Magyar Szó, 1964. szeptember (21. évfolyam, 242-271. szám)
1964-09-01 / 242. szám
Kedd, 1964. szeptember 1. Pontos adatok nincsenek, de észrevehető, hogy egyes helyeken az anyakocákon csendesen túladnak, különösen azokban a kommunákban, ahol a kevert takarmány drága. Ezeken a helyeken szinte potom áron dobják piacra a malacokat is. Földváron fordított a helyzet. Olcsó a takarmány és jó ára van a malacnak is. Az anyakocákat pedig továbbra is igényelik. Jelenleg 80 darabra van igénylő. Ezeket hatásan adja ki a szövetkezet a társastenyésztőknek. MAGYAR SZÓ Fogászati berendezés meg porszívó, hajszárító és ventillátor ■I Percenként háromszázezer fordulatszám—fájdalommentes fogfúrás Októberig teljesíti évi termelési tervét a Jugodent A fogorvosi rendelőbe rendszerint viszolyogva lép be az ember, s ha történetesen csak a fogfúrást kell átvészelnie, akkor is egyetlen gondolat foglalkoztatja el innen, minél hamarabb. Arra legkevésbé gondol a fogfárós páciens, hogy a számára „gyűlöletes kínzóeszköz”: a fogfúró, a szék amelyen ül, s az őt körülvevő szerkezetek hol készülnek. Az ország egyetlen fogászati berendezést gyártó vállalata a Novi Sad-i Jugodent kiváló minőségű termékei folytán az ország határain túl is ismert. Az idén például 200 000 dollár értékű fogászati berendezést szállít külföldre, elsősorban Angliába, Nyugat-Németországba, Olaszországba, de Indiába és Algériába is. Most a Benelux államokkal, a skandináv országokkal, az NDK-val és Bulgáriával folytat tárgyalásokat újabb szerződések megkötésére. Bruno Hoffman, a Jugodent igazgatója szerint, a hazai és külföldi piacon a jelenlegi termelés kétszeresét is értékesíteni tudnák. Ez az állandó kereslet minden bizonnyal serkentőleg hat a munkaközösségre, s részben ezzel magyarázható, hogy az idei egymilliárd kétszázhat- tVanmilliós tervet a jelek szerint már szeptember végén teljesítik. Egy összehasonlítás: a tavalyi félévi teljesítményük 479 millió dinár volt, az idén az első hathónapi termelésük ettől 79 százalékkal nagyobb. Mindezt csupán 26 százalékos munkaerőlétszám emeléssel érték el, a terme-j lékenység tehát alaposan megnövekedett (most 567 tagja van a munkaközösségnek). A termelés ugrásszerű- növekedésére még néhány tényező hatott — mondotta Bruno Hoffman. — Többek között a jobb munkaszerve- zés, a munkaközösség nagyobb erőbevetése, a szakkáder növelése, és nem utolsósorban a gazdaságosabb ügyvitel, valamint a megállapodott munkaprogram. (Tavaly kezdtek hozzá jó néhány újfajta termék gyártásához, s a termelési folyamat elsajátításával járó kezdeti nehézségek most már nem érződnek. Néhány új gépet is beszereztünk az idén, a megnövekedett termelés elsősorban azonban a munkaközösség nagyobb erőfeszítésének eredménye. Ezt vállalatunk kellőképpen értékelte is, úgyhogy az idén a munkanormák túlteljesítésén kívül — amit külön díjazunk — a termelékenység növekedésével lehetségessé vált, hogy háromszor is végezzünk külön elosztást a tiszta jövedelem egy részéből, a munkaközösség tagjai között. Az idei átlagfizetés egyébként 37 600 dinár. Az eddig tárgyalt termelési mutatókból, a fejlődés általános tényezőiből nem világlik ki egy, a vállalat szempontjából igen fontos dolog, mégpedig, hogy a Jugodent nemcsak fogászati berendezést gyárt, hanem termelési irányzata magába foglalja néhány villamos háztartási eszköz (porszívó, hajszárító, gyümölcslé-sajtoló, különböző nagyságú ventillátorok) készítését, és a hajlítható tengelyek gyártását, amelyekkel a Crvena Zvezdával együtt ellátják az egész hazai motor- és gépkocsiipart. Mi késztette a vállalatot arra, hogy elsődleges termelési irányvonalát, a fogászati berendezések gyártását kibővítse a közszükségleti cikkek előállításával? A felelet majdnem magától adódik: a fogfúrót meghajtó különleges mikromotorokat is ők készítik, s hogy lehetővé váljon a termelőképesség teljesebb kihasználása, ezekre a motorokra alapozták a villamos háztartási eszközök gyártását, amelyek a porszívó kivételével újdonságot jelentettek az üzletekben. A vásárlók részéről megnyilvánuló érdeklődés e cikkek iránt csak megerősítette bennük a hitet, hogy jó úton haladnak. Természetesen nem hanyagolják el a legfontosabb termelési feladatok a fogászati berendezések gyártásának t. INGYENES VEMHES KOCÁKAT ADNAK KI azért, hogy a tenyésztő ne károsuljon az esetleges meddő jószág tartásával. A koca a szövetkezet tulajdona marad. A tenyésztő pedig kötelezi magát, hogy három éven át évente tíz vágójószágot ad át a napi áron. Három év után a koca súlytöbbletét is kifizetik a tenyésztőnek. E kedvező feltételekhez járul még az is, hogy álépítési kölcsönt is főleg azok a tenyésztők kapnak a szövetkezettől, akik anyakocákat tartanak. Körülbelül 80 000 dinárt minden kocára. A tenyésztők készpénzben kapják a kölcsönt. De a kölcsönadás előtt a helyszínen megvizsgálják, hogy kinek adjanak, és a tenyésztővel megbeszélik, hogy mit óhajt építeni. Utólag pedig ellenőrzik, hogy valóban ólat épített-e, és nem vádbi tökéletesítését sem. Már készen áll a legújabb fogászati berendezés próbapéldánya, amelybe légturbinafúrót is szereltek. Ezzel a gyémántfejű fúróval fájdalommentesen végezhető a fogfúrás, mert percenkénti fordulatszáma eléri a háromszázezret (a közönséges fogfúró fordulatszáma negyvenezer). A Jugodent jövőbeni terveit illetően még csak anynyit: 1970-ig szeretnék elérni a négymilliárdos össztermelési szintet, s hogy ez az elképzelés valóra is váljon, a munkaközösség további erőfeszítése mellett nyolcszázmillió dináros beruházásra lenne szükség. KORPA Béla A Jugodent munkacsarnokában Termelés zeneszó mellett Fokozza kivitelét a suboticai kötöttárugyár Reggeltől estig szól a zene a suboticai Bosa Mitičević Kötöttárugyár munkatermeiben. Amióta bevezették az üzemi hangosbeszélőt jobban megy a munka, kellemesebb a hangulat. A zene serkentően hat az emberekre. De nem csak azene. Van az üzemben valami más is. Elégedettek a dolgozók a kötöttárugyárban. Javultak a keresetek, s ma már a gyár nem tartozik a leggyengébben kereső munkaszervezetek csoportjába. Az eladással sincs baj, megindult a kivitel. Új piacot hódított az üzem, termékeivel. A napokban elindult az első mintakollekció az Amerikai Egyesült Államokba. Két-három évvel ezelőtt ilyen sikerről talán még álmodni sem mertek. Válságos napokat élt át akkor a Bosa Miličević Kötöttárugyár. A pulóverek iránt csökkent az érdeklődés külföldön és belföldön egyaránt. Megteltek a raktárak és valóban csodával határos, hogy sikerült az üzemnek ebből az áldatlan helyzetből kilábalnia. — Körülbelül egy éve, hogy újra megindult a kivitel — mondta Zivko Knjur, a gyár igazgatója. — Hét hónap alatt 111 000 dollár értékű kötöttárut szállítottunk főleg a Szovjet Szövetségbe, Lengyelországba és Angliába. Az angol piacon az idén jelentünk meg először, ötszáz darab férfi és női pulóvert szállítottunk ki 5000 dollár értékben. Számunkra nagyon érdekes, főleg a nyersnyugellátás szempontjából az angol piac. Ezért a jövőben is igyekszünk fejleszteni kapcsolatainkat a belgrádi Centrotextil útján. A Szovjet Szövetségbe és Lengyelországba háromféle női pulóvert szállítottunk. Az első szállítmány júliusban indult, a másodikat pedig ebben a hónapban küldjük. Évi kiviteli tervünk 160 000 dollár, de hiszem, hogy az év végéig túlteljesítjük. A Bosa Miličević azonban nem elégszik meg a kezdeti sikerekkel. Tovább bővíti áru választékát, és igyekszik kiterjeszteni kapcsolatait. A gyár a beruházások korszakát éli. Az év végéig 40 millió dinárt fordít a termelés korszerűsítésére és nagy teljesítőképességű kötőgépek beszerzésére. — Ebben a hónapban megérkezik az első körkötőgép, s októberi termelését már el is adtuk — mondotta Knjur igazgató. — A gépek előnye, hogy pamutárut is lehet kötni rajtuk. Ha megérkeznek a megrendelt gépek, akkor egy körkötőgépet csak pamutáru gyártására állítunk be. A hangulat a gyárban nem csak a termelésben és a kivitelben elért eredmények miatt jó, hanem azért is, mert jobbak és magasabbak a keresetek, mint tavaly voltak. A termelékenységgel párhuzamosan emelkedtek a keresetek. Az öthavi átlag 2100 dinár, de májusban módosították a jövedelemelosztási szabályzatot. A termelékenység emelkedése és a forgalmi adó csökkentése folytán az üzemben átlag 30—70 százalékkal növelték a fajtalapokat. Az alacsonyabb csoportoknál 50—70 százalékkal javították a rajtalapokat. A júniusi átlagkeresetek 34 000 dinárra ugrottak, júliusban az évi szabadságok miatt 28 000 dinárra csökkentek. A legalacsonyabb kereset 21 000 dinár. A szakképzett munkások rajtalapja 29 000 dinár azzal, hogy ezt 20—30 százalékkal túlteljesíthetik. Ezek szerint a jobb munkások havonta megkereshetik a 35 000—36 000 dinárt. Két évvel ezelőtt még fele ennyit sem kereshettek. A fentiek után ítélve a kívülálló azt hinné, hogy a kötöttárugyárban nincsenek problémák. Pedig vannak mint minden üzemben. Dehát a problémákról majd más alkalommal szólunk. — Lehet olcsón is Földváron 58 dinár a kevert takarmány A malom előtt nincs sorbanállás - újig biztosítva van a szükséglet jégszekrényt vagy televízort vásárolt belőle. Eddig 19 millió dinár kölcsönt adott a földművesszövetkezet. A tenyésztők legtöbbje körülbelül ugyanannyival járult hozzá az építkezéshez. Úgy számítják, hogy a 19 millió dinárból körülbelül 40—50 millió dinár értékű új sertésól épül. HÁZILAG MODERN FIAZTATÓ Markov Igaza például 400 000 dinár kölcsönt kapott Egy öt katricás fiaztatót és 50 hízó részére ólat épített. Anyagban körülbelül 200 000 dinárral, és saját pénzéből szintén 200 000 dinárral toldotta meg a kölcsönt. Most öt anyakocát tart kettő helyett, és évente 100 vágót szállít majd le az eddigi 30 helyett. Érdemes megnézni a fiaztatóját. Semmi fényes cső, víz, nincs az ólban. Kicsit görbe akácfaoszlopok, toldott lécek, és mégis teljesen modern fiaztatót készített. Villanyvilágítással és télire műnapfénnyel. A látogatás idején meleg nap tűzött, de a fiaztatóban mégis kellemesen hűvös volt, mert a cserép alatt betapasztott nád van a hőszigetelő. Új hizlalójáról csak annyit, hogy a süldők körülbelül 20 kilogrammal szebbek benne, mint egy másik helyen, ahol a „hambár alatt” fürödtek a sárban az ugyanolyan idős és egyformán a szövetkezettől beszerzett süldők. A ruhám ugyanúgy piszkolódik tizenöt sertés etetésekor, mint amikor ötvenet etetek. Miért ne tartsak akkor inkább ötvenet. De az új ólat talán könynyebb ötven után kitisztítani, mint a régit tizenöt után. Dózsa István is a jobb társastenyésztők közé tartozik. 250 000 dinár kölcsönt kért. Már az udvaron van a tégla és a sóder az új fiaztató és ól építéséhez. A látogatáskor nem volt odahaza. Popovic Stevan, a társastenyésztők szövetkezeti előadója mondta el, hogy Dózsa bácsi már idősebb ember. A földjét még bírja művelni, de hiába, az idő eljár, egyetlen fia pedig géplakatos. Tehát előrelátóan a jószágtenyésztésre rendezkedik be, amivel öregebb napjaibban is foglalkozhat majd. Tőke Ferenc teheneket is, sertéseket is tart kooperációban. Sertésaljában már önetető van. A keveréket saját maga készíti, mert a szövetkezet nemcsak kész takarmányt ad, hanem aki úgy akarja, annak a szükséges hozzávalót is, amit nem termelhet meg saját földjén. Tőke Ferenc nem korszerűsítésre, hanem bővítésre kért 360 000 dinárt. Húsz helyett ötven hízót, és két anyakoca helyett ötöt akar tartani. A SZÖVETKEZET EGYIK LEGJOBB TÁRSASTENYÉSZTŐJE VAK Gusunski Mika 1945 óta teljesen vak. De az elsők között volt neki Földváron fehér anyakocája. A Becula 1 200 000 dinár értékű malacot fiadzott neki. Abból fele tiszta haszon volt. A darálót és a rendezett disznóólát a Becula hozta, mint mondotta. Kölcsön már nem kell neki, nem bővíti állományát, évente ötven darab a normája. A sertéseket maga eteti, csak a tanulásnál szorul segítségre: a fiai olvassák föl neki a szakkönyveket. A kölcsönadás és az előnyös feltételek az anyakocák tartásánál, minden bizonynyal hozzájárulnak, hogy Földváron nem csökken, hanem szaporodik a sertésállomány. Ám a leglényegesebb „kedvezmény” az, hogy a kevert takarmányt 58 dinárért kapják a társastenyésztők a szövetkezet malmából. Minden lekötött sertésre legalább három métermázsát Szinte hihetetlennek tűnik, hogy ennyiért adhatják, amikor a kukorica ára jelenleg jóval magasabb. — Mi nem adunk el egy szem kukoricát sem. Az árkülönbözeten talán keresne valamit a szövetkezet de fontosabbnak tartjuk a kereskedés helyett a tenyésztést — mondta Petrov Milan, a földművesszövetkezet igazgatója. — De még ha jól átszámítjuk, a tenyésztésben megforgatott kukorica még a szövetkezetnek is három-négyszeresen nagyobb hasznot hoz, mintha csak kereskednénk vele. A termelők nyugodtan átadják kukoricafeleslegüket, mert tudják, hogy a szövetkezet biztosítja az olcsó kevert takarmányt. Aki éppen tamáskodik, az kaphat kukorica helyett mindjárt keveréket is, 120 kg-ért százat. Mi arra törekszünk — mondta az igazgató tömören —, hogy a termelést mozdítsuk elő és nem kereskedünk a termelők rovására. Sőt, igyekszünk a kereskedelem manipulációinak káros hatását, amennyire lehet, mérsékelni. Mcz 3. oldal