Magyar Szó, 1965. május (22. évfolyam, 119-147. szám)
1965-05-01 / 119. szám
Jól indult ez az esztendő Beszélgetés Nagy Ferenccel, a Tartományi Végrehajtó Tanács alelnökével Hogy alakul az év elején tartományunk gazdasági helyzete, milyen irányt mutat a termelés, milyen szinten állnak a keresetek és a termelés milyen ütemére van kilátás az elkövetkező időszakban — főleg ezek voltak azok a kérdések, amelyekről a minap elbeszélgettünk NAGY FERENC- cel, a Tartományi Végrehajtó Tanács alelnökével. — Ami az első negyedév termelési eredményeit illeti — kezdte Nagy elvtárs — nem lehet okunk különösebb elégedetlenségre. Ipari termelésünk az első három hónapban mintegy 24 százalékkal nagyobb, mint a múlt év megfelelő időszakában volt, a március havi arány pedig még ettől is jobb. A termelés emelkedése szinte minden iparágra jellemző. Persze legnagyobb mértékben a papíriparnál jut kifejezésre, hiszen a mitrovicai papírgyár sokat jelent. De biztató az is, hogy a kőolajtermelés indexe pl. 228, a fémiparé, mely tartományunk egyik legfőbb iparága 137, a textilipar termelése már némileg kisebb növekedést mutat, tíz százalékkal nagyobb, mint tavaly ilyenkor, a márciusi azonban itt is 22 százalékkal. Csupán a dohány-, ásványipar és a széntermelés marad le a tavalyi szint alatt. I • — Úgyszintén meg szeretném jegyezni azt is — folytatta az alelnök —, hogy noha az említett termelésnövekedést kilencszázalékos munkaerőnövekedéssel értük el, jelentős mértékben, 14 százalékkal növekedett a termelékenység is, mégpedig éppen a kőolajtermelésben, a papírgyártásban és nem utolsósorban a lábbeliiparban is. Mindebből szinte magától értetődik a kérdés, ha már ilyen kedvező a termelés alakulása, akkor vajon milyen szintet értek el a személyi jövedelmek, mennyire tudtunk beilleszkedni a különösen a múlt év végén hangoztatott politika kereteibe amely a keresetek és a fogyasztás fokozottabb növelését szorgalmazta. El is mondhatom, hogy adataink itt is biztatóak. A tavalyi megfelelő időszakhoz képest 56 százalékkal növekedtek a polgárok személyi bevételei, ez mind pozitív jelenség, noha a keresetek növekedése nem volt mindig arányban a termelékenység emelkedésével. Bármilyen kedvező képet ad is tartományunk gazdaságáról a fenti néhány adat, mégis meg kell mondani, hogy az előttünk álló időszak elé semmiképpen sem nézhetünk valami túlzott derűlátással. Kivitelünk például nem tudja követni megfelelő ütemben a termelés növekedését. Csupán tíz százalékkal növekedett, ami nemcsak azért okozhat gondot, mert végeredményben a kivitel fokozása a termelés növekedésének egyik legfontosabb tényezője. Ennek a visszahatása különösen abban juthat majd ezután kifejezésre, hogy az egyes vállalatok, mivel időben nem teljesítették kiviteli kötelezettségeiket, nem kapnak elegendő behozatali nyersanyagot vagy reprodukciós anyagot, ami aztán, a tartalékok kifogyásával, nehézségeket okozna. Nem lehetünk elégedettek a beruházások ütemével sem. Ennek a szintje már tavaly is az országos átlag alatt volt, s úgy látszik, az idén sem várhatunk sok jót. Az első három hónapban például országos szinten 27 százalékkal növekedtek a beruházások, Vajdaságban csupán 3 százalékkal, a gazdasági beruházások mutatói pedig még ennél is kedvezőtlenebbek. Éppen ezért mindenképpen helyénvalónak tartjuk azokat a javaslatokat, amelyek a beruházások korlátozására tett intézkedések alkalmazásában több rugalmasságot követelnek. Azt hiszem, itt kell elmondanom azt is, hogy a beruházási eszközök forrását illetően az idén viszonylag jelentősen megnövekedtek a vállalati eszközök és nagy mértékben csökkentek a szövetségi, köztársasági vagy tartományi forrásból kapott hitelek. Hozzávetőleges számítások szerint tartományunkban az idén mintegy 67 milliárd dinárt fordíthatunk beruházásokra. A társadalmi terv tételei szerint tehát mintegy tízmilliárd dinár hiányzik. Ez nem kevés pénz, különösen ha tudjuk, hogy az avult ipar rekonstrukciója- ennek üteme lelassult, noha tartományunk további fejlődése szempontjából ezt éppenséggel gyorsítani kellene. Mindenesetre vannak konkrét elképzelések is arra, hogy honnan kellene vagy lehetne ezeket az eszközöket Vajdaság iparának biztosítani. Úgy számítjuk például, hogy a szerbiai kölcsönből részesedhetnénk, mégpedig körülbelül ötmilliárd dinárral, talán a társadalombiztosító többleteiből is kaphatunk mintegy négymilliárd dinárt Persze, itt a május, s mindezt már jó lenne biztosabban tudni. A fönt érintett két probléma mellett szeretnék kitérni az ipar nyersanyaggal való ellátására is. Аг első negyedév kielégítő eredményeit ugyanis nagy mértékben annak köszönhetjük, hogy tavaly jó volt a nyersanyag-ellátás. Az idén bekövetkezett megszorítások azonban már áprilisban éreztették hatásukat, nemcsak külföldi, de több belföldi nyersanyagból sem volt elegendő, (színesfémek, bor, gyapjú). Most, hogy kifogytak a tartalékok, több gyár olyan nehézségekbe kerülhet, amiből egyedül alig tudhat kilábalni, noha kétségtelen, hogy éppen a most előállt körülmények között juthat kifejezésre az üzemvezetés megannyi pozitívuma. Az előbb említett, a személyi fogyasztás terén elért arányok tartós megőrzése vagy még kedvezőbbé té-ele szükségessé teszi, hogy rendkívül intenzíven dolgoz zunk az itt érintett kérdé■ sek megoldásán. Tény az, hogy a személyi bevételek 56 százalékos növekedése meghaladja az országos szinten elért 48 százalékos átlagot, s ha még tudjuk, hogy Vajdaságban a személyi jövedelmek átlaga a legalacsonyabbak között van az országban, akkor érthető a törekvés, hogy ezt a most kifejezésre jutott irányzatot tartósítsuk, nem feledkezve meg a termelékenység növeléséről. Persze csak nagy vonalakban érinthettünk itt néhány olyan kérdést, amely az első negyedév gazdasági tevékenységének elemzésekor vagy a következő hónapok kilátásainak vizsgálatakor fölmerül. Szinte fölösleges, de csak ide kívánkozik a megállapítás- jól indult el az év, de hogy ezután hogy lesz, ahhoz a megállapításhoz nem elegendőek az első három hónap adatai. BURÁNY Nándor ságháború idején jugoszláv földön is harcolt a fasiszták ellen. Sokat beszélt a vendégszerető jugoszláv népről. ■ Küldjétek képesalbumot hazátokról, városotokról, ék is küldök, hogy megismerkedjünk egymás népeivel,, országával — írja befejezésül. Vszevolod Nazarov fiatal életét adta a népek szabadságáért és barátságáért. És lám, még húsz évvel halála után is toborozza, a fiatalokat. Közeledésre, barátkozásra és a béke együttes védelmére buzdítja őket. • N. E. Három probléma: beruházás, kivitel, nyersanyagellátás Vszevolod is ezért harcolt Március elején levél érkezett Moszkvából a szabadkai Moša Pijade Gimnáziumba. Elena Nazarova tanítónő megkérte a tanulókat, látogassák meg március 14-én fia, Vszevolod Nazarov sírját. Húsz évvel ezelőtt ezen a napon ТГаТГШГЖбТГ Szabadka környékén a 19 éves diák, a Vörös Hadsereg katonája. A gimnázium tanulói mindannyian kimentek a temetőbe, virágot helyeztek el Vszevolod sírján. Alkalmi beszédet mondtak, megemlékeztek a hős szovjet katonákról, akik életüket áldozták a szabadságért. Licht Szonya, a gimnázium tanulója is felolvasta Sírok című versét. A szabadkai koszorúzási ünnepségről beszámoltak a szovjet lapok is. Az Izvesztyija áprilisi számában cikket közölt Jugoszlávia lerótta kegyeletét címen. Ezt követően egymásután érkeztek a levelek a gimnázium és Szonya címére, írtak a leningrádi rádiós technikum, az ogyesszai I.iskola tanulói, tanárai és megköszönik a szabadkai diákoknak, hogy figyelmességükkel örömet szereztek Elena Nazarovának. Kérik, hogy küldjenek Tito képet és képeslapokat Jugoszláviáról, hogy minél jobban megismerhessék ezt a baráti országot. Vladiszlav Szelivanov az uráli körzetből érdekes levelet írt. Elmondja, hogy nagyapja Josip Miljkovic szerbiai származású volt. Aleksa Dundic csapatában harcolt Urál felszabadításáért. Nagyanyja sokat mesélt neki Szerbiáról, mert egy ideig ő is ott élt. Meg szeretné ismerni a jugoszláv népet, mert Jugoszláviát második hazájának tartja. A rosztovi körzetből, Vremensakaja helységből Albina Kubikova versét küldi a szabadkai diákoknak. Szonyának a két vörös rózsát ábrázoló képeslapra ezt írták az ogyesszai diákok: Minden így virágozzon életedben. Ne legyen soha bántódásod ... Vladimír Konakov Kurszkból írt. Apja a második vi Mira Sipoš. Galambok — De mi erről nem tudtunk! — rázta kabátom ujját a nő, s az öreghez lépett, mire az levette fejéről azt a tréfás kis sapkát és illemtudóan bemutatkozott: — Szólítson csak Ibrahimnak, asszonyom. Engem itt mindenki így hív. Aztán a boázok jöttek és ugyanezt művelték. Azok ősi jogokra, emezek az igazságra hivatkoztak. És én mindezt láttam. Erre a nő kicsit megenyhült, s mivel Ibrahim megkérdezte, nem innánk-e egy jó erős kávét, engedelmesen követtük kunyhójába, az autóút másik oldalára, ahonnan csak a naspolyafa koronája látszott. — És az a fa minden tavasszal kivirágzott, meghozta nyár végén a termését — mondtam a viskó lócáján hátradőlve. — Itt maradt a hegy, a völgy, tisztásait körülfolyta a patait, mint száz és száz éven át. Belátom, kicsit együgyűen hangzott ez a tűnődésem, mert hát persze hogy minden úgy maradt. A természet rendjét nem zavarja meg egy háború. — És ez a fiú — csattant fel az asszonyban a féltékenység — erről nem tud? Csakugyan, mért beszél ezeréves dolgokról, amikor itt még nyílt sebek véreznek? Nem értem. — Pedig benne van a programban — mondta az öreg. — Talán azért kerüli ezt a témát, mert az ő apja is itt tűnt el. Karon ülő gyerek volt még, amikor árván maradt. Talán azért. Mindenesetre felhívom majd az igazgatóság figyelmét erre a mulasztásra. Idehallatszott a motor zúgása, s beállított értünk a görög fiú. Megállt a kunyhó ajtajában és széles mosolyra derült arccal kiáltotta: — Te csak megcsinálod a magad kis boltját, Ibrahim! A vén török szerényen visszamosolygott, mintha nem ő szidta volna az imént a fiút. És harminc centet számított a két kávéért. Elindult velünk a kocsi, s engem már nem érdekelt a táj, ahogy megmaradt makacsul isten kék ege alatt, minden esztendőben új füveket és friss leveleket teremve, mit sem törődve az emberek sorsával. Csak a motor zúgását hallgattam, és a kamera berregését az angol hölgy rövid sikolyaival, s álomba merülve próbáltam felejteni én is. HERCEG János Májusi üdvözlet (Folytatás az 1. oldalról) nem szilárdulhat meg, amíg minden nép fel nem szabadul a gyarmati elnyomás és a jogegyenlőtlenség minden formája, a nyomás és a belügyeikbe való beavatkozás alól. Jugoszlávia dolgozó népe kinyilvánítja teljes szolidaritását a népek igazságos harcával a gyarmatosítás és a neokolonializmus ellen, a nemzeti és szociális felszabadításért és önálló fejlődésért, s támogatja ezt a harcot. Jugoszlávia dolgozó népe élesen elítéli az imperialista agresszív cselekményeket és a nyílt katonai beavatkozást Vietnamban, Kongóban és a világ más tájain, mert ezek új világméretű összecsapás kirobbantásával fenyegetnek. Az Egyesült Nemzetek Szervezete semmivel sem helyettesíthető tényezője a békeharcnak, az államok és népek közötti igazságosabb viszonyokért vívott harcnak. Éppen ezért Jugoszlávia kitartóan munkálkodik azon, hogy megszilárduljon az Egyesült Nemzetek Szervezetének szerepe és növekedjék befolyása a világproblémák megoldásában. Jugoszlávia dolgozó népe mélységesen érdekelt abban, hogy megszűnjön a nemzetközi munkásmozgalomban fennálló jelenlegi viszály, elsősorban minden haladó szellemű erő együttműködése útján, a teljes egyenjogúság elvei alapján, a fejlődés sajátos útjainak tiszteletben tartásával és a széles körű akcióegység fokozatos megvalósításával. Polgárok! Jugoszlávia dolgozó népe és ifjúsága! Tegyünk újabb erőfeszítéseket népeink boldogabb jövőjének megvalósításáért! Erősödjék a világ minden haladó erejének szolidaritása és együttműködése a békéért, az egyenjogú együttműködésért és a társadalmi haladásért vívott küzdelemben. A JUGOSZLÁV KOMMUNISTA SZÖVETSÉG KÖZPONTI VEZETŐSÉGE A JUGOSZLÁV DOLGOZÓ NÉP SZOCIALISTA SZÖVETSÉGÉNEK SZÖVETSÉGI BIZOTTSÁGA A JUGOSZLÁV SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉG KÖZPONTI TANÁCSA A JUGOSZLÁV IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG KÖZPONTI VEZETŐSÉGE MAGYAR SZÓ 1965. MÁJUSI ÜNNEPI SZÁM — 3