Magyar Szó, 1967. július (24. évfolyam, 178-208. szám)
1967-07-01 / 178. szám
2. oldal MAGYAR SZÓ Vajdaság ipara lassan alkalmazkodik... Szilárdult az önigazgatás anyagi alapja — Meddig növelhető a raktárkészlet? A tartományi szkupstina tartományi és gazdasági tanácsának együttes ülése A reformintézkedések hatására Vajdaságban a gazdálkodási feltételek bizonyos mértékben megszilárdultak, másrészt azonban különféle nehézségek is merültek fel. A nehézségek közé tartozik például az, hogy a tartomány ipara lassúbb ütemben alkalmazkodik a megváltozott gazdasági körülményekhez. Ennek oka többek között a termelés és a fogyasztás közötti aránytalanság, a termelési kapacitások felaprózottsága, a korszerűsítés terén észlelt lemaradás és a kis, drága sorozatok gyártása. A fenti megállapítás a tartományi szkupstina tartományi és gazdasági tanácsának pénteki együttes ülésén hangzott e. Az ülés részvevői a tartomány gazdaságénak tavalyi helyzetét vitatták meg. Stipan Mamné, a Tartományi Végrehajtó Tanács elnöke Vajdaság gazdaságának alakulását elemezve megállapította, hogy e reform megindította a munkásönigazgatás anyagi alapjai megszilárdulásának folyamatát, és módot nyújtott arra, hogy a munkaszervezetek nagyobb befolyással legyenek a bővített újratermelésre. Tavaly a gazdasági szervezetek a nettó termelésnek majd 67 százalékával rendelkeztek, vagyis 14 százalékkal többel, mint két évvel ezelőtt. A tájékoztatót követő vitában Marko Baclija feltette a kérdést: meddig lehet növelni a raktárkészleteket, ha az árak és a hitelek inflációs hatása érezhető és melyek a gazdaságosság és a termelékenység alsó határai? Szerinte a kérdésre a gazdaságtudománynak kell válaszolnia, s csak ezután lehet érdemlegesen felmérni mindezeket a jelenségeket. Aleksandar Tmnic véleménye szerint túl sok az elemzés és az akta, a gyakorlati problémák megoldása viszont elhúzódik. Példaként hozta fel az állattenyésztés nehézségeit. Djordje Radosavljevic képviselő — aki egyébként mezőgazdasági magántermelő — a tejtermelők és a tejfeldolgozók közötti rendezetlen gazdasági viszonyról beszélt. Megemlítette többek között, hogy a belgráditejgyár elfogadhatatlan feltételeket állított a termelők elé. A feltételek közé tartozik például az, hogy a termelőnek minden liter leszállított tej után 15 dinárral hozzá kell járulniuk a tejgyér veszteségeinek fedezéséhez. Ilije Varicak a Vajdasági raktárkészletek, Anton Miladinovic pedig a búzatermesztés és a malomipar fejlesztésének problémáival foglalkozott. A hazai búza védelmében (Folytatás az 1. oldalról) ban a Szövetségi Tartalékalap Igazgatósága nem visz a piacra behozatali búzát. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a malmok és a többi munkaszervezetek nagy mennyiségű hazai búzát vásárolnak fel, ami azért is kívánatos, mert az idei termés is igen gazdag lesz. Becslések szerint csak Szerbiában a fölösleg meghaladja majd az egymillió tonnát. A köztársasági végrehajtó tanács, elvben elfogadta a bejelentett intézkedéseket, csak néhány megjegyzést tett életbeléptetésükkel kapcsolatban. Az az általános vélemény alakult ki ugyanis, hogy egyelőre még nem kellene szavatolni a búza felvásárlási árát a magántermelőknek is, mert így megkárosodnának azok a magántermelők, akik korábban társastermelési szerződéseket kötöttek a birtokokkal. A búza ármódosításának második szakaszában — amely az év második felében kezdődik — a Szövetségi Végrehajtó Tanács javaslata szerint némileg liberalizálják majd az árrendszert, vagyis a búza ára bizonyos mértékben szabadon alakul majd a piacon. Ekkor már nyilván megszűnik a búza szavatolt ára is. A Szerb Végrehajtó Tanács rendkívül nagy fontosságot tulajdonít a búza árával kapcsolatos intézkedéseknek, mert nagyrészt ezektől függ a búzatermesztés növelése, ez pedig előfeltétele annak, hogy mentesüljünk a behozataltól. (Tanjug) Az arab országok megsegítése Napról napra újabb jelentések számolnak be az arab országok megsegítésére indított akció eredményeiről. Nagyon sok munkaszervezet hoz határozatot arról, hogy egy vagy kétnapi keresetét adja az izraeli agresszió áldozatainak. Abelgrádi Zastava-film munkaközössége például kétnapi jövedelmét szavazta meg erre a célra. A testnevelési szövetség eszéki végrehajtó bizottsága a sportolók bevonásával eddig 500 000 dinárt gyűjtött öszsze, és reméli, hogy a gyűjtőakció eredménye egymillió dinár lesz. A Néphadsereg macedóniai egységei eddig körülbelül 30 millió dinárt gyűjtöttek össze, az Automakedónija vállalat 2 millió dinárt, 25 bitolii munkaszervezet 21 milliót. Tegnapi jelentés szerint Rijekából és a bár kikötőből tegnap két hajó indult az EAK felé az arab népeknek szánt segély első részével. Az akció keretében több mint 40 000 tonna élelmiszert, textiliát, cipőt, gyógyszert, kukoricát, és egyebet küldtek az EAK-nak, Jordániának és Szíriának körülbelül 8 milliárd dinár értékben. A hadsereg az árvízvédelemben A HIÁNYZÓ ADATOK PÓTLÁSA Novi Sadon nemrég megjelent Dimitrije Milovanov mérnök Odbrana od velikih voda Dunává i pritoka u Vojvodini u 1965 godini című könyve. Ez — mint a szerző mondja — az első kísérlet a két év előtti árvízvédelem átfogó ismertetésére, s a reá vonatkozó adatok és dokumentumok rendszeresítésére. Habár a szerző már bevezetőben kifejezi fenntartását az adatok teljességét és pontosságát illetően, mégis elfogadhatatlan, amit a hadsereg tagjainak az árvízvédelemben való szerepéről ír. Teljesen mellőzi azt a tényt, hogy hadseregünk tagjai — mint a legszervezettebb erő — kiemelkedő szerepet játszottak, sokkal fontosabbat, mint ahogy e könyvből következtetni lehet. Ugyanis, ott is, ahol a szerző megemlíti a hadsereg tagjait, mindenütt a mozgósított munkásbrigádok mögé helyezi őket, csak mellesleg említi meg, hogy, íme, a katonák is ott voltak. Nincs szándékunkban Milovanov mérnökkel vitába bocsátkozni, de tájékoztatni akarjuk a nyilvánosságot a való tényekről. Kötelességünknek érezzük megtenni azt, amit a könyv szerzője sajnálatosan elmulasztott. 1965-ben az árvízvédelemben — csak Bácska területén — a hadsereg egységei június 5-étől július 20-áig vettek részt. Kezdetben kisebb létszámmal, de az ár veszé-- lyével együtt növekedett a hadsereg bevetett tagjainak száma is. A legkritikusabb időpontban 14 000 katona, 800 motoros jármű, 84 munkagép és több mint 130 vízi jármű küzdött az árral. A közvélemény előtt már a sajtó által is ismeretes, hogy a hadsereg tagjai milyen önfeláldozóan küzdöttek az árral. Vlastimir Divic kapitány egységének katonái nemegyszer élő falat képeztek, hogy társaik annak védelmében elzárhassák a gátszakadást, és meggátolják a pusztító ár betörését. A legveszélyesebb napokban némelyik egység több mint 40 órát szakadatlanul dolgozott, pihenés nélkül... Gépjárműveink — nyilvántartásunk szerint — körülbelül 770 000 kilométert tettek meg, gépeink 14 000, katonáink körülbelül 5 millió órát dolgoztak. Természetes, hogy mint mindenkor, a feljebbvalók az árvédelemben is katonáik mellett voltak. Meg kell említenünk, hogy a tisztek — aszerint, hogy nősek-e vagy nőtlenek — 2500 dináros napidíjuk, 60 illetve 40 százalékát kapták, s ebből viselték élelmezésük költségeit. Nincs tudomásunk arról, hogy hány szakembert tüntettekki és jutalmaztak meg az árvédelemben való részvételéért, de azt tudjuk, hogy azok, akik a kitüntetéseket javasolták, megfeledkeztek a hadsereg tisztjeiről. A könyv szerzője is megfeledkezett róluk: a könyvben 121 fénykép van, de csak 78 felvételen látható egy-két katona. A tisztek közül csak Daiko Puaí vezéralezredes fényképét közli a könyv. A könyv kidomborítja a polgári árvédelmi parancsnokságok szerepét. A katonai parancsnokságokról nem esik szó, pedig tudni való, hogy Novi Sadon ez első naptól kezdve, Bácson pedig június 11-étől működött. A könyv szerzője mintha megfeledkezett volna arról, hogy miután Kameristenál áttört a Duna, a katonaság vette át a parancsnokságot. A katonai egységek parancsnokai vették át a parancsnokságot a védőgátakon, a polgári szakemberek pedig mint szaktanácsadók dolgoztak a katonai parancsnokságoknál. Ha Milovanov mérnök valóban az árvédelmi tapasztalatokat akarta összegezni, akkor könyvében semmiképp sem mellőzhette a hadsereg szerepét, amely az árvédelemben, épp úgy, mint mindenkor minden tőle telhetőt megtett az emberek életének és anyagi javainak megmentéséért. Nézetünk szerint a könyvben feltétlenül többet kellett volna mondani a töltésrobbantásról és a felhasznált robbantóanyag mennyiségéről, (36 610 kiló robbantóanyagot nyeltek el a Duna töltései), a kritikus útszakaszok forgalmának szabályozásáról, a katonai rendőrség szerepéről, a 110 üzembe helyezett katonai rádióállomás jelentőségéről és a folyamőrség hozzájárulásáról. Ebben az esetben, véleményünk szerint, a könyv valóban elősegítette volna az árvízvédelem megszervezésében szerzett tapasztalatok általánosítását és későbbi hasznosítását. A Novi Sad-i katonai területi parancsnokság Tegnap este az újvidéki egyetem tanárai megválasztották új rektorukat Dr. Dragoljub Dimkovic professzor személyében. Képünkön az új rektor (balról első) Vladislav Koncár professzor és Dr. Toša Tišma eddigi rektor, most prorektor társaságában. Szombat, 1967. július 1.1 A Harcos Szövetség húsz éve A forradalmi hagyományok ápolása, a harcosok társadalmi helyzete A Harcos Szövetség szövetségi bizottságának elnöksége tegnap ünnepélyesen megemlékezett a Harcos Szövetség megalakításának 20. évfordulójáról. Az ünnepi beszámolót Dragi Milenkovic, az elnökség tagja olvasta fel. Beszámolójában megemlékezett a Harcos Szövetség húszéves munkásságáról szocialista közösségünk eredményeiről. Megemlítette, hogy az idén ünnepeljük az októberi forradalom 50. évfordulóját is és kiemelte, hogy az októberi forradalomban körülbelül 40 000 jugoszláviai harcos vett részt. A tegnapi ülésen határozatot hoztak a forradalmi hagyományok ápolását szolgáló alap megszervezéséről. Majd eszmecserét folytattak arról, hogy a sajtó milyen formában foglalkozott a volt harcosok társadalmi helyzetével és problémáival. Az erről szóló közlemény szerint az elnökség megállapította, hogy a sajtó, a rádió és a televízió nagy mértékben hozzájárult a harcosok problémáinak megoldásához, de itt-ott eszmei, politikai szempontból káros írások is napvilágot láttak. Az elnökség véleménye szerint a harcosok problémáit a nyilvánosság előtt kell megvitatni és ott is kell keresni megoldásukat. (Tanjug) Kényszerigazgatás három üzemben Josip Gabrić a község új titkára Ülést tartott a szabadkai községi szkupstina Bagi Károly elnökletével pénteken délelőtt ülést tartott a szabadkai községi szkupstina három tanácsa Az együttes ülés tárgysorozatán hét pont szerepel. A tanácsok külön ülésen elfogadták az évi munkatervet és hatáskörükben tartozó más fontos kérdésekről tárgyaltak. A községi szkupstina második félévi munkatervét a képviselők megjegyzés nélkül elfogadták. Az egyetlen felszólaló — dr. Alice Filipovic — hangsúlyozta, hogy az engedély nélküli építkezés ügyét is a szkupstina napirendjére kell tűzni, mert olyan méretet öltött, hogy terjedésének a legszigorúbb rendszabályokkal sem lehet útját állni. A szkupstina feladata, hogy felmérje a helyzetet, s ha szükséges, vegye fontolóra a városrendezési terv módosítását. A községi alapok átszervezéséről is határoztak az ülésen. Megszüntették a sportlétesítmények építésére szolgáló községi alapot, s helyette községi testnevelési , alapot létesítettek. Az iskolaalapot megszüntették, mert az iskolák fenntartását az iskolafenntartó közösség vette át. Rózsa Lajos, a gyáripari tanács elnöke és dr. Dragoslav Isakov mérnök, a mezőgazdasági tanács elnöke előterjesztésére a községi szkupstina jóváhagyta a bajmoki Metal fémipari üzem, a csantavéri Ukras képkeretező üzem és a szabadkai Medoprodukt méhészkombinát kényszerigazgatás alá helyezését, mert a három vállalat vezető és önigazgatási szervei nem nyújtanak kellő biztosítékokat arra, hogy rendezni tudják vállalataik zilált helyzetét. A Metalba Stipan Korponaicot, a Metalia fémipari gyár volt igazgatóját, az Ukrasban Lövi Ferencet, a csantavéri Drvo kereskedelmi vállalat igazgatóját, a Medoproduktba pedig Franjo Temanovic mezőgazdasági technikust nevezték ki igazgatónak. A községi tanács a szkupstina új titkárává, Josip Gavricot, a gazdasági ügyosztály főnökévé Lazo Kopunovicot, a szabadkai Bratstvo vagongyár eddigi igazgatóját nevezte ki. — m — Külföldi hitel gyárainknak A Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank 10,5 millió dollár hitelt hagyott jóvá iparvállalataink korszerűsítésére. A kikindai öntöde 1,1 millió dollárt, a Bosanski Novi-i falemezgyár 360 000-et, a szkopjei szerves vegyészeti gyár 1,5 milliót, a vogoščei Pretis 1,9 milliót, a sentilji kartongyár 2 milliót, a maribori autógyár ugyancsak 2 millió dollárt kap. A hitelegyezmény értelmében a gépi berendezések leszállítására nemzetközi pályázatot írnak ki. (Tanjug)