Magyar Szó, 1956. július (13. évfolyam, 178-206. szám)

1956-07-01 / 178. szám

Most már tudjuk Az egyik baj az volt, hogy nem ismertük eléggé a szövetkezet és a magángazdaság helyét és szerepét a mezőgazdaság és általában a falu fejlődésében. Ennek folytán nem egyszer eltűrtük, hogy a traktor és cséplőtulajdonos spekuláljon, a kedvezményes áron vásárolt géppel és üzemanyaggal drágán dolgozzon az iganélküli földművesnek, gazdagodjék és földet béreljen alacsony áron, másrészt néhol elhanyagoltuk a földművesszövetkezetet, úgy tekintettünk rá, mint a földművesek önsegélyező egyesületeire, amelynek nem kell gazdasági számadás szerinti rentábilis gazdálkodás. Most már tudjuk pontosan és félreérthetetlenül — és nem utolsósorban éppen a Kommunisták Szövetsége szerbiai vezetőségének csütörtöki plenáris ülésének jóvoltából, amelyen többek között a fenti megállapítása is elhangzott—most már tudják, hogy mivel a szocialista viszonyok kiépítésén munkálkodunk, nem engedhetjük meg a kapitalista törekvéseket falun sem, ezért a mezőgazdasági termelés fejlesztését sem épülhetjük a magánbirtokokra, előre tudva, hogy ez rövid időn belül összeütközésbe kerülne politikailag is társadalmilag is általános fejlődésünkkel. Most már tudjuk, hogy a mezőgazdaság korszerűsítését nem lehet szétválasztani a társadalmi és az emberek közötti viszonyok kialakításától, hogy ehhez hathatós társadalmi beavatkozásra van szükség: a közösség gépeinek, a tudomány szakembereinek közreműködésére, anélkül persze, hogy a tulajdon kérdéséhez nyúlna bárki is. És tudjuk, hogy mindez a földművesszövetkezetek útján valósítható meg. Most már tudjuk, hogy hiányzanak a járási mezőgazdasági távlattervek, hogy e nélkül nem boldogulhatunk; tudjuk, hogy kifizetődővé kell tenni minden szövetkezeti ágazatot a gyenge munkaszervezés kiküszöbölésével, szakkáderek bevetésével, a szakellenőrzés megvalósításával, a kedvezményes terményvásárlás (tagok részére) és a gazdasági áron aluli szolgáltatások megszüntetésével, nem szabad felesleges kiadásokat eszközölnünk, több alkalmazottat tartanunk, mint amennyi kell, helytelen egybe könyvelni az összes ügyviteli kiadásokat (így nem látjuk, mi a kifizetődő és mi nem, stb.) Tudjuk most már, hogy a szövetkezet nem válhat erős gazdasági szervezetté, ha nem erősíti alapjait, más szóval úgy kell tekinteni rá, mint bármely más vállalatra, amelynek jövedelmet kell megvalósítania, ez viszont azt is jelenti, hogy a társadalomtól kapott pénzt és egyebet (kölcsön, térítmény stb.) nem oszthatjuk szét, hanem ebből csak újabb társadalmi javat szerezhetünk be. Tudjuk most már, hogy a népbizottságnak sincs fontosabb feladata, mint a szövetkezetek fejlesztése, erősítése. És hogy a falusi, kommunisták is sokat tehetnek a szövetkezeti tanácsokban, szakosztályokban és igazgatóbizottsásokban a helyes irányvonal elfogadásáért és általában a szövetkezet életképességéért. Tudjuk mindezt — ismét elmondta és ezt részletezte a Kommunisták Szövetsége szerbiai vezetőségének csütörtöki plenáris ülése — és most már nem marad más hátra, minthogy megvalósítsuk. Közben a másik bajra is találtunk orvosságot: kevés volt a pénz, ennélfogva a gép és minden más, ami a modern termeléshez kell, és most ebből is lesz több, sokkal több. Vajdaságban két évvel ezelőtt 105 millió dinárt tettek a szövetkezeti alapokba. Tavaly pedig 222 millió dinárt. Az elmúlt évben mindössze 34 szövetkezet használt kölcsönt felvásárlásra (24 millió dinárt), ezzel szemben az idén júniusban több mint 1.000 szövetkezetnek volt kölcsöne (több mint 2 milliárd dinár!) Egymást érik az angliai traktorszállítmányok, a hazai gépipar is belesegít ezenkívül előreláthatólag Oroszországból, Csehszlovákiából és Magyarországból is veszünk mezőgazdasági felszerelést. Az idei aratásban először dolgoznak Vajdaságban kombájnok. És ez jellemző is ebben az értelemben. V. I. [AO TAJI »LO A BEOGRÁDI METEOROLÓGIAI INTÉZET JELENTI: A rövid pénteki esőzések után tegnap kiderült és túlnyomóan szép idő volt A hőmérséklet 10 órakor 20 fok volt VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: Szép, napos, meleg idő, a hőmérséklet emelkedik. VÍZÁLLÁS A DUNA: apad, Bezdánnál +506 cm (+1), Bogojevónál +530 cm (+10), Noviszádnál +492 cm (+5). A TISZA: apad, Zentánál +328 cm (+12), Novibecsénél +340 cm (+6). A SZÁVA: apad, Szremszka Mitrovicánál +585 cm (+16). A Dovkildi járás néhány föld meves szavettezettben még tolnáig hátérbe szorul az Ifjúság. Az alapszabályokból nem törölték még a korlátozó szakaszokat és nem nyújtanak kedvezményt a fiataloknak belépéskor. — Ki meri állítani, hogy nem a miénk a jövő?! Úi miniablitok tioumna uticiík a becset Brasztvo-Jecsinsztvo tebeneszereben Eltűnte a szerek ség, vagy csak a munkások ,csökkentették? Mennyivel növekedett az álsgfizelés? ! Mennyire használják ki a gépeket? Van-e elég szakember, milyen a viszony az új javadalmazás bevezetése óta? ! Ezekkel és még néhány kérdéssel a tarsolyában indult útjára a tartományi végrehajtó tanács néhány szakembere és a tartományi földmunkás szakszervezet képviselője. Öt birtok munkáját elemezték, a becsei Bratsztvó- Jedinsztvóét, a csókái Csókáét, a vernáki Verusicét, a zombori Majevicáét és a szerémségi Sremski Boracét. A végrehajtó tanács ugyanis felvállalta a védnökséget felettük, s kísérletképpen ezen az öt birtokon nyomon■ követ minden termelési mozzanatot. De segítséget is nyújt a munkában. Az öt birtok közül hármon, a becsei Bratsztvo-Jedinsztvón, a csókai Csókán és a Sremski - Boracon máris nagy változást, javulást hozott az új javadalmazási rendszer. Különösen a becsei birtokon. Olyan gyorsan honosítottak meg néhány új termelési módot, hogy a termelés megszervezése a szakemberek minden erejét, tudását igénybe vette. Annál inkább, mivel nemcsak a tér-emelés kérdésével foglalkoznak, hanem a munkások nevelésével is. A földművelésekén (2.400 hektár földön), 1955-ben például 120 állandó és 300 idénymunkást foglalkoztattak, ma viszont csak 40 állandó és 150 idénymunkásuk van. Ebből persze az is kitűnik, hogy az állandó munkások nagy része szakember, traktoros. Eltűntek a szekerek, helyettük 41 pótkocsit szereztek. Meggyorsult minden munka. Most már a munkák gépesítése és az új javadalmazás szinte magával ragadja a gazdaság többi ágait A becsei birtoknak nagy előnye a másik négy birtokkal szemben, hogy szerződést kötött a munkásokkal és szakemberekkel. A termelési egységeken, a gazdaságokban minden egyes munkás tudja, hogy mekkora termelési költséggel kell például a hektáronkénti 21 mázsa búzát kitermelnie. A csókai birtokon viszont csak a hozamot állapították meg — a központban — és minden kiló búzáért 1,56 dinárt ígértek. Ha az előirányzott hozamnál többet termelnek, akkor minden kilóért 18 dinárt kapnak. A szerződéseknek máris megvan a látszatja. Ezekben a gazdaságokban sokkal kisebb a termelési költség. Csak nagy szükség esetén vesznek fel idénymunkást. Azután törődnek azzal, hogy mindig üzemképesek legyenek a traktorok. Tavaly például 33 traktor közül átlag 15 mindig javításon volt, most viszont a 37 traktorból 33 állandóan munkában van, tehát csak 4 van javítás alatt. Az állattenyésztésben, a verusicsi birtok kivételével, jól működik az új fizetési rendszer. A becsei Bratsztvo-Jedinsztvón például több hónapos tapasztalat után megállapították, hogy a jelenlegi körülmények között a mai takarmányösszetétellel évente átlag 3.150 liter tejet fejhetnek. Ehhez szabták a fizetési alapot, 3.150 literig tehát 3 dinért fizetnek literenként, ezen felül minden literért 22 dinárt. Ha a termésnövelést nézzük, akkor ez rendjén van, de ha a kifizetődést vesszük alapul, akkor a 22 dinár sok, mert hiszen a birtoknak egy liter tej nem kerül többe 22 dinárnál, tehát ennyiért akár meg is veheti. Az is igaz, hogy azok a tehenészek, akik 3.150 liternél többet fejnek, teljes tudásukat, erejüket latba vetik, megérdemlik tehát, hogy többet kapjanak a túlteljesítésért. Egyébként kevesen haladják túl a 3.150 litert. Amikor áttértek a teljesítményfizetésre, egyes szakkörők attól í is, hogy felszökik a munkások átlagfizetése. Ez a néhány hónapos tapasztalat azonban bebizonyította, hogy feleslegesen aggódtak, mert a fizetési alap csak akkor növekszik, ha a termelés is. A becsei birtokon tavaly az átlagfizetés 7.617 dinár volt, az idén április hónapban 8.900 dinárt fizettek ki (átlag). Ez az emelkedés megfelel a termelés emelkedésének. Az öt birtok közül ugyanis itt hatott legjobban, legeredményesebben az új javadalmazási Az utóbbi időben mind ritkábban hallottuk, hogy valamely kulturegyesület, önálló könyvtár vagy más kulturális szervezet könyvkiállítást rendez az olvasótábor gyarapítása, a jó könyv népszerűsítése érdekében. Annál jelentősebb az, hogy most két kiadóvállalatunk, a Testvériség-Egység és a Matica Srpska kiadóvállalata könyvkiállítást nyitott Noviszádon a Szocialista Szövetség kiállítótermében. Sok és különféle könyvet láthatunk itt, régebbi kiadásokat, újakat. Egy két olyan könyvet is, amely csak néhány napja hagyta el a sajtót. Az ízlésesen elhelyezett és ágazatok szerint csoportosított könyvek láttára a szemlélő elcsodálkozik: amár ez is van, az is megjelent, pedig a könyvek jórészét már évekkel ezelőtt nyomták. Ez kétségtelenül a jó könyv népszerűsítésének hiányára mutat Itt van például a marxizmus-leninizmus klasszikusainak sorozata, vagy a jelenkori jugoszláv és világirodalom termékei. Szükség van, nagy szükség van ezekre a könyvekre, de bajok vannak, egyrészt népszerűsítésük, másrészt hozzáférhetőségük körül. rendszer. A tartományi földmunkás szakszervezetnek egy másik elemzése, amely 13 birtokra terjedt ki, azt mutatja, hogy 1955-ben az átlagfizetés 7.267 dinár volt, az idei féléves kimutatás szerint pedig 7.400 dinár. Az emelkedés tehát alig észlelhető, összegezve az öt birtok eredményét, kitűnik, hogy a többi birtokon merészebbek lehetünk az új javadalmazási rendszer bevezetésében. F. E. A kiállításon látottak alapján mind a Testvériség-Egységről, mind a Maticáról elmondhatjuk, hogy tevékenységükben mindinkább a tervszerűség és egy következetes kiadói politika érvényesül. A kiállításon láthatjuk annak a fokozódó törekvésnek megvalósulását is, hogy a vajdasági népek irodalmi termékeit egymás nyelvén kiadják. Mivel ennek az írásnak nem az a célja, hogy bírálatot mondjon a kiadóvállalatok tevékenységéről, a kiadott műveket nem taglaljuk. Megelégszünk azzal a megállapítással, hogy a két noviszádi könyvkiadóvállalat kezdeményezése feltételenül hasznos, sokat tesz a könyv népszerűsítésére. Jó lenne, ha a vajdasági városokból, községekből és falvakból minél többen eljönnének meg- tekinteni és a könyvtárak és kulturegyesületek maguk is rendeznének helyi könyvki-í állításokat A noviszádi könyvkiállítás még egy hétig tart. A vállallatok a kiállítás ideje alatt a vásárlókat 10 százalékos kedvezményben részesítik. - M. J. Két kiadóvállalat könyvkiállítása A noviszádi könyvkiállításon AZ OLVASÓ BELESZÓL Móricz Zsigmond egyik nem igen ismert regényére bukkantam a régi könyvboltban. Az asszony beleszól, ez a címe a regénynek. Nem az igazi, nem a robusztus Móricz Zsigmond írta, csak félregény ez a regény, félkézzel is írták, újságregény lehetett a maga idejében és egészen leegyszerűsítve körülbelül az a témája, hogy Horthy Magyarországán Minden tisztességes ember nyomorog, a Miniszteri tanácsos éppen úgy, mint a Munkanélküli, csakhát a tanácsosoknél Még fönn az ernyő, de a kas ott is hiányzik. .A kijárók, a csempészek, a csirkefogak élnek jól Horthy Magyarországán, mondja a regényben az iró és mindet elnagyolva, elsietve. Mondom, nem az igazi Móricz Zsigmond ez, nagy*nála a pénzszűke, ha mégis meg- és igy irta meg. v ^est azonban azt akarom elmesélni. ^.°gy a regényt előttem olvasott nyájas vasók odaírták véleményüket az utolsó oldalra, oda, ahol a regény hőse, a újságíró, kevés svndlivel, sok ügyes"~Rel, valamiféle karriert csinál mégis... ”ne, a vélemények. »/“itt, olvasható női írás: »Egyszer elehet olvasni«. Férfiírás, határozott: »Ez igen)« Férfiírás, ügyetlen, akadozó: »Ne higy az asszonynak«. Női írás, apró betűk: »Jó«. Férfi írás, energikus: »Marhaság!« Jó volna találkozni ezzel az öt olvasóval. A határozott férfiirását szinte magam előtt látom, dolgozó lehet, nem ínyence az irodalomnak, de tetszik neki, hogy a nagy író olyan gorombán odamondogatja véleményért a minisztériumok és bankok hajdani nagy urainak. »Ez igen!« — mondanám én is neki, ha találkoznánk, ez nekem is tetszik. Az »egyszer el lehet olvasni« valószínű kis háziasszonyának alighanem az tetszik, hogy ebben a regényben a teremtés koronái — a férfiak — is megkapják a magukét. Milyen jó lenne, ha élete párjának ő is oda merné mondogatni ■. (Dehát miért nem mondja?) Az a másik férfi, aki közli velem, az utóolvasóval, hogy ne higgyek az asszonynak, esküszöm hisz neki, ez abból is látszik, hogy állandóan csalatkozik bennük. Az apróbetűs »jó« biztosan fiatal Leány, Aki majd másképp csinálja már az életét és aki ebből a könyvből is tanult. Most még a »marhasági«... Neki csak azt mondanám, azt a régit, hogy a stílus — marja az adyt. ” A «Mal