Magyar Szó, 1963. október (20. évfolyam, 270-300. szám)

1963-10-01 / 270. szám

4. oldalKedd, 1963. október 1. MAGYAR Jugoszlávia és Bolívia együttműködése miniden téren eredményekkel Kecsegtet Paz Estenssoro és Tito elnök beszéde a vasárnap esti banketten (Folytatás az 1. oldalról) mi adottságokkal. Ez egy­részt abban nyilatkozik meg, hogy a jugoszláv államot al­kotó népek önként szövetségi államba egyesültek, amely­ben minden nép megőrzi egyediségét, másrészt abban, hogy új, demokratikus gaz­dasági-társadalmi rendet ve­zettek be, amely lehetővé tette az alkotó erő mozgó­sítását és új távlatokat nyi­tott a dolgozók előtt. Az új jugoszláv állam nemzetközi téren, nemzetközi tevékeny­ségében is megőrizte jelleg­zetességeit, vitathatatlan füg­getlenségét. Az ország füg­­­getlen külpolitikája nemcsak azt juttatja kifejezésre, hogy népei hosszú és kitartó harc­cal kivívták függetlenségü­ket hanem azt az eltökélt­ségüket is, hogy ragaszkod-­ nak eszményeikhez, elveik­hez és érdekeikhez, és ezál­tal ez a külpolitika igen je­lentős mértékben hozzájárul a világbékéhez. A békéhez hozzájárulni kötelesség, egyben szükséglet is — mondotta ezután a bo­líviai államfő —, mert a há­ború betiltása kiküszöböli a rettegést, és biztosítja az em­beriség jövendőjét. Ezenkívül a béke megóvása azt jelenti számunkra, és mindazon számára, akik a földgömb óriási fejletlen részén lak­nak, hogy a ma még fegy­verkezési versenyre költött óriási anyagi eszközök fel­szabadulhatnak, és felhasznál­hatók a gazdag országok és az elmaradott éhező országok közötti óriási veszélyes kü­lönbség csökkentésére. Ezért bátorsággal tölt el bennünket, hogy a nemzet­közi színtéren új nyelven kezdenek beszélni azáltal, hogy szerződést kötöttek az atomkísérletek — egyelőre még részleges — betiltásáról. Ez fontos lépés, de még hosz­szú utat kell megtenni. Az emberiség elvárja, hogy a nagy nemzetek vezetői, akik­re óriási felelősség hárul az emberiség életéért és jövő­jéért, újabb lépéseket tesz­nek a már megnyitott úton. A továbbiakban Estensso­­ro elnök hangsúlyozta, hogy Bolíviában régi és erőteljes hagyományai vannak a sza­badságszeretetnek és a tár­sadalmi igazságnak. Ez a hagyomány visszanyúlik az indiánok nagy szabadság­­mozgalmáig, a spanyol ura­lom elleni felszabadító har­cokig, és tetőpontját 1952- ben a nemzeti forradalom győzelme idején érte el. Is­mertette, milyen változások történtek Bolíviában a nem­zeti forradalom győzelme óta, és kifejtette, hogy a la­kosság kétharmadát alkotó parasztok, akik évszázadokig jobbágyként éltek, az agrár­reform révén földhöz jutot­tak. Habár, a lakosság több­sége a földből él, Bolívia legfontosabb gazdasági ága a bányászat, ez­­szolgáltatja a legtöbb devizát gépek, ipa­ri termékek és élelmiszerek behozatalához. A bányászat­­ három nagy részvénytársa­ság kezében összpontosult, ezeknek óriási hatalmuk volt, még az államénál is nagyobb hatalmuk, és az államot az ő érdekeik szol­­gálatába állították. Ezért fel­tétlenül szükséges volt ál­lamosítani a nagy bányavál­lalatokat. Ez politikai célt is szolgált, mert az állam függetlenítette magát a ma­gánérdekektől. Azonban kü­lönféle káros tényezők ha­tására az államosítás nem érte el teljesen gazdasági cél­ját, nevezetesen azt a célt, hogy az ország bányakin­csei az egész ország javára szolgáljanak. Most folyik a harc e káros tényezők ellen, hogy éssze­rűen, kifizetődően aknázhas­suk ki bányakincseinket, az egész ország javára. Estenssoro elnök ezután ismertette a közművelődési téren bekövetkezett mély változásokat, és az általános szavazati jog bevezetésének jelentőségét, ami által a nép többsége bekapcsolódott a politikai életbe. Ezek a változások részben fegyveres erő igénybe vételével követ­keztek be. Az ország fegy­veres ereje ma azonosul a néppel és a fejlődést szol­gálja. A régi rend felszámolása és az új társadalom alapjai­nak lefektetése után Bolí­via erőfeszítései a forradal­mi építő munkára irányul­nak. Az első feladat utakat építeni, és új területeket be­kapcsolni a termelésbe. Fej­lődési terve szerint Bolívia igyekszik növelni az energia­termelést, fokozni az iparo­sítást, és növelni az élel­miszertermelést. Ezután az ország külpoli­tikáját vázolta. — A nem­zetközi politikában elfoglalt független álláspontunk — mondta az elnök — megha­tározott elveken nyugszik, amelyekhez szigorúan ragasz­kodunk. Ezek az elvek a né­m magas kitüntetés átvé­tele után Tito elnök a kö­vetkező beszédben válaszolt Estenssoro ■ bolíviai elnök­nek: Elsősorban­ szeretnék kö­szönetet mondani Excellar­­d­ádnak, kedves meghívásá­ért, hogy látogassunk el ha­zájába, és a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ság népeihez, hozzám, fele­ségemhez és munkatársaim­hoz intézett baráti szavaiért. Mélyen érint bennünket a meleg és szívélyes fogadta­tás, amelyben hazájukban részesülünk.­­ Ezt a szívélyes­séget és figyelmet annak magyarázzuk, hogy Bolívia népe baráti érzelmekkel vi­seltetik a jugoszláv népek iránt. Jugoszlávia mélyreható for­radalmon ment keresztül, hogy utat törjön haladásá­nak és függetlenségének, és ezért az első pillanattól kezdve támogatta a bolíviai forradalmat, s nagy rokon­­szenvvel és érdeklődéssel kí­sérte és kíséri a forradalom által az ország életében ke­letkezett gyökeres változáso­kat, illetőleg a bolíviai for­radalom eszményeinek való­ra váltásában elért ered­ményeket. A bolíviai forra­dalom és Bolívia független politikája folytán kétségtele­nül növekedett országuk sze­repe és tekintélye a világon. Bolívia nagy szabadságsze­rető hagyományai és forra­dalmi tapasztalatai rokon­szenvesek számunkra, jugo­­szlávok számára és minden haladó ember számára az egész világon. Ha egy nép sikerrel végrehajtotta forra­dalmát, akkor megvan hoz­zá az ereje, hogy átvészel­jen minden akadályt a si­keres továbbfejlődés útján. A szocialista Jugoszlávia lehetőségeinek keretében ké­szen áll arra, hogy segítsé­get nyújtson a baráti bolí­viai népnek ezekhez az erő­feszítésekhez. Elnök úr, mi Jugoszláviában rokonszenv­­vel kísérjük azokat az erő­feszítéseket, amelyeket kor­mánya és az egész bolíviai nép tesz gazdasági és szociá­lis haladásáért. A jugoszláv népek jól ismerik és nagy­ra értékelik az ön történel­mek önrendelkezése, a be nem avatkozás és minden ember egyenjogúsága. Ezért mi szüntelenül támogatjuk a függetlenségükért és a gyarmaturalmi rendszer ma­radványainak kiküszöbölésé­ért harcoló népeket és tisz­teletben tartjuk más orszá­gok népeinek akaratát, hogy saját maguk határozzanak sorsukról. Ezért határozot­tan ellenezzük a faji meg­különböztetés minden form­á­ját. A bolíviai elnök beszédét a következő szavakkal fejezte be: Az országainkat elválasz­tó nagy távolság és rendsze­reink különbözősége nem csökkenti a hasonlóságot Ju­goszlávia és Bolívia között. Elkerülhetetlenül jelentős hasonlóságnak kell lenni két olyan nép között, amely tör­ténelmében szüntelenül har­col, és amelynek nagy tár­latai vannak. Ezért Bolívia népe és kormánya — a nép hű tolmácsa — meleg rokon­szenvét fejezi ki a nemes jugoszláv nép iránt, és nagy örömmel fogadják felvátágo­sult vezetőjét, Josip Broz Ti­to marsallt abban a remény­ben, hogy ez a rövid láto­gatás is elősegíti a két nép kapcsolatainak erősödését és kölcsönös megismerését, mi szerepét a bányászok és parasztok forradalmi útjá­nak előkészítésében és az ország haladásáért és füg­getlenségéért vívott harcban. Mi­­ már sok év óta nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy felépítsük gazdaságun­kat, és emeljük népünk életszínvonalát. Eddig elért eredményeink és nagyará­nyú­­gazdasági fejlődésünk igazolták, hogy sok év­, po­litikánk, az iparosítás és a mezőgazdaság korszerűsíté­sét szorgalmazó politikánk , volt a legjobb út arra, hogy kilábaljunk az elmaradott­ságból. Az, hogy forradalmunkban egységes népi mozgalmat te­remtettünk, és helyesen meg­oldottuk a nemzeti kérdést, lehetővé tette, hogy viszony­lag rövid idő alatt újjáépít­sük a feldúlt országot, és hoz­zálássunk a további építő munkához. A társadalmi vi­szonyok megváltoztatása és a szocializmus építése végett a mi adottságainkban többek között államosítani kellett az ipart és az ország alapvető javait, s végre kellett hajta­ni az agrárreformot. Ahogy erősödött népeink egysége és a dolgozóknak, a közösség ér­dekeiről való tudata, a köz­ponti állami szervek admi­nisztratív igazgatásáról, a­­mely az első években szük­ségszerű volt, fokozatosan át­tértünk a decentralizálásra és az önigazgatás széles körű for­máinak fejlesztésére. A ter­melőeszközök társadalmi tu­lajdonának és a nép politi­kai hatalmának adottságai­ban a munkás-önigazgatás és a társadalmi önigazgatás le­hetővé tette a közvetlen ter­melőknek, hogy a gazdasági és a társadalmi továbbfejlő­dés legfelelősebb hordozói le­gyenek, egyre nagyobb mér­­­­tékben és egyre közvetleneb­bül döntsenek munkájuk e­­redményéről, munkaközössé­gük és az egész gazdaság ér­dekeiről. Arra törekedtünk, hogy a társadalmi ellenőrzés és a közösség általi tervsze­rű irányítás fenntartásával minél jobban összehangoljuk a közösség érdekeit az egyé­ni érdekkel. Ezáltal a mun­kásönigazgatás és a társadal­mi önigazgatás óriási erőket szabadított fel, és kifejlesz­tette dolgozóink alkotó kez­deményezését. Az a célunk, hogy a szoci­alista fejlődésben minél sza­badabb és humánusabb vi­szonyokat teremtsünk az em­berek között. Társadalmi fejlődésünk rö­vid ismertetésével egyúttal azt a meggyőződésünket kí­vánom kifejezésre juttatni, hogy minden országnak sa­játos fejlődési útja van. Vé­leményem szerint mindenki a legjobban tudja, hogy saját házában mit és hogyan kell csinálnia. Eddigi gazdasági sikereink már bizonyos mértékben le­hetővé tették számunkra, hogy ipari felszerelés beszer­zésére szolgáló hitelek folyó­sításával, beruházásokkal, gazdasági együttműködéssel és ipari kooperációval, mű­szaki segítséggel és káderek­kel elősegítsük a kevésbé fej­lett országok fejlődését. Po­litikánk azon nyugszik, hogy nemcsak saját érdekeinket vesszük figyelembe, hanem a szerződő fél érdekeit is, vagyis az ipari kooperáció o­­lyan formáira kötünk szer­ződést, amelyek elősegítik a hazai káderek és a hazai ipar fejlődését, úgyhogy ezek a ká­derek minél előbb teljesen át­vehetik az illető létesítmé­nyeket. Mindig azon a véleményen voltunk, hogy a fejlődő or­szágok nemzetközi pénzelése a mainál kedvezőbb feltéte­lekkel és nagyobb mértékben korunknak nemcsak szükség­lete, hanem szüségszerűsége is. Ha ez a nemzetközi pén­zelés elsősorban a fejlődő or­szágok gyorsabb gazdasági és ipari önállósulására fordít gondot, akkor nemcsak az il­lető országok gazdasági ha­ladását szolgálja, hanem egyúttal bővíti lehetőségüket is, hogy egyenjogúan részt ve­gyenek a nemzetközi életben, ami végső fokon a­ nagyon fej­lett országoknak is hasznára válik, és a nemzetközi hely­zet szilárdságának elengedhe­tetlen feltétele. A nemzetközi helyzetre ki­térve Tito elnök azt mondot­ta, hogy javul a légkör, és a három atomhatalom között megkötött szerződés, amely­hez sok más ország is csatla­kozott, ezenkívül az utóbbi időben bekövetkezett más é­­rintkezések azt a reményt kel­tik, hogy a kormányok és az államférfiak tovább munkál­kodnak a nemzetközi problé­mák megoldásán. Mi ismerjük Bolívia ezek­kel a problémákkal kapcsola­tos álláspontját, és ismerjük elnök úr, az ön szerepét az öt la­tin-amerikai ország el­nöke nyilatkozatának megho­zatalában. Ebben a nyilatko­zatban Latin-Amerikát atom­mentes övezetnek nyilvánít­ják, és Jugoszláviában mi ezt őszintén üdvözöltük. Jugoszlávia mint szocialis­­ta és el nem kötelezett ország kitartóan küzd a nemzetközi problémák békés úton való megoldásáért. Mi nagyra be­csüljük azokat a jelentős erő­feszítéseket, melyeket e cél­ból Bolívia és ön, elnök úr, a béke kimagasló előharco­­sa tesz. Azonban a békés ko­­egzisztencia politikája nem merül ki a háborús ve­szély kiküszöbölésére­­ irányu­ló erőfeszítésekben. Vélemé­nyünk szerint ez a politika megkívánja, hogy fokozzuk a nemzetközi együttműködést, amely lehetővé teszi a világ politikai, gazdasági és társa­dalmi haladását. Ezért mi, akárcsak Bolívia, nagy jelen­tőséget tulajdonítunk azok­nak a törekvéseknek, ame­lyek a fejlett országok és a fej­lődő országok közötti különb­ségek eltüntetésére irányul­nak. Csatlakozunk sok más ország erőfeszítéseihez, ame­lyek arra irányulnak, hogy a nemzetközi cseréből kiküszö­bölődjenek a hátrányos meg­különböztetés különféle for­mái, amelyek éppen a fejlő­dő országokat sújtják a leg­erősebben. Hasonlóképpen szükségesnek tartjuk, hogy a nemzetközi gazdasági szerve­zetek jobban hozzáidomulja­nak a fejlődő országok szük­ségleteihez. Ezért Jugoszlávia nagy je­lentőséget tulajdonít az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési ér­tekezletének, amelynek véle­ménye szerint, konkrét meg­oldásokat kell javasolnia a világgazdaság néhány legsür­getőbb problémájára. Mindezeknek és más nem­zetközi problémáknak meg­oldásában nagy jelentőséget tulajdonítunk az Egyesült Nemzetek Szervezetének, és arra törekszünk, hogy előse­gítsük az ENSZ Alapokmá­nyában foglalt békés elvek és célok érvényesülését. Habár országaink kapcso­lata nem régi keletű, min­dig barátság és kölcsönös megértés hatotta át. Főkép­pen az utóbbi időben fejlő­dött kedvezően, a kölcsönös véleménycsere, a látogatá­sok és a különböző téren való együttműködés erősö­dése folytán. Azonban még mindig vannak nem eléggé felhasznált lehetőségek en­nek az együttműködésnek a fejlesztésére. Véleményünk szerint fő­képpen Bolívia és Jugoszláá­­ia gazdasági együttműkö­désének erősítése kívánatos. Bizonyos eredmények már vannak ugyan, de folyamat­ban levő megbeszéléseink és a közösen előirányzott in­tézkedések erőteljes serken­tést fognak adni ebben az irányban. Hasonlóképpen igyekszünk még jobban növelni a mű­szaki és tudományos tapasz­talatcserét, a kulturális és művészeti együttműködést, ami kölcsönösen előnyös lesz. Tito elnök ezután megkö­szönte a magas kitüntetést, és Estenssoro elnök felesége egészségére, Bolívia népének haladására. Bolívia és Jugo­szlávia barátságára és a vi­lágbékére ürítette poharát. A JUGOSZLÁV Államférfiak kitüntetése A bankett után Victor Paz Estenssoro, Bolívia köztársa­sági elnöke ünnepi fogadást rendezett Tito elnök és fele­sége tiszteletére. Jelen vol­tak Tito elnök kíséretének összes tagjai, a bolíviai kor­mány és kongresszus tagjai, a hadsereg parancsnokai, a helyi hatóságok képviselői, Bolívia kiemelkedő társadal­mi és közéleti munkásai. A fogadáson Vellarde kül­ügyminiszter a köztársasági elnök nevében magas kitün­tetést adott át a jugoszláv államférfiaknak. Az Andesi Sasrend nagykeresztjével tüntette ki az államelnök Mijalko, Todorovicot, Bog­dan Crnobrnját, Sloven Smodlakát. Magas kitünte­tést kaptak ezenkívül Casule nagykövet, Rukavina tábor­nok, Tomo Gránfil, Babic és Božović tábornokok és Tito elnök kíséretének többi tag­ja. Vellarde külügyminiszter megmagyarázta a rendjel ér­telmét. Megmagyarázta, hogy a sas nagy magasságokban él, nem tűri a rabságot, s Bolívia népét, a bolíviai nép szabadságszeretetét és füg­getlenségét jelképezi. Ugyan­ezek a tulajdonságok jellem­zik a jugoszláv népet is, mint ahogy azt történelmének leg­súlyosabb pillanataiban hő­sies harcával bebizonyította. A továbbiakban Vellarde külügyminiszter elmondta, hogy amikor részt vett az el nem kötelezett orzágok bel­grádi értekezletén, meggyő­ződött arról, hogy Jugoszlá­via népei őszinte szeretettel viseltetnek Bolívia népe iránt, ismerik: nemzeti forra­dalmának vívmányait szabad­ságszeretet, a szociális igaz­sághoz való ragaszkodását — és ez mind a két nép közös vonása. Ennek tulajdonítha­tó, hogy Jugoszlávia és Bo­lívia már olyan sokszor egy fronton harcolt a békéért és a béke megszilárdításáért. Hangsúlyozta, hogy a fejlet­len országoknak még igen sok megoldatlan gazdasági és politikai problémájuk van, és Jugoszlávia és Bolívia őszinte együttműködésükkel elősegítik majd ezeknek a problémáknak a megoldását. Tito elnök beszéde LEGÚJABB A LEGÚJABB DEAN RUSK ÉS A BOLGÁR KÜLÜGYMINISZTER MEGBESZÉLÉSEI New Yorkból jelenti az AFP. Dean Rusk, amerikai kül­ügyminiszter tegnap este az ENSZ székhelyén fogadta I­­van Basev bolgár külügymi­nisztert. A két ország együtt­működése bővítésének lehe­tőségeiről tárgyaltak. Mészöly, Nógrádi, Palotai, csatárok: Sándor, Göröcs, Al­bert, Tichy, Fenyvesi, Rákosi és Machos. Baróti Lajos a holnap dél­utáni budafoki edzőmérkőzés után jelöli ki a végleges csa­patot, amely Belgrádban ok­tóber 6-án Jugoszlávia ellen játszik. KIJELÖLTÉK A MAGYAR LABDARÚGÓ-VÁLOGATOTT KERETÉT Baróti Lajos, magyar szö­vetségi kapitány alapos ta­nácskozást folytatott az NB csapatok edzőivel a játéko­sok formájáról és egészségi állapotáról, majd kijelölte azt a 16 játékost, akik részt vesznek az előkészületeken. Novák, Mátrai és Solymosi sérülés miatt kimaradt a keretből. A válogatott keret tagjai: kapusok: Szentmihályi és I­-­ka, hátvédek: Sóvári, Maro­si, Sárosi, fedezetek: Nagy, SAKK JUGOSZLÁVIA MÁSODIK A második női sakkolim­pia VIII. fordulójának ered­ményei: Nyugat-Németország —Bulgária 0,5:0,5 (1), Mona­co—Magyarország 0:1 (1), Lengyelország—Kelet-Német­ország 0:1 (1), ■ Mongólia— Jugoszlávia 0:0 (2), USA— Ausztria 1,5:0,5. A táblázat: Szovjetunió 15, Jugoszlávia 12 (2), Hollan­dia 10,5, USA 9,5 (—), Kelet Németország 8,5 (1­), Len­gyelország 8 (1) pont stb.

Next