Magyar Szó, 1961. október (18. évfolyam, 237-267. szám)

1961-10-01 / 237. szám

1. oldal A 1944. SZEPTEMBER 25-ÉN a bácskapalánkai osztag éjszaka megtámadta a Sztára Palánka-i csendőrjárőr 10 főből álló cso­portját. A fegyveres összeütkö­zésben Csikós Sándor csendőr meghalt, Oláh István parancs­nok pedig megsebesült. A parti­zánoknak nem volt veszteségük. 20— A 1943. SZEPTEMBER 25-ÉN a bácska-baranyai osztag néhány harcosa éjszaka támadást hajtott végre a torzsai kendergyár ellen. Az őrök elfutottak, a partizánok pedig felgyújtottak mintegy 30 vagon kendert. A 1943. SZEPTEMBER 27-ÉN a­­délbánáti partizánosztag táma­dást indított Kusics falu ellen. A támadásban részt vett három partizán rohamcsoport. Két cso­port megtámadta a rendőrállo­mást. Az állomáson lévő rend­őrök azonnal megadták magukat. A partizánok 10 puskát, több pokrócot és köpenyt zsákmányol­tak. A harmadik partizáncsoport a községházát támadta meg. Mintegy húsz puskát, írógépet zsákmányolt és magukkal vitték a pénztárban lévő pénzt is. A tá­madásnak igen nagy politikai visszhangja volt. A 1941. SZEPTEMBER 26-ÁRA Virradó éjszaka az északbánáti partizánosztag támadást hajtott végre a kendergyár és a román határon lévő határőrállomás el­len. A kendergyár közelében 40 vagon kendert felgyújtottak. 14 román katonát elkergettek, hár­mat pedig megöltek. Hat puskát zsákmányoltak. A 1942. SZEPTEMBER 26-ÁN a boszuti partizánok egy csoport­ja Boszut és Martinéi között meg­támadott egy csendőr járőrt. Mind a hat csendőrt lelőtték, felszerelésüket zsákmányul ejtet­ték. —C— A 1943. SZEPTEMBER 27-ÉN éjszaka Vogány és Mitrovica kö­zött a beográd-zágrebi vasútvo­nalon felrobbantottak egy német katonákat szállító teherszerel­­vényt. A mozdony és négy vagon tönkrement, a többi vagon pe­dig súlyosan megrongálódott. 2 C— A 1941. SZEPTEMBER 27-ÉN árulás következtében leleplezték a péterváradi diverzáns csoport tagjait. A csoport közvetlenül a délbácskai körleti vezetőség pa­rancsnoksága alatt állt és többek között az volt a feladata, hogy fegyvert gyűjtsön a péterváradi erőd rejtett alagútjaiban és elő­készítse a szrémi és bácskai par­tizánokat egy német uszály fel­­robbantására, amely Pétervárad közelében a Dunán vesztegelt. A csoport szeptember 27-én he­ves harc után az usztasa rend­őrök kezére került. Az első na­pon kettőt, másnap pedig a cso­port többi tagját is elfogták. A 1944. SZEPTEMBER 27-ÉN a noviszádi partizánosztag diver­záns csoportja Budiszava és Laj­kás között aláaknázta a vasutat. A robbanás következtében a mozdony és néhány vagon meg­rongálódott. Egy ember életét vesztette három pedig súlyosan megsebesült. A 1941. SZEPTEMBER 28-ÁN a Bácsko Gradiste-i ifjú kommu­nisták egy csoportja Becse és Verbász között a vasút mentén kivagdosott több telefon és táv­­irópóznát, és aláaknázta a vas­utat. A magyar csendőrök észre vették a kidöntött telefonpózná­kat és idejében felfedezték az aknát. Robbanás tehát nem tör­tént. A 1944. SZEPTEMBER 28-ÁN a noviszádi partizánosztag tagjai Kulpin községben megtámadták a rendőrségi járőrt. A rövid ide­ig tartó tűzharc után a rend­őrök visszahúzódtak. A partizá­nok megtámadták a községházát és a posta épületét is. A te­lefon- és táviróberendezést ösz­­szeverték, közben lefegyvereztek néhány rendőrt, és több értékes felszerelést zsákmányoltak. A 1944. SZEPTEMBER 28-ÁN a noviszádi és palánkai partizán­­osztagok tagjai megtámadták a deszpotovói vasútállomást. A te­lefon- és távíróberendezést ala­posan megrongálták, a bútort 1943. második felében az észak-bánáti partizánosztag Szerémségbe vonult, hogy kapcsola­tot teremtsen a bánáti népfelszabadító mozgalom és­ a JKP tartományi vezetősége, valamint a vajdasági főparancsnokság között. Ettől az időtől kezdve a bánáti harcosok Szerémségben di­verzáns kiképzésen vesznek részt, majd visszatérnek Bánátba. Képünkön egy csoport bánáti diverzáns. Jobbról a második Nedelyko Barnics néphős. Az észak-bánáti kerületi pártvezetőség eredményes politikai és szervező munká­val 1944 tavaszán megteremtette a szük­séges előfeltételeket egy partizánalakulat sikeres működéséhez. Észak-Bánátban ak­koriban már több járási pártvezetőség és Szkoj-vezetőség működött. A falvak több­ségében már tevékenykedtek a népfelsza­­badító bizottságok, az antifasiszta ifjúsági szervezet és a nők antifasiszta front­szer­vezetei. A népfelszabadító mozgalom kü­lönféle munkaformáival már több ezer pol­gárt aktivizált, köztük az észak-bánáti ma­gyarság tekintélyes részét is, különösen a szegényebbjeit, akik azelőtt is a népfelsza­badító harc felé hajlottak. Párttagok és ifjúkommunisták is voltak köztük. Május végén a kerületi pártvezetőség el­határozta, hogy a területén tevékenykedő fegyveres küldöncökből, harci csoportok­ból, Szerénységből visszarendelt bánáti har­cosokból és néhány illegalitásban lévő pártmunkásból megalakítja az észak-báná­ti partizánalakulatot. Június és július fo­lyamán az osztag több kisebb-nagyobb har­ci vállalkozást hajtott végre, így például június ötödikén az osztag diverzánsai le­vegőbe röpítettek egy ellenséges vasúti szerelvényt a kikinđa­ temesvári vona­lon. Nyolcadikén megsemmisítettek egy mozdonyt és hét vasúti kocsit Beodra és Becse között. Huszonharmadikán az osztag megtámadta és üzemképtelenné tette a Basahid közelében lévő kenderfeldolgozó gyárat miiközben tíz katonai puskát, 280 töltényt és más hadianyagot zsákmányolt. Julius hatodikén Kumane községben meg­támadták a postát, a községházát és a né­met rendőrség laktanyáját, megsemmisítet­ték a községi irattárat és a posta telefon és táviró berendezést. Július huszonnegye­dikén megtámadták a farkazsdini rendőr­­állomást, a postát és a községházát. Ott is megsemmisítették az irattárat, a posta mű­szaki berendezését, a rendőrséggel folyta­tott harcban pedig egy géppuskát, 2000 töl­tényt, három puskát és egyéb hadifelsze­relést zsákmányoltak. Huszonkilencedikén Igyosban két órai tűzharc után elfoglalták a megerősített rendőrállomást Tizenöt fegyvert és nagyobb mennnyiségű töltényt zsákmányoltak. Június és július folyamán az osztag huszonkilenc akciót hajtott vég­re. Az eredményes harcban rohamosan gya­rapodott az osztag felszerelési tartaléka. Ugyanakkor mind többen kérték felvételü­ket az osztagba. A kerületi pártvezetőség ekkor elhatározta, hogy augusztus másodi­kén Dragutinovó határában megalakítja az észak-bánáti partizánosztag első zászló­­alját. A zászlóalj három rohamszázadból és egy diverzáns századból állott. Az első század azt a parancsot kapta közvetlenül az alakulás után, hogy támadja meg a csó­kai uradalomhoz tartozó macahumka-ma­jori munkatábort és szabadítsa ki a becs­­kereki gyűjtő­táborból odaszállított száz­negyven politikai foglyot. A század azonnal útnak indult Csóka felé, hogy idejében megérkezzen a Macahumba nevű major­ságban lévő munkatáborhoz, mert a fog­lyok kiszabadítását augusztus negyedikére virradó éjjel kellett végrehajtani. Amikor a pertizánszázad észrevétlenül megérkezett a színhelyre, a majorságban és a dél-nyugati szélén lévő tüskésdróttal körülzárt munkatábor udvarában és épüle­teiben minden sötét volt és csendes. Csak a táborőrség laktanyájából szűrődött ki lámpafény Az őrség ezen az éjjelen is szolgálatban volt farkaskutyáik kíséreté­ben. A géppuskások is a helyükön voltak. A foglyok egy csoportja már órák hosz­­szat izgatottan számolta az órákat: „Hol maradnak a mieink? Miért nem jönnek már”? Végül aztán elhangzott a várva várt lövés, majd még egy. Az első lövéseket minden oldalról puskaropogás követte. Megszólaltak a gépfegyverek is ... A meg­lepett őrség kapkodva megkísérelte az el­lenállást, viszonozta a fegyver és gépfegy­­vertüzet, de hamarosan a megerősített laktanyába szorultak és onnan védekez­tek. Az volt a szerencséjük, hogy a parti­zánok nem miattuk, hanem a politikai foglyok miatt jöttek. Néhány partizán a főépülethez sietett, hogy kiengedjék a foglyokat. Az ajtók azonban erősen le voltak zárva. Fel kel­lett őket törni. Ebben már a foglyok is segédkeztek, mert belülről könnyebben le­hetett kitörni az ajtókat. Közös erővel ne­kilendültek, s végül az első ajtó megenge­dett. Utána a többi is. A partizánok köz­­ben állandóan tüzeltek, nehogy a fasiszták kijöhessenek a laktanyából. A kiszabadított politikai foglyok, körül­belül negyven nő és száz férfi, könnyes szemekkel összeölelkeztek a szabadságot hozó elvtársikkal, majd védelmük alatt gyorsan eltávoztak. Két-h­árom évig tartó raboskodásuk véget ért. A kiszabadított elvtársak egy része már másnap belépett a századba, mások a ka­pott utasítás szerint községeikbe siettek, hogy bekapcsolódjanak a pártmunkába, egy csoportjukat pedig útnak indították, Szerémség felé. Augusztus hatodikán a század leszerelte Verbica közelében az öttagú német had­­őrséget, hetedikén Pádén leszereltek két ellenséges katonát és felrobbantották a vasúti síneket Mokrin és Kikinda között. Nyolcadikon megtámadták a jázovói köz­ségházát és a pádéi vasútállomást... Észak-Bánát partizánjai feltartóztatha­tatlanul haladtak szabadságharcunk dia­dalmas útján. VÉGH Sándor Bánát harcos múltjából MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1961. október . Kétszáz diverziós, szabotázs és fegyveres akció Vajdaságban 1941-ben * Állandósul a kapcsolat Bánát és Szerémség között A JKP központi VPZ.C­e politikai bizottságának 1941. jú­lius 4-én megtartott ülése, és a JKP tartományi vezetésé­­énnek szintén azokban a napokban megtartott ülése után meghatározták a legsürgősebb politikai felada­tokat. Már július 11-én akcióba léptek Dél-Bánátban az első partizánosztagok. Július folyamán Bánátban 12 par­tizán csoport tevékenykedett, ezek azonban a sikeresebb és nagyobb méretű akciók megvalósítása érdekében ha­marosan tíz partizánosztagba tömörültek. A partizán csoportok és osztagok, amelyek kezdetben egymástól el­szigetelten tevékenykedtek, később tömörülnek nagyobb méretű akciók végrehajtására. Júliustól októberig a bá­náti partizánosztagok mintegy 90 szabotázsakciót hajtottak végre. A katonai tizedek és diverzáns csoportok megalakítását hamarosan Bácskában is megszervezik. Zomborban, Szuboticán és Noviszádon kerületi parancsnokságot alakítanak. A fennmaradt okmányokból kitűnik, hogy Bács­kában, kivált pedig Bácska déli részén abban az időben mintegy negyven helységben körülbelül 100 katonai és diverzáns csoport működött. Mintegy 50 sikeres akciót hajtottak végre, felgyújtották a búza- és kenderkazlakat, kivagdosták a telefon- és távírópóznákat, lerombolták, bezúzták a fasiszta propagandát terjesztő kirakatokat, meg­öltek több titkosrendőrt és hazai árulót stb. Noh­­a az egész év folyamán többnyire csak politikai tevékenységet folytattak és készültek az általános fegy­veres népfelkelésre, Szerémségben már 1941. nyarán mintegy 30 nagyobb méretű diverzáns akciót hajtottak vég­re. A térképen jól láthatók azok a helyek, ahol a szabotázsakciók legtömegesebbek voltak a népfelszaba­­dító harcok idején, lelocsolták petróleummal és fel­gyújtották. Ugyanezen az éjsza­kán Deszpotovo és Szavinoszelo között a partizánok kivágtak 39 telefonpóznát és a vasúti sínek­re fektették. A 1943. SZEPTEMBER 28-ÁN a népfelszabadító hadsereg és par­tizánosztagok vajdasági főpa­rancsnoksága rendelet adott ki a negyedik vajdasági brigád meg­alakítására. Parancsnokává Mar­ko Milanovics néphőst jelölték ki. A negyedik vajdasági brigádot az I. és II. szerémségi osztag három zászlóaljából alakították. A mintegy 700 harcos október 7- én a boszuti erdőkben találko­zott. A brigád a XVI. vajdasági hadosztály parancsnoksága alá tartozott. —C—­A 1943. SZEPTEMBER 28-ÁN a délbánáti partizánosztag tagjai felgyújtották a Vrácsev Gáj-i községházát. A 1943. SZEPTEMBER 29-ÉN az I­ szrémi osztag egyik százada Irig és Kamenica között megtá­madott egy német katonákat szál­lító teherautót. Tizenöt katonát megöltek, kilencet megsebesítet­tek. A 1944. SZEPTEMBER 29-ÉN és 30-ÁN Ilok és Sarengrád közelé­ben a VII. és XI. vajdasági bri­gád egységei megtámadtak több fasiszta támaszpontot és súlyos veszteségeket okoztak az ellen­ségnek. 130 ellenséges katona meg­halt, 65-öt pedig foglyul ejtettek. A két napig tartó harcban 250 puskát és több mint 100 kocsira­­való hadianyagot zsákmányol­tak. Sarengrádot felszabadítot­ták, Ilokon pedig a várba szorí­tották az ellenséget. Az ellen­ség segítséget kapott és emiatt nem sikerült felszámolni ezt a két fasiszta támaszpontot. —C—­A 1943. SZEPTEMBER 30-ÁN a délbánáti partizánosztagok tagjai Dunlyaja faluban felgyújtottak több szalmakazlat. . A 1941. SZEPTEMBER 30-AN az északbánáti partizánok egy csoportja Novibecse és Kumane között likvidált egy közismert kumanei hazaárulót. —C— A 1941. SZEPTEMBER 30-ÁN a becsei ifjú kommunisták egy csoportja több helyen felgyújtot­ta a kivitelre előkészített ken­dert. A vasútállomáson azon az éjszakán mintegy 270 méter má­zsa kender égett le. Milivoj Dzsi­gurszki tany­áján szintén felgyúj­­­­tottak több kazal kendert. Az akcióban többek között részt vett Vladimir Popovics, Milan Gavrics, Radivoj Gyuricsin és és Nikola Gyiszalov. Az akció igen jól sikerült, azonban azon az éjszakán a rendőrség elfo­gott néhány ifjú kommunistát. 2 C—­A 1941. SZEPTEMBER 30-ÁN A becsei ifjú kommunisták egy , csoportja Becse és Szibobrán kö­zött a vasútvonal mentén több­­ helyen elvagdosta a telefon- és­­ és távíróvezetékeket. A drótokat hozzákötözték a túloldalon lévő­­ oszlopokhoz és az első vonat­­ belefutott a huzalokba. Több te­­­­lefonpózna kidőlt és a mozdony is megsérült. A 1941. SZEPTEMBER 30-ÁN éjszaka az északbánáti egyesült partizáncsoportok Basárdon meg­támadták a községi otthont és felgyújtottak körülbelül 170 va­gon kendert. A kender a kikin­­dai földművesszövetkezet tulajdo­na volt. A támadás alkalmával az egyik partizán kézigránátot dobott abba a szobába, ahol a rendőrök­ tartózkodtak. Egy ren­­­­dőr súlyosan megsérült. A par­­­­tizánok az otthon udvarán fel-­sgyújtottak egy búzaosztagot is.

Next