Magyar Szó, 1966. június (23. évfolyam, 148-177. szám)
1966-06-01 / 148. szám
A dolgozók jogvédelme a munkaviszonyból származó sérelmek jogorvoslati eszközei Minden dolgozó érdeke, hogy tudja, milyen formában és milyen módon kell eljárnia a törvényben szavatolt jogainak védelmében, és esetleges sérelem esetén milyen törvényes jogorvoslati eszközöket vehet igénybe a munkaviszonyból eredő jogainak megvédésére. Munkásönigazgatásunk alapelve, hogy a dolgozó munkakötelezettségeinek teljesítése alapján tevőlegesen részt vesz a vállalat igazgatásában és a jövedelemelosztásról való határozásban, s joga van határozni minden kérdésben, ami munkájával összefügg. Rendes, körülmények között beleegyezése nélkül senki nem bocsáthatja el, és nek ki helyezheti át munkahelyéről más munkára. Ez csak a törvényben előírt feltételek esetén lehetséges, ha a törvényben meghatározott okok miatt szükséges. Azonban a törvény ebben az esetben is pontosan megszabja az eljárást, amit be kell tartani, nehogy a dolgozó önkényes eljárás vagy személyeskedés áldozata legyen. A munkaviszonyról szóló alaptörvény (Osnovni zakon o radnim odnosima — életbe lépett 1965. április 8-án) 117. —122. szakaszaiban sorolja fel a dolgozók rendelkezésére álló eszközöket, amelyekkel munkaviszonyból származó jogaikat megóvhatják. Jogvédelem a munkaszervezetben A törvény 118. szakasza kimondja, hogy a munkásnak jogában áll panasszal élni minden olyan rendelkezés ellen, amely munkaviszonyából származó jogait érinti. Tehát minden határozat ellen lehet panaszt benyújtani, mégpedig a másodfokú szervhez. A vállalat statútuma vagy egyéb előírásai határozzák meg, melyik az a másodfokú szerv, az igazgató bizottság, a munkástanács vagy külön erre a célra alakult bizottság. A panaszt a sérelmezett határozat átvételétől számított 15 napon belül kell beadni, a másodfokú szerv a panasz beadásától számított 30 napon belül köteles döntést hozni. Döntése végleges. Döntéséig a sérelmes határozatot nem lehet végrehajtani, tehát a panaszbeadványnak halasztó hatálya van. no* A törvény 117. szakasza új, demokratikus rendelkezést tartalmaz, ugyanis kimondja, hogy a munkásnak joga van személyesen részt venni azon az ülésen, amelyen panaszáról döntenek, és közvetlenül előadhatja sérelmét. Minden vállalat köteles belső szabályzatával szabályozni e törvény által nyújtott jogvédelem gyakorlati érvényesítésének módját. Jogvédelem a munkaszervezeten kívül A dolgozónak törvényes joga, hogy a fent említett panasszal egyidejűleg a községi szkupstina illetékes tanácsához vagy felügyelőségéhez forduljon közbenjárásért. Ha a tanács vagy felügyelőség megállapítása szerint a dolgozót jogsérelem érte, közbenjár a vállalat vezetőségénél, s az köteles határozni a munkás panaszáról. Ha a községi szkupstina illetékes szervének véleménye szerint a másodfokú döntés is nyilvánvalóan sérti a munkás törvény adta jogát, és a munkás emiatt munkapert indít a bíróságon, felfüggesztheti a sérelmes határozat végrehajtását mindaddig, amíg a bíróság véglegesen dönt az ügyben. Bírósági jogvédelem Ha a dolgozó véleménye szerint a munkaszervezet másodfokú határozata is sérelmes, úgynevezett munkapert (radni spor) indíthat a bíróságon. A munkapert a másodfokú határozat vagy a munkástanács által hozott első fokú és egyben végső fokokú határozata ellen a kéz- shezvételtől számított harminc napon belül kell megindítani. Munkapert csak abban az esetben indíthat a dolgozó, ha előzőleg megkísérelte jogait avállalaton belül érvényesíteni. Anyagi-pénzbeli követelés érvényesítése esetén nem érvényes a 30 napi határidő, s az ilyen ügyekben hozott I határozat ellen két évig lehet munkapert indítani a követelések elévüléséről szóló törvény előírásai értelmében. Ha a bíróság megállapítása szerint a más munkahelyre való áthelyezéssel súlyosan megsértették a dolgozó jogát, a törvény 35. szakasza alapján elrendelheti, hogy helyezzék vissza előbbi munkahelyére. Ebből következik, hogy a bíróság csak azt az áthelyezést helyezi hatályon kívül, amely súlyosan sérti a dolgozó jogát. Ha az áthelyezés nem önkényes, hanem a termelés szükséglete folytán, a termelés érdekében történt, ez nem tekinthető súlyos jogsérelemnek. Ha a bíróság törvényellenesnek minősíti a munkaszervezet határozatát, amelylyel felbontotta a dolgozó munkaviszonyát, akkor vagy elrendeli visszahelyezését, vagy kártérítést ítél meg, a törvény 121. szakasza értelmében. A munkapereket dolgozóink életfontosságú jogainak védelmére vezette be a törvény. Az ilyen peres eljárásban a dolgozó nem fizet bírósági illetéket. A bíróság sürgősségi eljárással tárgyalja a munkapereket, hogy a perelő munkás minél előbb jogaihoz jusson. Dr. KOVÁCS Károly I — Amint látja, ez egy fejlett iparváros Tíz népgyűlés a jugoszláv-bolgár határon Jugoszlávia és Bulgária képviselői Nišben megállapodást kötöttek arról, hogy a két ország határán az idén is tíz népgyűlést tartanak. Az első ilyen közös jugoszláv- bolgár határ menti népgyűlést tíz évvel ezelőtt szervezték meg. Az idei száborokon is számos kultúregyesület, rádióénekes és művészegyüttes lép fel. A kereskedelmi és vendéglátóipari vállalatok mozgóboltokat nyitnak, a bankok pedig pénzváltó irodákat állítanak föl. Vasárnap délelőtt nyílik meg a tavaszi virágkiállítás Vasárnap, június 5-én délelőtt 10 órakor nyitják meg a szabadkai városháza díszcsarnokában a Parkosítási Vállalat VI. tavaszi virágkiállítását. Budai Istvántól, a vállalat igazgatójától megtudtuk, hogy a nagyszabású virágparádéra hetek óta folynak az előkészületek. Szeretnék, ha az idei kiállítás felülmúlná az eddigieket. Mintegy 1500 cserepes virágban gyönyörködhetnek majd a látogatók, összesen 120—130 fajta virágot állítanak ki. A kiállítás, akár az előzőek, nemcsak a szemek gyönyörködtetésére szolgál. A látogatók külön erre az alkalomra leszállított áron meg is vásárolhatják, ami megtetszik nekik. Eladásra csaknem 10 000 tő virágot készítettek elő. Panaszkodva dicsekvő, színes cikket olvasok arról, hogy kevés ország akad, ahol annyiféle gyártmányú, csomagolású cigarettaféleség között válogathat a fogyasztó, mint nálunk, így is van. Akármelyik dohányárudánk polcai bizonyítják ezt. Nos, kérem szépen, nem tréfaság ez, de a hamutartó túlsó oldalára azért mégsem kell átesnünk tőle. Márpedig ilyesvalami történik, amikor az említett cikkecske, a tájékoztató adatszolgáltatás után, hírmagyarázatra vált át, és bizonyos elérzékenyüléssel állapítja meg, hogy a csúcseredménynek tulajdonképpen ősi dohánykultúránk a végoka, ami viszont remek és méltán világhírű dohánytermő-tulajaiikba ágyazza gyökereit. Méltók vagyunk a választékra, mert kevés nemzetség füstölög e kráteres világban, amely olyannyira érezné, értené, méltányolná a trafikot, mint tizenkilencmilliónyi csekélymagunk. Földrajzi meg alkati adottságainknál fogva szükségszerűen vagyunk tehát bor és hamu tetőtől-talpig. Borabb és hamubb mindeneknél. Szakértők vagyunk és ínyencek, akik magasiskolát szívunk, úgyszólván... Ezen az ártatlan kérdésen eltűnődtem. Ha dohányról van szó, könnyen megy nálam a tűnődés, mert a nikotinlélektan régi, amatőr kutatója lennék, s ezen a téren minden publikáció felettébb érdekel. Tűnődtem, mondom, és csakhamar rájöttem, hogy effajta, globálissá egyszerűsített dohánytömjénezés mégsem egész jogos. Ne legyünk elfogultak, még nikotinvonalon se legyünk!... Értenek valamicskét a trafikhoz mások is. És érdekes, a magas szakképzettséghez még a saját terméshelyzeti előnye sem kell. Értenek a csízióhoz az angolszász, a spanyol szerzett népek, a törökök, a dél-amerikások, mind. A közép- és dél-amerikai gótutódok, teszem, nálunk sokkal rafináltabb ínyencei Nicot mester palántájának. Ezeknél a dohány már nem is élvezeti cikk, hanem valóságos kultusztárgy. Olyan szentséges valami, amit áhítattal dugnak a pólyából alig kibújt poronty szájába is, és amit Dél-Amerikában, például, még templomba is be szabad vinni. Szemtanúk elbeszéléséből tudom hogy a limai nagy székesegyházban, amely a világ leghatalmasabb katedrálisa, egy-egy vasárnap, délelőtti mise idején, akkora a füst, mint Belgrádban, a Moszkva kávéházban télen, este hét körül. A tömjén nehezebb füstje alig vág utat magának a barna madura aromatikus jellege, még a Világos csaru illattá vált lelke között. A spanyol fajta népeknek tehát szent a dohány. Barcelonától Santiagóig a koldus különb cigarettát szív, mint egy miniszteri osztályfőnök Franciaországban, ahol — tudvalévően — emberemlékezet óta a legkomiszabb a trafik. Angliában, igaz, csak moziban, színházban, hangversenyen szabad dohányozni, templomban nem, de azért az angol trafik se kutya, pedig nem is ők termelik, ők csak ráteszik a kezüket, és olyan szolid véggyártmányt csinálnak a behozott nyersanyagból, mint az angol szövet például. Gyömbérédes aromát mesterkednek beléje, fűszerrel tömik, párolják, pácolják, facsarják a maguk ínyére alakítják, és ebből lesz aztán a Pal Mall, a Virginia, meg a Capstein, amelyekért világszerte két gyönyörrel szurkolják le a dohány sznobok a hazai szivarkaárak többszörösét. Dohánygourmandéria dolgában tehát, azt hiszem, hátrább az agarakkal! Valójában szerény középmezőnyt foglalunk el a szenvedélynek e világbajnoki táblázatán, mint ahogyan — bármily jó torkúak is vagyunk — inni se mi iszunk legtöbbet, legtöményebbet ezen a szesztestvériesült világon. Mint amatőr dohánypszichológusnak egyébként is külön véleményem lenne ebben a dohányínyencségi dologban. Szerintem ökényes maga a kiindulópont. A nikotinszenvedély okát, fokát, kultúráját nem lehet nép- vagy földrajzi alapon osztályozni. Igazi dohányínyec — gondolom —, az, aki nem jut trafikhoz, vagy csak nehezen jut hozzá. Mert nincsen még egy olyan démoni vetemény, mint ez! A mérges gyűszűvirág, a rejtélyes mandragóra, kismiska hozzá!... Tudják, ki volt és marad az igazi trafikínyenc? Csodálkozni fognak. A táborlakó hadifogoly, a böjtre fogott fegyenc és mindenekelőtt, s felett: a haláltábori deportált. Úgy ám: a deportált, aki lihegő boldogsággal csendzsölte el dohányért az életet jelentő kenyérkalóriát. Róla, meg lélektanáról regények trilógiáját lehetne megírni. A náci gyűjtőtáborban például, két dolog volt tabu: a reménység és a cigarettavég, a csikki. Ami pedig a hozzáértést illeti: a táborlakó első szippantásra megmondta, mennyi a krumplilevél, mennyi a mahorkakocsány és hány százalék az igazi plánta az anyagban, amelyet az olasz kényszermunkástól, az ukrán rabtól, vagy éppenséggel az üzérkedő SS-őrtől vásárolt. Leggyakrabban: kenyérért, ritkábban cukorért. Mert mi, váremberek, dohányfantomot kergető ámokfutók annak idején ott, habozás nélkül kicseréltük kenyerünket, és a cserébe vett dohány kicserélt minket... Mert a kenyér, az kenyér, az élet az szenvedés és a halál az halál... De a dohány más volt. Délibáb a guanózátonyon t ínyünk, nyelvünk, értelmünk biológiailag módosult bódulatához. Izében Dante és a morfinisták ezerszigetű mennyországa! Minden részletében kidolgozva, benépesítve, felívelve, szerelemben dédelgetve, kiszínezve és kizengve, álmokkal behintve, csillagködbe temetkezve, jövőbe építve, reményre felszegelve, fájdalomba és gyönyörbe keverve. Érezni és érteni a trafikot? Ez az igazi, az igazán igazi, úgy bizony! ... Ezért állítom, hogy füstöt megkülönböztetni, érveit felszippantani nem annyira fajta és vérmérséklet kérdése, nem hagyományé és öröklésé, hanem állapoté. Testilelki állapoté. A tábori szivarkák óta gyógyíthatatlanul hiszem, hogy dohánynak igazi értője csak az lehet, aki szenvedett. Éspedig annál nagyobb amatőr, minél többet szenvedett. A szerelemben égő, elragadtatott asszonyt is olyan színésznő játszsza jól, aki igazi tűzben is sokszor lángolt életében. Mert szenvedés meg szenvedély között nincsen áthághatatlan szakadék, és a dohány, a szenvedés szenvedélye... DEBRECZENI József Dohányon vett konferansz MAGYAR SZÓ Szerda, 1986. júúnius 1. A Motoros Szövetség tagjai 30 százalékos kedvezményt élveznek a palicsi autóstáborban Május nem kimondottan e turistaidény kezdete, a nemrég megnyílt palicsi autótáborban mégsem panaszkodhatnak a látogatottságra. Az elmúlt néhány hét alatt nemcsak hazai, hanem jó néhány külföldi motoros turista is igénybe vette szolgálatait. A testnevelési park és a strand között fekvő tábor a következő hónapokban előreláthatólag még népesebb lesz. Nemcsak jó fekvése— mindössze 50—60 méterre van a tóparttól —, hanem a viszonylag alacsony árak folytán is. Négyféle árjegyzék van: a hazai turisták a kétágyas házikók egynapi használatáért 1000, a Jugoszláv Motoros Szövetség tagjai 700, a külföldiek 1250, a külföldi motoros egyesületek tagjai pedig 1000 régi dinárt fizetnek. Ha a saját sátrában alszik, a hazai vendégnek 200, a JMSZ tagjának 150, a külföldinek 300, a külföldi motoros szövetség tagjának pedig 200 régi dinárt számítanak fel az ott-tartózkodásért. A gépkocsik és motorkerékpárok veszteglési díját külön megfizettetik. Legtöbbet — 400 régi dinárt — azok a külföldi autótulajdonosok fizetnek, akik nem tagjai a nemzetközi motoros szövetségnek. A gépkocsiparkolás természetesen a JMSZ tagjai számára a legolcsóbb, mindössze 225 régi dinár egy napra. Külön teakonyha áll a vendégek rendelkezésére. Az autóstábor villanymelegítőinek és a főzéshez szükséges edényeknek használatáért szintén külön kell fizetni, akárcsak a villanyvasalók igénybevételéért. A még nem iskolaköteles gyermekek után semmit sem fizetnek a szülők. A 7—14 éves gyermekek 50 százalékos kedvezményt kapnak. Azok a turisták, akik több mint egy hetet töltenek a táborban, valamint a 20 személyen felüli csoportok 10 százalékos kedvezményben részesülnek. ------------- Ködli, hófelhökben 535 kilométert repültek a postagalambok A rossz idő ellenére is sikerült a vajdasági postagalamb-verseny. A galambokat vasárnap 6 óra 35 perckor indították Szkopjéból, s az első csoport 15 óra 15 perckor érkezett Szabadkára, tehát nem egészen 9 óra alatt tette meg a két város közötti 535 kilométeres távolságot. A gyorsröptű galambok eredménye átlagon felüli, hiszen a vasárnapi erős szélben, sőt a hegyvidékek felett ködben és hófelhőkben óránként átlag 60 kilométeres sebességgel repültek. Szkopjéban több galambtulajdonos elállt attól, hogy a kedvezőtlen időben útjára bocsássa kedvencét, így a szabadkaiak csak 100 galambbal rajtoltak. Vasárnap, június 5-én Beskovacról röptetik galambjaikat a vajdasági versenyzők.