Magyar Szó, 1959. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1959-11-01 / 258. szám
4. oldal MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1959. XI. 1. A látogatások éve Egy hét a világpolitikában Selwyn Lloyd angol külügyminiszter az alsóház múlt heti külpolitikai vitájában velősen foglalta össze a nemzetközi helyzet jelenlegi állását: a világfeszültség jelentősen csökkent, ami annak köszönhető, hogy a nyugati vezetők az év kezdete óta szinte szakadatlanul kapcsolatban állnak a szovjet vezetőkkel. Ha visszapillantunk a közelmúlt eseményeire, akkor tényleg elmondhatjuk, hogy ez az év a látogatások éve volt, és olyan eseményeket hozott magával, amelyek a hidegháború éveiben hihetetlenek voltak, egymást érték Kelet és Nyugat felelős államférfiainak közvetlen megbeszélései, a kölcsönös látogatások. Mindjárt az év elején Mikoján látogatott az USA-ba, nem sokkal később Macmillan Moszkvába, majd pedig Nixon amerikai alelnök is ellátogatott a szovjet fővárosba. Ezek a látogatások utat törtek és előkészítették a látogatássorozat eddig legkiemelkedőbb eseményét: Hruscsov szovjet miniszterelnök ame- rikai útját és Eisenhower a-merikai elnökkel való talál-kozóját. A két legnagyobb hatalom kormányfőjének a campdavidi megbeszélése mintegy összegezése volt a hidegháború felszámolása testén eddig elért eredményeknek, a két tömb közötti ál cáspontok közeledésének és egyben utat mutatott a megkezdett pozitív folyamat tosvábbalakulásának. Megállapodtak abban, hogy a vitás kérdéseket békésen kell meg s oldani," hogyne célból uj tárrgyalásokat kell kezdeni és ti egyben mindjárt azt is meg- t állapították, hogy a közvet^J len véleménycsere orrénmdf nyeként több fontoyese^L közi kérdésben tePPnemze*telebb kerültekA^teseTt kö most mar eges^M^nézeteik és tő lehetőseik, elképzelhe nevezőre hogy közös me» nCás megolda. % kérdést, amely fp.y.-nJ^P második világháború húzódik és a világforrása volt. JBB^muscsov és Eisenhower taálkozója azonban nem tett pontot a látogatássorozat végére, hanem ellemkezőleg csak kezdete volt a nemzetközi vitás kérdések megoldására irányuló intenzív nemzetközi tevékenységnek. Elsősorban is a campdavidi megbeszélések után már kétségbevonhatatlan, hogy előbbutóbb összeülnek Kelet és Nyugat kormányfői. A nyugati hatalmak között ugyan két ellentétes elképzelés mutatkozik a csúcsértekezlet kérdésében. Egyrészt az angolok azon az állásponton vannak, hogy a csúcsértekezletet minél előbb meg kell tartani, hogy kihasználják a vitás kérdések megoldására mutatkozó kedvező légkört, hogy konkrét eredményekben foglalják össze az álláspontok eddigi közeledését, és részben azért is, nehogy idő közben ismét megromoljon a nemzetközi helyzet. Franciaország ezzel szemben későbbre szeretné halasztani a kormányfők találkozóját, arra számítva, hogy időközben sikerül megszilárdítania helyzetét, sikerül kipróbálni atombombáját, valami megoldást találni az algeri kérdésben és így általában sokkal egyenrangúbb félként ülhetne tárgyalóasztalhoz. Másrészt, két ellentétes elképzelés van a csúcsértekezlet tartalmát illetően is. Az angolok azon az állásponton vannak, hogy a csúcsértekezleten nem kell mindent véglegesen megoldani, mert feladata csak az hogy elindítsa a tárgyalásoi egész sorozatát. A franciát pedig egyedülálló és végleges alkalomnak tartják a vitás kérdések megoldására. A nyugati hatalmak ilyen mézeteltérései miatt Kelet és Nyugat kormányfői az eddigi tervektől eltérően nem ülnek össze már az idén, hanem csak jövő tavaszra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy addig szünet áll be a kölcsönös látogatásokban. Először is de Gaulle francia köztársasági elnök a csúcsértekezlet tavaszra való halasztásának javaslatával egy időben meghívta Hruscsovot Párizsba, így aztán a Macmillan—Hruscsov és Eisenhower—Hruscsov közvetlen megbeszélés után a harmadik nyugati nagyhatalom államfője, de Gaulle is közvetlen tárgyalásokat folytat majd Hruscsoval. Az előttünk álló időszak- ban még intenzívebbek lesznek a nyugati kormányfők közötti kölcsönös látogatások. E tekintetben legjelentősebb esemény az USA, Nagy-Bri- tannia, Franciaország és Nyugat-Németország kormányfőjének decemberi találkozója г Párizsban, amelyen előkészí- tik a jövő tavasszal tartandó csúcsértekezletet. A nyugati tanácskozásokat még kiegé-szíti Edwyn Lloyd angol külügyminiszter küszöbönálló párizsi útja, majd azt nem a sokára követi Adenauer nyu- gatnémet kancellár és Segnio olasz miniszterelnök látogatása és végül még a csucsértekezlet előtt de Gaulle francia köztársasági elnök ame- afrikai útja. AГ Mindent egybevetve tett az, hogy a diplomácia шЈ^У történetében még soUrPibb folyt ilyen intenzív ^oPnasemség, mint érn^i aa^^evékeny maga'^ipBniáridén. Már tnz^pPettésív is a megválto Pat nemzetközi légkörről .anúskodik és eredményeket ] ígér. RITKA EGYÖNTETŰSÉG AZ ENSZ-BEN A nemzetközi légkör megváltozásáról tanúskodnak a leszerelés kérdésében elért kezdeti sikerek is. A napokban az ENSz politikai bizottsága egyhangúlag elfogadta a szovjet-amerikai határozati javaslatot. Maga a határozat nem sokat mond: a két tömb egyenlő számú képviselőjéből álló tizes bizottság elé utalja az eddig beterjesztett különböző leszerelési javaslatokat és indítványokat. Sokkal jelentősebb körülmény azonban az, hogy az ENSZ történetében most fordult elő először, hogy mind a 82 állam rászavazott egy határozati javaslatra. Az pedig már egyenesen történelmi jelentőségű eseménynyé avatja, hogy az ENSzben eddig rendszerint egymással szemben álló két nagyhatalom, a Szovjetunió és az USA most lépett elő először közös határozati javaslattal, és most fordult elő először, hogy együttesen lépnek fel az ENSz-ben. Még jelentősebb az, ami e mögött az ENSz-határozat mögött rejlik; tudniillik az, hogy a leszerelés kérdésében jelentősen közelebb kerültek , az álláspontok. Jelentős volt már a négy nagyhatalom külügyminisztereinek Genfben kötött megegyezése is, hogy a két tömb öt-öt képviselőjénől leszerelési bizottságot alakítanak a leszereléssel kapcsolatos különböző kérdések tárgyalására. Mert ez a döntése arról a szándékról tanúskodik, hogy az eddig csak propaganda-célokra kihasznált leszerelési tárgyalások helyett tényleges megbeszéléseket kezdjenek és őszinte erős feszítéseket tegyenek a kérkdések megoldására. És hogy a közeledés nemcsak formai, hanem tartalmi is, azt elárulta az ENSZ közgyűlésének általános vitája, amelyen Hruscsov szovjet miniszterelnök és Selwyn Lloyd angol külügyminiszter sok pontban megegyező és a többi pontban is könnyen összeegyeztethető javaslatot terjesztett be az általános leszerelésre. A leszerelés kérdésében az elmúlt hét hozott még egy sikert: felújultak az USA, a Szovjetunió és Nagy-Britannia képviselőinek genfi megbeszélései az atomkísérletek betiltásáról. Az eddigi vita során már egész közel jutottak a nukleáris kísérletek betiltásáról szóló egyezmény megkötéséhez. A levegőben és vízben végrehajtott kísérletek kérdése már nem okoz akadályt, s az elmúlt hét végén Selwyn Lloyd angol külügyminiszter javaslatot tett az utolsó akadály leküzdésére, a földalatti kísérletek kérdésének megoldására. Indítványozta, hogy a három nagy hatalom közös földalatti kisérleteket hajtson végre az ellenőrzés módjainak tanulmányozására. Mindez együttvéve reményt ad arra, hogy az évszázadom kig csak naiv álmodozók képzeteseiben létező less^.^ lés végre megvalósitha/V jletőséggé válik. Mert/v k z deti sikerek éppjr/bl70nvi't A rM-éki««** l azegéS^ értelmetlen val vé^Puwtulása- 47erelé^Fdhet- viszont a le_ 5zen^kel felszabaduló eszajlikkel biztosítani lehetne |P világgazdaság egyensúlyát ?s harmonikus továbbfejlődését FOKOZÓDIK A FESZÜLTSÉG INDIA ÉS KÍNA KÖZÖTT A nemzetközi feszültség csökkenésének általános folyamatával szemben az utóbbi időben a végsőkig felmérgesedett India és Kína viszonya. A ország közötti hátiviszály már az első inciensekkel kialakult, de India higgadt magatartása reméyt adott arra, hogy ezt a kérést tárgyalások útján és rövid idő alatt megoldják, helyett az elmúlt héten a kínai csapatok végrehajtotta eddigi legnagyobb támadásukat az indiai határőrök elen. Ládákban megöltek 17 indiai határőrt, többet pedig foglyul ejtettek. Ezzel aztán rendkívül drámai fordulatot vett a két ország viszonya. Érthető, hogy a gyarmaturalom maradványaiként különböző megoldatlan határkérdések maradnak fenn a függetlenségüket kivivőtt országok között. Az azonban megengedhetetlen, hogy az érdekelt országok e kérdések megoldásánál erőszakot alkalmazzanak, mint ahogy azt a Kínai NK tette ." A helyzetet még súlyosabbá teszi, hogy a Kínai NK legújabb jegyzéke szinte ultimátumszerűen felszólítja Indiát, hogy vonja ki csapatait a vitás területről, mert ellenkező esetben a kínai csapatoknak parancsot adnak arra, hogy hatoljanak át az úgynevezett Makmahem vonalon. Ezek az erőszakos tettek és fenyegetések nemcsak szomorú fényt vetnek Kína viszonyára a koegzisztencia bandungi elvei iránt (amit egyébként a megismétlődő jugoszlávellenes támadások is enyhén szólva kétessé tettek, hanem egyben a világfeszültség enyhülésének napjaiban megbontja akedvező légkört, és az általános nemzetközi helyzet javulásával ellentétes irányban hat. Bt. Figyelem! Könyvhónap! Legszebb ajándék a könyv! Szerezzen örömet hozzátartozóinak, barátainak néhány szép könyvvel! H. E. Bates: JÓ SZÉLLEL FRANCIA PARTRA A mai angol irodalom legismertebb írója. A könyv témája a második világháború és benne az örök ember. Ára 510.— dinár. Balzac: A TOURSI PLÉBÁNOS A kötet Balzac alkotásainak két remekművét, a toursi plébánosról szóló elbeszélést, és a Pierette című kisregényt tartalmazza. .Árai 490 - dinár Ilja Ehrenburg: A KOMMÜNÄR PIPÄ.TA Elbeszélés-kötet. Nyolc pipa gazdájának színes, érdekes, néha megható története. 360 - dinár James Cain: A POSTÁS MINDIG KÉTSZER CSENGET Izgalmas bűnügyi történet. Ára 140.— dinár. Bókay János: BOHÉMEK ÉS PILLANGÓK Sok színnel és lelkesedéssel megirt Puccini életrajz. Ára 960.— dinár. ___ Richard Hughes: ÖRVÉNYBEN Hughes a modern angol regényirodalom kiemelkedő alakja. Regényében egy hajó személyzetének tomboló viharral folytatott élethalálharcát írja meg. Ára 320.— dinár. Használja ki a könyvhónap 5 százalékos árengedményét! Vásárolja a könyveket a könyvesboltokban: NOVISZADON: Brankó Radicsevics, Vuk Karadzsics; SZUBOTICÁN: Napredák; ZENTÁN: Kultúra, Napredák; ADAN- tzbor; KANIZSÁN: Univerzál; VERBÁSZON: Jedinsztvó; ZOMBORBAN: Proszveta; TOPOLYÁN: Grafika; BECSÉN: Gyura Jaksics; SZENTTAMÁSON: Szloga; TEMERINBEN: Tisza; ZRENYANINBAN: Budutynoszt, Mladoszt; KIKINDAN: Jován Popovics; Gyura Jaksics; VERSECEN: Proszveta; PANCSEVÓN; Jován Popovics; LENDAVÁN: Veszna. A FORUM Könyvkiadó megbizottainál: Pozsár György. PÉTERRÉVE — Népkönyvtár; Budai János, tanító, ZSEDNIK; Pénzes Mihály, BAJMOK — Népegyetem; Lajkó Zita, tanítónő; SZUBOTICAKELEBIA; Nosztán Sándor, tanító, HAJDUKOVO; Szudárevics Mara, könyvtáros, PALICS; Barádusz József, ZRENYANTN — Kultúrotthon; Klinec Ilona, tanítónő, TÓBA; Takarics István, TORDA, Iván Gosnyák utca 29; Vajda Gábor, FEKETICS, MA 7. Ha a kívánt könyveket nem találja, forduljon közvetlenül könyvosztályunkhoz. Kérjen katalógust többi könyveinkről. FORUM Lap- és Könyvkiadó Vállalat Könyvosztály NOVI SAD 775/1 A távolságnál erősebb szálait Amikor azt mondjuk, hogy az országok közötti egyenrangú együttműködés elmélyítése nélkül nem javulhatnak az általános nemzetközi vi- szonyok, semmiesetre sem mondunk újat vagy eredetit. Csupán leszögezünk egy napról napra jelentkező, állandó tényt, amely mindig a jugoszláv külpolitikai tevékenység egyik alapköve volt. Hazánk állandóan fejleszti kapcsolatait, együttműködését és barátságát mindazokkal az országokkal, amelyek az ilyen viszonyt valóban kívánják, s ezzel közvetlen és gyakorlati módon hozzájárul az általános megnyugváshoz, a nemzetközi feszültség enyhí téséhez. E lépések hosszú sorában az idén különösen szem betűnő a latinamerikai országokkal való kapcsolataink fejlesztése és elmélyítése. ÉPP a napokban ért véget ... ■ JUGOSZláv szakszervezeti küldöttség latinamerikai látogatása. Delegációnk Szvetozar Vukmanovics vezetésével néhány hét alatt meglátogatta több ottani ország szakszervezeteit és munkásszervezetét, tanulmányozta körülményeiket és tapasztalataikat- tájékoztatta őket Jugoszlávia helyzetéről, és tárgyalásokat folytatott a szakszervezetek együttműködésének lehetőségéről. Mindennek különleges jelentősége is van, ha tudjuk, hogy ez a látogatás csak egy láncszem az elmúlt hónapok eseményeinek sorában. Ezek az események pedig kétségtelenül azt mutatják, hogy Latin-Amerika országai szoros baráti együttműködést szeretnének megteremteni hazánkkal. Hiszen szakszervezeti küldöttségünk előtt, Vladimir Popovics vezetésével, ott járt a Szövetségi Végrehajtó Tanács jószolgálati küldöttsége is, amely szintén sok országba ellátogatott, s mindenhol meleg fogadtatásban részesült. A latinamerikai államok képviselői már akkor kifejezték hajlandóságukat és kívánságukat, hogy Jugoszláviával minél szorosabban és eredményesebben együttműködjenek. A körülmények és a feltételek nem egyformák mindenütt. Egyes latinameriai országokkal való kapcsolataink például még csak kibontakozóban vannak, ezekkel tehát meg kellett alapozni a jó viszonyt, másutt viszont a kapcsolatok már kifejlődtek, hagyományuk van. Mégis minden ottani országban szembetűnt egy jellegzetesség, méghozzá rendkívül fontos, nagy érdeklődés nyilvánul meg Jugoszlávia iránt, lépten-nyomon kifejezésre jut az az őszinte kívánság, hogy minél jobban megismerjük egymást, és a lehetőségek szerint bővítsük együttműködésünket. Ezt a törekvést a jószolgálati küldöttség hosszú körútja is megerősítette. A napokban Kocsa Popovics külügyi államtitkár Fidel Castro kormányának meghívására néhány napot Cubában töltött. Ez a kis köztársaság Batista zsarnoki rendszerének megdöntése után számtalan nehézséggel küzd, arra törekszik, hogy biztosítsa függetlenségét és megvalósítsa a mindenekfelett szükséges és hasznos társadalmi reformok végrehajtását. A látogatás végén kiadott záróközleményben hangsúlyozták a két ország meggyőződését, hogy minden le■ hetőség megvan Kuba és Jugoszlávia sokoldalú és termékeny együttműködésére. Ha tehát egybevetjük a jugoszláv jószolgálati küldöttség, a szakszervezeti delegáció és Kocsa Popovics látogatását, egycsapásra világos és teljes képet kapunk Jugoszlávia irányvonalának céljáról. Megdönthetetlen igazság ugyanis, hogy az idén óriási fejlődést értünk el a latinamerikai országokkal való kapcsolatok elmélyítésében, s mindez nem véletlen. Mi az tehát, ami közel hoz bennünket, milyen szálak azok, amelyek erősebbek a Jugoszláviát és Latin-Amerika országait elválasztó sok ezer kilométernél, mi az, ami áthidalja a hegyeket és óceánokat? Mindenesetre, a világ, amelyben élünk, változik, a távolságok állandóan rövidülnek, a földgolyó egyik részén történő események a másik rész lakóit is érdeklik, a világrészek és államok között szaporodnak a kapcsolatok s ebből kifolyólag Jugoszlávia és Latin-Amerika szintén sokkal közelebb van egymáshoz, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt. De a lényeg nem ebben rejlik. Különben is, az általános magyarázat semmi különöset sem mond, nem fedi fel, honnan ered az a kétségbevonhatatlan érdeklődés egymás iránt, az egymáshoz való közeledés vágya, a kapcsolatok és együttműködések kibővítése iránti kívánság, amely már eddig is számtalanszor kifejezésre jutott Jugoszlávia és az amerikai kontinens latin része között? Valószínű, hogy a sok hasonlatosság és rokonvonás törekvéseinkben, hazánk és az illető államok közötti barátság szálai, jobban megértetik és megokolják ezt a jelenséget Latin-Amerika országaiban állandó a forrongás. Javarészük már évtizedek óta politikai és állami szempontból független, ezek az országok mégis úgy vélik, hogy most jött el az igazi és teljes felszabadulás és függetlenség ideje, hiszen eddig Amerika árnyékában voltak. A gazdasági elmaradottság és az USA-val szembeni függőség legtöbbnyire oda vezetett, hogy a latinamerikai nemzetek politikai függőségben is voltak nagy északi szom- ■ szádjukkal szemben. Persze harcolnak ez ellen, amennyire a belső erőviszonyok és a helyi feltételek megengedik. Arra törekszenek, hogy kapcsolataikat az USA-val a teljes egyenlőség és függetlenség alapjaira helyezzék. Latin-Amerika országait tehát az a vágy vezérli, hogy minél előbb kiszakítsák magukat a fejletlenségből és a szegénységből, hogy fellendítsék gazdaságukat, s ily módon megszilárdítsák politikai függetlenségüket. A mai Latin-Amerika tehát a függetlenségért, a fejlődésért és a békéért küzd, s épp ezen a téren találkozik hazánkkal. Nekik is épp úgy érdekük a béke, a békés együttműködés, a függetlenség megszilárdítása, mint nekünk. Egyaránt kívánjuk a gyors gazdasági fejlődés megvalósulását. Következetes tömbönkívüli politikája, a haladásért és együttműködésért folytatott harca folytán Jugoszlávia mind közelebb kerül Latin-Amerikához. Ezt bizonyítja az ottani fejlődés is, például Cubában. A tömbönkívüliség Latin-Amerikában is mind érthetőbb és vonzóbb. S ha még megemlítjük, hogy Jugoszlávia, a kis független ország, amely óriási belső átalakuláson, fejlődésen ment át, s ezért tapasztalatait Latin-Amerikában is érdeklődéssel fogadják, mert az ottani országok is hasonló problémákkal küzdenek, mindjárt érthetővé válik, mi az, ami közelebb hoz és egymáshoz fűz bennünket. Jugoszlávia ezenkívül gazdaságilag is elég erős, és különféle módon támogatni tudja az említett országok gazdasági kibontakozását, akár normális áruforgalom útján, akár más módon. Latin-Amerika napról napra jelentősebb tényező a nemzetközi politika terén. Országait és Jugoszláviát semmilyen akadály sem választja el egymástól. Egyformák az érdekek és törekvések. Épp ezért várhatjuk, hogy a jövőben minden téren fejlődni fog együttműködésünk. K. B.