Magyar Szó, 1957. május (14. évfolyam, 119-147. szám)
1957-05-01 / 119. szám
MAGYAR SZÓ Gazdasági fejlődésünk távlatairól Szvetozár Vukmánovics alelnök beszélgetése az újságírókkal Szvetozár Vukmánovics Tempó, a Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnöke eleget téve a Borba meghívásának, válaszolt a lap szerkesztőinek kérdéseire gazdasági fejlődésünk távlatairól. Az alábbiakban részleteket közlünk fejtegetéseiből. — Gazdasági fejlődésünk távlatairól nem lehet beszélni anélkül, hogy ne térnénk ki az eddig elért eredményekre. — Így kezdte a beszélgetést Szvetozár Vukmanovics Tempó. — Ha pedig már szólunk eddigi gazdasági fejlődésünkről, akkor nem maradhatunk meg a sikerek és kudarcok felsorolásánál. Ugyanis sokkal fontosabb elemezni azokat a feltételeket, amelyek módot adtak az eredmények elérésre, illetve elemezni azokat az okokat, amelyek miatt kénytelenek voltunk kudarcokat is elkönyvelni a gazdasági építés egyes területein. Vukmanovics elvtárs ezután ismertette a múltban elért eredményeinket, _ felsorolta balsikereinket, rámutatott az ezeket előidéző okokra, majd így folytatta: _ — Eddigi gazdaságpolitikánkat, az ország iparosításának és villamosításának politikáját hazánk háború utáni helyzetének anyagi és más feltételei szabták meg az iparosítás és villamosítás politikájával, nemkülönben azzal, hogy idejekorán megszüntettük a közgazdaság adminisztratív igazgatási rendszerét, és bevezettük a munkásönigazgatást, olyan kedvező feltételeket teremtettünk, hogy a legutóbbi években lehetővé vált gazdaságunk gyors fejlődése. 1953 és 1956 között közgazdaságunk bruttó termelése évente átlag 6 százalékkal növekedett, ha pedig a nagy termésingadozások miatt mellőzzük a mezőgazdaságot, akkor a többi gazdasági ágak bruttó termelésének értéke mintegy 9 százalékkal növekedett évente. Ilyen kedvező fejlődési arányszámokat ma csak igen kevés európai ország mutathat ki. Bátran mondhatjuk azt is, hogy az ipari termelés alakulásának olyan kedvező jelzőszámait, amilyeneket hazánk a legutóbbi éveikben elért, egyetlenegy nyugateurópai ország sem mutathat fel. Ipari termelésünk ugyanis átlag 13 százalékkal növekszik minden esztendőben. Mindez azt mutatja, hogy a munkásönigazgatás konkrét eredményei nem maradtak el. Ellenkezőleg a gyakorlat bebizonyította a munkásönigazgatás minden előnyét a közgazdaság adminisztratív és központi igazgatása felett A munkásönigazgatásnak ezeket az eredményeit el lehet hallgatni, de nem lehet megváltoztatni (kivéve egyes cikkekben, annak bizonyításául, hogy Jugoszláviában »kudarcot vallott« a munkás önigazgatás bevezetésének kísérlete). Ilyen lendületes gazdasági fejlődést természetesen nem érhettünk el az egész ország komoly erőfeszítései nélkül. Azonkívül ezt az erőteljes ipari fejlődést nem érhettük el bizonyos zavarok nélkül, sem amilyenek például egyes gazdasági ágazatok elmaradása a fejlődésben és bizonyos aránytalanságok egész gazdasági fejlődésünkben. A legkomolyabb aránytalanság külföldi fizetési mérlegünkben támadt Fizetési mérlegünk deficitje már most komolyan fékezi közgazdaságunk fejlődését, és ha nem teszünk megfelelő intézkedéseket, a közeljövőben is tovább fékezi. A Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnöke azután ismertette fizetési mérlegünk deficitjének okait, és rámutatott arra, hogy ezt nem lehet pusztán az ország iparosításának tulajdonítani, mégpedig azért nem, mert igen sok reprodukciós anyagot és élelmiszert is hoztunk be külföldről. Annak sem lehet tulajdonítani külföldi fizetési mérlegünk deficitjét, hogy nemzeti jövedelmünket túlterheltük népvédelmi beruházásokkal és kiadásokkal, már azért sem, mert ezek a kiadások viszonylag csökkennek, és a nemzeti jövedelem 42 százalékáról (1952) az idén 28 százalékra csökkentek. A külkereskedelmi intézet elemzése szerint közgazdaságunk deficitje strukturális jellegű és oka még a háború előtti Jugoszlávia közgazdaságában gyökerezik. Már a háború előtti Jugoszlávia közgazdaságában is fellelhető a kivitel csökkenése a bánya és erdőkincsek fokozatos kimerülése és a mezőgazdasági termelés pangása, sőt visszafejlődése folytán a lakosság számának egyidejű növekedése mellett. Hazánk iparosításának éppen az volt egyik feladata, hogy megállítsa fizetési mérlegünk állandó romlásának folyamatát Ez bizony nem volt könnyű, sőt óriási pénzöszszegek és anyagi eszközök felhasználását tette szükségessé. Az ismert érclelőhelyek (Bor, Trepcsa, stb.) kimerülése újabb beruházásokat követelt hogy megállítsuk a termelés csökkenését Hasonlóképpen újabb beruházásokat követelt erdőgazdaságunk ésszerűtlen kihasználása, nemkülönben a gabonatermelés pangása is. Másrészt maga az iparosítás és a nagy ipari beruházások ebben az időszakban nem járhattak gyors eredménnyel, sem a termelésben, még kevésbé a kivitel növelésében. Az iparosításra tett erőfeszítések és beruházások csak az utóbbi években kezdenek gyümölcsözni és az elkövetkező években még jobb eredményeket várhatunk. Nem kell tehát türelmetlenkednünk, mert bízhatunk abban, hogy iparosításunk teljes eredménnyel jár az ipari termelés további növelése és minden más gazdasági ágazat továbbfejlődése szempontjából egyaránt Szvetozár Vukmanovics Tempo nyomatékosan rámutatott arra, hogy mindent meg kell tennünk fizetési mérlegünk deficitjének kiküszöbölésére. Erre meg is van a lehetőség. Közgazdaságunkban például igen sok beruházó alap van, amivel a vállalatok, a községek, a járások, a köztársaságok és a szövetség önállóan rendelkeznek. A gazdasági alapok decentralizációja kétségtelenül nagyon eredményes, mert arra készteti a vállalatokat és a kommunákat, hogy továbbfejlesztésükre elsősorban helyi forrásokat szervezzenek Amilyen sok gazdasági beruházó alap létezése egy olyan gazdaságban, amelyben a fizetési mérleg deficitje nemcsak ideiglenes kísérő jelensége az iparosításnak, hanem sokkal mélyebben gyökerezik, feltétlenül megköveteli az alapok felhasználásának bizonyos tervszerű irányítását, anélkül, természetesen, hogy érintenénk az alapokkal való rendelkezés jogát. Végül meg kell jegyeznem azt is, hogy a következő időszakban feltétlenül külkereskedelmünk szükségleteit is tekintetbe kell vennünk, amikor megszabjuk gazdasági fejlődésünk irányát .b Szvetozár Vukmanovics Tempo ezután a közgazdaságunk aránytalanságairól szólt. Először is rámutatott ipari termelésünk egyik jellegzetességére, t. 1., hogy a feldolgozóipar nem dolgozik teljes kapacitással. Egyes feldolgozó iparágak teljesítőképességüknek még a felét sem használják ki, ha pedig tekintetbe vesszük a harmadik váltást is, akkor a feldolgozóipar teljesítőképességének kihasználása még ennél is kisebb. Másrészt a reprodukciós anyagot és üzemanyagot gyártó meg energiát fejlesztő vállalatok teljesítőképességét nagyobb mkra teljesen kihasználjuk, mert a szén és az energia értékesítésének pillanatnyi nehézségei csak átmeneti jellegűek. Ez a helyzet feltétlenül óvatosságot követel a feldolgozóipar továbbfejlesztése terén, mert sokkal fontosabb, PAP JÓZSEF, hogy saját nyersanyagbázisunk kifejlesztésével és kivitellel biztosítsuk a meglévő teljesítőképesség teljes kihasználását. Eddigi ipari fejlődésünk azt is bizonyítja, hogy ipari vállalataink elsősorban a hazai piac felé fordulnak, s emiatt nem termelnek racionálisan és nem képesek kiállni a világpiaci versenyt. Ez a megállapítás elsősorban gép- és villamosgép-iparunkra vonatkozik, amely ma mindent gyárt, amire csak közgazdaságunknak szüksége van, a termelési költségekre tekintet nélkül. Hogy ezek a vállalatok eddig megtalálták »számításukat«, gazdaságpolitikánk bizonyos protekciós intézkedéseinek köszönhetik és annak, hogy hazai piacunk el volt szigetelve a világpiactól Ám az ilyen vállalatokszámítása semmiesetre sem válik be, mihelyt közgazdaságunk teljesebben bekapcsolódik a világpiacba. Közgazdaságunk szélesebb körű és teljesebb bekapcsolódása a nemzetközi munkaelosztásba, kétségtelenül súlyos helyzetbe hoz sok kisebb iparvállalatot, azokat a vállalatokat, amelyek akkor jöttek létre, amikor piacunk szűkölködött egyes termékekben, mert ezeknek, főleg pedig a közszükségleti cikkeknek behozatalát nagymértékben korlátoztuk. Ezeknek a vállalatoknak le kell mondaniuk nagyszabású terveikről és kiegészítő vállalatokként kell továbbfejlődniük, más nagy vállalatokkal együttműködve és kiegészítve termelésüket. Persze ez nem azt jelenti, hogy megvonunk minden védelmet a hazai ipartól. Ellenkezőleg. Továbbra is védelemben részesítjük és támogatjuk hazai iparunkat, de nem úgy, hogy elősegítjük az ésszerűtlen termelést és végeredményben az élősködést. Ha tehát ebből a szempontból foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy a következő időszakban milyen iparágak fejlődését kell szorgalmaznunk, azt látjuk, hogy a színesfémipar, az elektroipar, a vegyiipar és az élelmiszeripar jön tekintetbe. Szvetozár Vukmanovics Tempo ezután a mezőgazdaság távlati fejlődéséről beszélt és rámutatott a mezőgazdaság és a többi gazdasági ág fejlődését összekapcsoló körülményekre. * Eddigi ipari fejlődésünk — mondotta többek között — szükségszerűen a mezőgazdasági termelés elmaradását okozta. Ez másként nem is történhetett. Másrészt az ipari fejlődésnek széles távlatokat kellett nyitnia a mezőgazdaság fejlődése előtt. Ha hibákról beszélhetünk hazánk eddigi iparosításában, azt mondhatjuk, komoly hibát követtünk el azáltal, hogy nem fejlesztettük magasabb színvonalra a traktor és mezőgazdasági gépgyártást, a műtrágya és a növényvédőszer gyártását, stb. Traktor és mezőgazdasági gépgyártásunkat még mindig nem helyeztük korszerű ipari alapra, hogy tömegesen és olcsón termelhessen. Ugyanez a megállapítás vonatkozik műtrágya és növényvédőszer-gyártásunkra is Igaz ugyan, hogy iparunk már javarészt kielégíti a mezőgazdaság szükségleteit, de még nem teljesen, különösen árak tekintetében nem, mert az árak még mindig magasak, a mezőgazdaság nem bírja el őket térítmény nélkül. A mezőgazdaság fejlesztése végett feltétlenül szükséges tehát, hogy az elkövetkező időszakban tovább fejleszszük traktor- és mezőgazdasági gépiparunkat, műtrágya és növényvédő szereket gyártó iparunkat, mégpedig olyan színvonalra, hogy ne csak minőségi szempontból, hanem mennyiség és ár tekintetében is kielégítse mezőgazdaságunkat. Másrészt a mezőgazdasági termelés fejlődésétől függ azz ipar további fejlődése is.. Már elmondottam, hogy feldolgozóiparunk nem használja ki egész teljesítőképességét, mert az országban nem fejlődött ki a nyersanyagtermelés, másrészt pedig nem képes kivitellel megfelelő anyagi eszközöket előteremteni nyersanyag és reprodukciós anyag behozatalra. Behozatalunk legfőbb tételei a búza, zsír, cukor, gyapot, gyapjú, stb., tehát ha figyelembe vesszük, hogy mindezt jómagunk is termelhetünk. (Folytatás a 14. oldalon) Első ízben szentelte a legfelső törvényhozótestület egész ülésszakát a mezőgazdaságnak. Ez természetesen azt jelenti, hogy eddig még nem tárgyaltak bővebben a mezőgazdaságról. Az utóbbi években, különösen a gazdasági kérdések vitájában, sok szó esett róla. Ezek a viták azonban nem hoztak megoldást, inkább csak utaltak a megoldatlan kérdésekre, és részben megmutatták, hogy nem egynek megoldására nézve eltérnek a vélemények. Maga a képviselőházi vita a régebbi véleménykülönbségek ellenére, már nem volt polemikus. Ez annak köszönhető, amint a vitában is megemlítették, hogy alapos előkészületek előzték meg. Már az előkészítő viták során tarthatatlannak bizonyult az az elgondolás, amely az elaprózott kisbirtok erőteljes pénzelésével szerette volna korszerűsíteni a mezőgazdasági termelést. De megdőlt az a nézet is, amely a mezőgazdasági nagyüzemek termelésével és az általuk bérbevett vagy megvásárolt földdel gondolta megoldani a mezőgazdaság korszerűsítését és nem számolt eléggé a jelenleg kellőképpen nem foglalkoztatott mezőgazdasági lakosságal és az általa képviselt termelő erővel. A Szövetségi Végrehajtó Tanács által előkészített tanulmány és az ezen alapuló határozati javaslat alaposságának és meggyőző erejének köszűnhető, hogy a képviselőházi vitában már nem voltak vélemény-összeütközések és hogy a törvényhozó testület egyhangúlag szavazta meg a határozatot. VILÁGOS TÁVLATOK A határozat kertelés nélkül tárja fel a mezőgazdaság nyílt kérdéseit, de egyúttal egész társadalmi fejlődésünk szemszögéből utal azokra a tényezőkre is, amelyek nemcsak lehetővé teszik, hanem éppen megkövetelik a mezőgazdasági termelésünkben mutatkozó félévszázados irányzat felszámolását. A jelenlegi helyzet tárgyilagos elemzése, amely visszanyúlik a mezőgazdaság félévszázados alakulására és kiterjed a termelés társadalmi körülményeire is, szilárd alapot nyújt a távlatok megrajzolására is. Különösen két körülményt kell figyelembe venni e mezőgazdasági politikánkat megszabó határozatban. Világosan kimondja, hogy szocialista fejlődésünk szükségszerűen megköveteli a mezőgazdaság alapos fejlesztését, és hogy ehhez jelentős éshuzamos beruházásokra van szükség. Ennek folytán az elkövetkező öt évben a mezőgazdasági beruházást az ideihez viszonyítva megtízszerezzük. Fontos mozzanat az is, hogy a határozat világosan megszabja a mezőgazdaság fejlesztésének formáit is, saját tapasztalataink alapján felvázolja saját utunkat a falu szocialista átalakításában. Ez az út elveti az elaprózott magánbirtok kollektivizálás útján való kisajátítását, de nem marad tétlen azokkal a kapitalista irányzatokkal szemben sem, amelyek a szocialista társadalom beavatkozása nélkül feltétlenül sújtanák a parasztgazdaságok nagy részét és gátolnák a társadalmi fejlődést is. A magánbirtokok és az általános szövetkezetek szorosabb együttműködése a termelő folyamatban lehetőséget ad arra, hogy a magánbirtokok, anélkül, hogy valaki is a tulajdonjogot korlátozná, a közösség beruházása alapján változtasson az eddigi lényegében maradt termelési módszeren A magánbirtokon így korszerű eszközök alkalmazásával, korszerű termelési módszerekkel nagyhozamú mezőgazdasági termelés valósítható meg. A FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETEK ÉS A NAGYÜZEMEK SZEREPE Ez az út a magántermelő és igazgatása alatt lévő általános szövetkezet kölcsönös anyagi érdekeltsége alapján lehetővé teszi a mezőgazdasági termelés fejlesztését és a magánbirtokosok életszínvonalának növelését, ugy hogy falun is mindjobban kifejlődnek a szocialista termelési és társadalmi viszonyok, és teljesen lehetetlenné válik a kizsákmányolás. Ezért az általános szövetkezet ■alapvető tényező a magángazdaságok termelésének fejlesztésében. Ennek megfelelően az általános földművesszövetkezetek alapeszközei öt-hat év alatt átlagban megnégyszereződnek. Ide a meglévő nagyüzemekben is, noha az egész földterületének csak mintegy tíz százalékát képviselik, indokoltan eszközölhetők jelentős beruházások, mert itt ezek a beruházások közvetlenül meghozzák a várt eredményeket a termelés növelésében. Ennek alapján a mostani érték kétszeresére fog emelkedni. Ez különösen fontos vajdasági vonatkozásban, mert nálunk, hazánk legfejlettebb mezőgazdasági vidékén, a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek a földterület egynegyedét képviselik. MEZŐGAZDASÁGUNK KULCSKÉRDÉSEI A képviselőházi vitában fölmerültek természetesen olyan elgondolások is, amelyek nem voltak összhangban a javaslat alapelveivel, például az, amelyik a szilvatermelést vagy a málnatermelés meghonosítását tartotta mezőgazdaságáig fejlesztése alapvető kérdésének, vagy az, amelyik kimondta, hogy a.farlbortól Szkopljeig az orv/0 egész területe gabonatermő vidék, stb. De mindez csak a vita melléátzöngése. A lényeges az, hogy a határozat félreérthetetlenül kimondja, mi a mezőgazdaság fejlesztésének kulcskérdése. A lezajlott vita azért vált a mezőgazdaság nagy napjává, mert nemcsak elemezte a helyzetet és célokat tűzött ki, hanem határozottan kimondta, hogy milyen anyagi eszközöket is kell biztosítani a következő évben a kitűzött célok elérésére. A határozat kimondja, hogy a mezőgazdasági termelést egészében kell fejleszteni, elsősorban a mezőgazdaságilag aktív vidékeken, ott ahol a befektetések a legkifizetődőbbek. A cél az, hogy az élelmiszerek behozatalát hat-hét év alatt kiküszöböljük és ugyanakkor tovább növeltk a mezőgazdasági termékeit kivitelét. Ezt úgy fogjuk elérni, hogy f okozzuk a mezőgazdasági termelés belterjességét az állattenyésztés jelentős fejlesztésével és növeljük a gabonahozamot anélkül, hogy a gabonával bevetett területet növelnénk. Az ipari növények termelése viszont hektáronkénti hozam és a bevetett vetésterület tekintetében is jelentősen növekedni fog. VAJDASÁG KÖTELEZETTSÉGE A kitűzött feladatok Vajdaságra nagy kötelezettséget rónak. Az előirányzott beruházásokkal hat-hét év alatt gabonaneműek hektáronkénti termését országos viszonylatban ötven százalékkal kell növelni, ez pedig azt jelenti, hogy a gabonatermő vidékeken a búza hektáronkénti hozamának el kell érnie a 23, Vajdaságban és Kelet-Szlavóniában meg a 30 mázsát. Hasonlóképpen a kukoricahozam országos átlagát is az eddigi 14 mázsáról 30 mázsára kell növelni. Az igénybevett eszközökkel öt év alatt hazánk egész mezőgazdasági termelését 30—33 százalékral kell növelni. Ez úgy érhető el, ha a gabonatermő vidékek s6 százalékkal, a szocialista nagyüzemek pedig 100 százalékkal növelik a termelést. Nagy feladatok ezel, s megkövetelik a termelő, a társadalmi és a hatósági tényezők kiterjedt tevékenységét. A törvényhozás meghatározta az utat. Törvényeivel és gazdasági rendelkezéseivel, amelyeket még hozni fog, a kitűzött feladatokhoz vezető út a közel jövőben még határozottabban ki fog rajzolódni. renAki,. ÜRRepi nap /I/tindennapjaink merev állkapcsait III Szétfeszíti Botfülü gépek rikoltozásadt Csendre inti összeroppantott szavaink emlékét Izlelteti Haragvó levelek villogó kését Békélteti A férfit legénnyé az asszonyt lánnyá örökíti A szétszórt szikár csillagokat nyájjá Tömöríti. A mezőgazdaság nagy napja a Képviselőházban 3. oldal