Magyar Szó, 1957. december (14. évfolyam, 329-358. szám)

1957-12-02 / 329. szám

2. oldal K. I., Bezdán. — Leveléből úgy látjuk, hogy 1943-ban, amikor az örökhagyó meghalt, megtartották a hagyatéki tárgyalást. Nem említette meg, hogy mi volt a végrendelet sorsa. Masszóval, elismerték-e az örökösök a végrendelet érvényességét, s vajon a végrendelet képezte-e az öröklés alapját. Lehetséges, hogy perben megdöntötték a végintézkedés érvényét. Nem csak az a fontos, hogy a végintézkedés megtörtént, egy vagy több örökös javára, hanem az a döntő, hogy a végakarat kijelentése érvényes végrendelet alakjában tör,tént-e vagy nem. Érvénytelen végrendeletre nem lehet hivatkozni, s annak alapján lehetetlen alapos öröklési igényt támasztani. Amennyiben a végrendelet érvénytelen, az örökséget a törvény rendelete szerint adják át az örökösöknek. A noviszádi ügyvédi kamara címe: Advokatsilea Koméra APV, Novi Sad. Részletesebb címre nincs szükség. D. E. Zombor. — Első kérdésével kapcsolatban kisérje továbbra is figyelemmel a Tudja-e rovatunkat, amelyben legközelebb magyarázatot talál. Második kérdésére válaszolva értesítjük, hogy a szociális biztosításról szóló törvény 55. szakasza értelmében teljes öregségi nyugdíjjogot férfiak 35 évi szolgálati idő és 55. életévük betöltése után a nők pedig 30 szolgálati év és 50. életévük betöltése után jogosultak nyugdíjra. Nem teljes öregségi nyugdíjra férfiak a 65. életév, nők pedig az 65. életév betöltése után nyernek jogot, ha legkevesebb 15 szolgálati évet bizonyíthatnak-Szeptember 5-i számunkban közölt feleletünkben sajtóhiba miatt értelemzavar keletkezett, M. M. nyugdíjas, Zenta. A vajdasági és szövetségi legfelső bíróság egybehangzó ítéletéből világosan kitűnik, hogy az üzlethelyiség szerződéses bérleti viszonyát közigazgatási úton nem lehet felmondással megszüntetni. Mivel a bérleti szerződés felbontásáról, illetve a bérleti viszony felmondásáról van szó, ezt — a legfelső bíróságok indokolt álláspontja szerint— csak a polgári peres eljárásban lehet megkísérelni. Tekintve, hogy a legfelső bíróságok álláspontja elvi jelentőségű, az alsófokú bíróság számára kötelező. Leveléből úgy látjuk, hogy felmondási pert indított. Az ügyben mindenesetre hivatkozzon a legfelső bíróságok ítéletére, ha netán esetleges vitára kerülne a sor a perelhetőség szempontjából. A kivántbéremelés tekintetében bonyolultabb a helyzet. Az 1953. VII. 31-én kötött bérleti szerződés szerint a bérbeadó bármikor felemelheti a bért. Ez a szerződéses kikötés azonban nem elég részletes, mert a szerződő felek nem tüntették fel, s valószínűleg nem egyeztek meg azon feltételekben, melyek fennforgása esetére beállna a béremelés lehetősége. A béremelés mértéke és módozata tekintetében sem egyeztek meg. Ezen körülményeket sem leveléből, sem a szerződésből nem tudtuk megállapítani. Mivel a bér mértéke tekintetében a felek megegyezése mérvadó, béremelési kísérlete előreláthatólag a bérlő ellenkezésébe ütközne, s bonyolult eljárásra adna okot, melynek sikeres befejezése igen kétséges. V. I. Szubotica: — Véleményünk szerint helyesen járt el, amikor panaszt nyújtott be a járási társadalombiztosító intézet végzése ellen, tekintettel, hogy a törvény 39. szakasza értelmében a második csoportba tartozó rokkantnak joga van követelni, hogy megfelelő munkabeosztást kapjon a vállalattól, illetve, hogy jobb beosztást javasoljanak számára. A járási társadalombiztosító intézetnek nincs joga visszatartani a benyújtott panaszt, hanem ha nem tud saját hatáskörében eleget tenni, köteles azt magasabb fórumnak továbbítani. Ebben az esetben a tartományi társadalombiztosító intézethez Noviszádra. P. R., Zember. — Szeretném tudni, segít-e a szamárköhögésben szenvedő gyerekeknek a repülés, illetve a magaslati levegő? A hamburgi gyermekklinika szakorvosai tömeges kísérletet hajtottak végre, hogy megállapítsák: segít-e a szamárköhögésben szenvedő gyerekeiknek, ha repülőgéppel felviszik őket a magasba. A kísérletek nyomán az orvosok megállapították, hogy könnyebb megbetegedések esetén javulás áll be, és jelentősen csökken a gyermek köhögési ingere. Kovács Pál, Zombor. — Úgy látszik az 1941-ben kötött ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés semmis. A házat valószínűleg kényszerkörülmények hatása alatt vették. Atyjának aligha lehet bármilyen joga a házhoz. Egyébként a község a házat már évekkel ezelőtt átvette, s valószínűleg mint népi vagyont kiadta másnak. Mores szó MEGHALT Raja Jovanovics Szombaton, november 30-án a reggeli órákban Bécsben elhunyt Paja Jovanovics neves szerb festő. Testét — teljesítve utolsó akaratát — elhamvasztják a bécsi krematóriumban s a hamvait tartalmazó urnát hazahozzák Beográdba. Paja Jovanovics 1859-ben született Versecen, mint nyomorúságos vidéki fényképész fia. Az elemi iskolát és a gimnáziumot szülőhelyén végezte el A noviszádi Matica Szrpszka lehetővé tette számára, hogy a bécsi képzőművészeti akadémián tanuljon és oklevelet szerezzen. Jovanovics már első nagyobb művével, bécsi diplomamunkájával, kitüntetést érdemelt ki. Vásznainak tárgyát népének küzdelmes életéből s múltjából merítette. A londoni kiállítása alkalmából a French Gallery lekötötte, hogy tíz évig csak hasonló tárgyú műveket szállítson, mint: a Kalóz, Bajvivás, Mese Koszovóról (London), Vérbosszú (Nemzeti Múzeum Sidney), Őrség (Philadelphia) stb. 1895-ben festette meg A szerbek vándorlása 1690-ben című nagy vásznát, 1900-ban pedig ugyanilyen nagy, de inkább díszítő hatású képét, amelynek címe: Dusán cár 1349-ben Szkopljeban kihirdeti törvényét. Ezt a festményét kiállították az 1930. évti párizsi képzőművészeti világkiállításon is. A századforduló éveiben Jovanovics teljesen átállt az arcképfestésre. Rengeteg arcképet készített el és ezeket bemutatta az európai, amerikai kulturközpontokban. A párizsi, müncheni, bécsi, londoni és más európai és tengerentúli múzeumok több festményét gyűjteményükbe iktatták. Paja Jovanovics rengete get utazott, bejárta úgyszólván egész Európát, sokat tartózkodott Amerikában is. Ám gyakran visszatért hazájába. Az első világháború után hosszabb ideig Beográdban élt, itt vészelte át a második világháború és a német megszállás vészes napjait. A háború befejezése után Bécsbe költözött. Honvágya többször visszahozta hazájába. 1949- ben is Jugoszláviában járt és arcképet festett Tito elnökről. Ezt a festményét a Szerb Tudományos Akadémián őrzik. Paja Jovanovics magas kort ért meg — 93 éves korában hunyt el — s élete termékeny és gazdag volt. Már a múltévszázad 80-as éveiben megkezdte művészi pályafutását, s mindjárt kezdetben hírnévre tett szert, a XX. század elején pedig úgy tisztelték, mint a bécsi és a müncheni festőiskola egyik legkimagaslóbb és legjelentősebb képviselőjét. Érdemeiért a Jugoszláv Tudományos Akadémn tiszteletbeli tagjának, a Szerb Tudományos Akadémia pedig rendes tagjának választotta meg. Művészi ténykedéséért Jugoszláviában és külföldön is több díjat kapott. Hosszú élete folyamán Paja Jovanovics állandóan gyűjtötte a régi és új mesterek festményeit, és értékes gyűjteményét a beográdi Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Paja Jovanovics művészi hitvallását tekintve realista, de a századvégi irányzat gyermeke és hajlamos a polgári szépítgetésre, idealizálásra és a színpadias, szemléltető beállításra. Á tökéletes ecsetkezelése, színbiztonsága, nagyszerű képkomponálása, mély meglátása művészi erőt kölcsönöz képeinek. Festményei az enyhe formalizmus mellett is tartalmasak, bizonyos tekintetben még ma is például szolgálnak arra, hogyan kell kifejező színekkel és díszítésekkel megbirkózni a figurális festészet és a nagy alkotások nehézségeivel és kérdéseivel. Paja Jovanovics: Önarckép GÁL LÁSZLÓ: Veszek egy emlékeztetőt Bizonyos, hogy bizonyos korban az ember feledékennyé válik és az is bizonyos, hogy én már mélyen benne vagyok abban a bizonyos korban. Nagyon igaza van a beográdi rádiónak: vegyen az ember egy Emlékeztetőt, s jegyezze fel szépen, amit egyébként biztosan nem jegyezne fel, amit biztosan elfelejtene. Milyen jó, hogy ezekben a hajnali órákban ilyesmire is gondja van a rádiónak, amint felöltözöm és a városba érek, első dolgom lesz egy ilyen Emlékeztetőt venni. Csákéi ne felejtsem ... Még a fürdőszobában határozottan emlékeztem arra, hogy emlékeztetőt akarok venni. Mindjárt beleírom, gondoltam, hogy mit ígértem a Kolozsi Tibinek, mert valamit megígértem már nem emlékszem rá pontosan, hogy mit, de majd eszembe jut. Egyelőre csak annyit írok az Emlékeztetőbe, hogy: ígéret Kolozsinak, később kipótolom. Bogdánfinak ígértem egy üvegdzsezvát, mert törékeny. Illetve nem is azért ígértem, mert törékeny, hanem azért mert az övé eltört és nekünk van a konyhában egy pótdzsezvánk, amint kijövök a fürdőszobáiból és elindulok a városba, veszek egy emlékeztetőt, hogy el ne felejtsem magammal vinni a konyhából a dzsezvát. Nagyszerű, hogy emlékeztetőt akarok venni, igazán hálás vagyok a rádiónak. Képes lettem volna magammal vinni a dzsezvát, anélkül, hogy előbb beleírtam volna az emlékeztetőibe, hogy nem szabad itthon felejtenem. Almát is kell venni a piacon, azt is beírom majd és még, hogy csupán a Jonathánt szeretem, nehogy mást vegyek, amit meg sem ennék. Aztán zöldpaprikát is kell venni, majd beleírom, a feleségem úgyis azt mondta már októberben, hogy jó lesz búcsúzni a zöldpaprikától, mert többé nem lesz a piacon. Csodálatosan szép ősz volt az idén, egészen szokatlanul szép, azért van még zöldpaprika. Egyébként be fogom írni az emlékeztetőbe, hogy az idén csodálatosan szép volt az ősz, jövőre majd írok egy szép emlékeztetőt a csodálatos őszről. Cipőhúzás közben is emlékeztem az emlékeztetőre. Éppen elszakadt a cipőfűzőm, erről Karinthy egyszer egy nagyon jót írt. Valamivel gyengébbet én is tudnék írni róla, majd ha lesz emlékeztetőm, azonnal beleírom, hogy: valamivel gyengébbet Karinthynál, így ezt sem fogom elfelejteni és talán még a cipőfűző is eszembe jut. Egy pár téli cipőt is venni kellene, olvastam, hogy Beográdban már mindenki bélelt magasszárú cipőben jár, ez a divat. Ha majd lesz, emlékeztetem, beleírom. Illett volna az ismerőseimnek jó ünnepeket kívánni, dehát nem volt emlékeztetőm, elfelejtettem. Amint lesz, beleírom, hogy jövőre illik majd jó ünnepeket kívánni. Azt is beleírom, hogy rövidesen megérkezik az újesztendő, jó lesz vigyázni, tavaly megártott. Hiába, ebben a korban már meglehetősen gyenge az ember gyomra, újesztendőből is hamar megárt a sok. Bele fogom írni az emlékeztetőbe, hogy Szilveszter éjszakáján jó lesz vigyázni magamra, a múlt évben is csaknem ráléptek a kezemre és az nagyon fájdalmas dolog, álló héten át jódoztam utána. Még kapunyitás után is tudtam, hogy emlékeztetőt akarok venni. Mondtam is magamnak a kapu előtt, hogy tulajdonképpen nem is kellene emlékeztetőt venni, olyan kitűnő az emlékezőtehetségem, hogy akár anélkül is meglennék, hiszen még most is emlékezem rá, hogy a beográdi rádió azt tanácsolta, hogy emlékeztetőt vegyek. A piacon is eszembe jutott, hogy valamit bele akartam írni az emlékeztetőbe, persze azt, hogy a Kolozsi Tibi cipőfűzőt ígért, de nem kell, mert úgyis Jonathán almát akarok vásárolni, és ahhoz szükséges. Ja igaz, cigarettát is akartam venni, szkoplyei Moravát, mert én azt szeretem, de nem volt a piacon. Hiszen mondta is a feleségem, hogy októberben már nem lesz szkoplyes Morava a piacon és igaza volt. Az üvegbolt kirakatában láttam egy üvegdzsezvát, nem sokat ér, ha irttal törik és különben is van még egy pótdzservánk a konyhában. Gyorsan bementem az üzletbe és vettem kettőt, jó az a háznál és hátha álád egy olyan barátom, akinek éppen üvegdzsezva a kívánsága. A papírkereskedés előtt is megálltam. Szép kirakata van egy ilyen papírkereskedésnek. Van benne mindenféle, elsősorban töltőtollak, meg örökliók, ami éppen olyan, mint a perpetuum mobile, addig is, ameddig akar. Radírgumi is van a kirakatban, meg márvány tintatartó, de ez nem kell nekem, csak töltőtollat használok meg írógépet, írógép is van a kirakatban, meg különböző színű kalendáriumok meg noteszok ... még emlékeztető is van benne, lám, rá is van írva, hogy emlékeztető, nehogy elfelejtse az ember, vagy összetéveszsze valami közönséges notesszal. Határozottan tudtam, hogy valamit venni akarok én ebben a papírüzletben, nem olyan rossz még a memóriám, hogy ne emlékeztem volna rá rá, nem vagyok én még olyan nagyon öreg. Benyitottam az üzletbe és megvettem a márvány tintatartót. Műmárványból készült ugyan, de úgy sincs rá szükségem, majd ha valamelyik barátom dzsezvát kér a születése napjára, elviszem neki, hiszen belefér a kávé is, az is folyadék. Hazafelé eszembe jutott, hogy a beográdi rádió mondott valami okosat, jó lett volna azonnal feljegyezni, akkor nem felejtettem volna el. Holnap veszek egy emlékeztetőt, hogy legközelebb beleírjam, havalami okosat hallok. Hétfa, 1957. XIL ! ] November 29-e nagy napja volt pionírjainknak. Hármas ünnepet ültek: a köztársaság napját, a pionír szervezetek megalakításának tizenötödik évfordulóját és az új pionírok avatását. Ez alkalommal minden noviszádi nyolcosztályos iskola alkalmi műsorral egybekötött ünnepi akadémiát tartott, amelyen megemlékeztek a népfelszabadítóháború hős pionírjairól és a nap jelentőségéről- Képünk a Petőfi Sándor nyolcosztályos iskola kis ünnepeltjeiről és ünneplőiről készült, a Partizán II. testnevelő szervezet Uros Prédics utcai székházában. mm nélkül November 30-án a külföldi sajtóirodák rövid hírben bejelentették: Ma reggel 6 órakor recanati otthonában 67 éves korában váratlanul elhunyt Beniamino Gigli a világhírű olasz tenorista. Gigi 1890 márciusában született az olaszországi Recanati városkában. Apja szegény foltozó varga volt, aki nehezen tarthatta el családját. Így aztán nem is tudott pénzt előteremteni a rendkívüli széphangú kis Beniamino iskoláztatására. Giglinek dolgoznia kellet, hogy tanulhasson, fejleszthesse énektudását. Sokféle mesterséggel próbálkozott, egyebek között boltos Inas, gyógyszerész-segéd, hivatalnok is volt, míg végül énekesi oklevélhez jutott. 1911-ben részt vett a hagyományos parmai énekversenyen és sok tehetséges vetélytársát megelőzve a zenei erőpróba nyertese lett. Ugyan abban az esztendőben lépett fel először operasztnpidon. Rovignóban mutatkozott be Ponchiela Gioconda cmű operájában. A el kér útján haladva 1918-ban fellépett a milánói Scalában, és ezzel megkezdődött diadalmas pályafutása. Megnyílt előtte a világ minden operaháza. Országról országra járt, New Yorkban a Metropolitan opera magánén© kese lett, mint a nagy Caruso méltó utóda. A legnagyobb bel canto énekesnek tartották. Hangját milliónyi lemez örökített© meg. Népdalokat, műdalokat, áriákat énekelve több film főszerepét is játszotta. 1955-ben utolsó bécsi hangversenyén elbúcsúzott a közönségtől és visszavonult szülővárosába. Ott ért a utót a halál... * ★ I Az újsághír nem tűri az ellágyulást. A prábatlasi énekes halállal párosuló életrajzában is csak a szabványos adatközlő szavakat engedi be, melyek megfelelnek? a ki, mi, hol, mikor, miért, hogyan kérdésekre. Nem kiváncsi a könynyekre, melyeket G-lyll Cavaradosi levéláriájával csalt ki a hallgatók szeméből, nem érdeklik az elandalított hallgatók sóhaijal, amelyek ekkor törtek fel, amikor G-miill ajtóin csodaszép nápolyi dalok e lendültek fel, számba se veszik azok áhítatát, akik szinte megigézve hallgatták Gigli tenorján felszárnyaló Schubert muzsikát, meg sem ért IMA azok elragadtatását, kik a nézőtéren, a rádió, a mozivászon, a lemezjátszó előttt ülve f© szűken figyelték, hogyan fűz! Gigli hangkoszorúba a csapongó hangulatú régi olasz áriák dallamait. A szűkszavú halálhír azt sem közli, hogyan vélekedtek Gigliről neves énekestársai, akik egyébként nagyon is hajlandók egymást ócsárolni. Gigli olyan természetesen, olyan elemi erővel és olyan átéléssel énekelt, hogy nem lehet őt bírálni, ki őt irigyli, olyan mintha a daloló pacsirtát irigyelné hangjáért, vagy a kék eget szépségéért, vagy a végtelen tengeri fennségéért. S a hír azt sem közli, ki is volt valójában Gigli, csak egy hírneves tenorista, semmi más? Az előadóművészet legmagasabb légióiba felhatoló énekes volt ő, kit hallgatni és emlegetni fognak, míg csak az ének el nem hal az emberek ajkán. .. Noviszádon a köztársaság napján a Szocialista Szövetség Tito maicsal sugárútszám alatti olvasótermében megnyílt Szerbia iparművészeinek első önálló kiállítása. Ezt a kiállítást az iparművészek vajdasági alosztálya szervezte. Több neves művészünk vesz rajta részt. így: Babics-Jovanovics Miciea, Pavlovics Ranko, Sztojanovics Draigoszlav-Szip, Vujaklija Lazar, Bárányi Karlo, Tajbakovics Ivan és mások. Az iparművészeti kiállításon készült képünkön: Tobolka Etelka szép kivitelű szőnyege és Tyeszarov Radovan rézkorsója látható.