Magyar Szó, 1955. augusztus (12. évfolyam, 207-237. szám)

1955-08-01 / 207. szám

r 8. oldal 1. Honnan származik az «bork»? 2. Kiket neveztek igriceknek? 3. Ki volt Grafberg? aCríSsv • VÁLASZ: 1. Sok konyhakerti vetenyény őshazája Amerika ■vagy Ázsia. Így az uborka Indiáiból, a Himalája d®d lejtőiről származik. A kereskedelem fejlődésével az uborka gyorsan és nagy téri hódított Európában te. Ma az európai áramokban sokkal nagyobb mennyiségben termelik, mint a keleti országokban. 2. "A régi magyar mulallatokat nevezték eredetileg igrieeknek. Énekkel és zenével szórakoztatták az uralkodó osztályt. A régi oklevelekben különféle elnevezésük van, mint regősök, gajdosok, lantosok, sőtdeákok. Az igrie szó tulajdonképpen szláv eredetű. Arc tgra vagyis a játék, lene szóból származik. 3. Az otesz szobrászat egyik kimagasló alakja Ghiberti. A firenzei olasz szobrász a XV. század elején lett híressé, amikor a Firenze egyik kápolnájának bromekapujához készített domborműveivet. A 26 domborműn 20 évig dolgozott Ghiberti. Ezekkel és még más művekkel az olasz szobrászat kiemelkedő alakjai közé lépett. Domborműveiben, amelyeknek háttere túlnyomórészt tájkép, Ghiberti igen nagy festői tulajdonságokat árul el. A szobrászaton kívül a nagy olasz művész üvegablak festészettel is foglalkozott. Idős korában emlékiratokat adott ki, amelyek a legelső művészettörténeti munkák közé tartoznak. Azt mondják, hogy majd belebolondult, mert akárhol járt, akár aludt, akár feküdt, hallotta a beszédadásokat, és a zenét. Hogy humorosabb legyen az eset, valamilyen fasiszta állomást hallott, és mindig veszekedett velük, visszazabált. Sztéva nevetett. Valahol olvasott már hasonló furcsaságról. — Lehetséges — mondta, — hogy az illetőnek fogköve van, és a foga úgy működik, mint a detektoros késeiék kristálya, a dobhártyája pedig, mint a hangszóró. Mondd meg az illetőnek, ha ismered, hogy menjen a fogorvoshoz... A feladatot végrehajtották. De Sztévó készüléke semmit sem állapított meg. Nem jelezte, hogy a gyanús házból rádióhullámok szállnának az éterbe. Joskó türelmetlen volt, és önhatalmúlag úgy döntött, hogy néhány emberével bemegy a házba, igazoltatja a bennlévőket, aztán majd meglátja, hogy mi a további teendő. És mert így határozott, nem tette meg a kellő óvintézkedéseket sem. XVI. FEJEZET Fösze új híreket és élénkséget hozott a házba. A leadókészülék gyakran volt működésben, amíg leadták a jelentéseket, és felvették az utasításokat. Pösze főzött a két férfinak. Naponta többször frissítő kávét is készített. Tegnap este azért majd egymásnak ment a két férfi. Pösze gyakorlott szeme nyomban észrevette, hogy hangtalan harc folyik érte. Jólesett neki a siker, de semmi kedve sem volt enyelgésre. Tegnap jött Szegőtől, akiben még a Pesti tanfolyamon beleszeretett. Mégis, mint a fenevadakat ingerelte a két férfit Egy ízben úgy nekihevültek, hogy a rádióban felhangzottak a kémközpont kivételei, de a készülékhez csak akkor ült le az idegen, amikor már adta a szöveget. — Te Pösze, — húzta maga melllé az asszonyt Krakszler János, — ne játssz velünk, mert baj lesz! Ma este gyere be hozzám, csendesen nem akarom, hogy Károly megtudja, nem szeretek osztozkodni... — Nem jövök sem hozzád, és a másikat sem kívánom, hagyjatok békén. Komoly feladatunk van, és ilyenre nincs idő. — De az orvoshoz bemennél, ugye? — Micsoda? — Talán azt hiszed, hogy nem tudom, hogy már Pesten szeretkeztek. — Ki mondta neked? — A mikrofon, amely a te szobádban és az orvos szobájában is fel volt szerelve. Mindent hallottam ... — Pfuj, szegyeld magad! — Most is az orvostól jössz, azt hiszed, nem tudom. Pösze elsápadt. — Honnan tudod? — kérdezte ijedten. — Na ugye, hogy kitaláltam. Rögtön mondd meg, hogy hol van az a kutya. Már több mint egy hete nem adott hírt magáról, most, amikor a legnagyobb szükség van rá. — Hagyjátok békében, mindenki úgy menti a fejét, ahogy tudja. Állítom, hogy nem láttam, és nem tudom, hogy hol van. — Esküdre hivatkozom, rögtön mondd meg az orvos címét, mert szükségem van rá. — Mondtam már, hogy nem tudom, de ha tudnám, akkor sem mondanám meg. Krakszler hirtelen és gyakorolt mozdulattal megragadta és hátracsavarta a nő kezét. Pösze fájdalmában térdreesett- Krakszler kikutatta zsebét, de nem talált benne semmit. Félkezével felszakította ruháját a mellén, és belemarkolt. Egy kis zacskót tapintott meg és leszakította nyakáról. Elengedte a nőt, aki vadul kapkodott a vászonzacskó után. Pénzt és egy levelet szedett ki belőle. Pösze a férfire ugrott, lábával átfogta derekát, az arcát karmolta, haját tépte, de Krakszler egy erőteljes ütéssel lefejtette magáról. — Na látod, hogy mégis tudod, hogy hol van. Itt a levélen a dátum: »Zomibor, 1944 december«- Látod, mégis megtaláltam. Szóval az orvossal mész, de velem nem akarsz. Node most tudom, hogy hol az orvosod, majd beszélek vele. Pösze az ütéstől még kábult volt, és tehetetlenségében fogát vicsorította Krakszlerre. Ebben a pillanatban erőteljes kopogás hallatszott az ajtón. A két férfi felugrott. Kirántották pisztolyukat Krakszler kézenragadta Pöszét, és maga után van szóba az egymásba nyíló szobákon át az utcai ablak felé. Kinyitotta az ablakot. Az udvar felől lövés dördült, majd gyors egymásután több lövés. Krakszler kiugrott az ablakon és Pöszét kezénél fogva maga mögött húzta. A katonák az udvar felől nyomultak be az udvarba, nehogy feltűnést keltsenek. Pösze sikoltozására három katona kirohant az utcára, és látta, hogy egy férfi jajveszékelő nőt vonszol maga után. Felkapták puskájukat, de nem mertek lőni, féltek, hogy az ordítozó asszonyt is eltalálják. Közben Krakszler a terebélyes fákkal szegélyezett utca másik oldalára ért. Pisztolyából egymás után két golyót eresztett a félig átért Pöszébe. Fától fáig ugrálva rohant. Most már lőttek utána, de sikertelenül. A községet körülvették katonasággal, de a leereszkedő estben Krakszlernak sikerült elmenekülnie. Még a távolabbra kiküldött járőrök is eredménytelenül tértek vissza. A nő halott volt. Semmit sem találtak nála. Az udvarban lelőtt férfi arcát szétroncsolták a golyók, úgyhogy felismerhetetlen volt. — Látod, Joskó — mondta Sztévó barátjának — most Hamletre emlékeztetsz. Egy koponya, egy ismeretlen koponya van előtted, és egyben a végzetes kérdés. Negyedórával ezelőtt azon tanakodtál, hgy lőni vagy nem lőni, és most, végleg nem tudod megfejteni a kérdést, hogy ki ez az alak... — Egyet biztosan tudok, hogy fasiszta gazember a többit meg majd megtudjuk — mondta dühösen Joskó. Fogát csikorgatta a szökés miatt, és felelősnek érezte magát, mert elhamarkodta a dolgot- Nem tette meg a kellő védelmi intézkedéseket. A lakásban egy érintetlen rádióleadó és vevőkészüléket találtak, mellette rejtélyes táblázatot, valamennyi ruhaneműt és apróságokat, amelyek a kémbanda tulajdonát képezték. (Folytatjuk) A „Lóugrás vállalkozás” kémtörténet eredeti okmányok alapján íródott. Tekintettel, hogy az esemény a közelmúltban történt, az író megváltoztatta a szereplők nevét és a helységneveket. B. Szabó György rajz» . Robert Jordan Madridból az ellenséges vonal mögé ment, hogy felrobbantson egy oldat. Megismerkedett Itt egy hegyi gerilacsoportal, vezetőjével, a megbízhatatlan rablóval ennek feleségével, a Köztársasághoz hű Pdarral, a többi harcossal és egy vonatrobbantás alkalmával hozzájuk szökött fiatal leánnyal, Máriával. Ez utóbbival meg szeretik egymást. Robert Jordan előkészítette a támadást két erhiz és a hiú ellen. Egy gerilla-harcostól, Andrástól jelentést küldött a főhadiszállásra a helyzetről. A köztársasági csapatok támadását másnap reggelre várják. (110) Ilyesmire emlékezzél. Igyekezz valami valóra, kézzelfoghatóra emlékezni. Emlékezz nagyapád kardjára, milyen fényes volt és olajos horpadt hüvelyében, nagyapád megmutatta milyen vékony volt már a pengéje a sok köszörüléstől. Emlékezz nagyapád Smith-Wesson pisztolyára, egylövetű volt, tiszti revolver, 32-es kaliberű a nem volt závára. A ravasza meg a leg- simább, legérzékenyebb ravasz volt, ami valaha a kezedbe került, s mindig meg volt olajozva, a csöve tiszta, habár egészen kikopott, és a cső is meg az agya is egészen fényesre kopott a bőrtoktól. Mindig a tokban volt, a tok hajtókáján rajta volt a jel U. S., ott tartotta a szekrényfiókban a csőtisztítóval és kétszáz tölténynyel együtt. A töltény keménypapír-dobozokban volt, a dobozok becsomagolva és viaszos madzaggal átkötve. Néha szabad volt kivenned a pisztolyt a fiókból és kezedben tartanod. — Egész szabadon kezeld — mondta mindig e nagyapja. De nem tudtál vele játszani, mert túl komoly fegyver volt hozzád. Egyszer megkérdezted nagyapádat, várjon megölt-e valaha valakit ezzel a pisztollyal, s ő az felelte: Igen. Megkérdezted: — Mikor, nagyapám? — és ő azt felelte: — A lázadás idején meg azután. — Elmeséled-e nekem, nagyapám? — kérdezted akkor tőle. — Nem szeretek róla beszélni — mondta ő. Aztán, amikor az apád agyonlőtte magát ezzel a pisztollyal, s te hazajöttél az iskolából, már a temetés után, a halottkém a vizsgálat után visszaadta neked és azt mondta: — Hallod-e, Bob, bizonyosan szeretnéd megőrizni ezt a pisztolyt. Tulajdonképpen meg kellene tartanom, de tudom, hogy apád nagyon sokra becsülte, mert az ő apja egész háború alatt viselte, meg aztán is, amikor idekerült a lovassággal, és még mindig átkozottul jól visz. Kipróbáltam ma délután, nem valami nagy a golyója, de pontosan visz. Visszatette a pisztolyt a dolgozószoba szekrényébe, ahol azelőtte állt, de másnap újra kivette és Chubbal együtt kilovagoltak a Bear Tooth fennsíkon át Red Lodge fölé a hegyre, oda, ahol a Cooke City-i utat építették, a szakadék fölött, és ott fenn — a levegő ritka volt és nyáron is mindig volt hó — megálltak a tó mellett, sötétzöld vize volt s azt mondták róla, hogy vagy nyolcszáz láb mély, és Chub tartotta a lovakat, ő meg felmászott egy sziklára és a csendes víz fölé hajolva meglátta lenn a képét, amint a pisztolyt fogja, és akkor a csövénél fogva beleejtette a vízbe, s látta mint süllyed le bugyborékok között, amíg egész picike nem lett, és el nem tűnt a szeme elől. Aztán leugrott a szikláról és amint felvetette magát a nyeregbe, úgy megsarkantyúzta az öreg Besst, hogy hányta-vetette magát, akár egy hintaló. Két-háromszor ágaskodtatta a lovat a tó partján, aztán, amikor lecsendesült, visszatértek az ösvényen. — Tudom, miért tetted ezt az öreg pisztollyal, Bob, — mondta Chub. — Hát akkor ne beszéljünk róla többet — feleltek neki. Nem is beszéltek róla soha többé, és ez lett a vége a nagyapja pisztolyának. Csak a kard maradt meg, azt még mindig őrizte Missoulában egyéb dolgaival együtt egy ládában. Várjon, mit szólna ehhez a helyzethez nagyapám, gondolta magában. Nagyapám átkozottul jó katona volt, mindenki azt mondja. Azt is mondják, hogy ha ott lett volna Custerral azon a napon, nem hagyta volna, hogy olyan rutul fölüljön. Hogy az ördögbe nem látta a füstjét azoknak a gunyhóknak ott lenn a Little Big Horn öblében, ha csak nem volt nagyon sűrű köd. De hát nem volt köd. Szeretném, ha nagyapám volna itt most helyettem. Nos, lehet, hogy együtt leszek vele holnap estére. Hát ha volna olyan átkozottul ostoba dolog, mint a túlvilág, márpedig én biztos vagyok benne, hogy nincs, gondolta magában, szeretnék beszélgetni vele. Nagyon sok mindent szeretnék megtudni tőle. Most már jogom van megkérdezni, miután magamnak is sok hasonlót kellett tennem. Azt hiszem, most már nem bánná, ha megkérdezném Ezelőtt nem volt jogom kérdezgetni. Értem most már,, miért nem mondta el nekem. Nem ismert még. De azt hiszem, most már jól megértenénk egymást. Jó lenne most beszélgetni vele, tanácsot kérni tőle. Még ha nem kaphatnék is tanácsot tőle, pokoli mód szeretnék vele elbeszélgetni. Gyalázat, hogy ilyen nagy időbeli távolság van, két ilyen ember között, mint mi. Aztán, ahogy tovább erre gondolt, eszébe jutott, hogy ha lenne valami újratalálkozás-féle, mindkettőjüket, őt te, nagyapját te, nagyon zavarná apja jelenléte. Igaz, gondolta magában, mindenkinek joga van megölni magát. De csúnya dolog megtenni. Megértem ugyan, de semmiképpen sem helyeslem. Erre csak az az egy szó felel meg: ladie. Mondd, valóban megérted? Igenis, megértem, de... Ilyesmit csak az csinálhat, akit teljesen lefoglal saját maga. Az ördögbe te, szeretném, ha nagyapám itt volna, gondolta magában. Legalább egy órára. Hiszen azt a keveset, ami bennem van. Ő küldte nekem annak a révén, aki visszaélt az ő fegyverével. Lehet, hogy ez az egész közünk egymáshoz. Vigye el az ördög! Hát vigye el az ördög, de igazán szeretném, ha az az időtávolság nem lett volna olyan nagy, hogy meg ne tanulhassam nagyapámtól azt, amire az a másik soha meg nem taníthatott. De tegyük fel, hogy az a sok félelem, amin nagyapámnak át kellett mennie, amit le kellett küzdenie és amitől meg kellett szabadulnia az indiánokkal való négyéves harc alatt, — még ha ebben a harcban végeredményben nem is lehetett olyan sok félelem, — tegyük fel, hogy ez a félelem tette azt a másikat cofoarde-dá, ahogy az rendszerint történni szokott a bikaölők második nemzedékével. Tegyük fel. És lehet, hogy a jó vér is csak ilyenmódon juthatott el hozzám, újra tisztán az ő révén. Sohasem felejtem el, milyen szörnyű volt megtudnom, hogy cobarde volt. Gyerünk, mondd csak angolul: gyáva. Sokkal könnyebb, ha a nevén nevezed, nincs semmi értelme idegen kifejezéssel hívni egy kurafit. Nem, nem volt kurafi, csak gyáva volt. Ez pedig a legrosszabb, amit egy emberről mondani lehet. Mert ha nem lett volna gyáva, szembeszállt volna azzal az asszonnyal, és nem hagyta volna, hogy kínozza. Várjon milyen lettem volna én, ha más asszonyt vett volna el? Ez aztán olyasmi, amit sohasem fogsz megtudni, mondta magában nevetve. Lehet, hogy éppen a kínzás pótolta azt, ami hiányzott benne. Hát te? Nyugodj meg egy kicsit. Ne beszélj jó vérről és hasonlókról, ne addig, amíg a holnapiakon túl nem leszel. Csak ne hencegj túl korán. Egyáltalában ne hencegj! Majd meglátjuk mifajta vér van benned, holnap. De aztán újra nagyapjára gondolt. — George Custer nem valami intelligens lovas-parancsnok volt. Robert, — mondta neki a nagyapja. — Egyáltalában nem volt intelligens ember. MAGTAR SZÓ Hétfő, 1955. VTTT 1. 1 A DOLGOZÓ NÉP SZOCIALISTA SZÖVETSÉGÉNEK NAPILAPJA- - Megjelenne naponta. — Felelős szerkesztő: REBAK LÁSZLÓ. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: NOVISZAD, Jovana Djordjevtcaa »/II. - Telefonszámoló: 25-as, 25-as. - Folyószámla a Nemzeti Bank noviszádi fiókjánál 200—T—255. Előfizetés: 1 hónapra 890, 1 hónapra 890, 8 hónapra 880 dbár.