Magyar Szó, 1965. május (22. évfolyam, 119-147. szám)

1965-05-01 / 119. szám

Jól indult ez az esztendő Beszélgetés Nagy Ferenccel, a Tartományi Végrehajtó Tanács alelnökével Hogy alakul az év elején tartományunk gazdasági helyzete, milyen irányt mutat a termelés, milyen szin­ten állnak a kerese­tek és a termelés mi­lyen ütemére van ki­látás az elkövetkező időszakban — főleg ezek voltak azok a kérdések, amelyekről a minap elbeszélget­tünk NAGY FERENC- cel, a Tartományi Végrehajtó Tanács alelnökével. — Ami az első negyedév termelési eredményeit illeti — kezdte Nagy elvtárs — nem lehet okunk különösebb elégedetlenségre. Ipari ter­melésünk az első három hó­napban mintegy 24 százalék­kal nagyobb, mint a múlt év megfelelő időszakában volt, a március havi arány pedig még ettől is jobb. A terme­lés emelkedése szinte minden iparágra jellemző. Persze leg­nagyobb mértékben a papír­iparnál jut kifejezésre, hiszen a mitrovicai papírgyár sokat jelent. De biztató az is, hogy a kőolajtermelés indexe pl. 228, a fémiparé, mely tarto­mányunk egyik legfőbb ipar­ága 137, a textilipar termelé­se már némileg kisebb növe­kedést mutat, tíz százalékkal nagyobb, mint tavaly ilyen­kor, a márciusi azonban itt is 22 százalékkal. Csupán a do­hány-, ásványipar és a szén­­termelés marad le a tavalyi szint alatt. I •­ — Úgyszintén meg szeret­ném jegyezni azt is — foly­tatta az alelnök —, hogy no­ha az említett termelésnöve­kedést kilencszázalékos munkaerőnövekedéssel értük el, jelentős mértékben, 14 százalékkal növekedett a ter­melékenység is, mégpedig éppen a kőolajtermelésben, a papírgyártásban és nem utol­sósorban a lábbeliiparban is.­­ Mindebből szinte magá­tól értetődik a kérdés, ha már ilyen kedvező a termelés ala­kulása, akkor vajon milyen szintet értek el a személyi jövedelmek, mennyire tud­tunk beilleszkedni a különö­sen a múlt év végén hangoz­tatott politika kereteibe amely a keresetek és a fo­gyasztás fokozottabb növelé­sét szorgalmazta. El is mond­hatom, hogy adataink itt is biztatóak. A tavalyi megfe­lelő időszakhoz képest 56 százalékkal növekedtek a polgárok személyi bevételei, ez mind pozitív jelenség, no­ha a keresetek növekedése nem volt mindig arányban a termelékenység emelkedésé­vel.­­ Bármilyen kedvező ké­pet ad is tartományunk gaz­daságáról a fenti néhány adat, mégis meg kell monda­ni, hogy az előttünk álló idő­szak elé semmiképpen sem nézhetünk valami túlzott de­rűlátással. Kivitelünk példá­ul nem tudj­a­ követni megfe­lelő ütemben a termelés nö­vekedését. Csupán tíz száza­lékkal növekedett, ami nem­csak azért okozhat gondot, mert végeredményben a ki­vitel fokozása a termelés nö­vekedésének egyik legfonto­sabb tényezője. Ennek a visszahatása különösen ab­ban juthat majd ezután ki­fejezésre, hogy az egyes vál­­­lalatok, mivel időben nem teljesítették kiviteli kötele­zettségeiket, nem kapnak ele­gendő behozatali nyersanya­got vagy reprodukciós anya­­­­got, ami aztán, a tartalékok kifogyásával, nehézségeket okozna. Nem lehetünk elége­dettek a beruházások ütemé­vel sem. Ennek a szintje már tavaly is az országos átlag alatt volt, s úgy látszik, az idén sem várhatunk sok jót. Az első három hónapban pél­dául országos szinten 27 szá­zalékkal növekedtek a beru­házások, Vajdaságban csu­pán 3 százalékkal, a gazda­sági beruházások mutatói pe­dig még ennél is kedvezőtle­nebbek. Éppen ezért mindenképpen helyénvalónak tartjuk a­zokat a javaslatokat, amelyek a beruházások korlátozására tett intézkedések alkalmazá­sában több rugalmasságot követelnek. Azt hiszem, itt kell elmondanom azt is, hogy a beruházási eszközök forrá­sát illetően az idén viszony­lag jelentősen megnöveked­tek a vállalati eszközök és nagy mértékben csökken­tek a szövetségi, köztársasági vagy tartományi forrásból kapott hitelek. Hozzávetőleges szá­mítások szerint tartomá­nyunkban az idén mintegy 67 milliárd dinárt fordítha­tunk beruházásokra. A tár­sadalmi terv tételei szerint tehát mintegy tízmilliárd di­nár hiányzik. Ez nem kevés pénz, különösen ha tudjuk, hogy az avult ipar rekonst­rukciója- ennek üteme lelas­sult, noha tartományunk to­vábbi fejlődése szempontjá­ból ezt éppenséggel gyorsí­tani kellene. Mindenesetre vannak konkrét elképzelések is arra, hogy honnan kelle­ne vagy lehetne ezeket az eszközöket Vajdaság ipará­nak biztosítani. Úgy számít­juk például, hogy a szer­biai kölcsönből részesedhet­nénk, mégpedig körülbelül ötmilliárd dinárral, talán a társadalombiztosító többle­teiből is kaphatunk mint­egy négymilliárd dinárt Persze, itt a május, s mind­ezt már jó lenne biztosab­ban tudni.­­ A fönt érintett két probléma mellett szeretnék kitérni az ipar nyersanyag­gal való ellátására is. Аг első negyedév kielégítő ered­ményeit ugyanis nagy mér­tékben annak köszönhetjük, hogy tavaly jó volt a nyers­anyag-ellátás. Az idén be­következett megszorítások azonban már áprilisban érez­tették hatásukat, nemcsak külföldi, de több belföldi nyersanyagból sem volt ele­gendő, (színesfémek, bor, gyapjú). Most, hogy kifogy­tak a tartalékok, több gyár olyan nehézségekbe kerülhet, amiből egyedül alig tudhat kilábalni, noha kétségtelen, hogy éppen a most előállt körülmények között juthat kifejezésre az üzemvezetés megannyi pozitívuma.­­ Az előbb említett, a személyi fogyasztás terén el­ért arányok tartós megőrzé­se vagy még kedvezőbbé té-­­­­ele szükségessé teszi, hogy­­ rendkívül intenzíven dolgoz­­­ zunk az itt érintett kérdé­­■ sek megoldásán. Tény az, hogy a személyi bevételek 56 százalékos növekedése meg­haladja az országos szinten elért 48 százalékos átlagot, s ha még tudjuk, hogy Vajda­ságban a személyi jövedel­mek átlaga a legalacsonyab­bak között van az országban, akkor érthető a törekvés, hogy ezt a most kifejezésre jutott irányzatot tartósítsuk, nem feledkezve meg a ter­melékenység növeléséről. Persze csak nagy vona­lakban érinthettünk itt néhány olyan kérdést, a­­mely az első negyedév gazdasági tevékenységé­nek elemzésekor vagy a következő hónapok kilá­tásainak vizsgálatakor föl­merül. Szinte fölösleges, de csak ide kívánkozik a megállapítás- jól indult el az év, de hogy ezután hogy lesz, ahhoz a megál­lapításhoz nem elegen­dőek az első három hó­nap adatai. BURÁNY Nándor­ ságháború idején jugoszláv földön is harcolt a fasiszták ellen. Sokat beszélt a ven­dégszerető jugoszláv népről. ■ Küldjétek képesalbumot ha­zátokról, városotokról, ék­ is küldök, hogy megismerked­jünk egymás népeivel,, orszá­gával — írja befejezésül. Vszevolod Nazarov fiatal életét adta a népek szabad­ságáért és barátságáért. És lám, még húsz évvel halála után is toborozza, a fiatalo­kat. Közeledésre, barátko­­zásra és a béke együttes vé­delmére buzdítja őket. • N. E. Három probléma: beruházás, kivitel, nyersanyagellátás Vszevolod is ezért harcolt Március elején levél érke­zett Moszkvából a szabadkai Moša Pijade Gimnáziumba. Elena Nazarova tanítónő megkérte a tanulókat, láto­gassák meg március 14-é­n fia, Vszevolod Nazarov sírját. Húsz évvel ezelőtt ezen a napon ТГаТГШГЖбТГ Sza­badka környékén a 19 éves diák, a Vörös Hadsereg ka­tonája. A gimnázium tanulói mindannyian kimentek a te­metőbe, virágot helyeztek el Vszevolod sírján. Alkalmi be­szédet mondtak, megemlé­keztek a hős szovjet kato­nákról, akik életüket áldoz­ták a szabadságért. Licht Szonya, a gimnázium tanulója is fel­olvasta Sírok című versét. A szabadkai koszorúzási ünnepségről beszámoltak a szovjet lapok is. Az Izvesz­tyija áprilisi számában cikket közölt Jugoszlávia lerótta kegyeletét címen. Ezt követően egymásután érkeztek a levelek a gimná­­zium és Szonya címére, írtak a leningrádi rádiós techni­kum, az ogyesszai I.­iskola tanulói, tanárai és megkö­szönik a szabadkai diákok­nak, hogy figyelmességükkel örömet szereztek Elena Na­­zarovának. Kérik, hogy küld­jenek Tito képet és képes­lapokat Jugoszláviáról, hogy minél jobban megismerhes­sék ezt a baráti országot. Vladiszlav Szelivanov az uráli körzetből érdekes le­velet írt. Elmondja, hogy nagyapja Josip Miljkovic szerbiai származású volt. Aleksa Dundic csapatában harcolt Urál felszabadításá­ért. Nagyanyja sokat mesélt neki Szerbiáról, mert egy ideig ő is ott élt. Meg szeret­né ismerni a jugoszláv né­pet, mert Jugoszláviát máso­dik hazájának tartja. A rosztovi körzetből, Vre­­mensakaja helységből Albina Kubikova versét küldi a sza­badkai diákoknak. Szonyának a két vörös rózsát ábrázoló képeslapra ezt írták az ogyesszai diákok: Minden így virágozzon életedben. Ne le­gyen soha bántódásod ... Vladimír Konakov Kurszk­ból írt. Apja a második vi­ Mira Sipoš­. Galambok — De mi erről nem tudtunk! — rázta kabátom ujját a nő, s az öreghez lépett, mire az levette fejéről azt a tréfás kis sapkát és illemtudóan bemutatkozott: — Szólítson csak Ibrahimnak, asszonyom. Engem itt mindenki így hív. Aztán a boázok jöttek és ugyanezt mű­velték. Azok ősi jogokra, emezek az igazságra hivatkoztak. És én mindezt láttam. Erre a nő kicsit megenyhült, s mivel Ibrahim megkér­dezte, nem innánk-e egy jó erős kávét, engedelmesen kö­vettük kunyhójába, az autóút másik oldalára, ahonnan csak a naspolyafa koronája látszott. — És az a fa minden tavasszal kivirágzott, meg­hozta nyár végén a termését — mondtam a viskó lócá­ján hátradőlve. — Itt maradt a hegy, a völgy, tisztásait körülfolyta a patait, mint száz és száz éven át. Belátom, kicsit együgyűen hangzott ez a tűnődésem, mert hát persze hogy minden úgy maradt. A természet rendjét nem zavarja meg egy háború. — És ez a fiú — csattant fel az asszonyban a félté­kenység — erről nem tud? Csakugyan, mért beszél ezer­éves dolgokról, amikor itt még nyílt sebek véreznek? Nem értem. — Pedig benne van a programban — mondta az öreg. — Talán azért kerüli ezt a témát, mert az ő apja is itt tűnt el. Karon ülő gyerek volt még, amikor árván ma­radt. Talán azért. Mindenesetre felhívom majd az igazga­tóság figyelmét erre a mulasztásra. Idehallatszott a motor zúgása, s beállított értünk a görög fiú. Megállt a kunyhó ajtajában és széles mosolyra derült arccal kiáltotta: — Te csak megcsinálod a magad kis boltját, Ibrahim! A vén török szerényen visszamosolygott, mintha nem ő szidta volna az imént a fiút. És harminc centet számí­tott a két kávéért. Elindult velünk a kocsi, s engem már nem érdekelt a táj, ahogy megmaradt makacsul isten kék ege alatt, min­den esztendőben új füveket és friss leveleket teremve, mit sem törődve az emberek sorsával. Csak a motor zúgását hallgattam, és a kamera berregését az angol hölgy rövid sikolyaival, s álomba merülve próbáltam felejteni én is. HERCEG János Májusi üdvözlet (Folytatás az 1. oldalról) nem szilárdulhat meg, amíg minden nép fel nem sza­badul a gyarmati elnyomás és a jogegyenlőtlenség minden formája, a nyomás és a belügyeikbe való be­avatkozás alól. Jugoszlávia dolgozó népe kinyilvánítja teljes szoli­daritását a népek igazságos harcával a gyarmatosítás és a neokolonializmus ellen, a nemzeti és szociális fel­szabadításért és önálló fejlődésért, s támogatja ezt a harcot. Jugoszlávia dolgozó népe élesen elítéli az imperia­lista agresszív cselekményeket és a nyílt katonai be­avatkozást Vietnamban, Kongóban és a világ más tá­jain, mert ezek új világméretű összecsapás kirobban­tásával fenyegetnek. Az Egyesült Nemzetek Szervezete semmivel sem helyettesíthető tényezője a békeharcnak, az államok és népek közötti igazságosabb viszonyokért vívott harcnak. Éppen ezért Jugoszlávia kitartóan munkál­kodik azon, hogy megszilárduljon az Egyesült Nemze­tek Szervezetének szerepe és növekedjék befolyása a világproblémák megoldásában. Jugoszlávia dolgozó népe mélységesen érdekelt ab­ban, hogy megszűnjön a nemzetközi munkásmozga­lomban fennálló jelenlegi viszály, elsősorban minden haladó szellemű erő együttműködése útján, a teljes egyenjogúság elvei alapján, a fejlődés sajátos útjainak tiszteletben tartásával és a széles körű akcióegység fo­kozatos megvalósításával. Polgárok! Jugoszlávia dolgozó népe és ifjúsága! Tegyünk újabb erőfeszítéseket népeink boldogabb jövőjének megvalósításáért! Erősödjék a világ minden haladó erejének szolida­ritása és együttműködése a békéért, az egyenjogú együttműködésért és a társadalmi haladásért vívott küzdelemben. A JUGOSZLÁV KOMMUNISTA SZÖVET­SÉG KÖZPONTI VEZETŐSÉGE A JUGOSZLÁV DOLGOZÓ NÉP SZOCIA­LISTA SZÖVETSÉGÉNEK SZÖVETSÉGI BIZOTTSÁGA A JUGOSZLÁV SZAKSZERVEZETI SZÖ­VETSÉG KÖZPONTI TANÁCS­A A JUGOSZLÁV IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG KÖZPONTI VEZETŐSÉGE MAGYAR SZÓ 1965. MÁJUSI ÜNNEPI SZÁM — 3

Next