Magyar Szó, 1956. szeptember (13. évfolyam, 238-267. szám)
1956-09-01 / 238. szám
ional A JUTALOM NYOMÁBAN Hát jó, miértvonakodnak tőle? Vezetők és munkások véleménye — Nem lehetett buta ember, aki kitalálta a jutalmazást, így vélekedett egy üzemi szakszervezeti vezető, egy járási jellegű szakszervezeti értekezleten. Szépen fel is sorakoztatta a jutalmazás előnyeit: nagyobb kereseti lehetőséget nyújt, emeli az életszínvonalat. Azután vagy többet termel az illető, tehát több jut a közösségnek, s ezért jutalmazzák meg, vagy anyagot takarít meg, amit a gyártási módszerben, új szerkezetet készít, amely meggyorsítja a termelést, s ez lehetővé teszi az önköltségi ár csökkentését, s ezáltal közvetlenül hat az általános életszínvonal növekedésére, stb. stb. Mikor azután a végére ért így fejezte be mondanivalóját: — Lám mennyi előnye van, az én munkaközösségem mégsem vezette be eddig. Valóban voltak és vannak üzemek, ahol meggyőződtek a jutalmazás előnyeiről, mégsem vezették be. Mások viszont rájöttek, hogy a korszerű termelésben úgyszólván nélkülözhetetlen a jutalmazás, nem sajnálták hát a fáradságot és igyekeztek módot keresni a jutalmazás bevezetésére. Ezek közé tartozik a noviszádi Jugoalat is, amelyben a közelmúltban már ki is osztották az első jutalmakat a szabályzat alapján. A gyár mintegy 500 munkása és alkalmazottja közül kilencvenen kaptak jutalmat, 800.000 dinárt osztottak ki közöttük. A jutalom nagyobb részét a műszaki személyzet kapta, amely tökéletesítette a termelési módszereket, jó terveket dolgozott ki az anyagmegtakarításra. Beszélgettünk a gyár néhány vezető emberével: Takácsy Árpád pénzügyi igazgatóval, Mitivoj Kerevica főtechnológusval, s egyebek között megtudtuk, hogy a jutalmazás bevezetése óta 25 százalékkal növekedett a gyár jövedelme. A nyersanyag gazdaságosabb felhasználásával például megtakarítottak 14 millió dinárt. Továbbá olcsóbb nyersanyagot szereztek be, mint azelőtt (a beszerzőt jutalmazzák, ha a tervezettnél olcsóbban jut nyersanyaghoz). Továbbá 3 millió dinárral csökkentették a rezsiköltséget, az edzésó gazdaságosabb felhasználásával 1.400.000 dinárt megtakarítottak, stb. Beszélgettünk munkásokkal, akik kaptak jutalmat, olyanokkal is, akik nem kaptak, jártunk olyan üzemekben is, ahol még bem vezették be a jutalmazást. Közéleti munkások véleményét is megkérdeztük a jutalmazásról. Az alábbiakban erről lesz szó részletesebben. A jutalmazással kapcsolatban június végén plenáris ülésttartottunk a járási szakszervezeti tanácsban és elemeztük a helyzetet. Bizony rosszul álltunk — mondotta a titkár. A fémipari vállalatok fele csak készülődött, nagy része még el sem kezdte a jutalmazási szabályzat kidolgozását. Felhívtuk a figyelmüket, hogy gyorsítsák meg a munkát. Nem is maradt eredménytelen, augusztus elején már többen be is fejezték a szabályzatot. Több fémipari vállalat az első félévre már nem alkalmazhatja a szabályzatot, hanem elosztják a külön jövedelmet A második félévben a külön jövedelemnek körülbelül 30—40 százalékát jutalom címén osztják el. Mivel a munkások anyagmegtakarítás, a szakemberek, technikai vezetők pedig a jobb munkaszervezés, nagyobb termelékenység címén kapnak jutalmat több helyen a munkások nagyobb része arra törekszik, hogy minél kevesebbet irányozzanak elő jutalomra és több maradjon szabad elosztásra. Ez helytelen. Egyébként is kevés ez az összeg, ami most a vállalatok rendelkezésére áll. Szerintem a jövőben nem a külön jövedelemből, hanem az anyagmegtakarítás révén kapott pénzből kellene jutalmakat osztani. Ha például egy munkás 100.000 dinárt megtakarít, kapja meg ennek az összegnek mondjuk 20 százalékát Igen fontos, hogy előre tudja, hány százaléka ez övé annak, amit megtakarít A legtöbb vállalat abban téved, hogy a végsőkig pontos jutalomszabályzatot akar kidolgozni, tehát igen sok időt veszít vele. Fontosabb az, hogy minél előbb meglegyen,természetesen reális alapokon kell kidolgozni), a gyakorlat majd megmutatja, mik a fogyatékosságok, mit kell változtatni. HORVÁT JÓZSEF, a szakservezeti tanács titkára: Fő, hogy elindult BÓZSA MELKUSZ, a kommunisták járási vezetőségének tagja: Anyagi serkentés az öntudat mellé Ha a jutalmazásról és a jutelemszabályzatokról beszélünk, tudnunk kell, hogy mindent, amit eddig elértünk általa, lényegében a kommunistáknak köszönhetünk. Ők tettek legtöbbet az üzemekben a jutalmazás bevezetéséért. A szakszervezet és a munkástanács segítségével sürgették ezt az intézkedést — mondotta MELKUSZ Rózsa, a Kommunisták Szövetsége járási vezetőségének tagja. — De mindjárt hozzátehetnénk azt is, hogy talán leginkább ők felelősek azért, hogy ma még nem állunk magasabb fokon a jutalmazássál. Persze azért mindannyian felelősek az üzemben, ha sokáig elhúzódik a jutalmazás kérdése, vagy ha rossz a szabályzat. A kommunisták tagadhatatlanul a legtöbb munkaközösségben kezdettől fogva mozgatói voltak a jutalmazásnak. Igyekeztek ismertetni előnyeit, céljait a legapróbb részletekig. Persze voltak olyanok, is, akik ellenezték és ma is ellenzik. Nem azért, mintha az illető vállalat nem tudna rá megfelelő eszközöket biztosítani, hanem az öntudatra hivatkoznak. — Ne helyezzük az öntudatot az anyagi serkentés, a kereset, a jutalom fölé, — folytatta Mellusz elvtárs. — Ha az a munkás vagy igazgató 100.000 vagy 200.000 dinárt is érdemel a szabályzat szerint, fizessük ki neki minden megjegyzés, hátsó gondolat nélkül, hiszen mindaz, amit tett, a vállalat és a közösség hasznára van. A jutalmazás alkalmazásáról Melkusz elvtárs azt mondta, hogy a mai feltételek között meglehetősen nehézkes, mert csak a tiszta nyereség egy részét fordítják erre a célra. Szerinte az lenne igazán hasznos és eredményes, ha azt lehetne osztani, amit egy gyár az önköltségi árból takarít meg. Rózsa Melkusz .ECZKI FERENC, a szerszámadóból: No majd máskor A jutalomszabályzat kidolgozáskor minden fontos munkahelyet figyelembe vettek a szabályzat elkészítői. A szerszámkiadó osztályt is.Most azonban ez az osztály nem kapott jutalmat. Hogy miért? Minden kezdet nem ez — mondja a közmondás, így van ez a jutalmazással is. Új dolog ez még a Jugoalascban — nincs kellő gyakorlat benne, nem tudtak még minden munkahelyre megfelelő módszert kidolgozni. Megszólítottunk egy illetékest a szerszámkiadó osztályról, mondja el véleményét a jutalmazásról, noha 8 nem részesült benne. LECZKI FERENC osztályvezető igen őszintén beszélt erről: — Habár én nem kaptam jutalmat, nem mondom, hogy nem jó ez a módszer. Igaz, hogy nálunk általában azelőtt is nagy volt az igyekezet. De most kétségtelenül még nagyobb. Mondom, én nem neheztelek azért, mert nem kaptam. Írta: LOVAS ISTVÁN és TÖRKÖLY ISTVÁN Leczki Ferenc MAGYAR SZÓ BARNA JÓZSEF, munkás: jókor jött a pénz Barna József, a Jugoalat javítóosztályának magas szark képzettségű munkása a félévi jutalomosztáskor a szabályzat alapján 11.200 dinárt kapott. A munkástanács, az igazgatóbizottság ennyire értékelte törekvését, a javítóosztály fontos üzemrésze a gyárnak, fontos kiegészítő része a termelésnek. Mert ha baja történik valamelyik gépnek, a termelés nélkülözhetetlen eszközének,a javítóosztálytól függ, hogy mikor kerül újra üzembe, s meddig bírja újra a munkát. — Tíz éve vagyok ebben a gyárban, meglehetősen ismerem a munkafolyamatot, de a jutalmazás bevezetésének hírére mégis találtam módot a munka tökéletesítésére — mesélte Barna József. — A többiek is mind szorgalmasabbak lettek. Javult a munkafegyelem, s ez lehetővé tette, hogy gyorsabban elvégezzük a szükséges javítanivalót. Minőségileg is jobb munkát végeztünk, s km azután osztályomról kilencen kaptunk jutalmat. — Hát a pénzt elköltötte? már? — És én. Éppen jókor jött, a téltrevalót kellett beszerezni. Befőttet raktunk el, fát vettünk és egyéb szükségesre költöttük. — A jutalomkiosztás óta hogy megy a munka osztályán? — Mindenki igyekszik továbbra is. Én is iparkodom, hogy ne ez legyen az utolsó jutalmam. Barna József Tapasztalatunk még gyéren beszél róla, hiszen csak most születik tulajdonképpen a termelésserkentő jutalomrendszer. Biztos azonban, hogy ha helyesen alkalmazzák, ez lesz majd az a motor, amely szüntelenül újabb és jobb termelési formák, ésszerűbb és gazdaságosabb termelés felé vezet. Természetesen meg kell találni, hogy mit jutalmaznak, mennyi jövedelmet hoz a vállalatnak az, amiért jutalmat fizetnek. Ezt a termelés érdeke szabja meg. SZABÓ BÉLA, osztályvezető: 21.000 dinárt kaptam — Én meg vagyok elégedve, kaptam. — Miért kapta? — Anyagmegtakarításért. Azelőtt úgy dolgoztunk az első osztályon, hogy a hét első felében a gyengébb minőségű acélt edzettük, a második felében az erősebbet. így aztán megtörtént, hogy amikor szükség volt rá, nem volt éppen raktáron. Most úgy módosítottunk a dolgon, hogy a kályhákat állandóan bekapcsolva tartjuk, de a minimális hőfokon. Ha aztán valamit edzeni kell, nem szükséges négy-öt órát melegíteni a kályhát, elég egy óra. Ezzel két dolgot is megtakarítottunk: nagyobb mennyiségű edzősót és villanyáramot. A jutalmat az edzősó megtakarítására kaptuk, a villanyáramra nem, mert az osztályon nincs villanyóra, és nem tudjuk mennyi áramot takarítottunk meg. A jövőben ezt is mérik, és jutalmazzák De mérés nélkül is tudjuk, , hogy ebben az évben jóval kevesebb áramot fogyasztottunk, mint azelőtt. Szabó a noviszádi Jugoalat gyárban dolgozik. 21.000 dinár jutalmat Szabó Béla Szombat, 1956. IX. L VIDER MIRKO, mérnök: A Kulpinban nehezen megy — A Kulpinban már régóta foglalkoznak a jutalmazás kérdésével — mondta a vállalat titkár és műszaki igazgatója is, — azonban sehogysema tudnak nőid ágra vergődni vele. úgy vélik, hogy ebben akadály a mai kedvezőtlen bankhitel-rendszer is. Azután maga a bonyolult termelés úgyszólván, lehetetlenné teszi a jutalmazást Ing. Vider Mirko, a gyár műszaki igazgatója szerint kevés üzem van olyan sajátságos helyzetben, mint a ki LYUBOMIR JOCKOV. géplakatos: Az iparkodók várják A noviszádi Novkábelba éppen jókor érkeztünk, akkor végezték az utolsó simitásokat a jitalomszabályzaton. Azt mondták elsején már életbe lép. Tudomásunk szerint a gyár már tavaly készített szabályzatokt, de azt állítólag módosítani kellett. LYUBOMIR JOCKOV, az üzem géplakatosa úgy véli, hogy az azóta eltelt idő, vagyis amit az akkori szabályzat tökéletesítésére fordítottak, nem volt hiábavaló, mert a vállalat valóban tökéletes szabályzatot akar alkalmazni. Különben az iparkodó munkások mind várják már életbe lépését. Mindenki jobban megfogja majd a dolog végét, ha tudja, hogy törekvésüket htten jutalmazzák. zervgyár. Nemcsak a jutalmazást, de a normámunkát sem képesek bevezetni, mert nagyobb csoportokban folyik a munka. Azután m egyik nap paradicsomot, a másk nap szilvát, a harmadik nap körtét, stb. dolgoznak fel Sőt még ebben a különféle munkában is van kompenkáció, mert egyszer jó minőségű boszniai szilvét kapnak, máskor gyenge vajdaságit; az egyik szállítmány rothadt, válogatni kell, a másik jó; az egyik váltás nem fejezi be a munkát, átadja a másiknak stb. De ezért még nem adott fel minden reményt a Kulpin. Várja az élelmiszeripari szövetség minta-jutalom szabályzatát s annak alapján próbálja elkészíteni a magáét. Victer Mirko