Magyar Szó, 1960. szeptember (17. évfolyam, 205-230. szám)

1960-09-01 / 205. szám

Csütörtök, 1960. Et . JUBILÁNS KIADVÁNYOK a forradalom huszadik évfordulója alkalmából Beográd­ból jelenti a Tam- Jug. A Kultúra könyvkiadó vál­lalat 1961-ben a népi forra­dalom huszadik évfordulójá­nak szentelt külön könyvso­rozatot ad ki. Elsősorban reprezentatív monográfiát ad ki a vállalat Mosa Pijaderól legkiválóbb képeinek többszínű lenyoma­tával. Egy kötetre való hábo­rús emlékiratot is kiad a vál­lalat, azonkívül szemelvénye­ket a partizán sajtóból, do­kumentumgyűjteményt, né­met katonai levéltárakból, népi forradalmunkra és nép­­felszabadító háborúnkra vo­natkozó adatokkal, és egy külön könyvet a jugoszláviai megszállt városokban lezaj­lott illegális akciókról. MAGTAR S­ZO Csökkent az ipari növénnyel, növekedett a magashozamú búza­­fajtákkal bevetett terület Az ipari termelés jelentősen fejlődik Szombaton összeül a noviszádi járási népbizottság Szombaton a noviszádi járá­si népbizottság összeül, hogy­­megvitassa a gazdasági tanács jelentését a járás gazdasági életének féléves fejlődéséről. Ezenkívül napirenden van a járási kommunális bank múlt évi munkájának jelentése, a Csortanovcin létesítendő gyer­meknyaraló kérdése, továbbá javaslat traktoriskola létesíté­sére Becsén. A gazdasági tanács titkársá­gának jelentését lapozgatva, el­mondhatjuk, hogy a járás ipari termelése az első félévben je­lentősen növekedett. A járás távlattervében 1960 első hat hónapjára 15 százalékos ipari termelést irányoztak elő. Ezt azonban túlszárnyalták, mert 22,9 százalékos növekedést ér­tek el. Csaknem valamennyi iparágban növekedett a terme­lés, kivéve a dohányipart, a vil­lamosenergia elosztást, a szí­nesfém-kohászatot és a hajóépí­tést. A járásban legfejlettebb és leginkább élre tör a fémipar, textilipar és az élelmezési­ ipar. A munkatermelékeny­ség az említett időszakban 11,9 százalékkal növekedett. Ez elsősorban a javadalmazási rendszer változásának tudha­tó be. A jósz­ágtenyésztésben az el­telt hat hónap alatt nemigen mutatkozik fejlődés. A szocia­lista nagybirtokok ugyanis most végzik a jószágkiváloga­­tást, hogy minél jobb minősé­gű tenyészállatokkal gyarapít­­hassák tovább az állományt. Növénytermesztésben az ered­mények kielégítők, elsősorban a szocialista nagybirtokokon. A járásban az ipari növény ve­tésterülete valamelyest csök­kent, s ezt semmiképpen sem könyvelhetjük el jó eredmény­nek. A csökkenés inkább a ma­gánszektoron van. Tavaly 34 000 hektárt vetettek be a já­rásban ipari növénnyel. Az idén azonban csak 29 266 hek­tárt. A társadalmi terv szerint 37 488 hektár ipari növényt kel­lett volna vetni. A jelentésben az áll, hogy ennek a lemara­dásnak az az oka, hogy a mai ipari növényárak mellett nem rentábilis a termesztés. A ter­melők inkább kukoricát ter­mesztenek, mert ha azt sertés­be fektetik, sokkal jobban jár­nak, mintha ipari növényt ter­mesztenének. A termelők pél­dául nagyobb mennyiségű ipa­­ri­ növényhulladékot kérnek visz­sza a gyáraktól, hogy jószág­­takarmányul felhasználják. A magashozamú búzafajták­kal tavaly 23 562 hektárral töb­bet vetettek be, mint az előző gazdasági évben. Különösen je­lentős, hogy a magánszekto­ron a tavalyi 6686 hektár he­lyett 24 506 hektár magashoza­mú búzafajtát vetettek. A gépesítés is jelentősen fej­lődött az év első hat hónapjá­ban. Jelenleg 2771 traktor van a járásban. Egy traktorra 123 hold megművelhető föld jut, a társadalmi terv 109 holdat irá­nyoz elő. Ezen a téren tehát szép előrehaladás van. A mű­­trág­yafogyasztás is növekedik. A gazdasági tanács jelenté­se felöleli az erdészet, az építő­ipar, a közlekedés, a kereske­delem, a vendéglátóipar, a kis­ipar féléves eredményét, ha­sonlóképpen foglalkozik a be­ruházásokkal is. M. J. BEFEJEZŐDTEK a középiskolás és egyetemista ifjúság idei munkaakciói A középiskolás és egyete­mista ifjúsági munkabrigá­dok ma elhagyják a Tes­tvé­­riség-Egység autóút épülő szakaszát és a Preljina— Csacsak—Titovo-Uzsice autó­út építőhelyeit. Ezekben a munkaakciókban, továbbá a Crvena Zvezda autógyár épí­tésében és a beográdi Cigány­­sziget rendezésében július­ban és augusztusban 150 szer­biai középiskolás és egyete­mista munkabrigád vett részt csaknem 18 000 taggal. A Népi Ifjúság szerbiai központi vezetőségében kije­lentették, hogy a középisko­lás és egyetemista brigádok nagyszerűen dolgoztak és ki­tűnő eredményeket értek el. A Címen a Zvezđa autógyár építésén dolgozó ifjak pél­dául 145 százalkban teljesí­tették a normát. A középiskolás és egyete­mista ifjak és leányok több helyi jellegű munkaakcióban is részt vettek. Száz fiatal a csortanovci nyaralóban Tanfolyamon az ifjú m­unkástanácstagok Mától kezdve tíz napig nem mindennapi lakói lesz­­nek a Csortanovci mellett nemrég felépült korszerű me­seszép noviszádi járási gyer­meknyaralónak. A Népi Ifjú­ság noviszádi vezetősége száz fiatal munkástanácstagot kül­dött ide Noviszádról, hogy tíznapos szemináriumon tüze­tesebben megismerkedjenek a munkás és társadalmi ön­igazgatás szerveinek műkö­désével, politikai és gazdasá­gi rendszerükkel és megvi­tassanak számos, a fiatal munkásokat érdeklő kérdést A tavaszi munkástanács­választáskor igen sok fiatal került a munkásönigazgatás szerveibe. Különösen a na­gyobb noviszádi gyáripari üzemekben kapott sok fiatal bizalmat. A Népi Ifjúság no­viszádi vezetősége most se­gíteni igyekszik a fiatal ak­tivistáknak, hogy könnyeb­ben feltalálják magukat az önigazgatás kormánykereké­nél és általában a társadalmi közéletben. A szemináriumon a társa­dalmi termelés törvényszerű­ségeiről Ivanka IVKOVICS beszél, az önigazgatás törté­nelmi feledéséről dr. FIRA Alekszandar egyetemi tanár, a kommuna és a gazdasági szervezetek viszonyáról dr. Zdravko GRULOVICS, a vaj­dasági legfelső gazdasági bí­róság elnöke, az elosztás rend­szeréről Ivan JURISICS, a tartományi szakszervezeti ta­nács közgazdásza, a termelés közgazdaságtanáról szintén a szakszervezeti tanács szak­embere, a termékegység sze­rinti javadalmazásról és a gazdasági egységek szerinti jövedelem elosztásról Mika SPILYAK, a Szakszervezeti Szövetség központi tanácsá­nak alelnöke, az életszínvo­nalról Uros OSZTOJICS, a tartományi végrehajtó tanács tagja, gazdasági fejlődésünk távlatairól Danilo Kekics, a noviszádi járási népbizottság elnöke, a társadalmi és poli­tikai szervezetek szerepéről az önigazgatás rendszerében Vasza MILOJEVICS, a novi­szádi járási szakszervezeti ta­nács elnöke tart előadást. Ezenkívül a száz fiatalnak alkalma adódik, hogy Szasa MIKICCSEL, a Népi Ifjúság tartományi vezetőségének tag­jával, Lazar ZSOKOLIC­ÁVAL szintén a tartományi vezető­ség tagjával, HORVÁT Jó­zseffel, a noviszádi népbizott­ság alelnökével, Ivica GYER­­MANOVVAL, a noviszádi já­rási szakszervezeti tanács tit­kárával, DOBOSI György­ivel, a Szocialista Szövetség noviszádi szervezetének el­nökével és Budimir BUDI­­MAC újságíróval számos kul­turális kultúrpolitikai, gazda­sági és társadalmi kérdésről vitázzanak. Via pes új életet kezdeni. Az mese! És ha va­lahol nem lehet új lapot fordítani csütör­tökön vagy szombaton, az elsősorban a há­zasélet-Ki látott még olyat, hogy valaki így nyi­latkozna: — Ma este nem megyek be a hivatalba diktálni a Jucikénak. Inkább itthon mara­dok és eldominózunk Sárikával, meg a gyerekekkel. Ilyen nincs. Különösen, ha a Jucika dél­ben, amikor a leveleket előterjesztette alá­írásra, megjegyezte, hogy estére az új tri­kó-blúzban fog bejönni. Akkor esetleg igy: — Ütött a szakítás órája. Egy tekinté­lyes szakember nem engedheti meg ma­gának. .. Igaz, az se lenne fair, ha estére nem mennék be. Nemcsak a trikóblúz miatt hanem utóvégre becsület is van a világon. Ellenben a jövő héttől kezdve az idillnek vége! Még ma este közlöm vele, vagy esetleg hétfőn... Igen, kedves olvasóm. Hétfőn — mindig csak a következőn! — írjuk meg a levelet Franciska néninek, aki két hónapja érdek­lődött, hogy csináltasson-e a számunkra is tarhonyát az ottani tarhonya­ nénivel, aki már a család negyedik nemzedékét látja el a magyar konyha e mesebeli kellékével, amihez úgyszólván nem is kell semmi, mint egy kis csirkepaprikás és már a vi­lág legízletesebb ételévé válik. Jövő hétfőn fog hozzá az íróegyesületi rendes tag a remekmű megírásához, amivel bevonul a világirodalomba, a szépreményű irodalmi akarnák azt a trilógiát, amivel bejut az egyesületi tagságba, az ilyen tag­sági vágyaktól mentes firkász pedig a humoreszket, amitől betegre röhögi magát az ország, úgyhogy ellenszérumot kell ad­ni neki a rádióállomások vidám műsorából- Mindezt jövő hétfőn. Mert hétfő az emberi gyarlóság szent ünnepnapja. Ponedeljak, lundi, monday, lunedi, montag, giligul, bulifinty — áldas­­sék a hétfő neve a világ valamennyi nyel­vén! SZTÁNCSICS András Ne féljünk, elvtársak... Méltán lehetünk büszkék munkásönigazgatási rendsze­rünkre. Sehol a földkerekségen nincs olyan társadalmi rendszer, amely ennyi jogot adna a dolgozóknak a gazda­sági javak, a társadalmi ügyek irányítása terén. Gazdasági és társadalmi rendszerünk olyan feltételeket teremtett, hogy ma már a munkásönigazgató szervek,­e vállalatokban és a területi közösségekben a nemzeti jövedelem hetven százaléka felett rendelkeznek, mégpedig olyan hozzáértéssel és gazdaságos módon, hogy az minden bizonnyal nagyrészt hozzájárul gazdasági életünk gyors fejlődéséhez. De ennél még jelentősebb az önigazgatásból fakadó emberek közti útj viszonyok kialakulása. Annak idején, amikor még csak az első lépéseket tet­tük meg a munkásönigazgatás bevezetésében, az akkori igazgatóságokban és imitt-amott az államapparátusban voltak olyan nézetek, hogy: nem kell túl sok jogot ráru­házni a munkaközösségekre, mert még nem eléggé öntu­datosak, nem jártasak a gazdasági ügyek sokszor bonyolult problémáinak intézésében stb. Az efféle felfogások hordo­zóinak érvelésében sokszor hallottuk: félek, elvtársak, hogy túl gyorsan haladunk a jogok átruházásával... A gyakorlat százszorosan bebizonyította, hogy a ború­látóknak nem volt igazuk. Félelmük alaptalan volt, és leg­inkább a dolgozók képességei, öntudatossága iránti hitet­lenségből eredt. A minap Mika Spilyak, a Szakszervezeti Szövetség al­el­nöke a noviszádi Jugoalatban járt. Érdeklődött a gyár díjazási rendszeréről, meg arról, mennyire nyilvánul meg a dolgozók önkormányzata a gazdasági egységen belül. _ Vitathatatlan, hogy a Jugoalat-beliek műszaki szerve­zési téren kialakították a gazdasági egységeket. De az ön­igazgatás továbbfejlesztésének szempontjából eddig úgy­szólván semmit sem tettek. Vannak ugyan bizonyos elkép­zeléseik, de ezek korántsem terjednek ki addig, hogy a gazdasági egységen belül kifejlődjön a közvetlen termelők teljes és közvetlen ön­kor­mányzata. Köztudomású, hogy a gazdasági egységeket a serkentőbb teljesítménydíjazás hozta létre. De téves lenne azt hinni, hogy a gazdasági egységek rendeltetése pusztán gazdasági jellegű. Hangsúlyozottan mondjuk, nemcsak azért van szük­ség rájuk, mert lehetővé teszik a termelés, az előállítási költségek tervezését és nyilvántartását, és a gazdasági ered­ményeknek megfelelően az egység és az ott dolgozók sze­mélyi jövedelmének alakulását. Mert ha csak ennél mara­dunk, ak­kor ez még mindig csupán műszaki szervezési elő­rehaladás lesz, viszont nem változtatja meg a gazdasági egység minden dolgozójának helyzetét gyökeresen, nem biz­tosítja számukra a közvetlen részvételt az önigazgatás gya­korlásában. Ezt a mozzanatot sok helyütt szem elől tévesztik. A gazdasági egységet úgyszólván pusztán gazdasági — mű­szaki szervezési szempontból erősítik. Amikor ezekről a kérdésekről volt szó a Jagoslatban, a gyárbeliek egyike hozzászólásában körülbelül az aláb­biakat mondotta: Félek, elvtársak, hogy ha a gazdasági egységeikre átruházzuk a személyi jövedelmek egységen be­lüli elosztását, akkor megbomlik a vállalaton belüli arány... Félek, elvtársak, hogy ha — és ebben az értelemben sora­koztatta érveit, önkéntelenül a munkásönigazgatás bevezetésének első éve jutott eszembe, amikor sokszor volt alkalmam talál­kozni az efféle érvelésekkel, csak akkor az egész munka­közösségről volt szó, az önkormányzat átruházásáról a mun­kástanácsra, most viszont a gyár vezetőinek egyike, és valószínűleg munkástanácstag mondja ezt, amikor szó van arról, hogy az önigazgatást tovább kell fejleszteni, köze­lebb vinni a közvetlen termelőkhöz, azokat is tevékeny részesévé tenni. Mika Spiljak elvtárs erre elmondotta, hogy a borovói kombinátusban a kapitalisták még 1933-ban bevezették a teljesítmény-díjazást, a szalagrendszerű termelést, már akkor voltak gazdasági egységeik, a műszaki szakkádert pedig javadalmazás útján serkentették a többtermelésre. Ebben a kombinátusban a közelmúltig úgy vélték, hogy ná­luk a termelés magas színvonalú szervezése kizár minden­nemű belső tartalékot, hogy tovább nem fokozhatják lé­nyegesen a termelékenységet. De amikor hosszas viták után a gazdasági egységekre kiterjesztették az önigazgatást,­­ munkástanácsokat létesítettek s ezeket felruházták a termelés, a munkaviszonyok, a jövedelemelosztás, sőt a bő­­vített újratermelés hatáskörével, akkor megdöbbenten álla­pították meg, hogy az eddigi többéves kétszázalékos átlag­termelés és termelékenység fokozása helyett ez év első hat hónapjában 7 százalékkal növekedett a termelés meg a termelékenység, és számottevő összegeket takarítottak meg az anyagtakarékosság, a jobb ügykezelés következtében. Ekkor döbbentek rá arra, hogy milyen tetterő rejlik a köz­vetlen termelőkben, amikor közvetlenül — nem pedig mint eddig közvetve az ő nevükben a munkástanács — gyako­rolják önkormányzati jogukat. Ezért hát ne féljünk, elvtársak, az önigazgatás kiter­jesztésétől. SZABÓ Gábor 3. «Mal Az adai Tisza Vojvodjanska kon fekei­ja felvesz magas szakkepzett, szakképzett és félszak­képzettséggel rendelkező szanomunkásokat. 588-1

Next