Magyar Szó, 1959. július (16. évfolyam, 154-178. szám)

1959-07-01 / 154. szám

Szerda, 1959. Vll-il. Elfogadták a beterjesztett törvényjavaslatokat és törvénymódosításokat A Szövetségi Szkupstina megkezdte nyári szabadságát (Folytatás az 1. oldalról) A képviselők ezután egyhangúlag elfogadták a bányatörvényt. Hajrá Kopetánovics képviselő, a gazdasági bizottság előadója, a bizottsági jelentésben hangsúlyozta, hogy az új törvény egységesen szabályozza az ország bányakincseinek felkutatását és kiaknázását és lehetőséget teremt a bányászat gyorsabb fejlődésére. Különösen arra mutatott rá, hogy az új törvény fokozott műszaki munkavédelemben részesíti a bányászokat és szabályozza a büntetőjogi felelősséget az előírt védelmi intézkedések elmulasztásával kapcsolatban. A mezőgazdasági termelők egészségbiztosítását szabályozó törvényt Radislav Nedeljkovics képviselő indokolta meg a népegészségügyi bizottság nevében. Kijelentette, hogy ez a törvény tulajdonképpen a falusi lakosság általános társadalombiztosításának a kezdetét jelenti. A mezőgazdasági termelés erőteljes fejlődése lehetőséget nyújt arra, hogy fokozatosan teljes társadalombiztosításban részesüljenek a mezőgazdasági termelők is és egységes társadalombiztosítással felöleljük az országegész lakosságát. A mezőgazdasági termelők egészségbiztosításátszabályozó törvény egyhangú elfogadása után a Szövetségi Végrehajtó Tanács nevében Mariján Brecely áruforgalmi államtitkár megindokolta a kereskedelmi felügyelőségről szóló törvényt. Beszámolt a kereskedelmi felügyelőség eddigi munkájáról és közölte, hogy 523 községben, vagyis az összes községek felében szervezték meg a kereskedelmi felügyelőséget, kereken ezer kereskedelmi felügyelő alkalmazásával. A kereskedelmi felügyelők képzettsége még mindig nem kielégítő, mert 13 százalékuk csak elemi iskolát végzett, és mindössze 3 százalék főiskolai végzettségű van közöttük. A kereskedelmi felügyelőségek 1 318 920 gazdasági szervezetet ellenőriznek, és tavaly 141 925 ellenőrző vizsgálatot tartottak. A vizsgálatok alapján 34 942 feljelentést tettek a közrádlóságokon. A továbbiakban Mariján Brecely rámutatott arra, hogy a keres- skedelmi felügyelőség évről évre eredményesebben dolgozik. Az új törvénynek az a célja, hogy szabályozza a ke-reskedelmi felügyelő szervek munkáját és elhatárolja a községi, járási, köztársasági és szövetségi kereskedelmi felügyelőség hatáskörét. Beszédét azzal fejezte be, hogy a járási és községi népbizottságok kötelessége hathatósan elősegíteni a kereskedelmi felügyelőség munkáját, mert a kereskedelmi és áruforgalmi előírások pontos betartása jelentősen hozzájárul a piac megszilárdulásához. Mariján Brecely expozéja után a Szövetségi Tanács elfogadta a törvényjavaslatot, majd a közművelődési bizottság nevében Sztanka Veszelinov ismertette a kiadóvállalatok és intézmények alaptörvényének kiegészítését és módosítását. Kifejtette, hogy az eddigi törvény módosítása lehetőséget teremt a könyvkiadó vállalatok szorosabb együttműködésére és kiterjeszti a kiadói tanácsok hatáskörét. A képviselők ezt a törvénymódosítást is egyhangúlag elfogadták, hasonlóképpen elfogadták a nyugdíjtörvény, a rokkant törvény és a bortörvény javasolt kiegészítését és módosítását és az új illetéktörvényt is. Megkezdték az 1957 hozamnövelő verseny A Termelők Szövetségi Tanácsának keddi ülésén a tárgysorozat letárgyalása előtt Dragoszláv Risztics képviselő kérdést intézett a Szövetségi Végrehajtó Tanácshoz a tavalyi hozamnövelő verseny díjainak kifizetésével kapcsolatban. Ugyanis a Szövvetségi Mezőgazdasági Kamara a szövetségi versenybizottság adatai alapján kifizette a növénytermesztésben elért kimagasló eredmények után járó díjakat és jutalmakat, viszont a gyümölcs és szőlőtertmesztési és jószágtenyésztési jutalmakat mind ez ideig még nem fizették ki. A Szövetségi Végrehajtó Tanács nevében Szlávkó Kolmár mezőgazdasági titkár válaszolt a kérdésre. A Szövetségi Végrehajtó Tanács határozata alapján •— (t mondotta — az 1958 évi szö- | vetségi tartalékokból 525 millió dinárt utaltak ki a Szövetségi Mezőgazdasági Kamarának az 1957 évi kukorica, cukorrépa, burgonya, kender, napraforgó,, és gyapjú hozam növelő verseny dijaira és a búza hozamnövelő verseny évi szőlő és gyümölcs dijainak kifizetését utólagos díjainak kifizetésére és ezt az összeget fel is használták erre a célra. A Szövetségi Végrehajtó Tanács által kiutalt összeg nem foglalta magában a gyümölcs és szőlőtermesztésben, a tej és hústermelésben és a juhnemesítésben elért eredményekre szánt jutalmakat, mivel ez a verseny 1958 májusáig tartott. 1958 végén a versenybizottságoktól beérkezett jelentések alapján megállapították, hogy a jutalmak kifizetésére 142 millió dinár szükséges, és ezt az összeget csak 1959-re irányozhatták elő. Mivel a szövetségi tartalékokat az idén más célokból erősen igénybe vették, a Szövetségi Végrehajtó Tanács lehetőséget keresett arra, hogy a fenti 142 millió dinárt más forrásokból teremtse elő. A szövetségi pénzügyi államtitkár már utasítást is adott a Nemzeti Banknak, hogy utalja ki a fenti összeget a gyümölcs és szőlőtermesztésben és a jószágtenyésztésben elért rendkívüli hozamok jutalmazására és a jutalmak kifizetése már megkezdődött. Apró-cseprő peres ügyek Békéltető tanácsok alakulnak a szuboticai járásban: Sztáligrádban, Bajmokon és Tavankúton Egy asszony szomszédja ablaka elé terítette száradni a ruhát. A másik vizet öntött szomszédasszonya ablaka elé. A harmadik esetben a gyerekkek kaptak hajba, s emiatt a szülők is összevesztek. A negyedik esetben a zöld barackot lopták a gyerekek, a tulajdonos rajtakapta őket, és szüleikkel komoly nézetell térése támadt. Az ötödik esetben... de minek sorolni, hiszen a szuboticai járásban évente több mint 2000 ilyen apró-cseprő nézeteltéréssel fordulnak a bírósághoz. Az illetékes bíróság minden esetben igyekszik kibékíteni a perlekedőket, hiszen a kár alig haladja meg a néhány száz, esetleg az 1000 dinárt, a nézeteltérések olyan "jelentéktelenek, hogy ha valaki közbelépne, azaz békítené őket, nem is kerülne az ügy a bírós?” "!é. De igy, mivel hiányo' valaki, vagy egy erre hivív szervezet, sok ilyen apró-cseprő kérdés bíróság elé kerül, aminek a költségei sokat többre rúgnak mint a károk, azonkívül ami a leglényegesebb, leköti a bíróságot s emiatt nem jut elég idő a komolyabb elemzést és tanulmányozást kívánó ügyek intézésére. Nem véletlen, hogy a Szocialista Szövetség járási vezetőségének javaslatára felvetődött a kérdés, hogy községi békéltető tanácsokat kellene szervezni. A fentiekből kitűnik, hogy mi is lenne a feladatuk ezeknek a tanácsoknak. A választópolgárok járnak ezzel is jól, hiszen ha a békéltető tanács körültekintően végzi munkáját, a perrekedő feleknek, az apró-cseprő kártérítést követelőknek a zsebében marad a perköltség, ha pedig komolyabb ügyekben lesznek kénytelenek bírósághoz fordulni, akkor ügyük elintézésére nem kell esetleg hetekig, sőt hónapokig várni. A szuboticai járás területén egyelőre három községben szervezik meg a békéltető tanácsot. Az elgondolás szerint minden apróbb nézeteltérést és 10 000 aináron aluli követeléssel kapcsolatos ügyet a békéltető tanács a békítés elve alapján igyekezne elintézni. Természetesen az idevonatkozó előírások értelmében a békéltető tanács nem hozhat ítéletet, mivel nem bíróság, és ha a perlekedő felek kibékítése nem sikerül, akkor az ügyben a bíróság mondja ki a végszót. Ezek a tanácsok július első felében alakulnak meg Az előkészületek most vannak folyamatban Azt is vitatják, hogy a tanácsok hol tartsák üléseiket, a népbizottság épületének valamelyik irodáiéban, vagy a tömegszervezetek otthonaiban. A tanácstagok megválasztásának kérdésében a választópolgároknak is hallatniok kell szavaikat. .. MAGYAR, SZÓ . Társadalmi könyvvitel A napokban arról olvashattunk, hogy elrendelték a doboji Bosznaprod vállalat kényszerfelszámolását. A vállalat fedezetlen tartozásainak összege eléri a 200 millió dinárt. Ennek a hatalmas összegnek egy része a községi népbizottságot terheli, mert szavatosságot vállalt a bankkölcsönökért, amelyekkel egyre újabb és újabb „lelket” igyekeztek pumpálni a rosszul gazdálkodó vállalatba és most kénytelen helyt állni a banknál. Azonban sok vállalat is tetemes összeggel megkárosult, mert a leszállított áru ellenértékéből, aligha számíthatnak 20—30 százaléknál többre, olyan roszszul áll a felszámolt vállalat szénája. Hogyan történhetett meg, hogy a népbizottság újabb és újabb szavatosságot vállalt a banknál, amikor — mint most kiderült — a Bosznaprodban már meglehetősen régóta rosszul gazdálkodtak és csak az újabb kölcsönökkel hosszabbították meg tengődésüket? Hogyan lehetséges, hogy a termelő vállalatok az utolsó napokig újabb árutételeket szállítottak a Rosznaprodnak, holott nyilvánvaló volt, hogy fizetésü* képtelen? Új feladatot kap a Nemzeti Bank, a társadalmi könyvvitel megszervezését Képünkön a Nemzeti Bank vajdasági főfiókintézetének és noviszádi fiókintézetének székháza A népbizottságban azzal válaszolnak erre a kérdésre, hogy nem ismerték pontosan a vállalat helyzetét. Tudták, hogy nehézségekkel küzd, de azt hitték, ezek csak átmeneti nehézségek és újabb bankkölcsönökkel sikerül majd kilábolni belőlük. Amikor a Rosznoprod újabb bankhitelre kért szavatosságot, a beterjesztett könyvelési adatokkal elleplezte valódi helyzetét, a népbizottság pedig jóhiszeműen vállalta a kezességet. Ugyanez a jóhiszeműség okozta a szállítóvállalatok veszteségét is: senki sem figyelmeztette őket, hogy a Rosznaprod fizetőképessége körül baj van és amikor a bajról tudomást szereztek, már késő volt, mert megindult a kényszerfelszámolási eljárás. Egészen bizonyos, hogy a đoboji népbizottság nem vállalt volna szavatosságot újabb bankkölcsönökért és a termelő vállalatok sem szállítottak volna árut, ha ismerték volna a Rosznaprod igazi helyzetét. Miért nem ismerték? Azért, mert gazdasági gépezetünkből hiányzik egy csavar, hiányzik egy intézmény vagy szolgálat, amely — a társadalmi érdekek szempontjából — figyelemmel kísérné a vállalatok gazdálkodását, gazdasági helyzetének alakulását és idejekorán jelezné, ha valami nincsen teljesen rendben. Ezt a csavart illeszti most helyére, gazdasági gépezetünkbe, a társadalmi könyvvitel és elszámolás bevezetéséről szóló törvényjavaslat. Persze ennek az új társadalmi szolgálatnak a szerepe és feladata nem szorítkozik csak arra, hogy felfedje a hátrányos jelenségeket és tüneteket, hogy kiküszöbölje a vállalatok és intézmények gazdálkodásából a szabálytalanságokat és a törvényes rendelkezések betartására késztesse őket, hanem — hogy úgy mondjuk — pozitív feladatköre is van. Ugyanis a vállalatok könyvelési adatainak nyilvántartásával bármely prlanatban a legpontosabb adatokat nyújthatja minden egyes gazdasági vállalat, az egyes gazdasági ágazatok, a községek vagy járások egész gazdasága helyzetéről, minden lehető szempont szerint elemezheti ezeket az adatokat és ezáltal elősegítheti a gazdasági tervezést és minden más akciót- amelyhez nélkülözhetetlenek a pontos gazdasági adatok és elemzések. Ezért bízvást mondhatjuk, hogy a társadalmi könyvvitel bevezetését maga a gyakorlati élet kívánja. A vállalati igazgató szervek és a kommunák az új jövedelemelosztás bevezetése óta jóval nagyobb anyagi eszközökkel rendelkeznek, mint azelőtt. A társadalmi érdekek megkövetelik, hogy ezeket az eszközöket okosan, gazdaságosan és — mindenekfölött — rendeltetésszerűen használják fel. Ezeknek az érdekeknek a tiszteletben tartására alakul meg a társadalmi könyvvitel és természetesen megfelelő felhatalmazása is lesz a társadalmi érdekek érvényesítésére. Többek között joga lesz arra, hogy intézkedéseket foganatosítson, ha valamely gazdasági szervezet nem használja fel gazdaságosan és rendeltetésszerűen a társadalmi eszközöket, ha nem tartja be az előírásokat, nem teljesíti kötelezettségeit a társadalom iránt. Ez rendkívül széleskörű felhatalmazás, igen kiterjedt jogkör és ezért önkéntelenül is felvetődik az a kérdés, vajon nem csorbítja-e a vállalati munkás-önigazgatás és a kommunális társadalmi igazgatás szerveinek a jogkörét. Amilyen indokolt ez a kérdés, olyan világos és határozott rá a válasz: a társadalmi könyvvitel a legcsekélyebb mértékben sem érinti az igazgató szervek jogkörét és semmiképpen sem avatkozik hatáskörükbe. Hiszen — mint mondottuk — az a feladata, hogy érvényre juttassa a társadalom érdekeit és gondoskodjon a törvényes rendelkezések betartásáról — márpedig a társadalmi érdekek megsértése és az előírások megszegése nem tartozik semmilyen önigazgató szerv „jogai” közé. Éppen ellenkezőleg: a társadalmi könyvvitel bevezetése hathatósan elősegíti az önigazgatási rendszer további megszilárdulását. Az igazgató szervek rendelkezésére bocsátja az általa nyilvántartott, összegyűjtött, rendszerbe foglalt és kielemzett adatokat és ezzel lehetőséget nyújt számukra, hogy még helyesebben és jobban éljenek törvényadta igazgatási jogaikkal. A termelésre, az elosztásra, a fogyasztásra stb. vonatkozó értékes adatokkal a társadalmi könyvvitel lehetővé teszi, hogy az illetékes szervek idejekorán megfelelő intézkedéseket foganatosítsanak a gazdasági helyzet alakulásának helyesebb irányítására és a gazdasági fejlődés meggyorsítására. A Szövetségi Végrehajtó Tanács egyik legutóbbi ülésén elfogadott és a Szövetségi Szkupstina elé terjesztett törvényjavaslat a Nemzeti Bankot bízza meg atársadalmi könyvvitel megszervezésével. Ez volt a legkézenfekvőbb megoldás. Ugyanis a vállalatok pénzforgalma a Nemzeti Bank útján bonyolódik le, tehát az erre vonatkozó- és a könyvvitel szempontjából legfontosabb — adatok már eddig is a bankban futottak össze. Azonkívül a Nemzeti Banknak már eddig is voltak nyilvántartó szolgálatai, az úgynevezett társadalmi nyilvántartás, azonkívül különnyilvántartották a költségvetési fogyasztás és a vállalati alapok alakulását. Ennek a három nyilvántartásnak az egyesítése és a pénzügyi ellenőrző szolgálat bevonása lesz a társadalmi könyvvitel alapja. A társadalmi könyvvitel teljesen önálló szolgálat lesz a Nemzeti Bank keretében és független marad a többi bankszolgálattól, például a hitelengedélyezéstől és folyósítástól. A szükséges szakkáder szempontjából is teljesen indokolt volt, hogy a Nemzeti Bankot bízzák meg ezzel a szolgálattal. A bank a rendelkezésére álló legjobb erőket állítja a társadalmi könyvelésbe, olyan tisztviselőket, akik nemcsak szakmai, hanem erkölcsi szempontokból is a legjobban megfelelnek erre a felelősségteljes hivatásra. Persze, még így is megtörténhet, hogy a pénzügyi ellenőrzéssel is megbízott társadalmi könyvelőség valamelyik tisztviselője hibát követ el és előírásellenesnek minősíti a gazdasági vállalatok egyik vagy másik intézkedését. A törvényjavaslat erre is talált megfelelő rendelkezést. Ugyanis a vállalatnak ilyen esetben jogában áll, hogy a tisztviselő határozatának felülvizsgálását kérje, végső esetben pedig a gazdasági bírósághoz fordulhat. A törvény tehát védelemben részesíti a vállalatokat nemcsak a társadalmi könyvvitel tisztviselőinek minden zurkanása, hanem minden esetleges hibája ellen is. A társadalmi könyvvitel bevezetése nem érinti a vállalatok könyvvitelét. A gazdasági szervezetek továbbra is számukra legmegfelelőbb módon könyvelhetnek el minden adatot, de a törvény természetesen bizonyos adatszolgáltatásra kötelezi őket. A társadalmi könyvvitelre vonatkozó törvényjavaslat előreláthatólag a nyári szünet után kerül a képviselőházi bizottságok majd utána a szkupszina plénuma elé, hogy január elsejétől kezdve életbe léphessen és a Nemzeti Bank addigra megtehesse a szükséges szervezeti előkészületeket. Január elsejétől kezdve ez a csavar is a helyén lesz gazdasági gépezetünkben és hozzájárul, hogy a gépzet működé- még zavartalanabb és zökkenőmentesebb legyen. 3. oldal K !