Magyar Szó, 1965. augusztus (22. évfolyam, 209-239. szám)
1965-08-17 / 225. szám
Kedd, 1965. augusztus 17. MAGYAR SZÓ A tanügyien nem lesz baj a személyi jövedelmekkel A közoktatás és a kultúra a gazdasági reform tükrében • Felülvizsgálják a beruházásokat Beszélgetés Bárkányi Pállal, a suboticai községi szkupstina alelnökével A minap, amikor Szabadkán jártunk, a községi szkupetina üvegpalotája valóságos méhkas volt. Félóránként vagy talán még gyakrabban, vállalati igazgatók, képviselők fordultak meg az épületben, úgyszólván megállás nélkül csüngtek a telefonok — s bizonyára sejtik már — többnyire azonos ügyben: az új gazdasági intézkedések realizálása, pontosabban: a különféle árjavaslatok és árkiigazítások ügyében. Ilyen körülmények közepette kerestük fel mi is BÁRKÁNYI Pált, a suboticai községi szkupstina alelnökét, hogy a reform kapcsán a kultúra és a közoktatás helyzetéről is lehetőleg első kézből értesüljünk. KÉRDÉS: Az új gazdasági intézkedések legfőbb célkitűzése a termelés fokozása, a meglevő anyagi eszközök észszerűbb felhasználása, a munka jobb megszervezése stb. Ezzel kapcsolatban az érdekel bennünket, hogy az intézkedést kísérő általános drágulás, különösképp a kommunális szolgálatok díjszabásának a módosítása mennyire hat a közoktatás és a kultúra helyzetére a községben. Más szóval a közoktatás és a kultúra költségvetési kerettervében lesz-e változás, milyen irányú é s ha igen, mi célból. VÁLASZ: Magától értetődik, hogy az új gazdasági intézkedések a közoktatásra és a kultúrára is kihatnak. Mégpedig úgy, hogy az anyagi és személyi kiadások ezekben a munkaszervezetekben is lényegesen megnövekednek ... Subotica közoktatási és kultúrintézményeit a drágulásból .. eredő problémák történetesen enyhébben érintik, mivel — hogy úgy mondjam — mi már a költségvetési keret meghozatalakor számításba vettük a 30 százalékos anyagi kiadás növekedését. Ha azonban az anyagi kiadások mégis túllépnék ezt a határt, akkor a munkaszervezeteknek mindenképpen célszerűbben kell felhasználniuk a rendelkezésükre álló pénzt, esetleg azon kell lenniük, hogy egyes anyagi kiadásokról lemondjanak. Konkrétan, a személyi jövedelemekkel kapcsolatban a költségvetés meghozatalakor az elemi iskoláknál 33, a középiskoláknál pedig 36 százalékos személyi jövedelememelkedést irányoztunk elő.Eközben persze megjegyzendő, hogy ezek az eszközök a személyi jövedelem masszára vonatkoznak. Az eszközök célszerű felhasználására és a maximális takarékosságra a közoktatásban és a kultúrában mindenesetre szükség lesz. KÉRDÉS: — Megszorítások, restrikciók idején az eddigi általános vajdasági, sőt ha úgy tetszik, jugoszláviai gyakorlatunk azt mutatta, hogy jobb híján, vagy talán inkább a könnyebb utat választva elsősorban a közoktatás és a kultúra rövidült meg, így lesz-e ezúttal is — ha igen, miért. VÁLASZ: Konkrétan a suboticai viszonylatban ez a gyakorlat nem áll. A közvélemény előtt ismeretes már, hogy a suboticai községi szkupstina módosította ugyan a költségvetési kerettervét, 193 millió dinárral, de ez a csökkentés a tervezett beruházások terhére megy, s nem a személyi jövedelmek és az anyagi kiadások terhére, mint ahogy azt egyesek feltételezik. Subotkán a közoktatási és a kultúralapba egyébként is a költségvetési jövedelemnek 46 százaléka folyik be évente... Ahogy az előbb már említettem, az új gazdasági intézkedések a közoktatást és a kultúrát is érintik, s az erre szánt pénzkeret némi csökkenése várható. Ezt azonban kizárólag a beruházások felülvizsgálásával hajtjuk végre, nem pedig az előirányzott személyi jövedelmek és anyagi kiadások rovására. KÉRDÉS: A belső tartalékok feltárásával, akárcsak másutt, a közoktatásban és kultúrában is csökkenthetők a kiadások. Kérdés azonban, hogy az ilyen irányú takarékossággal nyerünk-e annyit, hogy a létfenntartási költségek általános emelkedésével a pedagógusok és a kultúrmunkások életszínvonalán ne essék csorba. VÁLASZ: Jóllehet a költségvetési keretben előirányzott (személyi jövedelmekre és anyagi kiadások fedezésére szánt) összeg növelése nem várható, bizonyos személyi jövedelem-módosítás a közoktatásban és a kultúrában is lehetséges. Annál is inkább, mert már a személyi jövedelmek után fizetendő költségvetési hozzájárulási kulcs öt és fél, a szociális biztosításnak viszont kétszázalékos — tehát összesen hét és fél százalékos — csökkentése is csaknem tizenegy százalékos átlag személyi jövedelem növekedésre ad módot. (Megjegyzem, helytelen volna ezt most úgy értelmezni, hogy a közoktatásban és a kultúrában dolgozó minden egyes személy jövedelme 11 százalékkal módosítható. Nem. Az, hogy kint-kikinek a személyi jövedelme mennyiben módosul, természetesen az adott körülményektől és az önigazgatói szervek határozatától függ. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a személyi jövedelmek növelésére a közoktatásban és a kultúrában is vannak más lehetőségek. A belső tartalékok feltárása és kiaknázása, a munkaviszonyban levő dolgozók tevékenységének, a túlórázásnak és a honoráris munkának a felülvizsgálása, az osztatlan és az összevont tagozatok létesítése is — hogy csak néhány példát említsek — ugyancsak sok lehetőséget ad a célszerűbb gazdálkodásra, a takarékosságra. SZŰCS Imre Szombaton este a harcosok és a vendégek közös vacsorán vettek részt. Vasárnap délelőtt nagygyűlést tartottak, amelyen Pappé János, a Horvátországi Magyar Kultúrszövetség titkára, a Grubišino Polje-i Harcos Szövetség elnöke és Zágor György nagykövet mondtak beszédet. Fehér Sándor, a magyar küldöttség vezetője is köszöntötte a nagygyűlés részvevőit, a volt harcostársakat, és emlékzászlót adott át a kultúrszövetségnek. Österreicher Sándor, a kultúrszövetség elnöke köszönte meg a Magyar Partizán Szövetség figyelmét. Utána a zászlóalj harcosai és a magyar küldöttség tagjai megkoszorúzták az elesett harcosok emléktábláját és megtekintették a kiállítást, amely a zászlóalj megalakítását, fejlődését, életét és harcát mutatja be. A délutáni színvonalas műsor után — cseh, magyar és horvát népi tánccsoportok léptek fel —, népünnepéllyel folytatódott az évfordulós ünnepség. A Petőfi Sándor magyar partizán zászlóalj újból felsorakozott, s így vonult be a vasárnap délelőtti nagygyűlés színhelyére. Lelkes taps fogadta őket. A melleken kitüntetések csillogtak. És az ősz és őszülő hajszálak is csillogtak. Negyvenévesek és hatvanon felüliek is voltak a sorban. Az idő elszállt, elröppent, mint egy álom. Huszonkét esztendő. Tizennyolc és legfeljebb negyvenévesek voltak ugyanezek a harcosok, amikor 1943. augusztus 15-én Slatinski Drenovacon először fölsorakoztak. Akkor csak hatvanan voltak. A zászlóalj létszáma azonban állandóan gyarapodott lőttek, érkeztek az önkéntesek és a más egységekből a zászlóaljhoz vezényelt magyar nemzetiségű harcosok. Négyszáznál is többen megfordultak a zászlóaljban. És talán jó is, hogy nem tartottak névsorolvasást, mert százvalahány nevet hiába szólított volna a parancsnok, több mint száz név olvasásakor azt kellett volna válaszolni, hogy: elesett! Több mint száz halottja volt a Petőfi zászlóaljnak, a a megalakulástól 1944. december 23-áig, a Petőfi Brigád megalakulásáig. Nyolcvan valahány ütközetben vettek részt. Ezen az ünnepségen is ezeknek az ütközeteknek az emlékeit elevenítették fel, és sokszor, számtalanszor megkérdezték egymást: elvtárs, elvtársnő, emlékszel... ... emlékszel, amikor Daruvár közelében egy éjszakai rajtaütés után a domokránok alsónadrágban menekültek egészen Daruvárig és ott azt mondták, azt kérdezték: miféle hadsereg, népség üldöz bennünket, folyton csak azt kiáltják, hogy ELERE! (előre) és úgy jönnek, támadnak, hogy nem lehet útjukat állni. És ezeknek az embereknek az útjuk nagyon is különböző volt, amíg a zászlóaljhoz kerültek. Szomolyán Mihály Viroviticáról jött, ötödmagával. Négy testvérével együtt fogott fegyvert negyvenkettő júniusában. Mihály, Károly és István később a Petőfi zászlóaljhoz kerültek. József a viroviticai, János pedig az eszéki brigádban harcolt. Szinte a csodával határos: mind az öten életben maradtak. Mihály 1955-ben szerelt le mint őrnagy. Szabó Imre is Viroviticáról került a zászlóaljhoz, és ott volt egészen 1944. december 9-éig, amikor tüdőlövéssel kórházba került. Fehér Lajos, Vas Jolán, Vas Gitta, Tipold Katalin, Cigler Klára, Nagy Ilona (Szerémségben esett el), Berán Iván, Vári Iván, Vári József és Hegedűs Pál Budapestről jöttek 1944 januárjában. És Hengl Lajos is velük jött, ő vezette a pesti csoportot. Az összeköttetést is ő szervezte meg, Verbászon, a szülőfaluján át. Ma is Verbászon él. Pető György nem tudom honnan jött, csak azt tudom, hova ment a háború után. Ma mozdonyvezető, Virovitica és Banova Jaruga között vezeti a gőzöst. És azt is tudom róla, hogy 1944 májusában részt vett az USAOJ II. kongresszusán Drvaron. A Petőfi zászlóalj őt választotta és küldte el a kongreszszusra, amelyen Tito elvtárs is jelen volt, és amelyen elmondta, hogy Szlavóniában egy magyar zászlóalj is harcol az ország szabadságáért. Most vasárnap délelőtt valahányan ott voltak Grbavacon, a fölsorakozott zászlóaljban. És rajtuk kívül még kétszázvalahányan... A fúvószenekar indulókat játszott. A faluban, amely 140 házból áll csupán, mindenütt zászlók lengtek. A falu is ünnepelt. Harcosait ünnepelte, fölszabadítóit és szabadságának huszadik évfordulóját. SZERENCSÉS József A zászlóalj fölsorakozott..* Grbavacon ünnepelték meg a Petőfi Sándor partizán zászlóalj megalakulásának huszonkettedik évfordulóját Az évforduló ünnepségét, amelyet a Petőfi Sándor magyar partizán zászlóalj harcosai az utóbbi időben minden évben megünnepelnek (mindig más helyen), azaz idén a Daruvár melletti Grbavac falucskában tartották meg, szombaton és vasárnap. Az ünnepség első napján délután 6 órakor Djuro Zulac, a Grubišino Polje-i községi szkupstina elnöke fogadta és üdvözölte a zászlóalj volt parancsnokait és vezetőit, valamint Zágor György elvtársat, a Magyar Népköztársaság jugoszláviai nagykövetét, az ünnepség vendégét. Jelen volt még a Magyar Partizán Szövetség küldöttsége: Fehér Sándor, Iajváriné Vas Gitta és Hegedűs Pál, akik 1944-ben a zászlóalj kötelékében harcoltak. Pappé János ünnepi beszédét mondja Harminc traktor munkáját helyettesíti A Novi Sad-i mezőgazdasági gépesítési intézet két repülőgépet vásárol Megszokták a vetések felett alacsonyan repülő egyvagy kétfedelű repülőgépeket a becsei, a mitrovicai és a pancsovai kombinát földjein. Jó néhány éve, hogy a levegőből végzik a búza fejtrágyázását, és a nagyobb területen vetett növények védelmét. A gyakorlatban, külföldön és nálunk is, számtalanszor bebizonyosult, hogy a gyors és idejekorán elvégzett munka mennyi előnnyel jár. Egy mezőgazdasági repülőgép általában 30 traktor és a hozzákapcsolt műtrágyaszóró vagy permetezőgép munkáját helyettesíti és nem gázolja a földet. Régóta tervezik már Vajdaságban egy olyan repülőközpont létesítését, amely minden időben megrendelésre elvégezné a mezőgazdasági szervezetekben a trágyázást vagy a növényvédelmet. Az ötlet 1959-ben született meg, és megvalósítását az akkori tartományi mezőgazdasági kamara szorgalmazta. Vajdaságban azonban még mindig mindössze három repülőgép van a kombinátok tulajdonában, hazánkban pedig 24 repülővel rendelkeznek a mezőgazdasági szervezetek és egyes repülőközpontok. Mondani sem kell, hogy ezek a központok kihasználják a helyzetet, és jó pénzért végeznek szolgáltatást a vajdasági mezőgazdasági szervezeteknek. Úgy hírlik, hogy bőven van munkájuk, bár felróják nekik, hogy nem mindig érkeznek időre, amiből elég sok kár származik. Az immár hatéves terv most talán valóra válik. A Novi Sad-i mezőgazdasági gépesítési intézet ugyanis a Tartományi Gazdasági Kamara pénzbeli segítségét kérte, hogy két repülőgépet vásároljon, amelyeket a mezőgazdaságban használnának fel. A kamara elnöksége elfogadta az intézet kérését, és hozzájárul a repülőgépek vásárlásához. Megtörténtek az előkészületek a repülőközpont létesítéséhez, amely a gépesítési intézet üzemrészlegeként működne. A repülőgépeket a Novi Sad-i Heroj Pinki repülősklub hangárjaiban helyezik el, a klub repülőterét használják, mechanikusait, pilótáit foglalkoztatják. Előre megegyeztek a cukorgyárakkal, néhány műtrágyagyárral és nagyobb mezőgazdasági szervezettel, hogy szolgáltatásokat végeznek nekik, a kilátások szerint így nem fizethetnek rá a vállalkozásra. S. Z. 3. oldal Filozófusok találkozója Megkezdődött a korčulai nyári iskola Tegnap Korçulán megkez- I dődött a korčulai nyári isko- Ia nevet viselő filozófiai ta- t nácskozás. A már nemzetközi hírt szerzett találkozó té-mája az idén: „Mi a történelem?” A munkát két részre osztották, az első témája: „A történelem és a szociológia”, a másodiké pedig „A filozófia és a szociológia”. Az első részben a következő témákról hangzanak el előadások: „A hisztoricizmus és evolucionizmus a történelemben”, „A determinizmus problémái a történelemben”, „Történelem és szociológia”, „A hagyomány és a megújulás problémái a társadalmi fejlődésében”, „A történelem és a társadalmi fejlődés elmélete” valamint „Determinizmus és indeterminizmus a történelemben”. A másik részben három csoportban folyik majd a munka. Az első csoport témája: „A természet és a történelem, a másodiké: „A kauzalitás és a finalitás a történelemben”, a harmadiké pedig: „A szocializmus történelmi előfeltételei”. A fenti kérdések megtárgyalásában a legnevesebb jugoszláv filozófusok, a belgrádi, zágrábi és a ljubljanai egyetem tanárai mellett számos külföldi vendég is részt vesz. Többek között Korculára érkezett dr. E. Heinzel Ausztriából, Belgiumból dr. G. Gorielli, Csehszlovákiából dr. K. Kosik, Franciaországból dr. H. Lefebvre és dr. A. Kriegel, Lengyelországból dr. L. Kolakowski és dr. B. Baczkó, Magyarországról dr. Tordai Z. és dr. Varga I., Nagy- Britanniából dr. N. Birnbaum, az NDK-ból dr. W. Eichorn és dr. E. Hahn, az NSZK-ból dr. E. Fink, Olaszországból dr. U. Cerroni és dr. G. Wetter, a Szovjetunióból dr. I. Konsztantinov, az USA-ból dr. H. Aptheker és dr. J. Lachs. b-t