Magyar Szó, 1956. június (13. évfolyam, 148-177. szám)
1956-06-01 / 148. szám
MAGYAR SZÓ A norma serkentsen nagyobb teljesítményre Egy hozzászólásra váró javaslat !A norma módosítása majd minden vállalatban időszerű. Olyképpen kell megoldani, hogy a munkást ne rövidítsük meg vele, de azért reális legyen. Ha a normát a teljesítmény dinárértékének emelése nélkül módosítjuk, akkor megrövidítjük a munkást és ez kedvezőtlenül hat a teljesítményre. A munkás igyekszik megőrizni a jelenlegi normát, amelyet egyébként 10—20 százalékkal túlteljesíthet, mert a módosítással csökkentené jövedelmét, azaz változatlan jövedelemmel fokozottabb igyekezetet kellene kifejtenie. Ezért fordul elő a gyakorlatban, hogy a munkás őrzi a normát, tartja színvonalát. Ily módon szándékosan húzza az időt, üresen járatja a gépet, fékezi a munkairamot, gyakran elhagyja helyét, valótlan adatokat mond be, stb. Mindezt pedig azért, hogy fenntartsa a norma színvonalát, hogy ne módosítsanak, tehát kényelmesebb teljesítményt biztosít magának. Természetesen ha az üzemben jó volna a munkaszervezés, mindez nem következne be. Még sok üzemben azonban nincsenek műszaki alapon felállított normák. Ehhez hozzájárul sokszor a gyenge öntudat is. Pedig a termelékenység fokozásával a dolgozó önmaga helyzetét javít-ja. * De nézzük a normát az idő és az érték szemszögéből. A norma valamely termék előállításához szükséges idő egysége meghatározott szakképesítés óraértékével, megfelelő feltételek mellett, (a munkaeszközök rentábilis alkalmazása, a minőség, stb.). Ezt számokban így is ki lehet fejezni: Valamely termék darabja időben és dinárban a következő értékű: kidolgozásához 2 óra kell, a norma értéke 100 dinár. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a munka mondjuk az illetményszabályzat V. csoportjába tartozik, azaz egy 3 évi gyakorlattal rendelkező képzett munkásra vonatkozik. Ez az illetménytétel 50 dináros óradíjat irányoz elő. Már most feltehetjük a kérdést, hogy a normánál mi érdekli elsősorban a munkást? Véleményem szerint a termék kidolgozásának értéke, azaz a 100 dinár. A többi körülményt tehát megváltoztathatjuk anélkül, hogy a munkást megrövidítenénk. Mi a norma revíziójával gyakorlatilag a termék előállításának idejét kívánjuk megrövidíteni (illetve azonos idő alatt többet előállítani, tehát a termék egységes kidolgozásának dinár értékét csökkenteni. Hogy a közösség érdekét szolgáljuk, le kell szállítani a kidolgozás idejét, azaz fokozni a termelékenységet, de ugyanakkor megőrizni a munkás érdekét a norma iránt, tehát megtartani a 100 dinár értéket, amelyet a normarevízió előtt fizettünk a termékegység kidolgozásáért, így: Revízió előtt: 1 darab termék, 2 óra kidolgozási idő, V. javadalmazási csoport, 50 dináros óradíj , 100 dinár érték darabonként A revízió után: 1 darab termék, X óra kidolgozási idő, V. javadalmazási csoport, Y dináros óradij , 100 dinár érték darabonként. Meg kell tehát oldani a két ismeretlent, az X-et és ggs Y-t, azaz a termék kidolgosási idejét és az áradijat. A végső összeget, a 100 dinárt nem módosíthatjuk, mert a munkás és a közösség érdekét meg kell őrizni. Nem változtathatjuk meg az illetményszabályzat V. csoportját sem, mert a termeléshez szükséges minősítés nem változik. A társadalom érdeke az, hogy az időt úgy módosítsuk, hogy a munkás ne kapjon kevesebbet. Feltételezzük, hogy a korábbi normát 20 százalékkal túlteljesítheti, azaz ugyanazon termékegységre 2 óra helyett 1,6 óra (96 perc) jut. Tehát a normaidő most már ennyi lesz. Ezzel megoldanánk az ismeretlen X-et. Marad az Y, azaz az illetményszabályzatban előírt óradíj. Ezt megkaphatjuk úgy, ha a termékegység értékét, azaz 100 dinárt, eloszszuk az időegységgel (azaz 1,6 órával). Ez esetben 60 dinárt kapunk. A táblázat most már ilyen lesz: 1 darab termék, 1,6 óra kidolgozási idő, V. javadalmazási csoport, 60 dináros óradíj , 100 dinár érték darabonként. További elemzéssel még a következőt nyerjük. Ugyanazon termékmenynyiségre a revízió után kevesebb munkaerőre van szükség. Például: 11.500 darab termékre, amíg a norma 2 órás volt, 23.000 óra kellett, azaz ha egy munkás évi munkaórája 2.300 óra, akkor a jelzett mennyiség kidolgozására 10 munkásra volt szükség. Azonban a revízió után a H.500 darab gyártmány kidolgozására már csak 19.090 óra kellett, amit ha elosztunk egy munkás évi munka órájával, 2300-zal, akkor 8,3 munkást kapunk, tehát 1,7, azaz közel 2 munkással kevesebb kell. Ezzel tehát csökkennek a rezsiköltségek s ez végeredményben hatással van az életszínvonal emelésére, ami közvetve érinti a munkást is. Továbbá a módosított norma 100 százalékos színvonalát a munkás igyekszik 5—10 százalékkal túlteljesíteni és igyekszik ezt megőrizni, tartva módosítástól. Ily módon tehát reális időteljesítménnyel dolgozik majd, s bizonyos időtartalék jön létre. A további túlteljesítmény az után újabb előnyöket jelent. Ez sem mehet a végtelenségig, de feltétlenül reálisabb normákhoz vezet. Nem éri megrázkódtatás az áru- és a pénzalap egyensúlyát sem, mert a javadalmazásból eredő és a vásárlásban megjelenő pénztöbblettel egyidejűleg a megnövekedett termelés áruja, is a piacra kerül. Feltehető, hogy munkaerőtöbblet áll elő, mivel kevesebb munkás termel ugyanannyit, azonban ez a termelés fokozásával, a munkaerő átállításával megoldható. Megoldásra vár ekkor még a vállalatok fizetési alapja, amely az illetményszabályzat alapján jóváhagyott munkáslétszám alapján alakul. A munkások létszámának csökkentésével (a norma revíziója után) a korábbi helyzethez képest a vállalatnak kisebb fizetési alapja lesz. Ugyanis a vállalatnak ugyanolyan mennyiségű termelésre kevesebb munkásra lesz szüksége. Tehát az anyagi alapot úgy kell megoldani, hogy ugyanolyan mennyiségű termelés mellett a fizetési alap ne változzék. Ezt azonban nem lehet a vállalat keretén belül megoldani, ez már a szövetségi szervek feladata, mivel rendelet módosítást igényel. SZTANCSEV Milán A választók gyűlése mint kis népparlament Mit mutat a tartományi ankétbizottság jelentése Az önigazgatási szervek mechanizmusában fontos helyet foglal el a választók gyűlése. Ez az a forma, mely lehetővé teszi, hogy a helyi szervek minél több embert bekapcsoljanak az önigazgató szervekbe, és minél többen részt vegyenek mindazon kommunális és más kérdések megoldásában, amelyek közvetlenül hatnak a társadalmi fejlődésre és az életszínvonal növekedésére. A választók gyűlésének a szocialista demokrácia építésének időszakában is jelentős szerepe volt Az új kommunális rendszerben pedig még komolyabb tényezővé vált, mivel a helyi önigazgató szervek illetékessége jelentősen bővült. Ennek ellenére egyes községi népbizottságok nem használják ki eléggé ezt a formát, sőt néhol megszegik azokat a törvényes előírásokat amelyek kimondják, hogy a községi népbizottságoknak minden három hónapban egyszer, a helyi népbizottságoknak pedig legalább félévenként be kell számolniok a népbizottság munkájáról. A tartományi képviselőház ankétbizottságának megállapítása szerint a kommunális rendszer bevezetése óta Apatinban és Szvilojevón például a választók két gyűlést tartottak. Három községi népbizottság a zombori járásban egyenként egyszer ismertette választóival munkáját, Szentán pedig egyszer sem. Mivel a kommunális rendszer bevezetése óta több mint hat hónap telt el, ezekben a községekben mindenütt legalább két gyűlést kellett volna tartani Ezek az adatok arról tanúskodnak, hogy egyes községi népbizottságok nem fogták fel a választók gyűlésének jelentőségét, és Apatin, valamint Szvilojevó kivételével nem vitatták meg a választókkal a kommuna számára döntő kérdéseket. Leginkább olyan általános dolgokat tűztek napirendre, mint az iskolabizottságok és a fogyasztók tanácsa tagjainak választása, a községi illetékek bevezetése stb. A választók azonban sokszor még így is sok hasznos javaslatot tesznek, amit a községi népbizottság igen jól felhasználhat további munkájában. Külön probléma a választók gyűlésének előkészítése. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy ott, ahol a gyűlést gondosan előkészítik, sokkal több a vita, nagyobb az érdeklődés, és hasznosabbak a döntések. Ott, ahol a választók gyűlését rátermett emberek vezetik, akik biztosítják a demokratikus formáikat, és ahol a népbizottsági szervek beszámolója általános érdekű és fontos kérdésekkel foglalkozik, ott a gyűlések jól sikerülnek, és igazi népparlamentté válnak. A választók gyűlését azonban, — mint a véleménykutatásból kitűnt, — leginkább sebtében készítik elő, a beszámolók pedig kurták és egyhangúak. Ilyen beszámolók után a választópolgárok nemigen szólnak hozzá a dolgokhoz. Ha valaki felszólal is, a napirendtől eltérve a vízlecsapolásról, egészséges ivóvíz biztosításáról, a villanyvilágítás problémájáról vagy hasonló dolgokról beszél. A sztapári választók gyűlésén például a helyi népbizottság titkára dátum szerint felolvasta, mikor tartott a népbizottság vagy a tanács ülést, és ismertette az ülések napirendjét, egyszóval csupán arról tájékoztatta a választókat, hogy milyen problémákkal foglalkoztak, de a döntésekről egy szót sem szólt. Az ilyen gyűlésnek nyilván semmi értelme sincs. Úgy látszik csak azért tartották, hogy eleget tegyenek a törvényes előírásoknak. Apatinban és Szvilojevón egész más a helyzet. A községi népbizottság nemcsak megtárgyalja a választókkal a község legfontosabb problémáit, hanem be is vonja őket a határozatok végrehajtásába. Ennek eredményeképpen a gyűlések sokkal érdekesebbek és látogatottabbak. Igen fontos az is, hogy a gyűléseken pontos jegyzőkönyvet vezessenek, amiből később meg lehet állapítani, milyen döntéseket hoztak, és ellenőrizni lehet végrehajtották-e a feladatokat Ott ugyanis, ahol nem sokat törődnek a választók véleményével, és a választók gyűlésének határozatait semmibe veszik, nemigen számíthatnak arra, hogy választópolgáraik a következő gyűlésen is megjelenjenek. M. K. Oszmán Karabegovics Bosznia-Hercegovina JK Végrehajtó Tanácsának új elnöke Bosznia-Hercegovina népszkupszinója legutóbbi ülésén elfogadta Avdo Humonak, a végrehajtó tanács eddigi elnökének lemondását mivel pénzügyi államtitkárrá nevezték ki. A köztársasági végrehajtó tanács úi elnökévé a két ház együttes ülésén Dez- Karabegawicaot válasították meg. _ Péntek, 1956. VI. t A jugoszláv kikötők első negyedévi forgalma A szövetségi statisztikai hivatal adatai szerint 1956 első negyedében — a múlt év hasonló időszakához mérve Holnap a Szocialista Szövetség novi szádi járási értekezlete A Szocialista Szövetség noviszádi járási szervezete holnap reggel 8 óraikor a munkásotthon nagytermében tartja évi értekezletét. Milan Bacskalics, a Szocialista Szövetség járási bizottságának elnöke számolt be az alapszervezetek időszerű politikai problémáiról. Az értekezleten megválasztják a Szocialista Szövetség új járási bizottságát is. — emelkedett a hajó- és utasforgalmunk, míg az áruforgalom csökkent. A jugoszláv kikötőkbe nagyszámú külföldi hajó futott be, öszszesen 171 ezer tonna űrtartalommal Ugyanakkor idegen kikötők felé eltávozott hajók űrtartalma 147 ezer tonnát tesz ki, ami az 1955-ös év első negyedéhez viszonyítva 50 ezer tonna emelkedést jelent. A belvízi hajóforgalom 769 ezer tonnát ért el, ami 227 ezer tonnával több, mint a múlt év hasonló időszakában. Hajóink az év első negyedében 217 ezer utast szállítottak , 56 ezerrel többet, mint tavaly. Külföldről 6.800 utas érkezett hozzánk, míg tőlünk 6.900 személy utazott külföldre, ezer személlyel kevesebb mint tavaly. Az áruforgalom összesen 456 ezer tonnát tett ki, ami 19 ezer tonnával kevesebb, mint az 1955-ös év első negyedében. Ebből 100 ezer tonna a kivitelre, 219 ezer tonna a behozatalra, átmenő forgalomra 55 ezer tonna ésbelső forgalomra 82 ezer tonna esik. Itt egyedül az átmenő forgalom emelkedett 26 ezer tonnával. A kivitel 19 ezer tonnával, a behozatal 87 ezer tonnával és a belföldi forgalom 9 ezer tonnával csökkent. Kirakodás a szpliti kikötőben A termelő parasztszövetkezetek tagjainak Iszssd:lOBIZtOSÉTOl A szövetségi társadalombiztosító intézetben most tanulmányozzák Jugoszlávia Szövetkezeti Szövetsége főbizottságának javaslatát a termelő parasztszövetkezetek tagjainak társadalombiztosításáról. Az intézethez több hasonló javaslat érkezett a dalmát, makedón és más vidékek termelő-parasztszövetkezeteitől is. A javaslat áttanulmányozása után a szövetségi társadalombiztosító intézet végrehajtó bizottsága javaslatot terjeszt a Szövetségi Végrehajtó Tanács elé, és kéri, hogy hozzanak előírásokat a termelő parasztszövetkezetek tagjainak társadalombiztosítására. A szövetségi társadalombiztosító intézetben úgy vélik, hogy a társadalombiztosítást kötelezővé kell tenni minden szövetkezeti tag számára, ha erre a szövetkezet szerződést köt az intézettel. A javaslat szerint minden szövetkezeti tagnak joga lesz egészségvédelemre, rokkantnyugdíjra, valamint öregségi és családi nyugdíjra. A szolgálati időt a szerződéskötés napjától számítják, mégpedig aszerint, hogyan vesz részt a szövetkezeti tag a munkában. Ahhoz ugyanis, hogy élvezhesse a társadalombiztosításból származó jogokat, minden évben meghatározott munkanapot kell dolgoznia. A nyugdíj magasságát átalányban állapítják meg. A szociális hozzájárulást szintén átalányban fizetik.