Magyar Szó, 1958. április (15. évfolyam, 89-118. szám)

1958-04-01 / 89. szám

г Kedd, 1938. IV. 1. Hússz napig a figyelem központjában Nem panaszkodhattak eddig sem a közművelődés dol­gozói a közvélemény közönyére. Ha az iskoláról, ne­velési kérdésekről kezdett beszélni valaki, sokan fel­figyeltek sokan véleményt nyilvánítottak. S most, mi­után az új iskolarendszer törvénytervezetét közvitára bocsátották, az iskola ügyei még inkább a figyelem központjába kerülnek. Mégpedig húsz teljes napig. Ugyanis ez idő alatt teheti meg észrevételeit Jugoszlá­via minden polgára a törvénytervezetre, hogy nyár elején, a képviselőház elé kerüljön. A közvitára bocsátott törvénytervezet — mint közöl­tük — négy részből áll. Az első része magában foglalja az összes iskolákra érvényes alapelveket, ide számítva az egyetemeket is. Második részeiben meg­alapozza új iskolarendszerünket és tartalmazza az is­kola előtti intézményekre, elemi iskolákra, szakiskolák­ra, főiskolákra, egyetemekre, és a különleges képesítést tökéletesítő iskolákra vonatkozó rendeleteket. A rende­let harmadik része szabályozza az iskolák belső életét és viszonyait, a negyedik része pedig az iskolák szervezeti kérdéseivel foglalkozik. Mindegyik rész sok újságot tartalmaz — ezeknek is­mertetésére még visszatérünk — sok meghatározást tar­ta­lmaz arra vonatkozólag, hogy milyennek is kell len­nie a korszerű iskolának. Legfőbb jellegzetessége mégis az, hogy kifejezi közösségiünk kívánságát: legyen az iskola sokoldalú, humánusan gondolkodó, szellemileg és fizikailag friss egyéniség nevelője, akinek szívügye­­ a szocializmus, aki képes a tudomány és a technika vív­mányait magáévá tenni és alkalmazni életében és aki egyformán megállja helyét mind a termelésben, mind az önigazgatásban. Nem lehet azt állítani, hogy a mai iskola nem tett már eddig is sokat­ ezen a területen. Csak körül kell néznünk falunkban, városunkban, s nem egy példát találunk iskolaszövetkezetek, diákmű­­helyek, Népi Technika klubok, stb.­ A törvénytervezet az eddigi tapasztalatokat foglalja paragrafusokba és meg­erősíti a köztudatba ment megállapítást az iskola és a társadalom kölcsönhatásáról. Nevezetesen azt, hogy az iskoláknak még gyorsabban kellene a társadalom köve­telményeit ki­elégí­teni. Olyan kérdések ezek, amelyek­­ nemcsak a tanügyi munkások, hanem a közéleti munkások, üzemi vezetők , a szülők figyelmét is felkeltik, s ezért várható, hogy április 20-áig sok értékes javaslat érkezik a Szövetségi Végrehajtó Tanács közművelődési bizottságának címére.­­ K. L. MAGYAR SZÓ A személyi érdekeket alá kell vetni a kisbéreteknek Alekszandar Rankovics beszélt a Harcos Szövetség plénumán társadalmunk háborús rész­vételük alapján bizonyos kü­lön jogot ismert el számuk­ra, ezt azért tette, hogy a népfelszabadító háború har­cosai ne kerüljenek hátrá­nyos helyzetbe azokkal szem­ben, akik tovább folytatták iskolájukat, megmaradtak életpályájukon, és nem vé­szeltek át olyan nehézsége­ket, mint a harcosok. Az el­esett harcosok gyermekeinek és családtagjainak külön jo­gai pedig azon a tényen nyugszanak, hogy a háború­ban elvesztették családfenn­tartójukat, és ezért rendkí­vül súlyos helyzetbe kerül­tek. Tehát a népfelszabadító há­ború harcosainak és család­tagjainak külön jogai nem abból a felfogásból erednek, hogy meg kell jutalmazni azokat, akik öntudatosan és önként részt vettek a nép­­felszabadító háborúban, és bizonyos kiváltságokat kell biztosítani a volt harcosok­nak a többi polgárokkal szemben. Másrészt ezek a külön jogok nem is holmi jó­tékonyságb­ól fakadnak. Alekszandar Rankovics a továbbiakban ismertette mi­lyen intézkedésekkel gondos­kodik társadalmunk a volt harcosokról és hátramara­dottjaikról, majd beszédét így folytatta: Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy gondoskodásunkkal, e­­gyik vagy másik formáiban felöleltük a népfelszabadító háború minden harcosát, az elesett harcosok minden hátramaradottját, és a fa­sizmus áldozatainak majd minden családtagját, akik külön társadalmi gondo­sko­­dásra vagy társadalmi véde­lemre szorulnak. Mégis e­­gyes elvtársaink a volt har­cosok közül gyakran nem veszik figyelembe, hogy mi­lyen rendszeres gondot for­dít társadalmunk rájuk. Nem látják, hogy társadalmunk évről évre milyen nagy erő­feszítéseket tesz a harcosok problémáinak megoldására, és nem látják meg, hogy már csak igen kevés megoldásbra várn? kérdés van hátra. Köztudomású, hogy törvé­nyes előírásokkal sohasem lehet minden egyes konkrét kérdést megoldani. Bármi­lyen tökéletes és átfogó tör­vényeket is hozzunk, soha­sem szabályozhatunk velük minden egyes kérdést, amit az élet felvet. Az ilyen ese­teket csakis a kommunák­ oldhatják meg a helyi tár­sadalmi szervezetek, első­sorban a Harcos Szövetség szervezeteinek segítségével. És éppen azért, mert van­nak szórványos megoldatlan esetek, szervezetünk egyes tagjai ezeknek az eseteknek a szemszögéből ítélik meg a helyzetet.­­Nem ritkán meg­történik, hogy ha egy-egy ilyen esetet megvitatnak, nem látják mindazt, ami a volt harcosok érdekében ed­dig történt, és ahelyett, hogy konkrét intézkedéseket ten­nének az ilyen eset megol­dására, csak gáncs­olkodnak. Így például jellemző, hogy amikor megjelent az új nyug­díjtörvény, amely igen so­k újítást hozott és kedvezően oldotta meg a volt harcosok­nak és az elesett harcosok családtagjainak sok kérdé­sét, egyes szervezetekben arról vitatkoztak, hogy mit nem oldott meg a törvény, és ebből a szempontból bí­rálták, ahelyett, hogy tag­jaik jogainak érvényesítését szorgalmazták volna. Mindaz, ami elhangzott itt a kishegy­esi Új bor termelő­szövetkezeti közgyűlésén, két problémára vezethető vissza. A szövetkezetben nincs elég szakember és a tagságinak többet kellene törődnie a szö­vetkezet ügyeivel. Persze, így ahogy van, sem elítélen­dő, hiszen tavalyelőtt vala­mivel több mint 60 millió dinár bruttó termelése volt, tavaly 106 milliót terve­zett és 113 milliót való­sított meg, ebből körül­belül 22,5 millió dinárt helyezett el a különféle alapokba és az év vé­gén mintegy 12 millió dinár tiszta nyeresége van. A növénytermelésben dolgo­zó tagok napi keresete vala­mivel több mint 600 dinár. Egyszóval í­gy sem lehet azt mondani, hogy nem jól gazdálkodtak, de több hozzáértő emberrel és a szövetkezeti tagok nagyobb érdeklődésével sok hibát, fogyatékossá­got­­ kiküszöbölhetnének. A cséplésben például a ko­cák úgy lesoványodtak, hogy alig álltak a lábukon, mert nem volt aki kivigye a ta­nyára a takarmányt. Hat hónapja nem tudják kifizetni a kukorica túl­termeléséért járó pénzt, mert a könyvelőség még mindig nem állapította meg pontosan, mennyi volt morzsolva a tavalyi kukoricatermés Vannak olyan volt harco­sok is, akikben az a felfogás alakult ki, ho­gy társadal­munk köteles kiváltságokat biztosítani részükre, mert részt vettek a népfelszaba­­dító háborúban. Emiatt in­dokolatlanul bírálják törvé­nyeinket és más intézkedé­seinket, mert úgy vélik, hogy a népfelszabadító há­ború harcosait több jog il­leti meg, mint az ország többi polgárát, tekintet nél­kül arra, hogy milyen mér­tékben járulnak hozzá az or­szág építéséhez. Egyes elv­társak a Harcos Szövetség, a Hadirokkant Szövetség, és a tartalékos tisztek vezető­ségi tagjai közül nem har­colnak elég élesen az ilyen torz felfogások ellen. Mint már említettem, a harcosok­ról és családtagjaikról való gondoskodásunk nem azon az elven nyugszik, hogy ki­váltságokat kell biztosítani a háborúban való részvéte­lért. Minden kiváltság, bár­mi is legyen az alapja, ösz­­szeegyeztethetetlen társadal­mi rendszerünk szocialista elveivel, és ezért nincs he­lye társadalmunkban. Ha tudjuk, hogy szocialista épí­­tőmunkáink élén népfelszaba­dító háborúnk legkiválóbb harcosai és vezetői állnak, akik teljes megértést tanú­sítanak a harcosok problé­mái iránt, és mindent meg­tesznek, hogy ezeket a prob­lémákat lehetőségeinkkel és a szocialista elvekkel össz­hangban megoldják, akkor teljesen érthetetlen egyes volt harcosoknak ez a gán­­csoskodása. Alekszandar Rankovics a to­vábbiakban arról beszélt, hogy a v­olt harcosok közül egyesek nem tanúsítanak kellő megér­tést a szocialista építőmunkából sarjadt új nemzedék iránt.­­­és természetesen azt sem,­­ hogy kinek mennyi jár a túl­termelésért. A szövetkezet szarvasmar­­haállományának majd fele gümőkóros lett, traktort vá­sároltak, mielőtt még elké­szült az elaborátum, most büntetést fizetnek. Természetesen többféle vé­leményt lehet hallani. Van aki azt mondja, a vezetőség az oka, mert az említett fogyatékos­ságok elkerülték a fi­gyelmét. Mások az igaz­gatót okolják. Van ebben valami. Juhász János igazgató maga is beis­meri, hogy a traktort nem­zetinek meg kell érteni, hogy a társadalmi és politikai szerveze­tek vezető tisztségeit, a hatósági szervek vezető állásait nem lehet monopolizálni, hiszen éppen az a feladatunk, hogy minél gyor­sabban, minél rátermettebb új kádereket neveljünk, mert rá­juk hárul szocialista társadal­munk továbbfejlesztésének nagy feladata. Teljesen helytelen az a helyenként megnyilvánuló eljá­rás, hogy az ilyen fiatalembere­ket aszerint értékeljük, részt vet­tek-e a népfelszabadító háború­ban, hiszen egyesek akkor még gyermeksorban voltak. A Harcos Szövetségnek és tag­jainak egy alapvető feladata a népi forradalom vívmányainak megóvása, megszilárdítása és továbbfejlesztése. Társadalmi rendszerünk teljes lehetőséget nyújt erre, lehetőséget nyújt minden polgárnak, hogy a mai feltételekben harcoljon a szocia­lizmus építéséért és megszilárdí­­­tásáért. Ezért a népfelszabadí­­tó háború minden harcosának is az a legfőbb feladata, hogy meg­találja helyét szocialista demo­kráciánk rendszerében, és ál­landóan az első sorokban harcol­jon új szocialista társadalmi vi­szonyokért. Egészen természetes — mon­dotta ezután Alekszandar Ranko­vics , hogy a népfelszabadító háború harcosai, akik elkerültek születési helyükről, és ma külön­féle tisztségeket töltenek be a néphadseregben és az államigaz­gatásban, tovább érdeklődnek vidékük fejlődése iránt, és fog­lalkoznak problémáival. Vi­szont megtörténik, hogy ennek az érdeklődésnek szakkörű­ loka­­lizmus a kiindulópontja, és gyak­ran lehtőségeink és társadal­munk érdekeinek mellőzésével, a szocialista demokráciával ösz­­szeegyeztethetetlen módszerekkel igyekeznek vidékük problémái­nak megoldását szorgalmazni. Ez­által politikai problémákat is okoznak, megnehezítik a terepi politikai vezetőségek munkáját. Ezek úgy vélik, hogy nekik min­dent szabad, mert részt vettek a háborúban és érdemeiket szerez­ték. Úgy vélik, hogy ők nem kö­telesek alávetni magukat a szo­cialista társadalom szabályai­nak. Elvtársak és elvtársnők, mind­eze­k a jelenségek, amelyekről em­etést tettem, tulajdonképpen a bürokratikus felfogások marad­ványai. Akik ilyen felfogásokat vallanak, nem akarják megérte­ni, hogy a szocializmus tovább­fejlődéséért vívott mai harcunk semmivel sem kisebb jelentősé­ig­ kellett volna vásárolni­­ok és nem is igy képzelte el. E­gy tisztviselőt ugyanis megbízott azzal, hogy idejé­ben gondoskodjon az elaborá­tum elkészítéséről, de az el­mulasztotta ezt. Ő annyiban hibás, hogy nem ellenőrizte a hivatalnokot. De vajon gondolhat-e mindenre e­gy ember . Juhász ugyanis a szövet­kezet igazgatója, szakem­bere, kommercialisitája, egyszóval sokkal több minden nehezedik a vál­lára, mint általában egy igazgatónak. Mivel mezőgazdasági szak­ember, a termelési problé­ma és semmivel sem könnyebb mint a népfelszabadító háború harcai. Nem akarják megérte­ni, hogy ez a harc is a lehető legnagyobb fegyelmet, felelőssé­get és áldozatkészséget követeli meg minden igazi forradalmár­tól, nemkülönben azt is, hogy személyi érdekeiket a közérdek­nek vesse alá és lemondjon min­den önzésről. Ezt meg kell ér­teni mindenkinek aki továbbra is a szocializmus harcosa akar maradni. Ezek a felfogások azért terjed­hettek el, a volt harcosok szűk körében, mert harcosaink nagy része nem tulajdonított kellő je­lentőséget az ilyen jelenségek­nek. A Harcos Szövetség, a Há­borús Rokkantak Szövetsége és a tartalékos tisztek egyesülete nem engedhetik meg, hogy a for­radalom aktív részvevői akár a­­­karatukon kívül is szembe kerül­jenek építésünk irányvonalával. Nevelő módszerekkel a hibákra való rámutatással, építőjellegű bírálattal harcolnunk kell min­den emberért és elő kell segí­tenünk, hogy a háború minden egyes részvevője megtalálja he­lyét és kivesse önmagából mind­azt, ami egészségtelen. Ebből a szempontból döntő for­dulatnak kell bekövetkeznie szer­vezetünk életében, és a szerve­zetünkben lévő kommunisták munkájában is. Rendszeres gon­dot kell fordítanunk az embe­rekre, a harcos szervezetek­ rendszeres és módszeres műm­et kell kifejteniük ezen a téren, mert így járulhatnak hozzá leg­jobban az eddig megnyilvánult fogyatékosságok kiküszöbölésé­hez. Alekszandar Rankovics beszé­de után felszólalt Uglyesa Dani­lovics, Franc Stadler, Szrba Andrejevics, Edith Haszanagics, Rodolyub Csolákovics, Milovan Batanovics, Ratko Ilics és Neda Bozsinovics. Rodolyub Csolákovics felszól­a­lása szerint a Harcos Szövetség tagjai hozzájárulhatnak ahhoz, hogy minél jobb történelem tan­könyvek kerüljenek a tanulók kezébe. Ugyanis történelem köny­veink túlságosan szárazan és szakszerűen foglalkoznak a nép­felszabadító háború eseményei­vel. A felszólalások után a Harcos Szövetség központi bizottsága egyhangú határozatban síkra­­szállt a nyugatnémet hadsereg atomfegyverekkel való felszere­lése ellen, majd elhatározta, hogy jogi tanácsadó szolgálatot szervez a Harcos Szövetség szer­vezeteiben, mákra fektette a legnagyobb súlyt. Nem azz­al törődött, hogyan áll az elaborátum, hanem azzal, hogy a kukori­ca idejében a góréba kerül­jön, hogy a traktorok minél többet felszántsanak. És a tavaszi vetés valóban mind mélyszántásba kerül. A környéken felvásárolt minden borjút, amit a földművesek eladtak, az üsző­két tovább nevelték, kiválo­­gatták közülük a tenyésztés­re alkalmasakat, a többit és a fiatal bikákat meghizlal­ták. Ezen szépen kerestek és egyben a szarvasmarhaállo­mányt is gyarapítják. A beteg tehenekről azon­ban nem szólt neki az állat­orvosi állomás. Egy részük beteg már régebben, s az volt a baj, hogy nem különítet­ték el őket. Szóval, megle­hetősen egyedül intézte az ügyeket. Azt, amit győzött. Amint Kovács József, a köz­ségi népbizottság elnöke mon­dotta, a szövetkezetben ál­talában az a legnagyobb baj, hogy az ellenőrző bizott­ság úgy tekinti feladatát, és rá is úgy tekintenek mint a kulturegyesület vagy a vadásztársaság ellenőrző bizottságára. Nem veszik elég komolyan a dolgot. Ezt bizonyítja az ellenőrző bizottság beszámolója is. Mint egy egészségügyi fel­ügyelőség pillanatnyi hely­zetképet adott: egy traktor­ból eltűnt az üzemanyag, a műhelyt nem seperték fel, stb. Pedig az ellem­őrző bizott­ságnak rendszeres mun­kát kellene végeznie. Az észrevett fogyatékos­ságo­kat jelenteni az igazgató­ságnak, mozgósítani a tagsá­got, ha pedig ezután sem tör­ténik semmi, a népbizottság­nak, szövetkezeti szövetség­nek, stb. Horvát Ferenc, a szövet­kezet igazgat­óbizottságán­a­k elnöke egyebek között el­mondta, hogy sokkal könnyebb most a közgyűlésen feltenni a kérdést, ki a felelős ezért vagy azért a fogyatékos­ságért, minthogy akkor szólnának a tagok, amikor észrevették, véleményüket, javaslatukat közvetlenül közölnék az igaz­gatbizottsággal. Ha a jövő­ben ezt teszik közös erő­feszítés,sem sok hibát elkerül­hetnek. Végül aztán aka­rva-aka­ratlanul majd minden fel­szólaló az említett két prob­lémához jutott. A szövetkezetben nem elég egy mezőgazdasági szakem­ber, erősebb könyvel­őségre és általában jobb irodai sze­mélyzetre van szükség. Ez egyébként nem új megálla­pítás, a szövetkezet vezető­sége már előbb rájött és két mezőgazdasági technikust, egy mérnököt és egy keres­kedelmi középiskolást ösz­­töndíjaz. Tehát rövidesen megoldódik ez a probléma is. Hátra van még a másik. Több szem többet lát, ha mindannyian magukénak te­kintik a szövetkezetet, ha mindannyian bekap­csolódnak az ügyek in­tézésébe, könnyebben végére járhat­nak a hibáknak, fogyatékos­ságoknak. L. I. Több szem többet lát Hiányzik a szakember, a képzettebb irodai szem­élyzet A kishegyesi Új bor termelőszövetkezet közgyűléséről Ezekből a borjakból válogatja ki a szövetkezet a tenyész­tésre legmegfelelőbbeket, a többit meghizlalja és na­gyobb részt külföldre jó pénzért eladja 3. oldal

Next