Magyar Szó, 1958. július (15. évfolyam, 168-192. szám)

1958-07-01 / 168. szám

Г Redđ, m­m­í. Százholdas kert­elj intézkedések Zrenyanin veteményellátására Jelenleg rossz a helyzet A zrenyanini községi népbizottság a minap fel­számolta a város egyetlen kerti veteményforgalmi vállalatát. E csaknem 50 000 lakosú iparváros vé­lemény­ellátása tehát ezentúl teljesen a piacra van utalva. Az adott helyzet semmiképpen sem ke­csegtető. Veteményfélékben, igaz, egyelőre nincs komolyabb hiány, piaci napokon roskadásig meg­telnek a pultok, de annál komolyabb gondot okoz a zrenyanini háziasszonyoknak a vetemény­félék ára. Gyengébben termő évek­ben sem volt ilyen magas a kerti vetemények ára. A borsó például 100 dinárral startolt, és jóllehet jócskán volt belőle, ára úgyszólván mindig háromszámjegyes ma­radt. Hasonló a helyzet a zöldbabbal, karalábéval és más veteményfélével. Egy öklömnyi karfiolfej 60—70 dinár, a zöldpaprika darabja 10 dinár, négy hüvelykujj nagyságú vöröshagyma pe­dig 15—20 dinár. Hol a kiút? Mit lehet ten­ni a helyzet feljavítására? — kérdezik a zrenyaniniak. Mi is ezt a kérdést tettük fel mi­nap a nemrég létesített áru­forgalmi titkárság irodaveze­tőjének. De a távlatterveken kívül egyéb megnyugtatót nem hallottunk tőle. A Centrobanát, a felszá­molt veteményforgalmi válla­lat ügyét előbb kellett volna elintézni. Ügyvitele évek óta kétséges volt. Kár volt eddig várni felszámolásával, hisz ha ezt előbb megteszik, ta­lán lehetett volna még idő­re másikat helyébe állítani, most, azonban már minden késő. Valóban nem marad más hátra, mint felkészülni a ... jövőre, ezt az évet pe­dig átvészelni szervezett ve­­tamin -ellátás nélkül. M A­­Z ÁRUFORGALMAT, HANEM A TERMELÉST KELL MEGSZERVEZNI Ez e­zrenyanini illetékesek új jelszava és új elképzelé­sük a vetemény­ellátásról. A szóbanforgó kérdést ugyanis eddig az áruforgalom meg­szervezése útján vélték elin­tézni. Ilyen elgondolás szü­löttje volt a Centrobánát is, amely úgy látszik, komolyan rácáfolt erre a koncepcióra. A keserű tapasztalat után te­hát a zrenyanini községi nép­bizottság most a dolog vele­jébe szándékozik nyúlni. Az eddigi intézkedések első eredménye valóban sokat ígér. Megegyezés történt u­­gyanis a mezőgazdasági állo­mással, amely hajlandó jö­vőre 100 holdas veteményes­kertet létesíteni, az élelmi­­szerkombinátus mögötti igen jól termő szántóján. Több szempontból találó ez a megoldás. A szóbanforgó terület egy részét már az idén is öntözték, tehát jók a veteménytermelés feltételei. Az élelmiszerkombinátus sok felesleges gőzt termel, ezzel jól lehet majd fűteni a me­legágyakat és az üvegházakat. Az eljövendő százholdas ve­teményeskert területén vala­ha repülőtér volt. A megma­radt betonkifutópályák ideá­lis lehetőséget nyújtanak a termények gondozására és szállítására. Jobb megoldást tehát el sem lehet képzelni. Becslések szerint 100 hold elegendő ahhoz, hogy Zrenya­nint teljesen ellássák korai veteményfélékkel, persze — és ez a legfontosabb — hoz­záférhető és az eddiginél jóval alacsonyabb áron. HATÁSOSABBAN KÖZBESZÓL A JABLAN IS A velencei kövesút men­tén, Zrenyanin tövében, az utóbbi egynéhány évben szép gyümölcsös létesült. Furcsa azonban, hogy ezeknek a gyümölcsfáknak a termését még csak meg sem kóstolják a zrenyaniniak. A Jablan né­­ven ismert gyümölcsös igaz­gatósága ugyanis minden ter­ményét Beográdba és Novi­­szádra szállítja. Ott — mond­ják — jobbak az értékesítési lehetőségek, biztosabbak, fi­zetőképesebbek a gyümölcs- és veteményforgalmi vállala­tok. Igazuk is van. Az idén azonban ezen a té­ren is megváltozik a hely­zet. A községi népbizottság lehetőséget adott a Jablan­­nak, hogy értékesítse termé­keit, így a zrenyanini gyü­mölcsök Zrenyaninban marad­nak. A Jablan cseresznyéinek köszönhető többek között az is, hogy ez a gyümölcs a pia­con jóval olcsóbb mint pél­dául a zöldbab. Végül egy örvendetes hír a háziasszonyoknak. Ha őszre gyümölcsöt vagy savanyúsá­got szándékoznak eltenni, gondolják meg jól a dolgot. Könnyűszerrel megmenekül­hetnek a befőzéssel és sava­nyítással járó pepecseléstől. A Nas Dom szolgáltató válla­lat újonnan létesítendő mű­helye megteszi ezt helyettük, csak üveg szükséges, „nyers­anyag” és egy kis pénz. M. T. AZ EGYSZERI AUTÓBUSZMEGÁLLÓ ■ Az utóbbi években igen­csak megszaporodtak az­­ a­ut­óbuszjáratok Péterrévén.­­ A Pusztának két, a Putnik­­nak egy autóbusza robog át­­ naponta kétszer a közsé­­­­gen, Becsével pedig ezen-­­ kívül külön összeköttetése­­ is van. El is büszkül az ember, látva ezt a nagy autóbusz I forgalmat. Mert 5—10 évvel­­ ezelőtt egy sem közleke­dett. Az utcasarkon télen-­­ nyáron, esőben-hidegben i­s­rakozó utasoknak már i - ik egyetlen álmuk volt:­­csak lenne egy autó­­­­buszmegálló is!­fis mivel a választópolgár I szava szent, hát fel is I épült. Egy szép kis épület I község központjában, röm volt nézni, amíg é­­pült... Június elején volt­­ az ünnepélyes megnyitás. ■ Bent szép asztalok, bor, sör, palin­ca, likőr és élénk for-I galom. Lám, milyen kedves kis büfé nyílt a népbizottság I mellett" A tisztviselőknek sem kell többé a Partizán ívóházba járniuk, amíg így száz méterrel távolabb­an. Az utasok, nagykendős, m­atyros asszonyok, rokon­­togatók, hivatalos ügyben ■ecsére utazók pedig áll­­. M­­ogállnak továbbra is a­­ sarkon. Miért? Mert hát nem szokta azt mindenki, hogy kocsmában idegéljen. És hát mit is : mondanának a pincérek, ha­­odaülve a szép kis asztal I lakhoz, megkérdezné tőlük, s hogy mit parancsolnak. Talán azt, hogy „hozzon I egy féldecit’'? K. I. MAGYAR 8*35 6 Еџу hősi apró emlékeztetős Kiállítás a szatjeszkai harcokról 2­elengorai De szép a Zelengora így nyár ele­jén. Mi akkor szépsé­géből semmit sem láttunk. Látjátok azt a harcost ott a fának támaszkodva? Amott meg golyószaggatta köpeny­ben kuporogni a másikat? Emezek meg, itt az előtér-­szatjeszkai harcost, itt a Te­rézián megrendezett kiállítá­son. Rövid pihenő. Ez annak a képnek a felirata, amelyről szó van. — Igen, rövid pihenő volt — folytatja a volt harcos, rövid pihenő a legszörnyűbb cső­ben, csak állnak, de nem mer­tek leülni. Féltek, hogy so­ha többé nem kelnek fel, mert annyira ki voltak me­rülve. Mi is itt voltunk vala­hol közöttük... Sokan hallgatják a közép­korú barna embert, aki sza­vaival még több életet önt e­­zekbe a szutjeszkai harcok­ban készült képekbe. Na­­gyobbára fiatalemberek, főis­kolások veszik körül a volt fák után. Amikor a Zelengo­rára értünk, s rövid pihenőt rendeltek el, csak néztük egy­mást, de semmit sem mer­tünk kérdezni, vajon ki hiány­zik közülünk, kiket vitt el a Szutjeszka vize, kiket kaszál­tak le a gyilkos fegyverek. Csak néztük egymást, de nem egymást láttuk, hanem azo­kat, akik többé már nem lesz­nek köztünk. Fájt, annyira fájt minden elvtárs, harcos­­: eleste, hogy az ember szemé­re már könny se tudott pat­tanni ... Tekintete már más képeken jár. Az elesettek képein. A többezer elesett hős közül vagy huszonötnek láthatjuk itt a képét, köztük Szava Ko­­vacsevicsot, Veszelin Maszle­­sát, Marko Etyimovicsot. /­ff van Avdo! (Avđo Hodzsics) — kiált fel az ember. — Velünk együtt indult el Szarajevóból. Fiatal fémmunkás volt. Egy­kettőre politikai vezetővé fej­lődött, s amikor Lekovicsiből a keletboszniai partizán falu­ból elindultunk a brigáddal, már ő volt a vezetőnk. Eleste még nagyobb harci kedvet, még nagyobb elszántságot a­­dott mindannyiunknak ... Sokan azt a térképet szem­lélik, amelyen az a bizonyos gyűrű látható, amelybe a 120 ezer főnyi állig felfegyver­kezett és jóltáplált fasiszta hadsereg zárta a 19 ezer pro­letárt. A térképen nagy pon­tok jelzik a súlyos, de dicső harcok színhelyét: Milinkla­­det, ahol Tito elvtárs megse­besült, Trentistét, Focsát, Lyubingrodot, Lucskakolibát, a Kosurt, a Vucsevót, meg a többit. Egy bácsika furakodik a fiatalok közé s halkan meg­szólal: — A történelemben még nem volt példa, hogy egy ilyen gyűrűből bárki is ki­tört volna. Igen, a harci kedv, az öntudatos ember győzelme volt a roppant hadigépezet, a gőg, a sötétség felett. H­ogy mit akart az a fa­­siszta hadigépezet a Szutjeszkán, rádöbben­ti a látogatót egy eredeti né­met parancs, amelyet a Szut­jeszkán harcoló német csapa­tok parancsnoka adott ki, és amelyet most a kalemegdáni Szutjeszka kiállításon olvas­hatunk. A parancsban ez áll: „A sikeresen elvégzett tel­jes bekerítés után a kommu­nisták részben megpróbál­nak kitörni a gyűrűből. Ezért elrendelem: Egyetlen harcké­pes férfi sem kerülhet ki élve a gyűrűből. Ez volt hát az ellenség el­képzelése. A történteket is­merjük. Terjedelménél és kiállított tárgyainál fogva nem nagy ez a kalemegdáni kiállítás, de minden kiállított tárgy ezer igaz mesét mondhatna el: a felszabadító harc igaz történetét. Milyen és mennyi szenvedésről mesélnének pél­dául azok a vértől megfeke­tedett rudak, amelyeken a sebesülteket vonszolták, azok a lakatoskézzel drótból gyár­tott műszerek, amelyekkel az orvosok ott a Szutjeszkán operáltak ? Vajon hány élet adta kézről-kézre azokat a partizán­puskákat, amelyeket 1941-ben a felszabadított te­rületen gyártottak vagy az­o­­kat a fegyvereket, amelyeket az ellenségtől ragadtak el? Mit mesélnének azok az ágyúk, amelyek elföldelésére az áttöréskor már nem volt idő, s így a németek szétrob­bantották, nehogy ismét a partizánok kezébe kerülje­nek? S .mennyi proletárvér tapad annak az aranyfoglala­tú kardnak a volt gazdájához, akit Lehr tábornoknak hívtak és a fasiszta erők délkelet­európai parancsnoka volt? Szutjeszkán szerencséjére csak a kardját hagyta ott, ké­sőbb fejével fizetett a bar­bár. N­ézzték a kiállított tár­­gyakat, s azokra gon­dolunk, akik már nin­csenek, akik kezéből Szutjesz Tsán kihullott a partizán­fegy­ver. Nézem, sokáig nézem azt a nagy képet, amely bom­batámadás után készült. Egy sebesült harcos fekszik, kettő mellette guggol, távolabb egy szomorú ló áll. Az előtér­ben pedig egy fiatal partizán. Nem a sebesültet nézi. Sze­me valahova messze mered, talán falujára gondol, vagy az új harcokra. Ki tudja. Nézem ezt a nagyszerű ké­pet, s hatása alatt azon ve­szem észre magam, hogy aj­kaim mozognak. Azt, azt a­­karják mondani a harcosnak: (ki tudja él-e még). Köszö­nöm, értem is harcoltál a Szutjeszkán. MUCSI József A néphadsereg egységei Focsa és Gacko között 60 km-es országutat építettek a szutjeszkai csata évfordulója al­kalmából Focsán 190 ágyas korszerű kórház épült a szut­­eszkai „ harcokban elesett harcosok ”emlékezetére. Jól fizet az árpa a becsei határban A Tisza szövetkezeinek 39-44 mázsa termett hektáronként A becsei község határá­ban több mint 40 090 hold őszi árpa van. Most teljes lendülettel folyik az aratás. Már mintegy 60 százalékát le is vágták s részben elcsé­pelték. A mezőgazdasági szervezetek egy része kom­bájnnál arat. A mezőgazda­­sági birtokok és szövetke­zetek meg vannak elégedve az árpahozammal. A Tisza szövetkezet árpája eddig 33—44 mázsát hozott hektár­járól, a Bratsztvó-Jedinszt­­vó mezőgazdasági birtoké 34 mázsát, (egyik leggyen­gébb tábláról). Ha az időjárás kedvez, a mezőgazdasági szervezetek nagy része rövidesen learat­ja az árpát. A magánparasz­tok szintén nagyban vágják az árpát. Hozamuk jóval el­marad a birtokok és szövet­kezeteké mögött. Búzából mintegy 12 ezer h­old van a köszeg terüle­tén. Eddig még csak próba­aratást végeztek, e héten a­­zonban itt is megindul a munka. Elsősorban az olasz búzát vágják majd, ez ígér legjobb termést, mindjárt utána az TJ-1-es követke­zik. BEOSZTJÁK A GÉPEKET Egyebek között ez is el­hangzott a becsei községi népbizottság legutóbbi ülé­sén. Emellett szóba kerültek a cséplési problémák is. Je­lenleg 53 kombájn és 7 csép­lőgép várja a cséplést. E­­gyes szövetkezetek nem használják ki teljesen csép­lőgép állományukat a csép­­lésben, máshol viszont ke­vés a cséplőgép, mintegy 400 holdra jut egy gép. E­zért az említett ülésen a nép­bizottság elhatározta, hogy javasolja a földművesszövet­kezeteknek, lépjenek kap­csolatba a Becsejac termelő­szövetkezettel, a Partizán és a Szonya Marinkovics mező­gazdasági birtokkal, kérje­nek tőlük cséplőgépet, mert ott több is van, mint ameny­nyire szükség lesz. A mező­­gazdasági szervezeteknek azt tanácsolják, hogy segít­ség ki egymást, ha rászorul­nak, s csépeljenek a magán­parasztoknál is, mihelyt a magukét befejezik. KEVÉS A RAKTÁK Vitatták a gabonatárolás problémáját is. A magtárak egy része ugyanis foglalt, s meg nem értés is volt már e tekintetben. Ez főleg a me­zőgazdasági szervezeteket é­­rinti, hiszen az idén több ga­bonára számítanak, mint az előző években. Ezenkívül na­gyobb részük kombájnnál csepeli gabonáját, tehát kü­lön szárítani is kell. Nem tel­jes adatok szerint a község szocialista szektorának nem kevesebb mint 800 vagon ga­bona elhelyezésre kell táro­lót biztosítani, viszont csak 290 vagon termést tudnak elhelyezni. A becsei Bratszt­­vó birtoknak például a meg­lévőn kívül még körülbelül 100 vagon gabona raktározá­sára kellene magtár, a Be­csejac szövetkezetnek 140 va­gon, a Tisza szövetkezetnek és a Szonya Marinkovics bir­toknak 100—100 vagon. Mivel a tárolás nagy prob­léma, háromtagú bizottságot alakítottak megoldására. Ez rövid idő alatt áttekintést készít a raktárhelyiségekről, ha szükség lesz rá, még tár­sadalmi szervezetek helyisé­geit is igénybe veszik táro­lásra. S. O. Az árpakalászok meghajtják fejüket az aratógép motor­jája előtt S. oldal

Next