Magyar Szó, 1962. április (19. évfolyam, 89-117. szám)

1962-04-01 / 89. szám

f­i oldal A befektetés már megtérült Fehérsertés, fajbaromfi faluszerte A jóeaágtenyészték­ben való­ban megtalálták a közös ne­vezőt A dolog valamikor 1956-ban kezdődött, azóta sok mindenre rájöttek, sok hibát, fogyatékosságot kijavítottak.­ A káshegyesi földművesszö­vetkezet 162 anyakocát adott fel a marsántenyésztőknek. A­­mikor kezdték, az volt a szer­ződésben, hogy a kapott süldő minden, egy kilogrammjáért a tenyésztő bizonyos idő múl­va két kilogrammot ad visz­­sza a szövetkezetnek. Vajda­­ság-szerte minden szövetke­zetben hasonlóan csinálták. A kishegyesiek csak annyi­ban tértek el sok más szövet­kezettől, hogy sokkal követ­kezetesebbek voltak. Nem hagyták abba a vállalkozást akkor sem, amikor a bölcsel­kedésre és a dolgok bonyolí­tására hajlamos emberek ki­sütötték, hogy az ilyenféle vállalkozás tulajdonképpen nem is kooperáció, mert nem segíti elő különösebben, a vi­szonyok alakulását. A kishegyesi példa mutat­ja, hogy ez nem egészen úgy van. Anyagi szempontból nem járt rosszul sem a szövetke­zet, sem a földműveseik. Szin­te észrevétlenül megváltozott a jószá­gállomány, egészem meghonosodott a jobb, hasz­nosabb sertéstesta, a tenyész­tők rászoktak arra, hogy ha v valami nincs rendben a jó­szággal, megtanácskozzák az agronómussal a dolgot, tehát a felfogások­ némileg a viszo­nyok is változtak. A szövet­kezet befektetése megtérült ebből a szempontból sem járt rosszul. Sőt, ahogy növeke­dett a fehérsertésállomány, úgy nőtt a szövetkezet haszna is. Hiszen a jó fehérsertés hi­zóért jutalmat is adnak a gyárak, és ez a jutalom a szö­vetkezeté. Márpedig Ki­she­gyesen nem kis összeg a ju­talom, hiszen évente 5—6 ezer hússertést vásárol fel a szö­vetkezet (nem számítva a fa­luban levágott jószágot). Érdeke tehát, hogy a jószág­tenyésztő helyesen ta­karmá­­nyozza, jól gondozza sertését, mert a jobb hízóért több ju­talom jár, érdeke ugyanez a tenyésztőnek is, hiszen a job­ban takarmányozott és gon­dozott sertés gyorsabban hí­­zsik, tehát több pénzt hoz a házihoz, mint a másik. Itt ta­lálta meg a szövetkezet és a tenyésztő a közös nevezőt, a közös érdekeket. A dolog ma már olyannyi­ra magától megy, hogy a szö­vetkezet egy kilogramm te­nyésztésre kiadott süldőért nem két kilogrammot, ha­nem csak 1,3 kilogrammot kér vissza. e­z Hadd terjedjen még gyorsabban a nemes sertés, hiszen a hizek forgalmán sok­kal több bejön, mint amennyi­vel kevesebbet kapnak a sül­dőért. A szövetkezetnek ez a széle­sebb látóköre nyilván nagy­ban hozzájárul a fehérsertés gyors terjedéséhez. A kishe­gyesnek nemcsak, hogy meg­barátkoztak ezzel a sertéssel, hanem ,,helyi fajtát’’ is káte­­nyésztettek. Legjobban szere­tek a jorksir és holland ser­tés kereszteződéséből szárma­zott malacot, ezért keresz­tezik ezt a két fajtát. Azt mondj­ák, jobban esznek és könnyebben elviselik a mos­tohább körülményeket, mint akár a tiszta jorksir, akár a holland. Olyan jól fejlődnek a malacok, hogy hathónapos korukban elérik a száz kilo­grammos súlyt. Amíg a sertéstenyésztésről folyik a szó, egymást köve­tik a felek a szövetkezet iro­dájában, jó napot helyett ez a mondat hangzik el leggyak­rabban: — Lehet-e még csirkét kap­ni? — Lehet, hogyne lehetne — nyugtatják meg őket az irodában. — úgy mint tavaly? — Úgy. — Hát akkor írjon nekem ötvenöt. Tojásért kapják a csibét, hét tojásért. Akkor adják át a szövetkezetnek amikor akar­ják, csak az a feltétel, hogy ne várják meg a jövő évet. Tavaly tízezer csibét, osz­tott így szét a szövetkezet, és hetvenezer tojást kapott ér­tük. A szövetkezet is, a te­nyésztők is ezt mondják: jó üzlet,­­ így alakul, ilyen apró kap­csolatokból tevődik össze a szövetkezet és a magánpa­raszt viszonya, tehát mégis változik, ha észrevétlenül is. L. I Maiy fiáiét R­ÉMÉ feráfüzsle, 112. március 28-38. A noviszádi terménytőzsde e heti összejövetelein nagy kínálat volt zabban, gabona­keverékben, búzalisztben, hib­rid magkukoricában és elő­takarmányban. Nagyobb ke­reslet volt időszerűen száraz kukoricáiban, zabban, kender magban, jószágfélékben és ré­tiszénában. A hússertés ára ismét emelkedett. Számotte­vő üzletet csak kukoricára, zabra és gabonafélékre kötöt­tek, a felkínált vágójószág el­kelt. Az elmúlt hét tőzsdei ösz­szej­öve teleinek forgalma: GABONANEMŰEK: Élénk érdeklődés kukorica iránt. Eladásra kínáltak 745 tonna zabot, 35 din., 45 tonna őszi S­iát 42—43 din., 30 tonna rízott kukoricát 39 din., 540 tonna időszerűen száraz kukoricát 36,50—39 din. és 415 tonna gabonakeveréket 42—43 din. áron. Kerestek 255 tonna zabot 35 din., 30 tonna őszi árpát 42—43 din., 30 tonna szári­­tott kukoricát 39 din., 3805 tonna időszerűen száraz sze­mes kukoricát 38,50—39 din. és 65 tonna gabonakeveré­ket 42 din. áron. Eladtak 30 tonna őszi árpát, 145 torma zabot, 30 tonna szárított ku­koricát, 536 tonna időszerűen száraz kukoricát és 115 ton­na gabonakeveréket, a felkí­nált­­árszínvonalon. MALOMTERMÉKEK: Vál­tozatlanul nagy kínálat. El­adásra kínáltak 1785 tonna 400-as búzalisztet 60 -81, 50 din., 345 tonna 60O-as lisztet 58—61 din., 5111 tonna 44­ nyérlisztet 50,50—51,50 din. és 9 tonna korpát 22 din. áron. Elkelt 15 tonna 400-as liszt, 36 tonna 1000-es liszt 52 din. és 9 tonna korpa a felkínált árszínvonalon. VETŐMAGVAK: Igen nagy kínálat hibrid magkukoricá­­ban és egyéb tavaszi vető­magba­n, keresték a kender­­magot. Eladásra kínáltak 2708 tonna hibrid magku­kori­cát (Wisconsin, Nebrasca, Kansas, Iowa, Arisona és Pio­nir-fajtá­k) 75—170 din., 71 tonna bárcázott lucernama­got 1920—1100 din., 132 ton­na bárcázott vörösheremagot 630—700 din., 13 tonna tava­szi bükikönymagot 71—105 din., 157 tonna különféle fű magot 270—320 din., 2 ton­na kendermagot 200 din., és 10 torna tavaszi árpát 55 din. áron. Kerestek mindössze 45 ton­na hibrid magkukoricát. 99— 110 din., 8 tonna tavaszi bük­könymagot 71 din., 220 tonna kendermagot (I. oszt.) 200- 300 (!) din.,­­és 4 tonna ta­vaszi árpát 55 din. áron. A keresett mennyiséget, a ken­dermag kivételével (eladva a felkínált mennyiség) lefedez­ték. JÓSZÁGFÉLÉK: Igen nagy­ kereslet sertés és bárány Iránt. Eladásra kínáltak 660 db hússertést és bacont 285 —305 din., (emelkedő irány­zat), 1455 d­b nemes tenyész­­sertést 400—624 din., 400 db vágómarhát 60—125 din., 70 db baby beef­­öt és hízott üszőt 250— 260 din., 280 db. bárányt 270 din, 274 db hízó üszőt 175— 240 din., 70 db tenyészmar­­hát 190—200 din. áron. Kerestek 16 570 db husser­tést és bacont 275—305 din., 9500 db zsirsertést 270—290 din., lüköo süldőt 320 din., 220 db baby beef-ot és hízott üszőt 250—260 din., 4180 db bárányt 260—270 din. (árcsök­kenés) és 534 db hízó üszőt 175—230 din. áron. Eladtak 630 db hússertést és bacont­­ 275—305 din., 70 db baby beef-ot és hízott üszőt 250— 260 din., 280 db bárányt 270 din. és 34 db hízó üszőt 175 —230 din. áron. TAKARMÁNYFÉLÉK: Ke­restek nagy tétel rétiszénát. Eladásra kínáltak 140 tonna rétiszénát 24—26 din., 500 tonna erőtakarmányt 38 din. és 150 tonna tejport 115 din. áron. Kerestek 500 tonna ré­tiszénát 24—26 din., 15 ton­­­na erőtakarmányt (szarvas­­marhának) 38 din. és 3 ton­na tejport 115 din. áron. Eladtak 140 tonna rétiszén I­nát, 15 tonna evő takarmányt­­ és 3 tonna tejport a felkínált árszínvonalon. Eladtak még 35 tonna ke­vert szárazbabot 115—125 dm. áron. MAGYAR SZÓ Vasárnap, 1962. április 1. Vegyipari kiállítás nyílt Krusevácon Tegnap, március 11-én Krusevácon megnyílt a vegyipari termékek és felszerelé­sek első önálló kiállítása, a Vegyipari Ügyviteli Szövetség szervezésében. Az első kiállításon, vagy hivatalos nevén az első vegyipari szalonban a vegyiparon kívül kiállította különleges termékeit a bányaipar és a vegyipari felszereléseket árusí­tó kereskedelmi hálózat is. A kiállítás nem üzleti jellegű, kizárólagos célja az, hogy közelebb hozza egymáshoz a termelő és értékesítő vállalatokat, a nyersanyagbeszerzés, felszerelés, értékesítés stb. terén. Ezért a kiállítással egy időben rendszeres szakmai elő­adásokat, megbeszéléseket tartanak, a vegyipar képviselői megismerkednek a legújabb kísérletek és termelés eredményeivel és a legkorszerűbb vegyipari felszerelésekkel. Jugoszlávia vegyiparának rohamos fejlődése az utóbbi években feltétlenül megkö­­veteli azt, hogy az ipari vállalatok lépést tartsanak a műszaki és technikai újdonságok­kal a világban, másrészt, hogy összehangolják munkájukat a termesztés továbbfejlesz­tésével. Az első kiállításon szép számú kiállító vesz részt. Ezért várható, hogy megfelel célkitűzéseinek, azaz a vegyészek és gazdasági szakemberek tapasztalatcseréje hasznos lesz, és ennek az iparágnak továbbfejlesztését szolgálja. A kruseváci kiállítás különben egyedülálló ilyen rendezvény hazánkban. Március 31-étől április 9-éig lesz nyitva. Krusevác, a kiállítás rendezője Állandóan növekszik a munkaviszonyban lévő nők száma­­-­­ AMI A FELMONDÁSOK MÖGÖTT VAN Két érdekes adatra figyel­tünk fel a noviszádi járás statisztikai hivatalának nem­rég közzétett jelentésében. Az egyik szerint a noviszádi kommunának több mint 150 000 lakosa van, s ennek 44 százaléka van munkavi­szonyban. A munkaviszony­ban lévők száma 1961-ben 11,1 százalékkal növekedett a ta­valyelőttihez képest. A má­sik: állandóan növekszik a munkaviszonyban lévő nők száma, úgyhogy ma a dolgo­zóknak mintegy 32 százaléka nő. Egyre több nő dolgozik az iparban, és a közoktatásban is. Legtöbb nő általában az iparban, a vendéglátóiparban és a kereskedelemben dolgo­zik. Az iparban a munkások­nak 34 százalék­a, a mezőgaz­daságban 19,5, a közlekedés­ben pedig 14,0 százaléka nő. A vendéglátóipar az egyet­len ág, amelyben az alkal­mazottaknak többsége nő — 52 százaléka. Egyes iparágak­ban, példá­ul az építőiparban és a kommunális gazdaság­ban továbbra is legtöbb a fér­fi munkaerő. A mezőgazda­ságban ellenben egyre több nőt alkalmaznak, mint idény­munkást. Az adatok szerint az el­múlt év vége felé növekedett az ideiglenes munkanélküliek száma az 1960 év hasonló idő­szakéhoz képest, egyrészt a természetes , szaporulat foly­tán, másrészt pedig egyre több munkaerő szabadul fel a mezőgazdaságból. Nem u­­tolsósorban ide tartozik az is, hogy az üzemek az új gazda­sági rendszer bevezetése óta igyekeznek csökkenteni a nem elég produktív munka­erőt, és nem egy helyen el­bocsátanak olyanokat is, a­­kik már régóta munkaviszony­ban vannak. Ez azután élénk vitára adott okot az utóbbi időben nemcsak az üzemek­ben, hanem a szakszervezet­ben is. Sokan úgy vélik hogy ne­m helyes elbocsátani azokat, akik már 10—15 éve dolgoznak. A szakszervezet­ben viszont úgy vélik, hogy az ésszerűbb, kifizetődőbb gazdálkodás megköveteli, i­­genis csökkenteni lehet a nem termelő munkaerőt, fel­mondani azoknak, akire nem igyekeztek szakképesítést nyerni. Természetesen itt ü­­gyelnie kell arra, hogy ne tör­ténjenek visszaélés­ek, szemé­lyi leszámolások és alaposabb ere nélkül bocsássanak el e­­gyeseket. Erre elsősorban is az üzemi szakcsoportoknak kell ügyelni. A községi szakszervezeti tanácsban úgy vélik, hogy az ideiglenes munkanélküliek számának gyarapodása külön problémát vet fel, és különös figyelmet követel, minden egyes üzemi munkaviszonyt rendező bizottsági tag részé­ről. Arról van szó ugyanis, hogy a mu­nkaközvetítő hiva­tal mind kevésbé képes ren­dezni ezt a kérdést, jó­részt azért, mert különböző kapcso­latok útján egyre több mun­kás jön a kommunába mun­kát keresni távol eső vidék­ről. (ti) Mil­en Tokin Hosszú és súlyos betegség után, pénteken e tartományi főkórházban meghalt Milan Tokin író. Az elhunytat ün­nepélyes gyászkerete­­s kö­zött búcsúztatták és szállí­tották el Noviszádról, szülő­városába Versecre, s ott te­mették el tegnap délután. Milan Tokin 1009-ben szü­letett, Versecen. Jogi tanul­mányait Beográdban végez­te, s utána különféle beo­­grádi lapok szerkesztőségé­ben dolgozott. Írói pálya­futását a háború előtt kezd­te, mint költő. Több könyve jelent meg, s közülük kü­lönösen a Jovan Sztorija Po­­povicsról írt monográfiája figyelemreméltó. Élete utolsó éveiben Milan Tokin a noviszádi Filozófiai Fakultás könyvtárosa volt.

Next