Magyar Szó, 1961. november (18. évfolyam, 268-296. szám)
1961-11-01 / 268. szám
Szerda, 1961. november 1. MAGYAR SZÓ Olcsóbb a vetőmag A Mezőgazdasági Kamarák Országos Szövetsége igazgatóbizottságának és a Szövetkezeti Főszövetség elnökségének együttes ülésén Beográdban szóba került az őszi vetés minden problémája, mindaz, ami nehezíti vagy éppenséggel gátolja ezt a fontos mezőgazdasági munkát. Egyebek között elhangzott az is, hogy a Szerb Népköztársaságban az idén körülbelül 4500 vagon elsőrendű búzavetőmag van, s nem nagy az érdeklődés iránta. Valószínűleg azért, mert az idei búzatermés minősége elsőrendű és sokan a fogyasztásra termesztett búzából vetnek (nemcsak magánparasztok, hanem nagygazdaságok is). Márpedig nagy kár lenne raktáron hagyni a 4500 vagont s jóval gyengébb vetőmagot vetni. Ezért Bora Novákovics mérnök javasolta, az állam adjon dotációt a magtermesztőknek, hogy azok olcsóbban adhassák a vetőmagot, azaz cseréljék olyan feltételekkel, hogy a magánparaszt is megtalálja számadását, és minél több magashozamú vetőmagot vessen. Hiszen ez egyik feltétele a magasabb hozamnak. Márpedig a magas hozamra nagy szükségünk van, hogy minél kevesebb búzát vásároljunk külföldön, vagy egészen elkerüljük a behozatalt. Ezt maga Kardely mondta az említett ülésen, és megígérte, hogy a bajokat a legrövidebb időn belül orvosolják. A orvoslás már meg is kezdődött. Rendelet jelent meg arról, hogy a közösség dotációt ad a vetőmagra, tehát 1:1,2 arányban cserélhetik a közönséges kereskedelmi búzáért. A birtokok, szövetkezetek és magánparasztok tehát 120 kg közönséges búzáért kaphatnak 100 kg magashozamú búzát, elsőrendű vetőmagot. Ennek a vetőmagnak az ára tulajdonképpen 65 dinár, tehát majdnem kétszer akkora, mint a közönséges búzáé. Ha tehát áruk szerint cserélnék, akkor egy kiló vetőmagért majd két kiló közönséges búzát kellene adni. Mivel azonban társadalmunknak nagy érdeke, hogy az idén minél több magashozamú búzát vessenek, fedezi a különbözet túlnyomó részét. Az említett ülésen volt aki megjegyezte hogy kissé megkésve került napirendre ez a probléma, hiszen csak e hó közepén hangzott el. A naptár szerint valóban meglehetősen későn hozták szóba, de annál gyorsabban megjelent a határozat. Mivel az idén nagyon kevesen kezdték el idejében a vetést, még mindig van alkalom cserélni és magashozamú búzát termeszteni. Ez most különösen fontos, mert a nagy szárazság miatt a földet nem lehet úgy előkészíteni búza alá, ahogyan kellene, s emiatt gyengébb lehet a termés. Legalább a vetőmaggal kell tehát javítani a dolgon. A magashozamú búzáknak megvan az a jó tulajdonságuk, hogy helyes fejtrágyázással nagyban helyre lehet hozni a talajelőkészítés mulasztásait, s ezt a tulajdonságukat az idén minél jobban ki kell majd használnunk. Természetesen a magashozamú búzafajták csak akkor adnak valóban magas hozamot, ha a vetést korszerűen ápolják. Nagyon fontos, hogy a mag idejében a földbe kerüljön. Az eszéki járásban például tavaly volt, ahol decemberben is vetettek olasz búzát. Azok, akik így megkéstek, az idén már nem vetnek olasz búzát, s meg vannak győződve, hogy a búzafajta a hibás azért, amiért kevesebb termett. Pedig csak azért történt, mert a búzát nem lehet decemberben vetni. Főképpen nem az olasz búzát, mert azt jobb körülmények között termesztették ki s nagyobb az igénye. A jó munkát és a befektetést azonban sokkal jobban megfizeti, mint a hazai. Aki úgy gondolja, hogy megveszi a magashozamu vetőmagot, elveti s ezután már más teendője nem lesz, mint új zsákokat venni, amibe majd elhelyezi a szokásosnál gazdagabb búzatermést, az jobb, ha nem vet magashozamu búzát. Ezt a búzát feltétlenül műtrágyázni kell, s már most ősszel minél előbb elvetni, még ha a körülmények pillanatnyilag nem is felelnek meg a vetésre. Mert a magashozamú búzafajták jóval érzékenyebbek a vetés idejére, mint a hazai. A vetőmagcsere lehetősége tehát, ha kissé megkésve jött is, nem késett el, csak azonnal vetni kell. Ezt mondják mezőgazdasági vezetőink, szakembereink egyaránt. Hogy a búzatermesztés jelenleg általános társadalmi érdek, azt mutatja a vetőmagcsere gyors megoldása s egy újabb intézkedés is: a búza árának emelése. Mindez arra szolgál, hogy serkentse a termelőket arra is, hogy több búzát vessenek el, de még inkább arra, hogy minél többet arassanak, azaz minél magasabb legyen a hozam. Az időjárás nem kedvez, de a téli és tavaszi csapadék helyrehozhatja a dolgot. Nagy szükség van esőre, de ha nem jön meg rövidesen, legjobb, ha a vetőmag a földben lesz, mire megérkezik. Mert még a rosszul előkészített talajban is erőteljesebben és gyorsabban kifejlődik a vetés, ha most elvetjük a magot, mint ha november vége felé vetünk. Megtörténhet az is, hogy ha beköszönt az eső, ugyanilyen nehéz lesz kivárni a végét, mint amilyen nehezen tudjuk kivárni, hogy megérkezzen. Akkor pedig szó sem lehet vetésről. _________________________________________________L. I. Mi lesz a zentai textilgyárral? Felépítették a munkacsarnokot, de nincs pénz gépekre Érdemes volt-e a lemondás? — kérdezik a munkaközösségben Valamikor, nem is olyan régen a zentai határba érkezőnek csak a hatalmas városháza tornya, egypár templom meg a nagymalom kéménye jelezte a város közelségét. Az utóbbi években azonban a Tisza-parton és az állomás közelében felépült nagy gabonatároló, az épülő cukorgyár is mutatja, hogy Zentán is változik az élet, bővül gazdasági alapja. Mint tudjuk, épül a híd is, elkészült a tésztagyár, és még néhány üzemmel gyarapodott a város. Ha nem is olyan sok, de meglehetős számú korszerű lakóház, középület is kiemelkedik a földszintes házak közül. Az adai út mellett a meglévő Gyúró Szalai textilgyár szomszédságában az elmúlt évben új üzemcsarnok körvonalai bontakoztak ki. Ezt a munkát a textilgyár dolgozói nagy figyelemmel, reménykedve kísérték. Örömmel látták, hogy az építőmunka halad. Hogyisne, hiszen keresetük egy részéről lemondtak az új üzemcsarnok építése, a régi elavult gyár újjáépítése érdekében. Jó gazda módjára minden rendelkezésükre álló dinárt félretettek, gyarapították a gyár alapjait. Ha nem is máról holnapra, de idővel összegyűjtöttek annyit, hogy a község és a járás is látva a munkaközösség igyekezetét, a gyár nehéz helyzetét, segítő kezet nyújtott. A munkaközösség már régen tisztában van azzal, hogy ha létezni akar, az egyetlen út számára az, ha megújítja az öreg, már rég nyugdíjat érdemlő felszerelést, gépeket. Amikor 1933-ban létesítették ezt a textilgyárat, már akkor ■s egy külföldi cég kiselejtezett és ócskavasba szánt gépeit szerelték be. A felszabadulást követő években — 1946-ban — kezdte meg a termelést. Azóta 1959-ig kizárólag nyersvásznat készített. Ez a termelés tulajdonképpen félkészáru gyártása volt, s ennélfogva értéke és akkumuláció képessége is alacsony, ami többször is nehéz helyzetbe juttatta a vállalatot. Ennek folytán a vállalati alapokba, jóllehet nagyon takarékoskodtak, csak kevés pénz jutott. Ennek is zömét a karbantartási költségek emésztették fel. A zentai gyár a nyersvászon készítésében mégis érdemleges eredményeket ért el, s elismert volt mind belföldi, mind külföldi piacon is. A nyersvászon kivitelében köztársaságunkban az első helyen áll. Eddig mintegy 4,5 millió méter anyagot szállított külföldre, azaz évente egymillió métert. Ezt főképp árujuk minőségének köszönhetik. Hogy a régi, kiöregedett gépeken ilyen árut termeltek, az a jó szakmunkások és az egész munkaközösség odaadásának az érdeme. Tisztában voltak azonban azzal, hogy a textilipar korsszerűsítése és új gyárak létesítésének idején a meglévő felszereléssel és választékkal nem juthatnak messzire. Három évvel ezelőtt tizennyolcmillió dináros saját eszközzel és tizennyolcmilliós kölcsönnel vettek egy vászon fehérítő berendezést, amely lehetővé tette a nyersvászon további feldolgozását , finomítását Mivel a 36 millióból nem futotta új fehérítő vásárlására, az egyik megújított textilgyártól vették át a régi berendezést. Most viszont, mivel a piac mindinkább a fehérített vásznat keresi, a vásárolt berendezés kapacitása kevésnek bizonyult, s a termelés bővítésének kerékkötője lett. Tavalyelőtt 44 millió dinárért 24 automata szövőgépet vásároltak. Tizenhatmilliót saját eszközeikből, huszonnyolcat pedig kölcsön után biztosítottak. Mindez azonban csak ideiglenesen segített, s enyhített a gyár nehéz helyzetén, csupán máról holnapra tette lehetővé létkérdését. Hogy ez mennyire így van, kiviláglik az alapeszközök elhasználódásából is. Az újraértékelés után is a gépek 86,75 százalékban amortizálódtak. A legtöbb szövőgépnek ma már csupán jelképesértéke van. Mindössze egy dinár! De a többi berendezés sincs sokkal jobb karban. Csak az állandó és nagyon költséges karbantartás tartja bennük a lelket. Ennek szemléltetésére elmondjuk, hogy a gőzkazánok fél évszázadosak — 1912 ben készítették őket. Figyelembe véve ezt a helyzetet, valamint azt, hogy a többi rokonüzem, amely korszerűen továbbfejlődik, a munkástanács elfogadta a gyár újjáépítési programját. Ez előirányozza a termelőképesség növelését 224 szövőgépről ötszázra, külön előkészítő és pótfeldolgozó berendezésekkel. Ezt a beruházási tervet a köztársasági illetékes szervek az elmúlt év közepén jóvá is hagyták. Az újjáépítést szakaszokban irányozták elő. Először az új szövőcsarnok, a hőtelep és a transzformátor állomás építését meg 250 új automata szövőgép beszerzését és ehhez a szükséges előkészítő és finomító berendezések vásárlását irányozták elő. Tárgyalásokat folytattak a külkereskedelmi bankkal. Meg is egyeztek a hitel folyósításáról. A zentai és szuboticai népbizottság hozzájárulásával megkezdték, és az idén be is fejezték a 7160 négyzetméteres szövőterem építését. A berendezéseket a bankkal folytatott megegyezés alapján a vállalati hozzájárulás biztosítása mellett a Jugobanka hitelével szerezték volna be külföldön. Mivel időközben változtak az előírások, a bank is változtatott álláspontján így tehát a gyár a községi és járási népbizottság segítségével fölépítette ugyan a csarnokot, de a gépeket nem szerezhette be. Emiatt a külföldi gépek helyett a zágrábi Teksz-1 tilsztrojjal kezdett tárgyalni. Meg is egyeztek. A Teksztilsztroj elfogadható feltételek mellett hajlandó leszállítani a 250 automata szövőgépet, de . . . Az 580 milliós összegből először is mint előfizetést, 20 százalékot kér, ami 115 millió Ezt az összeget, ha nagy nehézségek árán is, a gyár biztosította. A másik 20 százalékot a gépek szállításának kezdetén kell befizetni. A fennmaradó 60 százalékot pedig hároméves kölcsönként adja a Teksztilsztroj. Mindez azonban nem elegendő, mivel a szövőgépek üzemeltetése és kihasználása érdekében be kell szerezni a szükséges előkészítő és finomító berendezéseket is. Összegezve a dolgokat, a megújítás első szakaszának megvalósítása 1148 millió dinárba kerül. 600 milliót előteremtettek, de 548 millió még hiányzik. Nagy pénz ez Félmilliárd dinár, honnan vegyék? Mint kezdetben mondtuk, az építőmunkákat befejezték, ez felemésztette a gyár alapjainak zömét. Az Adai út mentén ott áll az új szövőterem és más épületek, de üresen. Nincs bennük élet. A munkaközösségben kiszámították, hogy a rekonstrukció milyen kedvező eredményekkel járna, mind a közösség, mind a kollektíva számára is. Az összjövedelem a meglévő 891 millióról 3 milliárd 140 millióra ugrana. A tiszta jövedelem pedig 135 millióról 620 millióra. A személyi jövedelmek viszont a meglévő 170 millióról 188-ra emelkednének, a tiszta jövedelem felmaradó része pedig 28 millió helyett 432-re gyarapodna. Mivel a munkaközösség több éven át lemondott a keresetek egy részéről, s a kommuna területén a legalacsonyabb átlag illetményei voltak, pusztán azért, hogy fölépíthessék az új gyárat, most viszont az újraépítés megtorpanása miatt kéz kézbe jutott. A régi gyár szomszédságában épülő új gyár, amely eddig örömmel és reménnyel töltötte el őket, most nem egy esetben elkeseríti a munkaközösség tagjait, és mindinkább azt kérdez szik: — Mi lesz most? Vajon hiába volt az eddigi lemondás? De felvetik a következőt is: — Munkaközösségünk, amely 1952—1961-es időszakban a közösségnek a forgalmi adó és a jövedelmi járulék által 2560 millió dinárt fizetett be, nem érdemli-e meg azt, hogy most a társadalomtól valamennyit viszszakapjon, és megújítsa a gyárat, ami létkérdése, s bizonyos idő múlva ezt a hitelt kamat testül vissza is fizetné. Bíznak azonban abban, hogy eddigi lemondásuk, fáradozásuk nem lesz hiábavaló, s kérésük megértésre talál. Sz. G. Közvetlenebb kapcsolat a beteg és az orvos között A házi gyógykezelésről tárgyalt a tartományi egészségügyi tanács A házi gyógykezelésről tárgyalt tegnap Noviszádon a tartományi egészségügyi tanács. Megállapították, hogy a házi gyógykezelés fejlesztésére igen nagy szükség van tartományunkban. Ez a gyógykezelés eddig főleg az orvosok és az ápolók beteglátogatásában merült ki. De ezt eddig nem szervezték meg mindenhol kellőképpen. A házi gyógykezelés fejlesz- tésére nemcsak azért van szükség, hogy ezzel teher- mentessék a túlzsúfolt kór-házakat, hanem azért is, s hogy a betegek gyógykezelése sikeresebb az otthoni, a családi környezetben. A családi körben a beteg feltétlenül jobban érzi magát, mint a kórházban, s az orvossal is közvetlenebbül beszélhet, mint a kórházi szobákban. A tanács javasolja, hogy az egészségügyi intézmények minél inkább a házi gyógykezelés irányában fejlesszék munkájukat. A siker érdekében igen fontos, hogy az orrvosegyesület csoportjai és a segédorvosi szakcsoportok is behatóan foglalkozzanak ezzel a kérdéssel és megfelelő határozatokat hozzanak. A tartományi egészségügyi tanács ezenkívül foglalkozott az egészségügyi távlatterv megvalósításával és a jövő évi beruházási tervvel. Megállapították, hogy a távlattervnek az eddigi időszakra vonatkozó részét megfelelően teljesítették, és megfelelő intézkedéseket foganatosítanak az 1962-es beruházási terv végrehajtására. I M. J. 3. oldal Csak az egész munkaközösség közreműködésével lehet jó szabályzatot készíteni A kisebb üzemekben, vállalatokban lemaradnak a munkával A földmunkások és feldolgozóipari munkások szakszervezete tartományi elnökségének ülése Tegnap Noviszádon a munkásotthonban a jövedelemelosztásról tárgyalt a földmunkások és a feldolgozóipari munkások szakszervezetének tartományi elnöksége. Általában megállapították, hogy a jövedelemelosztási szabályzatok készítése jól halad, csupán a kisebb üzemekben maradtak el a munkával. Az elnökség szoboticai tagja elmondta, hogy 58 üzemben és mezőgazdasági birtokon már teljesen elkészítették a szabályzatot, 28 szervezetben most folyik róla a vita, s a napokban véglegesítik, csupán 19 kis üzemben, gazdasági szervezetben megy nehezen a munka. Egyrészt azért, mert nincs elegendő hozzáértő szakember, másrészt pedig olyan csekély a jövedelem, hogy elosztása nem okoz nagy gondot. Nemcsak a szuboticai, hanem a zrenyanini, panesevói és a zombori járásban is kielégítőek az eredmények. A felszólalásokból az is kitűnt, hogy bizonyos helyeken az irodában készültek el a jövedelemelosztási szabályzatok, sőt Basárdon, Ravnószelőn kaptafa-szabályzatot vásároltak. Egy-két ügyvéd ugyanis rájött, hogy ebből pénzt lehet csinálni, és egyes üzemek, mezőgazdasági szervezetek szabályzatát sokszorosította és jó pénzért eladta. Ez csak akkor derült ki, amikor a munkaközösség előtt ismertették a szabályzatot, ugyanis nem tartalmazta a sajátosságokat, és ott mindjárt bizottságot választottak, hogy reális szabályzatot készítsen. A mezőgazdasági szervezetekben a gazdasági egységek nagyobbára szintén elkészítették a tiszta jövedelem és a személyi jövedelem elosztási szabályzatát. Hogy milyen munkát végeztek, azt egyelőre nem lehet felértékelni. Némely birtokon túl magas a búza önköltségi ára, 40—42 dinár. Ezt azzal magyarázzák, hogy a mezőgazdasági szervezetben az istállótrágya értékét nem osztották el több esztendőre, hanem a búzatermelési költségek közé iktatták, pedig az istállótrágya hatása tudvalévő 3—4 évig tart. Aztán egyes helyeken nagyon is felaprózták a termelőegységeket, külön elszámolási egység például a sertés- szarvasmarha tenyésztés, a baromfifarm. Végezetül megállapították, hogy a szakszervezeti csoportoknak azon kell lenniök, hogy az egész kollektív vegyen részt a felosztási szabályzatok készítésében, továbbá, hogy a veszteségben lévő mezőgazdasági szervezetek is elkészítsék a jövedelemelosztási szabályzatokat. Ha nem jut az alapokba semmi, hát nem jut, az a lényeges, hogy a munkaközösség teljesítse a termelési feladatokat, és ha teljesítette, nyilván joga van nagyobb keresetre. Mert egyes, főleg a gyengébb szervezetekben nem a kollektív hibájából, hanem a mezőgazdaság jelenlegi helyzete folytán van veszteség. S a gyengén fizetett munkásoktól bizony nem várhatnak nagyon nagy teljesítményt, minőségi munkát. Habár alaposságra törekszenek az üzemek és a mezőgazdasági szervezetek, nem lehet arra számítani, hogy tökéletes szabályzatokat készítenek. Egyes mezőgazdasági szervezetekben, például a becsei kombinátusban több mint egy éve a szabályzat szerint dolgoznak, és azóta kétszer-háromszor változtatták, vagyis jobban mondva az élethez, a helyi körülményekhez idomították. Az elnökség azt is elhatározta, hogy november vége felé összehívja a plénumot, hogy a jövedelemelosztási szabályzatokat tüzetesebben megvitassa. P. E.