Magyar Szó, 1958. október (15. évfolyam, 245-271. szám)

1958-10-01 / 245. szám

3L оЈДаЈ Dolgoznak a cukorgyárak Nyerscukorgyárakat kap Vajdaság IGEN JÓ MINŐSÉG — LEMARADTAK A ZRENYANIKIAK — BEFEJEZŐDIK A REKONSTRUKCIÓ «ЕЖ ©lQ@l I®lfiI2e$ím®jlfi Cukorgyáraink teljesítőképessége az idén megnövekedett. 1956-ban kapacitásuk 162 500 tonna cukor volt, a további rekonstrukció befejezése után, 1961-re eléri a 331 000 tonnát. Termelésüket tehát csaknem megkétszerezik. Ez igen fontos mert a cukorfogyasztás állandóan emelkedik. 1953-ban például fejenként 8,23 kilogramm cukrot fogyasztottunk, tavaly pedig már 13 kilót. Cukorgyáraink felszerelése meglehetősen avult s nem tudnak lépést tartani, ezért kezdték meg a gyárak újítását és új cukorgyárak építését is. A három vajdasági cukorgyár rekonstrukciója nagyjából az idén befejeződik, s a répatermést száznapos idénnyel feldolgozhatják. Ám ez nem lesz elegendő, ezért nyerscukorgyárakat állítanak fel. A Beruházó Bank most írta ki a kölcsönpályázatot. A zrenyanini és a verbászi cukorgyár már dolgozik, a cservenkai pedig hétfőn kezdi a munkáját. A répa jó, a termés is kielégítő, cukortartalma pedig átlagban 17 százalékos, jóval kedvezőbb az átlagnál. A terepen a földművesszövetkezetek az idén is kötötték a szerződéseket, de az ügyviteli szövetkezeti szövetségek is bekapcsolódtak. Szerepükről tartózkodóan nyilatkoznak, úgy látszik, nem sok eredményt mutattak fel. —O— A répacsatornák mellett kocsik, traktoros pótkocsik és teherautók sorakoznak, öntik a száraz répát. A cukorgyári szakértők véleménye szerint az idén nehezebb lesz feldolgozni, hetek óta nem volt eső. Emiatt nehezebb a répa szedése is. A verbászi cukorgyár 22 000 holdra szerződött, s az előzetes becslés szerint mintegy 130 mázsa lesz az átlagos hozam. Úgy vélik, hogy az idei kampány 115 napig tart. A legjobb termelők az idén a szilbásiak és deszpotovóiak, a becsei Testvériség és a Szonya Marinkovics bírtak, a becsei Bácska és a szrbobráni Proleter termelőszövetkezetek. A kulai Badnik az idén 700 holdon termesztett répát. Verbászon már tavaly megkezdték a rekonstrukciót, az idén új vákuumgépeket, répavágót, diffúzőr-batériát, szaturatőröket vettek. Az idény kezdetén 200—230 vagon répát dolgoznak fel, de jövőre a rendes termelés 300 vagon lesz. A feldolgozást részben automatizálják, s kezelőtábláról irányítják. A munkásoknak idő kell, amíg megszokják a gépesített rendszert, mert több figyelmet, óvatosságot, pontosságot és természetesen alaposabb szakértelmet is követel. —O— Zrenyaninban is dolgozik már a gyár, de az idén tízezer vagon répával kevesebb lesz. Mulasztás történt valahol, s emiatt nem tudják megvalósítani a termelési tervet. A cukorgyár úgy véli, hogy a hiba az ügyviteli szövetségnél van, kezébe vette a szerződéskötési,s kooperációs alapon szorgalmazta a répatermesztést. De nem volt elég simulékony, s későn módosította a feltételeket. Az ügyviteli szövetség viszont a cukorgyár merev állásfoglalásában látja a hibát, mivel nem mutatott kellő érdeklődést a szerződéskötés és a többi termeléssel járó dolog iránt. Azt is mondják, hogy a prémium megváltoztatása is befolyásolta a termelést. Az idén csak a holdanként 173 mázsán felüli termés után osztanak jutalmat, tavaly már 125 mázsás termésnél kaptak a termelők. Ezenkívül sok volt a talajvíz, esős volt az ősz, s sokan kései növényeket vetettek. A zrenyanini járás északi részében például az idén majd ötezer holdon termesztettek ritmust, tavaly mindössze háromezer hold volt ..— A cservenkai cukorgyár hétfőn kezdi az idényt, meglehetős késéssel. A rekonstrukciós munkák ugyanis még nem fejeződtek be. Új répamedencét állítottak fel, s lehetővé teszik a répa önműködő kirakását is. A gyár hat ügyviteli szövetséggel kötött szerződést, de csak a topolyai dolgozott jól. Jó terméseredményeket mutatott fel a gákovói Granicsár birtok, 240 holdon; a szávmaszélói Kucs Milán és a zentai Május 1 termelőszövetkezet termése hektáronként megközelíti a 350 mázsát; a cservenkai Julius - birtok, itt már alkalmazták a mesterséges öntözést ■ is. A községek közül legjobbak Pivnice, Mohol, Zenta, Dero- Mrtyá, Szivác,- Szávmoszló és Hódság. Jövőre úgy tervezik, hogy megváltoztatják a cukorfeldolgozás rendszerét. A szakértők szerint a három vajdasági cukorgyár mintegy 68 ezer vagon répát dolgoz fel, normális körülmények között, de a gyárak teljesítőképessége nagyobb. Ezt pedig ki kell használni, s a répa feldolgozása is sürget. Ezért elhatározták, hogy körzetenként nyerscukor-gyárakat állítanak fel. Ezek a száznapos idény alatt feldolgozzák a répát, nyerscukrot állítanak elő, s ezt azután a cukorgyárak a répakampány után finomítják. Tervbe vették egy középteljesítményű cukorgyár felállítását is Noviszádon. Nyerscukor-gyárak a következő helységekben lesznek: Zentán egy 200 vagonos, Zomborban egy 150, Novi és Sztári Becsén, Bácska Palánkán, Szécsányon egy-egy száz vagonos, Szivácon pedig egy 80 vagonos gyár. Ha Noviszádon nem sikerül a cukorgyár felépítése, egy 100 vagonos nyerscukor-gyárat kap. Később Apatinban is lesz egy ilyen gyár. Ily módon a répa feldolgozása meggyorsul, a cukor finomítása pedig nem terhelné a répaidényt. A nyerscukor gyárakat a szövetkezeti szervezetek kezelnék, amely kézben tartja a termelést, az átvételt és a nyerscukor feldolgozását. Az idén sürgős a répa betakarítása, mert helyet kell adni az olasz búzának. A verbászi cukorgyár először azoktól a termelőktől veszi át a répát, akik olasz búzára szerződtek. Mintegy 1 500 hektárnyi területet kell felszabadítani. A cservenkai gyár is tervet dolgozott ki az átvételre, s a héten már megkezdi az olasz búzára szerződött termelőktől a répa átvételét. o. L A verbászi répaátvétel Mi, noviszádiak, általában büszkék vagyunk arra, hogy a mi szép városunk — ezt így szokás mondani — rohamos léptekkel fejlődik. Igen, mi folyton fejlődünk, évek óta fejlődünk, reggel-délben-este fejlődünk, ez kétségtelen. Vízvezeték-rendszer, csatorna-rendszer, sugárút-rendszer — mindezek éjjel-nappal fejlődnek minálunk és külön gyönyörűségünk például az áramszünet-rendszer, amely sikerrel veszi fel a versenyt akár a fővárossal is. És ha még arra gondolok, hogy immár két ligacsapatunk van, huszonkét derék futballistánk ostromolja hetenként a bajnoki csúcsokat, hát csak úgy dagad lokálpatrióta keblem a jogos büszkeségtől. Főváros vagyunk, semmi kétség. Viszont az is kétségtelen, hogy a teremtésben minden relatív, például azt a sokszor tízezernyi tonnás beton köszont, amelyre dicsőséges új Duna-hidunk támaszkodik majdan, még azt is lehet egyszerűen úszószekrénynek elnevezni, holott ama keszon éppen úgy úszik, mint a balta, amiről viszont közmondás is tanúsítja, hogy éppen úgy úszik, mint a balta. Igen, minden relatív, még a mi nagyváros voltunk is az. Vannak a világon szűkkeblű, irigy emberek, hiájja. Még a Partizán—Vojvodina mérkőzésen történt, hogy beográdi szurkolók közé keveredtem, aminek folytán jobbnak láttam, ha csak belül, egészen belül szurkolok s kívülről, mint tárgyilagos szemlélő, enyhe mosollyal figyelem a hangosokat. Ez az enyhe mosoly, ez a kissé fölényes derű, ez a hanyag előkelőség, amit nonsalansznak mondtak a franciák mindaddig, amíg de Gaulle tábornok meg nem tanította őket a parlamenti rendszer helyes értelmezésére, szóval ez az enyhe mosoly joggal kelthette azt a látszatot, hogy engem ez a mérkőzés csak mint sportszerű játék érdekel, nem vagyok részrehajló, ám győzzön a jobbik, amennyiben a Vojvodina az. Nem úgy a fővárosi szurkolók, ők nem tudtak úrrá lenni lokális jelentőségű érzelmeiken, ők izgultak és lelkesedtek, ők elcsüggedtek és felháborodtak, ők fellázadtak, ha teszem fel a Béna — igaz, a nyakánál fogva — felsegítette a pázsitról az elhullott Blázsicsot, amire pedig nyilván csupán a felebaráti szeretet ösztönözte. És így, némely túlságosan vérmes fővárosi szurkoló, ahogy mondani szokás, a legszélesebb népről évek előtt kétségbe vonta még város voltunkat is, amennyiben hangosan és elkeseredve ordibálták, hogy falusiak vagyunk, hogy ilyesmi csakis ilyen bugrisok közt fordulhat elő, hogy bárdolatlanok vagyunk, műveletlenek, nyersek, otrombák, faragatlanok, parlagiasak ... egyszóval ripőkök, kérem, ezt mondták. Nagyon fájt ez nekem, aki enyhe mosollyal igyekeztem tudomásukra hozni, hogy én nem vagyok falusi, engem nem érint a dolog, én azt a Bénát nem is ismerem, én csak mosolygok, kérem, talán nem is vagyok noviszádi, ne tessenek haragudni rám, én nem tehetek róla, hogy pont ide szól a jegyem, majd megmondom még a véleményemet annak a pénztárosnak ... És nagyon szerettem volna megmutatni a fővárosi polgártársaknak, hogy elképzelésem szerint, hogyan viselkedik egy fővárosi polgár, aki a sors csapásai közepette is megőrzi hidegvérét s enyhe mosollyal, fölényes derűvel figyeli az emberi bivságokat. Akkor nem volt módom a mutogatáshoz, csak most, a zombori Radnicski—Noviszád mérkőzés folyamán, amikor is ... Dehát ezt nem lelhet csak így, ilyen hűvösen, ilyen közömbösen. Kérem, az a Pozder csak úgy egyszerűen fellöki a mi klipünkat, hát ezt mégsem lehet, így egy úriember-polgártárs még futballcipőben sem viselkedik, ezt nyilván a tanyán tanulták, igen, a pusztán, ez nem egy kulturális viselkedés, én nem is értem, hogy lehet ilyen parlagi módon viselkedni. És egyszerre csak kiabálni kezdtem, elkeseredve és hangosan, hogy ki ezekkel a falusiakkal, hogy ez egy műveletlen, nyers és otromba társaság és pfuj bíró, hát nem lát és ez nem futball, ez mészárszék és egy nagyvárosban így mégsem lehet és még egyszer pfuj és ki a pályáról és csak a hasába bele és nyomd ki a szemét! Idősebb polgártárs ült mellettem. Úgy láttam, enyhe derűvel, fölényes mosollyal, úgyszólván hanyag előkelőséggel figyelte a mérkőzést és engem. . — Rettenetes — gondoltam —, hogy milyen emberek járnak manapság futballmérkőzésre. Bennem forr az egész mindenség és ez itt mosolyog, mosolyog, ezt az embert én meg tudnám fojtani, meg tudnám ölni, agyonverni... Ránéztem. Nyilván zombori volt. Falusi. Gál László:Falusiak М Ћ*$ ТШ1 S 50« * Szerda, 1958. X. --------------------------- ... a rádióiskola műsorát hallják... Sok vajdasági iskola tantermében ma délelőtt 9 órakor és délután 14 óra 15 perckor bekapcsolják a rádiókészüléket, és felhangzik a noviszádi rádió bemondójának jól ismert hangja: „Kedves hallgatóink, a rádióiskola műsorát hallják”. Sokan már jól ismerik és szeretik, de sokan majd ebben az évben ismerkednek meg ezzel a láthatatlan, de igen kedvelt „iskolával”. A szerkesztőség igyekezett érdekes adásokat iktatni programjába, hogy ifjú hallgatóink tudásvágyát kielégítse. Az új iskolatörvény ebben a tanévben szinte forradalmi változásokat eszközöl az oktatásban és nevelésben. Az iskolareform szelleme, bár nem egyenlő mértékben, de minden iskolában tért hódit. Sokszor emlegetik, hogy a mai gyerek más mint mi voltunk. Van is ebben igazság, de a dolog pozitív és nem negatív értelmében. A mai gyermek érdeklődési köre sokkal szélesebb, hisz ez a kor is, amelyben él, nevelkedik, más, forrongóbb, mint a miénk volt. A tudomány, a csodával határos felfedezéshez jut és az ember talán még sohasem érezte ilyen tudatosan, hogy ura a földnek, és sohasem hitte ilyen merészen mint ma, hogy közel van az idő, mikor ura lesz a világmindenségnek. Az emberi méltóság még sohasem volt olyan féltett kincs, mint éppen ma. Nem véletlen jelenség, hogy a diák ma merészen, emberi méltóságának tudatában tiltakozik minden testi fenyítés vagy megaláztatás ellen. Nem véletlen, hogy új tanítási módszerek születnek napjainkban, mert a mai tanuló nem passzív hallgatója, hanem aktív részvevője az oktatásnak. Nagyon sokszor kérdésekkel, problémákkal megy az iskolába és választ, megoldást, de legtöbb esetben tanácsot, útbaigazítást keres. A mai diák szívesebben veszi, ha megtanítják a tudásszerzés módjára, mintsem hogy kész igazságokat, tételeket magoljon be. A rádióiskola éppen ebben kíván segítségére lenni a tanulóknak. A tudomány területéről kiragad egyegy érdekes problémát és érdekes népszerű formában, a rádió adta lehetőségek felhasználásával dolgozza fel és mintegy felhívja a tanuló figyelmét, hogy a rádióhallgatás útján is bővítheti tudását. H. M. Próbaőrlés Kiváló minőségi lisztet és kenyeret ad az olasz búza Szakemberek véleménye A napokiban Vukováron 27 malomszakértő, sok mezőgazdasági szakember és pék jelenlétében Drótba őrlést és próba kenyérsütést rendeztek az olasz búzafadtáskiból. A próba igen jó eredménnyel járt, az olasz búzáiból sütött kenyér minősége a várakozáson felüli. 32.367 kiló San Pastore, 10.035 kiló Fortunate és 10.669 Autonómia fajta olasz búzát őröltek meg. Az Autonómia tesztjéből készített kenyér semmivel sem különbözik a legjobb minőségű Bánkuti búzából sütött kenyér minőségétől. Második helyen áll a Fortunáto, harmadik helyen pedig a San Pastore. Ennek a két búzafajtának a lisztje valamelyest gyengébb minőségű, mint a legjobb fajta Bánkuti és Autonómia búza lisztje, de jobb, mint a II-1-es hazai fajtáiból őrölt liszt. Mivel nyomban a próbaőrkép után sütötték a kenyeret, nem várva legalább egy hónapot, a szakemberek úgy vélik, hogy ha a liszt megfelelő ideig élt, a kenyér minősége még jobb lesz. A vukvári próbaőrlést a Vinkovc környékén termelt búzáiból végezték. Október 20-án pedig 20 ezer kiló Vajdaságiban termelt búzát őrölnek meg Vinkovcin, éspedig San Pastorét, Fortunatot, Autonómiát, Funot és a hazai fajták közül a Bánkuti 1205-öst, a noviszádi 1446-o®t és az U-1-est. A Zágrábban, Beográdiban és Noviszádon végzendő próbaőrléseikkel és próbasütésekkel párhuzamosan a szakemberek azt is tanulmányozzák, hogy melyik fajta búza keverékéből süthető legjobb minőségű kenyér.