Magyar Szó, 1965. augusztus (22. évfolyam, 209-239. szám)

1965-08-17 / 225. szám

Kedd, 1965. augusztus 17. MAGYAR SZÓ A tanügyien nem lesz baj a személyi jövedelmekkel A közoktatás és a kultúra a gazdasági reform tükrében • Felülvizsgálják a beruházásokat Beszélgetés Bárkányi Pállal, a suboticai községi szkupstina alelnökével A minap, amikor Szabad­kán jártunk, a községi szkupe­tina üvegpalotája valóságos méhkas volt. Félóránként vagy talán még gyakrabban, vállalati igazgatók, képvise­lők fordultak meg az épü­letben, úgyszólván megállás nélkül csüngtek a telefonok — s bizonyára sejtik már — többnyire azonos ügyben: az új gazdasági intézkedések realizálása, pontosabban: a különféle árjavaslatok és ár­­kiigazítások ügyében. Ilyen körülmények közepette keres­tük fel mi is BÁRKÁNYI Pált, a suboticai községi szkupstina alelnökét, hogy a reform kapcsán a kultúra és a közoktatás helyzetéről is le­hetőleg első kézből értesül­jünk. KÉRDÉS: Az új gazdasági intézkedések legfőbb célkitű­zése a termelés fokozása, a meglevő anyagi eszközök ész­szerűbb felhasználása, a munka jobb megszervezése stb. Ezzel kapcsolatban az érdekel bennünket, hogy az intézkedést kísérő általános drágulás, különösképp a kommunális szolgálatok díj­szabásának a módosítása mennyire hat a közoktatás és a kultúra helyzetére a köz­ségben. Más szóval a közok­tatás és a kultúra költség­­vetési kerettervében lesz-e változás, milyen irányú é s ha igen, mi célból. VÁLASZ: Magától értető­dik, hogy az új gazdasági in­tézkedések a közoktatásra és a kultúrára is kihatnak. Még­pedig úgy, hogy az anyagi és­­ személyi kiadások ezek­ben a munkaszervezetekben is lényegesen megnöveked­nek ... Subotica közoktatási és kultúrintézményeit a drá­gulásból .. eredő problémák történetesen enyhébben érin­tik, mivel — hogy úgy mond­­jam — mi már a költségve­tési keret meghozatalakor számításba vettük a 30 szá­zalékos anyagi kiadás növe­kedését. Ha azonban az anya­gi kiadások mégis túllépnék ezt a határt, akkor a munka­­szervezeteknek mindenkép­pen célszerűbben kell fel­használniuk a rendelkezésük­re álló pénzt, esetleg azon kell lenniük, hogy egyes anyagi kiadásokról lemondja­nak. Konkrétan, a személyi jövedelemekkel kapcsolatban a költségvetés meghozatala­kor az elemi iskoláknál 33, a középiskoláknál pedig 36 szá­zalékos személyi jövedelem­emelkedést irányoztunk elő.­­Eközben persze megjegyzen­dő, hogy ezek az eszközök a személyi jövedelem masszára vonatkoznak. Az eszközök célszerű felhasználására és a maximális takarékosságra a közoktatásban és a kultúrá­ban mindenesetre szükség lesz. KÉRDÉS: — Megszorítá­sok, restrikciók idején az ed­digi általános vajdasági, sőt ha úgy tetszik, jugoszláviai gyakorlatunk azt mutatta, hogy jobb híján, vagy talán inkább a könnyebb utat vá­lasztva elsősorban a közok­tatás és a kultúra rövidült meg, így lesz-e ezúttal is — ha igen, miért. VÁLASZ: Konkrétan a su­boticai viszonylatban ez a gyakorlat nem áll. A közvé­lemény előtt ismeretes már, hogy a suboticai községi szkupstina módosította ugyan a költségvetési kerettervét, 193 millió dinárral, de ez a csökkentés a tervezett beru­házások terhére megy, s nem a személyi jövedelmek és az anyagi kiadások terhére, mint ahogy azt egyesek fel­tételezik. Subotk­án a közok­tatási és a kultúralapba egyébként is a költségvetési jövedelemnek 46 százaléka fo­lyik be évente... Ahogy az előbb már említettem, az új gazdasági intézkedések a köz­oktatást és a kultúrát is érin­tik, s az erre szánt pénzkeret némi csökkenése várható. Ezt azonban kizárólag a be­ruházások felülvizsgálásával hajtjuk végre, nem pedig az előirányzott személyi jövedel­mek és anyagi kiadások ro­vására. KÉRDÉS: A belső tartalé­kok feltárásával, akárcsak másutt, a közoktatásban és kultúrában is csökkenthetők a kiadások. Kérdés azonban, hogy az i­lyen irányú takaré­kossággal nyerünk-e annyit, hogy a létfenntartási költsé­gek általános emelkedésével a pedagógusok és a kultúr­­munkások életszínvonalán ne essék csorba. VÁLASZ: Jóllehet a költ­ségvetési keretben előirány­zott (személyi jövedelmekre és anyagi kiadások fedezésé­re szánt) összeg növelése nem várható, bizonyos személyi jövedelem-módosítás a köz­oktatásban és a kultúrában is lehetséges. Annál is in­kább, mert már a személyi jö­vedelmek után fizetendő költ­ségvetési hozzájárulási kulcs öt és fél, a szociális biztosítás­nak viszont kétszázalékos — tehát összesen hét és fél szá­zalékos — csökkentése is csaknem tizenegy százalékos átlag személyi jövedelem nö­vekedésre ad módot. (Meg­jegyzem, helytelen volna ezt most úgy értelmezni, hogy a közoktatásban és a kultúrá­ban dolgozó minden egyes személy jövedelme 11 száza­lékkal módosítható. Nem. Az, hogy kint-kikinek a személyi jövedelme mennyiben módo­sul, természetesen az adott körülményektől és az önigaz­gatói szervek határozatától függ.­ Hangsúlyozni kell azonban, hogy a személyi jö­vedelmek növelésére a köz­oktatásban és a kultúrában is vannak más lehetőségek. A belső tartalékok feltárása és kiaknázása, a munkaviszony­ban levő dolgozók tevékeny­ségének, a túlórázásnak és a honoráris munkának a felül­vizsgálása, az osztatlan és az összevont tagozatok létesíté­se is — hogy csak néhány példát említsek — ugyancsak sok lehetőséget ad a célsze­rűbb gazdálkodásra, a taka­rékosságra. SZŰCS Imre Szombaton este a harcosok és a vendégek közös vacso­rán vettek részt. Vasárnap délelőtt nagygyű­lést tartottak, amelyen Pappé János, a Horvátországi Ma­gyar Kultúrszövetség titkára, a Grubišino Polje-i Harcos Szövetség elnöke és Zágor György nagykövet mondtak beszédet. Fehér Sándor, a magyar küldöttség vezetője is köszön­tötte a nagygyűlés részve­vőit, a volt harcostársakat, és emlékzászlót adott át a kultúrszövetségnek. Öster­­reicher Sándor, a kultúrszö­­vetség elnöke köszönte meg a Magyar Partizán Szövetség figyelmét. Utána a zászlóalj harcosai és a magyar küldöttség tag­jai megkoszorúzták az ele­sett harcosok emléktábláját és megtekintették a kiállí­tást, amely a zászlóalj meg­alakítását, fejlődését, életét és harcát mutatja be. A délutáni színvonalas mű­sor után — cseh, magyar és horvát népi tánccsoportok léptek fel —, népünnepél­lyel folytatódott az évfordu­lós ünnepség. A Petőfi Sándor magyar partizán zászlóalj újból fel­sorakozott, s így vonult be a­ vasárnap délelőtti nagygyű­lés színhelyére. Lelkes taps fogadta őket. A melleken kitüntetések csil­logtak. És az ősz és őszülő hajszálak is csillogtak. Negy­venévesek és hatvanon felü­liek is voltak a sorban. Az idő elszállt, elröppent, mint egy álom. Huszonkét esztendő. Tizennyolc és legfeljebb negyvenévesek voltak ugyan­ezek a harcosok, amikor 1943. augusztus 15-én Sla­­tinski Drenovacon először fölsorakoztak. Akkor csak hatvanan voltak. A zászlóalj létszáma azonban állandóan gyarapodott lőttek, érkez­tek az önkéntesek és a más egységekből a zászlóaljhoz vezényelt magyar nemzetisé­gű harcosok. Négyszáznál is többen megfordultak a zász­lóaljban. És talán jó is, hogy nem tartottak névsorolvasást, mert százvalahány nevet hiá­ba szólított volna a parancs­nok, több mint száz név ol­vasásakor azt kellett volna válaszolni, hogy: elesett! Több mint száz halottja volt a Petőfi zászlóaljnak, a a megalakulástól 1944. decem­ber 23-áig, a Petőfi Brigád megalakulásáig. Nyolcvan valahány ütközet­ben vettek részt. Ezen az ünnepségen is ezeknek az ütközeteknek az emlékeit elevenítették fel, és sokszor, számtalanszor meg­kérdezték egymást: elvtárs, elvtársnő, emlékszel... ... emlékszel, amikor Daru­vár közelében egy éjszakai rajtaütés után a domokránok alsónadrágban menekültek egészen Daruvárig és ott azt mondták, azt kérdezték: mi­féle hadsereg, népség üldöz bennünket, folyton csak azt kiáltják, hogy ELERE! (elő­re) és úgy jönnek, támadnak, hogy nem lehet útjukat áll­ni. És ezeknek az embereknek az útjuk nagyon is különbö­ző volt, amíg a zászlóaljhoz kerültek. Szomolyán Mihály Virovi­­ticáról jött, ötödmagával. Négy testvérével együtt fo­gott fegyvert negyvenkettő júniusában. Mihály, Károly és István később a Petőfi zászlóaljhoz kerültek. József a viroviticai, János pedig az eszéki brigádban harcolt. Szinte a csodával határos: mind az öten életben marad­tak. Mihály 1955-ben szerelt le mint őrnagy. Szabó Imre is Viroviticá­­ról került a zászlóaljhoz, és ott volt egészen 1944. decem­ber 9-éig, amikor tüdőlövés­sel kórházba került. Fehér Lajos, Vas Jolán, Vas Gitta, Tipold Katalin, Cigler Klára, Nagy Ilona (Szerémségben esett el), Be­­rán Iván, Vári Iván, Vári Jó­zsef és Hegedűs Pál Buda­pestről jöttek 1944 januárjá­ban. És Hengl Lajos is ve­lük jött, ő vezette a pesti csoportot. Az összeköttetést is ő szervezte meg, Verbászon, a szülőfaluján át. Ma is Ver­bászon él. Pető György nem tudom honnan jött, csak azt tudom, hova ment a háború után. Ma mozdonyvezető, Viroviti­ca és Banova Jaruga között vezeti a gőzöst. És azt is tu­dom róla, hogy 1944 májusá­ban részt vett az USAOJ II. kongresszusán Drvaron. A Petőfi zászlóalj őt választot­ta és küldte el a kongresz­­szusra, amelyen Tito elvtárs is jelen volt, és amelyen el­mondta, hogy Szlavóniában egy magyar zászlóalj is har­col az ország szabadságáért. Most vasárnap délelőtt va­­lahányan ott voltak Grba­­vacon, a fölsorakozott zászló­aljban. És rajtuk kívül még kétszázvalahányan... A fúvószenekar indulókat játszott. A faluban, amely 140 házból áll csupán, min­denütt zászlók lengtek. A falu is ünnepelt. Harcosait ünnepelte, fölszabadítóit és szabadságának huszadik év­fordulóját. SZERENCSÉS József A zászlóalj fölsorakozott..* Grbavacon ünnepelték meg a Petőfi Sándor partizán zászlóalj megalakulásának huszonkettedik évfordulóját Az évforduló ünnepségét, amelyet a Petőfi Sándor magyar partizán zászlóalj harcosai az utóbbi időben minden évben megünnepelnek (mindig más helyen), az­az idén a Daruvár melletti Grbavac fa­lucskában tartották meg, szombaton és va­sárnap. Az ünnepség első napján délután 6 óra­kor Djuro Zulac, a Grubišino Polje-i köz­ségi szkupstina elnöke fogadta és üdvözölte a zászlóalj volt parancsnokait és vezetőit, valamint Zágor György elvtársat, a Ma­gyar Népköztársaság jugoszláviai nagykö­vetét, az ünnepség vendégét. Jelen volt még a Magyar Partizán Szö­vetség küldöttsége: Fehér Sándor, Iaj­­váriné Vas Gitta és Hegedűs Pál, akik 1944-ben a zászlóalj kötelékében harcoltak. Pappé János ünnepi beszédét mondja Harminc traktor munkáját helyettesíti A Novi Sad-i mezőgazdasági gépesítési intézet két repülőgépet vásárol Megszokták a vetések fe­lett alacsonyan repülő egy­­vagy kétfedelű repülőgépe­ket a becsei, a mitrovicai és a pancsovai kombinát föld­jein. Jó néhány éve, hogy a levegőből végzik a búza fej­trágyázását, és a nagyobb területen vetett növények védelmét. A gyakorlatban, külföldön és nálunk is, számtalanszor bebizonyosult, hogy a gyors és idejekorán elvégzett mun­ka mennyi előnnyel jár. Egy mezőgazdasági repülőgép ál­talában 30 traktor és a hoz­zákapcsolt műtrágyaszóró vagy permetezőgép munká­ját helyettesíti és nem gá­zolja a földet. Régóta tervezik már Vaj­daságban egy olyan repülő­központ létesítését, amely minden időben megrende­lésre elvégezné a mezőgaz­dasági szervezetekben a trá­gyázást vagy a növényvé­delmet. Az ötlet 1959-ben született meg, és megvalósí­tását az akkori tartományi mezőgazdasági kamara szor­galmazta. Vajdaságban azonban még mindig mindössze három repülőgép van a kombinátok tulajdonában, hazánkban pe­dig 24 repülővel rendelkez­nek a mezőgazdasági szer­vezetek és egyes repülőköz­pontok. Mondani sem kell, hogy ezek a központok ki­használják a helyzetet, és jó pénzért végeznek szolgál­tatást a vajdasági mezőgaz­dasági szervezeteknek. Úgy hírlik, hogy bőven van mun­kájuk, bár felróják nekik, hogy nem mindig érkeznek időre, amiből elég sok kár származik. Az immár hatéves terv most talán valóra válik. A Novi Sad-i mezőgazdasági gépesítési intézet ugyanis a Tartományi Gazdasági Ka­mara pénzbeli segítségét kérte, hogy két repülőgépet vásároljon, amelyeket a me­zőgazdaságban használnának fel. A kamara elnöksége el­fogadta az intézet kérését, és hozzájárul a repülőgépek vásárlásához. Megtörténtek az előkészü­letek a repülőközpont léte­sítéséhez, amely a gépesítési intézet üzemrészlegeként működne. A repülőgépeket a Novi Sad-i Heroj Pinki repülősklub hangárjaiban helyezik el, a klub repülő­terét használják, mechani­kusait, pilótáit foglalkoztat­ják. Előre megegyeztek a cu­korgyárakkal, néhány mű­trágyagyárral és nagyobb mezőgazdasági szervezettel, hogy szolgáltatásokat végez­nek nekik, a kilátások sze­rint így nem fizethetnek rá a vállalkozásra. S. Z. 3. oldal Filozófusok találkozója Megkezdődött a korčulai nyári iskola Tegnap Korçulán megkez- I dődött a korčulai nyári isko- I­­a nevet viselő filozófiai ta- t nácskozás. A már nemzetkö­­­­zi hírt szerzett találkozó té-­­­mája az idén: „Mi a törté­nelem?” A munkát két részre osztották, az első témája: „A történelem és a szociológia”, a másodiké pedig „A filozó­fia és a szociológia”. Az első részben a követke­ző témákról hangzanak el előadások: „A hisztoricizmus és evolucionizmus a történe­lemben”, „A determinizmus problémái a történelemben”, „Történelem és szociológia”, „A hagyomány és a megúju­lás problémái a társadalmi fejlődésében”, „A történelem és a társadalmi fejlődés el­mélete” valamint „Determi­nizmus és indeterminizmus a történelemben”. A másik részben három csoportban folyik majd a munka. Az első csoport témája: „A termé­szet és a történelem, a má­sodiké: „A kauzalitás és a finalitás a történelemben”, a harmadiké pedig: „A szocia­lizmus történelmi előfelté­telei”. A fenti kérdések megtár­gyalásában a legnevesebb ju­goszláv filozófusok, a belgrá­di, zágrábi és a ljubljanai egyetem tanárai mellett szá­mos külföldi vendég is részt vesz. Többek között Korculára érke­zett dr. E. Heinzel Ausztriából, Belgiumból dr. G. Gorielli, Cseh­szlovákiából dr. K. Kosik, Fran­ciaországból dr. H. Lefebvre és dr. A. Kriegel, Lengyelországból dr. L. Kolakowski és dr. B. Baczkó, Magyarországról dr. Tor­­dai Z. és dr. Varga I., Nagy- Britanniából dr. N. Birnbaum, az NDK-ból dr. W. Eichorn és dr. E. Hahn, az NSZK-ból dr. E. Fink, Olaszországból dr. U. Cerroni és dr. G. Wetter, a Szovjetunióból dr. I. Konsztanti­­nov, az USA-ból dr. H. Aptheker és dr. J. Lachs. b-t

Next