Magyar Szó, 1957. január (14. évfolyam, 1-29. szám)

1957-01-01 / 1. szám

2357. január 1, 2, 3. MAGIAK SZÓ S­A­JÁTOS ÚT­O­N Doronyszki elvtárs olaszországi útjáról nyila Közölt a­­­­­agyar Szónak Előtte fekszik vaskos jegyzetfüzete, mindkét oldalán sűrű sorokkal teleírva. Sztevan Doronyszki, a vajdasági képviselőház elnöke, a központi pár­tvezetőség tagja még a tíznapos olaszországi út fáradalmát hordta magában. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége küldöttségének tagjaként részt vett a megbeszélése­ken az Olasz Kommunista Párt küldöttségével, közvetlenül az olasz párt most le­­zárult VIII. kongresszusa után. Mentegetőzött, hogy jegyzetfüzete adatait még nem rendezte, de hiszen mi éppen a közvetlen, friss élményeket és adatokat kér­tük tőle. Örültünk, hogy sikerült lebirkózni benne zárkózott szerénységét és szó­lásra bírni. Fejtegetését több esetben a jegyzetfüzetében eszközölt lapozás után, adatokkal, számokkal termékenyítette. Gyors, rögtönzött, rövidített szójegyekkel rögzítettük beszámoló fejtegeté­sét, és azt most szabadon a beszédsodrásában elszóródó részleteket egybefog­va­ igyekezünk visszaadni. Felmutatni az olvasónak a helyzetképet, amit Olasz­országról, az olasz haladó mozgalomról elénk tárt. " — ELŐSZÖR RÓMÁ­BAN FOLYTATTUNK MEG­BESZÉLÉST AZ OLASZ KOMMUNISTA PÁRT KÜL­DÖTTSÉG­ÉVEL — mondotta Doronyszki elvtárs. Ezután bejártuk Emi­la tartományt. Három otla­­mi föderációt kerestünk fel (a föderáció valahogy a mi egykori kerületeinknek meg­ferelő egysége: Bolognát, Ferrarát és Reggio Emiliát. Nyomban el kell mondanom, hogy megb­eszéléseink bará­tiak és nyíltak voltak. Jól­lehet voltak egyes kérdések, amelyekben nem egyeztünk, ez azonban mit sem változ­tatott a közöttünk kialakult barátságos légkörön. Mindkét küldöttség megállapította, hogy az egyes kérdésekben jelentkező eltérő szempontok nem gátolják a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és az olasz Konfimunisa Párt őszinte együttműködését Erőteljes hatást gyakorolt rám az a megismerés, hogy a szocialista mozgalomnak mi­lyen messzire visszanyúló ha­gyományai vannak és élnek az általunk bejárt olasz tar­tományokban. Nagy hatással volt ránk az Olasz Kommu­nista Párt mindenütt érezhe­tő ereje. Ismeretes, hogy az Olasz Kommunista Párt Euró­pa legerősebb pártja amely nincs hatalmon.­­ Általános Munkakonfö­derációnak a fogó, döntő be­folyása van az olasz munkás­osztályra. Ebben a szakszer­vezetben van a munkások 70 százaléka. És itt kell mind­járt elmondani, hogy a mező­­gazdasági munkások is igen szervezettek, ami egyáltalán nem rendkívüli, ha tudjuk, hogy Olaszországban sok a földmunkás, béres és törpe­birtokos, és a mezőgazdasági proletariát­us erőteljes har­cot folytatott a múltban. Emíliában erőteljes volt a partizánmozgalom is, és ezt az emberek szívesen emlege­tik. Büszkék a régi szocialis­ta tradícióra és büszkék par­tizán­harcaikra is. Emilia tartományban a köz­ségek vezetése nagyobbára a kom­mun­isták és szocialisták kezében van, a ferrarai ke­rületen pedig minden köz­sége, innen egy másik tar­­tomá­nyba, Venetába látogat­tunk el, ahol igen fejlett az ipar és a mezőgazdaság, és el­mentünk Milánba is. Olasz­­ország egyik legfejlettebb ina­ri központjába. M­ustp ift sorolta hol, mer­re járt a jugoszláv pátkül­­d­öttség. a községek komme­­ntora — szocia’teta vezr­écé­­ről szólva megállapította, hogy a két párt az Olasz Korr­v’nista Párt és Nenni saoc'sliste pártja sikeresen együt­tröködik. HergnUvoz­­ta Viovv b pártok e**vástmü köd*-» né’dás, mer+ iw e­­gyenlőség ma anovit hirde­tett és megkövetelt alapján nyugszik. Pz~ rrAki pcn/AvniT^ AZ O' O«7 TA»¡«Arsá| qm KERESZTMETSZETÉT Olaszországot ma súlyos ellentétek terhelik. Aa­ ország északi része gazdaságilag, ipa­rilag fejlett, Délolaszország viszont elmaradt. Arra jó­val alacsonyabb az életszín­vonal és jóval nagyobb a munkanélküliség is. Egyes délolaszországi tartományok­ban a főleg falusi lakosság életszínvonala nem is mérhe­tő európai mércével. A technikai fejlődés nagy ütemű. Ez a lényegében hala­dó jellegű folyamat, azorsban súlyos munkanélküliséget o­­koz. Jellegzetes a mezőgazda­ság gyors gépesedése és az i­­par fokozódó automat­záció­ja. A folyamat nagy és sú­lyos gazdasági és politikai kö­vetkezményeket vont maga után. Néhány számadattal illuszt­rálta az elmondottakat. Az utóbbi években a gyáripari termelés 500 százalékkal nö­vekedett, ugyanakkor a vál­tozó tőke­ 60-ról 50 száza­lékra csökkent, tehát arány­lag ennyivel kevesebbet fizet­tek ki a gyárosok munkabér­re. A gyárak megadóztatása 4­7 százalékról csak 5,7 szá­zalékra nőtt, a reálbérek pe­dig csak 11 százalékkal emel­kedtek. A számadatok arról tanúskodnak, hogy a munka­termelékenysége óriási mér­tékben megnövekedett, más­részt a lakosság relatív el­szegényedése routatkoziik, hisz a majd 700 százalékos haszonművelés mellett elenyé­sző mértékben növekedtek a bérek. Az ellentá­ondások az olasz életben tehát fokozódnak és az olasz munkásosztály sem­miképpen sem alkalmazhat kaptafamércét, hanem meg kell találnia a sajátos olasz útvonalat a szocializmusba. AZ OLASZ KOMMU­NISTA PÁRT Vili. KONG­RESSZUSÁN éppen a szükségszerű olasz szocialista ut­keresése do­minált. Az olasz kommunisták­att mára a szocializmusba veze­tő olasz út nem frázis, nem üres jelszó, az olasz társada­lom ellen­tmondásai vetet­ték felszínre. Éppen a VIII. kongresszus mutatot rá ar­ra, hogy a társadalmi jelen­­ségek milyen színtű marxista elemezésével világosan meg­vonható Olaszország szocio­­d­alista fejlődésének az az útja amely a legjobban meg­felel a történelmi feltételek­nek és szükségnek. Másrészt el kell mondani, hogy a kongresszus idején az országban rendkívüli ér­deklődés nyilvánul­ meg Tog­liatti elvtárs beszámolója, a felszólalások és a vita iránt. Ez igen érthető is, hisz a kongresszus az Olaszország számára járható szociális k« utat keresr­e­ Az emberek vi­szont a monopóliumok súlyos nyom­ás­a alatt élnek, és bi­­zzony nem indokolatlanul ret­tegnek jövőjükért Az olasz társadalmi hely­zet, a bonyololt ellentononciá­sok, az ipari- és agrárp­ole­­teriétua, és általában az olasz nép hagyományai mind arra utalnak hogy kész kaptafá­val nem lehet hatékony prog­rammot készíteni a sajátos olasz helyzetben. A szocializ­mus olasz útját termékeny, mélyervszántó marxista elem­zéssel kell megoldani Ez döb­benetes erővel megmt­atko­zott az olasz párt VIII. kong­resszusán. Fejtegetésében Doronyszki elvtárs ezután AZ OLASZ KÖZSÉGEK ÉS VÁROSOK HELYZETÉ­RE TÉRT ÁT. Kezdetben megemlített egy érdekes adatot: Bologna, ez a 350.000 lakosú nagy olasz vá­ros, már 1941 óta a munkások kezében van, s a fasiszta kor­szak kivételével ők irányít­ják a város életét. Az olasz kommunisták és szocialisták 1700 községet irá­nyítanak. A legutóbbi közsé­gi választásokon ugyan el­vesztettek 200 községet, azon­ban 240 utat hódítottak meg. A dolgozók irányította köz­sósokban az a jellegze­­s, hogy a kommunista és szoci­alista vezetők mind nagyobb mértékben támaszkodnak a noi­tárokra, a választókra. Uj szerveket létesítenek, uj formákat valósítanak meg. pm.elyek az érvényben lévő törvények szerint eddig nem leérték- Ezeket az eredeti szerveket azért vezethették be, mert: a törvény kifejezet­ten nem tiltotta meg életbe­hívásukat. Egyébként el kell mondani, hogy Olaszországban a kom­munális rendszer, tehát a kövegek önkormányzata, au­tonómiája távolról sem olyan fejlett, mint Nyugat-Eu­rópa más államaiban. Az olasz köz­ség­törvények elavultak. Ja­var­ész­ük jóval a második vi­lágháború előtt készült. Ar­ról se feledkezzünk el, hogy a fasizmus meggátolta a köz­ségek fejlődését, mert szigo­rúan Rómában központosítot­ta a hatalmat.­A második vi­lágháború után sem készül­tek a.A községi törvények és Olaszország haladó erői jelen­leg a kommunális rendszer fejlesztéséért küzdenek. Doronyszki elvtárs ezután felsorolt néhány eredeti újí­tást, amit a munkáspártok ve­ze­tek be az­ általuk irányí­tott községekben. Tanácsadó testületet létesítettek, amely már a közvetlen demokrácia szerve, azután adótanácsokét hívtak életbe, amelyek sike­resen működnek. Jegyzetfü­zetéből egy érdekes és jelleg­zetes példa is előkerült: Bo­lognában a várostanács a la­kosság kétharmadát mente­sí te­te az úgynevezett csalá­di adó fizetése alól. Mentesí­tette az adó alól azokat a pol­gárokat, akiknek a jövedel­me csak az életminimum szín­vonalán mozog. Viszont na­gyobb adót vetett­­ a gaz­dagokra Ez a nagyváros ilyen módon 30 millió lírával több adót hajt be, mint aze­lőtt EZUTÁN RÉSZLETESEN BESZÉLT AZ OLASZ AG­RÁRKÉRDÉSRŐL ÉS A SZÖVETKEZETEKRŐL. Több szövetkezetet is meg­látogattak a mezőgazdasági­lag fejlett Emilia tartomány­ban. ■ többek között részle­tesen megismerkedtek egy korszerű tejfeldolgozó szövet­kezet munkásságával. Do­­ronyszki arcán élményszerű­­en villant fel az emlékezés, amikor az olasz parasztok me­leg és baráti vendégszereteté­ről beszélt. A nagyjelentőségű olasz pártkon­gresszus — mondot­­ta azután — legtöbbet éppen az agrárkérdést vitatta. Nem véletlen ez, mert a paraszt­ság helyzete különösen az or­szág déli részén, alapvetően fontos az olasz szocialista út meghatározásában. Olaszor­szágban 1 millió földnélküli van és nagyon sok szegény­­paraszt- Többek között 600.000 cs­­d a feles­ bérlet­ből. Ezzel párhuzamosan íme egy rendkívül érdekes adat: az Általános Munkakonföde­­rációba 1 millió szervezett földmunkás van és 600.000 feles. Ha már az adatoknál va­gyunk, soroljuk ide a követ­kező érdekes számadatokat is Ferrara körzetből, amelye­ket Doronyszki elvtárs jegy­zetfüze­tből keresett ki. A körzetben 263.000 hektár föld van, s abból 35.000 víz alatt A föld 61 százalékát 403 nagy­birtokos tartja kezében, 15.000 törpeparasztnak vi­szont egy hektárnál kevesebb földje van, és „bir­okuk“ az egész földterületnek mindösz­sze 9 százaléka. A falun általában rendkí­vül kiéleződtek az osztályvi­szonyok. A béresek évente csak 120—140 napot dolgoz­nak. A nagybirtok gyors gé­pesítése mind több bérest szo­rít ki a munkából s a gyár­ipar sem tudja őket foglal­koztatni. Az Olasz Kommunista Párt teljes földreformot követel és a földbirtok korlátozását szorgalmazza, természetesen­­ oly módon, hogy ez ne sújt­sa a középparasztot. Ezenkívül törvényt követel a felesek helyzetének javítására, kö­veteli, hogy törvénnyel pon­tosan szabályozzák viszonyu­kat a birtokossal. A továbbiakban a szövet­kezetekről beszélt. Sőt mező­gazdasági ágazat tömörül szö­vetkezetbe, például jól műkö­­dő tejfeldolgozó és borásza­ti szövetkezeteik vannak. He­lyenként szöve­kezeti alapon szervezik a gépesítést, tagok földjének gépi megmunkálá­sát So­c beszerző-értékesítő szövetkezetet is létesítettek falun. Ezenkívül közös, terme­lőszövetkezetek is működ­nek. A parasztok összeadták földjüket és közösen műve­lik. Elsősorban azok, akik az agrárreformmal jutottak föld­höz de egyesültek azok a pa­rasztok­ is akik a szövetkezet által bérelt földet művelnek. Földmegmunkáló szövetkeze­teket teremte­nek ott is, ahol az államtól vettek talajjaví­tással termékennyé tett föl­det.. A szövetkezetek erőteljes küzdelmet vívnak a kis- és közérvparaszt érdekében. Har­cuk egyáltalán nem könnyű, mert a monopóli­umokkal, a na­gyb­­otokkal kell bírkózni­­ok, mégis sok esetben sike­res a harcuk. A kommunista és szocialis­­ta párt kifejezetten a szövet­kezetek révén, a szövetkeze­­tek létrehozáséval enyhít a munkanélküliségen. Arra tö­rekszik, hogy több munkám nőt bizto­tosan a bé-esekn­k is és ezáltal is védje a pa­raszti prier-eket. A szövetkezetek a komomu­nista és szocioiste párt mz­dasészi és poltikai tám­pontjai, az álteltok­et feioltott szövetkezetek az etek szocia­lista szervezetek a falun. A látottakat összegezve Do­ronoszlo elvtárs még kijelen­tette, hogy a szövetkezetek­ben rendkívül sok érdekes dolgot tapasztalok, újdonsá­gokat is láttak, és ezért iíceán hasznos lesz a tapasztal test­re, a szövetkezeti küldött­ségek cseréje. MÉG EGYSZER VISSZA­TÉRT A MUNKÁSOK ÉLE­TÉRE. A szakszervezetekről kez­detben elmondott adataihoz hozzáfűzbe, hogy az Általá­nos Munkakonföderáció, a legnagyobb olasz szakszerve­­zet. (kívüle még a szociálde­mokratáknak és a keresztény­demokratáknak van szakszer­vezete, ezek a szervezett mun­kásoknak mintegy 25 száza­lékát tömörítik) konkrét kér­dések megoldásában egyesí­ti a munkásosz­ályt. Szerepe és befolyása rendkívül nagy. A gyárakban úgynevezett belső bizottságok létesültek, ezek kötik a kollektív szer­ződéseket, tárgyalnak a tulaj­donossal és sikeresen harcol­nak a munkásosz­ályra nehe­zedő nyomás ellen. A nagy­tőke minden eszközt megra­gad hogy megossza a mun­kásosztályt és nemzetközi mé­retű mesterkedésektől sem ri­ad vissza. A szakszervezetek említett belső bizo­tságai vi­szont igen tevékenyek és mind nagyobb befolyásra tesz­nek szert. Harcolnak azért, hogy a munkás l­akások kiosz­tásában döntsenek hogy a többi szolgáltatást (menzák stb.) is a bizottság útján való­sítsák meg. VÉGÜL VISSZAEMLÉKE­ZETT A NAGYON BARÁ­TI FOGADTATÁSRA, a szíves találkozásokra falun és városán. Elmondta, hogy a szocialista Jugoszlávia iránt őszinte és mély szeretet nyil­vánult meg minden alkalom­mal. Szívélyes és elvtársi, őszinte és nyílt megbeszélést folyta­tak a pártemberekkel. A múlt ellentéteinek kikü­szöbölése után Doronyszki elvtárs szerint a tapasztalat és véleménycsere mindkét részről hasznos volna. A lá­toga­ás továbbá hozzájérult a két ország jobb megértéséhez és fejlődő kapcsolataihoz. Sietve még egy adatot fű­zött általános benyomásaihoz. Elmondta, hogy rendkívüli ha­ást gyakorolt rá a nők te­vékenysége. A szakszerveze­tekben, az Olasz Kommunis­ta Pártban a tagoknak majd 40 százaléka nő­ Amikor ideért, a­ár a mu­tató arról tanúskodott hogy másfél óra óta beszéltetjük ami bizonyára visszaélés in­terjú vétekben. Lett volna még hozzá intézendő kérdés, több apró és nagyobb észre­vétele kellett volna még az o’­sz é’e're jellemző, hogy az olvasó számára teljesebbé te­gyük Doronyszki el vtárs él­ményeit. Remélhetőleg még alkalom nyílik erre reá­ Vor. a. t. Sztevan Doronyszki Bosko PETROVICS újévi üdvözlete 3. oldal

Next