Magyar Szó, 1958. január (15. évfolyam, 1-29. szám)
1958-01-01 / 1. szám
halai. A FASIZMUSRA — SZABADSÁG a NEFOTEKTARA 30 DINAR A Rost. PVać. u got. DOG UJ ÉVET KIVífNMagyarSió XV. évf. 1. (4275.) sz. '. V/////////////////////////////////A 1958. január 1., 2., 3. SZOCIALISTA ÉPÍTÉSÜNK NAGY SIKEREIVEL lépünk az új esztendőbe Tito elnök újévi üdvözlete A HÁBORÚ ÚJ KISZERTETE LEBEG AZ EMBERISÉG FÖLÖTT Jugoszlávia polgárai! Elvtársak és elvtársnők! Az új évbe a világ népei sok gonddal és rettegéssel lépnek, de bizonyos reményekkel is. Az aggodalom, hogy mit hoz a jövő, áthatja ma az egész világot, és azt hiszem, hogy a népek jogosan aggódnak sorsukért, mert a háború új kísértete lebeg az emberiség fölött és fenyegeti megsemmisüléssel. Az új atomkorszak és a világűrbe hatoló emberek első hírei ahelyett, hogy végtelen örömmel és büszkeséggel töltenék el az emberiséget, amely győzedelmeskedik a természeten és nagyszerű távlatok nyílnak előtte, az embereknek rettegniök kell az emberi elmek nagy vívmányától, mert arra kell gondolnunk, hogy ezeket a vívmányokat a megfélemlítés eszközéül és az egész világot romba döntő, a legborzalmasabb katasztrófát okozó háborús eszközül használhatják fel. Ma harc folyik azok között, akik az erőszak alkalmazásához ragaszkodnak a különböző vitás kérdések megoldásában és a béke és békés megegyezés hívei között Az egyik oldalon néhány ember áll, akik azt hiszik, hogy az erőszak és a háború mindent megoldhat, a másik oldalon pedig az emberiség óriási többsége, amely gyűlöli a háborút és állhatatosan törekszik a békére, a népek közötti békés együttműködésre, tekintet nélkül a különböző társadalmi rendszerekre. A B£k£S KOEGZISZTENCIA GONDOLATA AZ EGYETLEN LEHETSÉGES MEGOLDÁS A népek és államok békés tevékeny koegzisztenciájának gondolata ma mind erősebben gyökeret ver az emberek tudatában, mint az egyetlen lehetséges megoldás, amely az emberiséget megmentheti az atom és hidrogénbomba és egyéb konszern harci eszközök borzalmától. Kitartóan folytatnunk kell a harcot azért, hogy ez az eszme, a népek és államok békés és tevékeny koegzisztenciájának eszméje, végül is diadalmaskodjon. Arra kell törekednünk, hogy az erősebb törvénye méltatlan fogalommá váljék az emberi kapcsolatokban, különösen ma, amikor a tudományos vívmányok sosem tapasztalt csúcsokat érnek el. Az emberi kultúrának és humanizmusnak el kell érnie a mai civilizáció fokát, amelyet a technikában és a tudományban megvalósított Különben ezekből a vívmányokból az emberiség átka lehet Az államok közti szükségszerű bizalom fokozatos gyakorlati kialakulása alapot teremthet a nemzetközi vitás kérdések további megoldásához. A gondolatát is el kell vetni az erőszaknak, a háborúnak, s kitartóan, merészen keresni a különféle problémák megoldásának békés útjait és módjait Ez talán a hosszabbik út de megfelel a jövőjéért aggódó emberiség törekvéseinek. NEM VESZIK TUDOMÁSUL, HOGY A GYARMATOSÍTÁS KORA LEJÁRT Ahelyett, hogy reális módon megoldanánk az elmúlt háborúból ránk maradt vitás problémákat egyre újabbak és újabbak, sőt egyre nehezebbek keletkeznek. Különösen Közép-Keleten, Afrikában, ma pedig Indonéziában is, stb. Egyes gyarmatbirodalmak nem tudnak megbékülni azzal, hogy a gyarmatosítás kora lejárt, hogy az egykori és mai gyarmatbirtokok népe jogait követelik, azt követelik, amit valamikor erőszakkal elvettek tőle, teljes mérvű függetlenségét és integritását, mert képesnek érzi magát arra, hogy önmagát igazgassa. Ezek a népek megkövetelik, hogy a világközösség egyenrangú tagjainak tekintse őket. Sajnos, ma attól kell félnünk, hogy Indonézia új, veszélyes nemzetközi összeütközés tűzfészke lehet, mert különféle külső fondorlatokkal igyekeznek belső viszályt szítani ebben az országban és az indonéz nép számára lehetetlenné tenni, hogy úgy építse a maga életét, ahogyan neki megfelel, ezenkívül pedig lehetetlenné tenni területének egyesítését például Nyugat-Irrán hozzácsatolásával. Az egész hűhó Indonézia körül ugyanazokkal a jelszavakkal folyik, mint Szíria körül és még előbb Egyiptom körül, az állítólagos kommunista veszély jelszavával, mert a kommunisták a jávai választásokon a legtöbb szavazatot kapták s a legtöbb mandátumot szereztek. Nem tekinthető-e ez nyílt beavatkozásnak Indonézia belügyeibe? Persze, hogy annak tekinthető, mégpedig ugyanabban a formában, ahogyan ez egyes más országokkal is történik, amelyektől megvonják a jogot, hogy maguk döntsenek fejlődésükről és külpolitikájukról. Az Indonéziát érő veszélyes fenyegetések megérdemlik, hogy elítéljék őket midazok, akik békét akarnak, NYILVÁNULJON meG A JÓAKARAT ÉS JÁRULJANAK A TÁRGYALÓ ASZTALHOZ Ma sok nemzetközi vitás kérdés valóban annyira bonyolult, hogy nehéz megmondani, hogyan oldhatók meg minden vonatkozásukban. De keresni kell a megoldás lehetőségét minden egyes problémában külön-külön. Nyilvánuljon meg jóakarat és járuljanak a tárgyalóasztalhoz legalább a kisebb kérdések megoldására — már ez is valami. Azután fokozatosan hozzáláthatnak a nagyobb kérdések megoldásához is. Ha így cselekszenek, a világ bizonyos távlatot lát maga előtt és a hidegháború háttérbe szorul, mert most tartós veszélyként áll mögöttünk és világháborút idézhet elő. Ha így cselekszenek, bekövetkezik a tevékeny koegzisztencia korszaka, ami egyben az egyetlen reális lehetőség a világbéke megőrzésére. Ma már kevesen vannak, akik lebecsülik ezt a lehetőséget. Az emberiség óriási többsége magáévá teszi ezt az eszmét. Vannak meglehetősen felelős emberek is akik kezdik felismerni értékét, de a koegzisztenciát csak az erőteljes fegyverkezés árnyékában képzelik el. Ez pedig képtelenség, mert az aktív koegzisztencia , nem lehet csupán ideiglenes megoldás, feltételezi a leszerelést és az atomfegyver betiltását. Más szóval a koegzisztencia megköveteli az erőszak, a háború, a fegyveres leszámolás elvetését és helyébe a különböző társadalmi rendszerű államok gazdasági, kulturális, tudományos és egyéb téren végbemenő építőjellegű békés versengését helyezi. NEM LEHETSÉGES TARTÓS ÉS KONSTRUKTÍV KOEGZISZTENCIA A TÖMBÖK KÖZÖTT Nem lehetséges, ahogyan ma egyesek gondolják tartós és konstruktív koegzisztencia a tömbök között. Ez voltaképpen nem is volna semmiféle koegzisztencia,hanem csak bizonyos fegyverszünet ez pedig újabb és újabb ösiszeütközések veszélyét hordozná magában. A koegzisztenciának a tömbök helyébe kell lépnie, mert a tömbmegoszlás ellenkezik a koegzisztencia eszméjével, mivel a mai tömbök voltaképpen világnézeti megoszlást rögzítenek, és ezáltal természetesen még élesebbek. A világ ideológiai megoszlása azt jelenti, hogy kapitalista és szocialista rendszerre oszlik. Viszont a társadalmi rendszerek értéke a békés versengésben úgy juthat kifejezésre, hogy melyik rendszer képes megvalósítani olyan társadalmi viszonyokat, amelyek megfelelnek a termelők mai fejlettségi fokának és a termelő erők felhasználásának a dolgozó emberek legszélesebb tömegei által nem pedig abban, hogy melyik lesz erősebben és korszerűbben felfegyverezve. Igen szomorú, hogy ma minden új, nagy tudományos vívmányt a katonai célszerűség szemszögéből ítélnek meg, s nem aszerint hogy mennyire hasznos az emberiség számára. Például a szovjet műholdakat, ezt a nagy tudományos fölfedezést úgy fogták fel, mint háborús kihívást, amely megköveteli, hogy a másik oldalon még hatásosabb fegyveres ellenrendszabályokat foganatosítsanak. Ez történt az Atlanti Szövetség legutóbbi párizsi összejövetelen. Márpedig igen jól ismeretes, hogy ezt a tudományos fölfedezést világszerte kedvezően ítélték meg, s úgy köszöntötték, mint nagy hozzájárulást az emberiség tudományos fejlődésében. I ÜNNEPI HÁRMASSZÁM 32 OLDALON ÁRA 20 DINÁR ■ AJÁNDÉKNAPTÁR MELLÉKLET ■ A LAP LEGKÖZELEBB SZOMBATON JELENIK MEG ■ MUNKAKÖZÖSSÉGE BOL JOSZIP BROZ TITO Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy 1957 az egyik legintenzívebb háború utáni esztendő volt, nemcsak az elért eredményeket tekintve, hanem a mezőgazdaság előmozdításának megvitatása szempontjából is. Részletesen és rendkívül alaposan megvitattuk és megállapítottuk, milyen lehetőségeink vannak az elkövetkezendő 6-7 évben tartományunkban a mezőgazdasági termelés növelésére. Ennek a felismerése alapján dolgoztuk ki Vajdaság mezőgazdaságának fejlődési távlattervét, és ennek megfelelően 1958 évi tervünkét. A gazdasági szervezetek, a községek és a járások is már kidolgozták vagy legkésőbb januárban elkészítik távlati és folyó évi tervüket is. Ezek a tervek nagy lehetőségeket tárnak fel a vajdasági mezőgazdasági termelés növelése előtt. Viszont meg kell jegyezni azt is, hogy egyes gazdasági szervezetek és községi népbizottságok nem mérték fel ennek a munkának teljes jelentőségét és nem dolgozták ki terveiket elég szakszerűen. Ez kétségtelenül nagy nehézségeket fog okozni, mert kellő felkészültség nélkül nem harcolhatnak sikeresen a terv megvalósításáért. A járási népbizottságok, a járási szövetkezeti szövetség i gek, a nagygazdaságok és a többi mezőgazdasági tényező nyújtson mielőbb hathatós támogatást ezeknek a szervezeteknek, hogy teljesen felismerjék a rájuk váró sok feladatot és pótolják a mulasztottakat. Ez többek között azért is fontos, mert hiszen tudjuk, hogy társadalmunk a mezőgazdaságra szánt összegeket azoknak a mezőgazdasági szervezeteknek folyósítja, amelyek előbb lépnek föl gazdasági szempontból indokolt elabo- r rátumukkal a hitelpályázaton. Az anyagi eszközöket természetesen elsősorban azokra a kultúrákra folyósítják, amelyek megoldják a Szövetségi Szkupstina határozatában megállapított kulcskérdéseket Ezek után másik kérdés áll előttünk: mennyire készültünk fel és mennyire vagyunk képesek 1958-ban hozzálátni ezeknek a terveknek a megoldásához. Rögtön meg kell mondanom, hogy felkészültebben lépünk 1958-ba mint 1957- be léptünk, így például 1957- ben a mezőgazdasági szervezeteknek csak 20 százalé(Folytatása a 10. oldalon) (Folytatása a 6. oldalon) Felkészültebben Vajdaság mezőgazdaságának távlatairól és teendőiről Írta: Nikola Kmezics