Magyar Szó, 1965. december (22. évfolyam, 329-359. szám)

1965-12-01 / 329. szám

4. old.. Gumi kalaptartó vagy kalaptartó gumi Karinthy Frigyes egy kis humoreszkjében ketten .arról beszélgetnek, hogy mi is a pontos neve a kalapok a szél ellen védő gumizsinórnak. Gumi kalaptartó, kalap gumitartó, tartó kralapgumi — próbálgatják sorban. S mire végül megállapodtak abban, hogy kalaptapra gumi, a szél elvitte a kalapot. Valóban, nem is mindig olyan egyszerű a szavak kapcsolása. Amikor például nemrégiben a Magyar Szóban egy kép alatt ezt találtuk: — Tegnap egynapos vajdasági látogatásra érkezett X.Y. —■ mi is gondolkozhattunk azon, hogy egynapos vajdasági látogatásra vagy vajdasági egynapos látogatásra vagy egynapos látogatásra Vajdaságba érkezett-e az illető. Ez utóbbiban meg is állapodhatunk, leszögezve, hogy a vajdasági látogatás — akármilyen közelről érint is bennünket —■ mégsem olyan öszszenőtt szókapcsolat, hogy külön jelzőt elbírna. Az ilyen helytelen kapcsolás nem ritka jelenség beszédünkben, írásunkban. A minap például a következő mondatot jegyeztük ki a Magyar Képes Újságból: — A rendező külön elismerést érdemel a gazdag és sokforrású Bach egyházi zenéjének alkalmazásáért.— Nem kell nagy nyelvtudomány ahhoz, hogy észrevegyük: rossz helyre került a jelző. Bach bizony nemigen volt se gazdag, se sok (jövedelmi) forrású. Ha egyházi zenéjére alkalmazzuk e két jelzőt, akkor közelebb járunk az igazsághoz is, a nyelvhelyességhez is. Könnyen segíthetünk ezen a Szülő—Gyermek—Iskola rovatban talált mondaton is: — A nagyszámú véradók seregébe beiratkoztak a középiskolások is. — Nyilván jobb és szebb lesz így: A véradók nagyszámú seregébe. Ennél azonban sokkal gyakoribb az az eset, hogy nem a jelző helyét tévesztik el, hanem a jelzőt és a jelzett szót keverik össze. Ezt látjuka következő példában. — Egy tábla fölszegezéssel együtt 500 dinárba kerül. Az összeget az elvégzett munka után kell fizetni. — Ha egy kicsit elgondolkozunk, rájövünk, hogy nem az elvégzett munka, hanem a munka elvégzése után kell fizetni. Hasonló tévedés leledzik ebben a lapunkból vett mondatban: — A tisztázott elvek után is maradtak fenn rendezetlen kérdések. — A többi rendezetlen kérdéshez itt nem szólhatunk hozzá, a nyelvtani kérdést azonban tüstént rendezhetjük: nem a tisztázott elvek után, hanem az elvek tisztázása után. Vajon helyes-e ez a mondat: — Keresik az értekezletek iránti megcsappant érdeklődés okait? Minek akarnak utánajárni, az érdeklődés okainak vagy a megcsappanás okainak? Természetesen az utóbbinak. Ezek szerint: az értekezletek iránti érdeklődés megcsappanásának okait keresik. Bizonyára hamarabb meg is találják, ha ■ pontosan tudják, mit keresnek. Nemcsak ők, hanem azok a szövetkezetiek is, akikről az újságíró megállapítja: — A felbontott szerződések okát máshol kell keresniük. — Segítsünk nekik legalább annyiban, hogy megmondjuk: a szerződések felbontásának okát keressék! Nem mindig ilyen világos és egyszerű azonban a dolog. — Valamennyi új intézkedés hozzájárul majd az alapszervezetek jobb munkájához — mondja a cikkíró egy gyengén működő szervezet újabb határozatairól.Jobb munkájához vagy munisiájának megjavulásához?. És mi már egy kicsit fogasabb kérdés. Úgy öremük azonban, szabatosabb, világosabb az utóbbi megoldás, annál is inkább, mert jobb munkáról még nem is beszélhetünk. Ha már megjavult, akkor talán mondhatjuk, hogy a jó munkához hozzájárultak az intézkedések is. Néha más okból is jobb a hagyományos, szabályos megoldás. íme: — A faiparban az anyag árának emelkedése és a rögzített bútorárak miatt a vállalatok nehéz helyzetbe kerültek. — Ha az anyag árának emelkedéséről beszélünk, akkor jobban vág hozzá a bútorárak rögzítése, így lesz szép, szimmetrikus a mondat. Mert amúgy bizony biceg. Az eladósodott ipar vagy az ipar eladósodása miatt akadt meg a fejlődés? A kölcsönfolyósítás megszigorított feltételei miatt vagy a kölcsönfolyósítás feltételeinek megszigorítása miatt csökkent a kereslet? Melyik a jobb? Ma már mind gyakoribb az előbbi ező kötés, különösen a sajtóban. Kár volna azonban, ha teljesen eluralkodna, mert enez mégis pontosabb, szabatosabb. Az ugyan bizonyos, hogy az előbbi kötésmóddal is félreérthetetlen a közlés, de ha megszokjuk ezt a fajta pontatlanságot, akkor előbbutóbb félreérthető dolgokat is mondunk majd. Olyasmit például, mint a Szülő—Gyermek—Iskola rovat egyik munkatársa: — Az eddigi hiányos nyelvtanítás kiküszöbölése jó úton halad. — Azt gondolhatnánk, hogy az említett iskolában olyan hiányos valamelyik nyelv tanítása — akár a magyaré, akár a szerbhorváté —, hogy legjobb, ha egészen kiküszöbölik. A cikkíró pedig bizonyára azt akarta mondani, hogy a nyelvtanítás eddigi hiányait kell — nem kiküszöbölni persze, mert azt a hiánnyal nemigen lehet cselekedni —, hanem pótolni. Mire Karinthy két figurája kitalálta, hogy miképp nevezik a kalaptartó gumit, a kalapot elvitte a szél. Álljuk útját a pontatlanságnak, pongyolaságnak, mielőtt nagyobb baj esnék kifejezésmódjainkon. KOSSA János ! MAGYAR SZÓ A példa ragadós Hogyan viselkednek iskolába járó gyermekeink az utcán? Tudjuk-e minden esetben, hogyan kell viselkedniük? Mit kell tennünk — közösen —, hogy javítsunk a helyzeten? Bizonyára sok pedagógust foglalkoztat ez a kérdés. A messzebb lakó tanulók hol gyalog, hol villamoson vagy autóbuszon utaznak, s bizony sokszor megesik, hogy éppen tőlünk, felnőttektől, nem látják a leghelyesebb viselkedési módot. Hányszor megtörténik, hogy mi sem az út kijelölt szakaszán vágunk át a másik oldalra, s még veszekszünk is a milicistával, ha az véletlenül ránk szól. Előfordul, hogy a különböző járműveken utazva semmi pénzért sem lépnénk beljebb, hogy másoknak ne kelljen a lépcsőkön állniuk. Hogy tartsa hát magát 8—10 éves gyermekünk a szabályokhoz, ha éppen tőlünk látja a szabálytalankodások sorozatát. Nekünk felnőtteknek kell jó példával elöljárnunk, hogy joggal figyelmeztethessük gyermekeinket a helyes magatartás követelményeire. Sok fegyelmezetlenségre ad okot, hogy a gyermeknek nincs határozott napirendje, amely előírja számára, mikorra kell hazaérnie. Ugyanis gyakran előfordul — említették a szülők —, hogy a gyermek másfél vagy két órát is eltölt kirakatok nézegetésével vagy útbontás, építkezés stb. köti le a figyelmét. Ilyenkor felvetődik az emberben a kérdés: hát sohasem ellenőrzik a szülők, hogy mit csinálnak gyermekeik, ha nem érnek haza időben. A rendetlenkedések elkerülése végett azt javasoljuk: minden szülő készítsen gyermekével közösen napirendet, s határozza meg az utazásra, iskolába menésre szánt időt. Tudom, hogy ez még nem minden, de talán közelebb jutunk a felvetett kérdés megoldásához. PALUSEK Anna Gesztenyezápor A topolyai autóbuszmegállónál harmadik éve mindennap ott látni egy ötven év körüli asszonyt. Amíg az autóbuszra várok, el-elbeszélgetek vele. Meséiből ismerem a családját, a múltját és jelenét is. Ott ül a kapumélyedésben, mellette kendővel letakart kosár. A napraforgómagot tasakokba rakja, s a kendő alól adja a vásárlóknak. — Muszáj letakarnom a kosarat — mondja. Tegnap is idejöttek a gyerekek, és öt-hat tasakot kirántottak a kosárból. Képzelje csak — mondja tovább —, már megint megdobáltak göröngyökkel. Ha nem kapom el a fejem, eltaláltak volna.- Nem tudja, melyik volt?. — Nem tudom, többen voltak. Neveletlenek ezek. Hát így kell bánni egy öregaszszonnyal? Már éppen azt akartam mondani, menjen be az iskolába, mondjon el mindent, de egy gesztenyezápor belém fullasztotta a szót. A túloldalról dobáltak bennünket. Azaz a nénit célozták, de nekem is jutott belőle. Sokan várunk naponta az autóbuszra, s ezek a jelenetek gyakran megismétlődnek, de senki sem kel a néni védelmére. Végtelenül sajnálom ezeket a 11—12 éves gyerekeket, akik a buszra várakozva azzal szórakoznak, hogy másokat bosszantsanak. HUGYIK Anasztázia 1. Ml*._Bajsa _____u ROVATVEZETŐ: MOLNÁR GÉZA A Kommunista Szövetség egyik szabadkai fórumán hangzott el a következő figyelemre méltó javaslat: az iskolákat ne a naptári év szerint pénzeljék, azaz ne januártól decemberig, hanem a tanév idején, vagyis szeptember 1- étől augusztus végéig. Tudjuk, hogy ez a javaslat a bankok ellenkezését váltja ki, de mégis megfontolandó, ugyanis a január az iskolaévet kettévágja. Az iskolák pénzüket jórészt áprilisban—májusban kapják meg. Addig ideiglenes pénzelés folyik. Mit jelent ez? Azt, hogy az iskolák nem tudják, mennyi pénzt kapnak a folyó évre, s ezért addig csak tengődnek. Semmiféle befektetést nem végezhetnek, leállítják a felszerelés vásárlását, nem újítják fel a taneszközöket, könyvet sem vesznek, a téli szünetben nem küldenek a szemináriumokra egy pedagógust sem, mert ki tudja, futja-e majd minderre? Ily módon a legértékesebb hónapok kárba vesznek. Amikor a legkomolyabb munka folyik, lehetetlenné válik az anyagi feltétele ennek a munkának. Többek között ez a jelenség is kihat az oktatás színvonalára. A tanító és az előadó arra törekszik, hogy minden tanulója már az iskolaév kezdetén beszerezte a szükséges felszerelést, amelyet az adott osztály vagy tantárgy megkövetel a diákoktól. Némely szülő ezzel nemigen törődik, elhanyagolja vagy szándékosan nem veszi meg a szükséges tankönyveket, füzeteket, mértan-, rajzés tornafelszerelést stb. Ezeknek a szülőknek a gyermekei természetesen nem dolgozhatnak együtt pajtásaikkal, mert kölcsönkért vonalzó, körző vagy könyv segítségével végzik munkájukat. Lemaradnak, s elmaradásuk az egész osztály munkáját késlelteti. Bizonyságul csak néhány példát említünk. Mértanóra van. Szögekről, körről tanulnak a gyerekek. A magyarázatot megérti mindenki, ha figyel. De akinek nincs vonalzója, szögmérője, már nem haladhat együtt a többiekkel. Várja, hogy szomszádja befejezze a rajzolást, s ő csak akkor fog hozzá. Közben az előadó már egy másik példáról beszél. Képzőművészeti órán vízfestékkel dolgozik az osztály. Néhány gyereknek nincs, néhány pedig otthon felejtette a felszerelést. Ezért a kitűzött feladatot majdnem a fél osztály nem végezheti el. A gondatlan szülő azzal, hogy nem vette meg a gyermeke számára a szükséges taneszközöket, számtalan ehhez hasonló esetben felesleges nehézségek elé állítja a pedagógust és gyermekét is. Tudnunk kell azt is, hogy a gyermek szülei példája nyomán nemtörődömmé, hanyaggá válik, csökken az ambíciója a tanulás iránt. Ezért gyakran meg is bukik. Félreértés elkerülése végett külön hangsúlyozzuk, hogy nem azokra gondolunk, akik anyagi helyzetük miatt nem tehetnek mindig eleget a követelményeknek, hanem azokra, akik közömbösen tekintenek az iskolai munkára. Szomorú valóság, hogy ez a közöny sok iskolában érezteti hatását. Gondatlanságból nehézségek könyvetvásároljon FORUM sok értékes tárgyat nyerhet mi is megtehetnénk . Különösen állami és munkásünnepeken jut eszembe, amit Csehszlovákiában tapasztaltam egy ünnepnapon. Ekkor az elesett hősök sírjánál, az emlékműveknél és az elnöki palota bejáratánál pionír-egyenruhába öltözött leányokat és fiúkat láttam díszőrségen. A pionír- és ifjúsági őrség, amint megfigyeltem, óránként váltotta egymást. Az őrség alatt szinte mozdulatlanul adóztak tisztelettel az emlékművek előtt, s nagy pompával, feltűnő izgalommal és örömmel váltották fel egymást. Mindez — többek között — annak eredménye, hogy ebben az országban is nagy gondot fordítanak — a pionírszervezet tartalmi munkája mellett — a külsőségekre, a felvonulásokra, egyenruhákra és különféle jelvényekre, táborozásokra, nyilvános pionír-műsorokra is. A mi pionírszervezeteink is sok hasonló dolgot megvalósíthatnának, és ezzel is kedvesebbé, vonzóbbá tennék a gyermekek számára a szervezeti munkát. -k -a ШШÜzeneteink EGY OLVASÓ, BACKA TOPOLA. — Írása olyan kérdést vet fel, mely mindig időszerű. A tanulás módszereit valóban kevesen tudják, s még kevesebben alkalmazzák. Levelét megjelentetjük. Kár, hogy nem közölte velünk címét. # LÚDI MIHÁLY, FEKETICS. — A versengésről szóló írást elfogadtuk. Nemsokára meg is jelenik. OLVASÓINKNAK. — Ismét közöljük a rovat címét: MAGYAR SZÓ. Szülő — Gyermek — Iskola, SUBOTICA, Trg Slobode 2/1. A Novi Sad-i szerkesztőségbe küldött leveleket is rendszeresen megkapjuk. Szerda, 1965. december 1. Hatékony serkentést A tavalyi tanév év végi tanulmányi eredménye az elmúlt hónapokban már többször került megvitatásra különböző szintű értekezleteken Vajdaság-szerte. Ezek a nem kielégítőnek tartott eredmények (vagy eredménytelenségek) többször képezték komoly vita tárgyát a szabadkai községben is. Ugyanis itt folyó év júniusában az elemi iskolai tanulók majdnem 20 százalékát osztályismétlésre vagy pótvizsgára utalták. A nyolcadik osztályokban a matematikából végzett tudásfelmérés 26,25 százalékos eredményei lesújtóak. A másodfokú iskolákban júniusban a tanulók 66 százaléka fejezte be sikerrel a tanévet. Leggyengébb eredményt ezekben az iskolákban az első osztályos tanulók értek el. Elgondolkoztató adatok ezek, amelyek elemzésekor mélyre kell hatolni, sok körülményt és tényezőt kell figyelembe venni. A felgyülemlett kérdésekre adott végső válasz mégsem lesz teljesen kielégítő és elfogadható. E kérdéshalmaz közül ez alkalommal csak egyet ragadunk ki: serkentik-e az iskolákban a tanulókat jobb tanulásra és példásabb magaviseletre? A serkentés a nevelés fontos módszerei közé tartozik, és minden pedagógus tisztában van azzal, hogy ezeknek a módszereknek a hatékony alkalmazása jelentősen hozzájárulhat az előadó és a diák közös munkájának sikeréhez. Már az ellenőrzés és osztályozás gyakorlatában — ha megfelel apedagógia és a pszichológia elveinek és követelményeinek — nagy lehetőségek rejlenek a tanulók serkentésére, amelyeket pedagógusaink többsége csak részben „fedezett fel” és aknázott ki. Ezenkívül még sok alkalom és lehetőség van a tanulók biztatására, bátorítására, „felrázására” — serkentésére. Az utóbbi időben — a szabadkai Pegadógiai Intézet kezdeményezésére és sugallatára — több észak-bácskai iskolában mind komolyabb erőfeszítéseket tesznek, hogy e sokrétű lehetőségek minél sikeresebb kiaknázása céljából a dicséretnek és jutalmazásnak eszközével a tanulókat eredményesebb tanulásra és jobb magaviseletre serkentsék. A legtöbb iskolában eddig is létezett ez a gyakorlat, azonban nem volt eléggé céltudatos, rendszeres és hatékony. A kiosztott dicsérő lapok és könyvjutalmak leggyakrabban nem hatottak eléggé biztatólag, serkentőleg még azokra sem, akik elismerésben és jutalomban részesültek. Ezek az új, pedagógiai céltudatossággal áthatott erőfeszítések, a megfelelő szabályzat kidolgozása viszont éppen azt célozza, hogy az eddig észlelt fogyatékosságok kiküszöbölése által — minden tanulóra többé-kevésbé serkentőleg hasson az a tudat, hogy az iskola megfelelő szervei ünnepélyesen megdicsérik és megjutalmazzák azokat a tanulókat, akiknek az általános eredménye (vagy egy tantárgy, illetve tantárgycsoport területén felmutatott különös eredménye) és magaviselete erre érdemessé teszi őket. A serkentési rendszer eredményes alkalmazásához szükség van bizonyos anyagi eszközökre is, amelyeket aztán évről évre növelni is kellene. A serkentés feltételeit és részleteit idejekorán ismertetni kell a szülőkkel is. A dicsérőlapok és jutalmak kiosztása pedig legyen valóban ünnepélyes és egyénenként kellőképpen megindokolt, és lehetőleg iskolaév közben is kerüljön rá sor. . ___T. L. f!