Magyar Szó, 1957. március (14. évfolyam, 58-88. szám)

1957-03-01 / 58. szám

L­sMml Nem csatlakoznak a tömbökhöz Akció az izraeli csapatok kivonulása érdekében Be­fejeződött a négy arab államfő tanácskozása AZ USA MEGMARAD ÁLLÁSPONTJA MELLETT Dulles a csapatok visszavonását követeli Az amerikai külügyminisz­térium képviselője kijelentet­te, hogy Dulles külügyminisz­ter tegnap követelte az izra­eli kormánytól, önkéntesen vonja vissza csapatait Egyip­tom­ból azoknak az intézkedé­seknek elkerülése végett, a­­melyeket az ellenkező eset­ben az Egyesült Nemzeteik fo­ganatosíthatnának. A képvi­selő hozzátette, hogy az ame­rikai ENSZ küldöttség most véleménycserét folytat, hogy megtalálja Eisenhower feb­ruár 20-án elmondott beszé­dében kifejezett nézeteinek a legjobban megfelelő formát A képviselő kijelentése sze­rint az Egyesült Államok to­vábbra is azt a nézetet kép­viseli, amelyet Eisenhower beszédében kifejtett vagyis, hogy az izraeli csapatokat feltétel nélkül vonják ki Egyiptom területéről. IZRAEL GÁZA POLGÁR­MESTERÉNEK ELRAB­LÁSÁVAL VÁDOLJA EGYIPTOMOT Tel Avivból jelenti az AP. Az izraeli hadsereg hivata­los képviselője tegnap meg­vádolta Egyiptomot hogy rohamosztagos katonákat leül­dött a gázai körzetbe, akik megkísérelték a város pol­gármesterének és két fiának elrablását. Az izraeli képvi­selő szerint a polgármestert és fiait elvezették otthonuk­ból később azonban sike­rült megszökniük. A kairói rádió jelentése szerint tegnap este háromna­pos megbeszélések után be­fejeződött a négy arab ál­lamfő tanácskozása. A megbe­szélésekről, illetve a négy arab ország közös politikájá­ról közleményt adtak ki. Az államfők meghallgatták Sza­­ud király beszámolóját Eisen­howerrel folytatott megbe­szélésekről. Megállapodtak abban, hogy nem csatlakoz­nak a tömbökhöz és hogy akciót kezdenek az izraeli csapatok kivonulása érdeké­ben, követelik, hogy Egyip­tom kártérítést kapjon, visz­szautasítanak minden meg­oldást, amely nem ismeri el Egyiptom szuverenitását a Szuezi-csatornán, elítélik Anglia Jemen elleni támadá­sát és támogatják Algéria törekvéseit. NEM JELENTKEZETT FELSZÓLALÓ Elhalasztották az ENSz Közgyűlését New Yorkból jelenti az AP. Az Egyesült Nemzetek köz­gyűlése elhalasztotta a ju­goszláv időszámítás szerint tegnap este 9 órára bemon­dott ülésezését. A Közgyűlés elnöke bejelentette, hogy az ülést azért halasztják el, mert egyetlen felszólaló sem je­lentkezett. A Közgyűlésnek folytatnia kellett volna a kö­zépkeleti vitát. MAGYAR SZÓ MAGYARORSZÁG ELHAGYÁSÁRA SZÓLÍ­TOTTÁK FEL AZ USA KÖVETÉT mert nem adta át megbízólevelét A budapesti rádió jelenté­se szerint a magyar kormány­­ jegyzéket intézett az ameri-­­­kai kormányhoz, amelyben­­ többek között elmondja,­­ hogy az amerikai kormány mintegy négy hónappal ez­előtt Budapestre küldte Wels rendkívüli követet és meghatalmazottat, akit buda­pesti képviseletének vezetésé­vel kívánt megbízni. Wels 1955 november első napjaiban meg is érkezett Budapestre. Habár megérkezése óta már közel négy hónap eltelt Wels megbízó levelét még nem adta át, sőt a külügymi­nisztériumban sem tett hiva­talos látogatást­ Ugyanakkor a minisztérium­ tudomására jutott — mondja a jegyzék — hogy Wels olyan hivatalos tevékenységet folytat, amely­re a nemzetközi jogszabály értelmében csak a már meg­bízó levelét átnyújtott misz­­szió vezetőjének van joga. Ezért a kormány kéri az E­­gyesült Államok kormányát, távolítsa el Magyarországról Welset, ha megbízó levelét továbbra sem kívánja át­adni. Az amerikai Egyesült Álla­mok budapesti követsége — amint a budapesti rádió je­lenti — tegnap jegyzékben közölte, hogy Wels követ elhagyta Magyarország terü­letét A BUDAPESTI RÁDIÓ AZ ELMENEKÜLT ORVOSOK SZÁMÁRÓL A budapesti rádió jelenti, hogy az októberi események után több mint ezer orvos menekült el Magyarország­ról. Az októberi események előtt Magyarországon 17.000 orvos dolgozott, ennélfogva a rádió hangsúlyozza, hogy „az országban nem lesz orvoshi­ány“. Óra ország lakói Már derengett a hajnal. A mühel­y falain órák tik-takol­tak. Egy üveglapokkal kere­tezett asztalon szintén kis és nagy órák hevertek. Az e­­gyik zsebóra különösen lá­zasan ketyegett. Sietett, azért hozták be, hogy az órás pon­tosan beállítsa. — Ezt kellett megérnem ... — dörmögte a nagy fogaske­rék. — Mindig mondtam, hogy lassan járj, tovább érsz. Most pár ilyen kapkodó kis hebehurgya kerék miatt ja­vítóintézetbe kerültünk. A másodpercmutató kis horgas kereke visszaketye­gett. — Ti csak lustálkodtok, és látszólag nem is forogtok. Csak rólunk látszik, hogy jár az óra. A hajszálrugós bille­gő kerék jobbra-balra billeg­­teti magát, én egy irányban forgok és a billegőnek is erőt adok. Csak mi ketten a du­nie hangot, de ti, többiek csak hallgattak, mint a sir. Egy nagyobb fogaskerék, amelynek fogai a kis horgas­­kerékkel voltak kapcsolatban közbeszólt: — Mit hencegsz, horgáé? Nélkülem meg sem moccan­nál. Tőlem kapod az erőt és azt beláthatod, hogy ameny­­nyiszer gyorsabban forogsz, én éppen aranyszor erősebb vagyok nálad. Engem nehe­zebb volna visszatartani a mozgásban, mint téged. A rugó fölötti fő fogaske­rék fellázait. — Jobb lesz, ha mindany­­nyian hallga­­tok. Tőlem kap­jártok mindannyian az erőt. Hatvan fogammal harm­ic­­fogu szomszédomat forgatom Világos, hogy ő kétszer meg­fordul, míg én egyszer, de éppen­­ezért én vagyok két­szer erősebb nála. Rugó Rudi a hatvanfogu kerék alatt végre kitört: — A bolond is tudja, hogy ennek az egész kerek órabi­rodalomnak én vagyok a fő mozgató rugója. Mindannyi­an tőlem kapjátok az erőt Tudvalevő, hogy minél ki­sebb és gyengébb egy ke­rék, annál hangosabban ke­tyeg. Elég tehát az üreg ke­tyegésből. Rugó Rudinak valóban sen­ki sem mert ellentmondani az órabirodalomban. Rugó Rudi azonban megfeledke­zett arról, hogy az apró óra­­országon kívül mégis csak volt élet Egy kis egér éppen akkor törte át az elhanyagolt órás­műhely egyik omlatag fülét és az üvegfára ugrott. — Jó olajszagot érzek — cincogta vidáman. — Úgy látszik, te vagy ilyen finom olajjal bekenve, te hangosan ketyegő apró fogaskerék! Odamászott az órához, és beleszagolt a billegő és han­gosan ketyegő kerék csap­ágyába. Észre sem vette, hogy a vakolatos orráról egy apró homokszem a horgas kis kerék és a szomszédos kerék fogai közé szorult — Jaj, de kellemetlenül fe­szíti valami a fogaimat! — nyikorgott a nagyobb kerék. — Hol egy fogpiszkáló? Kér­désére senki sem felelt, ha­nem a többi kerék türelmet­lenül nógatni kezdte: — Ne­­moccanj már, mi van veled. — Nem bírok — nyafogott a kerék. Fogaim nem férnek el ettől az apró homokszem­től, hanem most segítsen át ezen a zökkenőn az az erős hatvantogu kerék. A hatvantogu kerék azon­ban Rugó Rudira hárította át a felelősséget. — Én nem teh­etek semmit — mentegetőzött Rugó Rudi. — Az én erőm valóban száz­szorosan elgyengülve érke­zik hozzátok, de sajnos for­dított a helyzet visszafelé. A homokszemtől származó gyen­ge akadály ereje százszoro­san megerősödve érkezik hoz­zám, ég azért nem bírok vele. A kerekek most már be­látták, hogy egymásra van­nak utalva, ég a pontosan já­ró órához minden kerékre, kicsire és nagyra egyaránt szükség van. Most azonban a kotyogó hajszálrugó billegő kerék hallgatott és kétségbeesetten várt. Végre kinyílt a műhely aj­taja és belépett az órás. Egér Elemér az ajtó nyikorgásra villámgyorsan eliszkolt. Az órás erősebben felhúzta az öntelt Rugó Rudit, majd dühösen dörmögte magéban. — Tegnap még járt ez a piszkos óra, nem tudom mi­ történhetett vele. Minden­esetre ráfér egy kis fürde­tés! Tiszta benzint öntött a ke­rekekre, amellyel kisodorta az akadékoskodó homoksze­met a fogak közül. Az óra fellélegzett, és bol­dogan ketyegte: — Ember­erőt ad most vissza A Jó óra, csak ha tiszta. ZOLI-bácsi Döntés nélkül A Nyugateurópai Un­ó üléséről (Állandó tudósítónk telefonjelentése) London, február 27- A Nyugateurópai Unió mi­nisztertanácsának londoni ülése az első napon azzal az angol követeléssel foglalko­zott hogy hagyják jóvá a Nyugat-Németországb­an állo­másozó angol csapatok csök­kentését. Az angol álláspon­tot Selwyn Lloyd külügymi­niszter azzal az ismert tény­nyel indokolta, hogy Nagy­­britannia eddig aránytalanul nagy részt vállalat a közös védelem térzséből és a gazda­sági nehézségek fegy­veres e­­rőinek általános csökkentésé­re kényszerítik. Várható is volt, hogy az Unió többi tagállama szembeszáll ezzel a dön­téssel, s kifejezi aggo­dalmát, hogy az angol csapatok kivonulása meg­­­gyengítené a „hagyomá­nyos védelmet“ vagyis növelné a nukleáris há­ború veszélyét — megér­tést mutat az angol gaz­dasági nehézségek iránt, de ugyanakkor hivatko­zik saját nehézségeire is. Különös figyelmet keltett von Brentano nyugatnémet külügyminiszter felszólalása, aki magára vállalta, hogy tár­sai nevében megmagyarázza, Európában mennyire félnek a német csapatok fölénybe­­kerülésétől a Nyugateurópai Unióban. A helyzet iróniája persze nem kerülte el az é­­ber londoni megfigyelők fi­gyelmét. Most, miután a né­met képviselő kifejtette a francia érveket, az várják, hogy a francia képviselők most Nyugat-Németország ka­tonai biztosításának szüksé­gességéről beszéljenek. Mindenesetre, semmi döntést sem hoztak. Úgy határoztak, ha a angol javaslatot újra tárgyalják, ha előzőleg az Atlanti Tanács is meg­vitatja. Ha a Nyugateuró­pai Unió többsége elve­ti az angol követelést, akkor Nagybritannia sz­mára csak az a kiút ma­rad, hogy közli az Atla­ti Tanács valamennyi tag­államával, az ország gaz­dasági válság előtt­­, és ezért szükségszerűen csökkenteni kell az an­gol hozzájárulást a kö­zös védelemhez. Persze ez nem valami kik­lem­es az angolok számára és ezért várható, hogy Sandys vagy Selwyn Lloyd, még mi­előtt erre az utolsó lépésen szánja magát, kimeríti a mag­győzés minden lehetőségét­­. TXMOTUEVIQI A Nyugateurópai Unió országainak vezetői Párizsban tanácskoztak. Képünkön bal­ról jobbra: Van Acker (Belgia) Adenauer (Németország) Guy Mollet (Franciaország) Sepra (Olaszország), Luns (Hollandia) és Be­ec (Luxemburg) ibo­lya (Folytatás az­­ oldalról) Kon meglazítja a kötést és friss vízzel megitatja az ibo­lyát. A szomjas virág felébred,­­ de aztán napról-napra szom­­­morúbb, sipadtabb lesz. Illa­­t­­os kelyhe is bezárul. Hiába * Évike minden gondoskodása, a betegségének nincsen orvo­sa, nincs orvossága Megöli a szülőhelye utáni vágyakozás. Az erdőn, a mezőn és a kertekben maradt ibolya­­testvérkék ezalatt boldogan élnek tovább. Ott kéklenek kisebb-nagyobb c­soportok­ban, összemosolyognak a napsugárral, összesúgnak­­ szomszédaikkal. A kis ibolya mézzel kínálgatja a méhecs­két, a pillangót. Hallgatja a madár csevegését, a fák, a bokrok susogását. Megfürdik a hajnali harmaté­remb­en, s szívalakú levelével betakarja a fázó bogarat. A levegőt pe­dig teleleheli a tavon só­hajtásával. örül az életnek, hogy­­ a földet­­ is szebbé, színeseb­­­bé teheti. ” Péntek, 1957. m. 1. Stojzc jun LdtfcMusiL Méhek A kertemben két fa áll dús virágru­k­ában. moziba­­rackfám halvány rózsaszín­ben, kajszibarackfáim meg pompás fehérben. A többi fa is mind rügye­zik, bimbózik. Gyönge kis sápadt levelek bújnak ki a rügy alól. A virágokat méhek döngi- s­elélik körül. Ringatóznak a­­ levegőben virág alatt, virág felett. Be’e-beleszéllnak a virág helyhébe. Varra Adám március első szerdáj án k'ment a méhisbe. Va’ami vörös posztót ter’tett a kis elé, k'nyitotta a kis­­ ajtót. I A méhek e’obui­ak a th lyukon. T?nteregtek Jóízű­en nyujtézkodtak Aztán zim-zu­m föl rendí­tek a vö­ö­­posztóró. Körülm­uzsikálták­ egynéhányszor a kast cseneg­­ indultak egyenként, hárman­­­ként, tizenként, szép a virá­­­­gos világba, az ezüstös fűz­barkák közé, patakpartra, rétországba, erdők végtelen­ségébe. Valahányszor haza­tértek, mindig megújságol­­ták az őröknek, hogy az ibo­lya késik az idén, de a kö­­kény­ese a fűz több virág­port ad, mint máskor. És bizonyára megujságol­ók az én barackfáimat is. Szeretem a méhek muzsi­káit Mennyi igyek­vés van ezek­ben a kis szárnyas rovarok­ban! Milyen sietséggel eresz­kednek egy-egy most nyílott, mézzel telt virágágyásra és c’vetik haza málv lassú re­­nü’és'el­édzs terhűk0* egy­­egy századr^rzovi picinyét ew erező méznek Talán az fcísz napi munk^a nem több e»vn°k-eeenek egy csöpaenet rr/znél A napsági la* után a kasnak minden népe e'fáradtan hallik pihe­nő alvásra. gárdonyi Géza

Next