Magyar Szó, 1961. július (18. évfolyam, 152-176. szám)
1961-07-01 / 152. szám
4. oldal Гelejthetetlenül szép volt Uzsice felszabadulása, a partizánok bevonulása és a felszabadulás napján megtartott első nagygyűlés. Határtalan volt az öröm, és a város még sohasem lélegzett olyan szabadon, mint azon a napon, 1941. szeptembereli határain, meg hogy azokon túl is harcoljanak a vég- sső győzelemért. Várakozásra nem volt idő. Valamit tenni kellett, találni kellett olyan embereket, egy olyan szervet, amely majd gondoskodik a város ellátá-sáról. Sőt, kenyeret, petrógenám, de honnan, miből. A felszabadított területen nincs sóbánya, olajforrás és olajfinomító sincs. A felszabadított területen úgyszólván semmi sincs, semm az égvilágon, még tartaiéi sem, mert a visszavonuló menekülő németek és csetnikek mindent kifosztottak magukkal vittek vagy tönkre tettek. Mig azért, mert ki az ördög tudja, mi lesz holnap, lehet hogy visszajönnek a németek vagy a csetnikek, és ez a tisztségvállalás elég lesz ahhoz, hogy valamelyik városi villanypóznán fejezzék be életüket. Ezen az ülésen, amelyen Szlobodain Penezics elvtárs is részt vett, megbeszélték a tennivalókat, és azt is, hogy a népfelszabadító bizottság tagjait majd egy tömeggyűlésen választják meg, szabadon, demokratikusan, azt akarták, hogy a hatóságba azok az emberek kerüljenek be, akiket a lakosság akar, akiket az emberek jónak találnak, s akik majd a legtöbb szavazatot kapják a tömeggyűlésen. Október 5-én a Vesti ötödik számában megjelent a népfelszabadító partizánosztagok parancsnokságának fölhívása: „Ma este 7 órakor a Szokolotthon termében nagygyűlést tartunk, és megalakítjuk Ubsice , népfelszabadító bizottságát. Amíg a népfelszabadító partizán osztagoknak az lesz a feladatuk, hogy harcoljanak, és üldözzék az ellenséget és a hazai árulókat, addig a népfelszabadító bizottság a hátország életéről gondoskodik, az lesz a feladata, hogy biz Petrovics biró, Sztrahinya Sztevovics biró, Uros Bajcsetics pék, Obrad Gyeraszimovics kereskedő, Radenko Sztanimirovics pék, Sztanisa Gyokics asztalos, Milos Markovics vendéglős, Risztivoje Kovacsevics géplakatos, Sztevan Kovacsevics szabó, Vojiszlav Siskovics kereskedő, Rade Vukadinovics pék, Gyoko Drobnyakovics gépkocsivezető, Zsivko Babicsevics villanyszerelő, Ilija Szimovics munkás, Danilo Popovics munkás, Vitomir Csvorovics munkás, Momcsilo Vukovics munkás, Miso Kovacsevics jogász és Sztavro Gavrovics mozdonyvezető. Másnap, harmadnap már parasztszekér karavánok indultak, hogy a város lakossága és a hadsereg számára kenyérnek valót, sót, petróleumot szerezzenek be. Ezek a parasztszekér karavánok a német egységek és őrségek szeme láttára hordták a sót és a többi élelmiszert a felszabadított területre, Uzsicére. A tüzelőt, fát és szenet, valamint a lisztet szinte kilónként osztották a lakosság között, keveset adtak, de igazságosan osztották el. A népfelszabadító bizottság szinte naponta ülésezett. Sok volt a gond, a baj, nehéz volt ellátni a várost, a katonaságot és a városban élő sok menekültet. Néha szigorúnak kellett lenni és büntetni is kellett. Az üzérkedéseket igyekeztek csírájában elfojtani. Kosztics Nedelyko kereskedőt például húsz napi kényszermunkára ítélték, mert egy parasztnak tíz dinárért és húsz tojásért adott el egy liter petróleumot. A népfelszabadító bizottság működésének első napjában már rendeletet hoztak a lakáskérdés rendezéséről, a házbérek fizetéséről, valamint a tisztviselők, al- l kalmazottak és munkások fizeté- séről is. A nyugdíjasokról is gondoskodtak. A népfelszabadító bl- i zottság újból üzembe helyestette a gyárakat, a kötődét, a fü- stőházat, és megszervezte a fegy-vergyárait is, amely kezdetben naponta 25 000, később pedig már 50 000 lőszert gyártott. A jelszó ez volt: Mindent a frontra! De emellett a lakosságról is gondoskodtak, legjobb be-látásuk szerint cselekedtek, és az élethez szükséges minden javat igazságosan egyformán osztották el az emberek között. | Кажњен због несавесне спекулацше Пресуд°м Командаита места у Ужасцу од 11 октобра 19-41 г Вр í пппКЊ0Н ,е Костић Нсдељко. трговац из Ужица. новчааом казном ол • иии— дкнара у корист Народно-ос-тободилачког Љсвдда или казном затвора и принудаог рада у времеиу Tpajaiba ол 20 дака због гога шго )е од јЛЈне сељамсе la .wrap гаса наплатто |*_ див.р. v гото.у . узео двалесет jaja. ' A Vest! hírt adott arról, hogy üzérkedés miatt megbüntették Kosztics Neddyko kereskedőt. (Fényképmásolat a Vesti hasábjairól.) rumot kell adni az embereknek, mert az emberek élni 24-én. A háború kitörése óta ez volt az uzsiceiek első boldog napja és nyugodt éjszakája. Ha a szabadság teljes is volt, egy másik dolog, egy másik probléma mégis aggasztotta a város lakosságát. Nagyon egyszerű kérdés volt ez, mai szemmel nézve szinte jelentéktelen apróság, mégis nagy gondot okozott, különösen azoknak, akik arra voltak hivatva, hogy gondoskodjanak a város lakosságáról. Kedves olvasó, nem tudom, ettél-e már kenyeret, vagy bármilyen főztet, bármilyen ételt só nélkül. Ha ettél és megpróbáltad, akkor tudod milyen az étel só nélkül. Rosse:lehetetlen, annyira íztelen, hogy az ember csak akkor vesz magához ilyen ételt, amikor az éhhalál határon van. De ki az, aki gondoskodik a lakosságról? Ki legyen az, aki gondoskodjon a lakosokról, a hadseregről? A szolgabíró, vagy a községi bíró? Igaz, tegnap még ők ültek a hatalom székében, de ma, a fölszabadult Uzsién már nem. A szolgabíró meg a községi bíró a dutyiban ül, mert van éppen elég bűnük. Uralkodásuk alatt sok ártatlan embert a halálba küldtek, sokat komáztak a németekkel, kiszolgálták őket, s talán még a kelleténél is többet tettek, jobban igyekeztek, talán azért, hogy megkaparintsák a főszolgabírói széket, valamilyen magasabb pozíciót. A népfelszabadító partizán-osztagok parancsnokságának pedig éppen elég gondja és baja volt a katonasággal, meg hát a partizánoknak az első és legfontosabb feladatuk mégis az volt, hogy harcoljanak, őrt álljanak a felszabadított terület ..,. » ! Kenyeret, sót, petróleumot! Uzsién alakult meg az első népfelszabadító bizottság Mivel harcosaink tudtak az ultimátumról, nyomban megrohanták a katonákat, hogy a katonák rárohanjanak a tisztekre, alig tudtam őket visszatartani. A legenergikusabb felszólításra volt szükség, nem A harcosok szót fogadtak, parancsnokaik pedig 10—15 lépésnyire hátra parancsolták őket, így a partizánok kétoldali védőfala között megindultak a hadifoglyokkal és a tisztekkel a város felé. Az olaszok csoportjából legelőször is kivált egy őrnagy és hangos kiáltásokkal felénk szaladt. Utána komoly arccal és fontoskodó magatartással kilépett az ezredes is. Amikor pár lépésnyire közelünkbe ért, megállt és katonásan tisztelgett. Látszott rajta, hogy fáradt, levert, de azért összeszedte magát. Mellettem állt Joszip Malovics elvtárs, a negyedik proletárbrigád ötödik zászlóaljának parancsnoka, az ütközet egyik legbátrabb parancsnoka. A roham alatt több ízben is alig tudtam visszatartani, hogy ne induljon rohamra és ne tegye ki magát a biztos halálnak. Susó is ott volt. Sugárzó arccal nézte az olasz hadifoglyokat, hol az ezredesre, hol Bakicsra, hol pedig rám vetette tekintetét. Az ezredes nyugodtan elrendelte a menetoszlopnak, hogy álljon meg és várja a mi parancsunkat Beszélgetni kezdtem az ezredessel spanyol nyelven, belekeverve itt-ott egy-egy olasz szót is, hogy könnyebben megértsük egymást. Csodálkozva nézett rám és megkérdezte: — Ön beszél spanyolul? — Igen. És ön? — Hogyne. — Volt talán Spanyolországban? — Voltam. És ön? — Én is, tehát barátok vagyunk — mondta reményteljes, hangon. — Azt nem! Mi ellenségek vagyunk, én ugyanis a másik oldalon harcoltam! Az ezredes erre hirtelen elkomolyodott, arcáról és szeméből csak úgy tüzelt a gyűlölet. Mindezt hallgatta Málovics elvtárs is, miközben bajuszát simogatva, mormogott valamit a foga közt, s nagyon csodálkozott, hogy milyen nyugodtan tárgyalok az ellenséggel. — Én bizony ellátnám a bajodat, te gazember! — motyogta a bajusza alól Málovics, mintha csak önmagával beszélgetne, de úgy, hogy én is halljam. Közben hol rám, hol pedig az olasz parancsnokra nézett, s elégedetten csóválta a fejét a győzelem örömére. — Málovics elvtárs, kísérd el az ezredest és a tiszteket, vedd fel az adataikat, utána pedig az ezredest vezesd vissza a brigádparancsnokságra, majd kihallgatjuk. A többi tisztre te fogsz vigyázni és kérdezd ki őket. Keress egy tolmácsot magadnak. Te bíró voltál, tudod, hogyan kell azt csinálni. Csak nyugodtan, minden izgalom nélkül, mert az adatokra igen nagy szükségünk van. — Megértetted? — Megértettem, parancsnok elvtárs! Málovics fél óra múlva két küldönccel együtt visszakisérte az ezredest. A küldöncök kimentek, Málovics és én pedig hozzáláttunk a kihallgatáshoz. Rajtunk kívül ott volt még a parancsnokság titkára, aki följegyezte az adatokat. Ismét együtt voltam tehát néhány évi szünet után az ezredessel, Európa harmadik, meglehetősen zavaros állapotban lévőfélszigetén, csakhogy most én voltam az úr, ő pedig a hadifogoly. Érthető, hogy a spanyolországi harcokról kezdtünk legelőször beszélni. — Ön tehát járt Spanyolországban? Vajon milyen minőségben? — Inspektor voltam az olasz főparancsnokságon. — Milyen rangja volt akkor? — Fővezérkari százados voltam. — Tehát a spanyol harcokból mint százados került ki? — Nem. Mint őrnagy. — Melyik fronton teljesített szolgálatot? — A harcok folyamán a guadalajarai, a guintanai, a belhhitei, a terueli és az ebro-i frontokon voltam. Ezután viszatértem Olaszországba. Peko DAPCSEVICS (folytatjuk) Háborús történetek (17) Peuietfo питање кирије Народно-ослободилачки одбор з» град Ужице енертчно ]е пришао решаваљу свих горућих литања yi као једну од својих прних uepa доиео слодеНу одлуну на cnojoj с*дирии .сјд )0 октубра 1941 г A Vesti többek között s közölte a népfelszabadító bizottság határozatait és rendelkezéseit a lakbérek fizetéséről. LÉTREJÖTT A NÉPFELSZABADÍTÓ BIZOTTSÁG Az uzsicei pártvezetőség és a népfelszabadító partizánosztagok parancsnoksága két nappal a felszabadulás után, szeptember 26-án délután hetven polgárt összehívott a nemzeti bank alagutas trezorjainak helyiségébe, hogy: „Elvtársak, polgártársak, testvérek, valamit tenni kell.” Létre kell hozni a hatóságot, a néphatóságot, amely majd gondoskodik a lakosságról, az élelmezésről, a tüzelőről, elsősorban a hadsereg ellátásáról, mert a katonáknak is kellett a kenyér, a ruha, a bakancs és a katonáknak fegyver, lőszer is kellett. Kenyeret, sót, petróleumot kellett beszerezni a lakosságnak ... Harminchat tagú népfelszabadító bizottságot kell választani. Egyik-másik polgár bizony húzódozott attól, hogy ilyen felelősséget vállaljon magára, egyrészt azért, mert a helyzet nagyon nehéz volt akkor Uzsién, másrészt petosítsa a katonaság és a lakosság ellátását, biztonságát és békés életét.. Október 7-én este az utolsó helyig megtelt a Szokol-otthon nagyterme, több mint 2,5 ezer ember jött el erre a nagygyűlésre, hogy megválasszák azokat, akik majd gondoskodnak róluk meg a hadseregről. A hatalmat valakinek át kell vennie — mondták a nagygyűlésen. Misa Kovácsevics elvtárs beszélt: „Elsősorban a város lakossága és a katonaság ellátását kell biztosítani. Gondoskodni kell továbbá a polgárok biztonságáról, a tüzelőről, a lakásokról, valamint a mozgósításról a hadsereg számára. Ezek a kérdések egész népünk ügye, s ezeknek a megoldása mindenkinek az ügye, a felszabadított terület állandóan növekszik, és ezen a területen nincs egy egységes államhatalom, amely irányítaná az életet. Javasolom, hogy alakítsuk meg a népfelszabadító bizottságot.” A nagygyűlésen többen felszólaltak. Valamennyien hangoztatták a népfelszabadító bizottság megalakításának fontosságát, ezen az ülésein választották meg hazánkban az első népfelszbadító bizottságot; tagjai a következők voltak: Aco Marijanovics kereskedő, Radenko Sztefanovics szabó, Mirenko Kovacsevics kereskedő, Miodrag Kovacsevics kereskedő, Zsivko Vilotijevics szíjgyártó, Koszta Gyurgyics borbély, Szimo Jovanovics cipész, Mise Grujovics vendéglős. Dusán MAGTÁR SZÓ Szombat, 1961. Júnus 1 Ösztöndíjazással serkentsék a járások a tanárképzést A tartományi közoktatási tanács ülése A tartományi közoktatási tanács még egy ülést tartott a tanügyi munkások nyári szabadságának megkezdése előtt. Első napirendi pontként a többnyelvű oktatás kérdéseit tárgyalták. A tartományi Oktatásfejlesztő Intézet átfogó és terjedelmes elemzése szolgált a vita alapjául, melyet sűrített kivonatban megküldött minden tanácstagnak a tanács titkársága. Ami a területi iskolák kérdését illeti, sok haladás tapasztalható a több nemzetiségű helységek gyermekeinek közeledésében. Az iskolán kívüli tevékenység számos ága közös törekvésekben egyesíti az iskola tanulóit, de a kétnyelvű oktatás fejlesztése érdekében még sokat kell tenni, különösen, ami az oktató káderek alapos kétnyelvű tudását illeti. Emiatt az Oktatásfejlesztő Intézet javaslatokat is készített a tanítóképzők és nevelőnőképzők munkájának tökéletesítésére. Az óvodások nevelésében ugyan még megoszlanak a vélemények, pedig éppen ebben a korban legkönynyebb a gyermekek kétnyelvűségének megalapozása. Az előadók képzésében jól kidolgozott, egységes álláspontot kell elfogadtatnia a tanácsnak Vajdaság-szerte. Az Oktatásfejlesztőintézet pedig külön feladatot kap egy jobb gyakorlat bevezetésére. A tartományi közoktatási tanács határozott ezenkívül az új politikai főiskola pályázatainak kiírásában és a főiskola tanácsának kinevezése kérdésében. Határozatot hoztak arról is, hogy a noviszádi tanárképző főiskola őszre már csak azokra a szakokra vesz föl elsőéves hallgatókat, mely szakok nem működnek a noviszádi egyetem keretében. Az őszre meginduló főiskolai szakok tanári karának megválasztását is tárgyalta a tanács, majd megállapította azt, hogy az ösztöndíjazásoknál a járásokban nagyobb figyelmet kell fordítani a tanárképzés serkentésére, hogy a még mindig érezhető tanárhiányon enyhítsenek. (lat) Ii színház munkájával foglalkozott a művelődési tanács Szuboticán Vajdasági viszonylatban is igen jelentős intézmény a Szuboticai Népszínház. Az elmúlt évadban nemcak Szuboticán, hanem Vajdaság ,számos helységében, sőt Horvátországban, Boszniában is vendégszerepelt. Tekintettel a széleskörű tevékenységre, nagyon is időszerű volt a szuboticai népbizottság művelődési tagnácsának ülése. A színház helyzetével és problémájával foglalkozott. : Az évad mondhatni befejező ,dott. A nehézségek ellenére a tervezett előadások számát a színház jóval túlhaladta, a vendég- szereplések száma is növekedett, és mivel számos új községget, települést látogatott meg, a látogatók száma az elmúlt évekhez képest megkétszereződött. Átlagban véve egy előadást 317- en néztek meg, de természetesen voltak olyan kisebb települések is, ahol a terembe alig fértek be kétszáznál többen. t .I .1 I Az évadban igen sokat vitatott kérdés volt, milyen mértékben hat a gyakori vendégszereplés az együttes minőségi teljesítményére. A tanácsülésen is szó volt erről. Megállapították, hogy eltekintve néhány egészen könnyebb fajsúlyú színpadi mű bemutatásától, a minőség szintje kiegyensúlyozott, és bizonyos emelkedést is mutat. Természetesen bizonyos mértékig indokoltnak tekinthető az az észrevétel is, mely szerint sokkal alaposabban kell előkészíteni a műsort, hogy ne tartsanak aránylag gyenge előadásokat. A színház két együttesének műsorára vonatkozólag megállapították, hogy ebben az évadban 25 színpadi művet mutattak be, vagy újítottak fel. A szerbhorvát együttes nyolc bemutatót tartott és három színművet újított fel. A magyar együttes tíz bemutatóval és négy felújított előadással lépett a közönség elé, és járta Vajdaságot. A dráma, a színjáték került előtérbe, ezután következett a szórakoztató színpadi mű. A szórakoztató darabok között van olyan is, amely 75 előadást megért. Az intézmény rendszeres tevékenységét nagyban befolyásolja az, hogy az elmúlt évadban igen komoly anyagi nehézséggel küszködött. A tanács ülésén szó volt még a színészek vándorlásáról. E tekintetben igen nehéz helyzetben van a színház, mivel számos neves színész szívesen kötne szerződést a Szoboticai Népszínházzal, ha lakást és más ilyen irányú kérdést rendezni lehetne. Igen alaposan megvitatták a színház és a közönség viszonyát is, és más kérdéseket. Végül úgy döntöttek, hogy két különbizottság további elemzéseket végez, s az elemzés eredményét aztán, a művelődési tanács szervezésével, egy széleskörű tanácskozáson is megvitatják. u. J. Конференција ради обрмовања народно-ослободмлаиког •дбора у Ужицу Данао у 1 часова по подне у сали Соколског дома заказана }е комференциЈа грађана на којој треба да дође до образовања Народноослободилачког одбора за град Ужице. Док су народно-ослободилачки одрсл* овуоети гоњењем vi чишћ,ен>ем окупатора и његових слугу са нашег тла. дотле he задатак Народно-ослободилачког одбора бити да ооигура позадшну. да војсци и стамовништву оситура што пристојмији жиђот. мгир <*t безбедност. Зато je дужност свих грађана да узму учешћл на овој конферс-ишт]и и својом сарадњом гтрипомогну решењу 'ветавог низа проблема који се данас постављају Свеснм грађани града У жица, ctm на консрер^нЕргју sója fte oóp®освати наш уасички Народмо-ослободилачки одбор! Közlemény л népfelszabaditó bizottság megalakításáról.