Magyar Szó, 1958. április (15. évfolyam, 89-118. szám)
1958-04-01 / 89. szám
г Kedd, 1938. IV. 1. Hússz napig a figyelem központjában Nem panaszkodhattak eddig sem a közművelődés dolgozói a közvélemény közönyére. Ha az iskoláról, nevelési kérdésekről kezdett beszélni valaki, sokan felfigyeltek sokan véleményt nyilvánítottak. S most, miután az új iskolarendszer törvénytervezetét közvitára bocsátották, az iskola ügyei még inkább a figyelem központjába kerülnek. Mégpedig húsz teljes napig. Ugyanis ez idő alatt teheti meg észrevételeit Jugoszlávia minden polgára a törvénytervezetre, hogy nyár elején, a képviselőház elé kerüljön. A közvitára bocsátott törvénytervezet — mint közöltük — négy részből áll. Az első része magában foglalja az összes iskolákra érvényes alapelveket, ide számítva az egyetemeket is. Második részeiben megalapozza új iskolarendszerünket és tartalmazza az iskola előtti intézményekre, elemi iskolákra, szakiskolákra, főiskolákra, egyetemekre, és a különleges képesítést tökéletesítő iskolákra vonatkozó rendeleteket. A rendelet harmadik része szabályozza az iskolák belső életét és viszonyait, a negyedik része pedig az iskolák szervezeti kérdéseivel foglalkozik. Mindegyik rész sok újságot tartalmaz — ezeknek ismertetésére még visszatérünk — sok meghatározást tartalmaz arra vonatkozólag, hogy milyennek is kell lennie a korszerű iskolának. Legfőbb jellegzetessége mégis az, hogy kifejezi közösségiünk kívánságát: legyen az iskola sokoldalú, humánusan gondolkodó, szellemileg és fizikailag friss egyéniség nevelője, akinek szívügye a szocializmus, aki képes a tudomány és a technika vívmányait magáévá tenni és alkalmazni életében és aki egyformán megállja helyét mind a termelésben, mind az önigazgatásban. Nem lehet azt állítani, hogy a mai iskola nem tett már eddig is sokat ezen a területen. Csak körül kell néznünk falunkban, városunkban, s nem egy példát találunk iskolaszövetkezetek, diákműhelyek, Népi Technika klubok, stb. A törvénytervezet az eddigi tapasztalatokat foglalja paragrafusokba és megerősíti a köztudatba ment megállapítást az iskola és a társadalom kölcsönhatásáról. Nevezetesen azt, hogy az iskoláknak még gyorsabban kellene a társadalom követelményeit kielégíteni. Olyan kérdések ezek, amelyek nemcsak a tanügyi munkások, hanem a közéleti munkások, üzemi vezetők , a szülők figyelmét is felkeltik, s ezért várható, hogy április 20-áig sok értékes javaslat érkezik a Szövetségi Végrehajtó Tanács közművelődési bizottságának címére. K. L. MAGYAR SZÓ A személyi érdekeket alá kell vetni a kisbéreteknek Alekszandar Rankovics beszélt a Harcos Szövetség plénumán társadalmunk háborús részvételük alapján bizonyos külön jogot ismert el számukra, ezt azért tette, hogy a népfelszabadító háború harcosai ne kerüljenek hátrányos helyzetbe azokkal szemben, akik tovább folytatták iskolájukat, megmaradtak életpályájukon, és nem vészeltek át olyan nehézségeket, mint a harcosok. Az elesett harcosok gyermekeinek és családtagjainak külön jogai pedig azon a tényen nyugszanak, hogy a háborúban elvesztették családfenntartójukat, és ezért rendkívül súlyos helyzetbe kerültek. Tehát a népfelszabadító háború harcosainak és családtagjainak külön jogai nem abból a felfogásból erednek, hogy meg kell jutalmazni azokat, akik öntudatosan és önként részt vettek a népfelszabadító háborúban, és bizonyos kiváltságokat kell biztosítani a volt harcosoknak a többi polgárokkal szemben. Másrészt ezek a külön jogok nem is holmi jótékonyságból fakadnak. Alekszandar Rankovics a továbbiakban ismertette milyen intézkedésekkel gondoskodik társadalmunk a volt harcosokról és hátramaradottjaikról, majd beszédét így folytatta: Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy gondoskodásunkkal, egyik vagy másik formáiban felöleltük a népfelszabadító háború minden harcosát, az elesett harcosok minden hátramaradottját, és a fasizmus áldozatainak majd minden családtagját, akik külön társadalmi gondoskodásra vagy társadalmi védelemre szorulnak. Mégis egyes elvtársaink a volt harcosok közül gyakran nem veszik figyelembe, hogy milyen rendszeres gondot fordít társadalmunk rájuk. Nem látják, hogy társadalmunk évről évre milyen nagy erőfeszítéseket tesz a harcosok problémáinak megoldására, és nem látják meg, hogy már csak igen kevés megoldásbra várn? kérdés van hátra. Köztudomású, hogy törvényes előírásokkal sohasem lehet minden egyes konkrét kérdést megoldani. Bármilyen tökéletes és átfogó törvényeket is hozzunk, sohasem szabályozhatunk velük minden egyes kérdést, amit az élet felvet. Az ilyen eseteket csakis a kommunák oldhatják meg a helyi társadalmi szervezetek, elsősorban a Harcos Szövetség szervezeteinek segítségével. És éppen azért, mert vannak szórványos megoldatlan esetek, szervezetünk egyes tagjai ezeknek az eseteknek a szemszögéből ítélik meg a helyzetet.Nem ritkán megtörténik, hogy ha egy-egy ilyen esetet megvitatnak, nem látják mindazt, ami a volt harcosok érdekében eddig történt, és ahelyett, hogy konkrét intézkedéseket tennének az ilyen eset megoldására, csak gáncsolkodnak. Így például jellemző, hogy amikor megjelent az új nyugdíjtörvény, amely igen sok újítást hozott és kedvezően oldotta meg a volt harcosoknak és az elesett harcosok családtagjainak sok kérdését, egyes szervezetekben arról vitatkoztak, hogy mit nem oldott meg a törvény, és ebből a szempontból bírálták, ahelyett, hogy tagjaik jogainak érvényesítését szorgalmazták volna. Mindaz, ami elhangzott itt a kishegyesi Új bor termelőszövetkezeti közgyűlésén, két problémára vezethető vissza. A szövetkezetben nincs elég szakember és a tagságinak többet kellene törődnie a szövetkezet ügyeivel. Persze, így ahogy van, sem elítélendő, hiszen tavalyelőtt valamivel több mint 60 millió dinár bruttó termelése volt, tavaly 106 milliót tervezett és 113 milliót valósított meg, ebből körülbelül 22,5 millió dinárt helyezett el a különféle alapokba és az év végén mintegy 12 millió dinár tiszta nyeresége van. A növénytermelésben dolgozó tagok napi keresete valamivel több mint 600 dinár. Egyszóval így sem lehet azt mondani, hogy nem jól gazdálkodtak, de több hozzáértő emberrel és a szövetkezeti tagok nagyobb érdeklődésével sok hibát, fogyatékosságot kiküszöbölhetnének. A cséplésben például a kocák úgy lesoványodtak, hogy alig álltak a lábukon, mert nem volt aki kivigye a tanyára a takarmányt. Hat hónapja nem tudják kifizetni a kukorica túltermeléséért járó pénzt, mert a könyvelőség még mindig nem állapította meg pontosan, mennyi volt morzsolva a tavalyi kukoricatermés Vannak olyan volt harcosok is, akikben az a felfogás alakult ki, hogy társadalmunk köteles kiváltságokat biztosítani részükre, mert részt vettek a népfelszabadító háborúban. Emiatt indokolatlanul bírálják törvényeinket és más intézkedéseinket, mert úgy vélik, hogy a népfelszabadító háború harcosait több jog illeti meg, mint az ország többi polgárát, tekintet nélkül arra, hogy milyen mértékben járulnak hozzá az ország építéséhez. Egyes elvtársak a Harcos Szövetség, a Hadirokkant Szövetség, és a tartalékos tisztek vezetőségi tagjai közül nem harcolnak elég élesen az ilyen torz felfogások ellen. Mint már említettem, a harcosokról és családtagjaikról való gondoskodásunk nem azon az elven nyugszik, hogy kiváltságokat kell biztosítani a háborúban való részvételért. Minden kiváltság, bármi is legyen az alapja, öszszeegyeztethetetlen társadalmi rendszerünk szocialista elveivel, és ezért nincs helye társadalmunkban. Ha tudjuk, hogy szocialista építőmunkáink élén népfelszabadító háborúnk legkiválóbb harcosai és vezetői állnak, akik teljes megértést tanúsítanak a harcosok problémái iránt, és mindent megtesznek, hogy ezeket a problémákat lehetőségeinkkel és a szocialista elvekkel összhangban megoldják, akkor teljesen érthetetlen egyes volt harcosoknak ez a gáncsoskodása. Alekszandar Rankovics a továbbiakban arról beszélt, hogy a volt harcosok közül egyesek nem tanúsítanak kellő megértést a szocialista építőmunkából sarjadt új nemzedék iránt.és természetesen azt sem, hogy kinek mennyi jár a túltermelésért. A szövetkezet szarvasmarhaállományának majd fele gümőkóros lett, traktort vásároltak, mielőtt még elkészült az elaborátum, most büntetést fizetnek. Természetesen többféle véleményt lehet hallani. Van aki azt mondja, a vezetőség az oka, mert az említett fogyatékosságok elkerülték a figyelmét. Mások az igazgatót okolják. Van ebben valami. Juhász János igazgató maga is beismeri, hogy a traktort nemzetinek meg kell érteni, hogy a társadalmi és politikai szervezetek vezető tisztségeit, a hatósági szervek vezető állásait nem lehet monopolizálni, hiszen éppen az a feladatunk, hogy minél gyorsabban, minél rátermettebb új kádereket neveljünk, mert rájuk hárul szocialista társadalmunk továbbfejlesztésének nagy feladata. Teljesen helytelen az a helyenként megnyilvánuló eljárás, hogy az ilyen fiatalembereket aszerint értékeljük, részt vettek-e a népfelszabadító háborúban, hiszen egyesek akkor még gyermeksorban voltak. A Harcos Szövetségnek és tagjainak egy alapvető feladata a népi forradalom vívmányainak megóvása, megszilárdítása és továbbfejlesztése. Társadalmi rendszerünk teljes lehetőséget nyújt erre, lehetőséget nyújt minden polgárnak, hogy a mai feltételekben harcoljon a szocializmus építéséért és megszilárdításáért. Ezért a népfelszabadító háború minden harcosának is az a legfőbb feladata, hogy megtalálja helyét szocialista demokráciánk rendszerében, és állandóan az első sorokban harcoljon új szocialista társadalmi viszonyokért. Egészen természetes — mondotta ezután Alekszandar Rankovics , hogy a népfelszabadító háború harcosai, akik elkerültek születési helyükről, és ma különféle tisztségeket töltenek be a néphadseregben és az államigazgatásban, tovább érdeklődnek vidékük fejlődése iránt, és foglalkoznak problémáival. Viszont megtörténik, hogy ennek az érdeklődésnek szakkörű lokalizmus a kiindulópontja, és gyakran lehtőségeink és társadalmunk érdekeinek mellőzésével, a szocialista demokráciával öszszeegyeztethetetlen módszerekkel igyekeznek vidékük problémáinak megoldását szorgalmazni. Ezáltal politikai problémákat is okoznak, megnehezítik a terepi politikai vezetőségek munkáját. Ezek úgy vélik, hogy nekik mindent szabad, mert részt vettek a háborúban és érdemeiket szerezték. Úgy vélik, hogy ők nem kötelesek alávetni magukat a szocialista társadalom szabályainak. Elvtársak és elvtársnők, mindezek a jelenségek, amelyekről emetést tettem, tulajdonképpen a bürokratikus felfogások maradványai. Akik ilyen felfogásokat vallanak, nem akarják megérteni, hogy a szocializmus továbbfejlődéséért vívott mai harcunk semmivel sem kisebb jelentőséig kellett volna vásárolniok és nem is igy képzelte el. Egy tisztviselőt ugyanis megbízott azzal, hogy idejében gondoskodjon az elaborátum elkészítéséről, de az elmulasztotta ezt. Ő annyiban hibás, hogy nem ellenőrizte a hivatalnokot. De vajon gondolhat-e mindenre egy ember . Juhász ugyanis a szövetkezet igazgatója, szakembere, kommercialisitája, egyszóval sokkal több minden nehezedik a vállára, mint általában egy igazgatónak. Mivel mezőgazdasági szakember, a termelési probléma és semmivel sem könnyebb mint a népfelszabadító háború harcai. Nem akarják megérteni, hogy ez a harc is a lehető legnagyobb fegyelmet, felelősséget és áldozatkészséget követeli meg minden igazi forradalmártól, nemkülönben azt is, hogy személyi érdekeiket a közérdeknek vesse alá és lemondjon minden önzésről. Ezt meg kell érteni mindenkinek aki továbbra is a szocializmus harcosa akar maradni. Ezek a felfogások azért terjedhettek el, a volt harcosok szűk körében, mert harcosaink nagy része nem tulajdonított kellő jelentőséget az ilyen jelenségeknek. A Harcos Szövetség, a Háborús Rokkantak Szövetsége és a tartalékos tisztek egyesülete nem engedhetik meg, hogy a forradalom aktív részvevői akár akaratukon kívül is szembe kerüljenek építésünk irányvonalával. Nevelő módszerekkel a hibákra való rámutatással, építőjellegű bírálattal harcolnunk kell minden emberért és elő kell segítenünk, hogy a háború minden egyes részvevője megtalálja helyét és kivesse önmagából mindazt, ami egészségtelen. Ebből a szempontból döntő fordulatnak kell bekövetkeznie szervezetünk életében, és a szervezetünkben lévő kommunisták munkájában is. Rendszeres gondot kell fordítanunk az emberekre, a harcos szervezetek rendszeres és módszeres műmet kell kifejteniük ezen a téren, mert így járulhatnak hozzá legjobban az eddig megnyilvánult fogyatékosságok kiküszöböléséhez. Alekszandar Rankovics beszéde után felszólalt Uglyesa Danilovics, Franc Stadler, Szrba Andrejevics, Edith Haszanagics, Rodolyub Csolákovics, Milovan Batanovics, Ratko Ilics és Neda Bozsinovics. Rodolyub Csolákovics felszólalása szerint a Harcos Szövetség tagjai hozzájárulhatnak ahhoz, hogy minél jobb történelem tankönyvek kerüljenek a tanulók kezébe. Ugyanis történelem könyveink túlságosan szárazan és szakszerűen foglalkoznak a népfelszabadító háború eseményeivel. A felszólalások után a Harcos Szövetség központi bizottsága egyhangú határozatban síkraszállt a nyugatnémet hadsereg atomfegyverekkel való felszerelése ellen, majd elhatározta, hogy jogi tanácsadó szolgálatot szervez a Harcos Szövetség szervezeteiben, mákra fektette a legnagyobb súlyt. Nem azzal törődött, hogyan áll az elaborátum, hanem azzal, hogy a kukorica idejében a góréba kerüljön, hogy a traktorok minél többet felszántsanak. És a tavaszi vetés valóban mind mélyszántásba kerül. A környéken felvásárolt minden borjút, amit a földművesek eladtak, az üszőkét tovább nevelték, kiválogatták közülük a tenyésztésre alkalmasakat, a többit és a fiatal bikákat meghizlalták. Ezen szépen kerestek és egyben a szarvasmarhaállományt is gyarapítják. A beteg tehenekről azonban nem szólt neki az állatorvosi állomás. Egy részük beteg már régebben, s az volt a baj, hogy nem különítették el őket. Szóval, meglehetősen egyedül intézte az ügyeket. Azt, amit győzött. Amint Kovács József, a községi népbizottság elnöke mondotta, a szövetkezetben általában az a legnagyobb baj, hogy az ellenőrző bizottság úgy tekinti feladatát, és rá is úgy tekintenek mint a kulturegyesület vagy a vadásztársaság ellenőrző bizottságára. Nem veszik elég komolyan a dolgot. Ezt bizonyítja az ellenőrző bizottság beszámolója is. Mint egy egészségügyi felügyelőség pillanatnyi helyzetképet adott: egy traktorból eltűnt az üzemanyag, a műhelyt nem seperték fel, stb. Pedig az ellemőrző bizottságnak rendszeres munkát kellene végeznie. Az észrevett fogyatékosságokat jelenteni az igazgatóságnak, mozgósítani a tagságot, ha pedig ezután sem történik semmi, a népbizottságnak, szövetkezeti szövetségnek, stb. Horvát Ferenc, a szövetkezet igazgatóbizottságának elnöke egyebek között elmondta, hogy sokkal könnyebb most a közgyűlésen feltenni a kérdést, ki a felelős ezért vagy azért a fogyatékosságért, minthogy akkor szólnának a tagok, amikor észrevették, véleményüket, javaslatukat közvetlenül közölnék az igazgatbizottsággal. Ha a jövőben ezt teszik közös erőfeszítés,sem sok hibát elkerülhetnek. Végül aztán akarva-akaratlanul majd minden felszólaló az említett két problémához jutott. A szövetkezetben nem elég egy mezőgazdasági szakember, erősebb könyvelőségre és általában jobb irodai személyzetre van szükség. Ez egyébként nem új megállapítás, a szövetkezet vezetősége már előbb rájött és két mezőgazdasági technikust, egy mérnököt és egy kereskedelmi középiskolást ösztöndíjaz. Tehát rövidesen megoldódik ez a probléma is. Hátra van még a másik. Több szem többet lát, ha mindannyian magukénak tekintik a szövetkezetet, ha mindannyian bekapcsolódnak az ügyek intézésébe, könnyebben végére járhatnak a hibáknak, fogyatékosságoknak. L. I. Több szem többet lát Hiányzik a szakember, a képzettebb irodai személyzet A kishegyesi Új bor termelőszövetkezet közgyűléséről Ezekből a borjakból válogatja ki a szövetkezet a tenyésztésre legmegfelelőbbeket, a többit meghizlalja és nagyobb részt külföldre jó pénzért eladja 3. oldal