Magyar Szó, 1963. február (20. évfolyam, 30-57. szám)
1963-02-14 / 43. szám
»МЖС AFItSIZMUSRA — SZABADSÁG A NÉPNEK! ---------------- -• XX. évf. 43. (5641.) szám: boaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaiaaaaaiaataaaaaaaiaataiMi Csütörtök, 1963. febr. 14. ■ • *•! ÁRA 50 DINÁR Sajtónkról és társadalmi fejlődésünk egyes problémáiról Tito elnök beszélgetése az Újságíró Szövetség elnökségi tagjaival A Naža Stampa, a Jugoszláv Újságíró Szövetség sajtószerve kivonatokat közöl Tito elnöknek az Újságíró Szövetség elnökségi tagjaival folytatott beszélgetéséből. Tito elnök február 6-án fogadta Drago Bobicot, Dusan Fortićot, Života Kamperelicet, Nesa Markovszkit, Dragoljub Milivojevicet, Mirko Ostojicet, Aleksandar Petkovicot, Milo Popovićot, Boža Rafajlovićot, Ljubiša Ristovićot, Jože Smolet, Jovan Sčekićet, és Zoran Žujovićot, a Jugoszláv Újságíró Szövetség elnökségének tagjait. A beszélgetésen jelen volt Bogdan Crnobrnja, a köztársasági elnök főtitkára is. A hosszabb beszélgetés során, a feltett kérdésekre válaszolva, Tito elvtárs kifejtette nézeteit sajtónk és általában társadalmi fejlődésünk egyes időszerű problémáiról. A beszélgetés elején Jože Smole, az Újságíró Szövetség elnöke melegen köszönetet mondott Tito elnöknek, hogy eleget tett az Újságíró Szövetség elnöksége kérésének, és fogadta az elnökség tagjait. Azután röviden ismertette Tito elvtárssal a jugoszláv újságírás időszerű problémáit, amelyekről szó lesz az Újságíró Szövetség küszöbönálló értekezletén is. — Teljesen megértem helyzetüket és nehézségeiket — mondotta Tito elnök. Egyetlen pillanatig sem hittem, hogy újságírásunk fogyatékosságai csupán szubjektív jellegűek. Vannak itt objektív nehézségek is. Például a kommercializmus. A lapoknak valamiképpen fenn kell tartaniuk magukat, ez érthető, de a kommercializmussal mindenféle belopakszik a sajtóba. A másik fogyatékosságot, a dolog eszmei részét maguk az újságírók is hangsúlyozzák. Nos, hol a kiút ebből? Úgy gondolom, hogy először is azt kell megvizsgálni, szükséges és célszerű-e ilyen sok különféle hetenként, kéthetenként stb. megjelenő kis lap kiadása. Akárcsak közgazdaságunkban, itt is károsnak mutatkozott a szétforgácsoltság. Ezért nagyobb mértékben kell törekednünk a sajtó integrálására, és bizonyos anyagi könnyítéseket be kell nyújtanunk a sajtónak. Nem mondom, hogy ezzel mindent megoldunk, de a fő lapokat mégis valamiképpen támogatnunk kell. Amikor sajtónkról gondolkodtam, eszembe ötlött az integráció gondolata. Mit jelentene itt az egységesítés? Az eszközök egységesítését, esetleg a különböző kis lapokban szétszórt emberek bizonyos egybegyűjtését, hogy a fő lapokban dolgozzanak. Ez egyébként maguknak az újságíróknak a dolga, ez tudományos és irodalmi téren, de másutt is. Ha szemügyre vesszük, mit és hogyan ír a sajtó belső problémáinkról, láthatjuk, hogy szinte egyetlen újságnál sincsenek olyan újságírók, akik belső életünk egy meghatározott területének szentelték volna magukat, s akik példának okáért elmélyült gazdasági vagy más cikkeket írnának. Ehelyett találomra kiszúrnak egy-egy kérdést, innen erednek aztán a hibák és az ellentmondások. Nem elég egyszerűen leírni mindennapi gyakorlatunkat, hanem elmélyült cikkekkel is segítséget kell nyújtani, például közgazdaságunknak, olyan cikkekkel, amelyekből az emberek meg is tanulhatnak valamit. Lapjainkban azonban nincsen elég közgazdászspecialista, sem kritikus, aki különféle művészeti ágazatoknak vagy egyes kulturális problémáknak szentelné magát. Tudom, hogy ezt nem olyan könnyű és egyszerű megvalósítani, mert tartós erőfeszítést igényel, de már rég hozzá kellett volna látni e kérdés megoldásához. Könnyebben és jobban kitanulmányozzuk a külföldi piacokat, az egyes országok gazdasági szerkezetét és társadalmi-gazdasági fejlődését, különösen az egykori gyarmati országokét, amelyek most vannak fejlődőben, de a többiekét is, amelyekkel jó viszonyban vagyunk. Én például nagyon szívesen olvasnék egy olyan cikket, amelybőllátnám, milyen mértékben növekszik jelenleg a (Folytatása a 2. oldalon) Tito elnök A sajtónak a szocialista viszonyok fejlődését kell szolgálnia S mit kell szolgálnia sajtónknak, napilapjainknak és más újságjainknak? A szocialista ember kialakulását és szocialista viszonyaink fejlődését. Erre a célra kell tehát törekednie. Mi természetesen nem gondolunk valamilyen dirigált sajtóra, arra, hogy minden egyes cikket nekünk itt fönt át kell néznünk. De ahhoz, hogy sajtónk eleget tehessen feladatának, eszmei szempontból magasabb színvonalon kell állnia. Az újságíróknak nagyobb ideológiai képzettségre kell szert tenniük, s az Újságíró Szövetségnek meg kell szerveznie, hogy az újságírók elvégezzék a szükséges iskolákat. Én különben teljesen egyetértek azzal az itt említett véleménnyel, hogy sajtónkban a leggyengébbek a kulturális rovatok. Ezekben mindenféle nézetet találhatunk a művészetről és a kultúra egyéb területeiről, olyan nézeteket is, amelyeknek semmi közük az alkotó tevékenységről való szocialista fölfogáshoz, egy olyan országban, amilyen a miénk. Véleményem szerint tehát sajtónk legfontosabb megoldásra váró problémái anyagi és eszmei természetűek. De emellett vannak szervezetiek is. Arra a kérdésre, hogyan értékelik a belpolitikai és nemzetközi eseményekről szóló írásokat, Tito elvtárs ezt válaszolta: — Olvasom a szerbhorvát szlovén és macedón nyelven megjelenő főbb lapokat, és észrevettem, hogy tele vannak zsúfolva olyasmivel is, aminek ott nem volna helye. Rosszul esett, hogy ez így van a Borbában, a Politikában és más nagy lapokban is. Sajtónkban gyakran többször is közzéteszik mindenféle kétes emberek, Csombék és ehhez hasonlók fényképeit is. Miért kell polgárunknak százszor is ott látnia őket az újságban, s közben szinte sohasem láthatja egy-egy munkás vagy munkaközösség képét? Az efféle fényképek közlésének tágabb jelentősége is lehet. Ha egy-egy munkás vagy munkaközösség megtalálja fényképét az újságban, számára ez óriási serkentés. Ezért ebben a tekintetben változtatásokra van szükség sajtónkban. De nemcsak a forma kedvéért. Ki kell vizsgálni, kik a legkiemelkedőbbek, kik azok, akik tevékenységükkel és más értékes tulajdonságaikkal példaként és serkentésül állíthatók a többi dolgozó és a többi munkaközösség elé. Szem előtt kell tartani, ki a valóban érdemes. Márpedig munkaközösségeinkben vannak emberek, akik csakugyan megérdemlik, hogy figyelmet szenteljenek nekik. Hibázunk, hogy nem fordítunk elegendő figyelmet rájuk. Olykor-olykor igaz, megjutalmazzuk őket, de néha megjutalmazunk olyanokat is, akiket nem kellene, s átsiklunk sok olyan ember fölött, akik igen hasznosak és akiknek nagy érdemeik vannak közösségünkben. így van Az újságírók specializálásáról és a bírálatról Lapszerkesztőségeinkben szükség van olyan emberekre, akik specializálják magukat egyes problémákra, különösen azokra, amelyekkel naponként harcolunk. A külpolitikai problémákat szintén másként kellene megközelíteni. A külföldi tudósításoktól azt várjuk, hogy öszszefüggő képet adjanak egyegy országról, társadalmi szerkezetéről, közgazdasági szerkezetéről. Ez azért is érdekel bennünket, mert hazánk iparosodó ország, és egyre több szükségünk van külföldipiacokra, hogy értékesíthessük termékeinket. A külföldi tudósítók legyenek segítségünkre abban, hogy Jugoszlávia népe és kormánya nagy figyelemmel kíséri Jemen harcát... Tito elnök üzenete Szakinak Jugoszláv-jemeni gazdasági tárgyalások kezdődtek Kairóból jelenti a Tanjug. Dr. Mariján Brecelj, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja, aki jugoszláv kormányküldöttség élén Jemenben tartózkodik, átadta, Szalai tábornoknak, Jemen köztársasági elnökének Tito elnök személyes üzenetét. Szalai tábornok tegnapelőtt délután fogadta a jugoszláv küldöttséget. A fogadáson dr. Mariján Brecelj kijelentette, hogy Jugoszlávia népe és kormánya nagy figyelemmel kíséri Jemen népének és kormányának a szabadságért, a függetlenségért és a gazdasági fejlődésért vívott harcát. Hangsúlyozta, hogy Jugoszlávia minden téren együtt kíván működni Jemennel. Küldöttségünk tegnapelőtt délután megkezdte tárgyalásait a jemeni kormány tagjaival a két ország gazdasági kapcsolatainak rendezéséről. Egyhetes jemeni tartózkodása alatt küldöttségünk kereskedelmi és hajózási egyezményt köt a Jemeni Arab Köztársasággal, valamint szerződést hosszú és rövid lejáratú kölcsönök folyósítására. Hosszú lejáratú kölcsön keretében hazánk részt vesz több ipari objektum építésében. JUGOSZLÁVELLENES ÁLLÁSPONTRA HELYEZKEDETT az amerikai rakodómunkások szakszervezete Bojkottálni akarják hajóinkat New Yorkból jelenti a Tanjug. Az amerikai rakodómunkások szakszervezete, amely közismert Jugoszláviával és más szocialista országokkal szembeni, ellenséges magatartásáról, beavatkozott az adminisztráció hatáskörébe és jogot formál arra, hogy irányítsa az ország külpolitikáját. John Condon, a rakodómunkások szakszervezetének egyik vezetője kijelentette, hogy e szervezet bojkottálni fogja a jugoszláv hajókat, ha nem szüntetik be a kereskedelmet Kubával. John Condon, szó szerint kijelentette: „Bojkottálni fogjuk azokat a hajókat és hajótársaságokat, amelyeknek hajói Kubára szállítanak. Mivel a jugoszláv hajók a jugoszláv kormány tulajdonát képezik, a jugoszláv nagykövetséghez intézett táviratunkban tiltakozunk hajóiknak Kubával való kereskedelme miatt”. A kereskedelem egyenrangú a politikával Mindkettő célja a világbéke megőrzése Janez Stanovnik nyilatkozata a Kereskedelmi Világértekezlet előkészületeiről Belgrádból jelenti a Tanjug. Dr. Janez Stanovnik szövetségi népképviselő, a Ljubljanai Egyetem professzora New Yorkban részt vett a Kereskedelmi Világértekezlet előkészítő bizottságának munkájában. Hazaérkezése után a Tanjug képviselője előtt kijelentette, hogy az értekezlet előkészítése teljes mértékben sikerült, és az elfogadott napirend tükrözi a fejlődő országok lényegbevágó törekvéseit. A bizottság külön sikere, hogy a résztvevők egyhangúlag fogadták el a napirendet. A fejlődő országok célja lényegesen megváltoztatni a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat. Az értekezlet nemcsak a nyersanyag eladásának problémáival foglalkozik majd, hanem követelni fogja az iparilag fejlett országok tartós együttműködését a fejlődő országok iparosítása érdekében. Az előkészítő bizottság munkájának jelentős sikere az is, hogy a résztvevők a nemzetközi gazdasági együttműködésre egészen más szemszögből néztek, mint eddig. Eddig ugyanis a gazdasági együttműködés kereskedelem és segély, továbbá kereskedelem vagy segély változatban jelentkezett. Ezek az országok olyan kereskedelmi kapcsolatokat követelnek, amelyek során a segély, megszűnik önálló tényezőként létezni a rendszeres áruforgalom mellett. A bizottság javasolja a fejlődő és a fejlett országok kereskedelmi kapcsolatainak olyan változatát, amelyben lehetséges a két fél tényleges egyenrangúsága. Ez az egyenrangú kereskedelem éppen segély. A segély tehát nem könyöradomány, hanem egyenrangúság a gazdasági kapcsolatok terén. Stanovnik befejezésül megállapította, hogy a nemzetközi kereskedelem is fontos tényező a béke megőrzésében, és ezért a politikai erő-*feszítéseket összhangba kell hozni a kereskedelem terén történő erőfeszítésekkel. Ma már nem az a kérdés, hogy a politika vagy a kereskedelem fontosabb-e, mert mindkét téren egyformán erőfeszítéseket kell tenni az általános cél, a világbéke megőrzésére. Usztasa bomba egy kanadai templomban A jugoszláv kivándorlók elítélik az esetet New Yorkból jelenti a Tanjug. A Kanadában élő usztasa emigránsok újabb terrorcselekményt hajtottak végre. Gyújtóbombát dobtak egy katolikus templomba, ahová a Torontóban és környékén élő jugoszláv kivándorlók szoktak járni. A robbanás nagy anyagi kárt okozott, emberáldozat nem volt. Az usztasák ezt a merényletet „kommunista elemek” akciójának minősítették, mert sok jugoszláv kivándorló rokonszenvez régi hazájával. A Jedinstvo, a Kanadában megjelenő szerb nyelvű lap az egész első oldalt a Torontóban elkövetett merényletnek szentelte. A merénylet ugyanis nagy elégedetlenséget váltott ki a jugoszláv kivándorlók között. A lap szerint ahhoz egyáltalán nem fér kétség, hogy a merényletet usztasák hajtották végre, mert a világ többi részein már előfordultak hasonló merényletek. A cikkíró megállapítja, hogy ez a merénylet teljesen egyezik a hírhedt usztasa módszerekkel. Emlékeztet a Bonn melletti képviseletünk elleni támadásra, amely alkalmával az usztasák egy jugoszláv állampolgárt is meggyilkoltak. Radhakrishnan köszönete elnökünknek Belgrádból jelenti a Tanjug. Sarvapalli Radhakrishnan, India köztársasági elnöke megköszönte Josip Broz Tito köztársasági elnöknek az India nemzeti ünnepe alkalmából küldött jókívánságokat.