Magyar Szó, 1963. november (20. évfolyam, 301-329. szám)
1963-11-01 / 301. szám
Péntek, 1963. november , MAGYAR SZÓ A kulturális munka is alkotó része a termelésnek Topolyán tegnap a község kulturális életéről tárgyaltak a KSZ községi vezetőségének bővített ülésén Szinte anekdotaszerűen emlegetjük azt a jó néhány évvel ezelőtt megtörtént esetet, amikor egy jelentős gyülekezeten, komoly gazdasági kérdéseket tárgyalva, a párttitkár minden bevezető és átmenet nélkül leállította a vitázót, és megkérdezte: — Mondd, mikor voltál moziban, színházban? A gazdasági kérdésekhez komolyan értő ember egy pillanatra meghökkent, talán az összefüggést kereste, elnémult, és csak kisvártatva válaszolt: — Régen, nagyon régen, nem is emlékszem, mikor. Ipacs József a topolyai KSZ községi vezetőségének tegnapi bővített ülésén azárószóban mondta el okulásként és figyelmeztetésként azt, hogy az idén a község felszabadulása évfordulójának tiszteletére rendezett színházi előadást (Krleza Lédáját) csak negyedház nézte végig. A község 28 orvosa közül csak egy volt jelen. A politikai-társadalmi és gazdasági vezetők és a tanügyi munkások közül alig jelentek meg néhányan. Ehhez hozzáfűzhetjük: emlékezzünk vissza bármelyik háború előtti kultúrrendezvényre. Az akkori községi elöljárókat rendszerint ott láttuk a rendezvényeken, mégpedig az első sorokban. Ha másért nem, hát illendőségből megjelentek, meg azért, mert jónak, és szükségesnek tartották. Ipacs József elvtárs: — Értelmiségünk, haladó nézetű embereink hogyan vallhatják magukat fölvilágosult kultúrmunkásoknak, ha nem járnak színházba, moziba, hangversenyre, képzőművészeti kiállításra, a könyvtárba. Márpedig Topolyán is kevés embert látunk ilyen rendezvényeken, és mind kevesebb azoknak a száma is, akik részt vesznek valamilyen kulturális tevékenységben. Hogyan viszonyulunk a kulturális élethez, a munkához? Sokszor talán még az illendőségről is megfeledkezünk. Tegnap jegyeztem fel ezeket a sorokat Topolyán a Kommunista Szövetség községi vezetőségének bővített ülésén, melyre a község több kultúrmunkását is meghívták. Az ülésen jelen volt még BALLA László, köztársasági képviselő és VÉBEL Lajos, a Szocialista Szövetség tartományi bizottságának tagja, a Magyar Szó főszerkesztője. Mindketten értékes hozzászólással segítették elő a kommunisták és a kultúrmunkások tanácskozását. Ezzel tulajdonképpen azt is elmondtam, hogy ezen az ülésen a község kulturális élete volt napirenden, és most mindjárt azt is el kell mondani, hogy ez a kérdés éppen úgy oda kívánkozott ennek a fórumnak a napirendjére, mint bármelyik gazdasági vagy társadalmi ügy, mert a kulturális tevékenység lényegében semmivel sem jelentéktelenebb a többinél. Mert a kulturális élet, a kulturális tevékenység, a termelésnek nagyon fontos alapvető és alkotó része. Balla László elvtárs mondta ezeket a szavakat, s azt is, hogy a sziboticai járásban jelenleg 1300 írástudatlan fiatalember dolgozik a gazdasági szervezetekben. A község kulturális életéről Institorisz József, a Kommunista Szövetség községi vezetőségének szervező titkára olvasott fel beszámolót. A könyvtárakról és az olvasóteremről elmondta, hogy a kulturális intézmények között az élen jár. Hosszú éveken át sok új könyvet szerzett be, és gyarapította az olvasók táborát. Két adatot jegyeztem fel: Az elolvasott könyvek 28 százalékát vajdasági szerzők írták. A könyvalannak csak 5 százaléka marxista irodalom. (Nagyon kevés.) A Művelődési Központ munkájáról a beszámoló kimerítő elemzést nyújtott, munkáját hasznosnak minősítette. A beszámoló ezt is megemlítette. A vendégszereplő színház több előadással is inkább a pénzügyi szempontot helyezte előtérbe, nem pedig a művészi színvonalat és az eszmeiséget. A moziról, a filmekről többek között az a megjegyzés is elhangzott, hogy a műsort egy ember állítja össze. A vitában egy műsortanács megalakítását javasolták. A mozi nevelő és nézetformáló hatása már azért is fontos, mert Topolyán, évente mintegy 200 000 mozijegyet adnak el. A Közművelődési Közösség tevékenysége kezdetben eredményes volt, az utóbbi időben azonban ellaposodott, sőt majdnem megszűnt. Szó volt továbbá az ifjúság kulturális életéről, neveléséről és a kulturális tevékenység lehetőségeiről. Az iskolákkal kapcsolatban Balla László képviselő elmondta: — Az iskolás ifjúság nevelését és kulturális képzését az iskola ne végezze zárt ajtók mögött. A színház, a mozi, a könyvtár, a képzőművészeti kiállítás, a művésztelep, a hangversenyek legyenek és váljanak mindig a nevelés és a képzés eszközévé. Azt mondják, az ifjúság nem jár például a színházi előadásokra. De hogyan járjanak a diákok, a tanulók, amikor a tanítók, tanárok sem járnak. A színházat és minden más kulturális megnyilvánulást, rendezvényt, tevékenységet és közreműködést elsősorban meg kell kedveltetni, szerettetni az emberekkel, az ifjúsággal elsősorban. Mondom, elhangzott a panasz: a vendégszereplő színházak sokszor fércművet mutatnak be. — De van-e Topolyán (Vagy bárhol másutt) kultúrközvélemény, amely szót emelne, bírálna, javasolna. Nincs — mondta Véber Lajos. Javasolták: alakítsunk megfelelő klubokat, tribünöket, ahol szóvá tennék, ismertetnének, egy-egy művet, színdarabot vagy képzőművészeti alkotást. A 42 órás munkahét bevezetése után az embereknek még több szabad idejük lesz. Gondolni kell tehát és meg is kell szervezni a kulturális életet és szórakozási lehetőségeket. — Nem arról van szó — mondotta IPACS József, a KSZ községi vezetőségének titkára —, hogy mindenki minden kultúrrendezvényen jelenjen meg, és a kulturális élet minden területén közreműködjön. Tegye mindenki azt, amire kedvet érez, amit szeret, de dolgozzon legalább egy területen. Hol tölti szabad idejét, hol szórakozik és mit csinál szabad idejében például a község 550 értelmiségi dolgozója? A preferánsz és a csirkepaprikás nem lehet az egyetlen kulturális szükséglet. — A szerteágazó és szervezett kulturális munkának, tevékenységnek a községi statútumban is helyet kell kapnia — hangoztatta Balla elvtárs. De tegyük a kezünket a szívünkre, és mondjuk meg nyíltan, őszintén: az olyan szerteágazó kulturális élet és tevékenység kibontakozásához, mint amilyet óhajtunk, nemcsak jóindulat és lelkesedés kell, hanem anyagiak is. A község szinte sír egy korszerű művelődési otthon után. (A készülő hétéves tervből úgy tudjuk nem maradt ki a művelődési otthon sem!) Mert a volt színház már olyan állapotban van, hogy előbb hasonlít minden másra, mintsem kultúrintézményre. Vagy a mozi. Majdnem rászakadt a nézőkre. És manapság bizony már furcsán hat és szegénységre vall, amikor a néző arra kényszerül, hogy széket vigyen magával a moziba. Mindez legnagyobbrészt Topolyára vonatkozik. A kommuna többi helységében még nehezebb a helyzet, mert a kommuna falvaiban és településein még annyi lehetőség sincs, mint Topolyán, a kommuna székhelyén. Újból Balla elvtárs szavait kell idéznem: — Ügyeljünk arra, hogy a kommuna minden falvának, településének kulturális életét párhuzamosan fejlesszük. Ne csak Topolyáét! Ennyit a tegnapi ülésről. És még egyszer ezt: Mindenki csak üdvözölheti, és örülhet annak, hogy a Kommunista Szövetség községi vezetőségének ülésén is foglalkoztak a kulturális kérdésekkel. Végre ezt is napirendre tűztük! Szs A Szövetségi Gazdasági Tervintézet törvényjavaslatot terjesztett a Szövetségi Végrehajtó Tanács és a Szövetségi Szkupstina elé a jövő évi társadalmi terv célkitűzéseinek és feladatainak teljesítéséhez szükséges intézkedésekről. A törvényjavaslat meghatározza a szövetségi eszközök elosztásának alapvető módját, továbbá az általános beruházási alap eszközeinek, a szövetségi költségvetésnek és a szövetség gazdasági tartalékainak forrásait. A beterjesztett törvénytervezet szerint a Jugoszláv Beruházási Bank jövőre 169 milliárd dinárt használ fel a gyáripari és bányászati alapeszközök hitelezésére. Elsősorban a villanygazdasági létesítmények hitelezésére, továbbá a szénbányák bővítésére, a kőolajkitermelés és feldolgozás céljaira szükséges létesítmények építésére, a vas- és színesfémkohászatra, vegyipari cellulóz- és papíripari létesítmények építésére folyósítanak hitelt. Ezenkívül ebből az eszközökből adnak hitelt a kivitelre termelő gazdasági szervezetek alapeszközeinek növelésére. A Jugoszláv Mezőgazdasági Bank jövőre 75 milliárd dinárt folyósít az általános beruházási alapból vízi erőművek és meliorációs munkálatok céljaira, továbbá a társadalmi tulajdonban levő földterületek gyarapítására Ezekből az eszközökből fedezik továbbá azoknak a termelő szervezeteknek beruházásait, amelyek a hazai piacok ellátására részben kivitelre termelnek, valamint a takarmánykészítő gyárak építésére. • A Duna—Tisza—Duna csatornahálózat építésére 10 milliárd 600 millió dinárt irányoztak elő, Macedóniában különféle csatornázási munkálatokra 4 milliárdot, Kosovo—Metohija mezőgazdasági beruházásainak hitelezésére pedig 3 milliárd dinárt. Az általános beruházási alapból jelentős eszközöket fordítanak a közlekedési beruházások pénzelésére is. Az országos jellegű vasutak és közutak, továbbá óceánjárók és folyami hajók építésének hitelezésére a Jugoszláv Beruházási Bank körülbelül 64,5 milliárd dinárt fordít. A turizmus céljait szolgáló létesítmények építésére körülbelül 21 milliárd dinárt irányoztak elő. A szakosított pénzintézetek körülbelül 10 milliárd dinár részesedést használnak fel a külföldi árucsereforgalom fejlesztésére szolgáló beruházások hitelezésére. A fejletlen gazdasági vidékek hitelezésére jövőre körülbelül 45 millió dinárt fordítanak, ebből Kosovo-Metohija autonóm tartomány 8,6 milliárdot kap. A szövetségi eszközökből ч Szkopjei Vasművek építése*’.’ re 1,6 milliárd dinárt fordítanak. Ezenkívül a Jugoszláv Beruházási Bank 18,2 milliárd dinárt fordít a fejletlen gazdasági vidékek beruházásának pénzelésére. (Tanjug) Törvényjavaslat a társadalmi terv megvalósításáról A Szövetségi Gazdasági Tervintézet előterjesztése Kevés pénz jut az iskolákra A köztársasági-tanügyi tanács üléséről A tanügyi-kulturás tanácsnak az iskolák pénzelési rendszerével foglalkozó bizottsága, valamint a Szerb Szkupstina köztársasági tanácsának tanügyi - kulturális kérdésekkel foglalkozó bizottsága , tegnapi együttes ülésükön az iskolák pénzeléséről szóló három évvel ezelőtt meghozott törvény alkalmazásáról tanácskoztak. Mint megállapították, a törvény különféle pénzforrásokat teremtett az iskoláik pénzelésére és elősegítette az oktatási intézmények anyagi alapjainak erősödését. A törvény egyes rendelkezései azonban a gyakorlatban nem jutottak kifejezésre, mivel alkalmazásukra nem hoztak megfelelő utasításokat, továbbá azért, mert a gazdaság és társadalmi szolgálatok minimális mértékben vettek részt az iskolák pénzelésében. A képviselők véleménye szerint növelni kell a személyijövedelmek utáni járulékokból az iskolák pénzelésére elkülönített eszközöket, amelyek biztosítanák a közoktatás anyagi alapjainak további egyenletes növekedését. (Tanjug) I. oldal I A tanterv terjedelmes, de a tanulók kevés tudást sajátítanak el A Szövetségi Szkupstina Tanügyi-Kulturális Tanácsának ülése A Szövetségi Szkupstina Tanügyi-Kulturális Tanácsa tegnapi ülésén meghozta félévi munkatervét, és tanulmányozta a középfokú iskolai oktatási rendszer további fejlődésének kérdését. A tanács ülésén részt vett PETAR STAMBOLIC, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke is. NIKOLA SEKULIC, a tanács elnöke rámutatott, hogy a tanács alapvető feladata elsősorban a tanügyi, tudományos és kulturális vonatkozású törvényes előírásoknak az alkotmánnyal való összeegyeztetésére és új törvények előkészítésére irányuljon. A tanács megvitat több időszerű kérdést, és részt vesz a jövő évi társadalmi terv, valamint a hétéves távlatterv kidolgozásában. A tanács munkaprogramjáról folytatott vitában 11 képviselő vett részt. Valamennyien rámutattak, hogy a tanácsnak a további munkájában nagy figyelmet kell fordítania az oktatás fejlesztésére, az írástudatlanság leküzdésének meggyorsítására, valamint anyagi és más feltételek megteremtésére, amelyek elősegítik a kultúra, tudomány és a közoktatás minél szélesebb körű fejlődését. RODOLJUB COLAKOVIC felszólalásában megemlítette a film és a televízió egyes problémáit, s javasolta, hogy a tanács alakítson külön bizottságot e kérdés tanulmányozására. Rámutatott, hogy a tíz évvel ezelőtt meghozott törvény már elavult, és ez a körülmény is elősegíti bizonyos káros jelenségek kialakulását ezen a területen. A bizottságnak véleménye szerint foglalkoznia kellene a televízió programjának tartalmával és nevelési hatásával. Erről a problémáról beszélt ZDRAVKO VUKOVIĆ képviselő is. IVAN SUPEK, dr. ILIJA DJURICIC és még néhány képviselő rámutatott annak szükségességére, hogy rendszeresebben figyelemmel kellene kísérni a tudomány terén elért eredményeinket. Dr. Djuričić javasolta, hogy alakítsanak külön pénzalapot a hosszabb ideig tartó tudományos kutatómunkákra, amelyeket a tudományos intézmények költségvetéseiből és a jelenlegi alapokból nem tudnak kellőképpen pénzelni. Több képviselő is hangsúlyozta, hogy olyan megoldásokat kell találni, amelyek lehetővé teszik a közoktatás és kultúra gyorsabb fejlődését, hogy az ne maradjon le társadalmi és gazdasági fejlődésünk mögött. A középfokú iskoláztatási rendszerről JANEZ VIPOTNIK szövetségi tanügyi és kulturális titkár olvasott feljelentést. Többek között rámutatott, hogy 1958-tól 1961- ig, a középfokú szakiskolák száma 1087-ről 1272-re gyarapodott. Ugyanebben az időszakban a diákok száma ezekben az iskolákban 37 százalékkal növekedett. Mindemellett a középfokú szakiskolákba mind több diák szeretne beiratkozni, kivált a kisebb városokból és falvakból és a fejletlen gazdaságú vidékekről. Ez megköveteli az iskolahálózat tartós fejlesztését, valamint azt, hogy az ifjúság nagyobb mértékben bekapcsolódjon a termelésibe. Janez Vipotnik a továbbiakban beszélt az ifjúság iskolán kívüli nevelésének szükségességéről és az erre vonatkozó lehetőségekről. Végül kiemelte, hogy jobban ki kell vizsgálni a gazdasági szervezetek és társadalmi szolgálatok káderszükségleteinek kérdését, mert csak ez teszi lehetővé, hogy helyes irányban fejlődjön középfokú iskolahálózatunk és a szakkáder létszámának növelése. Ily módon valószínűleg sikerül majd szilárdabban megoldani a káderképzés pénzelésének módját is. Dr. Ivan Supek a középfokú iskolarendszerről folytatott vitában elmondta, hogy a tantervek túlságosan terjedelmesek, ennek ellenére a tanulók nem sajátítják el a legszükségesebb tudást. Kiemelte továbbá, hogy egyes előadók szakképzettsége nem áll kellő színvonalon. Hasonlóan vélekedett erről a kérdésről Dusan Mitovic képviselő, aki külön beszélt az oktatás eszmei színvonalának kérdéséről. A tegnapi vitában különösen nagy figyelmet szenteltek az ipari tanulók iskoláztatási problémájának. Dragica Glavonic képviselő rámutatott, hogy gyakran kerül sor nézeteltérésre az ipari iskolák és a gazdaság képviselői között. A gazdasági szervezetek felróják ezeknek az iskoláknak, hogy tanulóiknak nem adnak kellő tudást egyegy iparágban. Viszont a gazdasági szervezetek nem nyújtják be igényüket, amelyből megállapíthatnánk, hogy milyen káderekre van szüksége. Mivel a gazdasági szervezetek többnyire nem készítenek tervet káderszükségletükről, gyakran nehéz helyzetbe kerülnek. Példaképp megemlítette a pancsovai Utva repülőgépgyárat, ahol negyven munkást átképeztek maróssá. Három év múltán azonban kiderült, hogy nincs szükségük ennyi marósra, s a munkások egy részét újból átképzésre küldték. . A vitában felszólaltak még Simin Bosán Magda, dr. Tomo Bosanac, Vlasta Rivala Zvanic, Nomád Burazer és dr. Vojislav Djuric. Szó volt többek között a tankönyveik egységesítésének kérdéséről is. A vita több határozatelfogadásával zárult. Mivel a középfokú iskolai oktatásnak rendkívül nagy gazdasági jelentősége van, megköveteli, hogy rendszeresen ellenőrizzék az oktatásban elért eddigi eredményeket. A Tanügyi Kulturális Tanács végül bizottságot alakított a kérdés tanulmányozására. (Tanjug)