Magyar Szó, 1961. január (18. évfolyam, 1-24. szám)

1961-01-01 / 1. szám

4. old­al MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1961. január 1. Jövünk a klubból - Jövünk a klubiél Esti órák Vajdaságban .­­ Újévi beszélgetés a fiatalokkal Sokrétűbb, gazdagabb, az emberek szórako­zása és kedvtelése. Az egyesületi és más általá­nos otthonok kicsik lettek. Más szempontból sem felelnek meg." Az emberek érdeklődését, inkább a klubok vonzzák. Ezek munkája különösen élénk és változatos. A klubok életéből,, munkájából, problémái­ból adunk egy csokorra valót azzal az újévi kí­vánsággal, hogy az új esztendőben még na­gyobb támogatást kapjanak az illetékesektől mint eddig, amit, — munkájukból látszik — meg is érdemelnek. Művelt viselkedés AZ ADAI ÚJ OTTHON VARÁZSA Fiúk és lányok szorgos­­kodnak az adai ifjúsági ott­hon nagytermében. Díszí­tik a termet, tarka sapká­kat készítenek, ragasztanak, varrnak, szegecselnek. A színpadon a zenekar új da­lokat próbál. Kettőt magammal viszek a fiatalok közül. Lábujjhe­gyen haladunk át a szomszé­dos szórakozótermen, ahol mintegy 40-50 fiú és lány televíziós közvetítést néz. Az elnök szobájába me­gyünk. Bemutatkozunk egy­másnak. A lány Kocsis Mar­git, a Mladoszt kesztyűgyár ipari tanulója, a fiú pedig Pintér Nándor, a Petiszje szerszámgépgyár egyéves se­gédje. Szokatlan nekik az efféle interjú, mégis egy­kettőre belemelegednék. — Két hónapig voltam a nyáron az autóúton — mond­ja Pintér. — Mire hazajöt­tem, sok minden megválto­zott itthon. Alig ismertem rá az ifjúsági otthonra és, benne a jó ismerős fiatalok­ra. Szórakozóterem, rádió, televízió, gramofon, újságoló, könyvek és­­ művelt visel­kedés. Különösen ez az utóbbi tetszett nekem nagyon. Fél­tem, hogy ez csak majd kez­detben lesz­­jó, de szeren­csére csalódtam. A fiatalok magukénak és igazán otthon­nak tekintik az ifjúság ott­honát. — Nagyon szeretek táncol­ni, és ha csak­ tehetem, vé­­gignézem a televíziós mű­sort is — meséli Margit. — Mégis az a véleményem, hogy csupán ezzel a szóra­kozással nem elégedhetünk meg. Mert munkakedv van, ezt nem vitathatja el senki. Példának megemlíthetném az Iszkra ifjúságát, akik négyfel­vonásos darabbal léptek meg bennünket. — Margit mind­járt elmondja kívánságát is. — Szeretnék vitaesteket film­ről, tele­vízióról és sok min­den egyébről, egészen a báli viselkedésig, a divatig. Ha előre ismertetnék a­ témá­kat, bizonyosan nagy érdek­lődésre találnának, hiszen úgyis itt vagyunk minden­nap, gyakran százan is. Vándorserleg és első díj ISKQUI^PJQKILUB A Petőfi Sándor elemi iskola fotóklubja egyike a legj­obbak­nak iskolákban. Mint egy éö’­tsférá VSIl, főleg VII. és VIII. osztályos tanulók. Tavaly az iskolák közötti versenyen vándorserleget és első díjat kap­tak, s ők szerezték meg a Vaj­dasági iskolák kiállításán is a második és harmadik díjat. — Fotócsoportunk már néhány éve működik — mondja Oros András tanár, az amatőrfény­­képészek és kisfilmezők csoport­jának vezetője. — A tavalyi százezer dináros első díj sokat lendített rajtunk. Jól felszerelt sötétkamránkban ma három na­gyítógép, másolószerkezet, vil­lanyszárítók és s minden szüksé­ges kellék megtalálható. —­ Munkamódszerünk? — Átlag 6—7 tanuló van egy csoportban, s mindenki maga dolgozza ki felvételeit. Minden évben tartunk tanfolyamot kez­dőknek és haladóknak, két-há­­rom kiállítást i­s rendezünk éven­te, és részt veszünk más isko­lák kiállításain is. A sikeresebb felvételeket közösen bíráljuk el. Egy képújságot is adunk ki ha­vonta. — Az amatőrfilmezők csoport­ja szintén a fotoklub keretében működik.. Hetente egy filmet ve­títü­nkk, megbeszéljük, elbíráljuk és tanulunk belőle. Minden gye­rek elsajátítja a felvételező- és vetítőgép kezelését is. — A fényképezést nálunk már nemigen kell népszerűsíteni, — mondja Oros­ András —, jelenleg az a legnépszerűbb. Iskolánk­ból nem került ki jóformán e­­gyetlen diák sem, hogy ne tud­na elfogadható fényképet készí­teni, sokan pedig annyira meg­kedvelik, hogy szakmául választ­ják. Az iskolából kikerülő diá­kok nagy része később tagja lesz a Népi Technikának és ott fej­leszti tovább tudását. Az iskola fotóklubja egyébként egyik leg­fontosabb segédeszköze­­ az esz­tétikai nevelésnek. Szubotica legmozgalmasabb klubjában 20 DINÁRÉRT KEDVENC ZENESZÁM Talán sehol sem fordul meg annyi ember Szuboti­­cán, mint a Művelődési Köz­pont klubjában. Minden hé­ten történik itt valami, és bármilyen neves művész ér­kezik Szuboticára, ebben a klubban fogadják, és itt ren­dezik meg a beszélgetést a vendég és az érdekeltek kö­zött. Lendvai Lajcsó, a központ vezetője szerint október óta a klubban megvitatták a kö­vetkező kérdéseket: • a­ mozi és a k&jöttiht. :1á­ M.Hamilok és kulturális kiszolgálás, a fiatal bűnözők problémája, az iskola és az otthon neve­lő hatása, szükség van-e gyér megszínházra, színház és közönség, a város kulturális és társadalmi élete, beszél­getés Alekszandar Vukovics és Zorán Petrovics képzőmű­vészekkel, irodalmi tanács­kozás a boszniai és a her­­cegovinai írókkal, beszélge­tés időszerű irodalmi kér­désekről Sinkó Ervin íróval, zeneszerzők és zenei előadók­­ vitaestje és még számos más olyan esemény, amely váro­si viszonylatban is jelentős­nek mondható. A tanácskozások, vitaes­tek mellett ezidáig hat kép­zőművészeti kiállítást ren­deztek, továbbá megszervez­ték a szuboticai képzőmű­vészek képvásárát. Igen jól bevált az a kezdeményezés Noviszádon: Művész­klub­ — így hív­ják röviden azt az ifjúsági intézményt, amely most már három hónapja toborozza maga köré a művészhajlamú fiatalokat. Nézzük meg kö­zelebbről. — A noviszádi ifjúsági mű­vész klub — mondja Amau­tovics Fadil, egyik vezetősé­gi tagja, — nem fedi a klub klasszikus , értelmében vett fogalmát. A mi klubunk tu­lajdonképpen a művészhaj­lamú ifjúság találkozóhelye. Azzal a céllal alakult, hogy maga köré gyűjtse és tömö­rítse a fiatal zenészeket, mű­kedvelő színészeket, szava­tókat, táncosokat, énekese­ket és hogy lehetővé tegye részükre — rendezett anya­gi körülmények között — a rendszeres munkát. A novi­­szádiak már tudják, hogy­­ ennek a klubnak szimfoni­kus zenekara, kórusa, szí­ni együttese, dzsessz-zeneka­­ra, vokál gárdája és tánc­csoportja van, és­ hogy­ mind­ezek az együttesek tárva­­nyitva tartják kapuikat az új­­erőknek. Íroha , mindösz­­­­sze néhány hónapos, máris sikerült egy nagyszabású programmal fellépnie öt együttes részvételével. Ez az előadás megmutatta egyút­tal azt is, hogy milyen ma­­­gasszintű lehet a műkedve­lés is.­­ A fentiek mellett a klubnak egyéb feladata is van. Az intézmény kerete­ is, hogy a zenekedvelők 20­0­ dinárért meghallgathatják kedvenc zeneszámaikat. Több­­ mint 40 gramofonlemez kö­zött válogathatnak a klub látogatói. A televizor adá­sait is rendszeresen látogat- t­ják. Mindezt összegezve el­ ’­mondható, hogy Szuboticá­ , nak ebben a klubjában he­­­­tenként több mint 100 em- i bér találja meg szórakozá­t . • 9 - ben működő kisegítő köz­pontra gondolok. Ebbe a köz­pontba tömörítettük az ama­tőr művészi munka legje­lesebbjeit. Segítséget nyúj­tanak a gimnáziumi és más középiskolai, színi- zene- és táncegyütteseknek. Például: Egy gimnáziumi színi együt­tes előadásra készül, de nincs rendezője. Ilyen eset­ben a mi központoktól kap­nak rendezőt. Ez a segítség természetesen díjtalan. Amint mindezekből lát­szik, arra törekszünk, hogy az ifjúság művészi kísérle­teit magasabb színvonalra emeljük. A MŰVÉSZHAJLAMÚ FIATALOK TALÁLKOZÓHELYE KOVÁCS SZTRIKÓ Z­OLTÁ­N: A világűr küszöbén. A világűrkutatás első fejezete 19­60-nal lezárult. A sikeres ál­latkísérletek megerősítik azt a reményt, hogy a­­most következő évtizedben a súlytal­anság viszontagságait szívó­san kiálló állati előőrs után az ember is kiállja a próbát. A leglényegesebb a dologban mégis az, hogy az em­ber ne váljék tartósam súlytalanná, jelentéktelenné, még kevésbé az emberiség! 240 tagja van A SAKKOZÓK KLUBJÁNAK Ki hinné, hogy , a Drapsin ut­cai sakk-klubban a kora délután­tól késő estig naponta több mint 100 ember ül le a tábla mellé, sokan csak benéznek, aztán ott­ragadnak. Valamelyik játszmát elkezdik figyelni, s lassan ma­guk is játékossá válnak. Lendvai Vinkó, a klub elnöke elmondta, hogy több mint 200 rendes tagjuk van. Munkanapo­kon a kisebb terem, vasárnap pedig még a nagyterem is töm­ve van, noha ez utóbbit nem is lehet befűteni. A helyiségben a falaikon csönd­re figyelmeztető feliratok. Erre azonban nem nagy szükség van, olyan nagy a csönd, hogy Bre­­zsán Gyula fotoriporter fényké­pezőgépjének és a lámpájának kattanására, egyszeriben fel­fi­­gyel az egész terem. De csak egy pillanatra. A klubban megértik egymást öregek, fiatalok, nők és férfiak. Valaki minden rosszmájúság nél­kül megjegyezte, hogy ez aztán az egyenjogúság,­­ itt még a nők is hallgatnak. A sakk-klub a haladó eszmék melegágya. A nagy sakkverse­nyekről persze vitázni is szok­tak, de ennek is megvan a ma­ga helye, ideje és egyben a lel­kesítő szerepe is. Diskurzus is fo­lyik a klubban, a játszmák előtt vagy után, s közben persze kiflit és koktát is fogyaszthat az em­ber. A munkásotthon udvarában! PAPÍRSZALVÉTA-KLUB Minden embernek van valami­lyen vesszőparipája, szenvedé­lye. Az egyik hanglemezeket, bélyegeket, érmeket vagy éppen ceruzákat gyűjt, a másik lepké­ket, a bogarakat, rovarokat be­csüli többre, a gyerekek pedig újabban a papírszalvétát! A papíre55alvéta­ láz Smboticán elérte a tetőfokát. A gyerekek a Munkásotthon udvarában meg­alakították­­ az első Papírszalvéta klubot­­a tízőrösdét’l, ahogy egy­más között nevezik. A klub te­vékenysége egyelőre abban me­rül ki, hogy vasárnap délelőt­tönként összejönnek, megcsodál­ják egymás gyűjteményét, cse­­re­berélnek, megvitatják a pénz­ügyi nehézségeket, mert ugye­bár sokszor nagyon nehéz meg­győzni a mamát arról, hogy a régiségkereskedésben kapható 40 dináros papírszalvéta, még ol­csóbb, mintha valamelyik könyv­kereskedésben egy egész cso­maggal kellene megvenni, mert ott darabszámra nem árulják. Könnyű azoknak, akiknek kül­földi rokona van, azok aztán könnyen felfrissíthetik gyűjtem­é­nyüket. Az egyik kis műgyűjtő , Grósz Iván, aki egyébként rendszeresen hozza a szerkesztő­ségbe a „tőzsdehíreket” elmond­ta, hogy volt náluk a nyáron egy ’külföldi * vendégük, aki be­utazta fél Európát, s nem volt rest a szállodákban és az étter­mekben zsebrevágni a szalvé­tákat. Bútor Sándor: 80 AKTÍV HORGÁSZUNK VAN Ismét a Novkábelt említ­jük. A horgászegyesületek szövetségében ugyanis úgy értesültünk, hogy az üze­mek keretében működő hor­gászok közül Noviszádon a Novkábel horgászai a leg­tevékenyebbek. Lehet, hogy ez nem fedi egészen a va­lóságot, mert ismeretes, hogy például sok jó horgász van a Petar Drapsinban, a Jugo­­alatban és még néhány novi­szádi vállalatban is. Min­denütt szervezetten dolgoz­nak a horgász­sport népsze­rűsítésén, szép otthonuk van a Duna-parton stb. Mégis valahogy a Novkábel horgá­szai a legaktívabbak. Bú­tor Sándor, a vállalat egyik vezető tagja szerint a nem­sokára megalakuló klubnak máris mintegy nyolcvan ak­tív horgásztagja van. Éven­te néhány háziversenyt, ki­rándulást, stb. szerveznek, s minden szabadidejüket a víz partján töltik, hogy utána testileg, lelkileg felfrissülve könnyebben végezzék mun­kájukat a termelésben. —■ A spanyolországi szalvéták valóságos szenzációt keltettek a tőzsdén — mesélte Iván. — Még száz dinárt is kínáltak darabjá­ért, de nem adtam, mert a ma­ma mondta, hogy csak cserélni szabad. Kaptam is értük cseré­be igen szépeket. A klubnak minden feltétele megvan arra, hogy elismerjék. Egyelőre ugyan nincs vezetősé­ge, de ami késik, nem múlik, sőt azzal is számolni kell, hogy egy szép napon a gyerekek klub­helyiséget, sőt talán dotációt is követelnek majd a népbizott­ságtól. —m— Dr. Korponai Erzsébet: ZENTÁN IS HELYISÉGHIÁNY A komerfcina fejlődésével párhuzamosan szinte szük­ségszerűvé vált a klubok ápo­lása és újak alakítása. Je­lenleg az irodalom- és művé­szet­barátok, az önigazga­tó szervek és a haladó me­zőgazdasági termelők klubja fejt ki eredményesebb mun­kát. Most folynak az előké­születek a színjátszók és a filmbarátok klubjának meg­alakítására. Dr. Korponai Erzsébet, az irodalom- és a művészet­kedvelők klubjá­nak egyik alapító tagja és jelenlegi elnöke elmondta, hogy megalakulásuk első é­­vében 207 tagot tartottak nyilván, s ez a szám tavaly­ 470-re emelkedett. Említés­re méltó, hogy a tagság egy harmada fiatal. Tavaly 26 előadást (68 előadóval és 3044 részvevővel) és 14 ze­nés táncestet rendeztünk s megnyitottuk a klub kert­helyiségét. Napi látogatóink átlagos száma 52. Az idén 10 hónap alatt 14 előadást szerveztünk. Többek között hangversenyt tartott Ch­épe Anica és Jelena Petrovics, Sinkó Ervin pedig előadást az értelmiség szerepéről a társadalomban, az irodalmi estén fellépett B. Szabó György, Fehér Ferenc, Né­meth István, Lulhof József, a keramikáról Moják Péter, a modern festészetről Du­rándi Pál stb. beszélt. Terv­be vettük modern jugoszláv irodalmi és zenei előadások sorozatát is, ismert művé­szek és írók közreműködésé­vel. — A klub nehézségei kö­zül csupán egyet említek, ez pedig a helyiség kérdése.

Next