Magyar Szó, 1961. október (18. évfolyam, 237-267. szám)
1961-10-01 / 237. szám
1. oldal A 1944. SZEPTEMBER 25-ÉN a bácskapalánkai osztag éjszaka megtámadta a Sztára Palánka-i csendőrjárőr 10 főből álló csoportját. A fegyveres összeütközésben Csikós Sándor csendőr meghalt, Oláh István parancsnok pedig megsebesült. A partizánoknak nem volt veszteségük. 20— A 1943. SZEPTEMBER 25-ÉN a bácska-baranyai osztag néhány harcosa éjszaka támadást hajtott végre a torzsai kendergyár ellen. Az őrök elfutottak, a partizánok pedig felgyújtottak mintegy 30 vagon kendert. A 1943. SZEPTEMBER 27-ÉN adélbánáti partizánosztag támadást indított Kusics falu ellen. A támadásban részt vett három partizán rohamcsoport. Két csoport megtámadta a rendőrállomást. Az állomáson lévő rendőrök azonnal megadták magukat. A partizánok 10 puskát, több pokrócot és köpenyt zsákmányoltak. A harmadik partizáncsoport a községházát támadta meg. Mintegy húsz puskát, írógépet zsákmányolt és magukkal vitték a pénztárban lévő pénzt is. A támadásnak igen nagy politikai visszhangja volt. A 1941. SZEPTEMBER 26-ÁRA Virradó éjszaka az északbánáti partizánosztag támadást hajtott végre a kendergyár és a román határon lévő határőrállomás ellen. A kendergyár közelében 40 vagon kendert felgyújtottak. 14 román katonát elkergettek, hármat pedig megöltek. Hat puskát zsákmányoltak. A 1942. SZEPTEMBER 26-ÁN a boszuti partizánok egy csoportja Boszut és Martinéi között megtámadott egy csendőr járőrt. Mind a hat csendőrt lelőtték, felszerelésüket zsákmányul ejtették. —C— A 1943. SZEPTEMBER 27-ÉN éjszaka Vogány és Mitrovica között a beográd-zágrebi vasútvonalon felrobbantottak egy német katonákat szállító teherszerelvényt. A mozdony és négy vagon tönkrement, a többi vagon pedig súlyosan megrongálódott. 2 C— A 1941. SZEPTEMBER 27-ÉN árulás következtében leleplezték a péterváradi diverzáns csoport tagjait. A csoport közvetlenül a délbácskai körleti vezetőség parancsnoksága alatt állt és többek között az volt a feladata, hogy fegyvert gyűjtsön a péterváradi erőd rejtett alagútjaiban és előkészítse a szrémi és bácskai partizánokat egy német uszály felrobbantására, amely Pétervárad közelében a Dunán vesztegelt. A csoport szeptember 27-én heves harc után az usztasa rendőrök kezére került. Az első napon kettőt, másnap pedig a csoport többi tagját is elfogták. A 1944. SZEPTEMBER 27-ÉN a noviszádi partizánosztag diverzáns csoportja Budiszava és Lajkás között aláaknázta a vasutat. A robbanás következtében a mozdony és néhány vagon megrongálódott. Egy ember életét vesztette három pedig súlyosan megsebesült. A 1941. SZEPTEMBER 28-ÁN a Bácsko Gradiste-i ifjú kommunisták egy csoportja Becse és Verbász között a vasút mentén kivagdosott több telefon és távirópóznát, és aláaknázta a vasutat. A magyar csendőrök észre vették a kidöntött telefonpóznákat és idejében felfedezték az aknát. Robbanás tehát nem történt. A 1944. SZEPTEMBER 28-ÁN a noviszádi partizánosztag tagjai Kulpin községben megtámadták a rendőrségi járőrt. A rövid ideig tartó tűzharc után a rendőrök visszahúzódtak. A partizánok megtámadták a községházát és a posta épületét is. A telefon- és táviróberendezést öszszeverték, közben lefegyvereztek néhány rendőrt, és több értékes felszerelést zsákmányoltak. A 1944. SZEPTEMBER 28-ÁN a noviszádi és palánkai partizánosztagok tagjai megtámadták a deszpotovói vasútállomást. A telefon- és távíróberendezést alaposan megrongálták, a bútort 1943. második felében az észak-bánáti partizánosztag Szerémségbe vonult, hogy kapcsolatot teremtsen a bánáti népfelszabadító mozgalom és a JKP tartományi vezetősége, valamint a vajdasági főparancsnokság között. Ettől az időtől kezdve a bánáti harcosok Szerémségben diverzáns kiképzésen vesznek részt, majd visszatérnek Bánátba. Képünkön egy csoport bánáti diverzáns. Jobbról a második Nedelyko Barnics néphős. Az észak-bánáti kerületi pártvezetőség eredményes politikai és szervező munkával 1944 tavaszán megteremtette a szükséges előfeltételeket egy partizánalakulat sikeres működéséhez. Észak-Bánátban akkoriban már több járási pártvezetőség és Szkoj-vezetőség működött. A falvak többségében már tevékenykedtek a népfelszabadító bizottságok, az antifasiszta ifjúsági szervezet és a nők antifasiszta frontszervezetei. A népfelszabadító mozgalom különféle munkaformáival már több ezer polgárt aktivizált, köztük az észak-bánáti magyarság tekintélyes részét is, különösen a szegényebbjeit, akik azelőtt is a népfelszabadító harc felé hajlottak. Párttagok és ifjúkommunisták is voltak köztük. Május végén a kerületi pártvezetőség elhatározta, hogy a területén tevékenykedő fegyveres küldöncökből, harci csoportokból, Szerénységből visszarendelt bánáti harcosokból és néhány illegalitásban lévő pártmunkásból megalakítja az észak-bánáti partizánalakulatot. Június és július folyamán az osztag több kisebb-nagyobb harci vállalkozást hajtott végre, így például június ötödikén az osztag diverzánsai levegőbe röpítettek egy ellenséges vasúti szerelvényt a kikinđa temesvári vonalon. Nyolcadikén megsemmisítettek egy mozdonyt és hét vasúti kocsit Beodra és Becse között. Huszonharmadikán az osztag megtámadta és üzemképtelenné tette a Basahid közelében lévő kenderfeldolgozó gyárat miiközben tíz katonai puskát, 280 töltényt és más hadianyagot zsákmányolt. Julius hatodikén Kumane községben megtámadták a postát, a községházát és a német rendőrség laktanyáját, megsemmisítették a községi irattárat és a posta telefon és táviró berendezést. Július huszonnegyedikén megtámadták a farkazsdini rendőrállomást, a postát és a községházát. Ott is megsemmisítették az irattárat, a posta műszaki berendezését, a rendőrséggel folytatott harcban pedig egy géppuskát, 2000 töltényt, három puskát és egyéb hadifelszerelést zsákmányoltak. Huszonkilencedikén Igyosban két órai tűzharc után elfoglalták a megerősített rendőrállomást Tizenöt fegyvert és nagyobb mennnyiségű töltényt zsákmányoltak. Június és július folyamán az osztag huszonkilenc akciót hajtott végre. Az eredményes harcban rohamosan gyarapodott az osztag felszerelési tartaléka. Ugyanakkor mind többen kérték felvételüket az osztagba. A kerületi pártvezetőség ekkor elhatározta, hogy augusztus másodikén Dragutinovó határában megalakítja az észak-bánáti partizánosztag első zászlóalját. A zászlóalj három rohamszázadból és egy diverzáns századból állott. Az első század azt a parancsot kapta közvetlenül az alakulás után, hogy támadja meg a csókai uradalomhoz tartozó macahumka-majori munkatábort és szabadítsa ki a becskereki gyűjtőtáborból odaszállított száznegyven politikai foglyot. A század azonnal útnak indult Csóka felé, hogy idejében megérkezzen a Macahumba nevű majorságban lévő munkatáborhoz, mert a foglyok kiszabadítását augusztus negyedikére virradó éjjel kellett végrehajtani. Amikor a pertizánszázad észrevétlenül megérkezett a színhelyre, a majorságban és a dél-nyugati szélén lévő tüskésdróttal körülzárt munkatábor udvarában és épületeiben minden sötét volt és csendes. Csak a táborőrség laktanyájából szűrődött ki lámpafény Az őrség ezen az éjjelen is szolgálatban volt farkaskutyáik kíséretében. A géppuskások is a helyükön voltak. A foglyok egy csoportja már órák hoszszat izgatottan számolta az órákat: „Hol maradnak a mieink? Miért nem jönnek már”? Végül aztán elhangzott a várva várt lövés, majd még egy. Az első lövéseket minden oldalról puskaropogás követte. Megszólaltak a gépfegyverek is ... A meglepett őrség kapkodva megkísérelte az ellenállást, viszonozta a fegyver és gépfegyvertüzet, de hamarosan a megerősített laktanyába szorultak és onnan védekeztek. Az volt a szerencséjük, hogy a partizánok nem miattuk, hanem a politikai foglyok miatt jöttek. Néhány partizán a főépülethez sietett, hogy kiengedjék a foglyokat. Az ajtók azonban erősen le voltak zárva. Fel kellett őket törni. Ebben már a foglyok is segédkeztek, mert belülről könnyebben lehetett kitörni az ajtókat. Közös erővel nekilendültek, s végül az első ajtó megengedett. Utána a többi is. A partizánok közben állandóan tüzeltek, nehogy a fasiszták kijöhessenek a laktanyából. A kiszabadított politikai foglyok, körülbelül negyven nő és száz férfi, könnyes szemekkel összeölelkeztek a szabadságot hozó elvtársikkal, majd védelmük alatt gyorsan eltávoztak. Két-három évig tartó raboskodásuk véget ért. A kiszabadított elvtársak egy része már másnap belépett a századba, mások a kapott utasítás szerint községeikbe siettek, hogy bekapcsolódjanak a pártmunkába, egy csoportjukat pedig útnak indították, Szerémség felé. Augusztus hatodikán a század leszerelte Verbica közelében az öttagú német hadőrséget, hetedikén Pádén leszereltek két ellenséges katonát és felrobbantották a vasúti síneket Mokrin és Kikinda között. Nyolcadikon megtámadták a jázovói községházát és a pádéi vasútállomást... Észak-Bánát partizánjai feltartóztathatatlanul haladtak szabadságharcunk diadalmas útján. VÉGH Sándor Bánát harcos múltjából MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1961. október . Kétszáz diverziós, szabotázs és fegyveres akció Vajdaságban 1941-ben * Állandósul a kapcsolat Bánát és Szerémség között A JKP központi VPZ.Ce politikai bizottságának 1941. július 4-én megtartott ülése, és a JKP tartományi vezetéséénnek szintén azokban a napokban megtartott ülése után meghatározták a legsürgősebb politikai feladatokat. Már július 11-én akcióba léptek Dél-Bánátban az első partizánosztagok. Július folyamán Bánátban 12 partizán csoport tevékenykedett, ezek azonban a sikeresebb és nagyobb méretű akciók megvalósítása érdekében hamarosan tíz partizánosztagba tömörültek. A partizán csoportok és osztagok, amelyek kezdetben egymástól elszigetelten tevékenykedtek, később tömörülnek nagyobb méretű akciók végrehajtására. Júliustól októberig a bánáti partizánosztagok mintegy 90 szabotázsakciót hajtottak végre. A katonai tizedek és diverzáns csoportok megalakítását hamarosan Bácskában is megszervezik. Zomborban, Szuboticán és Noviszádon kerületi parancsnokságot alakítanak. A fennmaradt okmányokból kitűnik, hogy Bácskában, kivált pedig Bácska déli részén abban az időben mintegy negyven helységben körülbelül 100 katonai és diverzáns csoport működött. Mintegy 50 sikeres akciót hajtottak végre, felgyújtották a búza- és kenderkazlakat, kivagdosták a telefon- és távírópóznákat, lerombolták, bezúzták a fasiszta propagandát terjesztő kirakatokat, megöltek több titkosrendőrt és hazai árulót stb. Noha az egész év folyamán többnyire csak politikai tevékenységet folytattak és készültek az általános fegyveres népfelkelésre, Szerémségben már 1941. nyarán mintegy 30 nagyobb méretű diverzáns akciót hajtottak végre. A térképen jól láthatók azok a helyek, ahol a szabotázsakciók legtömegesebbek voltak a népfelszabadító harcok idején, lelocsolták petróleummal és felgyújtották. Ugyanezen az éjszakán Deszpotovo és Szavinoszelo között a partizánok kivágtak 39 telefonpóznát és a vasúti sínekre fektették. A 1943. SZEPTEMBER 28-ÁN a népfelszabadító hadsereg és partizánosztagok vajdasági főparancsnoksága rendelet adott ki a negyedik vajdasági brigád megalakítására. Parancsnokává Marko Milanovics néphőst jelölték ki. A negyedik vajdasági brigádot az I. és II. szerémségi osztag három zászlóaljából alakították. A mintegy 700 harcos október 7- én a boszuti erdőkben találkozott. A brigád a XVI. vajdasági hadosztály parancsnoksága alá tartozott. —C—A 1943. SZEPTEMBER 28-ÁN a délbánáti partizánosztag tagjai felgyújtották a Vrácsev Gáj-i községházát. A 1943. SZEPTEMBER 29-ÉN az I szrémi osztag egyik százada Irig és Kamenica között megtámadott egy német katonákat szállító teherautót. Tizenöt katonát megöltek, kilencet megsebesítettek. A 1944. SZEPTEMBER 29-ÉN és 30-ÁN Ilok és Sarengrád közelében a VII. és XI. vajdasági brigád egységei megtámadtak több fasiszta támaszpontot és súlyos veszteségeket okoztak az ellenségnek. 130 ellenséges katona meghalt, 65-öt pedig foglyul ejtettek. A két napig tartó harcban 250 puskát és több mint 100 kocsiravaló hadianyagot zsákmányoltak. Sarengrádot felszabadították, Ilokon pedig a várba szorították az ellenséget. Az ellenség segítséget kapott és emiatt nem sikerült felszámolni ezt a két fasiszta támaszpontot. —C—A 1943. SZEPTEMBER 30-ÁN a délbánáti partizánosztagok tagjai Dunlyaja faluban felgyújtottak több szalmakazlat. . A 1941. SZEPTEMBER 30-AN az északbánáti partizánok egy csoportja Novibecse és Kumane között likvidált egy közismert kumanei hazaárulót. —C— A 1941. SZEPTEMBER 30-ÁN a becsei ifjú kommunisták egy csoportja több helyen felgyújtotta a kivitelre előkészített kendert. A vasútállomáson azon az éjszakán mintegy 270 méter mázsa kender égett le. Milivoj Dzsigurszki tanyáján szintén felgyújtottak több kazal kendert. Az akcióban többek között részt vett Vladimir Popovics, Milan Gavrics, Radivoj Gyuricsin és és Nikola Gyiszalov. Az akció igen jól sikerült, azonban azon az éjszakán a rendőrség elfogott néhány ifjú kommunistát. 2 C—A 1941. SZEPTEMBER 30-ÁN A becsei ifjú kommunisták egy , csoportja Becse és Szibobrán között a vasútvonal mentén több helyen elvagdosta a telefon- és és távíróvezetékeket. A drótokat hozzákötözték a túloldalon lévő oszlopokhoz és az első vonat belefutott a huzalokba. Több telefonpózna kidőlt és a mozdony is megsérült. A 1941. SZEPTEMBER 30-ÁN éjszaka az északbánáti egyesült partizáncsoportok Basárdon megtámadták a községi otthont és felgyújtottak körülbelül 170 vagon kendert. A kender a kikindai földművesszövetkezet tulajdona volt. A támadás alkalmával az egyik partizán kézigránátot dobott abba a szobába, ahol a rendőrök tartózkodtak. Egy rendőr súlyosan megsérült. A partizánok az otthon udvarán fel-sgyújtottak egy búzaosztagot is.