Magyar Szó, 1964. június (21. évfolyam, 150-179. szám)

1964-06-01 / 150. szám

2. oldal Többet várnak a társastermelőktől Horgason Ha lehet 200 hektáron többet termelni, miért ne lehetne ezer hektáron. A földművesszövetkezet szakemberei nem nyújtottak segítséget a KSZ körzeti alapszervezetének . ' / — Ha lehet 200 hektáron többet termeszteni, ekkora területen alkalmazni a teljes agrotechnikát, akkor ez nyil­ván a faluban mindenütt minden földön megvalósítha­tó. Ezt a véleményt a Kom­munista Szövetség horgos­ alapszervezetének évi érte­kezletén hallottuk, s nyom­ban hozzátesszük azt is, hogy a felszólaló ezzel a megjegy­zésével nem akarta megrövi­díteni az elért eredményeket, mert azok valóban szépek, különösen a paprikatermesz­tésben. Egyébként a földmű­vesszövetkezet, a Vitaminka paprikagyár és a Bačka me­zőgazdasági birtok nyilván közvetlenül és közvetve is hozzájárult ahhoz, hogy a községben nagyobb termést takarítanak be és több jószá­got tenyésztenek, mint az­előtt. A felszólaló éppen ezek­ből a tényekből indult ki, a­­mikor hangoztatta, hogyha a kommunisták a társadalmi­politikai szervezetekben és a földművesszövetkezetben, sőt az iskolákban is jobban tevé­kenykednek, akkor a földmű­vesszövetkezet nagyobb terü­letet köthet le teljes társaster­melésre. Ha például a nyolc­­osztályos iskolákból nagyobb tudású ifjú földművesek ke­rülnének ki, akkor a korsze­rű földművelést is könnyeb­ben sajátítanánk el. Egye­lőre azonban a nyolcosztá­lyos iskolából kikerült Ifjú alig ért valamit a korszerű gépekhez, a műtrágyázási mó­dokhoz stb. A Bačka mező­­gazdasági birtok igazgatójá­nak véleménye szerint a nyolcosztályos iskolából kike­rült Ifjaknak, legalábbis egy részüknek olyan tudásra kel­lene szert tenniük, hogy el­igazodhassanak a korszerű termelésben. Arról is szó volt, hogy a körzeti alapszervezetekben nem domborodhat eléggé ki a kommunisták munkája azért, mert nem támogatták őket a földművesszövetkezet szakemberei. A körzetekben ugyanis több ízben tanácskoz­tak a vetési tervről, az agro­minimumról és egyéb mező­­gazdasági teendőkről, a föld­művesszövetkezet szakembe­rei azonban ritkán vettek ezeken részt. Az a vélemény alakult ki, hogy a társaster­melőknek a kommunisták­nak, főleg a földművesszövet­kezet önigazgató szerveiben kellene tevékenykedni, ott, ahol munkájukkal hozzájárul­tak az eredmények, a jöve­delem kialakításához. Egyébként azt is megálla­pították, hogy a kommunis­ták többsége a Szocialista Szövetség szervezetében tevé­kenykedett legtöbbet. Jórészt ennek köszönhető, hogy ez a társadalmi-politikai szervez­et aránylag jól működött, és hozzájárult a szocialista vi­­zonyok kialakításához. Az évi értekezleten részt ett Nemanja Mrdanov, a szocialista Szövetség suboti­­ai járási bizottságának elnö­ke és Nyitri Károly, a föld­­munkások és a feldolgozó­pari munkások tartományi szottságának titkára. P. E. A hétéves tervfeladatokról tanácskoztak a kikindai Toza Markovic gyár kommunistái A kikindai Toza Markovic építőipari anyaggyár kom­munistái tegnap délelőtt tar­tották meg 13. évi értekezle­tüket. Az a tény, hogy az évi ér­tekezlet anyaga a beszámoló, a jelentés és a hozzászólá­sok is a gyár hétéves felada­tának kulcskérdéseivel fog­lalkoztak a KSZ gyári vezető­ségének, az önigazgató szer­vek és a vállalati vezetők jó munkáját dicsérik, mert idő­ben és alapos munkával elő­készítették és meghatároz­ták a gyár útját, törekvése­it és harcuk célját. Mit mondanak a számok és milyen feladatok előtt áll a munkaközösség? Tavaly, 1963-ban a Toza Markovic 982 dolgozója 1 milliárd 338 millió dinár ér­tékű össztermelést valósított meg. Ez a, jelen, a közel­múlt helyzetképe, 1970-ben a hétéves terv végén a gyár­nak 1587 dolgozója lesz és 4,5 milliárd dinár értékű terméket gyártanak, a sze­mélyi jövedelmek pedig meg­kétszereződnek. A tegnapi és az azelőtt megtartott alapszervezeti ér­tekezleteknek volt egy kü­lön jelentőségük, sajátossá­guk és nagyszerűségük. A gyár jövőjét, nemcsak szá­mokban, adatokban, jelző­számokban jelölték meg, ma­­k­em elsősorban azt a mun­kát és tennivalót határozták meg, amelyet a gyár dolgo­zóinak, mindenekelőtt a gyár kommunistáinak kell elvé­gezniük, hogy a hétéves terv számai megvalósuljanak. Az értekezlet anyagában külön imponált az a törek­­vés, hogy a tervek, a szá­mok és általában a gyár minden élet és gazdálkodási területén a dolgozók, az al­kotó és az irányító ember szerepét hangsúlyozták, olyan értelemben is, hogy a terme­lés legfőbb tényezője az em­ber, mint és hol vétett és úgy is, hogy mit hogyan kell cselekedni a jövőben, hogy az eredmények még jobbak legyenek. 1­5 Még egy adat: A gyár 190 f­ő kommunistája közül több ■ mint száznak nincs semmi­■ féle társadalmi beosztása, ugyanakkor vannak olyanok­­ is, akik 15—17 helyen dol­­­­goznak, persze nem nagy si­­­kerrel, mert túl vannak ter­­­helve. Persze, kifogásolni va­­­ló is akadt. Mégpedig éppen­­ azon a területen, amely az -1 alkotó és irányító ember és ), ezzel együtt a termelés na­il gyan is érzékeny területét­­ érinti. Nem ápolták és fej­­­lesztették kellőképpen a dél- i - gőzök eszmei, politikai to-­o­vábbképzését, valamint szak­­­­­mai továbbképzését, márpe- z­­­dig mint ahogy a tegnapi er-­­­tekezleten is hangoztatták a ,­­ meghatározott termelési fel-­­ [ adatok csak öntudatos és jól- ] t! képzett emberek tudják meg­­ -­valósítani. ч i Szs . 1 1 MAGYAR SZÓ Az eddigi gyakorlat kritikai felmérése a zrenjanini Radiator gyárban Több mint öt óra hosszat tartott tegnap a zrenjanini Radiator gyár kommunistái­nak évi értekezlete. Részt vettek a társadalmi és poli­tikai szervezetek községi és járási vezetőségeinek képvi­selői is. A beszámoló és jelentés a­­laposan foglalkozott a szer­vezet munkájával, az eszmei nevelés, a kritikai viszony,, a munkamódszer kialakításá­val, és igen részletes képet nyújtott az önigazgatás fej­lődéséről, a kommunisták e­­lőtt álló újabb feladatokról. Egységes volt a megállapí­tás, hogy a gyár az elmúlt évben jelentős eredménye­ket ért el a termelés fejlesz­tése terén, a munkaközösség erőfeszítései az aránylag rö­vid idő alatt is szépen gyü­mölcsöztek, noha — mint a vitából is kitűnt —­ maradt még tennivaló. A nyílt vita,­­ s az ennek alapján megállapítható köz­hangulat azonban azzal bíz­tat, hogy a gyár kommunis­tái, a többi dolgozóval e­­gyütt megtalálják a legmeg­felelőbb megoldás útját.­­. Hétfő, 1964. június 1. A vitát hallgatva... Vasárnap délelőtt a zrenjanini vagongyárban Ha időrendben akarnánk elmondani mindazt, ami teg­nap a zrenjanini Sinvoz va­gongyár kommunistáinak évi értekezletén történt, kétség­telen, hogy a tavalyi munká­ról szóló jelentés kitételeit, majd a referátum fejtegeté­seit kellene először ismertet­ni. Mivel a cikk írásának más szabályai vannak, nem ok­vetlenül fontos tehát a mun­­kaelnökség megválasztásánál kezdeni. Kezdjük hát valahol a derekán. Mondjuk a vitánál. A második vitázónál. Ha nem tévedek 30 év kö­rüli munkás lépett az emel­vényre. Halkan beszélt, és már az első mondatok után érezni lehetett, hogy bíráló hangot szándékozik megütni. Olyasvalamivel kezdte, hogy az elvtársak nagy része nem látogatja rendese­n az alapszervezet üléseit. Az ön­igazgató szervekben dolgozó kommunisták is sokszor hiá­nyoznak az ülésekről... Aztán a bírálatról beszélt. Olyasvalamit mondott, hogy a kommunisták soraiban is vannak olyanok, akik a bírá­latban személyi bosszút lát­nak ... A szakemberekről, a mér­nökökről az volt a vélemé­nye, hogy nem találták fel magukat a gyárban. Nyilván ezzel magyarázható, hogy néhány szakem­ber el is hagy­ta a vállalatot. Persze van­nak kivételek — tette hoz­zá. A Volga személygépkocsi vásárlását nem tartotta leg­jobb megoldásnak ... Szándékosa­n írtam le ilyen szaggatottan a második vitá­zó szavait. Másként nem is írhattam volna le, hiszen így beszélt. Amikor elhagyta az emel­vényt, az volt az érzésem, hogy ez az elvtárs alaposan hozzájárulhatott volna az ér­tekezlet sikeres munkájához, ha nem félt volna attól, amit ő maga is bírált, hogy sokan személyi bosszút látnak majd a szavak mögött. Hogy félreértés r­e essék: nem azt akarom mondani, hogy a Sinvoz kommunistái nem mernek hozzányúlni a problémákhoz, hiszen jó né­­hányan a legérzékenyebb húrokat is megpördítették.. . - csupán azt szeretném érzékel­tetni, hogy egy felszólalás ál­talánosítá­sokkal teletűzdelve nem viszi közelebb a problé­mákat a megoldáshoz. A második vitázónak —­ közvetve — egyébként szé­pen válaszolt a harmadik vi­tázó, a maribori Boris Kidric rokonüzem kommunistáinak képviselője. Valahogy úgy fejezte ki magát, hogy volt idő, amikor azt a felszólalást tartottuk legpozitívabbnak, amikor a vitázó dicsért. Most úgy tű­nik, hogy a bírálatok idősza­két éljük, merésznek tartjuk és pozitívnak azt a felszóla­lást, amely a negatívumokat kipellengérezi. Ez nem is rossz — mondta —, de még hasznosabb lenne, ha az ap­ró bírálatok évközben hang­­zanának el, konkrétak len­nének és rögtön hozzálát­nánk a hibák, fogyatékossá­gok, részrehajlások, felszámo­lásához, kiküszöböléséhez. Az az érzésem — mondta to­vább —, hogy e munka ro­vására sok időt szentelünk a nem konkrét bírálatnak. Leg­többször a bírálat kedvéért. Rövid, de tartalmas felszó­lalásáért a szlovén elvtársat vastapssal jutalmazták a Sin voz kommunistái. Nem valami kedvező hely­zetben van ilyenkor a ripor­ter. Egy nyúlfarknyi infor­mációban nem lehet mindent elmondani. Pedig még éppen elég mondanivaló volna, hi­szen a zrenjanini vagongyár tavaly roppant nagy enged­ményeket ért el a termel­és növelése terén. Az 1962. év­hez viszonyítva tavaly 43 százalékkal termeltek töb­bet. Az értekezlet részvevői töb­­ben is örömmel újságolták a tizenötperces szünetben, hogy Új gyárat építenek a régi he­lyett. Már a lokációt is meg­kapták, a cukorgyár közelé­ben épül majd fel. A személyi jövedelmekről is szólni kell. Tavaly a 32 000 dinár volt­ az átlagkereset, a tavalyelőttitől 10 000 dinárral több, a vajdasági átlagkere­setektől jóval nagyobb. Mindezekről bővebben azon ben majd egy másik alka­lommal. Cs­a­ k horgosi­évi értekezlet részvevő! Az idén jobb eredményekre számítanak A Palics Mezőgazdasági Kombinát kommunistái munkájukat mérlegelték Tegnap tartotta évi érte­kezletét a Palics Mező­gazdasági Kombinát kom­munistáinak alapszerve­zete. A beszámolóban egyebek között megállapítot­ták, hogy a munkaközösség az elmúlt két esztendőben óriási veszteséggel dolgozott: 1962-ben 125, tavaly pedig 178 millió dinár ráfizetése volt. A régebbi elemzésekből és jelentésekből kiderül, hogy sem a Kommunista Szö­vetség alapszervezete, sem a munkásönigazgatási szervek, sem pedig maga a munkakö­zösség nem volt idejében ér­tesítve a gazdálkodás helyze­téről, és így nem lehetett be­tekintésük a termelésbe, s nem segíthettek a nehézsége­ken. Megállapították azt is, hogy ezért jórészt az üzem­részv­égi könyvelőségek és más szolgálatok a felelősek mert a ráfizetések csak az évi zárszámadás elemzésekor derültek ki, amikor a mun­kástanács elemezni kezdte az évi gazdálkodást. Ha ehhez még hozzáadjuk, sokszor a kommunisták sem voltak elég tevékenyek, s nem tet­tek meg mindent annak ér­dekében, hogy csökkenjenek az anyagi költségek, növe­kedjen a munkateljesítmény, akkor nem kell csodálkozni, hogy ilyen sorsra jutott a kombinát. Úgyszintén el kell mondani azt is, hogy az el­múlt két esztendő rossz ered­ményeihez nemcsak szubjek­tív tényezők járultak hozzá. Ismeretes a mezőgazdaság és élelmiszeripar nehéz helyze­te, továbbá az, hogy az idő­járás olykor milyen nagy ká­rokat okoz. A közgyűlésen mégis an­nak a véleménynek adtak ki­fejezést, hogy leginkább az emberek felelősek ezekért a veszteségekért. A kombinát­beliek elmulasztották, hogy előbb áttérjenek egy serken­­tőbb javadalmazási rendszer­re, amelyben a dolgozók na­gyobb része jobban iparko­dik. Az értekezleten az a vé­lemény alakult ki, hogy az idén jobbak a gazdálkodási kilátások egyrészt azért, mert átszervezték a kereske­delmi, számvevőségi és elem­z­ési-tervező szolgálatot, to­vábbá gyarapodott a magas szakképzettségű munkások száma. Jelentős gazdasági si­kert vár a munkaközösség azáltal is, hogy megszüntet­tek 121 rezsi­ munkahelyet,­­ ezeket a dolgozókat a köz­vetlen termelésbe állították be. (ti) Megszüntetni a rezsi munkahelyeket

Next