Magyar Szó, 1963. október (20. évfolyam, 270-300. szám)
1963-10-01 / 270. szám
4. oldalKedd, 1963. október 1. MAGYAR Jugoszlávia és Bolívia együttműködése miniden téren eredményekkel Kecsegtet Paz Estenssoro és Tito elnök beszéde a vasárnap esti banketten (Folytatás az 1. oldalról) mi adottságokkal. Ez egyrészt abban nyilatkozik meg, hogy a jugoszláv államot alkotó népek önként szövetségi államba egyesültek, amelyben minden nép megőrzi egyediségét, másrészt abban, hogy új, demokratikus gazdasági-társadalmi rendet vezettek be, amely lehetővé tette az alkotó erő mozgósítását és új távlatokat nyitott a dolgozók előtt. Az új jugoszláv állam nemzetközi téren, nemzetközi tevékenységében is megőrizte jellegzetességeit, vitathatatlan függetlenségét. Az ország független külpolitikája nemcsak azt juttatja kifejezésre, hogy népei hosszú és kitartó harccal kivívták függetlenségüket hanem azt az eltökéltségüket is, hogy ragaszkod- nak eszményeikhez, elveikhez és érdekeikhez, és ezáltal ez a külpolitika igen jelentős mértékben hozzájárul a világbékéhez. A békéhez hozzájárulni kötelesség, egyben szükséglet is — mondotta ezután a bolíviai államfő —, mert a háború betiltása kiküszöböli a rettegést, és biztosítja az emberiség jövendőjét. Ezenkívül a béke megóvása azt jelenti számunkra, és mindazon számára, akik a földgömb óriási fejletlen részén laknak, hogy a ma még fegyverkezési versenyre költött óriási anyagi eszközök felszabadulhatnak, és felhasználhatók a gazdag országok és az elmaradott éhező országok közötti óriási veszélyes különbség csökkentésére. Ezért bátorsággal tölt el bennünket, hogy a nemzetközi színtéren új nyelven kezdenek beszélni azáltal, hogy szerződést kötöttek az atomkísérletek — egyelőre még részleges — betiltásáról. Ez fontos lépés, de még hoszszú utat kell megtenni. Az emberiség elvárja, hogy a nagy nemzetek vezetői, akikre óriási felelősség hárul az emberiség életéért és jövőjéért, újabb lépéseket tesznek a már megnyitott úton. A továbbiakban Estenssoro elnök hangsúlyozta, hogy Bolíviában régi és erőteljes hagyományai vannak a szabadságszeretetnek és a társadalmi igazságnak. Ez a hagyomány visszanyúlik az indiánok nagy szabadságmozgalmáig, a spanyol uralom elleni felszabadító harcokig, és tetőpontját 1952- ben a nemzeti forradalom győzelme idején érte el. Ismertette, milyen változások történtek Bolíviában a nemzeti forradalom győzelme óta, és kifejtette, hogy a lakosság kétharmadát alkotó parasztok, akik évszázadokig jobbágyként éltek, az agrárreform révén földhöz jutottak. Habár, a lakosság többsége a földből él, Bolívia legfontosabb gazdasági ága a bányászat, ezszolgáltatja a legtöbb devizát gépek, ipari termékek és élelmiszerek behozatalához. A bányászat három nagy részvénytársaság kezében összpontosult, ezeknek óriási hatalmuk volt, még az államénál is nagyobb hatalmuk, és az államot az ő érdekeik szolgálatába állították. Ezért feltétlenül szükséges volt államosítani a nagy bányavállalatokat. Ez politikai célt is szolgált, mert az állam függetlenítette magát a magánérdekektől. Azonban különféle káros tényezők hatására az államosítás nem érte el teljesen gazdasági célját, nevezetesen azt a célt, hogy az ország bányakincsei az egész ország javára szolgáljanak. Most folyik a harc e káros tényezők ellen, hogy ésszerűen, kifizetődően aknázhassuk ki bányakincseinket, az egész ország javára. Estenssoro elnök ezután ismertette a közművelődési téren bekövetkezett mély változásokat, és az általános szavazati jog bevezetésének jelentőségét, ami által a nép többsége bekapcsolódott a politikai életbe. Ezek a változások részben fegyveres erő igénybe vételével következtek be. Az ország fegyveres ereje ma azonosul a néppel és a fejlődést szolgálja. A régi rend felszámolása és az új társadalom alapjainak lefektetése után Bolívia erőfeszítései a forradalmi építő munkára irányulnak. Az első feladat utakat építeni, és új területeket bekapcsolni a termelésbe. Fejlődési terve szerint Bolívia igyekszik növelni az energiatermelést, fokozni az iparosítást, és növelni az élelmiszertermelést. Ezután az ország külpolitikáját vázolta. — A nemzetközi politikában elfoglalt független álláspontunk — mondta az elnök — meghatározott elveken nyugszik, amelyekhez szigorúan ragaszkodunk. Ezek az elvek a ném magas kitüntetés átvétele után Tito elnök a következő beszédben válaszolt Estenssoro ■ bolíviai elnöknek: Elsősorban szeretnék köszönetet mondani Excellardádnak, kedves meghívásáért, hogy látogassunk el hazájába, és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság népeihez, hozzám, feleségemhez és munkatársaimhoz intézett baráti szavaiért. Mélyen érint bennünket a meleg és szívélyes fogadtatás, amelyben hazájukban részesülünk. Ezt a szívélyességet és figyelmet annak magyarázzuk, hogy Bolívia népe baráti érzelmekkel viseltetik a jugoszláv népek iránt. Jugoszlávia mélyreható forradalmon ment keresztül, hogy utat törjön haladásának és függetlenségének, és ezért az első pillanattól kezdve támogatta a bolíviai forradalmat, s nagy rokonszenvvel és érdeklődéssel kísérte és kíséri a forradalom által az ország életében keletkezett gyökeres változásokat, illetőleg a bolíviai forradalom eszményeinek valóra váltásában elért eredményeket. A bolíviai forradalom és Bolívia független politikája folytán kétségtelenül növekedett országuk szerepe és tekintélye a világon. Bolívia nagy szabadságszerető hagyományai és forradalmi tapasztalatai rokonszenvesek számunkra, jugoszlávok számára és minden haladó ember számára az egész világon. Ha egy nép sikerrel végrehajtotta forradalmát, akkor megvan hozzá az ereje, hogy átvészeljen minden akadályt a sikeres továbbfejlődés útján. A szocialista Jugoszlávia lehetőségeinek keretében készen áll arra, hogy segítséget nyújtson a baráti bolíviai népnek ezekhez az erőfeszítésekhez. Elnök úr, mi Jugoszláviában rokonszenvvel kísérjük azokat az erőfeszítéseket, amelyeket kormánya és az egész bolíviai nép tesz gazdasági és szociális haladásáért. A jugoszláv népek jól ismerik és nagyra értékelik az ön történelmek önrendelkezése, a be nem avatkozás és minden ember egyenjogúsága. Ezért mi szüntelenül támogatjuk a függetlenségükért és a gyarmaturalmi rendszer maradványainak kiküszöböléséért harcoló népeket és tiszteletben tartjuk más országok népeinek akaratát, hogy saját maguk határozzanak sorsukról. Ezért határozottan ellenezzük a faji megkülönböztetés minden formáját. A bolíviai elnök beszédét a következő szavakkal fejezte be: Az országainkat elválasztó nagy távolság és rendszereink különbözősége nem csökkenti a hasonlóságot Jugoszlávia és Bolívia között. Elkerülhetetlenül jelentős hasonlóságnak kell lenni két olyan nép között, amely történelmében szüntelenül harcol, és amelynek nagy tárlatai vannak. Ezért Bolívia népe és kormánya — a nép hű tolmácsa — meleg rokonszenvét fejezi ki a nemes jugoszláv nép iránt, és nagy örömmel fogadják felvátágosult vezetőjét, Josip Broz Tito marsallt abban a reményben, hogy ez a rövid látogatás is elősegíti a két nép kapcsolatainak erősödését és kölcsönös megismerését, mi szerepét a bányászok és parasztok forradalmi útjának előkészítésében és az ország haladásáért és függetlenségéért vívott harcban. Mi már sok év óta nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy felépítsük gazdaságunkat, és emeljük népünk életszínvonalát. Eddig elért eredményeink és nagyarányúgazdasági fejlődésünk igazolták, hogy sok év, politikánk, az iparosítás és a mezőgazdaság korszerűsítését szorgalmazó politikánk , volt a legjobb út arra, hogy kilábaljunk az elmaradottságból. Az, hogy forradalmunkban egységes népi mozgalmat teremtettünk, és helyesen megoldottuk a nemzeti kérdést, lehetővé tette, hogy viszonylag rövid idő alatt újjáépítsük a feldúlt országot, és hozzálássunk a további építő munkához. A társadalmi viszonyok megváltoztatása és a szocializmus építése végett a mi adottságainkban többek között államosítani kellett az ipart és az ország alapvető javait, s végre kellett hajtani az agrárreformot. Ahogy erősödött népeink egysége és a dolgozóknak, a közösség érdekeiről való tudata, a központi állami szervek adminisztratív igazgatásáról, amely az első években szükségszerű volt, fokozatosan áttértünk a decentralizálásra és az önigazgatás széles körű formáinak fejlesztésére. A termelőeszközök társadalmi tulajdonának és a nép politikai hatalmának adottságaiban a munkás-önigazgatás és a társadalmi önigazgatás lehetővé tette a közvetlen termelőknek, hogy a gazdasági és a társadalmi továbbfejlődés legfelelősebb hordozói legyenek, egyre nagyobb mértékben és egyre közvetlenebbül döntsenek munkájuk eredményéről, munkaközösségük és az egész gazdaság érdekeiről. Arra törekedtünk, hogy a társadalmi ellenőrzés és a közösség általi tervszerű irányítás fenntartásával minél jobban összehangoljuk a közösség érdekeit az egyéni érdekkel. Ezáltal a munkásönigazgatás és a társadalmi önigazgatás óriási erőket szabadított fel, és kifejlesztette dolgozóink alkotó kezdeményezését. Az a célunk, hogy a szocialista fejlődésben minél szabadabb és humánusabb viszonyokat teremtsünk az emberek között. Társadalmi fejlődésünk rövid ismertetésével egyúttal azt a meggyőződésünket kívánom kifejezésre juttatni, hogy minden országnak sajátos fejlődési útja van. Véleményem szerint mindenki a legjobban tudja, hogy saját házában mit és hogyan kell csinálnia. Eddigi gazdasági sikereink már bizonyos mértékben lehetővé tették számunkra, hogy ipari felszerelés beszerzésére szolgáló hitelek folyósításával, beruházásokkal, gazdasági együttműködéssel és ipari kooperációval, műszaki segítséggel és káderekkel elősegítsük a kevésbé fejlett országok fejlődését. Politikánk azon nyugszik, hogy nemcsak saját érdekeinket vesszük figyelembe, hanem a szerződő fél érdekeit is, vagyis az ipari kooperáció olyan formáira kötünk szerződést, amelyek elősegítik a hazai káderek és a hazai ipar fejlődését, úgyhogy ezek a káderek minél előbb teljesen átvehetik az illető létesítményeket. Mindig azon a véleményen voltunk, hogy a fejlődő országok nemzetközi pénzelése a mainál kedvezőbb feltételekkel és nagyobb mértékben korunknak nemcsak szükséglete, hanem szüségszerűsége is. Ha ez a nemzetközi pénzelés elsősorban a fejlődő országok gyorsabb gazdasági és ipari önállósulására fordít gondot, akkor nemcsak az illető országok gazdasági haladását szolgálja, hanem egyúttal bővíti lehetőségüket is, hogy egyenjogúan részt vegyenek a nemzetközi életben, ami végső fokon a nagyon fejlett országoknak is hasznára válik, és a nemzetközi helyzet szilárdságának elengedhetetlen feltétele. A nemzetközi helyzetre kitérve Tito elnök azt mondotta, hogy javul a légkör, és a három atomhatalom között megkötött szerződés, amelyhez sok más ország is csatlakozott, ezenkívül az utóbbi időben bekövetkezett más érintkezések azt a reményt keltik, hogy a kormányok és az államférfiak tovább munkálkodnak a nemzetközi problémák megoldásán. Mi ismerjük Bolívia ezekkel a problémákkal kapcsolatos álláspontját, és ismerjük elnök úr, az ön szerepét az öt latin-amerikai ország elnöke nyilatkozatának meghozatalában. Ebben a nyilatkozatban Latin-Amerikát atommentes övezetnek nyilvánítják, és Jugoszláviában mi ezt őszintén üdvözöltük. Jugoszlávia mint szocialista és el nem kötelezett ország kitartóan küzd a nemzetközi problémák békés úton való megoldásáért. Mi nagyra becsüljük azokat a jelentős erőfeszítéseket, melyeket e célból Bolívia és ön, elnök úr, a béke kimagasló előharcosa tesz. Azonban a békés koegzisztencia politikája nem merül ki a háborús veszély kiküszöbölésére irányuló erőfeszítésekben. Véleményünk szerint ez a politika megkívánja, hogy fokozzuk a nemzetközi együttműködést, amely lehetővé teszi a világ politikai, gazdasági és társadalmi haladását. Ezért mi, akárcsak Bolívia, nagy jelentőséget tulajdonítunk azoknak a törekvéseknek, amelyek a fejlett országok és a fejlődő országok közötti különbségek eltüntetésére irányulnak. Csatlakozunk sok más ország erőfeszítéseihez, amelyek arra irányulnak, hogy a nemzetközi cseréből kiküszöbölődjenek a hátrányos megkülönböztetés különféle formái, amelyek éppen a fejlődő országokat sújtják a legerősebben. Hasonlóképpen szükségesnek tartjuk, hogy a nemzetközi gazdasági szervezetek jobban hozzáidomuljanak a fejlődő országok szükségleteihez. Ezért Jugoszlávia nagy jelentőséget tulajdonít az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési értekezletének, amelynek véleménye szerint, konkrét megoldásokat kell javasolnia a világgazdaság néhány legsürgetőbb problémájára. Mindezeknek és más nemzetközi problémáknak megoldásában nagy jelentőséget tulajdonítunk az Egyesült Nemzetek Szervezetének, és arra törekszünk, hogy elősegítsük az ENSZ Alapokmányában foglalt békés elvek és célok érvényesülését. Habár országaink kapcsolata nem régi keletű, mindig barátság és kölcsönös megértés hatotta át. Főképpen az utóbbi időben fejlődött kedvezően, a kölcsönös véleménycsere, a látogatások és a különböző téren való együttműködés erősödése folytán. Azonban még mindig vannak nem eléggé felhasznált lehetőségek ennek az együttműködésnek a fejlesztésére. Véleményünk szerint főképpen Bolívia és Jugoszlááia gazdasági együttműködésének erősítése kívánatos. Bizonyos eredmények már vannak ugyan, de folyamatban levő megbeszéléseink és a közösen előirányzott intézkedések erőteljes serkentést fognak adni ebben az irányban. Hasonlóképpen igyekszünk még jobban növelni a műszaki és tudományos tapasztalatcserét, a kulturális és művészeti együttműködést, ami kölcsönösen előnyös lesz. Tito elnök ezután megköszönte a magas kitüntetést, és Estenssoro elnök felesége egészségére, Bolívia népének haladására. Bolívia és Jugoszlávia barátságára és a világbékére ürítette poharát. A JUGOSZLÁV Államférfiak kitüntetése A bankett után Victor Paz Estenssoro, Bolívia köztársasági elnöke ünnepi fogadást rendezett Tito elnök és felesége tiszteletére. Jelen voltak Tito elnök kíséretének összes tagjai, a bolíviai kormány és kongresszus tagjai, a hadsereg parancsnokai, a helyi hatóságok képviselői, Bolívia kiemelkedő társadalmi és közéleti munkásai. A fogadáson Vellarde külügyminiszter a köztársasági elnök nevében magas kitüntetést adott át a jugoszláv államférfiaknak. Az Andesi Sasrend nagykeresztjével tüntette ki az államelnök Mijalko, Todorovicot, Bogdan Crnobrnját, Sloven Smodlakát. Magas kitüntetést kaptak ezenkívül Casule nagykövet, Rukavina tábornok, Tomo Gránfil, Babic és Božović tábornokok és Tito elnök kíséretének többi tagja. Vellarde külügyminiszter megmagyarázta a rendjel értelmét. Megmagyarázta, hogy a sas nagy magasságokban él, nem tűri a rabságot, s Bolívia népét, a bolíviai nép szabadságszeretetét és függetlenségét jelképezi. Ugyanezek a tulajdonságok jellemzik a jugoszláv népet is, mint ahogy azt történelmének legsúlyosabb pillanataiban hősies harcával bebizonyította. A továbbiakban Vellarde külügyminiszter elmondta, hogy amikor részt vett az el nem kötelezett orzágok belgrádi értekezletén, meggyőződött arról, hogy Jugoszlávia népei őszinte szeretettel viseltetnek Bolívia népe iránt, ismerik: nemzeti forradalmának vívmányait szabadságszeretet, a szociális igazsághoz való ragaszkodását — és ez mind a két nép közös vonása. Ennek tulajdonítható, hogy Jugoszlávia és Bolívia már olyan sokszor egy fronton harcolt a békéért és a béke megszilárdításáért. Hangsúlyozta, hogy a fejletlen országoknak még igen sok megoldatlan gazdasági és politikai problémájuk van, és Jugoszlávia és Bolívia őszinte együttműködésükkel elősegítik majd ezeknek a problémáknak a megoldását. Tito elnök beszéde LEGÚJABB A LEGÚJABB DEAN RUSK ÉS A BOLGÁR KÜLÜGYMINISZTER MEGBESZÉLÉSEI New Yorkból jelenti az AFP. Dean Rusk, amerikai külügyminiszter tegnap este az ENSZ székhelyén fogadta Ivan Basev bolgár külügyminisztert. A két ország együttműködése bővítésének lehetőségeiről tárgyaltak. Mészöly, Nógrádi, Palotai, csatárok: Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi, Rákosi és Machos. Baróti Lajos a holnap délutáni budafoki edzőmérkőzés után jelöli ki a végleges csapatot, amely Belgrádban október 6-án Jugoszlávia ellen játszik. KIJELÖLTÉK A MAGYAR LABDARÚGÓ-VÁLOGATOTT KERETÉT Baróti Lajos, magyar szövetségi kapitány alapos tanácskozást folytatott az NB csapatok edzőivel a játékosok formájáról és egészségi állapotáról, majd kijelölte azt a 16 játékost, akik részt vesznek az előkészületeken. Novák, Mátrai és Solymosi sérülés miatt kimaradt a keretből. A válogatott keret tagjai: kapusok: Szentmihályi és I-ka, hátvédek: Sóvári, Marosi, Sárosi, fedezetek: Nagy, SAKK JUGOSZLÁVIA MÁSODIK A második női sakkolimpia VIII. fordulójának eredményei: Nyugat-Németország —Bulgária 0,5:0,5 (1), Monaco—Magyarország 0:1 (1), Lengyelország—Kelet-Németország 0:1 (1), ■ Mongólia— Jugoszlávia 0:0 (2), USA— Ausztria 1,5:0,5. A táblázat: Szovjetunió 15, Jugoszlávia 12 (2), Hollandia 10,5, USA 9,5 (—), Kelet Németország 8,5 (1), Lengyelország 8 (1) pont stb.