Magyar Szó, 1967. november (24. évfolyam, 301-328. szám)

1967-11-01 / 301. szám

4. oldal MAGYAR SZÓ Ferdo mindenkit rászed ,ha úgy érzem, hogy gyámoltalan senki és semmi vagyok. Kisebb rendűségi komplexusomat csak még táplálják olyan is­merőseim, mint Ferdo. A ba­rátnőm férje, Dalmáciából származik, s amolyan bele­való gyerek. Rokonsága ott­hon úgy tudja, hogy a leg­szebb szabadkai lányt vette feleségül. Büszkék is, iri­gyek is rá emiatt. Barátnőm tényleg sikerrel szerepelt egy iskolai vidám szilveszte­ri szépségversenyen, és per­sze, senki sem vesszi rossz­néven Ferdétől, hogy eltú­lozza felesége sikerét. Gyakran felébred bennem a gyanú, hogy ez az ember egyébként is szívesen túloz. Azután elgondolkodom: ta­gadhatatlan sikerei vannak Ferdónak. A múltkor is kö­tött egy üzletet, valami ta­­tarozási munkát vállalt, és meglett a régen áhított Fi­­tyó. Vagy egy másik példa: fordult egyet Magyarorszá­gon az új Fityóval, és nem­hogy az út, a benzin nem került semmibe, nemhogy ingyen dőzsölt ott három na­pig, de annyi cuccot hozott, hogy alig győzték felbecsül­ni. Hogy csinálta, mint csi­nálta, el nem tudom kép­zelni. Ferdó persze nem is tagadja, hogy alaposan rá­szedte a vámtisztviselőket, meg a pesti viszonteladókat. Szóval én sohasem lennék képes arra, hogy ilyen kifi­zetődő üzleteket bonyolítsak le. Ha Ferdét hallgatom, szinte lelkiismeretfurdalást érzek: a mai világban, ami­kor divat túljárni a mások eszén, amikor az a mondás járja, hogy szemesnek áll a világ, mi jogon szívom én a ’levegőt, ha még arra sem vagyok képes, hogy munka­társaimat becsapjam. Ferdó ilyenre is kapható. Nem is titkolja: elvállal egy melót, mondjuk valami tatarozást, aztán a munkát átpasszolja valamelyik kollégájának, és persze, az övé a haszon. A múltkor is egy kórházi főor­vos lakásában végzett kisebb javításokat. Mondta is az or­vos: „Igen, barátom, az ilyen szakma mint a tiéd, ez igen. Szívesen elcserélném veled a diplomámat. Ott csapod be az embereket, ahol tudod! Ha életemben sikerült volna valakit becsapnom, tudom nem bántana annyira Ferdó és a többiek különös adottsága. Milyen együgyű vagyok, mi sem bizonyítja jobban, minthogy éppen Ferdóra bíztam a verandám átalakí­tását. Százezret kért a mun­káért, és úgy számítottam, hogy az anyag, a tégla, mi­egymás, ami a falazáshoz kell, további százkilencven­­ezerbe kerül. Háromszázez­ret szántam a kis veranda előszobává való átalakításá­ra, és csak akkor kaptam észbe, amikor Ferdó azt ajánlotta, adjam át neki a pénzt, majd ő megvesz min­dent. — Hahó, barátom —, gon­doltam magamban —, mit gondolsz, engem is becsapsz? Azért sem hagyom magam. Most az egyszer nem. Elme­gyek szépen és megveszek mindent, hátha nem is ke­rül olyan sokba az a tégla. Ferda így próbált okos­kodni, én amúgy. Én azt mondtam, szeretek vásárol­ni, ő azt mondta, nem értek a dologhoz. Ekkor már tud­tam, hogy legalább százezer dinárral becsapna, ha hagy­nám. Szépen sorra jártam az építőanyagkereskedéseket, felírtam ms mibe kerül, az­tán otthon számolni kezd­tem . Másnap azután átadtam Ferdónak a pénzt. Az anyag ugyanis, ami a három fal felrakásához kell, száznyolc­vanezerbe kerül. Ferdó csu­pán tízezret keres azzal, ha ő vásárol meg mindent. Per­sze, egyszerűbb lett volna, ha mindjárt tízezerrel töb­bet számít a munkáért, nem alkudoztam volna. Nem szóltam semmit, ami­kor átadtam a­­pénzt. Ké­sőbb sem szóltam semmit, amikor az ismerősök vissza­mondták, hogy Ferdó alapo­san rászedett, legalább száz­ezret nyert azzal, hogy ő vette meg a téglát. Én per­sze tudom, hogy más mester sem végezte volna el sokkal olcsóbban a munkát,­­ de­­hát mit mondjak? Törjem össze az ember illúzióit, ame­lyeket önnön képességeiről táplál? Sértsem meg azzal, hogy egyszerűen szemébe mondom: Barátom, nem is vagy te olyan nagy csaló, mint amilyennek tartod ma­gad! KIS Erzsébet BELGRÁDI PILLANATKÉP ALULJÁRÓ, MOZGÓLÉPCSŐVEL Főváros — nagyváros. Egymásután tűnnek el Belgrádiban a török hó­doltságot idéző viskók, gombamód sokasodnak az égbe nyúló üvegpaloták. Sok az autó, mennyi is le­het? Talán ötvenezer, vagy hatvanezer? Renge­teg. Nem is futkároznak már, mint hat-hét évvel ezelőtt; hármas, négyes sorokban cammognak a Teraziján. Itt már sohasem lesz jobb a helyzet, mert ahhoz bontani kellene, itt pedig minden ház új. Nagyváros. Nagyvárosi forgalom, parkolóhely szinte sehol, megszüntette őket a kék zóna. Aki ta­lálomra otthagyja a ko­csiját a járda szélén, fél óra múlva húsz d­arab ez­ressel mehet a rendőrség­re, visszaváltani. A gyalogos kétszer is meggondolja, mielőtt neki­vág a zebrának, őrá senki se gondol? Dehogynem. Itt is úgy lesz, mint a többi nagyvárosban, aluljárón keresztül jut majd el az utca túloldalára. Persze, lassan halad a dolog, mert drága. A Moszkva-szálló mellet­ti mégis elkészült. S mi­lyen szép. Csillogó üvegte­teje van, falai márványból. Mennyivel különb mint — mondjuk — a római alul­járók. És modernebb. Le­felé gyalog kell menni, de fölfelé mozgólépcső kíméli a fájós lábat, gyenge szí­vet. Sajnos, ez sem tökéletes. Munkaideje van. Ha ez le­jár, abbahagyja a munkát. Tudom, nem az ő hibája, hiszen a mozgólépcsőnek teljesen mindegy, hogy egy óra hosszat működik vagy tizenötöt. Azt szeretném tudni, ki­nek nem mindegy. Kinek elég az, hogy a mozgólép­cső, reggel héttől kilencig, délután egytől háromig kí­méli a járókelők lábát, azon túl sztrájkol. Nagyváros? Kicsinyes nagyváros. p. n. Szerda, 1967. november 1. Új köntösben, 300 oldalon, gazdag tartalommal a tavalyi áron MEGJELENT a Magyar Szó 1968. évi m­int И УтТаИр* áras fr « ^ X ј|Д»ДВ)» Már most jegyeztesse elő árusánál, mert korlátozott példányszámban lesz kapható Plasztikus keményítő Gépi mosáshoz is kitűnően bevált • Nem hagy fehér foltokat - Három-négy mosást is kibír A djakovói Meteor vegy­ipari gyár már régebben be­harangozta, hogy több új ter­mékkel lepi meg a közönsé­get. Most megjelent első be­ígért új terméke, a plasztikus keményítő. Félliteres üve­gekben hozták forgalomba, Ideál néven. Próbatermelés­ben az újfajta keményítő ki­tűnően bevált, és az utolsó cseppig elfogyott. Mindenféle ruha keményí­­tésére alkalmas. Az eddig is­mert keményítővel szemben az az előnye, hogy a fehér­neműn­­nem hagy semmi nyomot. A vele keményített fehérnemű rugalmasan ke­mény. Másik kiváló tulaj­donsága a tartósság. A fe­hérnemű háromszor-négy­­szer is mosható újabb ke­ményítés nélkül. A plasz­tikus keményítő drágább a réginél, valójában azonban sokkal olcsóbb. Különösen bevált a leg­újabb gyártmányú mosógé­peknél. Ha a mosógépnek külön rekesze van, akkor ebbe öntjük a folyékony ke­ményítőt. Ha nincs külön re­kesze, akkor az utolsó öblí­tés előtt leállítjuk a gépet, kivesszük a ruhát, és külön edényben keményítjük az új keményítővel. Utána ismét a gépbe tesszük, amely az utolsó öblítéssel elvégzi a keményítést is. Az Ideal automatikus ke­ményítő természetesen fel­használható akár gépi akár kézi mosásnál, s nagyszerű eredménnyel, ha betartjuk a használati utasítást. A Meteor vegyipari üzem a keményítőt enyhén illato­sította. Az illat tartós, akár­csak a keményítő. Elbír né­hány mosást. L. S. T. Leáll­ a termelés a péterrévei FIlJP fémü­zemben Mindhárom üzem részle­­gében kikapcsolták az áramot • Bírósági vég­zéssel lefoglalták az alapeszközök csaknem 90 százalékát A kényszerigazgatás alatt álló péterrévei FAJP fém­üzemben nem mindennapi dolgok történnek. A Novi Sad-i Bank, becsei fiókinté­zete által, a községi bíróság útján, lefoglaltatta az üzem javainak csaknem 90 száza­lékát, több mint 80 millió dinár értékben. Ebből 37 millió dinár a lefoglalt kész­áru, a többi termelőeszköz. A péterrévei és a becsei üzemrészlegben is lefoglal­ták a gyalupadokat, sajtoló- és csiszológépeket 55 millió dinár bankkövetelés fejében. A helyzetet még súlyos­bította, hogy az Elektrovoj­­vodina hétfőn a FAJP mind­három üzemrészlegében ki­kapcsolta az áramot, mert 8 millió dinárral tartozik. Emiatt a FAJP-ban leállt a termelés, a munkások üzem­részlegeikben várják, mi lesz velük és az üzemmel. A kinevezett igazgató min­dent elkövet, hogy újból kapjanak áramot, és a banktól is haladékot kért. S. O. A twist királya Belgrádiján Négy nap múlva, szomba­ton kétnapos vendégszerep­lésre Belgrádba érkezik Johnny Hallyday, a twist egykori európai koronázat­lan királya. A fellépést nem a köny­­nyűzeneszerzők egyesülete szervezi, sem a fővárosi hangversenyiroda. A két in­tézménynek annyi pénze sincs, hogy akár megkésve hívjon meg bármilyen kül­földi vendéget, akár olyat is, aki már régen túljutott népszerűsége csúcspontján. Johnny Hallyday két fellé­pését a Philips hanglemez­­gyár kínálta fel a Diskos lemezgyárnak, s ez is szer­vezi a hangversenyeket. A még mindig népszerű Johnny Hallyday érkezését az utolsó pillanatban majd­nem le kellett mondani. A napokban, ugyanis Párizsban egymásután három közleke­dési balesetet okozott, s utá­na meg akart szökni a szín­helyről. Kis híján lakat alá került, végül 3000 frank (mintegy háromnegyed mil­lió dinár) lefizetése után szabadon engedték.­­. A jómadár fiaihoz­­ ús, borongás őszi napon, sötét re­­form-fellegek árnyékában egy riadt emberke oson hazafelé, kezében nyusziért borítékkal, miközben a haragva ég, meg ő maga is bánatos könnyeket cse­pereg a vérszegény havi keresetre. A kis­kapuban három árva várja, meg egy kar­dos feleség, aki sunyítva hazaténfergő férjét eme fennkölt költői danával fogad, je: Tátott szájjal, hallgató ajakkal, Meddig vártok teljes fizetést? Mit álltok ott leemelt kalappal, Hol a penész mindent felemészt? Tán’ már elmúlt s többé vissza nem jő Régi, híres bátor metszetek?! Legyen a szó dörgedelmes, zengő, Emberek, hát cselekedjetek! A buzdító fejmosás áldásos hatására a riadt emberke zsebében azonnal kinyílt a bicska, fogta hát a szerszámosládáját meg a parlagon heverő szaktudását, és elha­tározta, hogy széles a világ, máshol pró­bál szerencsét Lett is erre heves mozgo­lódás vállalatszerte, úgyhogy a fotelosok is jónak látták végre bülbül-szavú éneikre nyitni dalos alkukat: Na­gy reform volt. Feldúlt pénz­tárunkban Egyetlenegy peták sem akad, S ti pimaszul elszöknétek onnan, Hol romokon termelés fakad?! Más országokban másként szól a szitok, Ott nem tűrik a ti szavaitok. Büszkék lesznek rátok fiaitok, Munkások, csak dolgozgassatok! Persze nem maradt ennyiben a dolog, megmozdult a társadalom, megmozdult a szakszervezet, és mindenkinek volt valami okos szava a mozgolódó dolgozókhoz: öntudatos, hozzáértő kézzel Munkások, hát igazgassatok! És a munkások igazgattak. Megszapo­rodtak az ülések meg az előírások, továb­bá a törvények, a határozatok, a szigorítá­sok, és az öntudatos munkásoknak, miköz­ben egy-egy újabb bonyodalmat nagy ne­hezen sikerült lenyelniük, igencsak fel­csúszott a nyakkendőjük az ádámcsutká­jukra. Folyton igazgatni kellett. A nyak­kendőt. Persze ettől még a dolgok nem­igen rendeződtek, sőt helyenként, ahol a munkástanács már beleunt a nyakkendő­igazgatásba, jobb híján munkamegszakí­­tásra vetemedtek, mire ismét tenni kel­lett valamit, lehetőleg még magasabb szinten, összehívták hát a fotelosokat egy kis továbbképző fejtágításra. Ott hangzott el a következő tanulságos poéma: Költsetek dalt, büszkét és feszengőt, ők ha kérnek újabb számadást. Fessétek meg a dicső jövendőt, (A) tejjel-mézzel folyó Kánaánt. Baklövések ízét édesítvén, Káprázatos frázist mondjatok. Régi bajra így majd nem derül fény: Fotelosok, szónokoljatok! És nem volt falra hányt borsó ennyi szép szó. A sok fotelos egyből felvidult. Egyikük derűs arccal, bizakodó tekintet­tel súgta oda társainak: Ez kell nekünk! Ez a világ rendje! Menni fog ez, mint a fergeteg! Dolgozókat szóval verve fejbe, barátaim, könyököljetek! Aztán egy tapasztalt öreg mester, ki ma­­gas munkakora méltánylásaként éppen akkoriban vedlett munkavezetővé, átrágta magát merészen a dolgok lényegén, és az esztergapadok elé állva imigyen tolmá­csolta embereinek a tanulságot: A műhelyben itt az ősi fészek. Mely titeket áld és eltakar. Legjobb lesz, ha rögtön észhez tértek: Kupán vágom azt, ki mást akar! Most, hogy a gyár ijesztően recseg, Rémüldöztök, mint a patkányok?! Bolond az, ki összevissza fecseg, Fiaim, ti ne pofázzatok! KISS István

Next