Magyar Szó, 1958. február (15. évfolyam, 30-57. szám)

1958-02-01 / 30. szám

­ 2. oldal Krlezsa-bemutató Budapesten Borac Szlapíca vendégrendező sikere a Nemzeti Színházban A budapesti Nemzeti Szín­házban nagy sikerrel mutat­ták be Miroszlav Krlezsa Glembay urak című drámá­ját. A díszbemutatón részt vettek a magyar kulturális és politikai élet ismert sze­mélyiségei, köztük Kállai Gyula, a MSzMP politikai bizottságának tagja, Bertke Valéria művelődésügyi mi­niszter, Földes László, a MSzMP központi vezetőségé­nek tagja és mások. A bemu­tató közönsége a színészek mellett rendkívül melegen üdvözölte Boján Sztupk­át, a darab vendégrendezőjét. Major Tamás, a Nemzeti Színház igazgatója az elő­adás után kijelentette, hogy a Krlezsa darab előadása nagy élmény volt az egész együttes számára, majd ki­fejezte azt a reményét, hogy a sikeres bemutatót még sok előadás követi és hogy a da­rab az egész idényben mű­soron marad. A darab előadásában részt vevő művészek a sajtó kép­viselői előtt kijelentették, hogy a siker jórészt Boján Sztupica kitűnő rendezésének köszönhető. Ljubo Kapicsics, Jugoszlá­via budapesti nagykövete fo­gadást rendezett a Glembay urak előadásán közreműködő művészek részére. Részt vet­tek a magyar színházi élet kiválóságai és a sajtó képvi­selői is. A Nemzeti Színház együt­tese és Bója­­ Sztupica az elő­adás után táviratot intéztek Miroszlav Kolezsához is. Kö­zölték vele, hogy színműve nagy sikert ért el a magyar fővárosban és jókívánsága­, hát tolmácsolták. Miroszlav Krlezsa A beográdi meteorológiai Intézet jelenti: Dél-Európában továbbra is derült és hideg az időjá­­­­rás. A kontinens többi ré­szén tegnap borult idő volt, a Szovjetunióban havazott. Hazánkban is tovább tart a derült idő. Szlovéniában, Hor­vátországb­an és Vajdaság­ban helyenként regigei köd volt. A hőmérséklet 13 óra­kor a tengerparton +13, Ma­kedóniában + 8, az ország többi részén +2 fok. Várható időjárás mára: az ország belső részében regge­li köd, napközben derült idő. Várható legalacsonyabb reg­geli hőmérséklet —12 és —15 fok. A legmagasabb nappali hőmérséklet +1—3 fok kö­zött. Önműködő nagymajom a Bega partján Júniusban munkába állítják a zrenyanini új tmlmit A zrenyaniniak igen sok­­­szor panaszkodnak a kenyér­re, jogosan, mert valóban van mit kifogásolni. A pék­séget okolják, ám rendsze­rint nem ő a hibás. Sokszor ugyanis a malom hibájából keletien, sza­tonnás, vagy a szokottnál barnább a kenyér. De ha már, alkalmasint az okokat kutatjuk, akkor el kell azt is mondani, hogy a lisztes molnárokat sem volna szabad mértéktelenül szepel­­ni, mert múlt századbeli malmoktól jobb teljesítményt nem is várhatunk. A zrenya­­nim­i malmok nagyobb része pedig már jó ideje kiszolgálta a magáét, olyannyira, hogy még á­talakíltásra sem érde­mes. Kis épp az említettek miatt kísérik a beavatottak oly fi­gyelemmel azt e négyemele­tes csarnokot a Zsitaprodukt tövében, amelyről építői úgy vélik, hogy legkésőbb június­ban munkába áll és megkez­di az őrlést. AZ ORSZÁG LEGNAGYOBB PNEUMATIKUS MALMA Az épülőfélben lévő zre­nyanini, tíz vagon teljesítőké­pességű malomról azt mond­ják, hogy ez az ország legna­gyobb ilyen típusú malimét. Berendezéseit a Zmaj és a Po­beda készíti olasz szabada­lom alapján. Villanyáram hajtja majd gépeit, ezek a bú­zabéra hastól kezdve a liszt zsákolásáig mindent önműkö­dően végeznek. A fogyasztók szempontjá­ból azonban talán a legfonto­sabb az, hogy a malom mel­lett felépül egy kétszázvag­gonos lisztraktár is önműkö­dő keverő berendezéssel, a­­hol majd érlelni lehet a ke­nyér alapvető nyersanyagát, nehogy megcsalja a pékeket. Tudvalévő, hogy közvetlen a malomhengerek alól kikerült liszt nem mindig alkalmas dagasztásra, mert mint sok minden másnak, ennek is meg kell érnie. A jó lisztrak­tár tehát előfeltétele az ízle­tes, jól megkelt kenyérnek. Amint az előbb mondottuk az uj malom minden munka menete gépesített és így vál­tásonként csak 11 szakember kell hozzá. Ez a tizenegy em­ber fehér köpenyben fog dől­gezni, mert nem lesz egyéb tennivalója, mint ellenőrizni és irányítani a gépeket. MI LESZ AZ ÖREG MALMOKKAL Az új m­alom munkáiba ál­a­lításával nyilvánvalóan napi­rendre kerül az eddigi malom aggastyánok kérdése is. A já­rási népbizottság távlatterve szerint jónéhány közülük rö­videsen lekerül a búza­őrlők listájáról. Azokat viszont, a­­melyek még átalakíthatók, felszerelik korszerű gépekkel. Értesülésünk szerint az átt­­alakítandók­­közé sorolták az ócskáit, a jasatomiicsit és a no­vacinyait. A beloblatoit, me­gyeit és topolvácit pedig ta­karmányőrlésre rendezik át. A többiek egyelőre továbbra is búzát őrölnek. A zrenvaniná új malom te­hát megoldja majd nemcsak a polgárok jobb kenyérrel való ellátását, hanem közvet­ve lehetővé teszi az annyira időszerű állattakarmányozás előmozdítását is. M. T. A bizottság ... A munkástanács-kongresszus határozatainak megvalósulása a zombori textilgyárban A zombori textilgyár mun­kástanácsának értekezletén ezentúl nem számol be az igazgató, a főkönyvelő vagy más vezető tisztviselő a vál­lalat helyzetéről és nemcsak ők indítványoznak valamit. Az üzem munkástanácsa a kongresszus határozata sze­rint, 14 bizottságot alakított­­meghatározott teendők végzé­sére. Ezentúl ezek tanulmá­nyozzák az egyes problémá­kat, az üzem munkáját és nélkülük nem lehet egyetlen kérdést sem napirendre tűzni a munkástanács üléseken. A határozatok sem marad­hatnak többé papíron csu­pán, mert a bizottság rend­szeresen ellenőrzi végrehaj­tásukat. A bizottságokban egyéb­ként 70 munkás és al­kalmazott van. A mun­kásönigazgatást így tu­lajdonképpen még széle­sebb alapokra helyezték és a dolgozóknak termé­szetesen még nagyobb betekintésük lesz a vál­­lalat munkájába. Az egyes kérdések taglalása, a helyzet értékelése is reáli­sabb lesz, mert például a kommercialista nem fog be­számoló formájában értéke­lést adni szektorának munká­járól és egyéni javaslatokat adni. A textilgyár munkásta­nácsa egyben titkárságot is alakított; ez szintén a mun­kástanács munkáját támo­gatja. A dolgozók kérvé­nyeikkel, panaszaikkal a tit­kársághoz fordulnak és ez továbbítja a tanács üléseire. Áranylag rövid idő telt el a bizottságok megalakítása óta, de máris észlelhető mun­kájuk eredménye. A legutób­bi munkástanács értekezle­ten a termelési és a munka­­minőségi problémával fog­lalkozó bizottság a Bukle bú­torszövet osztály munkáját értékelte. A próbatermelés ki­elégítő eredménnyel járt, noha bizonyos időnek el kel­lett telnie, mire a munkások kiismerték az új, belga gyárt­mányú szövőgépeket. Most azonban már javul a minő­ség és várható, hogy rövid idő alatt elérik a belgiumi Bukle bútorszövetgyár mun­kateljesítményét. Ez az osz­tály az utóbbi időben kellő­képpen igazodott a vásárlók igényéhez és ez tette lehető­vé, hogy fél év alatt több mint 45 millió dináros jöve­delmet valósított meg. A bizottság javaslata sze­rint a munkástanács elhatá­rozta, hogy mintegy 8 millió dinárt jutalmul kioszt a legjobb munká­sok között, a többit pe­dig az önrendelkezési alapba helyezi s ezzel is hozzájárul majd az 1300 orsós fonó építéséhez. A jó előmenetelű ipari ta­nulók 5000 dinár jutalmat kapnak. A tanács egyben el­határozta azt is, hogy a ne­gyedik negyedévi jövedelem­ből nem osztanak, hanem a fonó építésére használják fel. A káderképzéssel foglalko­zó bizottság indítványozta, hogy indítsanak tanfolyamot a félszakképzettség elnyerésé­re jogot szerzett mun­kásoknak. Mivel a zom­bori munkásegyetem ma­gas szakképesítő tanfolyamot szervez, a bizottság javasol­ta, hogy a vállalat a tanfolyamra jelentkezőknek tegyen könnyítést s fizesse a tandíj felét. A munkás­­tanács mindkét indít­ványt elfogadta s pályá­zatot írt ki hét szakmun­kás továbbképzésére azzal, hogy a tanfolyam min­den költségét viseli, ha az illető sikeresen vizsgázik. Az ülésen más bizottságok is beszámoltak munkájukról, az egészségügyi és munka­ügyi és munkavédelmi bi­zottság is. A munkástanács nem volt megelégedve ez utóbbi jelentésével a felhívta a figyelmét, hogy a jövőben számoljon be arról is, meny­nyiben veszik igénybe a mun­kások az egészségvédelmi esz­közöket és milyen intézkedé­seket tett maga a bizottság az egészségvédelemmel kap­csolatos hiányosságok kikü­szöbölésére, összesen öt bizottság szá­molt be az értekezleten. A többiek a következő üléseken adnak majd jelentést Az ed­digi jelentésekből azonban megállapíthatjuk, hogy a munkástanács a bizott­ságokkal sokkal eredmé­nyesebb munkát fejt ki, már azzal is, hogy több ember érdeklődését kel­tette fel a gyár dolgai iránt. V. J. A Szerb Népköztársaság népegészség­ügyi tanácsa már több mint egy évvel ez­előtt javasolta, hogy a népköztársaság te­rületén nyissanak tanácsadókat a nők ré­szére a fogamzás szabályozására. Néhány nagyváros kivételével azonban ilyen ta­nácsadók még sehol sem működnek, noha nagy szükség volna m­unkájukra. A nők nagy része ugyanis nincs kellőképpen fel­világosítva a fogamzás megelőzéséről, s en­nek következtében a magzatelhajtásnak még minidig igen sok áldozata van. Sok nő szociális nehézségek, lakáshiány és más okok miatt igyekszik szabadulni­­a terhességtől. Olykor, nagyritkán csecsemő­gyilkosságról is olvashatunk. Vagy vegyük azt a Szuboticáról írt tu­dósítást, amely szerint „a legutóbbi öt nap alatt 12-szer volt szükséges abortusz miatt elsősegélyre.“ Ha közelebbről vizsgáljuk a dolgot, felmerül a kérdés, mi késztette az anyát, hogy megölje gyermekét? Milyen mérték­ben terheli őt a felelősség a­­gyilkosságért? A büntető törvénykönyv szerint szigo­rúan el kellene ítélni, de kérdés, hogy teljes mértékben megérdemli-e a súlyos büntetést. Mi történt volna, ha gyermeke életben marad, és visszatér vele falujába? Egy helyett nem ketten lettek volna-e sze­rencsétlenek? Felmerül a kérdés, nem lett volna-e okosabb a nő segítségére sietni, megelőzni a szülést, hogy ne következzék be a gyil­kosság és ne menjen tönkre az asszony élete. Mert valóban csak az asszony hi­bás-e? Nem tudatlanságát kell-e okolni? És ki felelős ezért a tudatlanságért? Vajon Padejon, Szoboti­án és más helyeken van-e tanácsadó, s az illetékes egészségügyi szer­vek megtettek-e mindent hogy felvilágosít­sák a nőket? Véleményem szerint küzdeni kell mind a törvényes, mind a törvénytelen abortusz ellen, mert a magzatelhajtás csak végső eszköz és nem ajánlatos, de legjobban úgy küzdhetünk ellene, ha odahatunk, hogy a szülők már a fogamzást megelőzzék, vagyis alkalmazzák a különféle fogamzás elleni eszközöket. Viszont az is igaz, hogy nem rendelkezünk még megfelelő fogamzás el­leni szerekkel, mert a forgalomban lévő eszközök és szerek nem tökéletesek, s ép­pen azok a nők és asszonyok nem ismerik, nem tudják alkalmazni, akiknek leginkább szükségük volna rá, vagyis a falvak és ki­sebb települések lakosai. Ezért kellene az ilyen tanácsadókat nemcsak városokban megnyitni, ahol a nők higiéniája maga­sabb színvonalú, s többet tudnak a fogam­zást megakadályozó eszközök használata­ megelőzésé­ ről is, hanem a falvakban is. Az első teendő azonban az, hogy a problémát fel­ismerjék, hogy meglássák a tényeket, és ne csak filozofálgassanak az erkölcsről. Gyakran megtörténik az is, hogy a szexuá­lis problémákról, mint visszataszító rémes dolgokról beszélnek. Minduntalan beleüt­közünk ebbe a kérdésbe, mégsem merünk szembenézni vele. Azt mondhatná valaki, hogy mindaz, amit az előbb mondottunk, csak szubjek­tív megítélése a dolgoknak. Megemlítünk hát néhány adatot. Tavaly 874 nőt hoztak abortusz miatt a szuboticai kórházba. Az esetek 90 százaléka szakszerűtlenül kezdett abortusz volt. E betegek kezelése 2248 na­pot vett igénybe. 702 nő gyógyítását a tár­sadalombiztosító viselte, 172 pedig magán­­beteg volt. Ha elemezzük ezeket az adato­kat, a következőket állapíthatjuk meg. A biztosítottak négyszer annyian voltak, mint a magánbetegek, pedig a szuboticai kór­ház területein a biztosítottak és a nem biz­tosítottak aránya éppen fordított, azaz minden biztosított tagra négy nem biztosí­­tott jut Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy azoknak a nőknek, akik nin­csenek biztosítva, jobban kifizetődik ma­gánorvoshoz menni, mint kórházba mert a kórház sokkal­ drágább, mint a magán­orvos. A nők életkorát vizsgálva az észlelhető, hogy a legtöbb abortusz a 26—36 évesek között for­dul elő, vagyis azoknál a nőknél, akiknek már van egy-két vagy több gyermekük, s azért határoznák el magukat erre, mert nem akarják rontani életsz­ín­vonalukat. Egyébként az abor­tuszok száma úgy aránylik a születésekhez, mint 17 az 1-hez. Más szóval, átlag csak min­den második vagy harmadik terhesség vég­ződik szüléssel. Megemlíthető az is, hogy ezek­nek az eseteknek csak a kórházi költsége 2,7SS,ami dinár volt. Ha hozzáadunk még azt, hogy a biztosítottak kórházon kívüli gyógyítás­ban is elvesztettek 1624 munkanapot az abor­tusz miatt, felmérhető ennek a jelenségnek a gazdasági hatása is. Mindez arra int, hogy minél több fogamzást megelőző tanácsadót kellene nyitni, és széles­körű felvilágosító munkát kezdeni, hogy a nők megismerjék mindazokat az eszközöket és sze­reket, amelyek ezt a célt szolgálják, az illeté­kes egészségügyi szerveknek pedig biztosítaniuk kellene a legkorszerűbb fogamzás elleni eszkö­zöket. Engedélyezni kellene, hogy a nő egyedül, vagy férjével együtt határozza meg, mikor és hány gyermeket szül, meg kellene engedni nem kí­vánt terhesség esetén az abortálást, de csak a kórházakban. Szigorúan büntetni az avatatla­nokat, akik kellő szakértelem hiányában annyi bajt és veszélyt okoznak. Végül minden erő­vel arra kellene törekedni, hogy a nők meg­ismerjék azokat a módszereket és eszközöket, amelyekkel szabályozhatják a fogamzást. Többet kellene gondolni arra a régi igazság­ra, hogy csak annak a gyermeknek lesz bol­dog az élete, akinek világrajövetele öröm, nem pedig teher a szülőknek. Dr. LICHT Antal : fogamzás MAGYAR SZÓ Szombat, 1958. 2. 1. ]

Next