Magyar Szó, 1956. január (13. évfolyam, 1-28. szám)

1956-01-01 / 1. szám

Néhány gyakorlati kérdés A földműves szövetkezet teendőiről A földművesszövetkezet szerepéről elvi szempontból már sok szó esett, mindenek­előtt a Szocialista Szövetség országos plénumán, különbö­ző értekezleteken és a saj­tóban. Ezért ez alkalommal nem szándékozom falupoliti­kánk­­ elvi kérdéseivel foglal­kozni, hanem néhány gyakor­lati kérdést kívánok felvet­ni, a földműves­szövetkeze­­tek közvetlen ténykedésével kapcsolatban. Mint ismeretes, a mezőgaz­dasági termények felvásár­lását a földművesszövetke­­zeteknek kell megszervez­niük. A felvásárló vállalatok tehát átadják helyüket a szövetkezetieknek. Ennek az intézkedésnek az a célja, hogy a felvásárlás­ból, a termények áruforgal­mából eredő haszon egy jó része az eddigi gyakorlat helyett a faluban maradjon, és a földművesszövetkezet révén a mezőgazdaság köz­vetlen fejlesztését szolgálja. Hogy mennyi lesz ez a jö­vedelem, a falu termény­­feleslegétől függ és attól, hogy a f­öldművesszövetke­­zet képes lesz-e megszer­vezni a feleslegek felvásár­lását és értékesítését. A föld­művesszövetkezetekre tehát nagy és felelősségteljes fel­adat hárul. Ezért van szükség arra, hogy a falu minden mérvadó tényezője, a Szo­cialista Szövetség, a köz­ségi népb­izottság, stb. tevé­kenyen hozzájáruljon ennek a komoly, mindenekelőtt a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló kérdésnek megoldá­sához, a föl­dm­űv­e­s s­zö­v­ets­e­­­zet képesítéseihez a termé­nyek felvásárlására. Ez al­kalommal nem szándékozom külön-külön foglalkozni a szövetkezet alkalmazottaival, a káderrel, a raktárak, a szállítóeszközök problémái­val. Csupán azt akarom ki­emelni, hogy ezeket a kérdé­­s­­aránytalan árcsökkenés­­az áru fel nem vásárlása miatt). A felvásárlást min­den halogatás nélkül meg kell kezdeni, ott ahol csak a legkisebb lehetőség is van. A mezőgazdasági termé­nyek értékesítéséből szárma­zó jövedelemnek legyen a földművesszövetkezetek anya­gi alapjának legnagyobb ré­sze. De ez még nem minden. Mint új mozzanat, szövetkeze­teink pénzügyi alapjainak bővítésére szolgálhat az úgy­nevezett »hozam­szavatolás« is. Mindjárt a kezdetben hangsúlyozni kell, hogy a hozamszavatolás talán fonto­sabb módja a mezőgazdasági termelékenység, a termésho­zam közvetlen emelésének mint az alapok bővítése. A szövetkezet tagjai, akik erre­ hajlandóságot mutatnak, szerződéses viszonyba lépnek a földműves szövetkezettel. A szövetkezet a­gronómusa ál­tal biztosítékot vállal meg­határozott, az eddiginél ma­gasabb terméshozamra és ehhez '■raktartéccsal szolgál a termelőnek. meghatározott menn­yiségű műtrágyát bizto­sit, — normális áron, — a szerződőkben foglalt terület­re és meghatározott kultúrá­ra. válogatott vetőmagot ad, a termelőnek viszont az a szótelé­jcége, how betartsa az aemnemiás tanácsait és az általa előirt agrotechnikai intézkedéseket a meghatáro­zott műtrágya mennyiséget felhasználja a meghatározott területen. A hozamtöbblet­et ezután megosztja a szövetke­zettel. p­éldául 70 százalék a termelőé, 3­1 százalék pedig a szövetkezeté. Abban az eset­ben vízért ha­t termelő nem éri el az pregnyzott ♦erm*bh hozamot, jóllehet be­tartott minden utasítást, a szövetkezet köteles pótohat e hiányzó mennyiséget a szav­a­tolt hozam eret*!" Ha néldá­­ul a szövetkezet 2a mázas km kézzelfogható példával mu­tassuk be földműveseinknek, hogyan lehet nagyobb ter­méshozamot elérni. Ez a mód­szer hatásosabb lesz, mint akárhány konferencia, mező­gazdasági iskola. Ezzel a módszerrel hozzájárulunk földműveseink agrokulturá­­lis színvonalának emeléséhez a legelfogadhatóbb és leg­­szemléltetőbb módon. 2. Hogy a szakembereket a termelékenység alapján is jutalmazzuk, és ezáltal az eddiginél nagyobb mértékben részt vegyenek a mezőgazda­ság fejlesztésében. Ki kell emelni, hogy a meghatáro­zottnál nagyobb hozamból az agronómus is részesül. Ilyen­formán az agronómusoknak érdekük lesz a földműves­­szövetkezetben munkát vál­lalni. A szavatolt termelés e módjára — minthogy új do­log — bizonyosan nem lesz hajlandó ráállni a földmű­­vesszövetkezet minden tagja. Földmű­vesszövetkeze­te­ink komoly feladatai közé tarto­zik a növény- és jószágvé­­delm­i szolgálat megszervezé­se is. Fejlettebb szövetkezeteink már a múlt évben megszer­vezték a növényáipoló és nö­vényvédő gyógy­szertárakat, a tömeges baromfioltást, sertés­oltást, valamint felállítottak peroncsapóra leküzdő állomá­sokat és meteorológiai állo­másokat. Termesztésen nem lehet megelégedni azzal, hogy csak néhány szövetke­zetben legyen meg ez a fon­tos szolgálat. Meg kell jegyezni, hogy földművesszövetkezeteink az ipari növények felvásárlásá­nak átvételével a cukor- és olaj­gyárak tulajdonában lévő permetező gépeket és a töb­bi növényvédő eszközt is át­veszik. Éppen ezért komo­lyan meg kell tárgyalni a szövetkezetekben a növény- és jószáágvédő szolgálat meg­szervezését. Pénz nélkül ezt természetesen nem lehet meg­valósítani, de a népbizottság mezőgazdaságfejlesztő alapja tová­bbá a szövetkezetek alap­jai ezt a célt is szolgálják. Hogy a szövetkezeti tagság, de rajtuk kívül minden föld­műves el legyen látva válo­gatott minőségű vetőmaggal, a szövetkezeteiknek kell sze­lektorokat beszerezni­ök minő­sé­gi vetőmag-termelésre szer­ződést kell kötniök tagjaikkal és általában meg kell szer­vezniük a magszolgálatot és kereskedelmet mindenekelőtt a termelők érdekében, nem pedig csak­ a nagyobb jöve­delemért mint ahogy eddig a vetőmagforgalmi vállalatok tették. Mivel a szövetkezetek a jövőben komolyabb pénzala­pokkal rendelkeznek, na­gyobb lehetőségeik lesznek tenyészjószág és apaállatok vásárlására. Az eddigi tapasz­talatok alapján meggyőződhe­tünk arról, hogy jószágállo­mányunk tömeges feljavítá­sát csupán szervezetten, fő­leg pedig szövetkezeteinken át érhetjük el. Ennek példá­ját láthatjuk a pivnicai­ és petrovaradini szövetkezetben és más szövetkezetekben, a­­m­elyek a múlt évben a kül­földről behozott fejtenyész­­jószágot adták továbbtenyész­tésre a földműveseknek. A jól megszervezett és szakszerűen dolgozó mester­séges megtermékenyítő állo­mások is komolyan hozzájá­rulhatnak jószágállomány­unk minőségének fejlesztéséhez. Időszerű és gazdaságos föld­művelést ma már el sem le­het képzelni mezőgazdasági gépek nélkül. Mint­hogy földműveseink tekintélyes ré­­­ze nem rendelkezik igavonó jószággal és gazdasági fel­szereléssel, földművesszövet­­kezeteinkre e téren nagy fel­adat hárul. Növe­lnie kell a mezőgszk­iségi gépállományt. I­I.A torok­at­ uraló, cséplő és más felszerelést kell besze­reznie. A­­szövetkezeti gépállomá­sok fontos szolgálatot tesz­nek a mezőgazdaság fejlesz­­tése és a földművelés gazda­ságosabbá tétele terén is- Ismeretes az, hogy egy pár 16 nem kevesebb mint 5 hold termését megeszi. Ezért a nagy lóállomány az általános gazdaság szempontjából sem hasznos. A szövetkezeti gép­állomásokkal föl­dművesszö­­vetkezeteink a legközvetle­­nebbül hozzájárulnak a falu társadalmi viszonyainak vál­toztatásához, a szocialista társadalmi viszonyok kialakí­tá­sához. Föl­dműves szövetkezete­­ik az itt felsoroltakon kívül még sok téren bővíthetik tevé­kenységüket. Csak néhány fontosabb munkát említek meg: Szövetkezeti betét és a ta­ka­rékpénzt­ár szervezése, a­­mely kölcsönös jó szolgálatot tesz a tagoknak és a szövet­kezetnek is. A betét után a szövetkezet kamatot fizet a tagnak, maga pedig felhasz­nálja forgótőkének a keres­kedelem és a felvásárlás mind könnyebb és jobb lebo­nyolítására. Feldolgozó- é® takarmány­­készítő üzemek létesítése is igen fontos a felesleges ter­mények feldolgozása, konzer­válása és ezáltal kedvezőbb áron való értékesítése végett. Egy-egy kisebb kapacitású ta­karmánygyár 2—3 falut i­s elláthat due­tapérbékű tö­ménytakarmánnyal. Ezeknek az üzemeknek a hasznossága és gazdaságossága közismert, s ezért földművesszövetkeze­­teinknek komolyan kell foglal­kozniok ezeknek a lehetősé­geknek kihasználásával is, hogy ezzel is hozzájárulja­na­k mezőgazdaságunk fejlesz­téséhez. Hogy földmű­vess­zövetkeze­teink megvalósíthassák fel­adataikat, munkatervet kell készíteniük, tevékenységük minden ágára külön-külön, s ebben a lehető legrészlete­sebben rögzíteniük kell a­­zokat a tennivalókat, amelye­ket a szövetkezet az elkö­vetkező esztendőben megva­lósítani szándékozik. NAGY József NAGY JÓZSEF seket mint egységes egészet kell szemünk előtt tarta­nunk, és mivel egyformán nagyjelentőségűek, a legna­gyobb alapossággal kell fog­lalkoznunk velük és megol­dani őket. A földművesszövetkezetek­nek nem szabad késleked­­niök a felvásárlás megkez­désével, mert a halogatás hat a városi­ piacra is (túl magas érák) és a falusi áralakulásra koricatermést szavától, és csak 24 terem, a szövetkezet köteles a mezőgazdaság fej­lesztő alapból egy mázsa ku­koricát juttatni a termelőnek. Mi ennek a hoz££oszavato­lásnak tulajdonképpeni cél­ja? 1. Hogy a tudományosan megállapított agrotechnikai intézkedések alkalmazásával nagyobb terméshozamot ér­jünk el, és ezzel a közvetlen. Erre azonban egyelőre nincs is meg a lehetőség, mivel kevés az agronóma­, nincs elegendő műtrágya, stb. De ha a földművesszövetkezetek komolyan hozzálátnak ennek a módszernek magyarázatá­hoz és alaposan felkészülnek alkalmazásához, akkor fal­­vaink nagy részében — még a tél­ folyamán, a tavaszi munkák megkezdése előtt, — bizonyosan kötnek annyi szerződést, amennyi reális lehetősége lesz a szavatolás­nak. Ha egy-egy földműves­­szövetkezetben 20-an, 30-an hajlandók hozamszavatoló szerződést kötni, az már ko­moly siker lesz. t»«s­as&sac«)««§­. A cukorgyárak elvben helyeslik, hogy a földművesszövetke­­zet szervezze meg a termelést és a felvásárlást, a gyakorlat azon­ban mást mond. SZÖVETKEZETI ELNÖK: Hát nagyobb újévi örömet is szerezhetett volna számunkra a cukorgyár, minthogy ilyen elfogadhatatlan szerződést akar velünk aláíratni. MAGIAK SZÓ 1­0 MM Nem egészen értem MICSODA VOLTAKÉPPEN A SZÖVETKEZET RENDEZÉSE? Hát ezt bizony elmondtuk sokszor az utóbbi idő­ben. Hosszú értekezések és éles cikkek magyarázták. Röviden talán így lehetne összefoglalni a választ. Legelsőbb is képessé kell tenni a földművesszövet­­kezetet a felvásárlásra. Nem ez a legfontosabb fel­adata, de mindenesetre a legidőszerűbb, mert janu­ár elsejével átveszik a felvásárló vállalattól a ter­ményforgalmat. A teendőt ezzel kapcsolatban ismertetjük. Minél szakképzettebb és rátermettebb alkalmazottakat állí­tani munkába, hogy ne legyen zökkenő. Nem ilyen könnyű azonban a megoldás. A felvásárló vállalatok is a jobb embereket tartják meg. A zentai járásban hallottuk, hogy a gyengébbeket tukmálják a szövet­kezetre. Résen kell lenni. Kicsiny, de élelmes felvá­sárló gépezetet akar a szövetkezet, nem pedig kép­zetlen és olyan egyéneket, akiket nehéz lesz leszok­tatni a kupeckedésről. HÁT MI A LEGFONTOSABB FELADAT, HA NEM EZ? A termelés. Ez azonban így meglehetősen tág fogalom. Hol kezdjük a munkát? Sok helyütt a nem termelő szövetkezeti vállalatok, műhelyek, üzletek becsukásával kezdték. Ez nem helytelen, de csak ha számadások előzték meg. Ha kivi­vsgálták előzőleg, hogy jobb beosztás­sal, szervezéssel kifizetődő lesz-e? És ha nem rentábilis, akkor sem kellene talán egy­szerűen lehúzni a rolót. Ki lehet adni bérbe és ez is hozna bizonyos jövedelmet a szövetkezetnek. MIT TEGYENEK AZ EGÉSZEN KIS TELEPÜLÉSEK FÖLDMŰ­VESSZÖVETKEZETEI? Főképpen Szerémségben é­s a verses járásban van­nak ilyenek. Tudjuk ugyanis, hogy a nagyobbak szakosztályo­kat alakítanak földművelésre, jószágtenyésztésre, stb. s ezekben a legjobb termelők fognak össze az agronómus szakirányításával és a szövetkezet gépei, eszközei, összeköttetései révén megszervezik a sza­vatolt termelést, ahol lehet a gépi munkát, a jószág­­nemesítést stb és a jövedelem jórészéből további gé­peket, szerszámot és fajjószágot vásárolnak. Ezen­kívül pedig a földművesszövetkezet vásárolja fel a piaci felesleget. De ahol erre nincs meg a lehetőség? Ahol nincs szakember,— belátható időn belül nem is lesz — és kevés a piaci felesleg? Ebben az esetben, a tartományi szövetkezeti szö­vetség véleménye szerint több ilyen kis település közösen szervezhetné meg a szolgálatot. Sokkal inkább, mintsem hogy lemondjanak a do­logról. Mert ha csak, mondjuk, valamelyik nagyobb szö­vetkezet bizományosa lesz, nem értünk el semmit. A többtermelési akciót ezeken a kis települése­ken is meg kell indítani. LESZ-E SZABAD PIAC, KÜLÖN-KÜLÖN ÁRUSÍT­HATUNK-E, MINT EDDIG, AKKOR IS HA A SZÖVETKEZET VESZI ÁT A TERMÉNYEKET? Ezt a kérdést valószínűleg a letűnt kupecek su­galmazzák rémhírként. " Szó sincs ugyanis arról, hogy a szövetkezeti fel­vásárlás által lezárul a terményforgalomr­­. Ugyan­olyan szabad a vásár, mint eddig. Ha a földműves nem a szövetkezettel köt szerződést az eladásra, ez­után is a piacra viszi termékét. Más kérdés az, hogy melyik lesz számára kifizetődőbb? Az-e ha napokat veszít a kis árusítással, vagy ha a szövetkezet mű­trágyájával, gépeivel, szakértőjével többet termel és ezt­ helyben, a szövetkezetben, értékesíti.­­ A most folyó értekezleteken sok kérdés hangzik el. I Ezek közül választottunk ki néhányat és vála- t szóltunk rá, amennyire a helyből tellett. I

Next