Magyar Szó, 1959. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

1959-02-01 / 26. szám

домм . jelen esetben azonban Hruscsov először nyúlt egy új­ érvhez is. „Nálunk - mondja Hruscsov - jelenleg nincs politikai okok­ból bebörtönzött elítélt. És jó volna, ha a jugoszláv vezetők, akik szeretnek értekezni az erő­szak szerveinek elhalásáról, ki­szabadítanák a börtöneikben síny­­ödő kommunistákat, akik azért kerültek oda, mert nem egyez­nek a JKSz új programjával.’* Milyen következtetést von­hatunk le ezekből a szavak­ból? Először, hogy a Szovjetunió­ban többé nincs politikai el­ítélt. Ezt az állítást úgy fogad­juk, ahogy hallottuk. Ha az állítás helyes, akkor ez óriási előrehaladást jelent a Szovjet­unió fejlődésében, mert Sztá­lin idején túlságosan sok volt a politikai elitért, különösen a becsületes kommunisták kö­zött, akik­­életüket hagyták Jagoda, Jezsov és Beria bör­töneiben. Másodszor, Hruscsov azt a benyomást akarja kelteni, hogy a jugoszláv börtönök te­le vannak olyan kommunis­tákkal, „akik nem egyeznek a JKSz új programjával”. Ez az állítása nem felel meg az igazságnak. Igaz, hogy Jugo­szláviában adminisztratív ú­­ton megbüntettek egy csopor­tot, javarészt deklasszált ele­meket, kizárólag azokból, akik már 1948-ban is össze­ütközésbe kerültek hazánk törvényeivel, főként azért, mert kapcsolatban állottak Beria apparátusával és erről az oldalról indították meg őket a szocialista Jugoszlávia törvényeinek megsértése ut­­án. Ezt a csoportot a határo­kon át történt illegális ember­csempészésért ítélték el, nem pedig a JKSz programja irán­ti, állítólagos állásfoglalásu­kért.­­ Harmadszor, ezek a „taná­csok” hazánk belügyeibe va­ló beavatkozás pecsétjét bor­közvéleményében már hosz­­szabb ideje írnak és vitáznak a Szovjetunió és a Kínai Nép­köztársaság kapcsolatairól és nézeteltéréseiről. Ez különö­sen Hruscsov és Humphrey amerikai szenátor nyilvános­ságra hozott beszélgetéséből és Mikoján néhány, Ameri­kában tett kijelentéséből vi­­láglik ki. A fenti ismert tények elle­nére Hruscsov beszámolójá­ban a következőket mondja: „A jugoszláv revizionisták most a Kínai Népköztársaságra össz­pontosították a tüzet és minden­féle koholmányt terjesztenek a Szovjetunió Kommunista Pártja és Kína Kommunista Pártja kö­zötti állítólagos vélemény­különb­ségekről” . . . majd így fejezi be: „Mi teljesen egyet­értünk Kína testvéri kommunista pártjával, jóllehet szocializmust építő mód­szerei sokszor nem hasonlítanak a mieinkhez.** A szocialista Jugoszlávia el­leni támadásokban annyi ér­telmetlenséget hordtak össze és niv'-i selé •-':-'5^nnel ter­helik, hogy mindezt összefog­va az ember kénytelen fel­vetni a kérdést: vajon „bírá­lóink” képesek-e arra, hogy higgadtan, logikusan. Ítéljék meg mindazt, amit írnak vagy beszélnek? Emlékez­zünk csak vissza arra, hogy Jugoszláviát az alábbival ter­helték és terhelik: hogy felelős a magyaror­szági eseményekért; hogy szét akarja zúzni a szocialista lágert; hogy Ázsia és Afrika orszá­gait ráz amerikai imperializ­mus karjaiba akarja vinni; hogy össze akarja veszíte­ni Kínát és a Szovjetuniót, a két nagyhatalmat; _____ véleménye kénytelen volt szö­ges ellentétben álló értesülé­seket olvasni országunkról. Valóban nagy megvetéssel kell kezelni a tényeket és alá­becsülni az olvasó polgárok értelmi és erkölcsi színvona­lát, amikor mindezt feltálal­ják nézik, és hogy egy kér­désben ennyire változtassák állásfoglalásukat, még akkor is, ha nem egy ország való­ságáról lenne szó, pedig ezt a valóságot nem lehet eltit­kolni. Az „ideológiai44 v­ita és a börtönök Grafikon gyáripari termelésünk alakulásáról MAGYAR SZÓ Mit mondanak valóban a tények (Р*ЛџШлл az 5. oldalról) Máról Dudinszki, a Pravda cikkének egyik társszerzője 1957. július 27-én, a bukares­ti értekezlet előestéjén, tehát abban az időben, amikor kap­csolataink másmilyenek vol­tak és amikor úgy tűnt, hogy a magyarországi események után ellenünk megindított kampánynak bizonyos mérvű csökkenése felé haladunk. Ludinszki akkor vitába szállt G. Kuhlickival, egy Jugoszláviá­ról szóló füzet szerzőjével és így írt­ .Érthető, hogy a testvéri jugo­szláv népről írva minden szovjet snzerzőnek kötelessége, hogy he­lyes fényben mutassa be Jugo­szlávia munkásainak és paraszt­jainak életét és munkáját, hogy megvilágítsa, országuknak mi­lyen konkrét feltételei között old­ják meg a szocializmus építésé­nek alapvető problémáit, milyen nehézségeket kell leküzdeniük, milyen sikereket értek el a szo­cializmus dicső útján“. Miután megállapította, hogy G. Kublicki brosúrája nem felel meg a fenti alapvető követelmé­nyeknek, Dudinszki így folytat­ja: .... a füzetnek lényeges hiá­nyosságai vannak. Sok esetben egyoldalúan állítja be a jugo­szláv valóság egyes jelenségeit és tényeit, néhány általánosítása és következtetése pedig felszí­nes jellegű“. Ugyanebben a cikkben Dudinsz­ki akkor rokonszenvvel írt szo­cialista építőmunkánkról, kiemel­te, hogy Jugoszlávia dolgozó né­pe­­önfeláldozóan tevékenyke­dik azon, hogy a múltban végső híg elmaradt országot iparilag fejlett szocialista állammá for­málja át", dicsőítette nagy sike­reinket, megemlítette nagy gyá­rainkat, hajógyárainkat, vizierő­­műveinket és szemére vetette Kublickinak, „nem engedhető meg az, hogy könyvet írjanak Ju­goszláviáról és egy szót sem szól­ni ezekről a tényekről.. .Lehetetlen egy szocializmust építő országról írni és szinte egy szót sem szólni ki vezeti az új társadalom építését, egy szót sem szólni a munkásosztály Pártjá­ról, a jugoszláv kommunisták­ról" — írja akkor Dudinszki, stb­. Akkor így irt Dudinszki, mert így rendelték el neki. Ma vi­szont, amikor más megrendelé­seket kap, kiderül, hogy az a he­lyes, amit akkoriban Kublicki irt és így Dudinszki és Kublicki kö­zött nincs többé véleménykü­lönb­ség. Kissé sokat idéztük Dudinszkit, de a példa valóban annyira frap­páns és friss, hogy érdemes volt idézni, jóllehet sok hasonló pél­dát találhatnánk. Hol van itt a tárgyilagos­­ság? Mi az­­igaz, a mostani vagy a korábbi állásfoglalás .­ Vajon Jugoszlávia másfél év alatt ekkora változáson ment volna keresztül, vagy talán a szocialista Jugoszlávia és gazdasági fejlődésének való­ságán kívül változott meg va­lami? Valóban nevetséges volna, ha nem lenne szomorú, hogy egy szocialista országban i­­lyen szemfényvesztést űzhet­nek a tényekkel, amelyekről írnak, a szerzőkkel, akik ír­nak és az olvasóközönséggel, akinek írnak. Mit nem írtak vajon 1945- től napjainkig a Szovjetunió­ban és a láger országaiban, és mi mindent nem találtak fel közvéleményüknek a szoci­alista Jugoszláviáról? Először dicsértek bennünket és többé­­kevésbé tárgyilagosan köze­ledtek hozzánk, 1948-ban, ami­kor kitört a viszály, minden korábbit cáfoltak,­ tévesnek nyilvánítottak, lábbal tipor­tak. Amikor 1955-ben rende­ződtek kapcsolataink, itt-ott tárgyilagosabban kezdtek ír­ni, de utána hamarosan ócsá­rolni kezdtek bennünket. Vé­gül pedig... ,királóink” ingadoztak akö­zött, amit el akartak érni és aközött, amit elérhettek, és eszerint állították be Jugo­szláviával kapcsolatos állás­foglalásukat és írásaikat. Eb­­ben az időben a Szovjetunió és a szocialista országok köt­tozzák magukon. A magunk észéről mi nem akartunk és nem is akarunk tanácsokat adni a Szovjet KP vezetői­­nek, hogy például hogyan jár­­nak el Malyenkov és a töb­bek csoportjával, mert ez a szovjet kommunisták neve. Nekünk hasonló „tanácsokat” adtak Nyugaton is Krekics A világ közvéleménye tud­ja, hogy a szocialista Jugo­­szláviát leghevesebben a Kí­nai Népköztársaság részéről érték támadások, és hogy mi ezekre a gyakran durva és illetlen támadásokra rendkí­vül higgadtan válaszoltunk. Ismeretes az is, hogy a világ Pavlovics, Ovi­lasz esetében, de mi gondolkodás nélkül visszautasítottuk azokat mint a belügyeinkbe való beavat­kozás kísérletét. Végül pedig ismeretes, hogy Jugoszlávia azoknak az or­szágoknak sorába tartozik ahol a legkevesebb politikai elitért van, hogy felelős az egyes kom­munista és munkáspártokban jelentkező össszeütközésekért. „Bírálóink” tudatában van­nak annak, hogy ezek a vá­dak nevetségesnek hatnak a világ előtt. A szocialista Ju­goszlávia ereje nem állítóla­gos bomlasztó szerepében rej­lik, hanem a világban élve­zett politikai és erkölcsi te­kintélyében, abban, hogy ál­lásfoglalásával és belső való­ságával hozzájárul a mai szo­cialista fejlődés sok problé­májának tisztázásához. A Szovjet KP XXI. kong­resszusa folytatja munkáját. Folytatódnak a Jugoszlávia elleni kirohanások is, főként, egyes külföldi küldöttek üd­vözlő beszédeiben. A szocia­lista Jugoszlávia irányában a kongresszuson megnyilvánuló ilyen viszony nem járul hoz­zá a kongresszus tekintélyé­hez. Éppen ellenkezőleg. A XXI. kongresszusnak azon­ban nagy jelentősége van a Szovjetunió további fejlődé­sében és az ilyen vonatkozá­sú anyagok és adatok széles­körű érdekeket szolgálnak. Érthető okokból cikkünk nem foglalkozhatott ezekkel a kérdésekkel, mert az volt a célja, hogy az országunk irá­nyában megnyilvánuló állás­­foglalásokra adjon visszapil­lantást. Jugoszlávia — Kína — a Szov­jetunió B­efejezte munkáját az osztrák közoktatásügyi minisztérium iskolaügyi bizottsága Igazságos megoldást sürgetnek a szlovén lapok Bécsből jelenti a Tanjug. Az osztrák közoktatásügyi minisztérium befejezte tízna­pos ellenőrző körútját a dél­­koruskai elemi iskolákban, ahol eltörölték a kötelező szlovén nyelvű oktatást. A szlovén sajtó követeli, hogy a bizottság reális jelentést te­gyen és végre igazságosan oldják meg a szlovén oktatás kérdését az osztrák békeszer­ződéssel összhangban. A Szlovenszki Vesztnik szerint a bizottságnak első­sorban azt kell megállapíta­nia, hogy az iskolák helyze­te korántsem kielégítő. A lap ú­gy értesült, hogy a bizottság több helyen csodálkozva ta­pasztalta a rossz tanulási eredményt, mivel a gyere­kek nem tudtak németül és mégis megvonták tőlük a szlovén nyelvű oktatást. A lap emlékeztet arra, hogy ezekben az iskolákban régeb­ben mindig jó tanulási ered­ményt értek el, így aztán a lap szerint a bizottság meg­állapíthatta, hogy a szlovén nyelv tanítása ezen a vi­déken nem erőszak, hanem létszükséglet. A Nas Technik Krónika pe­dig arról ír, hogy sok gyere­ket erőszakkal szakítottak el a szlovén nyelvű oktatástól, és hogy teljesen helytállóak a koruskai szlovének emlék­iratának adatai az iskolák kérdésében. FANFANI LEMONDOTT főtitkári tisztségéről is Nyomást gyakorolnak rá a kereszténydemokrata vezetők Fanfani volt olasz minisz­terelnök tegnap lemondott a kereszténydemokrata párt fő­titkári tisztségéről. Úgy tud­ják, hogy lemondásának oka a többi pártvezetők által rá gyakorolt nyomás. A háttér­ben ott áll a napok óta hú­zódó olasz kormányválság. AZ ANGOL KÜLÜGY­MINISZTÉRIUM ÜDVÖZLI a szovjet haderő csökken­tését Az angol külügyminiszté­rium üdvözölte a szovjet kor­mány döntését, hogy 300 000 fővel csökkenti a szovjet had­erőt. A külügyminisztérium­ képviselője kijelentette, hogy ez a döntés összhangban áll az angol csapatok létszámá­nak csökkenésével. De mind­járt hozzáfűzte, hogy nehéz felmérni a döntés jelentősé­gét, mert a szovjet kormány még sohasem közölte hadse- Koegzisztenciát akarnak AZ AMERIKAI VEZETŐK IS — mondotta Mikoján, a Szovjet KP XXI. kongresz­­szusén Poszpjelov támadta a JKSz-t jelenti Moszkvából jelenti a TASzSz. A Szovjet Kommunista Párt XXI. kongresszusának esti ülésén­ Poszpjelov, a Központi Vezetőség titkára több más felszólalóhoz hason­lóan a pártellenes csoportot bírálta. Ezenkívül kijelentet­te, hogy a hétéves terv­fel­hívás békés versenyre a kapi­talista országok, különösen az USA felé. Felszólalásá­ban támadta a Jugoszláv Kommunista Szövetséget. Mikoján, a Központi Veze­tőség elnökségének tagja fog­lalkozott az USA-ban tett látogatásával és magállapítot­ta, hogy az amerikai nép és az amerikai gazdasági körök ráuntak a hidegháborúra és az amerikaiak megértik, hogy egy korszerű háború nagy károkat okozna az ame­rikai népnek. Azt a benyo­mást szerezte, hogy az USA nem avatkozik be a szocialis­ta országok belügyeibe. Eb­ből ar­ra lehet következtet­ni, hogy az amerikai vezetők elfogadják a békés koegzisz­­tencia politikáját. De a sza­vaikat tetteknek kell követni­ük,­­ mondta. A kongresszus hétfőn foly­tatja munkáját. Vasárnap, 1959, IL 1. AZ AMERIKAI KÖVETSÉG VISSZAADTA a magyar kormány jegyzékét A budapesti rádió jelenté­se szerint az USA budapesti követsége visszaadta a ma­gyar külügyminisztérium jegy­zékét, amelyben követelte az USA és Magyarország közötti diplomáciai kapcsolat norma­lizálását. Az USA követsége az­zal az indokolással adta visz­­sza a jegyzéket, hogy sértő hangnemet használt. Ezzel kapcsolatban a Magyar Nép­­köztársaság kormánya megál­lapítja, hogy az USA nem hajlandó megoldani a két ország viszonyában felmerült problémáikat és ezzel rákény­szeríti Magyarországot, hogy megtegye a szükséges intéz­kedéseket a Magyar Népköz­­társaság állami és társadalmi rendszere ellen irányuló tevé­kenység megakadályozására. A magyar kormány három nappal ezelőtti jegyzéke azt állította, hogy­­az USA bu­dapesti követségének Magyar­ország állami és társadalmi rendszere ellen irányuló te­vékenysége tarthatatlan hely­zetet teremtet.« L­étfontosságú a népek közötti kölcsönös megértés — jelentette ki Eisenhower Eisenhower amerikai el­nök tegnap síkraszállt a né­pek közötti megértés erősí­tésére. Kijelentette, hogy kü­lönböző delegációcserék hoz­zájárulhatnak a népek kö­zötti kapcsolatok megszilár­dításához. A külföldi kapcsolatok a­­merikai szövetségének évi ér­tekezletén Eisenhower kije­lentette, hogy a kölcsönös megértés­­ létfontosságú. És napjainkban még fontosabbá vált, mert egy esetleges há­ború romba döntené az em­beriség eddigi vívmányait és veszélyeztetné az emberiség létét. regének létszámát. A szovjet kormány eddig közel másfél­­millió katonával csökkentet­te haderejét. NAGYKÖVETÜNK A CSEHSZLOVÁK MI­NISZTERELNÖKNÉL Prágából jelenti a tanjug. Siroky csehszlovák minisz­terelnök tegnap fogadta Jak­­sa Petrics jugoszláv nagy­követet. A látogatást a ju­goszláv nagykövet kérelmez­te. RODOLYUB CSOLAKOVICS FOGADTA az indonéz nőküldöttséget Rodolyub Csolakovics, a Szövetségi Végrehajtó Ta­nács alelnöke tegnap 12 óra­kor fogadta az indon­éz de­mokratikus nőszövetség kül­döttségét. NASSZER TÁRGYALÁ­SOKAT JAVASOLT az iraki miniszterelnöknek Kairóból jelenti a Reuter. Az Al Ahram kairói lap értesülései s­zerint Nasszer, az EAK elnöke javasolta Ka­sem­ iraki miniszterelnöknek, hogy üljenek össze és tár­gyalják meg a két országot érintő időszerű kérdéseket. Nasszer javasolta, hogy Bag­dadban, Kairóban, Damasz­­kusban vagy a két ország bár­melyik más városában ülje­nek össze. Irak még nem válaszolt

Next