Magyar Szó, 1958. augusztus (15. évfolyam, 193-219. szám)
1958-08-01 / 193. szám
r 2. oval Maga rátalált a noviszádi Meszoproizvod Az önigazgató szervek megállták a helyüket A noviszáddi Meszoproizvod húsfeldolgozó vállalat tavalyi munkástanácsa nem valami rózsás helyzetben adta át helyét az új munkástanácsnak. A problémák felsorolása után mindinkább kitűnt a vállalat tevékenysége nem gazdaságos... Nem zárták ugyan veszteséggel a tavalyi évet, de dolgozóikat már nem jutalmazhatták a jövedelemből. Jutalomszabályzatuk tehát csak papíron létezett. Nem volt rá anyagi fedezetük. Drágán jutottak nyersanyaghoz, s termékeikkel alig tudtak valami kis jövedelmet megvalósítani. Ez különös, hiszen a többi vágóhíd és húsfeldolgozó vállalat sem kapja ingyen a jószágot, de itt lényegében másról van szó: a termékeiket terhelő anyagi költségekről és a rossz munkaszervezésről. Az üzemben nem voltak munkavezetők. A munkások beosztását a mesterek végezték, akik saját munkájuktól képtelenek voltak m még máshol is jelen lenni. Nem is értettek a jó munkaszervezéshez, de nem is igen jutott erre idejük. Egy munkás egy órai munkaidő alatt 6,81 kg árut termett (1956-ban 7,56 kg-ot). Az év folyamán 24 munkást büntettek meg fegyelmezetlenségért, gondatlanságért Munkásaik 95-ször voltak betegszabadságon, (ez 2503 elveszített munkaóra) és hatvannéggyel történt baleset — leginkább vigyázatlanságból. (1956-ban csak 23-al). 1957 folyamán 71 munkás jött a vállalathoz és 54 ment el. Ez a »jövés-mertész mér aggasztó volt. Igen sok volt a kimaradás is: 231 igazolt és 151 igazolatlan. Mindez komoly feladatok elé állította az új munkástanácsot és az egész munkaközösséget. A vállalat létéről volt szó. Vajon érdemes-e egy ilyen vállalatnak tovább működnie?. A választ a fenti kérdésre az idén ők maguk adták meg. A munkástanács javaslatot terjesztett a népbizottság elé, hogy ezután, mint kommunális vágóhíd kivánnak működni. Csupán a város ellátását szolgálják és így kisebbek lesznek a kötelezetttségeik. A népbizottság elfogadta javaslatukat. Az igazolatlan kimaradásokat is megszüntették. Elhatározták, hogy az igazolatlan kimaradások ezután az évi szabadság terhére mennek. Ahány napot hiányzik valaki, annyival kevesebb az évi szabadsága. Ez is eredményesnek bizonyult, mert azóta egyetlen igazolatlan kimaradást sem jegyeztek fel. Jutalom szabályzatukat kiegészítik a tavalyi tapasztalatokkal és újra életbe léptetik. A vágójószág beszerzése is aránylag rendeződött. A sertést a járási jószágtenyésztő ügyviteli szövetség útján vásárolják, és ez fennakadás nélkül folyik. Az üzemben munkavezetőt alkalmaztak, csupán az a feladata, hogy gazdaságosan foglalkoztassa a munkásokat. Egyszóval, hogy szervezze a munkát. Miután megoldották a legégetőbb problémákat, egy pillanatra sem kérdéses, hogy szükség van-e erre a vállalatra. Ma már újabb terveket készítenek. Korszerűsítik a vállalatot és többek között egy baromfivágóhidat állítanak fel. — Ha már városellátó vállalat lettek, igyekeznek minden erejükkel a fogyasztók szolgálatában állni. K. I. dőr.Váratlan látogatók érkeztek a napokban Felice Chiranti ismert olasz újságíró lakására: két rend Rendeletünk van egy önnél lévő okmány elkobzására, jelentették ki. A rendőrök G. Castell, az olasz hitelbankok ellenőrzőjének jelentését keresték az újságíró lakásán. Meg is találták és el is vitték. Minek kellett a rendőröknek ez az okmány és hogyan került az újságíróhoz? Van Olaszországban egy Italcassa nevű takarékpénztár, jobban mondva ez a központja vagy nyolcvan olaszországi takarékpénztárnak. Alaptőkéje 250 milliárd. A háború után minden nagyobb vállalkozásban benne volt az Italcassa pénze is. Biztos lábakon álló, erős banknak ismerték, ma viszont 64 milliárd lírájának a sorsa bizonytalan. Senki sem tudja megmondani, elveszti-e vagy sem. Ennek a 64 milliárd lírának a története tíz évvel ezelőtt kezdődött, amikor Konstantin Tesseralo-t nevezték ki vezérigazgatónak. Az új igazgatónak az volt a véleménye, hogy a hitelek folyósítása túl bonyolult, nagyon kötött. Szerinte sokkal szabadabban kellene ezt csinálni. »Csak jól meg kell nézni az embert és meg lehet róla állapítani adhatunk-e neki hitelt vagy sem« — mondta. Az igazgató nagyon nagyra tartotta képességeit. Újításaiért sokan bank-lángésznek tartották. A fentebb említett újságíró tavaly kétségbe vonta a vezérigazgató képességeit. Fülébe jutott néhány bizonytalan vállalkozása és nyomozást indított. Egészen furcsa dolgokat fedezett fel. Nem sokkal később cikket írt róla s egészen szárazon, csupa számokkal, bebizonyította, hogy az Italcasse pénzügyi helyzete megrendült. A cikk nem váltott ki nagy szenzációt, ellenben névtelen levelek kezdtek érkezni az újságíróhoz. Az egyik levélíró leírja, hogy a vezérigazgatónak egyáltalán nem volt fontos, hogy a hitelt igénylő milliomos-e vagy ágrólszakadt szegény, s nem nézte, van-e fedezete a kért pénzre. Az igénylőket behívta szobájába, több órán át elbeszélgetett velük és ez alattmegfigyelte pszichológiájukat«. Ennek alapján ítélte meg, hogy kölcsönképesek-e vagy sem. Egy Maria Veseguia nevű egyénnek például másfélmilliárd lírát adott valami építkezési vállalkozásra. A vállalkozás megbukott, a bank pedig kártérítés nélkül maradt, mert nem tudták behajtani a pénzt Egy másik levél a következőt írja: Az egyik hiteligénylő kijelentette, hogy 12 864 font erejéig hitelképes a török kormánynál. A vezérigazgató nem is ellenőrizte, hogy igazat mond-e, rögtön folyósította a kért összeget. Az újságíró kérésére erre G Castell szakértő kivizsgálta az Italcassa helyzetét és jelentést készített róla. Ezt kobozta el a rendőrség Felice újságírótól. Az olasz közvélemény azt tartja, hogy a jelentést azért kobozták el, mert az olasz kormányra nézve igen kellemetlen lett volna a leleplezés. Az nyitó bankigazgatót egyszerűen kalandornak nevezik az olasz bankszakértők, ő viszont azt tartja, hogy az említett 64 milliárd líra biztos kezekben van, mert »megválogatta« kinek adja. Mindig azt nézte, hogy mire fekteti a hitelező a pénzt, és minél különösebb volt a vállalkozás, annál biztosabb lehetett benne a vállalkozó, hogy megkapja a pénzt. Azok, akiknek sikerült valami útonmódon pénzt szerezni az Italcassától, egyre bizonygatják, mennyire ötletes az igazgató újítása. A bankszakértők sem tagadják hogy ötletes, de hogy kifizetődő azt már kétségbe vonják. Szétfolyó milliód MAGYAR SZÓ Személyi jövedelmek és vállalati alapok Elemezték a grafikus vállalat múlt évi ffiankáját az ez évi hajóeszközök alapjá. Az új jövedelemelosztási rendszer bevezetésével komoly feladatok előtt állnak a gyárak, üzemek, vállalatok munkaközösségei, s nagyobb jogok és nagyobb felelősségek előtt munkástanácsai. Az új jövedelemelosztási rendelet azonban nem minden gazdasági ágazatot, sem minden vállalatot érint egyformán. Itt vannak például a grafikus vállalatok- Két előttem heverő jegyzőkönyv arról beszél, hogy a grafikusoknak sok tennivalójuk lesz a termelékenység növeléséért. A grafikus szakszervezet köztársasági elnökségének egy bizottsága ugyanis nemrég eleme»*« kilenc kisebbnagyobb grafikus vállalat 1957-ben végzett munkáját az егте az évre von»...törő új hatóeszközük alkalmazásával. Ezek a vállalatok tavaly 5 72 753 976 dinár bruttó ter melyet valósítottak meg. Ebből a nyereségük, az illetményszabályzat alapján megvalósított fizetések, s a normatísteljesítések, vagyis az összjövedelem 1 332 215 773 dinár, s ebből a társadalmi hozzájárulások levonása utal. 1 024 969 213 dinár tiszta jövedelmük maradt fenn. A bizottság tagjai ebből az összegből biztosították a dolgozóit minimális személyi láz védelmét, a minimális személyi jövedelem és az illetménytételek közötti különbséget, a normatúlteljesítésért járó összeget, a személyi jövedelem után járó tíz százalékot, a kommunának járó rendkívüli hozzájárulást és a tartalékalapba szánt összeget. A munka végeztével kitűnt, hogy a kilenc vállalatnak a prémiumok kifizetésére és a vállalati alapokra mindössze 118 925 405 dinárjuk maradt, vagyis a tiszta jövedelem 11,61 százaléka. Ez pedig azt bizonyítja — áll a jegyzőkönyvben —, hogy a grafikus vállalatok alapjai, amelyek a vállalat továbbfejlődését szolgálják, — nincsenek irigységre méltó helyzetben. De a fejlődés előtt álló akadályokat mindenképpen el kell hárítani. Erre serkent az új jövedelemelosztási rendszer. E célból a grafikus vállalatoknak sokkal nagyobb gondot kell a jövőben fordítaniok arra, hogyan érhetnének el — tekintetbe véve minden lehetőséget —, minél több jövedelmet. E célból sokkal gazdaságosabban kell dolgozniok. Csökkenteniök kell az anyagi kiadásokat, a selejtet, úgy kell megszerveznök a munkát, hogy minél rövidebb idő alatt minél többet termeljenek. Itt azonban fel kell vetni a normakérdést is. Mert — mint az elemzésből kitűnik — a reálisabb normák nagyobb részt megoldanák ezt a komoly kérdést. A bizottság ugyanis megállapította, hogy tavaly, — amikor a normateljesítést az anyagi kiadásokból lehetett fedezni — ezekben a vállalatokban 29,9—10,5 százalékban teljesítették túl a normát. Az állami pénzjegy nyomdában a vajdasági vállalat nem volt az ankétben részt vett vállalatok között, habár ez rájuk is vonatkozik) például a normatúlteljesítés az összfizetési alapokhoz képest mindössze 2,9 százalék. Nekik így módjukban áll majd, hogy miután a tiszta jövedelemből minden kiadást fedeztek, húsz százalékot a vállalati alapokba fektethetnek. Ezzel biztosíthatják fejlődésüket. De a Proszvetában, ahol átlag 10,5 százalékkal szárnyalták túl a normát, az összfizetési alapnak mindössze 2,8 százalékát vihetik a vállalati alapokba. Ha azonban a kifizetett személyi jövedelmeket mélyebben elemzik — áll a jegyzőkönyvben — kitűnt volna hogy a vállalatoknak külön hozzájárulást kellene fizetniök, mert a magas szakképzett és szakképzett munkások jövedelme a normatúlteljesítés, túlórázás stb. miatt s a minimális személyi jövedelem 60 százalékán túljutott volna. Ezzel a külön hozzájárulással csökkent volna a vállalati alapokba helyezett összeg. Nagyjából ilyen képet kapott a grafikus szakszervezet köztársasági tanácsának elnöksége az ankétban részt vett kilenc vállalat múlt évi ügyviteléről, amelyre, az ez évi új hatóeszközöket alkalmazták. Alaposan meg kell tehát gondolniuk a grafikus vállalatoknak, hogyan fognak gazdálkodni. Mert a másik jegyzőkönyv szerint azokban a vállalatokban ahol normára dolgoznak, ez év első negyedében nemhogy csökkent volna a normatúlteljesítés százaléka, hanem emelkedett. Januárban átlag 15,18, februárban 10,28, márciusban pedig 16,45 százalékkal teljesítették túl a normát. Nem lenne ez baj, ha ezzel egyidőben növekedne a termelés is. De az eddig összegyűjtött adatok ennek ellenkezőjéről beszélnek. Ez pedig káros a tiszta jövedelem helyes felosztására és azoknak a dolgozóknak a rovására megy, akik nem normára dolgoznak. (gy. p.) PedWt. 1*Ж. VTTÍ L1 KI TUDJA megtalálják-e a salamoni megoldást. Irics Szlavko mérnökjelölt (a mezőgazdasági fakultás abszolvense), a zsedniki földművesszövetkezet igazgatója azt mondja, a népbizottság nem nagyon töri a fejét. A népbizottság viszont úgy véli, hogy az igazgató nem nagyon erőlteti meg magát. Kezdjük talán élőbről s a kommentárt hagyjuk a végére. A vita úgy kezdődött, hogy Kuglics Mihály, a zsedniki nyolcosztályos iskola igazgatója üzenetet kapott a földművesszövetkezet igazgatójától, menjen el hozzá, beszélni akar vele. El is ment, s bizony elcsodálkozott, amikor Irics röviden közölte vele, hogy ürítse ki azt a kis szobát, amit iskolaműhelynek rendezett be a szövetkezeti otthon épületében. Az iskolaigazgató nem egyezett bele, mert nincs hova mennie. Tulajdonképpen 2-3 évvel ezelőtt is kényszermegoldás volt, hogy az iskolaműhely ideköltözött, dehát nem volt hely. Hogy mennyire nem volt, azt bizonyítja az is, hogy az iskolaműhely akkor ideiglenesen a népbizottság udvarában egy régi, sertésalkotban volt. Ezért is engedte meg akkor a népbizottság, hogy beköltözzenek a szövetkezeti otthon egy kis üresen álló szobájába. népbizottság most sem támogatja a szövetkezetet abban, hogy az utcára tegye az iskolaműhelyt. Nemcsak hogy nem támogatja, hanem igyekszik gátolni is. Úgy látszik erre szükség is van. Balassa Mihály, a népbizottság titkára meséli, hogy bizony Irics néha hajlamos a túlkapásokra. íme egy eset: Mivel sehogyan sem tudott zöldágra vergődni az iskolaigazgatóval, azaz nem kapta meg tőle az említett helyiség kulcsát, megírt három „hivatalos” levelet. Egyet az igazgatónak, a másikat a népbizottságnak, a harmadikat a milíciának. Közölte velük, hogy ekkor és ekkor pontosan jelenjenek meg a szövetkezeti otthon előtt, mert erőszakkal fel fogja nyitni az iskolaműhelyt és az utcára költözteti. Persze senki sem jelent meg, és az igazgató is a végén meggondolta magát. Hát ha egy jó ötlettel könnyebb lesz kinyitni azt az ajtót, mint erőszakkal. Elővette az írógépet és szabályos végzést írt ki. Elküldte a milíciára azzal, hogy a törvény értelmében (és a végzés értelmében) lakoltassa ki a szóbanforgó szófogadatlanokat. Ezúttal sem volt azonban szerencséje, mert a milícia közölte, hogy kiköltöztetésre csak ,a népbizottság adhat ki végzést. Ismét ez a népbizottság! —Osztán EGY IDEIG törte a fejét, majd eszébe jutott a mentőötlet. Gazdasági nyomást kell gyakorolni ezekre a közművelődésiekre. Mert hát köztudomású, hogy az iskolának nincs valami tekintélyes kasszája s majd csak beadja a derekát. Újabb levelet menesztett az iskolaigazgatóhoz. — Jöjjön minél előbb, hogy szerződést kössünk a házbérről. Ment is az igazgató örömest, mert úgy látta, végre lekerül a napirendről a dolog. Elégedetten mosolygott, amikor az igazgató kimondta a feltételt: 10 000 dinár. — Rendben van, annyit fizethetünk. Emez meg csak bámult rá, nem tudta felfogni, mi történik vele. Majd ő kezdett mosolyogni. — De én egy hónapra gondoltem. Az iskolaigazgatónak nem volt kedve tovább mosolyogni, honnan fizethet ő tízezer dinárt. Most tovább folytatódik a huzavona éleződik az ellentét a földművesszövetkezet és a népbizottság között. Pedig nagy szükségük lesz egymásra, hiszen csak most kezdődik az olasz búza akció, nem árt, ha együttes erővel propagálják termesztését, és a feltételeket, ha mindketten azon lesznek, hogy a földművesek minél többet elvessenek belőle. Vajon nem lehetne egy kicsit higgadtabban, megfontoltabban elintézni a dolgot? Igaz, a szövetkezet földelemző laboratóriumot akar beszerezni, meg aztán a tej-felvásárlást is megszervezni. Kell a hely, de azért egy kis jóakarattal másképpen is megoldhatja a dolgot. Akkor valószinuleg nem kell majd kiköltöznie az iskolaműhelynek s mégis találnak helyet a laboratóriumnak és a tejfelvásárlónak is. L. I. KINEK VAN IGAZA ______________ | Huzavona taxisk&ttaműh&1Y kör Talán egy kissé higgadtabban .