valamennyiét és nem minden esetben). A kommunisták nyilván nem egyeznek ezzel, és sokszor még mindig a régi, elavult gyakorlathoz tartva ma­gukat idegeskednek, hogy nem tudják egycsapásra el­fogadtatni különben he­lyes elképzeléseiket a nép­bizottsággal, vagy mással. A tűzoltók csinálják a kul­turmunkát is, holott a kul­turegyesületbeliek szerint ez őket illetné. És így to­vább. A fentiek alapján aztán már szinte magától értetődik, hogy a polgá­rok, a népbizottságon, a Kommunisták Szövetségén, a tűzoltótestületen, szövet­kezeten és minden más egyesületen kívül és vasút és egyéb hiján a civilizá­ciótól szinte elszigetelt ha­landók véleménye szintén eltérő a­felől, hogy mivel kellene kiemelni a falut a réti földek öröklött sze­génységéből Nincs, ami összehangolja a dolgokat, a nézeteket. Jobban mondva nincs, a­­mi kiválogassa közülük a legjobb elképzelést. Hogy azután azt magáévá te­gye az emberek többsége Újságíró társaim foglal­koztak a gazdasági kérdé­sekkel, az egészségüggyel stb. Én csak felemlítek e­­gyet s mást példának,­­mert ezt jobban tudják nálam a szkorenováciak), hogy miről is kellene vi­tatkozni szabadabban, szer­vezetebben és nyilváno­­sabban a faluban. Talán éppen a mezőgaz­dasággal kellene kezdeni, hogy váljon helyes-e a szövetkezet kezdeményezte paprikatermesztés. Szerin­tünk helyesnek tűnik. Napirendre kellene tűz­ni a népbizottság és egyes tagjainak munkáját. Hogy ilyennek képzelték-e el vá­lasztóik. Elmondani és meg­indokolni róla a vélemé­nyeket. Elemezni lehetne a vál­lalatok működését is, hogy mikép gazdálkodnak. (Né­melyikre például nekem is panaszkodtak). Tisztázni lehetne a vas­útállomás dolgát. Hogy lehet az, hogy itt még nincs vasúti összeköttetés, miért kell ezért olcsóbban eladniok és drágábban vá­­sárolniok a szkorenováci­aknak. Fel lehetne vetni talán a lecsapolás gondolatát és megvitatni Ezzel jobb föld­höz jutnának a termelők Ahogyan már a paprika­malom kérdésében szer­veztek is vitát. És úgy to­vább. Valami hiányzik a falu­ban éspedig az általános szabad véleménynyilvání­­tás, eszmecsere. A vég­szó. Amiből ki lehetne há­mozni a közvéleményt a helyi kérdésekben. Hiányzik a faluban a Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége,­ vagy ahogyan ott még mindig nevezik: hiányzik a Népfront. Pontosabban mondva, hiányzik egy olyan Szo­cialista Szövetség vagy Népfront, amelyik többek között ilyen, mindenki szá­mára érthető és érdekes vitákat szervezne és amit nem kötelező vagy félig kö­telező pártnak tartanának sokan (Zdimirovics György, a járási termelők tanácsá­nak tagja meg is kérdez­te, hogy muszáj-e belép­nie), hanem amelyik a fa­lu kis parlamentje lenne. Itt fejtenék ki véleményü­ket a népbizottsági tagok, kommunisták, tűzoltók, kul­turmunkások és mindenki más. Itt harcolnának né­zetükért, és itt fogadnák el közülük a legjobbat a polgárok. Mert a mostani Nép­front, mindössze 300 tag­jával, sokszor unalmas elő­adásaival, nem nagyon tá­mogatva a kul­túr­munká­soktól (most év vége van, most más), és rosszul ér­telmezve a kommunisták egy részétől — nem so­kat ér. Ezért nem véletlenül kér­tük, hogy a Szocialista Szö­vetség, a Népfront nevé­ben nyissák meg szkore­­nováci élőújságunkat. Sze­retnénk, ha ez a sikeres frontkonferenciák kezdete lenne a faluban, s a kö­vetkezőkön maguk az ot­taniak lépnének fel. Nem ilyen általános országos és világproblémákkal, mint mi, de a semmivel sem unalmasabb, és mivel ott­élő emberek nézeteiről van szó, ugyanilyen érdekes helyi megvitatnivalóval. VÉREL Lajos ❖ Romanov Damiján igen büszke erre a l’picai csődörre. ▲ földműves szövetke­zet vette 170.000 dinárért, s rábízta, mert őt tartja a falu legjobb földművesé­nek. Vigyáz is rá, mint a szeme világára. Kevés itt a­ föld — Kevés itt a föld. Egy emberre csak egy hold jut. Pedig az semmi "— magya­rázta az után egy szkorcno­­váci ember miközben kocsi­jával Kovinról Sz­torcnovác­­ra szállított bennünket. A faluban meggyőződtem róla, hogy valóban igaza van. Sőt még az a kevés tölti­jük sem egészen az övék. Esős időben a Duna vize any­nyira kiterjeszkedik, hogy az udvarukat nyaldossa. Ősszel nem nagyon vetnek, mert soha sem biztosak benne, hogy megmarad-e a vetés tavaszig Akinek a földje a réten van, annak soha sem biztos a kenyere. Tavaly pél­dául semmi sem termett e­­zeken a földeken és az idén sem ak­ar akadni a víz Ha tavaszig nem szárad meg a föld megint parlagon ma­rad Vízlevezető csatornájuk van, de annyit ér, mintha nem volna. Ahol a jószág átjár rajta betemeti. Mélyí­teni kellene Ezt meg is le­hetne oldani, de nehezebb a szivattyú problémába. Gőz­fűtéssel működik, s annyi nyersenyagot fogyaszt hogy namuta körül­rlük 100 ezer dinárba kerül Azt mondját, hogy a járásban komolyan gondolnak a szivattyú átsze­relésére. Villannyal ugyanis sokkal olcsóbban működne. Jó lenne ezt minél előbb el­végezni, mert tavaszra na­gyon hasznos lehet. De ha az egész földet ki­ragadják­ is a víz markából, akkor sem elég. Szkorenová­con sok a felesleges munka­erő. Azt mondják ők műve­lik az egész környék földjei Szezonmunkákon egész Dél- Bánátban lehet Szkorenová­­cit találni. Szorgalmas em­berek, meg aztán kénytele­nek is munka után nézni, mert sok a gyerek Egy-egy családban alig van ötnél ke­vesebb, de nem ritka a 10— 12 gyermekes család sem. (Még hármasikrekre is buk­kantunk, amint a falut jár­tuk) Valószínűleg éppen a mun­kaerőfelesleg miatt terjedt el az utóbbi 2—3 évben o­­lyan rohamosan a paprika termesztés Ez sok munkát, követel, de jól fizet, holdan­ként 3—400 ezer dinárt is jö­vedelmez. Romanov Damjan és öcs­­cse — a falu legjobb gazdál­kodói — tavaly negyedhol­­don termesztettek paprikát , nagyon meg vannak elé­gedve az eredménnyel 12 mázsa nyers paprikáink ter­mett. Az idén másfél holdat ültetnek be vele Mind töb­ben termesztik, mert látják a hasznát. A helyi földműves szövet­kezet tavalyelőtt például 3 és félmillió dinár értékű pap­rikát vásárolt fel, tavaly pe­dig 10 millió dinár értékűt. Az idén még több lesz. Fel­merült azonban egy kérdés, amely, ha nem oldják meg, akadályozza a paprikater­mesztést. Paprikamalom kel­lene, mert a termelők ma­guk szárítják, hasítják, és őrölik termésüket, természe­tesen igen primitíven, így aztán ahány termelő van, annyi minőségű a paprika. Ezt, kilóját 490 dinárért át­adják a földműves szövet­kezetnek, s kereskedő legyen a talpán, aki az ilyen kevert árut el tudja adni. Tavaly például a földmű­ves szövetkezetnek 5 mázsát kellett volna Bécsbe szállí­tani kilóját 630 dinárért A megrendelést az elküldött minta alapján kapták.­ A bé­csiek természetesen kikötöt­ték, hogy csak ugyan olyan minőségű árut vesznek át. Itt aztán meg is akadt a dolog. A szövetkezet vezető­ségének nem volt mersze a sokféle összekevert paprika* phiiden!. l­ehet hogy csak a határig jut el vagy ha Pé­csig is, esetleg vissza’­n­dolt Ki fizeti meg a namrika uta­zási költségét? Gondolkoztak rajta, és a paprikát, nem küldték el. Hátha többe ke­rül a leves, mint a bús. Pe­dig el kell adni, hisz azért termelték, meg aztán Bécs­­ben kilónként 120 dinárral többet is fizettek volna. Paprikamalom kellene. Nem volna szabad megen­gedni, hogy ezen elbukjon a paprikatermelés, mert ezzel Szkorenovácon sok nő mun­kához jut, és a gyerekek is segíthetnek. A malomban meg még 60 munkás dolgoz­hatna, főleg nő. A földműves szövetkezet már készítteti az építkezés tervét s 58 millió dinár köl­csönt kér rá. A járás meg­ígérte, hogy valamiképpen biztosítja a kölcsönösszeg 20 százalékát, aminek meg kell lennie. Ha sikerül, akkor 10 vágóm teljesítményű paprika malmot építenek. Ez feldol­gozhatná a falu megnövelőe­­ített paprikatermését, sőt a környékbeli falvakét is. A szkorenováciak na­gyon szeretik a lovat. Ez érthető is, mert nincs vasútállomásuk. Pedig fel kellene építendők, hisz a lo­vak megeszik a hasznot. A­­mikor megkérdeztem, hogy ki a legjobb földműves a faluban minden gondolkodás nélkül azt mondták: Roma­nov Damjan és öccse. — Miért gondolják, hogy ezek. — Azért, mert nekik van­nak legjobb lovaik a falu­ban. Szkorenovácon ugyanis az a legjobb gazda, akinek a legjobb lova van. Romanovnak valóban szép lovai vannak. Nála van a szö­vetkezet lipicai csődöre­te. Szlavóniában vették 170 ezer dinárért. Úgy gondolza, ápolja, talán még a gyerekét sem jobban. Amikor a szövetkezet ve­zetősége megmondta neki, hogy az új csődört nála akar­ja tartani, nem győzte ki­várni, amíg a vásárlásra ki­küldött bizottság visszaér, hanem saját költségén el­utazott, hogy minél előbb lát­hassa a szép csődört.• Szlavóniában a csődőrön kívül még két nagyon szép lipicai kancát láttak és úgy megszerették, hogy az igaz­gatóbizottságot is meggyőz­ték milyen hasznos volna, ha megvenné őket. Korányi Lász­ló, a szövetkezet igazgatója és még néhányan nem egyez­tek ezzel de a többség dön­tött, s végül azok is szkore­­novádiak lévén, nem tudtak ellenállni, megvették a kan­cákat. Nem­ akarom bírálni a LOVAS István FolytatáS:­M a 4. oldalon) ^ Mentség: a paprika Küizdetem a Dunával — Becs és a malom — Noha van a szövek­ezet csödöre — Erősebb a szenvedély V 3. oldal

Next